Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

Emlékezés az egri tanítóképzőre Jubileumi rendezvény a megyezzékhelyen Emlékezés a hajdanvolt Időkre: Veszelovszky Béla, Tóth János, Berényi István és Bakos Aladár az egri tanárképző főiskola folyosóján. (Fotó: Szántó György) Százötven esztendeje an- nak, hogy Egerben megala­pították ezt a tanítóképzőt, amelyet neves írónk Gárdo­nyi Géza — ő is itt tanult — a szegények egyetemének ne­vezett. A jubileum alkalmából ünnepi megemlékezést, illet­ve tudományos ülést tartot­tak a megyeszékhelyen. A kétnapos programsorozat szombaton délután kezdődött a tanárképző főiskolán. Ezen — többek között — megjelent Szalay István, a megyei tanács általános el­nökhelyettese, Horváth Ta­más, a megyei pártbizottság munkatársa, ár. Simon Gyu­la, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára. Szidoro- vics Nyikolaj. a csebokszári pedagógiai főiskola pszicho­lógiai professzora, Kovács János, az Egri Városi Párt- bizottság titkára, dr. Varga János, Eger Város Tanácsá­nak elnöke. Ott voltak az öreg diákok, a hajdani hallgatók is. akik pályájuk során sikeresen ka­matoztatlak az alma mater- , tői kapott útravalót. Az ülést Péti Jenő, a Ha­zafias Népfront Heves me­gyei Bizottságának titkára nyitotta meg, majd, dr. Molnár József, főiskolai ta­nár elevenítette fel az intéz­mény históriájának legjel­lemzőbb eseményeit. Méltat­ta Pyrker érsek mecénási ér­demeit, szólott az intézet hétköznapjairól, a neveltek felkészítéséről, a nép és a haza iránti szeretetéről, amely megmutatkozott az 1848—49-es forradalom és szabadságharc idején is. Dr. Somos Lajos, nyugal­mazott főiskolai tanár, egy­kori igazgató az 1959-ig ter­jedő időszak mérlegét von­ta meg. Hangsúlyozta, hogy az itt oktatók mindent meg­tettek azért, hogy jól kép­zett okleveleseket bocsássa- nak ki. Mellőzték a sallan­gokat. s keresték a mind ha­tékonyabb módszereket. Nem húzódoztak a pedagó­giai kísérletezéstől, s számos jó elképzelést valósítottak meg. Dr. Szecskó Károly tudo­mányos munkatárs a képző tanárainak közéleti, társadal. mi és tudományos tevékeny. : sègét elemezte. Ma folytatódik az ünnepi rendezvény. Tanácskozás az ifjúságért Mar hagyománnyá vált, hogy E@er városa ad otthont a nemzetközi oktató televí­ziós szemináriumnak, amely­nek résztvevői — rendezők, szerkesztők és pedagógusok arról tanácskoznak, hogy a tv miként szolgálhatná az eddiginél is hatékonyabban a felnövekvő nemzedék szel­lem- és jellemíormálását. Hétfőtől ismét a megye- székhelyen találkoznak a ha­zai es a külföldi szakembe­rek, most azt vizsgálják, hogy milyen az egyes adások esztétikai hatásfoka. Termé­szetesen nemcsak a művésze­ti jellegű műsorokat elemzik, hanem az egyéb alkotásokat is, hiszen közvetve ezek is az ízlésfejlesztést segítik elő. Nem általánosságok, nem száraz, tudományoskodó elő­adások hangzanak el. hanem az egyes programokat érté­kelik megállapítva hibáikat, és kiemelkedő erényeiket. Ez igen jó, bevált módszer, mert mindenki tanulhat, öt­letekkel gazdasodhat. Olya­nokkal. amelyeket gyakor­lati tevékenységük során kamatoztathatnak. Az érdek­lődők egyébként arról is ké­pet alkothatnak, hogy a ne­velők miként hasznosítják a változatos kínálatot. Ezért tartanak számukra tévésórá- kat a konferencia' színhelyén — a Techniká Házában —. ahol a tapasztalatokat meg ■ is vitatják.-' A témában legilletékeseb­bek jönnek össze, amiről be­szélnek mégsem szűk kört érint, hiszen az oktatás szín­vonalasabbá, eredményeseb­bé tételéről esik majd szó, s ez valamennyiünk érdeke. fpécsi) Zenei világnap— Magyarországon Zenei világnap rendszere­sítését 1975-ben határozta el az UNESCO Nemzetközi Ze­nei Tanácsa. (Az UNESCO az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének nevelésügyi, tudo­mányos és kulturális intéz­ménye.) Azóta idén október elseje a negyedik zenei vi­lágnap. Vezető gondolata: a zene népeket összekapcsoló ereje. Budapesten és az ország­ban mindenütt szebbnél szebb hangversenyeket tar­tanak. Ez alkalomból idéz­zük Bartók Béla szavait: „Ahhoz, hogy gondolatainkat és érzéseinket zenében fejez­zük ki, mindent el kell vet­nünk, ami szárnyalását gátol­ja, és élnünk kell minden rendelkezésre álló eszköz­zel ...” Sok városban ünneplik meg meg a világnapot, a buda­pesti ünnepi koncerteket pe­dig a rádió és a televízió a helyszínről közvetíti. A ze­nei világnap előestéjén, szep­tember 30-án nyílt meg a Korunk zenéje ciklus. Feren- csik János vezényelte a műsort, és ő méltatta a vi­lágnap jelentőségét is. Októ­ber 1-én délelőtt lesz a fő­városi tanács védnöksége alatt a Zeneakadémián a Liszt Ferenc nemzetközi or­gonaverseny győzteseinek hangversenye. Köszöntőt Farkasinszky Lajos, a tanács elnökhelyettese mond. Bu­dapesten két, vidéken (Nyír­egyházán, Székesfehérvárott, Esztergomban, Vácott, Sal­gótarjánban) öt hangverse­nyen az 1978. évi nemzetközi versenyeken díjat nyert ama­tőr énekkarok szerepelnek. A televízió október 1-én nyilvános hangversenyt köz­vetít a budai Várszínházból. Az ünnepi szónok Pozsgay Imre kulturális miniszter. A rádióban reggel A zene szava címmel beszélgetés hangzik majd el Tóth, Dezső kulturá­lis miniszterhelyettessel. Dél­ben bemutatják Ránki De­zső új Chopin-lemezét. Késő délután Ének, édes hatalom címmel a társművészetek jeles képviselői beszélnek a zenéről, köztük Gobbi Hil­da. Kovács Margit, Szabó Magda, Barcsav Jenő, Borsos Miklós, Garai Gábor, Passuth László. Sötér István. A köny- nyűzenéről sem feledkeznek meg. „A zene nem ismer ha­tárokat’’ címmel kapnak mű­sort a műfaj kedvelői Euró­pa nagyvárosaiból Kölntől Londonig, Brüsszeltől Monte Carlóig. K. K. ,,H legnagyobb töke az emberi** Katiul is Przeiysl testvéri kajrcsclaláríi vall Stanislaw SotaA Vége a búcsúvacsorának, kiürültek az utolsó poharak is. A dalosok, táncosok, mu­zsikások szedelőzködnek, hogy hamarosan induljon velük a busz az Ifjúsági tá­borba, amely a lengyel mű­vészeti csoport hangulatos, kényelmes szállása volt öt napon át. A fehér asztalnál már csak vezérkaruk és a hatvani vezetők kis csoport­ja ül, hogy megvonja a fel­lépések, barátkozások, kiállí­tások, ismerkedő túrák ta­pasztalatait, s tervet ková­csoljon a jövendőnek. Fá­radtan bár, de szívesen vál­lal rövid eszmecserét Sta­nislav Sobczuk, az együttes vezetője, tájékoztatva be­nyomásaikról, Hatvan és Przemysl együttműködésé­nek fejlesztési lehetőségéről. Hangsúlyozza: amit mond, az összefoglalója Stanislaw Lag polgármester-helyettes, Wojciech Wladyczyn vajda­sági művelődési központ igazgató, valamint Iraida Gromek könyvtárvezető, s talán minden lengyel cso­porttag véleményének, vá­gyának. ö maga, mint a hetvenezer lakosú vajdasági székhely kommunista párt­titkára, több oldalúan mérle­gelte már a lezajlott ese­ményeket, észrevételeibe a politikus meglátása is ve­gyül. Kellemes emlékek — Először a megmozdu­lásról röviden! Hatvan és a szovjet határ közelébe eső Przemysl vajdaság kapcso­lata nemrég született, alig esztendős, mi vagyunk tu­lajdonképpen a bábái. Ta­valy a magyar város és kör­nyékének a küldöttsége járt nálunk, azóta leveleket vál­tottunk, most pedig viszo­noztuk a látogatást, őszintén megvallva, hogy vendéglá­tóink fogadtatása minden elképzelhetőt felülmúlt. Sze­repléseinket Boldogon, Hat­vanban, Kerekharaszton nagyszámú közönség tapsol­ta végig, s vezetőktől az egy­szerű emberekig mindenki­vel hamar meghitt barátsá­got teremtettünk. Külön kel­lemes gesztus Heves me­gyében élő honfitársunk, Trojan Marian Jozef grafi­káinak új-hatvani kiállítása, vagy a „Hatvani füzetek" most megjelent negyedik ki­adványa, amely a náci meg­szállás elől Magyarországra menekült 1939-es lengyelek itteni életét idézte fel tudo­mányos alapossággal — mondotta a LEMF Przenysl városi titkára. — A párbe­széd tehát megkezdődött, s szerintem sokat szolgált vá­rosaink, népeink ügyének az a társalgás, amelyet Szokodi Ferenccel, a városi pártbi­zottság első titkárával, va­lamint Patkó Imre tanács­elnökkel folytattunk. Mind­ketten átérzik a baráti szá­lak szorosabbra fűzésének a fontosságát, s azon van­nak, hogy kapcsolatunkat mihamar szerződésbe fog­lalt hivatalos dokumentum szabályozza. Ebben termé­szetesen kitérünk a viszont- látogatások rendszerén túl kiállítások, zenei estek, iro­dalmi műsorok, könyvtári kiadványok cseréjére éppen úgy, mint politikai, társadal­mi, városfeljesztési ered­ményeink kölcsönös megis­merésére. Rokon vonások — Hatvan, környékével együtt, kisebb település a mi vajdasági székhelyünk­nél. Viszont sok rokon vo­nást fedeztünk fel a városok ioarszerkezetében. a fejlesz­tés elképzeléseiben. Van például nekünk ír raj&wgyS-í runk, megfelelő mezőgazda- sági háttérrel, s mfitósiik Przemyslben egy nagy taaa- zervgyár, amely csak zöM- séget tartósít Ezért elképze­lem a magyar és lengyel, gyárak szakembereinek a 3a- pasztalatcseréjét, mmszal-s megbeszéléseit is, mmeiy kapcsolatainkat a termelő­munka szférájára terjeszthe­ti ki. Lehet, hogy valamin ügyesebben csinálnak a Eor konzerveseink, vagy talán a vajdasági cukoripar a hat­vani, selypi gyárakban jajt gyümölcsöző szervezési, tech­nológiai felismerésekhez. Te­hát a lélekszámbeli különb­ség nem jelent feltétlle«stjJ minőségi differenciát a dal- gok, a baráti kapcsolatok lényegét illetően — állapí­totta meg Stanislaw Sobczuk. — Egyébként a Szokodi és Patkó elvtársnál megismert településfejlesztési program­ban az lepett meg, hogy Hatvan hosszú távon tervez, de ugyanakkor nagyon konkrét, részletező formában. S dinamikus munkáról vall a jelenidő, amibe egy-két új ipari üzem éppen úgy bele­tartozik, mint az ötven má­zsán felüli búzaátlagtermést felmutató helyi termelőszö­vetkezet, vagy a lakótelepek terebélyesedése. Közös tervek 1978. október 1., vasárnap 5. „Benin ezredes vagyok' Úgy tűnt, hogy az esemé­nyek kedveznek Reillynek. Megkezdődött az interven­ció. Augusztus 2-án, . azzal az ürüggyel, hogy „megaka­dályozzák a hadianyag né­met kézre Jutását”, brit és francia csapatok szálltak partra Arhangelszkben. Két nappal később a britek el­foglalták Bakut, a kaukázu­si olajközpontot. Néhány nap múlva angolok és fran­ciák, majd amerikaiak lép­tek partra Vlagyivosztok­ban. A kémfejedelem úgy vélte, hogy a szovjethatalom napjai meg vannak szám­lálva, hiszen Szibéria legna­gyobb pésze már szovjetel­lenes erők kezében volt. Uk­rajnában • a németek- által támogatott cári tábornok, Krasznov .vezette- a véres szovjetellenes háborút. Ki- jevben egy másik németba­rát báb, Skoropatszkij het­man vérfürdőket és pogro­mokat rendezett, halomra gyilkolva a kommunistákat és a zsidókat. Reilly úgy vélte, hogy egy jól szerve­zett s jól időzített puccs megadia a kegyelemdöfést a szovjethatalomnak. A meg­felelő embereket az új puccs számára Lochkart ta­lálta meg, illetőleg azok ma­guk jelentkeztek az angol diplomatának álcázott kém­nél. Augusztus 15-én tör­tént, azon a napon, amikor az amerikaiak Vlagyivosz­tokban partra szálltak. Loch­kart — mint emlékiratai­ban megírta — a lakásán ebédelt, amikor csöngettek, s az inas „két lett úriembert” jelentett be. Az egyik ala­csony, sápadt fiatalember, Smidhen néven mutatkozott be. Kísérője magas, jól meg­termett férfi volt, jellegze­tes arcvonásokkal, acélos tekintettel. — Berzin ezredes vagyok — nyújtotta kezét. — A Kreml lett gárdájának pa­rancsnoka! — Mit óhajtanak az urak? — érdeklődött Lockhart. A látogatók, mielőtt szó­ban előadták volna jövete­lük célját, levelet nyújtottak át. Cromie kapitány, a pé- tervári tengerészeti attasé Lockhart figyelmébe aján­lotta a levelet átadó urakat, akik hasznos szolgálatot te­hetnek a brit birodalomnak. „Miután mindig résen " áll­tam : beugrató ügynökökkel szemben . — , jegyezte fel Lockhart —gondosan meg­vizsgáltam a levelet. Semmi kétség, Cromie-tól szárma­zott.”. Igv hát Lockhart megfe­lelő bizalommal kezdett tár­gyalni e jövevényekkel. Ber­zin ezredes közölte az angol alkonzullal, hogy noha a lettek támogatták a bolse­vista forradalmat, nem ó'l szándékunkban a Poole tá­bornok vezetésével a minap Arhangelszkben partra szállt brit haderő ellen harcolni. Készen állnak arra, hogy a britekkel megegyezzenek. Lockhart nem adott azon­nal választ, hanem egy ké­sőbbi találkozót beszélt meg. Nem akart egymaga dönteni. így hát halasztha­tatlan . elfoglaltságára hivat­kozva azt kérte, hogy Ber­zin és társa másnap ismét keresse fel. Grenard, a francia főkon­zul, akihez Lockhart taná­csért fordult, elővigyázatos­ságra intette angol kollégá­ját. Azt javasolta, hogy fo­gadja el az önkéntes ügynö­kök szolgálatait, de vigyáz­zon. nehogy kompromittálja magát. Ennek megfelelően Lockhart Brezin ezredest összehozta Sidney Reillyvel, aki kémtevékenységét nem diplomáciai beosztással ál­cázta, hanem hamis iratok­kal, álnév alatt élt, s mint ilyen, sokkal könnyebben mozoghatott, vagy éppenség­gel szükség esetén eltűnhe­tett. „Két nappal később — ír­ta Lockhart — Reilly jelen­tette. ' hogy a tárgyalások simán haladnak előré; a let­teknek eszük ágában sincs együtt elpusztulni a bolse­vikokkal. Meglobogtatta an­nak a lehetőségét, hogy a mi elutazásunk után lett segítséggel esetleg képes lesz ellenforradalmat csinál­ni Moszkvában.” (Folytatjuk) — Hogyan látom közeli lehetőségeinket, a kapcsola­tok közösen kitervelt módo­zatát? Véglegesen erről 1979. elején döntünk, részmegálla­podásaink azonban már van­nak. Valljuk, hogy legna­gyobb tőke az ember! De az-is fontos, hogy igényeink ta­lálkozzanak a kihasználás­ban. Éppen ezért biztos, hogy jövőre is fogadunk a vajdaságban egy negyven­ötven tagú művészeti cso­portot. Gondolok a Hatvani Kamarazenekarra, amelyről sok jót hallottam. Baráz Má­té művelődésügyi osztályve­zető vizsgálja már magyar úttörők és lengyel kiscserké- szek cseretáborozásának út­ját, módját, s tovább fej­lesztjük a bélyeggyűjtő kö­rök barátságát, amelyet a központi Szövetségek is Si­mogatnak. Szívesen fogad­nánk a művelődési központ díszítőművészeti körének színpompás kiállítását Prze­myslben. de örömmel soro­lom a programba a hatvani vezetők jövő májusra terve­zett lengyelországi látogatá­sát, valamint az ipari, mező­gazdasági üzemek egymás­hoz közelítő lépéseit. Szelle­mi, gazdasági többletbe? ezen az úton jutunk, a ba­rátságunkban rejtőző tőke­erőt ilyen áttétellel változ­tathatjuk népgazdasági. élet­színvonalbeli haszonná Gon. dolom, hogy erről sem m -. sem holnap nem mond* :- tunk le, hiszen az idő hirte­len túllép rajtunk ha nem vigyázunk... Ismét fáradt mosoly az arcon, amelyet őszbe borult haj keretez. Majd elnéző szavak, amiért be kell fejez­nünk a társalgást. Stanislaw Sobczuk azonban következe­tes és körültekintő. Az elvá­lás pillanataiban megiegvzi. hogy velük van a vajdasági lap munkatársa, aki Hat­vanról, Heves megvéről • tu­dósít hazatértük után. — Kvittek úgy leszünk, ha a Népújság sem feled­kezik meg rólunk. Találkoz­zunk mielőbb Przemyslben! Moldvay Győző

Next

/
Thumbnails
Contents