Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-31 / 257. szám
„Hátha elmegy...” SZEM- fiS FÜLTANÛJA voltam, hogy az egyik építőipari dolgozó milyen felháborodottan vitte vissza az üzletbe a kislányának vásárolt cipőt, mert annak talpa néhány napos használat után levált. Amikor a száznehány forintos blokkot kérték tőle, szenvedélyesen vitatkozott, és tiltakozott, hogy a selejtes áruval hogyan merik becsapni a vásárlót. Igaza volt a minőséget kifogásolónak? Feltétlenül, ki is cserélték a cipőt. Az ügy tehát lezárult, miért említem mégis? Azért, mert ugyanazon a héten, az építőipari vállalatnál nagy vita és veszekedés támadt, mert az egyik brigád béréből a rossz minőség miatt 15 százalékot levontak. Akiket a keresetcsökkentés érintett, szaladgáltak az építésvezetőhöz, a szakszervezethez, majd a pártbizottságra Wem akarták elismerni, hogy ők a hibások, különben is — szerintük — nem olyan nagyot vétettek, hátha elmegy, átveszik majd a lakásokat. Ugye szembeötlő, hogy milyen más ae alapállás, ha rossz árut sóznak ránk az üzletben és mennyire másként viselkedünk, amikor mi dolgozunk felületesen és netalán ezért felelősségre is vonnak? Példákat lehetne idézni, hogy valamelyik munkás vagy meós szól, hogy selejtes az alkatrész, pontatlanul dolgozott az esztergályos. a lakatos, a hegesztő, de aztán hümmögnek, vállat rándítanak, nem akad, aki a népszerűtlen feladatot vállalja és a selejtgyártónak megálljt parancsoljon. TÖBB ÜZEMBEN FURCSA kettősséget tapasztalunk. Egyrészt szép szavakkal hangoztatják; nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a bel- és a külföldi piacon megálljuk a helyünket, tehát - versenyképes, jó árut szállítsunk. Másrészt egyre jobban terjed az igénytelenség, a hanyagság és a felelőtlenség. A következmény: egyre több a joggal kifogásolható áru és termék, napról napra szaporodik a selejt. Ha valaki szorgalmasan, pontosan dolgozik, különböző megjegyzéseket kap: ..minek töröd magad, úgyis elmegy”. Ha pedig megszólítanak valakit, vagy netán felelősségre vonnak, mert rosszul dolgozott, kész 'a válasz: „ilyen anyagból, ilyen gépeken nem lehet jobbat gyártani. Különben is, mit szövegel, eddig is elment”. A kifogások, a magyarázkodások és a megalkuvó vezetői magatartások azt jelzik. hogy a termelőüzemekben a minőség még nem vált életbevágó fontos kérdéssé. Mi lehet ennek az oka? Sok minden. De ugyanabból az anyagból, azonos technológiával és gépekkel ugyanabban az üzemben miért tud az egyik munkás vagy brigád kiváló terméket a másik meg selejtet gyártani? Nyilvánvaló, hogy a minőség főleg emberi tényezőkön múlik. Akarat, szakképzés, szokás és szemlélet kérdése. v! Az üzletben pénzünkért jó cipőt, kifogástalan ruhát, sokáig kifogástalanul működő televíziót, magnót és háztartási gépet szeretnénk vásárolni. De ehhez az szükséges, hogy a gyártó üzemekben ugyanolyan /minőségi követelményeket támasszunk mint az üzletben. Nem lehet más mércével mérni műszakban és vásárlás közben. Annál is inkább veszélyes ez a gyakorlat, mert az árukat a gyártó vállalat minősíti, illetve sorolja I., II. osztályba, vagy netán selejtként visszatartja. Tehát a gyakorlat megköveteli, hogy a termelőüzemekben meó működjék. De a legtöbb esetben csak a végterméket minősítik, csak abban tesznek — jól, rosszul — különbséget, amit az üzem termelt. Sokszor elnéző a meó, mert gyakran megkapja a magáét: „ne kukacoskodjék. elmegy az. kell a tervteljesítés.” Erre hivatkoznak a művezetők és a termelés irányítói. A munkások meg keresetük miatt 'szorítják a me. őst, hogy minél kevesebb legyen a selejt és minél több az I. osztályú áru. Tehát két tűz közé kerül a meó. De ha még mindig ingadozna, saját érdeke dönt. Ha sok a selejt és az osztályos áru, ez árcsökkenéssel jár, ez bevételi veszteséget okoz a vállalatnak, következésképpen neki is. Tehát szembekerül a fogyasztói, a vállalati és az egyéni érdek. BELENYUGODJUNK az érdekek ellentétébe? így legyen ez továbbra is? Nem lehet, mert mi vásárlók látnánk kárát! Mit kell tenni, hogy nagyobb becsülete legyen a jó munkának, a kifogástalan minőségnek? A vezetőket, a termelés alsóbb parancsnokait és a munkásokat erkölcsileg, anyagilag a jobb minőségre kell ösztönözni. Mindnyájan fogyasztók, vásárlók vagyunk, a minőség javítását diktálja saját érdekünk. De ezen felül más is. Nyitott gazdaságú ország vagyunk, a nemzeti jövedelem csaknem fele az exportból származik. Nemcsak idehaza, hanem elsősorban külföldön megbízható minőségű. kiváló árut keresnek, ezt fizetik meg. Tanulva az elmúlt évek tapasztalatain, üzemeink egy részének vezetői rájöttek, hogy a minőséget csak úgy lehet javítani, ha a követelményeket szigorítják, ha a vevők igényeihez igazodnak. Ahol ezt belátták, ott intézkedéseket tettek a technológiai fegyelem szilárdítására, a gyártásközi ellenőrzésre. Sok figyelmezető szó után több helyen felelősségre vonták a mulasztókat. A felsőbb szervek ösztönzése és rendelkezése után — ha nehezen is—. de néhány helyen bevezették a minőségi bérezést, magasabb besorolást és több prémiumot kapnak a legjobb munkások és termelésirányítók. Az anyagi ösztönzés nem csodaszer, csupán jó szemléletformáló eszköz. De csak ott, ahol következetesen és jól foglalkoznak vele, ahol következetesen megvalósítják az ezzel kapcsolatos terveket és javaslatokat. Nem mindenütt fordítanak még kellő gondot és anyagi áldozatot a dolgozók szakmai és politikai képzésére és továbbképzésére. Pedig ez a minőség javításának alapfeltétele. HOGYAN IGAZODUNK az egyre fokozódó követelményekhez? Mit hozunk ki a rendelkezésre álló anyagi és technikai feltételekből? Ez elsősorban tudás, akarat, szemlélet és összefogás, vagyis emberi tényezők függvénye. A termelői és fogyasztói magatartás, a csoport- és a társadalmi érdek között ma még mutatkozó ellentmondásokat feloldani, munkásokat és vezetőket jobb munkára ösztönözni nemcsak gazdasági, hanem politikai feladat. Ebből következik az üzemi pártszervezetek fokozott feladata és felelőssége. Eredményes, jó munkát ott érnek el, ahol a pártszervezetek a termelés emberi tényezőit felismerik, a szervezésben, a politikai munka során következetesen figyelembe veszik. A szocialista brigádok kézzelfogható és értékelhető kezdeményezéseket tesznek a minőség javítására, de sokan még nem értik, hogy milyen kincs a gyár termékei iránti bizalom. Üzemeinkben ma még a megengedhetőnél nagyobb a lazaság, a fegyelmetlenség. Olyan a légkör, hogy a munkások és a vezetők egymást kijátsszák, félrevezetik. MELYIK TÖREKVÉST, mit támogasson a pártszervezet? A .,hátha elmegy” szemléletet, vagy azokat, akik az előírt követelményekért. a társadalmi igényekért küzdenek? Nagyon fontos, hogy a pártszervezetek politikai tekintélyükkel, az öntudatos párttagok szervezettségével a gyártási fegyelem megteremtéséért. vagy szigorításáért, a minősítés lazasága ellen, az egyéni, vagy a csoportérdekkel szemben minden vásárlóért, a társadalmi érdek érvényesüléséért dolgozzanak. DR. FAZEKAS LÁSZLÓ A jogsegélyszolgálat A MUNKÁSOSZTÁLY helyzetének javítása, a munkaidővel való helyesebb gazdálkodás érdekében több mint három esztendeje már, hogy — az MSZMP KB határozatára — Heves megye három jelentősebb ipari üzemében, az Egri Dohánygyárban, az apci Qualität Köny- nyüfémöntődében illetve a gyöngyösi Izzóban is megalakították az első szakszervezeti jogsegélyszolgálatokat. Két éve annak is, hogy — a SZOT irányelve alapján ' — „szűkebb hazánkban” kiszélesítették ezt a tevékenységet, összesen 66 vállalatnál, gyárnál, gyáregységnél végeznek már ilyen jogi „szolgáltatást”. S 1977. tavaszától működik az SZMT mellett létrehozott megyei jogsegélyszolgálata bizottság, amely a nemes munkát, az említetteken kívül a szak- szervezetek egri és gyöngyösi, városi „irodáinak” igyekezetét segíti. Ennélfogva a legkevésbé sem véletlen, nagyon is aktuális,. hogy az elmúlt hetekben, nem nagy időkülönbséggel két vezető testületünk, előbb az SZMT elnöksége, majd a megyei párt-vb is napirendre tűzte a témát, érdeklődéssel tájékozódott az újszerű munka tapasztalatairól, eredményeiről. Mit mutat a „mérleg”? Nos, úgy tűnik, hogy a jó szándékú kezdeményezés hasznosnak bizonyult. A feladattal foglalkozó immár kétszáznál is több megbízott — főállású vagy mellékfoglalkozású, nyugdíjas szakember, hivatásos ügyintéző, adminisztrátor, jobbára pedig társadalmi munkás — nem tölti be feleslegesen a posztját. Tavaly és az idén összesen több mint hatezer alkalommal fordultak hozzájuk különböző panaszokkal, kérésekkel — jegyzőkönyvekben is nyomot hagyván. Valójában azonban ennél is nagyobb számban adtak felvilágosítást, útbaigazítást, támogatást egy-egy üggyel kapcsolatban. A VIZSGÁLT esetek kétharmadában munkásokkal foglalkoztak. Az ügyek negyede a munkaviszonnyal állt összefüggésben : balesettel kapcsolatos kártérítési igényként, bérpanaszként, jogszabályt sértő vállalati intézkedés miatti felháborodásként jelentkezett. Más részük főleg a polgári jog, az államigazgatás területét érintette, például lakástémaként. Többnyire szaktanácsadást kértek, különféle beadványok megfogalmazását, szerkesztését igényelték, bünter tő ügyekben mindössze néhányszor kellett „eljárni”. Figyelmet érdemlő bizalomra vall, ' hogy a dogozók számos alkalommal családi, még válóperes kérdésekkel is felkeresték a jogsegélyszolgálatokat, ahol egyébként mindenekelőtt meggyőzéssel, neveléssel, békéltetéssel próbálták helyreállítani a megromlott harmóniát, s csak ezután folyamodtak a paragrafusokhoz. Ma már a bérből és fizetésből élők mintegy 60 százaléka élvezheti a helyi segítség előnyeit megyénkben. Különösen beváltotta a hozzá fűzött reményeket az Egri Dohánygyár, a Finom- szerelvénygyár, a Volán 4. számú Vállalat és a megyei kórház jogsegélyszolgálata. S természetesen még jó néhány példát sorolhatnók erre! MINDEZ NEM HOLMI egyszerű jogászkodás, hanem a szakszervezetek hagyományos érdekvédelmi munkájának határozott kibővítését, egyféle új típusú „iroda” megnyitását jelenti, s számottevő idő- és pénzmegtakarítást eredményez az ügyfeleknél. Nyugodtabb körülményeket teremt a munkában és a szabad idő eltöltésében, nem utolsósorban pedig alakítja a dolgozók, jogtudatát, ennélfogva nevel. Ami kétségkívül dicséretes! A kedvező tapasztalatok mellett azonban sajnos, kevésbé örvendetesek is akadnak. A legjobb akarat mellett sem sikerült még teljesen átvállalni a dolgozóktól az ügyintézést. Egyrészt azért, mert a segítségre szorulók nincsenek egészen tisztában lehetőségeikkel, nem ismerik eléggé a szak- szervezetek jogsegélyszolgálatát, másrészt pedig, me-t vezetőik is sok esetben meglehetősen tájékozatlanok: ma sem szűnt meg, hogy M-ki maga próbáljon utánajárni a dolgának, többnyire munkaidőben. Emiatt aztán még napjainkban is meglehetősen gyakoriak a sétálga- tások, az úgynevezett törtnapok, kiesések — amikéi bizony nehéz pótolni. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a jó szándék egyik-másik esetben túlbuzgóságba csap ál. Némelyik vállalatnál szükségtelenül nagy apparátust hoztak létre: Jellemző erre, hogy az egy jogsegélyszolgálati ügyre jutó összeg a vállalatodnál 105—3428 forint között változiki? !), például a Mát- ravidéki Hőerőműnél több mint harminckét és félszer annyiba került egy-egy Így elintézése, mint, mondjuk a bélapátfalvi cementgyárnál. Ez az egyik véglet. A MÄSIK PEDíG AZ, hogy több helyütt Is — :t KAEV egri, gyöngyösi gyárainál, az egri Csepel Autónál, öntődénél, tervező vállalatnál, a gyöngyösi 1SG- nél, kórháznál — a jogsegélyszolgálat a rendszeres bizottsági munka helyett csupán amolyan „félfogadásra” szűkül. így az nincs mindennapi kapcsolatban ,a dolgozókkal, az ügyfele« csak korlátozottan élhetned a számukra biztosított lehetőséggel. Egy-egy ügynél kevésbé van mód a megelőzésre. A túlzásokat — természetesen mindkét oldalról nyesegetni kell. Reálisabb szemléletre, megítélésre, ésszerű takarékosságra, a jogsegély- szolgálat mozgalmi jellegének fokozottabb erősítésére van szükség. Tovább kell mélyíteni, finomítani az említett városi, megyei szervekkel kialakított munkakapcsolatokat Több más mellett szüksége«, hogy a jogsegélyszolgálatod munkatársai gyorsabban, jobban megismerjék oéklá- ul a tanácsok közérdekű határozatait, állásfoglalásait, a jogászszövetség és a TIT által összeállított és ajánlott előadásokat a vállalatok az eddiginél jobban, szélesebb körben is igényeljék. Ha az említett hiányosságokat kijavítják, a tennivalókat felelősséggel megszívlelik s elvégzik, minden bizonnyal még több eredménnyel, sikerrel párosul a nemes szándék, a szak- szervezeti jogsegélyszolgála* az eddiginél jobban betöUi hivatását Heves megyében is. ' Gyónj Gyula Több lakást adtak át A múlt év azonos időszakához viszonyítva mintegy másfél ezerrel több, összesen 29 522 új otthont adtak át az első háromnegyed évben az ÉVM és a tanácsok vállalatai, az építőipari szövetkezetek és a termelőszövetkezeti közös vállalkozások. A múlt évinél nagyobb építési ütem elsősorban az ÉVM-vál- lalatok dolgozóin múlott, akik az egy évvel ezelőttinél majdnem 2300 új otthonnal építettek többet, míg a tanácsi, a szövetkezeti és más kivitelezők elmaradtak. A megyei ÉVM-vállalatok 2 ezernél több lakást adtak ál. az első háromnegyed évben Borsod és.Csongrád megyében, másfél ezernél többit Gy®r-Sopron megyében, s ezernél többet Bács, Fejér, Hajdú, Komárom* és Veszprém megyéberr. Az épitőipari kivitelező szerveretek az év első kilenc hónapjában 5,8 százalékkal — tehát a népgazdasági tervnek megfelelően — több építési munkát végeztek, mint múlt év azonos időszakában. Ezen belül különösen lendületesen növelték termelésüket az állami nagyberuházásokon dolgozó vállalatok. Az építőipari kivitelezők munkájához jelentős segítséget nyújtott az építőanyagipar is, amely a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 8 százalékkal bővítette termelését és javította az anyagellátást. (MTI) Mérlegen: a megye takarékossága 4 milliárd 100 millió forint A takarékosság gondolata nem új keletű, hiszen már ötvennégy esztendővel ezelőtt elhatározták a világ takarékpénztárai, hogy október utolsó munkanapját takarékossági világnap néven meg- ünneplik. Hazánkban tizennégy esztendővel ezelőtt került sor első ízben e nap megrendezésére. Azóta minden év október végén számot vetünk: miképpen gazdálkodtunk a pénzzel, milyen takarékosak is vagyunk? A „gazda”, az Országos Takarékpénztár — szorosan együttműködve a takarékszövetkezetekkel és a postahivatalokkal — kezeli a lakosság pénzét. Milyen eredményeket értünk el az elmúlt egy év alatt? A számok ékesszólóan bizonyítják, hogy a takarékosság gondolata egyre nagyobb teret hódít. A lakosság pénzmegtakarításának az ösz- szege tavaly október végéig 10(1 milliárd forint volt. az országban, ez a szám a mostani takarékossági világnapig már 120 milliárdra emelkedett. S hogy állunk Heves megyében? Egyáltalán nem panaszkodhatunk! Betétállományunk megközelíti a 4 milliárd 100 millió forintot, s ez azt jelenti, hogy szűkebb hazánkban az egy lakosra jutó takarékbetétállomány 11 900 forint,\magasabb az országos átlagnál. Az idén az összbetétállomány Heves megyében 3-9n millió forinttal emelkedett a mai napig. Ezek a tények jelzik az életszinvoparnal további javulását, s tunk e vonatkozásban kitűzött céljainak megvalósulását is. A takarékosság gondolatát tovább kell ápolni, népszerűsíteni. A takarékpénztárak elsősorban a fiatalok, körében végeznek egyre eredményesebb agitativ munkát. Ez természetes, hiszen ha valaki fiatal korában megszokja a takarékos életet, később is jó beosztással tud gazdálkodni pénzével. Ez biztonságérzetet, gondtalanabb, tartalmasabb életet biztosít. A takarékpénztár azonban nemcsak népszerűsíti a takarékosság gondolatát, hanem azon fáradozik, hogy újabb betételhelyezési, takarékossági formákat is kidolgozzon, s javítsa, tökéletesítse az ügyfélszolgálatot. Ma már számos forma közül válogathatunk a kamatozó, a nyeremény- és a gépkocsi nyeremény-betétkönyvtől az ifjúsági takarékbetéten át a KST-ig. Érdemes külön szólni az ifjúsági takarékbetétről. hiszen ez szolgálja az egyik fő célt, a fiatalok takarékosságra nevelését. E betétek száma országosan eléri a 370 ezret, megyénkben pedig a 12 ezret. Az OTP igyekszik különböző kedvezményekkel is népszerűsíteni ezt a betétformát. Így például a családalapító fiatalok részére külön lakásépítési, illetve lakásvásárlási kölcsönt és kedvezményes áru- vásárlási kölcsönt is biztosi- la na k. Mint ismére tes,-a takarék-A verpeléti takarékszövetkezet tizenegy községben 4450 betétesének több mint 81 millió forintját őrzi. A szövetkezet dolgozói a napokban költöztek be a bővített üzletházba. betét jelentős részét a takarékpénztár hitel formájában visszaadja a lakosságnak. Egyre többen veszik igénybe az áruvásárlási, a lakáskorszerűsítési és tatarozás! hiteleket, a mezőgazdasági kölcsönt. valamint az OTP valuta és egyéb pénzügyi szolgáltatásait. Különösen jelentős a lakásépítésre folyósított kölcsön összege: a megyében az idén eddig 2147 lakás építéséhez több mint 266 millió forint hitelt folyósítottak. Saját beruházásban az OTP a megye területén 1978-ban 187 lakást építtetett, de az év folyamán várhatóan 524 lakás készül el. Az értékesített lakások száma eddig 129, melyek összértéke 55 millió 952 ezer forint. Erre a takarékpénztár 28 millió 85 ezer forint kölcsönt adott. Ezen felül 8 millió forint szociálpolitikai kedvezménnyel és 7.7 millió forint állami támogatással is, elősegítették a lakásvásárlási, A saját eró(Fotó: Szabó Lajos) bői épített lakások közül eddig az idén 343 társasház és 1704 családi ház készült el. Meg kell említenünk még azt is, hogy ebben az évben az OTP 320 házhelyet adott el 16.4 millió forint értékben. Ugyanakkor támogatták az üresen álló falusi lakások értékesítését: az idén 168 családi ház vásárlásához több mint 8 millió forint hitelt nyújtottak. A példákat még sorolhatnánk, amelyek mind a takarékosság gondolatához kapcsolódnak, de reméljük, hogy az eddigiek is biztatóak, s a következő takarékossági világnapon még szebb eredményekről számolhatunk be. (kátai) 197S. október 31., ketld
