Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-19 / 247. szám

I >4*»*^AAA^/^AA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJMWM»»A áZEUDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: T árnyalások a Szaharáról HARMADSZOR TÁRGYAL a Szaharai Arab De­mokratikus Köztársaság küldöttsége Mauritánia kép­viselőivel, ezúttal egy meg nem nevezett afrikai ál­lamban. Tripoli és Párizs a kapcsolatfelvétel eddigi két állomása, s a téma most is a hároméves múlt­ra visszatekintő nyugat-szaharai ország jövője. Az egykori spanyol gyarmat fölötti adminisztra­tív hatalmat Madrid Mauritániára és Marokkóra kí­vánta származtatni, ami természetesen a lakosság kö­rében kezdettől fogva ellenzésre talált. A Spanyol- Szahara felszabadításáért küzdő népi front, a Polisa- rio eredményes harcot vív az ország függetlenségéért. Tavaly még Párizs is belebonyolódott a kopár, lát­szólag értéktelen térség birtoklásáért vívott csaták­ba: ötven korszerű Mirage próbálta megsemmisíteni a Polisario harcosait. Miért e nagyfokú érdeklődés? A SIVATAG KINCSÉBEN: a Bu Keraa-i hatal­mas foszfátlelőhelyek gazdagságában kell keresni a választ. A világ foszfátmennyiségének körülbelül egy- harmada található itt, amiről Spanyolország is nehe­zen mondott le, Marokkó és Mauritánia pedig mohón ragaszkodik hozzá. Ügy tűnik azonban, a mauritántai fordulat, Mustapha Ould Salek ezredes, az új állam­fő hatalma megszilárdulásával mintha közelebb hoz­ta volna a szemben álló feleket, mármint a Polisariot és Mauritániát. Sok megfigyelő a korábbinál na­gyobb megértést észlel Salek ezredes kormánya ré­széről a nyugat-szaharai gerillákkal szemben. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy a két ország minden próbálkozása kudarcot vallott: a Polisario harcosait egyszerűen nem tudták visszaszorítani, s azok ellenőrzik ma a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság egész területén kívül Mauritánia északi és Marokkó déli részét. Leginkább Rabatot nyugtala­nítják a gerillák harci sikerei : veszélyeztetve érzi a régóta dédelgetett marokkói álmot, az Algéria kivé­telével létre jövő föderációt Mauritániával és a Sza­harával. Igaz, ezt az elképzelést Washington nem he­lyesli: egy marokkói irányítás alatt álló erős Maghreb veszélyeztetheti algériai érdekeltségeiket. NOS, EZT FIGYELEMBE VÉVE különösen érde­kes az újabb nyugat-szaharai—mauritániai találkozó. Párizs szívesen fogadná a megbékélést, s az esetleges mauritániai—szaharai szövetség fölött a franciák örömmel bábáskodnának. Gyapay Dénes Új svéd kormány Óla Ullsten, az október 16-án kinevezett svéd mi­niszterelnök szerdán rendkí­vüli kabinetülésen Károly Gusztáv király jelenlétében ismertette — 19 főből álló kormányának összetételét. Az új kormány tagjai kizá­rólag a néppárt, korábban liberális párt tagjai. Két tárcát — az igazságügyit és a tájékoztatásit — független szakértő tölt be. A parlamentben kisebbség­ben levő néppárt, amelv mindössze 39 mandátummal rendelkezik: a 349 képvise­leti hely közül megtartotta az előző hárompárti koalí­cióban helyet kapott öt mi­niszterét. míg másik két kulcsfontosságú tárca, a kül­ügyi és az iparügyi élére újonnan kinevezett politiku­sok kerültek. Az új iparügyi miniszter Erik Husst a „Dagens Nyheter” című stockholmi napilap volt ve­zérigazgatója, a külügyi tár­cát pedig Karin Söder he­lyett Hans Blix kapta. Ullsten kormányában öt tárcát kaptak női miniszte­rek. Címzett és feladó Különös helyről kapott szerencsekivánatokat a baior tartományi választásokon aratott győzelméhez Franz Josej Strauss nyugatnémet ellenzéki politikus. Pinochet a chilei fasiszta junta veze­tője táviratban gratulált és kívánt „sok sikert a most kezdődő fontos szakaszhoz”. Strauss, aki novembertől átveszi a bajor tartomány miniszterelnöki tisztiét, egy éve látogatást tett Chilében és sajtónyilatkozataiban vé­delmébe vette a Pinochet- rezsim politikáját. A két po­litikus azóta, is rendszeresen kapcsolatban áll egymással. Washingtoni tárgyalások Az egyiptomi—izraeli bé­kekötés módozataival foglal­kozó washingtoni tárgyalá­sokról szóló hivatalos nyi­latkozatok már-már egyhan­gú derűlátását bombaként robbantotta fel az a hír. hogy az amerikai elnök sze­mélyesen avatkozott be a megbeszélések irányításába. Carter magához kérette és csaknem másfél órán keresz­tül külön-külön tárgyalt elő­ször az izraeli majd az egyiptomi delegációval. A megbeszélés céljáról kissé ellentmondóan nyilatkozott az amerikai és az izraeli fél (az egyiptomiak hallgattak). A kedélyeket Dajan izraeli külügyminiszter nyilatkozata bolygatta meg, amely sze­rint előzetesen megállapod­tak az amerikai elnökkel: amennyiben a tárgyalások során nehézségek merülnek fel, kérik személyes közben­járását. Ez történt most — mondotta Daian. Carter el­nök azonban azt állította hogy csupán tájékozódni kí­vánt az izraeli—egyiptomi eszmecsere állásáról. „Nincs válság, a dolgok az előre várható mederben halad­nak” — mondotta, s ugyan­ezt erősítette meg a wa­shingtoni tárgyalások hiva­talos szóvivője is. hangoz­tatván, hogy a Tel Aviv és Kairó közötti békeszerződés megszövegezése jó ütemben halad. Teheráni utcakép Iránban tovább folytatódnak az összetűzések a knmrinv- el'enes titnfők és a fegyveres eW>k között. K<>r.ör>■ nén- célozott harcjármű vigyázza a rendet a főváros. Teherán utcáin. (Népújság telefotó — AP — MTI—KSl I Különös Joro-leliegyzés’ Az olasz hatóságok szeré dán nyilvánosságra hozták egy olyan anvagnak a 49 ol­dalas fénymásolatát, amelyet Aldo Morénak tulajdoníta­nak. A kereszténydemokrata párt meggyilkolt elnöke a „vörös brigádok” túszaként tette politikai „vallomását”. Az anyagot a terroristák egy milánói rejtekhelyén találták meg. A Morónak tulajdonított anyagban a keresztényde­mokrata párt elnöke élesen bírálja azokat a kollégáit, köztük Andreotti kormány­főt és Zaccagnini pártfőtit­kárt, akikkel elrablásáig messzemenően együttműkö­dött. Beszámol a kommunis­tákat is magában foglaló parlamenti többség létrejöt­tének körülményeiről, a nyu­gati szövetségesek bizalmat­lanságáról, Gardner római amerikai nagykövettel foly­tatott beszélgetéséről, amely­ben igyekezett megnyugtatni az Egyesült Államok olaszor­szági képviselőiét arról, hogy a parlamenti többség nem je­lenti a kommunisták bevo nását a hatalomba. Kitér a feszültség stratégiájára és az olasz titkosszolgálat ÍSID) egykori főnökének De Lo­renzo tábornoknak az ál­lamcsíny-kísérletére is. Er utóbbit azonban elkeni és végül védelmébe veszi De Lorenzót. akiből újfasiszta képviselő lett. Hasonlókéo- pen elködösíti a „Moro-fel- jegyzés” a volt államfőt. Gio­vanni Leonét érintő Lock- heed-botrányt is. Végül közli, hogy amint szabadon engedik lemond a pártban viselt tisztségéről é< kérni fogja a Képviselőhöz elnökétől, hogy átiratkozhas­son a független parlamenti csoportba. Moro szavaiból kitűnik, elrablói és k'ésőbbi gyilkosai azzal a hazugsággal csikarták ki vallomásait, hogy utána szabadon enge­dik. Feljegyzéseiben egészen odáig ment el, hogy kijelen­tette: semmiféle kényszert sem gyakorolnak fölötte el­rablói. Pitiden BONN Valuta, és gazdaságpoli­tikai kérdések állnak Calla­ghan brit miniszterelnök és Helrpu* Schmidt nyugatnémet kancellár kétnapos bonni tárgyalásainak középpontjá­ban. Callaghan pénzügy- és •mezőgazdasági minisztere kí­séretében szerdán délután érkezett az NSZK-ba és nyomban négyszemközti megbeszélést tartott Schmid ttel. LAGOS Lagosban megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Todor Zsivkóv. a Bolgár Népköz- társaság Államtanácsának el­nöke es Olusegun Obasanjo nigériai államfő, a legfelsőbb katonai tanács elnöke között. HANOI A Phnom Penh-i rádió folytatta az állítólagos viet­nami támadásokról szóló hír­adásait, A naffok óta tartó tendenciózus lélektani had­járat célja, annak az elhit-e- tése. hogy Vietnam valami­félé offenzívára készül a szomszédos ország ellen. TOklO A japán parlament alsó­háza után szerdán a felső­ház is jóváhagvta a japán — kínai szerződés ratifikációs törvényjavaslatát. A ratifi­kációs okmányokat Teng Hsziao-ping kínai miniszter­elnök-helyettes október ?2_ én esedekes látogatása alkal­mából cserélik ki. ©Memm 1978. október 19., csütörtök I Nigéria Válaszút előtt Afrika óriása mintha vég­re ébredezne hosszú-hosszú Csipkerózsika-álmából. Kül­politikai téren mind nagyobb szerepet vállal a kontinens életében, belpolitikailag pe­dig eljutott odáig, hogy sta­bilitását megkérdőjelezni ma már egyértelműen nem le­het. Obasanjo tábornok. Nigé­ria negyedik katonatiszt, ál­lamfője a függetlenség ki­kiáltásának 18. évfordulója előtt néhány nappal rádiós beszédben jelentette be, hogy megszüntetik a 12 esztendeje elrendelt 'rendkívüli állapo­tot és ismét engedélyezik a politikai pártok működését az országban. A bejelentés megítélésekor azonban óva­tosságra int, hogy Nigériában korábban már két katona­tiszt államfő ígérte határo­zottan az ország közéletének demokratizálását s nem vál­totta valóra azt. Aa egyik Gowon volt, aki kilencéves kormányzás után katonai puccs sodort el. A másik Muritala Mohammed. akit egy sikertelen hatalomátvé­tel során gyilkoltak meg, s akinek politikai hagyatékát közvetlen munkatársai most megvalósítani készülnek. EGYSÉG ÉS BIZALMATLANSÄG Obasanjo. Muritala tábor­nok egykori legbizalmasabb munkatársa, ma Nigéria ál­lamfője, a polgári kormány­záshoz visszavezető úton a legfontosabb feladatként a nemzeti egység erősítését je­lölte meg. Ennek alapvető oka, hogy a törzsi ellentétek 1967—1970 között egyszer már majdnem a széthullás sorsára juttatták az országot, és a 80 milliós lakosság még ma sem ocsúdott fel igazán ebből a tragédiából. A két és fél esztendős esz­telen biafrai „testvérhábo­rú”, amely több mint két­millió. zömében ártatlan em­ber exetet oltotta «a, iui ri­máig legszomorúbb fejezete a független Nigéria s Afrika történetének. Ilyen háttérrel a polgári kormányzáshoz való vissza­térés Nigéria integritása szempontjából nem veszély­telen vállalkozás, hiszen ma is 200—250 etnikai egység él egymás mellett (területén. Igaz, a nyílt gyűlölködés már a múlté, de a bizalmatlan­ság, amely az egykori tör­zsek, különösen a legnagyob­bak, az ibók, hauszák, fulá- nik és jorubák között még ma is létezik, visszahúzó erő­ként hat az ország fejlődésé­re. Ezt felszámolandó a most felcseperedő nemzedék már az „egységes Nigéria" eszmé­jén nevelkedik; hausza, ibó, joruba és más népcsoportok gyermekeinek ajkáról napjá­ban hangzanak el az iskolák­ban a következő szavak: „Esküszöm hazámnak, hogy hű. törvénytisztelő és becsü­letes leszek, minden erőmből szolgálom Nigériát, megvé­dem egységét, becsületét és dicsőségét.” De más tekintetben is meg­próbálnak érvényt szerezni az egység sürgető kö­vetelményének. Az új al­kotmány, amely már csak a Legfelsőbb katonai Tanács jóváhagyására vár, kimond­ja, hogy aktívan támogatni kell az etnikai, vallási, nyel­vi korlátokon túllépő egye­süléseket, a politikai pártok­tól pedig egyértelműen or­szágos követel. AZ OLAJ BŰVÖLETÉBEN Sokkal nagyobb önbiza­lomról tesznek tanúbizony­ságot a nigériaiak, ha az or­szág gazdasági helyzetéről esik szó. Ennek magyarázata az olaj. Nigéria a világ ha­todik-hetedik legnagyobb olajtermelőié, évente mint­egy 110 millió tonnát hoz fel­színre belőle s eladása ré­vén 10—11 milliárd dollár jövedelemhez jut. A büszke- sói ártható : ma már korsze­Ohasanjo tábornok. Nigéria államfője rű egészségügyi intézmények, iskolák, országutak, olajfino­mítók egész sorában öltenek testet a petrodollárok. A Nigériába zúduló hatal­mas bevételek azonban gon­dokat is okoznak. A minél nagyobb beruházásokért va­ló versengés újból kiélezte az ellentéteket a 19 szövetségi állam között. A másik hiba, hogy a mezőgazdasági terme­lést. amely még ma is a la­kosság mintegy 70 százalékát foglalkoztatja. elhanyagol­ták. Nigéria 1967 előtt lénye­gében maga fedezte élelmi­szer-szükségletét, ma ennek nagy részét importálja. Ka­kaó-, pálma-, olaj- és földi­mogyoró-termelése szintén visszaesett, pedig ezekkel a termékekkel egykor a világ élvonalában volt. A főváros. Lagos egy utcáig (Fotó — MTI Külföldi Képszolgálat —KS) Ennek ellenére Nigéria va­lószínűleg Afrika egyik leg­gazdagabb országa, amely mágnesként _vonzza. és most, Obasanjo bejelentése után még inkább fogja vonzani a külföldi tőkét, Egyes becslé­sek szerint 57 állam több mint 600 cége érdekelt ..-va­lamilyen formában Nigéria gazdaságában. Külkereske­delmének 90 százalékát tő­késországokkal bonyolítja, kivitelének 60 százaléka a Közös Piac tagállamaiba és az Egyesült Államokba irá­nyul. (Szaúd-Arábia után az USA második olajszállítója !) behozatalának pedig 70 szá­zaléka érkezik Észak-Ameri- kából és Nyugat-Európából. HATALMI AMBÍCIÓK Nigéria miközben ezer szállal kötődik a tőkés világ­gazdasághoz. 80 milliós né­pességét. köznnnti fekvését, területi nagyságát hangsú­lyozza. amikor meghatározó szerepet kér a kontinensen. Tekintélye valóban vitatha­tatlan Afrikában annál is inkább, mert el nem kötele­zett külpolitikájához híven nemegyszer meglepő heves­séggel szállt szembe az impe­rializmus mesterkedéseivel a térségben. Állásfoglalásán múlott többek között, hogy az Afrikai Egységszervezet a függetlenség küszöbét átlépő Angolában 1975-ben törvé­nyesnek ismerte el a haladó MPLA kormányát. Gyorsan növekvő befolyására ráébred­tek a nyugati nagyhatalmak is, amelyek saját érdekeik vé­delmében szeretnék felhasz­nálni az országot. Ezért most Rhodesiában és Namíbiában nem kis mértékben Nigéria nyomására s közvetítésével valamiféle rendezési terv ke­retében a többségi uralom megteremtésének útjait-mód- jait keresik. Mégis merészség volna pontosan meghatározni, hogy milyen ma Nigéria politikai arculata. Az mindeneset: e tény, hogy Obasanjo tábor­nok, szemben Muritala heves Amerika-ellenességével, kö­zeledett az Egyesült Álla­mokhoz. Mint ahogy az is tény, hogy Nigéria még nap­jainkban is nyugtalan or­szág, tele ellentmondásokkal — régiekkel és újakkal. Akár Afrika tükörképe is lehetne, hiszen minden jó és rossz, ami ebben az országban tör­tént és történik, bizonyos át­tétellel a kontinens egészére is jellemző. Válaszút előtt áll: 1979. október 1. a polgá­ri kormányzás újbóli kísér-: létének ígért dátuma. Kocsi Margit

Next

/
Thumbnails
Contents