Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
Nemcsak pénzkérdés a szolgáltatás Ennyit ér a hatodik hely A megyei párt-végrehajtó- bizottság a közelmúltban tartott ülésén vizsgálta meg a lakossági szolgálta, tások helyzetét. Az ülésen az eredmények és a gondok sokoldalú elemzése mellett a legfontosabb tennivalók is meghatározásra kerültek. A hivatalos statisztika szerint a szocialista szektor által végzett szolgáltatások egy lakosra jutó értéke 1976-ban megyénkben 499 forint volt. Ezzel a 19 megye szolgáltatási „tabelláján” Heves megye a hatodik helyet foglalja el. Vagyis a számok alapján nem is „játszunk” olyan rosszul. De hagyjuk a statisztikát, nézzük meg inkább közelebbről — ahogyan tette ezt a végrehajtó bizottság is —, hogy a valóságban, a mindennapos gyakorlatban mennyit is ér ez a hatodik hely. Gyorsan és jól jön ki a folt a zakókból és „nem bújik bele” az él a nadrágokba. Ez a kényszer- helyzet — ahogyan a végrehajtó bizottság is megállapította — „hosszú távon valóban nem tartható fenn..." Ugyancsak a reális igények mögött kullognak — a szocialista és a magánszektorban egyaránt — az építőipari jellegű szolgáltatók is. A betegség diagnózisa jól ismert, — kevés a kapacitás, a rendelkezésre álló munkaerő 'minősége sem mindenütt kifogástalan — és megkezdődött már a gyógyítása is. Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban úgynevezett bázisüzemek épülnek és várhatóan 1981 után ez az ágazat sem elsősorban, a „nemmel” tud majd szolgáltatni. Támogassák a vállalkozódat Az országoshoz hasonlóan, megyénkben is a negyedik, illetve az ötödik ötéves tervidőszakban javult számottevően a lakossági szolgáltatás. Ezen belül is elsősorban a híradástechnikai, az elektromos háztartási gépek — rádió, televízió, hűtőgép, mosógép, centrifuga stb. — javítását és karbantartását jellemzi a gyors és jó minőségű munka. Az említett gépek, berendezések szerviz- hálózata lényegében az egész megyében kiépült, két-há- rom napra csökkent az átlagos javítási idő. a jogos kifogások, reklamációk arányát csak ezrelékekben lehet mérni. Mindezek a beruházásokhoz pénzt adó tanácsi és állami szerveket, valamint a példamutatóan szolgáltató Universal Ipari Szövetkezet vezetőit és dolgozóit dicsérik elsősorban. » Hasonlóan örvendetes változások történtek a gépjárművel^' szervizelésével kap-, csolatosan is. Ha az „adj uramisten és azonnal”-nál még nem is tartunk, de szervizek kapacitásban és tudásban is egyre közelednek az igényekhez. További ja- villást ígér, hogy a közeljövőben Füzesabonyban. Bélapátfalván és Recsken is lehetőség nyílik a gépjárművek javítására. Minden bizonnyal még az idén átadásra kerül az egri önkiszolgáló szerviz, a konkurrencia növelése mellett a választékot is bővíti majd a Magyar Autó Klub egri műszaki állomása. Ebben a szolga Itatásban ma már a legtöbb gondot a krónikus anyag- és alkatrészellátás okozza. Erről viszont sokkal inkább az ipar, valamint a kereskedők tehetnek, mint a szolgáltatók. Lassan és keveset A különböző szolgáltatások közül legtöbben és leggyakrabban a mosást, a textil- és a vegytisztítást veszik igénybe. Már ahol van elég mosoda, szalon, Patyolat. Sajnos Heves megyében az egyébként jelentős fejlesztések ellenére is kevés van — főleg Egerben — valamennyiből. Így aztán a jogos igények legalább annyira messzire vannak a meglévő lehetőségektől, mint mondjuk Makó Jeruzsálemtől. Ráadásul gyors változásra nem is igen számíthatunk, mert legjobb esetben is csak a hatodik ötéves tervben nyílik lehetőség — a műszaki előkészületek már megkezdődtek — az újabb szalonok, mosodák építésére. A Patyolat különben mindent „belead”: mosnak már a szalonokban, vasalnak a mosodákban, sőt mosat már más megyék mosodáival is. Jóindulatból nincs tehát hi- áfi?, de hát ettől még nem Az úgynevezett hagyományos szolgáltatások — szo- bás-varrás, cipőjavítás stb. 70 százalékát ma is a magánkisipar végzi megyénkben. Sajnos a mesterek száma egyre fogy, követők pedig alig akadnak. A „suszter” szakma lassan teljesen kimegy a divatból, kevesen vannak a' szabók is, úgy hetekig kell várni egy-egy új öltönyre, a kisebb településeken hiába keresik a borbélyt is. Nem tartotta kielégítőnek a végrehajtó bizottság a házhoz szállítások jelenlegi színvonalát sem, s az illetékesek figyelmébe „ajánlotta”, hogy évek óta stagnál az árukölcsönzés és a bizományi tevékenység a megyében. Javasolta végezetül, hogy a szocialista szektorból — természetesen mellékfoglalkozásként — több szakembert vonjanak be a lakossági szolgáltatásba, s a jelenleginél teremtsenek jobb feltételeket az otthoni és a kollektív barkácsolásoknak is. Ezzel egyrészt tehermentesíthetik a szolgáltatókat, másrészt ha kis mértékben is, de ellensúlyozhatják a magánkisiparosok számának csökkenését. A putnoki „csoda” E sorok írója gyakran megfordul az ózdi járás egyik kis községében — úgy hívják, hogy Szuhafő —, így többször volt már alkalma találkozni a putnoki „csodatevőkkel”. Kik is ők valóban, s mi is a „csodájuk” lényege? A „csodatevők” a putnoki áfész vezetői és dolgozói, „csodájuk” pedig mindössze abból áll, hogy egy meghatározott napon minden héten megjelenik a szövetkezét egyik gépkocsija a járás községeiben és begyűjtik a lakosságtól az elromlott televíziót, mosógépet, a javításra szánt cipőt, csizmát, a mosni, a vasalni valót. Ezután eltelik egy hét és a megszokott napon újra megjelenik a községekben az áfész gépkocsija, s visszaadják a kijavított rádiókat, televíziókat, a kimosott öltönyöket, fehérneműket a megrendelőknek. örül a lakosság és természetesen nem fizet rá „csodájára” az áfész sem, mert összességében nyereséggel végzi említett tevékenységét. Lám, mennyit ér egy jó ötlet, a nemes szándék, a tenni akarás. Putnok nincs messze — jártak már náluk Zala, Baranya, Hajdú és Győr megyékből is — tőlünk így mindenképpen érdemes lenne megkérdezni tőlük, hogy hogyan csinálják. Már csak azért is, mert áfész- eink nekünk is vannak, és a lakossági szolgáltatások jelenlegi színvonala Heves megyében is a kisebb településeken a legrosszabb, a legalacsonyabb. Mindez — mármint a putnoki „csoda” — a szolgáltatások továbbfejlesztését szolgáló javaslatok, feladatok olvasás közepette jutott a cikkíró eszébe ... Koós József Napfényben a télre A tarnamérai Lenin Termelőszövetkezet központi gépjavító műhelyében már nemcsak az őszi munkacsúcsra készülnek, hanem a téli pihenőre is gondolnak. Az itt dolgozó mintegy 30 szakember majd 300 mező- gazdasági gép kisebb-na- gyobb javításáról gondoskodik. Képünkön: Kakukk János és Surányi Ferenc az SZK-kombájnokat téli tárolásra készítik elő. (Fotó: Szabó Sándor) Október 1-től 85 OOO egészségügyi dolgozó bérét emelik Október 1-től 85 ezer egészségügyi dolgozó bérét emelik a Minisztertanács júniusa határozata, illetve az ezt követő miniszteri rendelet alapján. — Az érintettek ezekben a napokban kapják kézhez az új bérbesorolásokat, s a magasabb bért először november 2-án fizetik ki — mondotta Fűzi István, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára Deregán Gábornak, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — Az orvosok és más felsőfokú végzettségűek bére átlagosan 20, a tavalyi központi béremelésben nem részesült szakdolgozóké 17, a gazdasági és ügyviteli dolgozóké 10 százalékkal emelkedik. A béremelés idei, második „lépcsőjének” éves költségkihatása 640 millió forint. A tavalyi emeléssel együtt — amely 126 ezer egészségügyi dolgozót érintett — meghaladja az egymilliárd . 400 millió . forintot. Legutóbb 1971-ben volt átfogó bérrendezés, akkor 410 millió forintot kapott erre a célra az egészségügy. Elmondhatjuk tehát, hogy az egészségügyi dolgozók ilyen mértékű anyagi megbecsülésére, mint a tavalyival együtt az idei, még nem volt példa. — Erre a nagyszabású intézkedésre kétségtelenül szükség volt. Az egyes egészségügyi dolgozók keresete ugyanis elmaradt a népgazdaság egyéb ágazataiban, a hasonló szakképzettséget kívánó munkakörben foglalkoztatottakétól. — Orvos-ellátottságunkról szólva ne feledkezzünk el arról, hogy a 10 000 lakosra jutó orvosok száma 1950. és 1975. között például több mint két és félszeresére emelkedett. Mégis számos területen van aránytalanság, mindenekelőtt az egyes megyék között, sok orvosi állás betöltetlen. Az idei bérrendezésnél éppen ezért területi differenciálás történt néhány megye javára. Lehetőség nyílt arra, hogy az orvoshiánnyal küzdő Békés, Borsod és Szabolcs-Szatmár megyében, vagy Győr, Szolnok, Bács-Kiskun, Heves, Nógrád és Somogy megyében az országos átlagnál magasabb arányban növekedjen az orvosok bére. — Számottevően, átlagban 20 százalékkal emelkedett a pályakezdő orvosok bére, az egészségügyi szakdolgozók egy része tavaly, más részük pedig most kapott emelést. Erre is nagy szükség volt. A közel százezer szakdolgozó közül igaz, csupán mintegy 5000 hiányzik, de a 20 000-nek nincs szakképesítése és jelentős területi aránytalanságokról is beszélhetünk. Az egészségügyben dolgozó gazdasági és ügyviteli szakemberek helyzetét elnökségünk az utóbbi időben két alkalommal is elemezte. Sok az őket váró betöltetlen állás és betöltött munkahelyeken sem mindenütt működnek megfelelő szakképzettségűek. Ez is magyarázatot adhat arra, hogy miért nem kielégítő az egészségügyben a gazdasági munka hatékonysága. — Az egészségügyi dolgozók mostani anyagi elismerése kifejezője az erkölcsi elismerésnek is. Mindezek alapján joggal bízhatunk abban, hogy az egészségügyi munkát több jó szakember megnyerésével és megtartásával is sikerül vonzóbbá tenni — mondotta befejezésül Fűzi István. (MTI) Á hétköznapok élén A mozgalmi munka eszközeivel Pintér László, az egri Finomszerelvénygyár pártbizottságának titkára, csöppet sem idős ember, a mozgalmi munkában mégis alapos tapasztalatokkal rendelkezik. 1959 óta. amióta a gyárba került, volt alapszervezeti KISZ-titkár, később a vállalati KISZ-bizottság titkára, tagja volt a vállalati pártbizottságnak, irányította a kereskedelmi igazgatóság alapszervezetét. jó egy évvel ezelőtt pedig a vállalati párt- bizottság titkárának választották meg. — Ez az elmúlt esztendő milyen változást hozott az életében? — Mielőtt a kérdésre válaszolnék. hadd mondjam el, hogy a mozgalmi tevékenységen kívül, dolgoztam személyzeti előadóként, amely területen főként oktatási és káderkérdésekkel foglalkoztam. Később anyagellátási osztályvezető és főosztályvezető-helyettes lettem. Mindezt csupán azért említettem meg, hogy nem csupán a mozgalmi munkában, de a gyár termelési tevékenységét illetően is rendelkeztem bizonyos ismeretekkel. Mégis, amikor egy éve a pártbizottság titkárának választottak meg, rájöttem, hogy egyrészt rendkívüli módon megnövekedett a felelősségem, másrészt pedig az első hetekben, hónapokban nem volt könnyű eligazodnom a bonyolultabb összefüggésekben. — Hogy érti ezt? — Egyrészt úgy, hogy bár a pártmunka szervezeti kereteit, fórumrendszerét ismertem, mégsem volt kellő áttekintésem minden területet illetően. Másrészt pedig nem ismertem olyan mélységben a gyár termelési, értékesítési tevékenységét sem, mint azt egy pártbizottsági titkárnak ismernie kell. A véleményalkotáshoz, a döntésekhez ^>edig alapvetően szükséges az ismeretek megszerzése, sőt tovább megyek: 1 a bővítése is. — Tehát egy pártbizottsági titkárnak nem csupán politikai munkásnak, hanem gazdasági szakembernek is kell lennie? — Nem szeretnék túlzásba esni, a gazdasági ügyekhez azért jobban kell értenie a vezérigazgatónak, vagy a főmérnöknek, mint nekem. De hadd említsek néhány konkrét dolgot, ami érzékelteti, hogy a vállalati pártbizottságnak, de nekem is véleményeznem kell a gazdasági tevékenységet is. Az idei cselekvési programunknak, amely a mozgalmi munka eszközeivel segíti elő a vállalati tervek teljesítését, reálisnak, megalapozottnak és ösztönzőnek kellett lennie. De megemlíthetem azt is, hogy már dolgozunk a gyár 1979 évi tervén, sőt nem árulok el titkot azzal sem, hogy már a hatodik ötéves terv előkészítése is folyamatban van nálunk. Az ilyen jellegű kérdésekhez nem csupán politikai, de bizonyos szintű szakmai tájékozottság is szükséges. Persze rengeteget segít nekem az, hogy szinte nap mint nap találkozom a gyár termelési vezetőivel, és sokat konzultálunk. — Mint mozgalmi vezetőnek, mit jelentett az eltelt év? — Nagyon sokat. Meg kellett szoknom, hogy mindenre kiterjedjen a figyelmem, hiszen csupán egy alapszervezetet kell irányítanom, aztán meg keltett tanulnom, hogy még jobban gazdálkodjam az idővel, mint korábban. Bár azt hiszem, e téren még mindig van mit tanulnom. — Hogyan telik el egy napja? — Inkább vegyünk egy hónapot. Minden héten egyszer részt veszek az igazgatói értekezleten, ahol a legfontosabb teendőket megtárgyaljuk. Havonta egy alkalommal végrehajtó bizottsági ülést tartunk, egy alkalommal titkári értekezletet, egyszer pedig apparátusi értekezletet. Ezeken túlmenően igyekszem minél többet részt venni az alapszervezeti, a KISZ-, a szakszervezeti rendezvényeken. És amikor csak lehet, meglátogatom az üzemeket, hiszen rendkívül fontos a személyes tapasztalat- szerzés. Mint pártbizottsági titkárnak igen sok külső szervvel is kell a kapcsolatot tartanom, naponta legalább egy-két alkalommal vagy hozzám jönnek, vagy nekem kell elmennem valamilyen tárgyalásra, rendezvényre. Elég sok időt igényel továbbá a napi anyagok tanulmányozása, és rendszeresen olvasgatom a folyóiratokat, kiadványokat is. — Nem jelent mindez túl nagy munkát? — Az előbb már említettem, hogy még jobban kell gazdálkodnom az idővel. Ha az ember megtanulja, hogy jól beossza az idejét, akkor azt hiszem, mindenre jut belőle. — Sok szó esett eddig a feladatokról. Most azt kérdezem, milyen a közérzete új funkciójában? — Nézze, mindenképpen megtisztelő feladat politikai vezetőnek lenni. Emellett azonban hadd mondjam el, hogy sok a gond, a nehézség. Egyre nehezebbek a feltételek, amelyek között tevékenykednünk kell — csupáncsak utalnék az egyre szigorúbb szabályozórendszerre, a tőkés exportra —, s ez a mozgalmi munkában is újabb és újabb feladatokat jelent. Hiszen meg kell találnunk az összhangot a népgazdasági és a gyári érdekek között, és ez bizony nem kis munka. Hadd mondjak egy konkrét példát. Jelenleg tudjuk, hogy melyik termékünknek milyen a minősége, mennyire jövedelmező a gyártása, hol tudjuk értékesíteni. De ha megváltozik az árképzés mechanizmusa. akkor már nem biztos hogy a ma legjövedelmezőbb termék később is az lezz. Ez pedig nem csupán a termék helyzetét érinti, hanem az emberek munkáját, bérét is befolyásolja. A közelebbi és távolabbi döntéseknek tehát igen nagy súlyuk van, és ez bizony néha nyomasztja az embert. Mindettől függetlenül a közérzetem jó, és ez azt hiszem, abból is fakad, hogy igyekeztem mindig megfelelni a megbízatásoknak. — A pártmunkában igen nagy szerepe van a meggyőzésnek. Ma könnyebb, vagy nehezebb valamire ráhangolni az embereket mint ko- * rábban? — Én csak a személyes tapasztalatomat tudom elmondani. Talán mintha régebben nagyobb lelkesedés lett volna az emberekben. Sokszor taggyűléseken is megfogalmazzák nálunk a kommunisták, hogy az anyagi ösztönzés túlzottan előtérbe kerül, és ennek a negatív hatásai tapasztalhatók. Persze a kérdés másik összetevője az, hogy jobb mozgalmi módszerekkel jobban is lehet hatni az emberekre. a fiatalokra. Tehát fontos mindig az új módszerek keresése. Ezek a mostani kemény hétköznapok talán kevésbé látványosak, mint a fényes szelek korában, de igazi perspektívát nyújtanak mindenkinek. Csak fel kell tárni ezeknek a hétköznapoknak a szépségeit. — E hétköznapok során ön mit tart a legfontosabbnak? — A feladatokat jobban, hatékonyabban és főként jobb minőségben végrehajtani. Kaposi Levente | Mmüsäa&i 1978, október 1„ vásáros#