Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

I Gépnek, főidnek tisztelete HAJSZÁL HÍJÁN elkerül­tük egymást Földi László szinte eszrevétlenül vált ki a pénztár előtt beszélgető, fizetési szalagot böngésző traktoroscsoportból. A több­ség már végzett — öt óra lévén —, ő most készült a határba. Az iroda előtt ácsorgók útbaigazítása nyo­mán eredünk utána, mert ember legyen a talpán, aki megtalálja a korán leszálló éjszakában, ha egyszer be­veszi magát John Deere-jö­vel a táblák közé. — Rengeteg most a mun­ka — mosolyodik el. — A kukorica miatt amúgy is el­húzódnak a talajmunkák» így éjjel-nappal járó gépek­kel próbáljuk utolérni ma­gunkat. Tárcsázunk a búza alá, megy a vetés, a kukori­cától felszabadult táblákon pedig kezdjük a mélyszán­tást. Félbe kell szakítani a be­szélgetést: az udvaron acsar­kodó kutyát csitítgatja. Ahogy visszalép a szobába, szabadkozva emeli fel a ke­zét, majd visszazökken a fo­telba. — Ilyenkor még harapok valamit, beszélgetek, játszom egyet a gyerekekkel és úgy indulok este hatra munkába. Nem rajongok az éjszakáért: rettentő unalmas és fárasztó a sötétben egyetlen pontra, a fehér fénykévébe forduló földre meredni. Persze az ilyen nyugodt este arra jó, hogy az ember megbeszélje magában az otthoni dolgo­kat. Eddig a festéssel járó bajokon, most pedig az első osztályos lányaim dolgain jár az eszem. Bevezették ugyan ezt az új számtanta­nítást. de a hozzá való logi­kai eszközöket sehol nem kapni. Talán majd Egerben próbálok venni. Meg aztán, emellett is mindig akad va­lami, amin elrágódik az em­ber. Már csak azért is, hogy az idő teljen. Mire ezek vé­gére érek, megvirrad. Be­kapcsolom a fülkében a rá­diót, meghallgatom az első híreket, egy darabot a reg­geli műsorból... és indulok befelé. Műszak után egy ki­csit ellödörgök még a mű­1 helyben, a munkába jövő szerelőkkel megbeszéljük, mi volt az éjszaka; elrende­zem a ház körüli dolgokat, megetetem az állatokat, s úgv kerülök tizenegy felé az ágyba. Nem szeretek reggel azonnal lefeküdni, mert dél­re. egy órára kialussza ma­gát az ember és utána más-- nap reggelig rettentően hosszú a nap. TERMÉSZETES nyugalom­mal, egyszerű taglejtésekkel magyaráz. Van valami le­fegyverző őszinteség minden mondatában, s mindvégig hiányzik az a jellegzetes, le­hengerlő magabiztosság be­szédéből, ami azoknál gya­kori, akik valamiben többre vitték hasonszőrű társaiknál. Pedig Földi Lászlónak js volna miért kihúznia magát. A kál-kápolnai Károlyi Mi- < hály Termelőszövetkezetben i dolgozó fiatalembert az or­szág egyik legjobb traktoro­saként tartják számon, aki nemcsak a magyar bajnok­ságot nyerte meg alig egy hónapja Hartán, hanem az ötödik volt a KGST-orszá- gok szántóversenyén is. A vadonatúj szekrénysor pol­cait megtöltötték már az egyes versenyek emlékét őr­ző díjak, de furamód még­sem ezekről az eredmények­ről beszél. Ha csak teheti, a szakmára tereli a szót, me­sél inkább munkáról, gépek­ről, szakmáról. Persze vall­juk be, könnyen rálegyin- tünk az ilyen szakmai verse­nyekre. Nálunk csak az uszo­da. a stadion, a salak ered­ményeit jegyzik, pedig ezek a versenyzők munkájuk, szakmájuk legjobbjai. s e té­ren produkálnak olykor egé­szen kiemelkedő teljesítmé­nyeket. Ez legalább olyan tisztességes, s talán még sokkal értékesebb eredmény — Mit kell tudnia egy jó traktorosnak? — Mindenekelőtt szántani. Ez az egész évi termés lé­nyege. Ugyanékor érdekes, hogy az egyik legbonyolul­tabb, legnehezebb művelet is. Százféleképp lehet szán­tani, és korántsem mindegy, hogy hogyan igazítanak ekét egy homokos, egy kötött ta­lajhoz, hogy abban a föld­ben korábban milyen nö­vény volt, vagy hogy őszi mélyszántást kezdek, vagy csak a vetés alá forgatok.. Szeretni, ismerni kell a gé­pet. Ma már többnyire más­fél, kétmillió forintos trak­torokon ülünk, s a beléjük épített teljesítményt igen nehéz kihasználni. Az sem mindegy így, hogy meddig áll a műhelyben. Ez mind a nyeregben ülő traktoroson múlik. Elég egy levegőszűrőt elhanyagolni, s máris két- három évvel megrövidítet­tük a gép életét. Azt az amúgy is kevés karbantar­tást pedig józan ember már csak azért is elvégzi, mert kevesebb baj van a gépével, viszont többet tud dolgozni, keresni vele — ... és a versenyen ? — Az azért más. Szigorúb­bak a követelmények, bár ezek célja, hogy minél job­ban megtanuljon az ember szántani. A felkészüléskor szerzett ismeretek, begyakor­lott fogások» a versenyek ta­pasztalatai végül csak megma­radnak az emberben. A mindennapokban becsülettel, rendesen próbálja elvégezni az ember a munkáját, egv- egy ilyen alkalommal vi­szont olyan apróságokkal is törődni kell. amin különben nem sok múlik. Már csak a méretek miatt sem. A szán­tóversenyen például, ha az első nyitóbarázdában egv öt­centis ' görbületet találnák, már hibaoont jár érte. Ott­hon azért ennyire egyenes szántásra nincs szükség. Bár ha egy traktoros kicsit is ad magára, akkor a vetett, vagy ekével húzott sorok közt, ott is el lehet lőni puskával A POLCON EGY könyv­oszlopra bök: — Olykor elböngészgetem a szakirodalmat is, de nem kell ahhoz verseny, elég, ha munka közben szöget üt va­lami a fejemben. Minek dobnám félre. Inkább meg­nézem valamelyik könyvben, összevetem a gyakorlattal, s a végére csak kispekulálja az ember. Már rég nem hagy nyu­godni egy dolog, valaki na­pi 10—12 órát rázkódik a traktor fülkéjében. Fél na­pig szinte szót sem vált sen­kivel; egy teremtett lelket nem lát maga körül, legfel­jebb a szomszéd, táblán kö­röző gépre, vagy a már una­lomig ismert tájra vethet egy pillantást. Hiába a fülke viszonylagos kényelme: nyá­ron verítékfakasztó hőség, té­len csontba búvó hideg, por, zaj, szótlan magány. Akkor mért ül mégis másnap, har­mad- és negyednao ismét a kormány mögé: honnan a gépnek, a földnek ez az alá­zatos tisztelete? Nem lepődik meg a kérdé­sen. bár tétován, kissé za­vartan keresi a választ. — A szakmám géplakatos. Már a műhelyben is külö­nösen jó érzés volt az. ami­kor egy beteg, köhögő gép néhány órás munka után szépen, egyenletesen zúgni kezdett. Áz viszont mindig is sarkallt, hogy megnézzem, mit is tudnak ezek a masi­nák a földeken. Tizenegy évig kombáinoztam, s az ak­kori nyitott SZK—3-as gé­peken egv perc alatt bele­pett mindent a por. úgvhogv egész nap válvogot köpött az ember. Mégis nagvon sze­rettem aratni : szén érzés fi­gyelni a vágóasztalra ha- nvatló gabonát, hallgatni a tartályban zizegő szemeket, a gép zajaira ügvolni. sőbb átkerültem erre a John Deere traktorra, ami viszont már tavasztól, őszig állandó munkát ad. Folytatná még. de az órá­ra is nézni kell. A kapuig kísér, érdes tenyérrel nvúit kezek Az autó csikorogva fordul ki a kompolti ház előtt az útra. BÁGYASZTÖ ESTI fény­ben robogunk a 3-ason. Most valahol a határban há­rom fényszem szakít ki a sötétből egv földdarabot, szénként csillogó rögök for­dulnak egymásra, mint egy soha véget nem érő la«sú fe­kete hullám. A fíilkéh°n egyenletes, a traktoros fü­lének néma zúgás; a műsze­rek a zöld fényben rezdül- nek néha egyet. A korán ér­kező harmat lassan me«ül a traktor ablaküvegén. Megbor­zong. Nyirkos tenyerét vé­gi ghúzza a nadrág.s-»árán. eggvel feljebb gombolja a kabátot. Azt mondják, a traktorról még senki nem ment nyug­díjba. Cziráki Péter Fejkendős krónikás — Gyermekkoráért messzi­re kell menni? — Itt születtem én a he­gyek és dombok között. Édesapám, ki a mai napig is él, s munka nélkül nem bír létezni, Farkaslyukban bá_ nyászkodott. Ketten voltunk testvérek, bátyám meg én. Minden áron tanulni akar­tam, kézzel-lábbal töreked­tem erre. De csak a bátyám mehetett, mert ő volt a fiú. a leány iskoláztatására már nem futotta a pénzből. Sá­rospatakon végezte a tanító­képzőt a bátyám. Szekérrel hordtuk-vittük neki az élel­met is. Engem, akár a többi hasonló korút, hamar mun­kára fogtak. Még az iskola­padot koptattam, de nyaran­ta már csemetéztem, erdőt tisztítottam a Bükk-tetőn. ősszel és télen fonóba jár­tunk. Teréz, napját a fiúk- lányok már mindig a fonó­ban tartották. A fonás mel­lett sok volt a móka, a kö­zös játék, és főként a nótáz- gatás, dalolás. Az a szép az én fiatalságomban, hogy so­kat táncoltunk, daloltunk. Vasárnaponként csapatba gyűltünk, úgy jártuk a falut keresztben-hosszában. Egy- egy ház előtt megálltunk da- loln.i_táncolni, és utána men­tünk tovább. Valahogy ott­honosabbak, barátságosab­bak, voltak az akkori embe­rek az én falumban. Ilyen­kor, ősz táján kiültünk a fa­lu közepére, valamelyik ház elé és ott fejtettük a babot. Ma az ilyen dolgot kinevet­nék az emberek. Inkább ott gubbasztanak a televízió előtt... És az akkori fiatal­ság más dolgokban is össze- tartóbb, lelkesebb volt. Csi­náltunk például színházat. Nyáridőben három hét alatt betanultuk Mikszáth Kálmán egyik darabját, a Noszty fiú esete Tóth Marival címűt. Naponta nyolc kilométert gyalogoltunk le a faluba a bükki tetőkről, senki nem hiányzott a próbákról, haj­nalban aztán gyalogoltunk vissza. Tóth Mari szerepét én játszottam. Tizenöt éves voltam akkor. És előadtuk Zilahitól a Süt a napot is. Nagyvisnyón, a Honvéd utcában hallgatom a falu fejkendős krónikását. Mol­nár Gyulánét, Piroska „né­nit”. Az udvaron virágerdő, szőlőlugas, kerekeskút. Jó íz­lés nyomait találni bent a házban is. A nyitott ajtón át beleng a meleg ősz sok-sok illata. Piroska pedig beszél, beszél. Mint forrásból a tiszta víz, úgv fakadnak szá- ián a szavak. ízes, szén dal. lamú, palóc szavak. Olvadok, mint megíratlan köttemé- nvek. Nem. nem íratlanok, hiszen a krónikás szorgal­masan papirra rótta már ezeket. — Én ugyan akár könyvet is tudnék írni régi sok szép szokásainkról. Mindig is érez­tem, jó lenne leírni mindent ami eddig ve­lem történt» meg azokat a dolgokat, ami­ket az idő­sebbektől hal­lottam. lestem el. Titokban kezdtem el az irogatást amikor már a családban mindenki elpihent. Nagyon lassan bújtak elő a szavak a ceruzám alól. Sok füzetei teleírtam már, amikor olvas­tam a Néprajzi Múzeum pá­lyázatáról. A tanácson legé­pelték a kezem írását, aztán postára tettem a külde­ményt. És lássanak csudát, én lettem a második azon az országos pályázaton. Azóta bátrabban dolgozom, több díjat is nyertem. Nemrég ír­tak a Néprajzi Múzeumból, és arra kémek, abba ne hagyjam az írást, dolgozzak, gyűjtögessek. A szekrényben matat és rá is talál mindiárt a díj­nyertes munkájára. Címe: Lánykéréstől a hajnaltüzig — A nagyvisnyói lakodalom elbeszélése Negyvenhat gé­pelt oldal. Az elbeszélés így indul, érdemes idézni belő­le: ..Gyönyörű ősz van. itt a vénasszonyok nyara. Reg­gelenként már híves az idő. de napközöm nagyon jő idő van még. Úszik a levegőben az ökörnyál. Most van a magvas kender vágása. Ez annyiban különbözik a virá­gos kendertől, hogy vasta­gabb a szála. A virágos ken­derből lesz a menyasszony­nak a váSzonying meg a ke- nyeres.ke-»dők. A magvas kenderből lesz a lenedő. a hamvas, amit batyuzódra ké­szítenek. lesz be’őle töríőru- ha. a vastagabb fonáVb6' íre­dig zsákok... No. levágtuk a magvas kendert, tűz mele­génél . megszárü-ottuk. meg is tiiloltuk. ami frnnmítia. meg is genebeneztiik. úgybncv most már kész a szö'z. Még egy-két hét. és kezdődik a fonóba járás, ott pedig a ta­lálgatás, ki Jóst a m^nV- asszonv kinek lesz a tó fi­nom 'röszből a sok min­den .. ” — Hogyan készítették töl a vnsnyói lányokat a házas­ságra ? — Módja volt ennek, lánv- kénés+ől a hainialtűzig. Hadd mondjam csak a lánvkérést. Ezt a jegyváltás előr+e meg, amit. követett a kérfogó és végül az eskü vés 'ugzi A iegwáltás annyiból á!tt, hogv a menvanszoovnak vá­lasztott lánv kaoott a !e- jxóryetől egv fe^oO* kosztümös ruhát, ew fekete kendőt gvás7kendőnek evv pár c5- nő+ és hoz-»á ba’dsnvát. A leány a legénynek adott két Jfl78. október 22.. vasárnap E z aztán igen! Micsoda jó fej? Ennek aztán rakhatják fel a kér­déseket, gondolkodás nélkül vágja rájuk a választ. És pontosan. Minden vetélkedő hőse ez a nem egészen öt­venes, jól fésült ember, az információs osztály előadója. Nagyon tud. az vitathatatlan. Mint egy élő lexikon. Művé­szet, zene, sport, történelem, földrajz, az ó-, vagy az új­kor, a külpolitika, vagy az űrkutatás? Mindegy. Mesélik, hogy egy alkalommal, ami­kor a zsűri nem fogadta el a válaszát, szembaszállt dön­tésükkel és ígv kénytelenek voltak a gondolkodó génhez fordulni, döntse az el, kinek van igaza. A zsűri égett le. A gép természetesen hősünk­nek adott igazat. Különben ismerték az egész városban. Az üzemi ú j­ság nem egyszer közölte az „Akikre büszkék vagyunk” rovatában a győzelmeit. Ju­talomutazásokon vett részt, élménybeszámolókat tartott, a reüvénvklub meg örökös tiszteletbeli elnökének vá­lasztotta. Esvik l°lkes rajon­gója azt javasolta, hogv az SO. győztes vetélkedője emlé­kére bocsásson ki a posta emlékbéiveg-sorozatot az arc­másával. hedd lássa nrceág- vi'ág az ő büszkeségüket. Volt, aki aláírásokat gyűj­tött. hogv a csarnok egyik sarkát róla nevezzék el. n nagy verseny Érthető hát, ezek után, hogy lázban égett az egész gyár. amikor megjelentek a plakátok, a vetélkedőn rajt­hoz áll, azaz hogy ül Min- denttudó Abel, aki eddigi 74 vetélkedőjén egyszer sem adta alább az első helynél. A jubilánsra, és a felfoko­zott érdeklődésre való tekin­tettel, a nagycsarnokban tar­tották a vetélkedőt. Még így is egy kíváncsi légynek csak a pókháló szélén jutott hely. Percekig zúgott a taps, volt aki a gvár termékét, a bá- dogtepsit. a fiatalabbia egy­más hátát verte, amikor . a fehér, kihajtott ingében, a szemébe fésült őszülő hattal, arcán a biztos győztes fölé­nyes mosolyával meeielent a csarnokban — Mindenttudó Abel. És az ünneplés elülte után kezdődhetett a nagy ver­seny! Mindenttudó egymás után és fölényesen segítette ki a versenyben társait — mert azok lámoalázasak vol­tak —, magabiztosan vála­szolt azokra a kérdésekre is. amelyekre azok csak n vei ni tudtak. (Például: hány köb­centis volt Kolumbusz tojá­sa? Mennyi a szesztartalom három cent sherryben? Ha egy futballpálya 60x120 mé­teres, hány talicska salakkal borítható be, vagy pedig hány gyeptégla szükséges egy ennél ötször kisebb pá­lya füvesítéséhez? stb ... stb...) Végül Mindenttudóra ke­rült a sor, aki mély meghaj­lással köszönte meg az óriá­si ovációt és a keze nem re­megett, amikor a borítékot feltépte. De mi történt? Előbb csak a mosoly tűnt el az arcáról, aztán a hom­lokát ráncolta, majd megje­lentek a verejtékrseDoek is. Idegesen vakarta a fületövét, a hajába túrt, később a fe­jét két kezével két oldalról megtámasztva mind kétség­beesettebben nézett a zsűri­re. A közönségre. Amely mozgott. Zsongott. Sőt türel­metlenkedett. Eltelt egv ne­gyed óra. amikor végül is Mindenttudó remegő hangon bejelentette: a kérdésekre sajnos nem tudok válaszolni. Elszabadult a pokol. „Pro­vokáció”, kiáltozta egy kórus és a légy ijedtében a pók­hálóba, onnan a pók gyom­rába csúszott. A botrány a levegőben lógott, mert hisz oly nyilvánvaló volt, hogy a zsűri olyan kérdéseket ra­kott fel Mindenttudónak, amelyre ember képtelen vá­laszolni. A tömeg hát nem engedett. Ütemes dobogás­sal követelte a kérdések fel­olvasását. Mígnem a nép hangjának engedve, a zsűri elnöke riadtan pislogva, re­megő hangon ismertette a zsűri kérdéseit: — Hány dolgozója van a gyárnak és mennyi a terme­lési értéke? Mennyi a szak- szervezeti tagok száma? Há­nyán vesznek részt a mun­kaversenyben és hány szo­cialista brigád dolgozik az üzemben? Milyen nevet vi­sel gyáruk országosan is el­ismert brigádja? Ki a vál­lalat munkaversenyfelelőse? A közönség dermedten hallgatta a kérdéseket, majd fülsiketítő füttyel jutalmazta egykori kedvencét, az eddigi vetélkedők mindenkori győz­tesét. A csarnokot alig lehe­tett kiüríteni és Mindenttu­dó Abel a hátsó kijáraton keresztül volt kénytelen tá­vozni. Az üzemi lap pedig a kö­vetkező számában fekete ke­retben köpött tudósítást az eseményről „Akikre nem va­gyunk büszkék” című rova­tában. Papp János fehér inget és két gatyát. Á leánykérés jött ezután, ami valóságos kislagzinak számí­tott. a kérők nótázva jöttéig az úton, a lányos ház ud­varáig. A bentiek, a leány szép számú rokonsága mar a nótázást hallva eloltana fl odabent minden világot. Kintről megkopogtatják az ajtót: „Nincs-e itthon sen­ki?” Bentről kérdezik: „Ki az? Kit keresnek?” Kintről: ,.A kakasónk máma elrepüU a magok kerítésére, itt sze­ret kapirgányi. azt keres­sük.” Világot gyújtanak, sós mondóka elhangzik mind?« o»ldalról, sok tréfa lejátszó­dik a menyasszony kiválasz­tásánál. aztán dínom-dánom, evés-ivás, tánc muzsikaszóra, egészen a hajnalégetésig. Ht vogatás, a menyasszonvj ágy elvitele, sokáig sorolhatnám. — Inkább a mondókákból halljunk. valami keveset. — Akkor azt a köszöntőt j választom, amelyeket a vő­félyek mondják, hogy már negyedszerre mennek a lá­nyos házhoz, a menyasszonvt kikérni. így köszöntik a ház népét: „Valamennyi kalász aratijts idején. / Valamennyi csillag az égnek fedelén. f Valamennyi gerezd bő szü­ret idején, I Annyi áldás le­gyen kigyelmetek fején .. ’* És a sok szép nóta közül s mondanék itt egyet: „Nagy- visnyóba gyertek házason nvi. I Ott tunnak jó sütnyi. fő~- nyi. fonnyi, / Ott kapták fel a piros kázsmér kendőt, t Legények a menyecske sze­retőt.. ” Különben ígv volt a szokás még az én időmben is. pontról pontra. — Feljegyeztem Vidróczki- ról egy érdekes népi mon­dát. Egyike azoknak a törté­neteknek, hogyan segítette a szegényeket. Még társait s megleckéztette, ha szegény­től próbáltak valamit lopni. És itt van Virág Lajos bácsi esete is. Egy fajúban szüle­tett édesapámmal, így sokat megfordult nálunk. Gyer­mekkorom egyik sokat cso­dált. különös alakja volt ez az idős ember. Mindenkivel csak rímekbe szedett mon­datokban, verselve beszélt. Felesége a versel gető beszé­det nem nagyon állta, sokat szidta miatta, pedig Lams bácsi szerette ám az asszo­nyát, mindent megtett, hogv kedvében járjon. Költött is erről egy kedves, pikáns ver­sikét: „Tej, túró, tejfel. I Gatyamadzag, pendel. } Azért a kis tüstös lyukért, f Mit megtesz az ember Leírtam aztán azt is. hogyan lépett bele gyermekkoromba a háború... Molnár Gyuláné falujában sok tisztség viselője: szoci­ális gondozó, tagja a Haza­fias Népfront, községi bizott­ságának, az áfész igazgatósá­gának, titkára a helvi Vö­röskeresztnek. Alapító tag­ja volt a termelőszövetkezet­nek és a pávakörnek. Sokan az eddig feljegyzettek után idős asszonynak gondolhat­ják. Pedig dehogy: mind­össze 47 esztendőt számolhat e fejkendős krónikás, — Tervek, vágyak? Minél többet szeretnék ír­ni, minél többet összegyűj­teni a múlt idők emlékeiből. Mert féltem a nép hagyomá­nyait. a szép régi szokásokat, hiszen maholnap menthetet­lenül elmossa őket a fejlődő idő. Nehezen fogok tollat és nehezen tudom abbahagyni az írást. Hadd fejezzem be mégis én most ezt a riportot egy saját rigmusommal, amit beszélgetésünk alatt kigon­doltam : „Mindenkit köszöntök, kívánva jó estét. Kedves mindnyájuknak minden jót, szerencsét,' Kerülje búbánat mindig életüket,’ Legyenek boldogok és elégedettek.. ,2 Pataky Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents