Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-31 / 257. szám

T

Mire a levelek lehullanak...

... vége lesz a háborúnak. Amply augusztusban kezdődött és az első nevet viselte. Amiből már két dolog a ma élő és felnövekvő ifjú generáció előtt is kiderülhet, nevezetesen: az első világháborúnak legkésőbb november táján véget kellett volna érnie a korabeli kardcsörtető uralkodó osztály eme ön telt „axiómája” alapján, másrészt, hogy ez a világháború már akkor az első nevet viselte — nem is jelzőként! —, amikor a másodikra még a készülést is csak tervezték. Az első néven nevezett XX. századi világháború nem négy hónapig tartott, de négy évig S nem oldott meg semmit. Csak a rengeteg vértenger egy monarchia szétesése után az imperializmus gondjait még élesebben felvetve „megágyazta” az e néven ismert második világháborút.

De ennyi elég is a történelmi visszapillantásból,

mindezt bővebben, mélyebben és alaposabban megtudhatja bárki a történelemkönyvekből. Már ami a dolgok történését illeti. Ám. hogy mi zajlott le és hogyan, s ebben a jég- és srapnelzajlásban hogyan élt és pusztult az ember, milyenek is voltak az emberi viszonyok az osztályok. a nemzetiségek, a pacifisták, a háborúspártiak. a héják és a galambok között, arra már kevesek a történelemkönyvek. Mindahhoz mar a tudományra építkező művészetek kelletnek.

Hatvan esztendővel a Magyar Nemzeti Tanács megalakulása, az őszirózsás forradalom után nem egyszerűen kegyeleti megemlékezés volt a televíziótól — ettől az újfajta „művészettől” —, hogy Mire a levelek lehullanak cim- mel tévéfilmet készíttetett Szabó Györggyel és Hajdúfy Miklóssal — a hatvan évvel ezelőtt történtekről. Segac, azazhogy a horvátországi Szegács, mint színhely egyszerre több „légycsapásra” is módot adott az íróknak és a rendezőnek. A humanista, de politikai, nemzetiségi kérdésekben naivan értetlen értelmiségiek típusának megrajzolására éppen egy nemzetiségi környezetben, s ugyanakkor a nemzetiségiek jó- vagy 'rosszindulatú — kihez, mihez jó- vagy rosszindulatú? —, pontosabban nacionalista vagy azon túllátó képviselőinek bemu tatására. Meg természetesen a kor atmoszférájának megrajzolására, sőt arra is, hogyan és miként reagál e voltaképpen mégis csak félreeső „világ” a nagy és nemzetközi eseményekre, az egész tájék történelmi sorsfordulójára Mindehhez egy kis szerelem, némi éjszakai lokál, néhány megcsömörlött és jó néhány még kardcsörtető katona, kém, skrlbler, háborús vámszedő — szinte recept szerint.

Ez utóbbi sorokat nem a gúny íratja a kritikussal. Hanem inkább annak illusztrálása, hogy a rendező a társszerzőjével együtt bátran vállalt egy kényelmesebb, populárisabb, egy kissé a történelemkönyvet didaktizáló alkotói módszert. Igaz. mindezek okán az emberi kapcsolatok egysíkúbbá váltak, de ugyanakkor áttekinthetőbek- ké is, a magatartások világosan körvonalazottakká, bár kétségkívül elmosódottabb karakterűbbé is egyben. Lehetne firtatni, vitatni azt, hogy az úgynevezett „mű. vész”-film és e kissé művész- kedő film között nem lehetett volna-e egy harmadik, helyesebb megoldást is találni: önálló filmalkotást egy emberről, erről a Zoltánról például —. akibe egyébként igen sok lelket lehelt Lukács Sándor játéka —, aki megjárva a maga szerelme és háborúja poklát, lett volna kénytelen szembenézni a kor valóságával. Biztosan lehetett volna úgy is.

A szerzők azonban ezt és így akarták, s ez a film így is érdekes. néhány színészi alakítást illetően is emlékezetes, tipikusan tévéfilm vblt:

1978. Október 31.. kedd

<Sí

KÉPERNYŐ

ELŐTT

egyszerre emlékező és emlékeztető, megmagyarázó és gondolatokat keltő is. A majdani fehérterror tisztjei által a vonatból kilökött Zoltán vérző arcával és oldódó értetlenségével magára marad. Czabarka György záróképe szinte önállóan értelmezi a sorsát, egyszerre villantva fel a köréje szövődő önbörtöne vízióját és az ellene való cselekvés kényszerét, leheKözeledik a félév, amikor a fiataloknak, — többek között a középiskolákban érettségizőknek dönteniük kell, milyen pályára mennek. A továbbtanulni szándékozók közül kevesen ismerik azt a lehetőséget, melyet a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem kínál a fiataloknak.

Egyre jobban fejlődő faiparunknak szakemberekre van szüksége, jelenleg egy- egy végzett faipari mérnök hírom-négy munkahely között válogathat. A soproni egyetemen két szakon képezik a leendő szakembereket. A mérnöki szakon Öt, az üzemmérnöki szakon három év a tanulmányi idő. A hallgatók műszaki alapképzésben részesülnek, majd a jól berendezett laboratóriutőségét. A Mire a levelek lehullanak való igaz, nem tartozik a televízió nagy alkotásainak vonulatához, de elismerésre méltó munka,

amelynek nézői nem maradtak érintetlenül a hatvan évvel ezelőtti történésekkel, sí az akkori történetek politikai) mozgató erőivel szemben I

sem.

mokban, s az egyetem új, mintegy 1000 négyzetméter alapterületű tanműhelyében és a faipari üzemekben szerzik meg a szükséges termelési ismereteket. Jártasságot szereznek a fűrész- és lemezipari gyakorlat mellett a belsőépítészetben és a hajóépítésben is.

A végzett mérnökök és üzemmérnökök a többi pályához hasonlóan pályázattal helyezkedhetnek el. Jelenleg a fejlődő faipar szakemberigénye mintegy négyszerese az évente végzők számónak.

Ez a szakemberigény a következő tíz évben sem csökken, hiszen a faipar fejlesztése előreláthatóan 1990- ben éri el tetőpontját, a jelenlegihez képest.

A „Gát van", Vám«

Miklós hangjátékának címe nem a sztereotip szólásra utal, hanem egy ódon lakás gázvezetékének javítására,

Az öt képre bontott kis dráma nemcsak egy család szétzüllését, egy lakó csendes megőrülését, hanem a toldozott-foltozott régi ház fenntartásának értelmetlenségét is példázza. „Ezt a vezetéket 5—6 darabból esz- kábálták össze, ha valahol megszüntetik a szivárgást, a csővezeték elmozdul és ez újabb törést eredményez. Így megy ez a végtelenségig, mígnem valaki megunja és kicserélteti az egészet, de ahhoz falat kell bontani és ez igen költséges” — mondja a gyorsszolgálat szerelője. Így hát marad minden a régiben, a vezeték kötésein új és új hajszálvékony repedéseken szivárog a gáz és rontja a levegőt. A szerelő sem érkezik időben, újabb és újabb napokat kell igénybe venni a rendes szabadság terhére.

A záróképben immár a betegszabadságon, a konyhában gátjuk a lakót, aki mint szaunában ül a gázban, mindent megértve, csendes tűnődésben. Feleségét bevitték a Lipótmezőre, az eltartott Sarlós úr szabadságon, a gyerekek a nagymamánál. Szoktatja magát a gázhoz. „Mindig szivárgott, mindig szivárog, mindig szivárogni fog. Egy kis gáz nem a világ, egy kis gázban is lehet élni. Az ember mn'-skább a macskánál. Fogja a sámlit és üljön ide mellém. Először fulladozik az ember egy kicsit, de aztán már föl sem veszi és megy minden mint a karikacsapás. Ért engem?” Persze, a dolog nem ennyire veszélyes, hiszen a konyha csak öt és fél százalékos telítettséggel robban, itt viszont még egy százalék sincs.

A lakó életét a gázszivárgás mellett a 92 éves eltartott, a szerelőét viszont Gelb úr, a társbérlő Is keseríti, így hát a két ember könnyen megérti egymást. Kor. és sorstársak. A gyorsszolgálat megbukik a munkaerőhiányon, a lakó elveszti emberi értékelt és elmebeli képességeit. A játék az első pillanatokban a reménytelenség drámájának tűnik egy-két kabaréba illő jelenettel, megoldása azonban inkább arra utal, mi történik majd akkor, ha a szolgáltatás tökéletes lesz.

Kállai Ferenc a lakó, egy lelki folyamat fokozatait hozta közel a hallgatóhoz, s ezzel a szelíden korholó, értetlen, gúnyolódó, elégedetGyurkó Géza

Részlet a tévéfilmből

A faipar

új szakembereket vár

1918 Heves megyében

A forradalom kezdetének

1918 ŐSZEN, amikor országosan válságosra fordult a régi rend helyzete, ez Heves megyében is éreztette hatását. A munkások és parasztok állandó jellegű mozgalmaik mellett a polgárság és értelmiség körében is mozgolódás kezdődött. A va. gyonosabb elemek is kilátástalannak látták a monarchia háborús esélyest, és szembefordultak a munkapárttal. Azok az elemek, akik csak hónapokkal korábban is még aktívan támogatták a háborús kormányzatot, most látva a bukás közeledtét, sürgősen igyekeztek megtagadni korábbi elveiket. Természetesen ez nem jellemző az egész lakosság magatartására. A papsággal és az érsekséggel szorosan összefonódott elemek kétségbeesetten figyelték a változást és igyekeztek gátat vetni az idők szelének.

A Nemzeti Tanács megalakulásáról az első hírek már október 26-án megérkeztek Egerbe, és igen erős visszhangot keltettek a lakosság körében. Október 27- én a Korona Szálló helyiségeiben dr. Vass János megyei tisztviselő, a Károlyi Párt helyi vezetője tartott népgyűlést,, s ezen már határozottan érezhető a forradalom közelsége. A néptekintették

I.

/

gyűlés egyhangúlag elfogadta a Nemzeti Tanács 12 pontból álló követelését, és kimondotta, hogy csatlakozik a Nemzeti Tanácshoz. A gyűlésen az itt állomásozó honvédség tagjai is részt vettek, és azonosították magukat a polgári lakosság állásfoglalásával. A felszólalók között volt egy tartalékos főhadnagy is, aki „o feien voltak viharos tapsa mellett jelentette ki, hogy a magyar katonák is teljes szívvel és lélekkel esatla. koznak a Nemzeti Tanács, hoz".

A MEGYE VÁROSAI közül Egerben került sor nagyobb megmozdulásokra, A város munkássága a forradalom hírére hatalmas tüntető felvonulást rendezett. Éltették a forradalmat, a békét és a köztársaságot. A lakossággal együtt ünnepelt a honvédség és a kuttenber. gi 21. cseh ezred is. A katonák letépték a sapkarózsákat, a helyébe nemzeti színű szalag vagy őszirózsa került, Eltűntek a kaszárnyákról a császárság jelvényei, a kétfejű sas és a fekete-sárga szín. Az iflűság azonban már megkezdte a királyságot jelképező feliratok eltávolítását is. A városi vezető burzsoázia és papság ilyen körülmények között meg sem próbálta a nyílt ellenállást, s így a Nemzeti Tanács mellé való átállás békés mederben folyt le. Október 31-én Jankovics Dezső polgármester, miután megkapta a Nemzeti Tanács táviratát, összehívta a Városi Tanácsot, ahol elhatározták a Nemzeti Tanács mellett való állásfoglalásukat és elfogadták intézkedéseit.

Gyöngyösön és Hatvanban

már nem ment ilyen köny- nyen a forradalom győzelme. Gyöngyösön Bozsik Pál felsővárosi plébános és So. mogyi István ügyvéd, mikor október 31.én értesültek a pesti forradalom győzelméről, gyűlést hívtak össze, ahol elhatározták, hogy min. den erővel ellenállnak a forradalmi alakulásnak. Szándékukat csupán akkor változtatták meg. amikor értesültek, hogy Károlyit a király nevezte ki miniszterelnökké. Még aznap délután Kemény János polgármester a városházára megbeszélésre hívta össze a leggazdagabb polgárokat, majd a királyi leirat hatására kimondották a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozású, kát és a Gyöngyösi Nemzeti Tanács megalakulását.

Gyöngyös lakossága különösen sokat szenvedett a háború alatt. 1917-ben egy

nrCílíTTlen, majd a belenyugvó bölcs ember alakját formálta meg.

★

A,,Love story” — a Szerelmi történet vallomásai olyan szerelmekről szóltak, amelyekből hiányzott a szerelem.

A két végletről, a tervekről és beérkezettségről. „Akinek én kellek, az fizesse meg, ha leülök vele egy órára. Azok a férfiak, akik engem megkörnyékeznek, azok bizony áldozzanak. Nem a férfit nézem bennük, mert nekem egyik sem kell. csupán a partit nézem. Mit vesz, mit nem vesz? Elvesz feleségül, igen, nem? Ha nem, elküldöm” — mondja az egyik. A másik Montéban él hat éve, két gyermek anyja, de számolja a napokat, mikor jöhet haza. Nagy, gépesített lakásban él, mindene megvan, kocsija, pénze, színes televízió, olasz módra főz, a gyerekekkel olaszul beszél, de tudja, ha egy olasz jférfi feleségül vesz egy nőt, az a négy falat jelenti, az asszonynak hallgass a neve, rá kell hallgatni. A tűrés kífizetődés.

A szerkesztő és riporter — Kovalik Márta és Hegyi Imre — kérdéseiből, megjegyzéseiből, a lányok olykor színpadszerű, drámaian kiélezett mondataiból egy szociográfia vázlatát érezhette az ember. Ebben az órában nemcsak a befalazott, a „hallgatás kífizetődés” tudattal élő és örökös nosztalgiába merült fiatalasszonyról volt sző, hanem egy újrateremtődő kelet-európai rétegről, 18—22 éves lányokról, akik hiúságból, kalandvágyból vállalják az idegen életformát, csak azért, hogy időnként hazatérve barátnőiket és öreg szüleiket elkápráztassák ajándékaikkal, az ezerlírás pulóverekkel, olcsó ékszerekkel és a divatjamúlt Alfa Rómeóval.

A szociofotóknak ez a változata olykor felér egy dokumentumjátékkal, mert fényt vet azoknak a sorsára és gondolkodására, akik kék szemüket, szőke hajukat és fiatalságukat adják el néhány

tűzvész a város jelentős részét elpusztította, a lakosok ezrei fabarakkokban, kényszerlakásokban tengették életüket. A vagyonos polgárok rendkívül kihasználták a lakosság nyomorát. Nagy lakásuzsora indult meg, a közellátásról egyáltalán nem gondoskodtak, a közellátási hivatal vezetői a kiutalt lisztes zsírmennyiséget feketepiacon értékesítették. Mindennek a sokoldalú elégedetlenségnek évek óta szunnyadó tüze most erős lángra kapott a forradalom szelétől.

NOVEMBER 1-ÉN már a

kora reggeli órákban hatalmas néptömeg hömpölygött a város utcáin. A tömeget leszerelt és fogságból hazatért katonák vezették. A polgárok remegve bújtak meg házakban, és a városházán gyűlésező képviselőtestület tagjai ijedten futottak szét. Senki sem gondolt arra, hogy a felizgatott tömeget megfékezze. A felháborodott tüntetők beverték a város vezető polgárainak az ablakait és az üzletek kirakatait.

A polgárság délutánra észre tért első rémületéből. Kora délután előre megbeszélt terv alapján mintegy 25 keresztényszocialista polgár a polgármester és a főügyész vezetésével a kaszárnyába ment, ahol fegyverrel és lőszerrel látták el magukat, és délután fél 5- kor a kaszárnyában levő csendőrökkel együtt megindultak a város felé. Ezalatt Somogyi és Bozsik még mintegy 40 embert toborzott össze és a kaszárnyában felfegyverkezve, ők is megindultak a tömeg szétverésére, A felfegyverzett ellenforradalmi alakulatok két oldalról közrefogták a főtéren összegyűlt városi szegényséévért és egy rögeszméért, hogy a szépségek és műemlékek földjén szabad emberként élhetnek.

★

A T ár sál g ó — Két óra irodalomkedvelőknek — irodalmat ígért sok zenével, de ebben a két órában most kevesebb volt az irodalom, mint a kedvelés.

A Sarlótól igen messze esik a Doderer-krimi, ami csakugyan fordulatos történet, de hát nem úgy irodalom, mint a Sarló, ami szintén nem irodalom, hanem elsősorban társadalmi mozgalom. Az, hogy ma a Csehszlovákiában élő magyar fiatalok, tanáraik vezetésével egy-egy nyári kerékpártúra során felkeresnek irodalmi és művészeti emlékhelyeket, vonzó, mert a tájékozódás egyik lehetősége a hagyománykeresés, mint ahogy az a debreceni Sarló-kiállítás is, ahol a ma még élő alapítók idézték fel ezt az akkor ellentmondásaién is haladó mozgalmat, a dunai népek szenvedélyektől terhelt életének feloldását, a felszabadulás reményét és a debreceniek együttérzését. De ha már szó esett a gombaszögi megalakulásról és a Sarló magyarországi ágáról, érdemes lett volna szólni a magyar agrársetlement mozgalmakról és a vajdasági írók törekvéseiről. Akkor mindez összefüggő egészet alkotott.

Kissé fáradt műsor volt, de a Zenebutik és a Vers- téka a jövőben is tartópillére lehet annak az elgondolásnak, mely szerint mai irodalmi törekvések alig érthetők az elődök ismerete nélkül. Erre mutatott most a visszatekintés Bachra és a szecesszióra (ez utóbbinak magyar képviselői sem elhanyagolható költők és írók), mert ez az összefüggések tudatos és elmélyült megismeréséhez vezeti a miérteket is kereső irodalomkedvelőt. Bizonyos, hogy az elkövetkező hónapok műsoraiban erre is sor kerül. Végre nem tudós- kodó, kiszikkadt olvasáskuta- tás, hanem mű és élmény!

Ebergényi Tibor

get. „A csendőrök a főtéren végigrohanva puskatussal verték szét a csőcseléket” — írja Bachó László: Gyöngyös város 1918—19-ben című könyvében. A mellékutcákban azonban komoly harc alakult ki, s csupán a korai besötétedés vetett véget a lövöld ö zésnek.

A zavargások, bár még 2- án megismétlődtek, már sokkal elszigeteltebb jellegük volt. A két nap alatt négy halott és sok súlyos sebesült áldozata lett az ellenforra. dalmárok vérengzésének. Hatvanban ugyancsak fegyveres összetűzésre került sor a forradalmárok és ellenforradalmárok között. A forradalmat itt is leszerelt katonáik vezették. A fegyveres összeütközésben 12 ember meghalt, többen súlyo- san megsebesültek. A polgárság már az első napokban mindenhol igyekezett magához ragadni a hatal-’ mat. November 2-án és 3-án, a megye minden városában már polgárőrségeket szerveznek a vagyonos rétegek szempontjából megbízható elemekből.

A MEGYE KLERIKÁLIS

beállítottságú polgársága november 1-e után igyekezett minél hamarabb véget vetni a forradalmi mozgalomnak. a forradalmi események egész menetét kényszerhelyzetnek tekintették, és az általuk megkívánt rend helyreállítását tűzték ki legfontosabb célul. A vá.; rosok és falvak szegény la-} kossága azonban október 31j, ét csupán a forradalom kéz-’ detének tekintette, nem elégedett meg a látszatored- ményekkel és harcot indított a társadalmi igazságtalan» i-; gok felszáínolásáért.

(Folytatjuk) Dr. Nagy József