Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

Nemcsak pénzkérdés a szolgáltatás Ennyit ér a hatodik hely A megyei párt-végrehajtó- bizottság a közelmúltban tartott ülésén vizsgálta meg a lakossági szolgálta, tások helyzetét. Az ülésen az eredmények és a gon­dok sokoldalú elemzése mellett a legfontosabb ten­nivalók is meghatározásra kerültek. A hivatalos statisztika sze­rint a szocialista szektor ál­tal végzett szolgáltatások egy lakosra jutó értéke 1976-ban megyénkben 499 forint volt. Ezzel a 19 megye szolgálta­tási „tabelláján” Heves me­gye a hatodik helyet foglal­ja el. Vagyis a számok alap­ján nem is „játszunk” olyan rosszul. De hagyjuk a sta­tisztikát, nézzük meg inkább közelebbről — ahogyan tet­te ezt a végrehajtó bizottság is —, hogy a valóságban, a mindennapos gyakorlatban mennyit is ér ez a hatodik hely. Gyorsan és jól jön ki a folt a zakókból és „nem bújik bele” az él a nadrágokba. Ez a kényszer- helyzet — ahogyan a végre­hajtó bizottság is megállapí­totta — „hosszú távon va­lóban nem tartható fenn..." Ugyancsak a reális igé­nyek mögött kullognak — a szocialista és a magánszek­torban egyaránt — az épí­tőipari jellegű szolgáltatók is. A betegség diagnózisa jól ismert, — kevés a kapacitás, a rendelkezésre álló munka­erő 'minősége sem minde­nütt kifogástalan — és meg­kezdődött már a gyógyítása is. Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban úgynevezett bá­zisüzemek épülnek és várha­tóan 1981 után ez az ágazat sem elsősorban, a „nemmel” tud majd szolgáltatni. Támogassák a vállalkozódat Az országoshoz hasonlóan, megyénkben is a negyedik, illetve az ötödik ötéves terv­időszakban javult számotte­vően a lakossági szolgálta­tás. Ezen belül is elsősorban a híradástechnikai, az elekt­romos háztartási gépek — rádió, televízió, hűtőgép, mosógép, centrifuga stb. — javítását és karbantartását jellemzi a gyors és jó minő­ségű munka. Az említett gé­pek, berendezések szerviz- hálózata lényegében az egész megyében kiépült, két-há- rom napra csökkent az átla­gos javítási idő. a jogos ki­fogások, reklamációk arányát csak ezrelékekben lehet mérni. Mindezek a beruhá­zásokhoz pénzt adó tanácsi és állami szerveket, valamint a példamutatóan szolgáltató Universal Ipari Szövetkezet vezetőit és dolgozóit dicsérik elsősorban. » Hasonlóan örvendetes vál­tozások történtek a gépjár­művel^' szervizelésével kap-, csolatosan is. Ha az „adj uramisten és azonnal”-nál még nem is tartunk, de szervizek kapacitásban és tudásban is egyre közelednek az igényekhez. További ja- villást ígér, hogy a közeljö­vőben Füzesabonyban. Bél­apátfalván és Recsken is le­hetőség nyílik a gépjármű­vek javítására. Minden bi­zonnyal még az idén átadás­ra kerül az egri önkiszolgá­ló szerviz, a konkurrencia növelése mellett a választé­kot is bővíti majd a Magyar Autó Klub egri műszaki ál­lomása. Ebben a szolga Itatás­ban ma már a legtöbb gon­dot a krónikus anyag- és al­katrészellátás okozza. Erről viszont sokkal inkább az ipar, valamint a kereskedők tehetnek, mint a szolgálta­tók. Lassan és keveset A különböző szolgáltatások közül legtöbben és leggyak­rabban a mosást, a textil- és a vegytisztítást veszik igény­be. Már ahol van elég mo­soda, szalon, Patyolat. Sajnos Heves megyében az egyébként jelentős fejleszté­sek ellenére is kevés van — főleg Egerben — valamen­nyiből. Így aztán a jogos igények legalább annyira messzire vannak a meglévő lehetőségektől, mint mond­juk Makó Jeruzsálemtől. Ráadásul gyors változásra nem is igen számíthatunk, mert legjobb esetben is csak a hatodik ötéves tervben nyílik lehetőség — a műsza­ki előkészületek már meg­kezdődtek — az újabb sza­lonok, mosodák építésére. A Patyolat különben min­dent „belead”: mosnak már a szalonokban, vasalnak a mosodákban, sőt mosat már más megyék mosodáival is. Jóindulatból nincs tehát hi- áfi?, de hát ettől még nem Az úgynevezett hagyomá­nyos szolgáltatások — szo- bás-varrás, cipőjavítás stb. 70 százalékát ma is a ma­gánkisipar végzi megyénk­ben. Sajnos a mesterek szá­ma egyre fogy, követők pe­dig alig akadnak. A „susz­ter” szakma lassan teljesen kimegy a divatból, kevesen vannak a' szabók is, úgy he­tekig kell várni egy-egy új öltönyre, a kisebb települé­seken hiába keresik a bor­bélyt is. Nem tartotta kielégítőnek a végrehajtó bizottság a ház­hoz szállítások jelenlegi szín­vonalát sem, s az illetékesek figyelmébe „ajánlotta”, hogy évek óta stagnál az áruköl­csönzés és a bizományi te­vékenység a megyében. Ja­vasolta végezetül, hogy a szocialista szektorból — ter­mészetesen mellékfoglalko­zásként — több szakembert vonjanak be a lakossági szolgáltatásba, s a jelenlegi­nél teremtsenek jobb felté­teleket az otthoni és a kol­lektív barkácsolásoknak is. Ezzel egyrészt tehermentesít­hetik a szolgáltatókat, más­részt ha kis mértékben is, de ellensúlyozhatják a ma­gánkisiparosok számának csökkenését. A putnoki „csoda” E sorok írója gyakran megfordul az ózdi járás egyik kis községében — úgy hívják, hogy Szuhafő —, így többször volt már al­kalma találkozni a putnoki „csodatevőkkel”. Kik is ők valóban, s mi is a „csodá­juk” lényege? A „csodate­vők” a putnoki áfész vezetői és dolgozói, „csodájuk” pe­dig mindössze abból áll, hogy egy meghatározott na­pon minden héten megjele­nik a szövetkezét egyik gép­kocsija a járás községeiben és begyűjtik a lakosságtól az elromlott televíziót, mosógé­pet, a javításra szánt cipőt, csizmát, a mosni, a vasalni valót. Ezután eltelik egy hét és a megszokott napon újra megjelenik a községekben az áfész gépkocsija, s visszaad­ják a kijavított rádiókat, te­levíziókat, a kimosott öltö­nyöket, fehérneműket a meg­rendelőknek. örül a lakosság és természetesen nem fizet rá „csodájára” az áfész sem, mert összességében nyereség­gel végzi említett tevékeny­ségét. Lám, mennyit ér egy jó ötlet, a nemes szándék, a tenni akarás. Putnok nincs messze — jártak már náluk Zala, Baranya, Hajdú és Győr megyékből is — tőlünk így mindenképpen érdemes lenne megkérdezni tőlük, hogy hogyan csinálják. Már csak azért is, mert áfész- eink nekünk is vannak, és a lakossági szolgáltatások je­lenlegi színvonala Heves me­gyében is a kisebb települé­seken a legrosszabb, a leg­alacsonyabb. Mindez — mármint a put­noki „csoda” — a szolgálta­tások továbbfejlesztését szol­gáló javaslatok, feladatok ol­vasás közepette jutott a cikk­író eszébe ... Koós József Napfényben a télre A tarnamérai Lenin Ter­melőszövetkezet központi gépjavító műhelyében már nemcsak az őszi munka­csúcsra készülnek, hanem a téli pihenőre is gondolnak. Az itt dolgozó mintegy 30 szakember majd 300 mező- gazdasági gép kisebb-na- gyobb javításáról gondosko­dik. Képünkön: Kakukk Já­nos és Surányi Ferenc az SZK-kombájnokat téli táro­lásra készítik elő. (Fotó: Szabó Sándor) Október 1-től 85 OOO egészségügyi dolgozó bérét emelik Október 1-től 85 ezer egészségügyi dolgozó bérét emelik a Minisztertanács jú­niusa határozata, illetve az ezt követő miniszteri ren­delet alapján. — Az érintettek ezekben a napokban kapják kézhez az új bérbesorolásokat, s a ma­gasabb bért először novem­ber 2-án fizetik ki — mon­dotta Fűzi István, az Or­vos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára Deregán Gábornak, az MTI munkatársának adott nyilat­kozatában. — Az orvosok és más felsőfokú végzettsé­gűek bére átlagosan 20, a tavalyi központi béremelés­ben nem részesült szakdol­gozóké 17, a gazdasági és ügyviteli dolgozóké 10 szá­zalékkal emelkedik. A bér­emelés idei, második „lép­csőjének” éves költségkiha­tása 640 millió forint. A ta­valyi emeléssel együtt — amely 126 ezer egészségügyi dolgozót érintett — megha­ladja az egymilliárd . 400 millió . forintot. Legutóbb 1971-ben volt átfogó bér­rendezés, akkor 410 millió forintot kapott erre a célra az egészségügy. Elmondhat­juk tehát, hogy az egészség­ügyi dolgozók ilyen mérté­kű anyagi megbecsülésére, mint a tavalyival együtt az idei, még nem volt példa. — Erre a nagyszabású intézkedésre kétségtelenül szükség volt. Az egyes egészségügyi dolgozók kere­sete ugyanis elmaradt a népgazdaság egyéb ágaza­taiban, a hasonló szakkép­zettséget kívánó munkakör­ben foglalkoztatottakétól. — Orvos-ellátottságunkról szólva ne feledkezzünk el arról, hogy a 10 000 lakosra jutó orvosok száma 1950. és 1975. között például több mint két és félszeresére emelkedett. Mégis számos területen van aránytalanság, mindenekelőtt az egyes me­gyék között, sok orvosi ál­lás betöltetlen. Az idei bér­rendezésnél éppen ezért te­rületi differenciálás történt néhány megye javára. Lehe­tőség nyílt arra, hogy az or­voshiánnyal küzdő Békés, Borsod és Szabolcs-Szatmár megyében, vagy Győr, Szol­nok, Bács-Kiskun, Heves, Nógrád és Somogy megyé­ben az országos átlagnál magasabb arányban növe­kedjen az orvosok bére. — Számottevően, átlagban 20 százalékkal emelkedett a pályakezdő orvosok bére, az egészségügyi szakdolgozók egy része tavaly, más részük pedig most kapott emelést. Erre is nagy szükség volt. A közel százezer szakdolgo­zó közül igaz, csupán mint­egy 5000 hiányzik, de a 20 000-nek nincs szakképesí­tése és jelentős területi aránytalanságokról is be­szélhetünk. Az egészségügy­ben dolgozó gazdasági és ügyviteli szakemberek hely­zetét elnökségünk az utóbbi időben két alkalommal is elemezte. Sok az őket váró betöltetlen állás és betöltött munkahelyeken sem minde­nütt működnek megfelelő szakképzettségűek. Ez is ma­gyarázatot adhat arra, hogy miért nem kielégítő az egészségügyben a gazdasági munka hatékonysága. — Az egészségügyi dolgo­zók mostani anyagi elisme­rése kifejezője az erkölcsi elismerésnek is. Mindezek alapján joggal bízhatunk abban, hogy az egészségügyi munkát több jó szakember megnyerésével és megtartá­sával is sikerül vonzóbbá tenni — mondotta befejezé­sül Fűzi István. (MTI) Á hétköznapok élén A mozgalmi munka eszközeivel Pintér László, az egri Fi­nomszerelvénygyár pártbi­zottságának titkára, csöppet sem idős ember, a mozgalmi munkában mégis alapos ta­pasztalatokkal rendelkezik. 1959 óta. amióta a gyárba került, volt alapszervezeti KISZ-titkár, később a válla­lati KISZ-bizottság titkára, tagja volt a vállalati pártbi­zottságnak, irányította a ke­reskedelmi igazgatóság alap­szervezetét. jó egy évvel ez­előtt pedig a vállalati párt- bizottság titkárának válasz­tották meg. — Ez az elmúlt esztendő milyen változást hozott az életében? — Mielőtt a kérdésre vá­laszolnék. hadd mondjam el, hogy a mozgalmi tevé­kenységen kívül, dolgoztam személyzeti előadóként, amely területen főként oktatási és káderkérdésekkel foglalkoz­tam. Később anyagellátási osztályvezető és főosztályve­zető-helyettes lettem. Mind­ezt csupán azért említettem meg, hogy nem csupán a mozgalmi munkában, de a gyár termelési tevékenységét illetően is rendelkeztem bi­zonyos ismeretekkel. Mégis, amikor egy éve a pártbizott­ság titkárának választottak meg, rájöttem, hogy egy­részt rendkívüli módon meg­növekedett a felelősségem, másrészt pedig az első he­tekben, hónapokban nem volt könnyű eligazodnom a bonyolultabb összefüggések­ben. — Hogy érti ezt? — Egyrészt úgy, hogy bár a pártmunka szervezeti ke­reteit, fórumrendszerét is­mertem, mégsem volt kellő áttekintésem minden terüle­tet illetően. Másrészt pedig nem ismertem olyan mély­ségben a gyár termelési, ér­tékesítési tevékenységét sem, mint azt egy pártbizottsági titkárnak ismernie kell. A véleményalkotáshoz, a dön­tésekhez ^>edig alapvetően szükséges az ismeretek meg­szerzése, sőt tovább megyek: 1 a bővítése is. — Tehát egy pártbizott­sági titkárnak nem csupán politikai munkásnak, hanem gazdasági szakembernek is kell lennie? — Nem szeretnék túlzásba esni, a gazdasági ügyekhez azért jobban kell értenie a vezérigazgatónak, vagy a fő­mérnöknek, mint nekem. De hadd említsek néhány konk­rét dolgot, ami érzékelteti, hogy a vállalati pártbizott­ságnak, de nekem is vélemé­nyeznem kell a gazdasági te­vékenységet is. Az idei cse­lekvési programunknak, amely a mozgalmi munka eszközeivel segíti elő a vál­lalati tervek teljesítését, reá­lisnak, megalapozottnak és ösztönzőnek kellett lennie. De megemlíthetem azt is, hogy már dolgozunk a gyár 1979 évi tervén, sőt nem áru­lok el titkot azzal sem, hogy már a hatodik ötéves terv előkészítése is folyamatban van nálunk. Az ilyen jellegű kérdésekhez nem csupán politikai, de bizonyos szintű szakmai tájékozottság is szükséges. Persze rengeteget segít nekem az, hogy szinte nap mint nap találkozom a gyár termelési vezetőivel, és sokat konzultálunk. — Mint mozgalmi vezető­nek, mit jelentett az eltelt év? — Nagyon sokat. Meg kel­lett szoknom, hogy minden­re kiterjedjen a figyelmem, hiszen csupán egy alapszer­vezetet kell irányítanom, az­tán meg keltett tanulnom, hogy még jobban gazdálkod­jam az idővel, mint koráb­ban. Bár azt hiszem, e téren még mindig van mit tanul­nom. — Hogyan telik el egy nap­ja? — Inkább vegyünk egy hó­napot. Minden héten egyszer részt veszek az igazgatói ér­tekezleten, ahol a legfonto­sabb teendőket megtárgyal­juk. Havonta egy alkalom­mal végrehajtó bizottsági ülést tartunk, egy alkalom­mal titkári értekezletet, egy­szer pedig apparátusi érte­kezletet. Ezeken túlmenően igyekszem minél többet részt venni az alapszervezeti, a KISZ-, a szakszervezeti ren­dezvényeken. És amikor csak lehet, meglátogatom az üze­meket, hiszen rendkívül fon­tos a személyes tapasztalat- szerzés. Mint pártbizottsági titkárnak igen sok külső szervvel is kell a kapcsolatot tartanom, naponta legalább egy-két alkalommal vagy hozzám jönnek, vagy nekem kell elmennem valamilyen tárgyalásra, rendezvényre. Elég sok időt igényel továb­bá a napi anyagok tanulmá­nyozása, és rendszeresen ol­vasgatom a folyóiratokat, ki­adványokat is. — Nem jelent mindez túl nagy munkát? — Az előbb már említet­tem, hogy még jobban kell gazdálkodnom az idővel. Ha az ember megtanulja, hogy jól beossza az idejét, akkor azt hiszem, mindenre jut be­lőle. — Sok szó esett eddig a feladatokról. Most azt kér­dezem, milyen a közérzete új funkciójában? — Nézze, mindenképpen megtisztelő feladat politikai vezetőnek lenni. Emellett azonban hadd mondjam el, hogy sok a gond, a nehézség. Egyre nehezebbek a feltéte­lek, amelyek között tevé­kenykednünk kell — csu­páncsak utalnék az egyre szigorúbb szabályozórend­szerre, a tőkés exportra —, s ez a mozgalmi munkában is újabb és újabb feladato­kat jelent. Hiszen meg kell találnunk az összhangot a népgazdasági és a gyári ér­dekek között, és ez bizony nem kis munka. Hadd mond­jak egy konkrét példát. Je­lenleg tudjuk, hogy melyik termékünknek milyen a mi­nősége, mennyire jövedelme­ző a gyártása, hol tudjuk ér­tékesíteni. De ha megválto­zik az árképzés mechaniz­musa. akkor már nem biztos hogy a ma legjövedelmezőbb termék később is az lezz. Ez pedig nem csupán a termék helyzetét érinti, hanem az emberek munkáját, bérét is befolyásolja. A közelebbi és távolabbi döntéseknek tehát igen nagy súlyuk van, és ez bizony néha nyomasztja az embert. Mindettől függetle­nül a közérzetem jó, és ez azt hiszem, abból is fakad, hogy igyekeztem mindig megfelelni a megbízatások­nak. — A pártmunkában igen nagy szerepe van a meggyő­zésnek. Ma könnyebb, vagy nehezebb valamire ráhan­golni az embereket mint ko- * rábban? — Én csak a személyes ta­pasztalatomat tudom elmon­dani. Talán mintha régebben nagyobb lelkesedés lett volna az emberekben. Sokszor tag­gyűléseken is megfogalmaz­zák nálunk a kommunisták, hogy az anyagi ösztönzés túl­zottan előtérbe kerül, és en­nek a negatív hatásai tapasz­talhatók. Persze a kérdés másik összetevője az, hogy jobb mozgalmi módszerekkel jobban is lehet hatni az em­berekre. a fiatalokra. Tehát fontos mindig az új módsze­rek keresése. Ezek a mosta­ni kemény hétköznapok ta­lán kevésbé látványosak, mint a fényes szelek korában, de igazi perspektívát nyúj­tanak mindenkinek. Csak fel kell tárni ezeknek a hétköz­napoknak a szépségeit. — E hétköznapok során ön mit tart a legfontosabb­nak? — A feladatokat jobban, hatékonyabban és főként jobb minőségben végrehaj­tani. Kaposi Levente | Mmüsäa&i 1978, október 1„ vásáros#

Next

/
Thumbnails
Contents