Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
Emlékezés az egri tanítóképzőre Jubileumi rendezvény a megyezzékhelyen Emlékezés a hajdanvolt Időkre: Veszelovszky Béla, Tóth János, Berényi István és Bakos Aladár az egri tanárképző főiskola folyosóján. (Fotó: Szántó György) Százötven esztendeje an- nak, hogy Egerben megalapították ezt a tanítóképzőt, amelyet neves írónk Gárdonyi Géza — ő is itt tanult — a szegények egyetemének nevezett. A jubileum alkalmából ünnepi megemlékezést, illetve tudományos ülést tartottak a megyeszékhelyen. A kétnapos programsorozat szombaton délután kezdődött a tanárképző főiskolán. Ezen — többek között — megjelent Szalay István, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Horváth Tamás, a megyei pártbizottság munkatársa, ár. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára. Szidoro- vics Nyikolaj. a csebokszári pedagógiai főiskola pszichológiai professzora, Kovács János, az Egri Városi Párt- bizottság titkára, dr. Varga János, Eger Város Tanácsának elnöke. Ott voltak az öreg diákok, a hajdani hallgatók is. akik pályájuk során sikeresen kamatoztatlak az alma mater- , tői kapott útravalót. Az ülést Péti Jenő, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának titkára nyitotta meg, majd, dr. Molnár József, főiskolai tanár elevenítette fel az intézmény históriájának legjellemzőbb eseményeit. Méltatta Pyrker érsek mecénási érdemeit, szólott az intézet hétköznapjairól, a neveltek felkészítéséről, a nép és a haza iránti szeretetéről, amely megmutatkozott az 1848—49-es forradalom és szabadságharc idején is. Dr. Somos Lajos, nyugalmazott főiskolai tanár, egykori igazgató az 1959-ig terjedő időszak mérlegét vonta meg. Hangsúlyozta, hogy az itt oktatók mindent megtettek azért, hogy jól képzett okleveleseket bocsássa- nak ki. Mellőzték a sallangokat. s keresték a mind hatékonyabb módszereket. Nem húzódoztak a pedagógiai kísérletezéstől, s számos jó elképzelést valósítottak meg. Dr. Szecskó Károly tudományos munkatárs a képző tanárainak közéleti, társadal. mi és tudományos tevékeny. : sègét elemezte. Ma folytatódik az ünnepi rendezvény. Tanácskozás az ifjúságért Mar hagyománnyá vált, hogy E@er városa ad otthont a nemzetközi oktató televíziós szemináriumnak, amelynek résztvevői — rendezők, szerkesztők és pedagógusok arról tanácskoznak, hogy a tv miként szolgálhatná az eddiginél is hatékonyabban a felnövekvő nemzedék szellem- és jellemíormálását. Hétfőtől ismét a megye- székhelyen találkoznak a hazai es a külföldi szakemberek, most azt vizsgálják, hogy milyen az egyes adások esztétikai hatásfoka. Természetesen nemcsak a művészeti jellegű műsorokat elemzik, hanem az egyéb alkotásokat is, hiszen közvetve ezek is az ízlésfejlesztést segítik elő. Nem általánosságok, nem száraz, tudományoskodó előadások hangzanak el. hanem az egyes programokat értékelik megállapítva hibáikat, és kiemelkedő erényeiket. Ez igen jó, bevált módszer, mert mindenki tanulhat, ötletekkel gazdasodhat. Olyanokkal. amelyeket gyakorlati tevékenységük során kamatoztathatnak. Az érdeklődők egyébként arról is képet alkothatnak, hogy a nevelők miként hasznosítják a változatos kínálatot. Ezért tartanak számukra tévésórá- kat a konferencia' színhelyén — a Techniká Házában —. ahol a tapasztalatokat meg ■ is vitatják.-' A témában legilletékesebbek jönnek össze, amiről beszélnek mégsem szűk kört érint, hiszen az oktatás színvonalasabbá, eredményesebbé tételéről esik majd szó, s ez valamennyiünk érdeke. fpécsi) Zenei világnap— Magyarországon Zenei világnap rendszeresítését 1975-ben határozta el az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsa. (Az UNESCO az Egyesült Nemzetek Szervezetének nevelésügyi, tudományos és kulturális intézménye.) Azóta idén október elseje a negyedik zenei világnap. Vezető gondolata: a zene népeket összekapcsoló ereje. Budapesten és az országban mindenütt szebbnél szebb hangversenyeket tartanak. Ez alkalomból idézzük Bartók Béla szavait: „Ahhoz, hogy gondolatainkat és érzéseinket zenében fejezzük ki, mindent el kell vetnünk, ami szárnyalását gátolja, és élnünk kell minden rendelkezésre álló eszközzel ...” Sok városban ünneplik meg meg a világnapot, a budapesti ünnepi koncerteket pedig a rádió és a televízió a helyszínről közvetíti. A zenei világnap előestéjén, szeptember 30-án nyílt meg a Korunk zenéje ciklus. Feren- csik János vezényelte a műsort, és ő méltatta a világnap jelentőségét is. Október 1-én délelőtt lesz a fővárosi tanács védnöksége alatt a Zeneakadémián a Liszt Ferenc nemzetközi orgonaverseny győzteseinek hangversenye. Köszöntőt Farkasinszky Lajos, a tanács elnökhelyettese mond. Budapesten két, vidéken (Nyíregyházán, Székesfehérvárott, Esztergomban, Vácott, Salgótarjánban) öt hangversenyen az 1978. évi nemzetközi versenyeken díjat nyert amatőr énekkarok szerepelnek. A televízió október 1-én nyilvános hangversenyt közvetít a budai Várszínházból. Az ünnepi szónok Pozsgay Imre kulturális miniszter. A rádióban reggel A zene szava címmel beszélgetés hangzik majd el Tóth, Dezső kulturális miniszterhelyettessel. Délben bemutatják Ránki Dezső új Chopin-lemezét. Késő délután Ének, édes hatalom címmel a társművészetek jeles képviselői beszélnek a zenéről, köztük Gobbi Hilda. Kovács Margit, Szabó Magda, Barcsav Jenő, Borsos Miklós, Garai Gábor, Passuth László. Sötér István. A köny- nyűzenéről sem feledkeznek meg. „A zene nem ismer határokat’’ címmel kapnak műsort a műfaj kedvelői Európa nagyvárosaiból Kölntől Londonig, Brüsszeltől Monte Carlóig. K. K. ,,H legnagyobb töke az emberi** Katiul is Przeiysl testvéri kajrcsclaláríi vall Stanislaw SotaA Vége a búcsúvacsorának, kiürültek az utolsó poharak is. A dalosok, táncosok, muzsikások szedelőzködnek, hogy hamarosan induljon velük a busz az Ifjúsági táborba, amely a lengyel művészeti csoport hangulatos, kényelmes szállása volt öt napon át. A fehér asztalnál már csak vezérkaruk és a hatvani vezetők kis csoportja ül, hogy megvonja a fellépések, barátkozások, kiállítások, ismerkedő túrák tapasztalatait, s tervet kovácsoljon a jövendőnek. Fáradtan bár, de szívesen vállal rövid eszmecserét Stanislav Sobczuk, az együttes vezetője, tájékoztatva benyomásaikról, Hatvan és Przemysl együttműködésének fejlesztési lehetőségéről. Hangsúlyozza: amit mond, az összefoglalója Stanislaw Lag polgármester-helyettes, Wojciech Wladyczyn vajdasági művelődési központ igazgató, valamint Iraida Gromek könyvtárvezető, s talán minden lengyel csoporttag véleményének, vágyának. ö maga, mint a hetvenezer lakosú vajdasági székhely kommunista párttitkára, több oldalúan mérlegelte már a lezajlott eseményeket, észrevételeibe a politikus meglátása is vegyül. Kellemes emlékek — Először a megmozdulásról röviden! Hatvan és a szovjet határ közelébe eső Przemysl vajdaság kapcsolata nemrég született, alig esztendős, mi vagyunk tulajdonképpen a bábái. Tavaly a magyar város és környékének a küldöttsége járt nálunk, azóta leveleket váltottunk, most pedig viszonoztuk a látogatást, őszintén megvallva, hogy vendéglátóink fogadtatása minden elképzelhetőt felülmúlt. Szerepléseinket Boldogon, Hatvanban, Kerekharaszton nagyszámú közönség tapsolta végig, s vezetőktől az egyszerű emberekig mindenkivel hamar meghitt barátságot teremtettünk. Külön kellemes gesztus Heves megyében élő honfitársunk, Trojan Marian Jozef grafikáinak új-hatvani kiállítása, vagy a „Hatvani füzetek" most megjelent negyedik kiadványa, amely a náci megszállás elől Magyarországra menekült 1939-es lengyelek itteni életét idézte fel tudományos alapossággal — mondotta a LEMF Przenysl városi titkára. — A párbeszéd tehát megkezdődött, s szerintem sokat szolgált városaink, népeink ügyének az a társalgás, amelyet Szokodi Ferenccel, a városi pártbizottság első titkárával, valamint Patkó Imre tanácselnökkel folytattunk. Mindketten átérzik a baráti szálak szorosabbra fűzésének a fontosságát, s azon vannak, hogy kapcsolatunkat mihamar szerződésbe foglalt hivatalos dokumentum szabályozza. Ebben természetesen kitérünk a viszont- látogatások rendszerén túl kiállítások, zenei estek, irodalmi műsorok, könyvtári kiadványok cseréjére éppen úgy, mint politikai, társadalmi, városfeljesztési eredményeink kölcsönös megismerésére. Rokon vonások — Hatvan, környékével együtt, kisebb település a mi vajdasági székhelyünknél. Viszont sok rokon vonást fedeztünk fel a városok ioarszerkezetében. a fejlesztés elképzeléseiben. Van például nekünk ír raj&wgyS-í runk, megfelelő mezőgazda- sági háttérrel, s mfitósiik Przemyslben egy nagy taaa- zervgyár, amely csak zöM- séget tartósít Ezért elképzelem a magyar és lengyel, gyárak szakembereinek a 3a- pasztalatcseréjét, mmszal-s megbeszéléseit is, mmeiy kapcsolatainkat a termelőmunka szférájára terjesztheti ki. Lehet, hogy valamin ügyesebben csinálnak a Eor konzerveseink, vagy talán a vajdasági cukoripar a hatvani, selypi gyárakban jajt gyümölcsöző szervezési, technológiai felismerésekhez. Tehát a lélekszámbeli különbség nem jelent feltétlle«stjJ minőségi differenciát a dal- gok, a baráti kapcsolatok lényegét illetően — állapította meg Stanislaw Sobczuk. — Egyébként a Szokodi és Patkó elvtársnál megismert településfejlesztési programban az lepett meg, hogy Hatvan hosszú távon tervez, de ugyanakkor nagyon konkrét, részletező formában. S dinamikus munkáról vall a jelenidő, amibe egy-két új ipari üzem éppen úgy beletartozik, mint az ötven mázsán felüli búzaátlagtermést felmutató helyi termelőszövetkezet, vagy a lakótelepek terebélyesedése. Közös tervek 1978. október 1., vasárnap 5. „Benin ezredes vagyok' Úgy tűnt, hogy az események kedveznek Reillynek. Megkezdődött az intervenció. Augusztus 2-án, . azzal az ürüggyel, hogy „megakadályozzák a hadianyag német kézre Jutását”, brit és francia csapatok szálltak partra Arhangelszkben. Két nappal később a britek elfoglalták Bakut, a kaukázusi olajközpontot. Néhány nap múlva angolok és franciák, majd amerikaiak léptek partra Vlagyivosztokban. A kémfejedelem úgy vélte, hogy a szovjethatalom napjai meg vannak számlálva, hiszen Szibéria legnagyobb pésze már szovjetellenes erők kezében volt. Ukrajnában • a németek- által támogatott cári tábornok, Krasznov .vezette- a véres szovjetellenes háborút. Ki- jevben egy másik németbarát báb, Skoropatszkij hetman vérfürdőket és pogromokat rendezett, halomra gyilkolva a kommunistákat és a zsidókat. Reilly úgy vélte, hogy egy jól szervezett s jól időzített puccs megadia a kegyelemdöfést a szovjethatalomnak. A megfelelő embereket az új puccs számára Lochkart találta meg, illetőleg azok maguk jelentkeztek az angol diplomatának álcázott kémnél. Augusztus 15-én történt, azon a napon, amikor az amerikaiak Vlagyivosztokban partra szálltak. Lochkart — mint emlékirataiban megírta — a lakásán ebédelt, amikor csöngettek, s az inas „két lett úriembert” jelentett be. Az egyik alacsony, sápadt fiatalember, Smidhen néven mutatkozott be. Kísérője magas, jól megtermett férfi volt, jellegzetes arcvonásokkal, acélos tekintettel. — Berzin ezredes vagyok — nyújtotta kezét. — A Kreml lett gárdájának parancsnoka! — Mit óhajtanak az urak? — érdeklődött Lockhart. A látogatók, mielőtt szóban előadták volna jövetelük célját, levelet nyújtottak át. Cromie kapitány, a pé- tervári tengerészeti attasé Lockhart figyelmébe ajánlotta a levelet átadó urakat, akik hasznos szolgálatot tehetnek a brit birodalomnak. „Miután mindig résen " álltam : beugrató ügynökökkel szemben . — , jegyezte fel Lockhart —gondosan megvizsgáltam a levelet. Semmi kétség, Cromie-tól származott.”. Igv hát Lockhart megfelelő bizalommal kezdett tárgyalni e jövevényekkel. Berzin ezredes közölte az angol alkonzullal, hogy noha a lettek támogatták a bolsevista forradalmat, nem ó'l szándékunkban a Poole tábornok vezetésével a minap Arhangelszkben partra szállt brit haderő ellen harcolni. Készen állnak arra, hogy a britekkel megegyezzenek. Lockhart nem adott azonnal választ, hanem egy későbbi találkozót beszélt meg. Nem akart egymaga dönteni. így hát halaszthatatlan . elfoglaltságára hivatkozva azt kérte, hogy Berzin és társa másnap ismét keresse fel. Grenard, a francia főkonzul, akihez Lockhart tanácsért fordult, elővigyázatosságra intette angol kollégáját. Azt javasolta, hogy fogadja el az önkéntes ügynökök szolgálatait, de vigyázzon. nehogy kompromittálja magát. Ennek megfelelően Lockhart Brezin ezredest összehozta Sidney Reillyvel, aki kémtevékenységét nem diplomáciai beosztással álcázta, hanem hamis iratokkal, álnév alatt élt, s mint ilyen, sokkal könnyebben mozoghatott, vagy éppenséggel szükség esetén eltűnhetett. „Két nappal később — írta Lockhart — Reilly jelentette. ' hogy a tárgyalások simán haladnak előré; a letteknek eszük ágában sincs együtt elpusztulni a bolsevikokkal. Meglobogtatta annak a lehetőségét, hogy a mi elutazásunk után lett segítséggel esetleg képes lesz ellenforradalmat csinálni Moszkvában.” (Folytatjuk) — Hogyan látom közeli lehetőségeinket, a kapcsolatok közösen kitervelt módozatát? Véglegesen erről 1979. elején döntünk, részmegállapodásaink azonban már vannak. Valljuk, hogy legnagyobb tőke az ember! De az-is fontos, hogy igényeink találkozzanak a kihasználásban. Éppen ezért biztos, hogy jövőre is fogadunk a vajdaságban egy negyvenötven tagú művészeti csoportot. Gondolok a Hatvani Kamarazenekarra, amelyről sok jót hallottam. Baráz Máté művelődésügyi osztályvezető vizsgálja már magyar úttörők és lengyel kiscserké- szek cseretáborozásának útját, módját, s tovább fejlesztjük a bélyeggyűjtő körök barátságát, amelyet a központi Szövetségek is Simogatnak. Szívesen fogadnánk a művelődési központ díszítőművészeti körének színpompás kiállítását Przemyslben. de örömmel sorolom a programba a hatvani vezetők jövő májusra tervezett lengyelországi látogatását, valamint az ipari, mezőgazdasági üzemek egymáshoz közelítő lépéseit. Szellemi, gazdasági többletbe? ezen az úton jutunk, a barátságunkban rejtőző tőkeerőt ilyen áttétellel változtathatjuk népgazdasági. életszínvonalbeli haszonná Gon. dolom, hogy erről sem m -. sem holnap nem mond* :- tunk le, hiszen az idő hirtelen túllép rajtunk ha nem vigyázunk... Ismét fáradt mosoly az arcon, amelyet őszbe borult haj keretez. Majd elnéző szavak, amiért be kell fejeznünk a társalgást. Stanislaw Sobczuk azonban következetes és körültekintő. Az elválás pillanataiban megiegvzi. hogy velük van a vajdasági lap munkatársa, aki Hatvanról, Heves megvéről • tudósít hazatértük után. — Kvittek úgy leszünk, ha a Népújság sem feledkezik meg rólunk. Találkozzunk mielőbb Przemyslben! Moldvay Győző
