Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

ÎÂft*5»55 események — címszavakban: HÉTFŐ: Véget értek Gromiko és Vance moszkvai tárgyalásai; Az ' amerikai külügyminisztert fogadta Leonyid Brezsnyev is ’ — Szíria megnyitotta iraki határait — Budapestre érkezett 1 JCrgensen dán miniszterelnök KEDD: Asszad sziriai köztársasági elnök Bagdadba érkezett Carter amerikai elnök üzenetben szólította fel az izraeli kormányt a különbéke-tervezet elfogadására SZERDA: Mota Pinto Jogászprofesszort nevezték ki Portugália új ’ miniszterelnökévé — Giscard d’Estaing egynapos római 1 villámlátogatása során tárgyalt Andreotti miniszterelnök- ' kel és kihallgatáson jelent meg a pápánál — Carter elnök [ új inflációellenes programot hirdetett meg CSÜTÖRTÖK: % Üjabb mélypontra zuhant a dollár Frankfurtban és To- ' kióban — Ismét zavargások voltak Irán városaiban a sah ' születésnapján is — Zsivkov bolgár és Mengisztu etióp ' államfő tárgyalásai Addisz Abebábau PÉNTEK: Szovjet—magyar kormányfői tárgyalások voltak Moszkvá­ban — Szadat egyiptomi elnök és Begin izraeli minisz­terelnök kapta a Nobel-békedijat SZOMBAT: Gromiko külügyminiszter befejezte tárgyalásait Párizs­ban, ahol találkozott Giscard d’Estaing köztársasági el­nökkel is — Hazarendelték a Washingtonban tárgyaló egyiptomi küldöttség vezetőjét — Tüntetések baszkföldön , a spanyol alkotmány tervezete ellen Ä hét 3 kérdése Heti külpolitikai összefoglalónk A hét legfontosabb ese­ménye a moszkvai szovjet- amerikai külügyminiszteri találkozó volt Mindenki azt figyelte, hogy előbbre ju­tott-e ezáltal a SALT tár­gyalássorozata ? Ezt követően Andrej Gro- miko Párizsba utazott. Otta­ni tanácskozásai jó alkalmat szolgáltattak a kérdés meg­válaszolására: valóban, lehű­lés tapasztalható a szovjet —francia viszonyban? Ismét a Közel-Keletről ér­kezett számszerűen a legtöbb hír a héten: Szadat és Begin Möbel-békéd íja, Asszad vá­ratlan bagdadi útja és meg­állapodása az iraki elnökkei, újabb tűzharcok Bejrútban, harcias Tel Aviv-i kijelentések a település sorsáról, stb. Iga­zi fordulatnak mégis a Szí­riái—iraki együttműködés felújítása látszik. Mi ennek a jelentősége? ügyminiszteri találkozó volt, mindegyiken a hadászati fegyverek korlátozásáról in­tézkedő megállapodás kérdé­sét tárgyalták a legfontosabb témaként. A SALT-tárgyalásók állá­sáról tudósítani nem hálás feladat az újságírók számára. A hírmagyarázók a szűksza­vú kommünikék jelzőiből próbálnak következtetni elő­rehaladásra vagy egy helyben topogásra. „Hasznos és konst­ruktív”, ezek a jelzők szere­peltek a szovjet közlemény­ben a tárgyalásokról, az ame­rikai szóvivő megtoldotta az­zal, hogy az eszmecserék „szívélyesek és barátságosak voltak”. Az óceánon túli la­pok számára természetesen ez kevés támpont, a magu­kat jól értesültnek mondó amerikai tudósítók meg nem nevezett forrásokra hivatkoz­va azt írták, hogy két újabb kérdésben sikerült előbbre jutni Moszkvában, de még mindig akad egynéhány meg­oldatlan. vitás probléma. Vance külügyminiszter maga azt mondta, hogy a problé­mák nem olyan természetűek, amelyeket a felek jó szándé­kának kifejezésre juttatásá­val ne lehetne ésszerűen megoldani. Mindkét fél hangoztatta, hogy kész fokoz­ni erőfeszítéseit a megállapo­dás gyors aláírása végett. Azt azonban senki sem akarja és tudja megjósolni, hogy ez a „gyors aláírás” még az év vége'előtti megállapo­dást jelenti-e. Szovjet hírma­gyarázók felhívták a figyel­met, hogy a SALT egyben amerikai belpolitikai vitaté­ma is, s hogy november ele­jén kongresszusi választáso­kat tartanak az USA-ban. E választások lezajlása után az amerikai elnöknek valamivel szabadabb keze lehet a tár­gyalások irányítására, egy megállapodás aláírására, vagy esetleg egy csúcstalál­kozón a kézfogásra. 2. Valóban volt-e lehűlés a szovjet—francia viszony­ban? Gromiko szovjet külügymi­niszter párizsi látogatásának végén az Elysée-palota szó­vivője bejelentette. hogy Valéry Giscard d’ Estaing jö­vőre a Szovjetunióba látogat. A szovjet—francia kapcsola­tok fejlődését a legmagasabb szintű találkozók sörának folytatásával is biztosítani kívánják. A párizsi polgári sajtó az utóbbi időben gyakran cik­kezett arról, hogy a Szov­jetunió és Franciaország kö­zött lehűlés tapasztalható. Meglehet, hogy a rossz lelki­ismeret diktálta ezeket az írásokat, amelyeknek a szer­zői szinte egyértelműen an­nak tulajdonították a Moszk­va—Párizs viszonyban sze­rintük bekövetkezett vál­tozást, hogy Franciaország Afrika-politikája túlságosan aktív lett, méghozzá a Mo- butu-féle rendszerek javára. Ugyanekkor párizsi kor­mánykörökben arra hívták fel a figyelmet, hogy a két ország közötti kapcsolatok gazdasági alépítménye válto­zatlanul erősödik és széle­sedik.. A Guiringaud—Gromiko tárgyalások most alkalmat adtak arra, hogy a két fél egyformán hitet tegyen az enyhülési politika folytatása mellett a világban, s hogy a leszerelési erőfeszítések fo­kozása érdekében új kezde­ményezésekkel éljenek. Gro­miko örömét fejezte ki ami­att, hogy Franciaország 1 be­kapcsolódik a genfi leszere­lési tárgyalásokba. Guirin­gaud újra emlékeztetett egy európai leszerelési értekez­let összehívására vonatkozó francia javaslatra. Természetesen más idősze­rű kérdések is napirenden szerepelhettek a Qusi d’Or- say-n a két külügyminiszter eszmecseréjén, így minde­nekelőtt a közel-keleti kér­déscsoport, amelynek libano­ni eleme Franciaországot, a terület egykori védnökét, na­gyon is érdekli. 3. Mi a jelentősége á Szíria és Irak viszonyában beál­lott fordulatnak? A „szilárdság frontjának”, azaz a szadati megalkuvó politikát elítélő arab orszá­gok csoportjának leggyön­gébb pontja az volt, hogy Szíria és Irak egymás közti viszonyát 1966 óta politikai, ideológiai és személyi ellen­tétek rontották meg, a liba­noni szír beavatkozás óta pedig még a két szomszéd­ország közös határát is le­zárták. (Említsük meg, hogy ez az áldatlan állapot a szo­cialista közösség arab poli­tikáját is zavarta, hiszen külön-külön mind Szíriával, mind Irakkal voltak a kap­csolataink.) A héten látszólag megle­pő, a stratégiai helyzetből azonban logikusan követke­ző fordulatra került sor. Szíria megnyitotta határát Irak felé, Asszad elnök pe­dig Bagdadba repült, hogy négy napon át tárgyaljon Al- Bakr iraki elnökkel. A lét­rejött megállapodás a sok­oldalú együttműködés újra­kezdését írja elő. A honvé­delmi miniszterek például hozzálátnak kölcsönös vé­delmi szerződés kidolgozásá­hoz. Elég egy pillantást vetni a térképre, hogy érthetővé váljék: miután Egyiptom le­tette a fegyvert, Izrael egész katonai súlyával északra, Libanon irányába és keletre Szíria (no meg Jordánia és akár a távolabb eső Irak) felé fordul. Ezt a nyomást látva, érezve, az arab veze­tők már nem engedhetik meg maguknak, hogy az el­lentétek megosszák erőiket, elválasszák őket egymástól. Elméletileg ugyanaz a párt, a Baath, az Arab Újjászüle­tés Szocialista Pártja van hatalmon mind Bagdadban, mind pedig Damaszkuszban. Valójában azonban a párt két külön szárnya ez. Eddig élesen szemben állottak egy­mással, mindennaposak vol­tak a kölcsönös vádaskodá­sok. Ha most létrejön a sziriai —iraki együttműködés, ak­kor ez katonai téren alapo­san módosítja a Közel-Kelet erőviszonyait. Egyelőre dip­lomáciai vonatkozásban hoz újat: most már nincs aka­dálya annak, hogy november első napjaiban éppen Bag­dadban csúcstalálkozóra ösz- szeüljön a „szilárdság front- já”-ban levő valamennyi or­szág vezetője, abból a cél­ból, hogy meghatározzák a Camp DaviH-i kapituláció elleni közös fellépés teendő­it. Pálfy József Utazásról, átleveiekril (Folytatás az 1. oldalrólJ A törvényerejű rendelet világosabban, egyértelműb­ben fogalmazza meg a kül­földre utazás jogosultságát és annak garanciáit. Ki­mondja: minden magyar ál­lampolgárnak joga van kül­földre utazni. A szabályozás továbbra is fenntartja a ki­záró vagy korlátozó rendel­kezéseket, viszont jóval ke­vesebb köztük a kategorikus előírás. Az útlevélhatóságok annak a kérelmét utasítják el, akinek kiutazása a Ma­gyar Népköztársaság belső vagy külső biztonságát, a közrendet, jelentős közérde­ket, illetve mások jogos ér­dekeit sérti vagy veszélyez­teti. Ugyancsak határozott nemet mond a jogszabály annak, aki valamely szocia­lista állammal szemben el­lenséges tevékenységet foly­tató szervezethez vagy sze­mélyhez kíván utazni, illetve akinek külföldi tartózkodá­sához nem biztosítottak a szükséges anyagi feltételek. A kérelmezők előnyére mérlegelési jogkörben dönt az útlevélhatóság, például a büntetett előéletű, illetve a kisebb súlyú bűncselekményt elkövető ügyében. Meghatá­rozott ideig, de legfeljebb az elkövetéstől számított öt évig „kizárható”’ a külföldre utazásból, aki a hatóság fél­revezetésével akar útlevelet szerezni, vagy valótlan ada­tot közölt az útlevélkérel­mében. Továbbá az is, aki korábbi külföldi tartózkodá­sa alatt magyar / állampol­gárhoz méltatlanul viselke­dett és korábbi külföldi uta­zása során vám-, vagy devi- za-bűncselekmenyt, illetve szabálysértést követett el. Tekintettel népgazdaságunk teherbíró képességére, a magánutazások gyakoriságá­ról szóló korálpbi rendelke­zéseken egyelőre nem vál­toztat az új minisztertaná­csi rendelet. (MTI) 60 éves a Komszomo. Raisza és még 38 A középiskolás Jurij Szoljonok a novopoloeki amatőr csilla­gászklub tagja már felfedezésekkel is dicsekedhet — új csillagot talált a Hattyú csillagképben. 1 Közelebb jutott a megál­lapodáshoz a SALT ügye a moszkvai külügyminisz­teri találkozó után? Gromiko és amerikai kollé­gája két nap alatt összesen több mint 9 órát töltött a tár­gyalóasztal mellett, ezt köve­tően pedig Leonyid Brezs­nyev is fogadta Cyrus Van­ce-1. Az idén ez már az ötö­dik szovjet—amerikai kül­Párizsi „szemét­hadművelet” Hétfőn találkoznak a több mint két hete sztrájkoló francia tengerészek a hajó­tulajdonosok szövetségének képviselőivel. Ez lesz az első éi’intkezés a CGT szakszer­vezet és a hajótulajdonosok között a francia kikötőket bé­nító sztrájk kezdete óta. A tengerészek az ellen tiltakoz­nak. hogy a francia hajókra külföldi tengerészeket vesz­nek fel, miközben a francia matrózok között nő a mun­kanélküliek száma. Véget ért a francia postások íorgósztrájkja. Párizs polgármestere a hadsereg közreműködését kérte a köztisztasági alkal- nazottak sztrájkja következ­ében a főváros utcáin fel- yülemlett sok ezer tonna sze. óét eltakarítására. A katona- ■ag hétfőn kezdi meg a „sze- néthadműveletet”. 1970 óta ntodszor fordul elő, hogy 'árizst a hadsereg takarítja :i. nyíwmM Ui'Jí. okfoher ay., vasárnap RAISZÁVAL Közép-Azsia szívében, Tádzsikisztánban találkoztam. A világ egyik legnagyobb vízi erőműjét; a befejezéséhez közeledő nure- ki vízlépcső építkezését láto­gattam meg. A tadzsík Kom- szomol helyi vezetői kísértek az úton. Valamennyiüket il­lendően bemutatták, munka- beosztás és Komszomol- furikció akkurátus felsorolásá­val. Egyedül Kaisza bemu­tatása sikeredett kissé kur­tára. öróla csak annyit mondtak: Raisza Kim, 23 éves, komszomolista. A hosszúra nyúlt látogatá­son sokat beszélgettem Rai- szával. Megtudtam, hogy nagyszülei az 1905-ös orosz— japán háború során költöztek el Koreából, s a család azóta is Taskentben él. Raisza hát- borzongató legendákat idé­zett fel a zord Vahs folyóról, hosszasan ecsetelte Nagy Sándor erre tévedt hadsere­gének legendás sorsát, s csak mellékesen említette meg, hogy élete nagy kalandjának tekinti jelenlegi munkáját. Foglalkozása technikus, egy építkezés mellékrészlegének anyagfelelőse. Mi ebben a ka­land? Én is ezt kérdeztem. Raisza nagyon lekapott a kérdés miatt. „Hát ez a sok­féle ember, a világra szóló alkotás, a megállapíthatatlan lendület..— és ömlött be­lőle a szó. A kis termetű lány páratlan hévvel' beszélt anyagtervekről, óriás gépek­ről, teljesítményekről, Misá­ról, Ahmedról, Gricserékről,, — számomra lényegtelennek tűnő részletekről. Csak kis idő múltán jutottam el a gondolathoz, hogy ezek a „részletek” teszik ki Raisza életét, mint ahogy valameny- nyiünk élete a mindennapok jelentéktelennek tűnő apró mozzanataiból tevődik* össze. S Raiszáéban — az ő szavait idézem — mindez, az idese- reglett több tucatnyi nemze­tiségű munkással azonos mó- .don, a maradandó, a nagy al­kotás, a hatalmas vízi erőmű létrehozásának alárendelve. Raisza átforrósodott hang­ja, kipirult arca cseppnyi kétséget sem hagyott ben­nem, hogy szívéből beszél, nem „kincstári szöveget lök.” Tiszteletet éreztem iránta, az ügyében mélyen hivő embert megillető tiszteletet Egyetlen­egyszer sem ejtett ki a szá­ján nagy szavakat, olyat, mint az emberiség előrehala­dása, a jövő építése, stb., de nekem Raisza általában ép­pen akkor jut az eszembe, ha valaki erről a témáról beszél. S mindig így: Raisza a kom­szomolista. 1918. október 29-én a mun­kás- és parasztifjúság szövet­ségeseinek első összoroszor- szági kongresszusán megala­kították az Orosz Kommunis­ta Ifjúsági Szövetséget. Csak­nem hat évvel később a szö­vetség Vlagyimir Iljics Lenin nevét vette fel. S hamaro­san a Komszomol megkapta a legmagasabb kitüntetést, a Vörös Zászló Érdemrendet tagjainak helytállásáért a külföldi intervenciósok és a fehérgárdisták elleni küzde­lemben. A Szovjetunió veze­tői a polgárháborúban har­coló kétszázezer komszomo­lista hősiességét ismerték el a kollektív kitüntetéssel. A mai komszomolisták erre a kitüntetésre a legbüszkéb­bek: a fiatal forradalom megvédői sorában elődeik a vérüket áldozták, s ez a maiakat is kötelezi. Ma csaknem 38 millió ta­got számlál a Lenini Kom­szomol, tizennégy és huszon­nyolc év a Komszomol-tag- ság alsó és felső határa. A mai 38 millió nagyszerű ha­gyományokra tekint vissza. A komszomolisták élenjáró szerepet vállaltak az iparosí­tásban, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében és az első ötéves terv teljesítésé­ben. A Komszomol megbí­zottjai, részt vettek a hőskor­szak nagy építkezésein, a dnyeperi vízi erőmű, a mag- nyitogorszkl kohómű, a har­kovi és sztálingrádi traktor­millióan gyár felépítésén, ott voltak az Amur partján, amikor szinte a semmiből felépítet­ték Komszomolszk városát, ásták a földet Moszkvában az első metróépítkezésen. Há­romszázötvenezer komszomo­lista ment egy emberként vi­dékre az első hívásra, hogy résizt vegyen az analfabétiz­mus elleni küzdelemben, véghez vigye a kulturális forradalmat. A második világháborúban 11 millió olyan katona har­colt a fronton, vagy parti­zánként a hátországban, aki a zsebében hordta féltett kincsét, a Komszomol-tagsá- gi igazolványt Az ötvenes évek végién, a hatvanas évek élején terjedt el a védnök­ség! mozgalom: az ifjúsági szervezet védnökséget vállalt a Szovjetunió szinte vala­mennyi nagyberuházása, ki­emelt építkezése felett. Fél­millió, a szervezethez tartozó ifjú indult el teljesen sza­bad akaratából, a Komszo­mol megbízólevelével a zse­bében Kazahsztán, Szibéria, az Urál- és a Volga-vidék szűzföldeire, hogy termőre fordítsa a parlagon heverő területet. AZ ELSŐ ÖNKÉNTESEK egyenesen a Komszomol XVII. kongresszusáról, a gyűlésteremből indultak el a távoli tajgába szinte néhány órával azután, hogy , L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának fő­titkára a szovjet ifjúság tá­mogatását kérte korunk egyik legnagyobb vállalkozá­sának sikerre viteléhez, a Bajkál—Amúr vasúti fővo­nal felépítéséhez. Elindulásukat követően, napok alatt újabb százötven­ezren kérték a Komszomol megbízólevelét, fiúk lányok egyaránt, ötödrészben teljes családostul. Az idén, a szervezet XVIII. kongresszusán háromszázan ismét bőröndökkel érkeztek az ülésterembe, hogy kong­resszusi küldötti megbízatá­suk teljesítése után nyomban indulhassanak a BAM-épít- kezésére. A kongresszuson egyébként felmérhették az eddig megtett utat: a terve­zett vasút egyharmada, 1100 kilométer hosszú szakasz el­készült a hozzá tartozó hidak­kal, alagutakkal egyetemben. Csaknem félszáz település jött létre az addig teljesen lakatlan tajgában. S bár té­len mínusz ötven fok alá, nyáron pedig gyakran plusz negyven fok fölé száll a hő­mérő higanyszála, a fiatalok tudják, hogy egyedülálló vál­lalkozás részesei, a világon ilyen hosszú vasútvonalat nem építettek az örök fagy világában, s bár az építők át­lagéletkora 23 év, helyállásuk a felnőttet is bámulatra kész­teti. A hatvanéves Komsznmol- ról elmondható —, bár tag­jai ilyennel kérkedni nem szoktak —, hogy a világ egyik legrégibb ifjúsági szer­vezete, de mindenesetre a legnagyobb tagságot számlá­ló stb. Hanem ami ennél ta. Ián fontosabb: a nemzetközi ifjúsági mozgalomban a leg­aktívabbak közé tartozik. Mindent megtesz annak ér­dekében, hogy a Szovjetunió pártjának lenini békepoliti­kája a világ haladó, demok­ratikus fiataljainak körében mind nagyobb visszhangra* találjon. A Komszomo! 130 ország 1350 nemzeti, illetve nemzetközi, regionális ifjúsá. (Fotó — TASZSZ—MTI — KS) gl szervezetével tart fenn kapcsolatot. Aktívan részt vesz minden olyan politikai rendezvény, találkozó, akció előkészítésében, amely a fia­talok békevágyának, a hala­dó demokratiküs erők együttműködési készségé­nek, ad hangot, illetve, amely kifejezi az ifjúság szolidari­tását a társadalmi felszaba­dulásukéit, nemzeti függet­lenségükért harcoló népek­kel. A Komszomol aktívan részt vett az idei, havannai Világifjúsági és Diáktalálko­zón, a lányok világtalálkozó­ján, a „Süssön mindig a nap!” elnevezésű gyermek­fesztiválon, korábban a bu­dapesti európai ifjúsági le­szerelési konferencián, az eu­rópai fiatalok varsói talál­kozóján, a leningrádi „Ok­tóber és az ifjúság” nemzet­közi találkozón. A MAGYAR Kommunista Ifjúsági Szövetség és a lenini Komszomol közötti gyümöl­csöző, testvéri kapcsolatok fejlődnek. Ennek talán leg­látványosabb megnyilvánulá­sa, az 1975-ös magyarországi Magyar—Szovjet Ifjúsági Barátságfesztivál és a le­ningrádi Szovjet—Magyar Ifjúsági Barátságfesztivál hí­ven reprezentálta a két nép, illetve a két ország fiataljai """,f tónnálló barátságot. • Hahn Péter

Next

/
Thumbnails
Contents