Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-07 / 237. szám

PÉNTEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: : Atomvita-svéd módra Ki hitte volna, hogy az atom „robbantja szét” a svéd koalíciós kormányt? Pontosabban, az újabb két atomerőmű terve, amelyet a centrum párt két koalí­ciós partnere: a konzervatív mérsékelt koalíciós párt és a néppárt szorgalmazott, a centrum viszont elve­tett. Fálldin kormányfő, a centrum párt elnöke le­mondott, hivatkozva arra, hogy nem sikerült kompro­misszumos megoldást találni. Két évet ért hát meg Svédország jobbközép ko­alíciója. Előtte 44 évig szociáldemokraták irányították a skandináv semleges állam sorsát. Nevükhöz fűző­dik az úgynevezett svéd modell megteremtése: a két­ségkívül rendkívül sokoldalú szociális biztonság és a jólét stabilizálása, a dolgozó rétegek és az állam ér­dekeinek összehangolása. Éppen most két éve azon­ban a svéd szociáldemokrácia — amelyet kívülről tá­mogatott a kommunista párt is — vereséget szenve- ; dett a választásokon. Palme miniszterelnököt hármas koalíció élén a centrum párt vezére, Fálldin váltotta föl. A roppant energiaigényes svéd nemzetgazdaság­ban hosszú évek óta állandó vita témája: az olajbe­hozatalt fokozzák-e, vagy pedig az atomerőművek számát növeljék. Magam is megcsodáltam Stockholm egyik újonnan épült, látványos alsóvárosának nukle­áris energiával működő, szinte alig észrevehető és ál­lítólag teljes biztonsággal üzemelő hőközpontját. Hat atomerőmű működik az országban, s most újabb ket­tő építése miatt tört ki a vihar. Kétségtelen, hogy az olajárak rohamos emelkedé­se miatt a svéd atomprogram hívei joggal védelmez­ték álláspontjukat: az erőművek kidolgozott és bevált technológiája révén tetemes devizakiadástól kímél­hették meg az országot. Ám a most kirobbant kor­mányválság mögött nem lehet csupán az atomvitára : utalni. Valószínű, hogy a koalíció lemondása mögött más problémák is meghúzódnak. Nevezetesen: a jobbkö­zép kabinet nem volt képes összehangolni a három koalíciós partner gazdaságfejlesztési terveit, amelyek — legalább is a két évvel ezelőtti választások idején — meglehetősen elnagyoltaknak és általánosaknak, élesebben fogalmazva kellően át nem gondoltaknak tűntek. A svéd ipar tekintélyt szerzett magának a vi­lágpiacon, de az utóbbi 24 hónapban különösebb si­kerrel nem dicsekedhetett. Az életszínvonal kilátásba helyezett növelése — nyilvánvalóan külső okok miatt is — elmaradt. így aztán Fálldin miniszterelnök lemondásához jó ürügyül szolgált az atomerőművek körüli vita. A parlamenti erőviszonyok ismeretében a svéd atom- vita felhőjének eloszlása azonban nem várható má- ' ról holnapra. Gyapay Dénes : sajrss feszültséggóc Példamutató A vietnami háború után a világ joggal reménykedett abban, hogy ez a térség a stabilitás, a béke övezetévé válik. Sajnálatos módon új tényező lépett be a térség politikai színpadára, egy már régebben kimunkált, de a felszín alatt kiterebélyesedő jelentés: a kínai hegemo- nisztikus törekvések- A kí­nai vezetés világuralmi tö­rekvésének szolgálatába ál­lította a politika csaknem minden eszközét. Területi követelésekkel léptek fel Kína szinte valamennyi szomszédjával szemben, sőt a térségben a közel levő állomásokkal szemben is. „Elveszett földnek” minősí­tik azon területeket, ame­lyet a történelem során kí­naiak uraltak. Ez a terület több mint 3 millió négyzet- kilométer. Ebből mintegy 1.5 millió négyzetkilométer a Szovjetunió területére esik, így az Amurmellék, a Ten­germellék. Kazahsztán és Szovjet-Közép-Azsia egy ré­sze. A térképen bemutatott or­szágok részben vagy egész­ben. ebbe a kategóriába tar­toznak, miként a Kelet­kínai. és Dél-kínai-tenger szigetei is. Ennek a törekvésnek az NATO-manőverek Aligha kétséges bárki szá­mára is: az NSZK kulcsor­szág az atlanti szövetségben. Nem csupán azért, mert a NATO tagállamai közül a második gazdasági hatalom, s az ország lélekszámát te­kintve is az USA után követ­kezik a sorban. A Német Szövetségi Köztársaság terü­lete a világ talán legalapo­sabban és legköltségesebben kiépített feltételezett had­színtere. ahol — a szocialista országok határainak közelé­ben hatalmas hadigépeze­tet áliomásoztatnak. Jelentős erőt képvisel a nyugatnémet hadsereg is — a Bundeswehr állományában majd félmillió katona szolgál. HADGYAKORLAT ÉS VITA Az idén ősszel az NSZK te­rülete, mint annyiszor az elmúlt években, „csatatérré” változott. Immár több mint egy hónapja folyik az „Au­tumn Forge—78” hadgyakor­lat, a nagy atlanti hadijáté­kok legnagyobbika, összesen több mint 30 hadgyakorlatot rendez a NATO 1978 őszén, s az idei ..atlanti tűzijáték” méretei felülmúlnak minden korábbit: több mint 300 ezer katona vesz részt raji»':, számtalan harckocsit, repülő­gépet. helikoptert vonnak be a „harcokba”. Az idézőjelbe tett csaták­nak azonban nagyon is való­ságos áldozatai vannak — a hírügynökségek jelentése sze­iíTS. október 7., szombat rint szeptember utolsó nap­jaira már vagy tizenhat nyu­gatnémet és amerikai katona, több polgári személy esett áldozatul a hadgyakorlat­nak. Az emberéletek nem mérhetők pénzegységgel, de az anyagi kár igen — ez már most eléri a 20 millió már­kát. A politikai kár azonban ennél is nagyobb. Hiszen aligha vitatható veszélyt je­lent az Európa kellős köze­pén megmozgatott hatalmas mennyiségű harci technika, az USA területéről átszállí­tott rengeteg fegyver, a ten­gereken harci alakzatba fel­fejlődött hadihajók és ten­geralattjárók, az eget szántó vadászgépek és bombázók tömege. Ezt a veszélyt, amelyre oly sokszor figyelmeztetett mára világ józanabb fele, most úgy tűnik Nyugaton, az NSZK- ban is felismerték. Helmut Schmidt kancellár a NATO- társaság hamburgi közgyűlé­sén elítélte azokat, akik a katonai paktumon belül vál­ságtudatot igyekeznek terem­teni a „keletről fenyegető ve­szély” ürügyén és a „NATO viszonylagos gyengeségére” hivatkozva mind nagyobb összegeket követelnek a ka­tonai költségvetések számára. (Az sem véletlen, hogy az évente megismétlődő propa­gandakampányokat rend­szeresen arra az időpontra időzítik, amikor az atlanti országokban az évi költség- vetések vitája zajlik a par­lamentekben.) A Nyugat-Európa terüle­tén folyó nagyszabású had­gyakorlatok veszélyességére felhívta a figyelmet a bonni kormány egyik tagja is. Von Bülow, a hadügyminiszté­rium parlamenti államtitkára nyilatkozatában kijelentette: a fél kontinenst átfogó szá­razföldi, légi és tengeri gya­korlatok „magamutogatása” egyáltalán nem használ a nemzetközi légkörnek. (A do­loghoz tartozik, hogy a jobb­oldal felhördülését követően Von Bülow főnöke, Hans Apel hadügyminiszter elha­tárolta magát az államtitkár kijelentésétől, de maga is hozzátette: megvizsgálandó, hogy jövőre ilyen mértékben ismételjék-e meg a manőve­reket?) . NEUTRONTÉMA A józanabb hangokra nem maradt el a NATO héjáinak válasza. A hamburgi tanács­kozáson felszólaló Joseph Luns NATO-főtitkár — egy szólamban Haig amerikai tá­bornokkal, az európai atlanti erők főparancsnokával — ismét a szovjet veszély em­legetésével hozakodott elő, s mint annyiszor, arra szólítot­ta fel az Egyesült Államokat: minél előbb rendszeresítsék a neutronfegyvert! Ismeretes, hogy az USA el­nöke a nemzetközi tiltakozás ellenére sem mondott le vég­legesen az új típusú tömeg- pusztító eszköz bevezetésé­ről, s a washingtoni képvise­lőház legutóbbi döntésével további anyagi alapokat biz­tosított az N-bomba majdani gyártásához. A neutronfegyver tehát to­vábbra is téma mara:l — an­nak ellenére, hogy 700 millió ember aláírásával tiltakozott gyártása ellen, s a Szovjet­unió vezetői kijelentették: nem kezdik el gyártását, ha erre az USA is kötelezettsé­get. vállal. Mindez arra mutat, — húz­zák alá világszerte a megfi­gyelők —, hogy befolyásos katonai és „civil” NATO-kö- rök továbbra is arra törek­szenek, hogy akadályozzák a katonai enyhülés amúgy is. igen lassan haladó folyama­tát. Szeptember 29-én Bécs- ben megkezdődött a közép­európai csapatcsökkentési tárgyalások XVI. fordulója a Hofburg kongresszusi ter­mének asztalánál átfogó, s messzemenő kompromisszu­mokat tartalmazó szocialista javaslatok várták a választ a NATO-tagállamoktól. A sikernek azonban aka­dálya lehet, ha a nyugati fél nem a kölcsönös bizalom alapján, hanem továbbra is egyoldalú előnyökre számít­va ül le az asztalhoz. S alig­ha kétséges, a Közép-Európá- ban jelenleg fennálló erő- egyensúlyt veszélyezteti az újabb amerikai csapategysé­gek átvezénylése az NSZK területére. (Ezekben a napok­ban például egy teljes harc­kocsidandárt szállítanak át Európába az USA-ból.) A veszélyes manőverekre — katonaiakra és politikaiak­ra egyaránt — figyelmezte­tett Leonyid Brezsnyev bakui beszédében. Kijelentette: a Nyugat ellen irányuló állító­lagos „katonai fenyegetéssel” kapcsolatos koholmányokra azért van szükség, hogy iga­zolják a NATO újabb fegy­verkezési terveit, az „erőpo­zíció” politikájához való visz- szatérésre irányuló kísérlete­ket. Ez pedig — s ez az SZKP főtitkárának beszédéből is ki­világlik — elavult és remény­telen törekvés... Miklós Gábor eszköze az a helyzet is, hogy Déikelet-Ázsiában él a 25 millió főt kitevő külföldi kínai 90 százaléka. Ezek a kínaiak tartják kezükben a térség fejlődő országaiban a kereskedelem 60—80 száza­lékát, a külkereskedelem 40 százalékát. Jelentős érde­keltségeik vannak a közle­kedésben. a feldolgozóipar­ban és a bankhálózatban is- Ezt a réteget felhasználva feszültséget. bizonytalansá­got, zavarkeltést tudnak ki­robbantani azon országok­ban. amelyek poli tiké ia szembekerül a kínai vezetés irányvonalával. Kína nem riad vissza a nyílt gazdasági zsarolás esz­közétől sem, támogatja a szeparatista törekvéseket fegyverrel, pénzzel, sőt ügy­nökökkel is. A fegyveres provokációk is nanirenden vannak Vietnammal, szem­ben, sőt Kambodzsát — amely így a kínai politika eszközévé vált — nyíltan tá- mogatia Vietnam elleni ag­ressziójában. Pedig Kína szocialista fejlődő országnak vallja magát, és húszezer kilométeres szárazföldi ha­tára mentén nincs egyetlen szomszédja sem, amely ne lenne szocialista vagv fejlő­dő ország... —TERRA— Aki ma az NDK-ban meg­fordul, a békés építőm uu&a megannyi jelével, eredmé­nyevei találkozhat. A taka­ros családi házak, az ízléses gonddal megalkotott új la­kótelepek Berlinben, Erfurt­ban, Drezdában és másutt f csodálatra késztetik a láto­gatót. De csodálatra készte­tik a féltő gonddal megőrzött 1 vagy helyreállított műemlé­kek. s először Igazán csak Drezda tudatosan megha­gyott romjai emlékeztetik a szörnyű múltra... Aztán be­lefeledkezik Weimar múzeu­maiba, a romantikus városka forgatagába, de Buchenwald kapuinál ismét kisért a der­mesztő borzongás ... Har­mincon innen szinte hihetet­len, hogy az ott látott ször­nyűségek megtörténhettek... A hitleri fasizmus szétzú­zása után az egész német nép számára adva volt a le­hetőség a demokratikus fej­lődésre. Ez a folyamat az Elbától keletre már 1945 má­jusában megkezdődött: álla­mosították a bankokat, a gyárakat, a nagybirtokokat, a munkásosztály két pártja, nak egyesülésével létrehoz­ták a Német Szocialista Egy­ségpártot, s megkezdték az újjáépítést. Am a háborús uszítás, a hidegháború hívei nem tudtak és nem akartak, belenyugodni az ilyen irá­nyú fejlődésbe. 1949 szep­temberében, hogy megakadá­lyozzák az egységes, békés és demokratikus Németor­szág létrejöttét, egyoldalúan kikiáltották a Német Szövet­ségi Köztársaságot. Erre volt a válasz az El­bától keletre a Német De­mokratikus Köztársaság megalapítása. A német nép munkás-paraszt államának lakóira súlyos örökség nehe­zedett akkor, 1949. október 7-én, amikor elhatározták: minden erejükkel, legjobb képességükkel azért munkál­kodnak. hogy megmentsék az emberiséget a fasizmus újabb pusztításaitól. Azóta 29 esztendő telt el. Az NDK népe hatalmas utat tett meg. Ipari termelése csaknem megtízszereződött, ma a világ első tíz ipari ál­lama között találjuk, emel­kedett az állampolgárok anyagi és kulturális színvo­nala, nagymértékben növe­kedett a szociális gondosko­dás, De a belső építés ered­ményei mellett nem elha­nyagolhatók az NDK nem­zetközi sikerei sem. 1972-ben szerződésben szabályozták a két német állam viszonyát, az NDK-t és az NSW-t egyaránt felvették az F,NS/­he. s ma a Német Demok-. ratikus Köztársaságot úgy tartják számon szerte a vi­lágon. mint a nemzetközi enyhülés, a béke és a hala­dás ügyének meggyőződéses hívét. Ma az ország nemzeti ün­nepén köszöntjük állampol­gárait, további sikereket kí­vánva a szocializmus építé­sében. K. M. Megkezdőül! a wroclawi béketalálkozó Harminc év után ismét jelentős béketanácskozás színhelye Wroclaw városa. A Béke-világtanács szervezé­sében itt nyílt meg az ér­telmiségiek nemzetközi ér­tekezlete. 1948-ban a béke védelméért szót emelő ér­telmiségiek, az emberi szel­lem óriásai találkoztak Wroc­lawban. A pénteken meg­nyílt tanácskozáson a házi­gazdák mellett 120 küldőit képviseli a békét akaró em­beriséget. Fő céljuk megvi­tatni, hogy a világ haladó értelmiségei mit tehetnek korunk legfőbb problémái­nak megoldásáért. Piogressz 4. — Szalut: Sikeresen összekapcsolták Pénteken hajnalban, moszkvai idő szerint négy órakor összekapcsolódott a Progressz 4. teherűrhajó a Szaljut 6. űrállomással. A Progressz valamivel több mint kétnapos úttal érke­zett el céljához. A Bajko- nurból indított teherűrhajó előbb „előkészületi” pályán keringett, majd négy kisebb pályamódosítással közelítette meg a Szaljutot. Az össze­kapcsolás automatikus ve­zényléssel történt. A művelet rendkívüli pontossággal tör­tént: Vlagyimir Kovaljonok és Aleks-andr Ivancsenkov. űrállomás két lakója azt jelentette. hogy jóformán semmit sem lehetett érezni a két kozmikus objektum összekapcsolódásánál. A művelet ezúttal úgy történt, hogy az űrállomás éjszakai sötétségben volt. így a két űrhajós nem tudta már nagy távolságról figye­lemmel kísérni a' közeledő Progresszt. vizuálisan csu­pán akkor észlelte, amikor az már közvetlen közelben volt.

Next

/
Thumbnails
Contents