Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

külön a kezdőknek, külön ä régieknek. Mert egy kezdő például még egy menetleve­let sem tud rendesen kiállí­tani, az viszont a régiekre is ráfér, hogy a balesetek megelőzésének módjairól többet tudjanak. Ács Géza: Ügy tudjuk, ta-' vasszal bérrendezés lesz. Sze-' rintem félő, hogy a fiatalok hátrányára. A nagyobb pén­zeket az idősebbek kapják.1 A parlament szünetében rövid párbeszéd Balogh Ti­bor igazgatóval. — Szereti ön a sportot? — Szeretem. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a spor- tot gazdasági feladataink elé helyezzük. Mellesleg: ha er­ről beszélünk, nem hagyha­tunk figyelmen kívül egy fontos szempontot, azt, hogy az ESE megalakulásával a vállalati szintű minőségi sport lényegében megszűnt (nemcsak nálunk, más vália- latoknál is), számunkra te­hát maradt a tömegsport. Er­re a lehetőséget megadjuk, de ez egy percet sem vehet el a munkaidőből. Ez alap­tétel, ebből nem engedünk. Dorkó József, a Szakszer­vezetek Heves megyei Taná­csának vezető titkára, mint vendég és mint házigazda (az SZMT székházában ren­dezték a Volán ifjúsági par­lamentjét): — Húsz fiatal szóit eddig előttem, és őszin­tén meg kell mondanom, konkrétabb, megfoghatóbb felszólalásokat vártam. Pél­dául javaslatot arra, hogy minden munkahelyre a szá­mára fontos feladatokat kel­lene megfogalmazni, főleg ebben az esetben, amikor olyan vállalatról van szó, amely az egész megyére ki­terjed, és nagyon sok, kü­lönböző feltételek között dol­gozó munkahellyel rendel­kezik. Ügy tűnik, itt mindenki csak kér. A fiatalok is, a ve­zetőség is. De nem ugyan­azt. A vezetőség: dolgozzunk, tanuljunk, használjuk ki jobban a szabad időt. A fia­talok: több bért, szabad időt, kedvezményeket. Ugyanak­kor hallottam, hogy a veze­tőség területet, salakot biz­tosított a sportpálya építé­séhez, de a salakot nem a fiatalok, hanem a felnőttek terítették szét. A felajánlá­sokban busz. és kerítésfesté­sek szerepelnek, ugyanakkor napokig ott állnak a teje va­gonok. Gondolom, ezt itt mindenki tudja, de hát a li­kőr — kérdem én — miért nem lehet ezt megszervezni, miért nem lehet efelett és más fontos feladatok felett KISZ-védnökséget vállal­ni...? Ezzel is sokat lehetne takarékoskodni, nem beszél­ve — lévén szó a Volánról — a gépek, a motorok élet­tartamának meghosszabbítá­sáról, benzinről. olajról. Vagy — ne menjünk mesz- sze ,—, itt a teremben most minden lámpa ég, teljesen fölöslegesen. Mert nézzenek csak ki az ablakon, miiven szép, fényes őszi napsütés van... Ketten is ugranak, lekap­csolják a villanyokat, és a parlament a Volán fiataljai­nak parlamentje továbbra is változatlan világosságban folytatja a világos vitát. Arról, hogy mit kell ten­nünk. Es miért, és hogyan? 1 B Kun Tibor \ Jt&wsSii 0 1978. október ZZ., vásárnál) 1 Nevezzük nevén! VAN MAR VAGY TÍZ ESZTENDEJE, hogy egy rö­vid glosszában szóvátettük, tucatszámra lopják a lámpa­égőket, a cserepes virágokat, valamint a hamutartókat me­gyénk egyik vállalatánál. A cikk megjelenését követő hé­ten három üzem vezetője „csengetett” vissza. „Sajnos, tényleg előfordultak a cikk­ben említett lopások — hang­súlyozták valamennyien — de azért — tették hozzá ki­vétel nélkül — talán mégsem kellett volna az újságba is kitenni.” Írásunk visszhangjának egyrészt örültünk, másrészt derültünk is rajta. Az igazi címzett — vagyis, akikről glosszánk valójában szólt — ugyanis sem akkor, és azóta sem válaszolt cikkünkre. A LÄTSZÖLAG JELEN­TÉKTELEN, régen történt, és régesrég elfelejtett „inci­denst” mi juttatta most ismét eszünkbe? Egy nemrég ren­dezett országos iparági érte­kezlet. De nevezzük inkább tanácskozásnak, mert így rangosabb is, és a résztvevői — vállalati, szövetkezeti, ágazati vezetők — valóban arról tanácskoztak, hogy mi­ként lehetne a termelés, a gazdálkodás fogyatékosságait minél gyorsabban felszámol­ni, valamint, hogy mit kell tenniök az egyre tornyosuló feladataik minél eredménye­sebb megvalósítása érdeké­ben. Ahogy ez nálunk egy ta­nácskozásnak kijár, az ünne­pélyes megnyitót vitaindító előadás követte. A legigé­nyesebbek sem mondták, hogy az előadó nem készült fel kellően. Tehette, illetve tette ezt annál is inkább, mert a tőle kisebb rangúak szerint is kiválóap műveli szakmáját, tehetségét, tudá­sát korábban hosszú éveken át a gyakorlatban, egy nagy, vállalat életének, munkájá- • nak hétköznapjaiban is szám­talanszor bebizonyította. A szóban forgó tanácskozás — ahogyan a levezető elnök zárszavában többször is hangsúlyozta — végül is el­érte célját Az előadó meg­annyi alkotó gondolattal tet­te gazdagabbá a hallgatósá­got, és a szót kérő meghí­vottak is kivétel nélkül le­hetőséget kaptak — saját ta­pasztalataik, véleményeik közreadásával — ahhoz, hogy az elnökségben helyet fogla­; ló szolgálati elöljáróiknak, valamint kollégáiknak bő- ; víthessék szakmai, politikai ismereteiket. DE MI KÖZE végül is a bevezetőben említett példá­nak e jól megrendezett, na- , gyón is aktuális témát vá­lasztott tanácskozáshoz? A névtelenség, a személytelen­ség. A több mint öt órán át tartó tanácskozáson ugyanis i egyetlen példamutatóan és egyetlen rosszul, gyengén dolgozó üzem, vállalat, szö­vetkezet neve sem — aho­gyan hiányzott ez a glosz- szánkból is — hangzott el. A pontos címzés helyett ilyene­ket hallottunk: „... üzemeink többségé­ben megértették, hogy..., egyes vállalatoknál, szövet­kezeteknél. .., ' szerencsére egyre kevesebb helyen..., ma is vannak még olya­nok. .., egyes területeken még mindig kevés... a nép- gazdasági érdekek sem min­denütt előzik meg..., általá­ban és összességében elmond­hatjuk, hogy... stb. stb. stb. Egy országos tanácskozás­tól természetesen senki sem várja el, hogy név szerint is sorra vegyék az érintett üze­meket, vállalatokat, szövet­kezeteket. A legjobbakat és a legrosszabbakat azonban mért ne lehetne példaként állítani. KÜLÖNÖSEN ELVÁRHA­TÓ LENNE ez egy megyei, egy városi, egy járási és egy üzemi szintű tanácskozástól. A szokás, a divat azonban — tisztelet az igen kevés kivé­telnek — ezeken a fórumo­kon is az lett: „... üzemeink többségében megértették, hogy..., egyes vállalatoknál, szövetkezeteknél..., szeren­csére egyre kevesebb he­lyen. .., ma is vannak még olyanok..., egyes területe­ken még mindig kevés..., a népgazdasági érdekek sem mindenütt előzik meg..., ál­talában és összességében el­mondhatjuk, hogy..., stb. stb. stb. így aztán mindenki azt gondol, amit akar, a jón, a dicséreten önkényesen osz­tozhatnak, a hibákat, a meg­rovásokat pedig bárki át­passzolhatja a másikra. Igaz, hogy így kényelmesebb, nem is népszerűtlen, de haszna is alig van. Legfeljebb fent és lent is kipipálhatják, hogy ezt és ezt a napirendet megtárgyalták, erről és arról a témáról értekezletet, ta­nácskozást is tartottak. E MÓDSZER NEMCSAK IDEJEMÚLT, hanem ha­szontalan is, ezért ideje lenne szakítani vele. Mégpedig úgy, hogy nevezzük nevén az élenjárókat és természetesen a hátul kullogókat is. Szem­től szembe mondva, az érde­mek alapján differenciálva az elvégzett vagy az elvég­zendő munka résztvevői kö­zött Nevén nevezve a jót és a rosszat egyaránt. Csak így, csak akkor van igazán hasz­na egy értekezletnek, egy tanácskozásnak. A ködösítések, a szócséplé- sek, az Egerben, Budapesten, Zalaegerszegen, Debrecen­ben, Miskolcon egyaránt el­mondható előre gyártott ele­mek helyett fogalmazzunk nyíltan, őszintén, és félreért­hetetlenül. Hogy mindenki azt vegye, vehesse magára, amit megérdemel! Koós József Vélemények: Munkáról, sportról, szabad időről az ifjúsági parlamenten Villanyfény kell az igazhoz...? bővítése, a lehetőségek hiá­nyában nem lehetett megol­dani... A legutóbbi ifjúsági parlament óta javult a fia. talok élet- és munkakörül­ménye, szociális ellátottságá­nak színvonala, bérszínvo­naluk 1916-ban 4, 1977-ben 5,6 százalékkal növekedett. Éves szinten átlagosan 750 fiatal kap béremelést. 1976- ban 67, tavaly 53. idén pe­dig 29 fiatal részesült Kiváló dolgozó kitüntetésben." 1978. október 14. Ismét parlamenten találkoztak a Volán fiatal dolgozóinak kép­viselői, mintegy százhúszan lehettek. Szóbeli kiegészítő­jében előttük hangsúlyozza Balogh Tibor igazgató: — Az üzemi demokrácia sajátos fóruma ez. A mun­kaértekezlet egyik fontos megnyilvánulási módja, él­jünk az ily módon megnyílt lehetőségekkel. Huszonötén jelentkeztek felszólalásra. Kelemen Gábor: Egerben a mai napig nincs ifjúsági klub. 71-ben volt egy, de azt kinőttük. Később lehetőség nyílt rá, hogy a padlástér­ben alakítsunk ki klubot, de mire elkészült — könyvtár lett belőle. Mosóczi Magdolna: Ez az első munkahelyem. Még csak egy éve vagyok itt, és szeretnék beilleszkedni Any- nyit már látok, hogy a „vedd észre, tedd szóvá, valósítsd meg!" jelmondatunk megva­lósítása területén még szé­pen vannak tennivalóink. A patronálásaink például ab­ban merülnek ki, hogy buszt adunk a diákoknak, vagy egy-egy óvoda kerítését se­gítünk befesteni. Szép ez, de — szerintem kevés. Alkal­mat kellene keresni arra, Boző József: Az iskolákból már az első nehézségek jelentkezésekor kimaradnak... Részletek a Volán 4. sz. Vállalatának az ifjúsági par­lamentre készített beszámo­lójából : „A fiatalok korosztályához tartozók száma 1409. össze­sen 17 százalékkal több, mint 1976-ban... Az akkor jogosan felvetett problémák döntő többségét sikerült megvaló­sítani. Ugyanakkor olyan jogos problémát, mint pél­dául Egerben a szociális lé­tesítmények korszerűsítése, Tóth Béla, a gyöngyösi buszpályaudvar főnöke: narkíroz- ni lehetetlen. (Fotó: Perl Márton) Kis boltok—nagy gondok Mit tegyünk olyankor, ami­kor legalábbis látszólag min­denkinek igaza van? Elte­kintve attól az ismert mon­dástól, miszerint „minden szentnek maga felé hajlik a keze... ” De most nem szent­té avatásról van szó. Elóházy Kálmán egri ta­nácstagot kérték a Csákó né­ven közismert régi lakótele­pen élő választói, hogy tol­mácsolja kérésüket: ne szün­tessék meg a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ottani, 1109-es szá­mú boltját. A városi tanács figyelembe vette a lakók — elsősorban az idős emberek — érdekeit, s nem járult hozzá a bolt megszüntetésé­hez. Igen ám, de nemrégiben mégis bezárt az üzlet — lét­számhiány miatt. Körülbelül az azt jelenti, hogy az egy­személyes bolt vezetőjét lel­tárhiány miatt leváltották, s nehéz utánpótlást találni. E szakma iránt nem olyan pá­nikszerű az érdeklődés] Ugyanez történt a Kertész utcában is, csak nem ilyen szomorú előzményekkel, a kirakott tábla szövege vi­szont azonos. Egyelőre tény­leg nincs utánpótlás. E két kis bolt alapvető élelmisze­reket árusított, de a KÖJÁL — érthetően — ragaszkodik a megfelelő hűtőberendezé­sekhez, s a munkavédelmi előírásokhoz. A korszerűsí­téshez azonban százezrekre lenne szükség, erre azonban pillanatnyilag nincs pénze a vállalatnak, másrészt a for­galom és a gazdaságosság nincs szinkronban egymással. A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese, Magyar i Géza elmondta: igazat ad­nak a vevőknek, méltányol­ják is kérésüket, s ezért újra kinyitják a Csákó-beli bol­tot, de hozzátette, hogy az ilyen egyszemélyes boltoknak már nincs jövője. A Kertész utcai bolttal kapcsolatban a vita már megszűnt, mert ugyan a tanács az év elején nem járult hozzá a bolt bezá­rásához, de hat hónap után a vállalat a tanács hozzájáru­lása nélkül is megteheti. Van más „hivatkozási szám” is: a Hadnagy utcai szuperett árumennyiségével, bő válasz­tékával ki tudja elégíteni a környék Igényeit. Igen, csak a távolságot nem kalkulálták be, márpedig a környék igen tekintélyes méretű te­rületet jelent. Nem mindegy, hogy az idős embereknek honnan kell begyalogolniuk. S éppen ő miattuk lenne szükség biztos jövőjű kís< boltokra! A telepen az a hír járja, hogy a déli határon, a Sas úton levő élelmiszerboltot is bezárják. A vállalat igazga­tóhelyettese megnyugtatott, hogy ezt az üzletet csupán ta­tarozzák, tehát szó sincs ar­ról, hogy bezárják. Hogyan is lehetne igazsá­got tenni? Számítsuk le a lakosság érdekét. Az szent. Minden szolgáltatásunkat azért szerveztük, azért fej­lesztjük. A vállalati érdek is tulajdonképpen erre épül (mert mit tennének vásárlók nélkül?), s a tanács elsősor­ban a választók mecénása. Szó volt arról, hogy megfe­lelő helyen nyíljon egy alap­vető élelmiszereket árusító bolt, de ismételten hivatkoz­va a befektetés és a várható forgalom közötti különbség­re, nem sok remény van rá. Mi csak annyit teszünk hoz­zá, hogy akad a megyeszék­helyen olyan rész is, ahol több üzletet lehet találni, nem is nagy távolságra egy­mástól. Ez viszont már a há­lózat szervezésével összefüg­gő kérdés. A vásárlót azonban csak egy érdekli, s az nem a kü­lönböző szervek vitája, ha­nem az, hogy miképpen kép­viselik érdekeit1 (kátai) Dorkó Jt József : Konkrétabb, meg­foghatóbb felszólalásokat vártam... Mosóczi Magdolna: Szeretném jól érezni itt ma­gamat, de a patronálásaink abban merülnek ki... hogy részt vállaljunk a gye­rekek egészséges neveléséből is. Úgy érzem, kritikusab­ban kellene elbírálni a vál­lalásokat ... Kedvezőtlenül alakul a baleseti statiszti­kánk is, ezen a téren viszont a fiataljaink „jelesked­nek ...” Újabb részlet a beszámoló­ból: Vállalatunk 470 ezer fo­rinttal támogatja évenként a minőségi , és a tömegsport fejlesztését. Óvodai és böl­csődei férőhelyek biztosítá­sára jelentős összegeket for­dítunk. Ennek eredménye­ként dolgozóink ilyen irányú igényei ma már megoldott­nak tekinthetők. Közművelő­dési klub létesítésére 150 ezer forintot használtunk fel. A vállalatnál jelenleg 134 fiatal tanul tovább. Felszólalások: Bárdos Ferenc: az ifi tiszt­ségviselők nem kapnak idő­eredményt társadalmi meg­bízatásuk végzéséhez. Lehe­tőséget kellene biztosítani erre. Bozó József, a vállalati pártvezetőség titkára: A vál­lalati feladatok csak a fia­talok aktív, nagyon tevékeny részvételével valósíthatók Bacg. Ugyanakkor: ifjú dol­gozóink nem élnek megfele­lően az „Alkotó ifjúság” pá­lyázat, a „Ki minek mes­tere" bizonyítási és vetélke- dési formák adta lehetősé­gekkel. Kevesen vesznek részt társadalmi munkaak­ciókban, kommunista szom­batokon. Ezzel szemben so­kan kérik felvételüket szak­mai, vagy más jellegű isme­reteket nyújtó iskolákba — de már az első nehézségek jelentkezésekor lemorzsolód­nak. Miért...? Miért, hogy olyan nehezen készült el Egerben a kispálya...? Jedlovszki Lajos: Többet, jobban, ésszerűbben kellene foglalkozni a sporttevékeny­ségünkkel. Szervezésre lenne szükség! A sikerek jórészt a vezetőség támogatásától füg­genek. Nemrégiben egy ve­zető beosztású ismerősöm megkérdezte, Lajoskám, sze­reti a sportot az igazgató­tok? — vagy beszéljünk a vállalati oktatás helyzetéről, nekem magamnak is már minden bajom van, ha okta­tásra kell menni. Unalmas, mást se hall az ember, mint hogy „ne igyanak, ne dohá­nyozzanak az elvtársak". Ja­vaslom, ennél- több. értelme legyen. Például szervezzék

Next

/
Thumbnails
Contents