Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

üesmatcifkoz©!! ez egri kamarakórus

(Foto: Szintó György)

Próba közben az egri színházban

Á premieren

minden

kiderül

A helyszín egy csaknem lakatlan szigetecske, annak is egyetlen panziója, amely furcsa mód a Medúza nevet viseli. Ide érkezik hét egymást eddig soha nem látott vendég, nyolcadik a házvezetőnő. A tulajdonos sehol, összeköttetés, hajóközlekedés nincs : ők nyolcán két hétre összezárva. Így indul a .. .távollétében című lengyel dráma, amelynek bemutatására készülnek az egri Gárdonyi Géza Színházban.

A történet csak látszólag hasonlít Agatha Christie Tíz kicsi indián című regényének ismert színpadi változatához. A lengyel szerző — Krzysztof Chcinski, akinek Riadó című művét 1971-ben játszották az egri színházban — természetesen nem egyértelműen krimit kínál.

— Mire vállalkozik a szerző és mit ígér az egri előadás? — kérdezem Orbán Tibort, aki színészként már sikeresen bemutatkozott Goethe drámájában, ám mint rendezőt csak ezután ismeri meg az egri közönség.

A Megyei Művelődési Központ Kamarakórusa hangversenyezett az egri házasságkötő teremben. A zenei évad egyre sűrűsödő programjai között is fel kell figyelnünk erre az új együttesre, amelynek Tar Lőrinc a karmestere. A kezdeményező és az amatőr együttesekben rejlő lehetőségeket helyesen felismerő karvezető most ezzel az új kamarakórussal bizonyította, hogy az iskolás kor fölött is akadnak zenebarátok, adminisztrátortól, tanárokon át zeneszerzőig Egerben, akik vállalják ezt az amatörséget, az időbeli áldozatokat, amiket a közös éneklés tőlük megkíván. A Megyei Művelődési Központ énnek az amatőr- 'mozgalomnak mecénási támogatásával helyes úton jár, mert művészi cselekvésre ösztönöz olyan erőket, amelyek eddig nem találták

meg a formát értékes kedvtelésükhöz.

A kamarakórus összetétele és műsora komoly érdeklődést váltott ki a zenekedvelők körében: ritkán láttuk így benépesedni az utóbbi időben a házasságkötő termet. A műsor igényes összeállítása jelzi azt a zenei műveltségi szintet is, amely a kórus birtokában van. Mozart hat bájos noktürnje, a manapság ritkán hallott Ave veruma és három madrigál mellett Purcell- és Monte- verdi-operarészlet is felhangzott: Didó búcsúját és Arianna Lamentóját Molnár Klára énekelte. Ez a két részlet — úgy tűnik — jelzi és bizonyítja az együttesnek maga elé tűzött helyes céljait. elképzeléseit.

Marik Erzsébet csembalón adta elő Bach E-dúr francia szvitjét és Rameau a- moll Gavotte-ját. Nem előKi hogyan szeret

Irodalmi és zenei estek Egerben

Szemes Mari Ki hogyan szeret című előadóestjét lát.-• hatják az érdeklődök ma este 6 órakor Egerben a Mű. velődési Központban. Közreműködnek: Muszty Bea és Dobai András.

Jobba Gabi Buta August

című műsora, Pászthy Júlia, majd Marczis Demeter dalestje, valamint Tompa László Anyám könnyű álmot ígér című előadóestje.

Örömmel fogadjuk ezeket a szerény, ám rángó* irodai, mi és zenei esteket, kamara jellegű bemutatókat, s nem kevésbé a rendezők szándékát: az egész évben jelenlevő Gárdonyi Géza Színház, valamint a nyári várszínház mellett is igyekeznek valami mást, valami érdekeset nyújtani. S ily módon is kielégíteni az érdeklődést, formálni a közönség igényét.

(m)

Történelmi szabadegyetem Egerben

öt órakor kerül sor a TIT székházában.

A háborút elvesztettük című nyitó előadás témáia Magyarország helyzete 1918. őszén. Két héttel később az Osztrák—Magyar Monarchia széteséséről, majd november 27-én az őszirózsás forradalomról lesz szó.

A programsorozat első részét az idén az Egy sorsdöntő nap, március 21. című előadás zárja.

rradaltnak és ellenforradalmak Magyarországon címmel a TIT Heves megyei Szervezete történelmi szabadegyetemet indít Egerben. A nvolc előadásból álló sorozat első rendezvényére ok- tóbre ,7n-ón tvM-főn délután

W5X október 29., vasárnap

Egy sorozat nyitányát jelzi a hír: az elmúlt évad sikerén, a közönség érdeklődésén felbuzdulva az egri Műsorrendező Iroda ég a Megyei Művelődési Központ az őszi tavaszi hónapokban ismét megszervezi Egerben az irodalmi műsorokat, amelyeket zenei estekkel is színesít.

Az Egerben mindig szívesen fogadott Szemes Mari szereplését novemberben Jordán Tamás fellépése kö. veti, Platon: Szókratész védőbeszédét adja elő. Élményt ígérnek a további találkozások is: Csikós Sán. . dor Villon-estje a francia költők versei, amelyeket Dunai Tamás mutat be.

szőr van módunk megállapítani, hogy Marik Erzsébet igen lelkiismeretesen készül fellépéseire és technikailag minden részletében kidolgozott művet nyújt át a közönségnek. Neki is hálásan tapsolt a közönség.

Kovács Péter Bach h-moll prelúdium és fúgáját, valamint Frank h-moll korálfan- táziáját játszotta a házasság- kötő terem szerény méretű orgonáján. Az egri közönség a székesegyház nagyszerű instrumentumához szokott, de ebben a felfogásban és előadásban — különösen a korálfantáziában — azt az elmerengő elmélkedést és elmélyülést figyelhette meg a hallgatóság, amelyet a művész játékában hangsúlyozott

Az Egri Szimfonikusok Kamaraegyüttese is hozzájárult a sikerhez, az operarészletekben.

A szólistáknak és a kamaraegyütteseknek ez a remek összefogása és együttes sikere, a hangversenynek ilyetén való megrendezése szinte kínálja az ötletet, hogy a házasságkötő teremben zenés irodalmi esteket is képzeljenek el az egri amatőrök. Csak hozzá kell fogni !

(farkas)

A rendező, akinek arcán még ott vibrál az előbbi próba feszültsége, némi töprengés után válaszol:

— Hogy az író mire vállalkozott, azt legjobb lenne tőle kérdezni. Arról beszélek inkább, hogy mit olvasok én, illetve olvasunk mi ki ebből az érdekes darabból. Mert Chcinski drámája nem csak érdekes, jó alapanyag is egyben. Ezt úgy értem, hogy gondolatilag gazdag, sok mindenről szól, és amellett formálható.

— Például miről?

— Például arról: hogyan lesz úrrá az embereken a gyanakvás, a félelem. Abba a bizonyos panzióba érkezett vendégek pihenni jöttek ugyan, ám mert magukkal hozták a külső világ környezeti feszültségét, fjeimét, riadtan reagálnak a negatív hatásokra. A kialakult váratlan helyzetben az összezártság hatására szinte riadalomban tartják egymást és önmagukat is. Miközben nem hajlandók belekapaszkodni a kínálkozó megnyugvásba.

— De hát félni, rettegni senki sem szeret.

— Ez igaz. Ám a félelem mégis jelen van. Az emberiséget saját sorsa tanította meg arra, hogy milyen szörnyűségekre képes az „élet". És ha ez a ,.szörnyűAz öreg lépdelt a Körös partján. A hídon emberek nyüzsögtek, meg-megálltak egy pillanatra, köszöntötték egymást, aztán sietős léptekkel tovább indultak a dolguk után. Az öreg nekidőlt egy fatörzsnek, és botja végével megzörgette a lehullott nagy, sárga leveleket. Öcska biciklijén postás kerekezett át a hídon, fütyörészve dobta át egyik válláról a másikra a postástáskát. Talán még soha nem fordult meg a fejében, hogy jobb volna a gondjaira bízott levelekből papírhajókat hajtogatni, ie. úsztatni őket a csatornán a zsilipig, ahol szépecskén eláznak a többi megrekedt szeméttel együtt. Kisfiú rohant le a hídról, az öreg előtt meg- torpont, leggugolt elé:

— Három Lóránt vagyok.

— Ez szép — felelte fáradtan az öreg. — Mit akarsz?

— Nézni téged.

— Ez jó neked?

— Nem. de a nővérem rám paranósolt.

— Ugyan — mondta erre az öreg.

Az iskolában nemrég szólalt meg az ötödik óra kezdetét jelző csengő. A pincérek a Csaba Gyöngyében már nekikészülődtek a munkának, széthordták a tányérokat, evőeszközöket, virágokat is

A maneken — Horváth Zsuzsa és a rendező, Orbán Tibor próba közben. (Fotó: Szántó György)

séges” most nincs is jelen, nos, az emberek .. .távollétében is megtalálják a maguk félelmét.

— Vagyis pesszimisták vagyunk?

— Azt hiszem, hajlamunk van a pesszimizmusra. Ezt akár világjelenségnek is mondhatjuk. És gyakran a történelem, a múlt és a jelen is táplálja ezt a pesszimizmust. Ügy is mondhatnám: nem kell az embernek szörnyeteggel találkoznia ahhoz, hogy valóban úgy érezze, hogy szörnyetegek veszik körüL

— Ezek után hasznos lenne bemutatni és röviden jellemezni a szereplőket.

— A professzorral kezdem (Simon György, Jászai- díjas játssza), ő a humánum képviselője, akit ha nagyon sarokba szorítanak, megpróbál ugyan cselekedni, ám öregsége, gyengesége csupán az intő szóig engedi. Mártha (Komáromi Éva) a magányos, a kapcsolatteremtésre ügyetlen, alkotói hullámvölgybe zuhant művész; Anna (Horváth Zsuzsa) a külsőségekben csillogó, a felületen mozgó maneken; Claude (Csiszér András) az életet csak a napos oldalról szemlélő újságíró; Henry (Sallós Gábor), a katonatiszt, aki — parancsra persze! — oly sok gazemberséget követett el; Arnold (Kulcsár Imre) a pénzember, akit a tőzsdén kívül semmi más nem érdekel; és Alvarez (Ábrahám István), aki még most is megszállottan hisz abban, hogy „fürerekre” van szüksége a világnak, ök heten a vendégek, a nyolcadik pedig az egyszerűséget, a józan észt megtestesítő házvezetőnő, Eufrosina (Demeter Hedvig, Jászai-dí- jas).

— Ha jól figyeltem ezeket a mini-jellemzéseket, akkor egy kis társadalom van együtt a panzióban, illetve a színpadon.

— Igen. Még inkább s színházban. Mert, hogy számítunk a közönségre is. És arra is, hogy jól szórakozik majd.

— Jó jel, ha próba közben is gondolnak a közönségre.

— Nem is keveset. Említettem már, hogy ez egy gondolatilag gazdag, és formálható darab, amelyet a színpadra állítás során el lehet vinni a krimi irányába. Ám lehet belőle vígjátékot, színművet, paródiát, vagy abszurdot rendezni, mert mindezt a lehetőséget kínálja a mű. Mi elsősorban a szituációk, valamint a különböző magatartásformák humorát hangsúlyozzuk, vagyis komédiát játszunk. Meggyőződésünk ugyanis, hogy az ostobán viselkedő embereket — az emberi" s é g e t ! — leleplező előadás csakis akkor lesz hatásos, ha nagyon mulatságos is egyben.

Most még munka közben

vagyunk, a próbák tüzében érik, formálódik az előadás. Ahogy mondani szokás: a

premieren felmegy a függöny, és akkor minden kiderül.

— Érdeklődéssel, megvárjuk.

Márkusz Lűszlő

tettek minden asztalra, két szál piros szegfűt.

— Tanár vagy?

— Igen.

— De már nyugdíjas?

— így ráérek délelőtt is.

— Te se akarsz beszélgetni velem?

— Nem.

A kisfiú eltűnődött, majd megkérdezte:

— Horgászni tudsz?

— Nem tudok.

— Akkor mesélj valamit.

— Nem mesélek.

Az öregember Trójára gondolt, az Igazira, amit neki kellett volna megtalálnia, és — akárcsak álmában — most is maga előtt látta Szép Helénát, Agamemnont, a görögök nagy hírű vezérét és mind a daliákat: Hectort, és magát

Párisi, — de a kép, akárcsak a csatorna zavaros, lusta vize, gyűrűket vetett. Ha elrobognak a harci szekerek, elül a por, gondolta.

— Menj haza szépen — mondta a kisfiú. — Nagyon öreg vagy már, még bele találsz pottyanni a vízbe.

— Még nézelődnék egy kicsit — mondta az öregember.

A kisfiú felvonta szemöldökét:

— Nézelődni?! Minek?

Az öregember lassan elindult felfelé a parton. A könyvtár zöld kúszónövénynyel befuttatott, öreg épülete előtt megbotlott a járda- szegélyben. Egy kislány segítette föL

— Ifjúság — mondta neki

Az öregember szuszogva

ta a fejét.

— Eszternek hívnak — mondta a kislány, és felkacagott.

Az öregemeber szuszogva igyekezett haza. Betette maga mögött az előszoba ajtaját, kalapját, botját a fogasra akasztotta, mint mindig.

— Körül kell néznem alaposan — motyogta. — Még sok időm van. Sok időm. — Lenyomta a szobája kilincsét, amit évek óta nem érintett rajta kívül senki. Az ajtó kinyílt, az öreg megszédült, és — bár mintha elvágódott volna — a következő pillanatban megpillantotta a nővérét, amint az a bordó kordbársony huzatú karosszéken ült, és horgolt.

— Hiszen te..,

— Semmi, baj — mondta a nővér. Egészen úgy mosolygott, mint azokon a meßbar- nult, réges-régi fényképeken, amelyeket az öreg a fiókban őrzött. A haja is úgy volt fésülve, ahogyan az édesapjuk szerette látni: koszorúban.

— De én Tróját... — nvö- szörgött az öregember. — Tudod. az igazi Tróját nekem kell...

— Persze — mosolygott a nő. — Én pedig csillagokat horgolok. Csillagokat. ,