Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-17 / 245. szám

A Nemzet? Galériában nyílt meg Bercny Róbert festőművész emlékkiállítása. A csak. nem harminc müvet bemutató tárlat november 19-ig várja az érdeklődőket.

(MTI fotó — Pólya Zoltán felv. — KS)

A

halottlátó

így. a televízió képernyőjén lezajlott vitával együtt lett kerek-egész és televíziós műsor A halottlátó, Moldo- ván Domonkos már előbb a mozikban bemutatott és nagy visszhangot kiváltott dokumentumfilmje. Kerek és egész, mert a vita dokumentär vitása műfajilag sem mondott ellent az ,,első” résznek, mert a vita, s az azokban részt vevők koruk- . ra, nemükre, iskolai végzettségükre való tekintettel a maguk módján választ adtak a filmben feltett, de meg nem fogalmazott kérdésre, „fejezték be” Moldován Domonkos munkáját. És televíziós műsor, mert tudományos igénnyel, népszerű formában, a köz művelése igényével. ugyanakkor változatos helyszíneken és ..szereplőkkel" vizuális látványt is nyújtva juttatta el mondandóját a nézőknek.

Meglehet, ha nem együtt látom a „két” részt, nem merül fel bennem e két

alapvetően a televíziós bemutató egészére, nemcsak a filmre gondolok.

Mert miről is van szó?

Arról, hogy a film úgy indult és úgy is fejeződött be. hogy a személyes antipátiáig jutottunk el, majdhogynem a megvetésig a putnoki halottlátó asszonyt illetően. Csalónak és gátlástalan lelki zsarolónak tartottuk és ..pácienseit” áldozatoknak csupán. mégha önként (?) áldoztak is a halottlátás oltárán. Ennek megfelelően egyfajta radikalitási érzet alakult ki bennünk, az egyszerű intézkedések szintjén persze: bolondok házába, vagy börtönbe a halottlátó asz- szonnyai. Lakat a házára és ország-világ előtt kinevettetni, hogy ne mondjam, kigúnyolni azokat a szerencsétleneket. akik ennek az asz. szonynak a hálójába kerülCsakhogy a képernyőn egy- re-másra szólaltak meg az érvek, épült az érvek kisebb- nagyobb építőkockáiból a tudás, a megértés tornya, ahonnan nemcsak messzire lehet ellátni a múltba és a jövőbe, de a társadalom „lelkének” mélységeibe is lelátni. S anélkül, hogy a halottlátó asszonynak megértést kínálnánk, megértés alakul ki bennünk a halottlátó klientúrája iránt. Megértetik velünk, hogy ha tetszik, ha nem. egy társadalmi réteg igényéről van szó, hogy a putnoki asszonyt bezárhatják, de ettől azok, akik nem békéinek bele a halálba, ha szeretteikről van szó, azok még léteznek, és keresnek más. sőt „csinálnak” más halottlátót a maguk számára. S hogy az ember évezredes, ősi ösztönei, egykori rítusai. a miattuk és belőlük kelt képzetei nem tűnnek el

Ezeknek a soroknak nem az a céljuk, hogy felhívják a figyelmet a rádió különböző műsoraira, nem is lehet célluk, mert a hallgatás személyes élmény, akár az olvasás.- A csend, mint a könyv vonzza vagy taszítja az olvasót, a hallgatót. Csupán felidéz elhangzott mondatokat. közel hozza a tűnő élményt, olykor mérlegel is és emlékeztet, hiszen nincs szeszélyesebb a lenge szónál, mely elrepül, mint az őszi falevél és létét csak a sza- . lagarchívum őrzi.

Ezért is most néhány mondatot a' még el ,nem hang-/ zott műsorokról.

TEGNAPTÓL más helyen és megváltozott időpontban találja a hallgató megszokott és kedvelt műsorait. Megváltozik a hangjátékok és dokumentum játékok sugárzásának ideje, a népszerű Rádiónapló a Petőfi műsorából átkerül a Kossuthéba. Vasárnap délutánokon jelentkezik a Gondolatjel. A műszakváltásokat figyelembe véve rendszeressé válnak az ismétlések. Az első adást más napszakban követi a második. Új számokkal gazdagodnak az irodalmi műsorok. új élményt nyújt majd a Napközben, a Társalgó. a Prizma, az Első csengetés, a déli hangversenyek a Nemzeti Galériából. (Marad a vasárnap déli ..Jó ebédhez szól a nóta”.) Egész napos programot ad

a legtisztább vételt biztosító URH-sáv. ahová az oktató és továbbképző műsorok kerülnek.

A műsorszerkezet átalakítását a rádiózási szokások változása, az egyén és társadalom egyre mélyülő kapcsolatrendszere, új igények jelentkezése tette szükségessé. Mindez azonban a jövő, hiszen az elkövetkező hetek és hónapok mutatják majd meg, elegendő volt-é ennyi és ilyen mértékű változtatás: a puding próbája az evés.

A közelségek és távolságok. a magány és rögeszmék metszéspontján született Mándy Iván „A pincér é j s z a k áj a” című kishangjátéka. Két ember a hitvesi ágy szélén mint a folyó két partján a legteljesebb távolság és magány lehet, ha mindkettő csak saját élete, korlátozott vágyai és reményei között imbolyog. A pincér előtt elvonulnak vendégei, az étterem alakjai, a pénz nélkül somlóit fogyasztó éhes, az örökké elégedetlen Doktor Dückstein, a hölgy az ékszerboltból, az alkalmazottak serege, az elhunyt tanár, a feleség előtt örömtelen élete, a külföldi utazás, a balatoni nyár lehetetlensége és sivársága, a „mikor lesz egy szabad vasárnapod ?” örök kérdése. Bármilyen közel él is egyFiatal hatvani muzsikusok sikere

Különböző hangszereken

háromévenként rendezi mea a Kulturális Minisztérium a zeneiskolai . tanulók versenyét. Az idén trombitán és csellón látszanak a jövő reménységei. éspedig a Zalaegerszegen. illetve Szolnokon megrendezendő döntőben, amelynek minősítő előverse- nyei. körzeti seregszemléi most 7ailottak le Heves és Borsod-A baúb megvék zeneiskoláinak növendékei Miskolcon mérték össze tudásukat. A Hatvani Állami Zeneiskolában folvó oktatómunka színvonalára vall. hogv a trombitások országos döntőiébe bekerült Csikós László SHta Csaba s ugyancsak döntőbeli szereplésre szerzett jogot Baranyai Árvád a hatvaniak csellistája. Remélhetőleg a

1978. október 17., kedd

szakmai továbbképzés szempontjából fontos döntők után is hasonló jó hírrel szolgálhatunk az olvasónak.

496 éves

mézeskaSácsminták

Érdekes kiállítás nyílt vasárnap Sopron középkori belvárosának reprezentatív kiállítótermében, a lábasházban: mézeskalácsmintákat állítottak ki a soproni Liszt Ferenc Múzeum gazdag anyagából. A legrégebbi darabok 400 évesek. Nemcsak a soproni, hanem a nyugati országrész má^ helységeiben és az ausztriai határvidéken dolgozó mesterek mintáiból is sokat sikerült megőrizni az utókor számára. A tizenhatodik, a tizenhetedik. a tizennyolcadik században fából készültek minták, s később formálták őket bádoglemezből.

■■

►.«' * ■>

akik halottat mentek látni és csalódtak.. ;

máshoz két ember, a távolság fényévnyi lehet. ha mindkettőt rögeszméik korlátái kerítik be.

A pincér életét kitölti a déli órák nyüzsgése, a zárás előtti percek várakozása, ételfajták, a vendégek rigolyái. Nincs is ebben semmi különös, de amikor egy ember a szakma rabjává válik és otthonába viszi — mint stréber az aktát — egy másik világ gondjait és ritmusát, értelmetlenné válik az élet. Mándy Iván ezt a lelkiállapotot ábrázolja. Igaz. túllép a dráma szűk keretein, mert típusokat mutat fel — a pincér lehet fodrász, szabó vagy akár tudományos kutató — embereket. akiket zsákutcáik és értelmetlen meditációik tesznek idegenekké és társtalanokká. Mindez a zsongó étterem és kihűlő otthon, a szegénnyé váló érzelemvilág élethű montázsa. *A szereplők — Kállai Ferenc és Váradi Hédi — érzékletessé tették a sivár életet és éjszakát, két egymáshoz láncolt ember reménytelenségét és tehetetlen rabságát.

Ebergényi Tibor

gondolatnyi megállapítás, de így láttam, s hozzáfűzhetem egyúttal: már ennyi is elismerésre méltó lenne e bemutatót illetően. Amiért mégis külön akarok szólni A halottlátóról és a vele összefüggő vitáról, mint televíziós produkcióról, az nem más, mint az utóbbi években nálunk ugyan már gyakorlattá vált, de szót mégis feltétlenül érdemlő vitamódszer. az a megközelítési mód, amely ennek a filmnek is sajátja volt. És itt és most

tek. Közben persze azért nem felejtendő el a felvilágosító szó sem. Utóvégre 1978-ban vagyunk, a második évezred végén, amikor az ember nem kilépett, de heteken, hónapokon át képes kint is élni a világűrben.

És hinni merem, hogyha nincs ez a tévés vitaműsor. igen sok mozi-, vagy tévénézőben ez az álradikalista megoldás és felfogás maradt volna meg, nem lennének restek, akár a hatóságokat is szidni, miért tűrik ezt el.

egyik évtizedről a másikra, hanem hosszú-hosszú idő,1 generáció, sőt generációk váltására van ehhez szükség. — ezt is a tévéből kellett megértenünk.

És megértettük: az igényt kell megszüntetni és nem az igény kielégítőjét. A tudomány eszközeivel, — igen; a halál emberi voltának tudatosításával, de persze mindenféle halálkultusz gyakorlata nélkül; a megváltozott és megváltoztatott élet- és társadalmi körülményekkel igen. de voluntarista döntésekkel, adminisztratív eszközökkel — nem. Az ember, mint társadalmi lény és mint egyén türelmet kíván az egyéntől és a társadalomtól! is. A politikától is. És nem türelmetlen türelmet, naprakészet. órákig tartót, hanem egy történelmi szakaszt vé- gigkísérőt, egy újabbat előkészítő türelmet.

És meg nem alkuvó küzdelmet az értelem fegyvereivel az értelmetlenség ellen.

Erről szól A halottlátó című — nem dokumentum-, film — televíziós műsor,

Gyurkó Géza

Atkozott új telep! Megeszi az embert a penész. így múlik el az egész nap. Szakadatlanul esik. Hogyan üssem agyon az időt? Fulladok: a

szobától, a tájtól, mindentől, ami itt tart,

Még csak összevissza áll néhány ház. kívülről valamennyi vakolatlan. Egy-két látásból ismerős ember, de ránézésre egyik sem való barátnak. A nők meg... ? Lenézik az emberről a ruhát, de a köszönést nem mindegyik fogadja. Aggaszt anyám nyöszörgése. Beteg szegény.

Már agglegénynek számítok, de neki csak „kicsi fiam” vagyok, az is maradok. Ha valamitől, hát az 6 elvesztésétől nagyon félek. Babonásan félek a gondolattól is, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik. Számolnom kellene vele, mert minél váratlanab- bul ér, annál inkább lerobbant engem is. A tanyán boldogabb voltam. Ott egybe ment minden nap, semmi különbség nem volt. Egy lányról álmodoztam, az igazi szerelemről. Már nem hiszek az igazi nagy szerelemben!

A gyárban már az ugratással is felhagytak. Tavaly a kollégák összehoztak a presz.- szóban egy lánnyal. Olyan huszonöt éves lehetett. Nem tudtunk beszélgetni. A kollégák megszöktek, a lány a rémlátomásairól mesélt, valami repülőtér mellett laktak. Éjjel-nappal mentek a fejében a repülők. Én meg a csibekeltetéssel traktáltam, de nem érdekelte. Értelmes képet akart vágni, látszott rajta, hogy férjhez akart menni, de a nevetése végül már vicsorí tásnak hatott. Nem is kísértem haza. Néhányszor telefonált a gyárba, végül a művezetőm rázta le.

Fél évig rajtam röhögtek. Párszor a fejükhöz vágtam, hogy félig használt csajt kerestem, nem bolondot. Aztán egy húsz évvel öregebb nővel akartak összeboronálni, mondván, ez éppen olyan, amilyet keresek. Harmincéves fejjel vegyek el egy olyan asszonyt, aki az anyám lehetne? Kinézek vagy negyvenévesnek, mondják, s a fennmaradó tíz év nem számít. Bolondnak tartanak. Vagy inkább bunkónak. Nagyon fáj, de mit tehetek? Mindenem megvan. Csak éppen családom nincs. Hamarosan kijön a kocsi. Minek? Itt rohad szét a garázsban.

Már arra is gondoltam, ha anyám meghal, eladok mindent, veszek egy tanyát, és ott fogok gazdálkodni. Itt hagyom a gyárat, és a munkával teljesen lefoglalom magam.

A Zolit nagyon fogom sajnálni. Vele lehet beszélgetni, ö beszélt rá, hogy végezzem el az általános iskolát. Nagyon röstelltem, hogy csati négy elemim van. Sokat beszélt nekem arról, hogy csak egyszer kell szégyellnem, ha rászánom magam, a jelentkezéskor.

Egyszer szerelmes is vol 'am. Marit az iskolában is mertem meg. Soha nem sike rült a közelébe férkőznöm Egész esztendő alatt semmit nem tudtam meg róla. Az évzárót a közeli vendéglőben

ünnepeltük meg. Ez alkalomból a négy nő is eljött velünk. Sikerült úgy intéznem, hogy egymás mellé kerüljünk. Kiderült, tőlünk még messzebb lakik. Szerencsére elment az utolsó busz is. így fel sem kellett ajánlanom a kíséretet, mert az utunk egv- felé vitt. Ahogy oldalról nézegettem a fáradt arcát, a konyak hatására egyre sűrűbben mosolygott. Egyre az járt a fejembe, milyen jó lenne ez a nő feleségnek. Tetszik nekem, egyszerűnek látszik, mindent megtennékérte. Kellenék-e neki? Zakatolt a kérdés, egyre erősebb visszhangot keltve bennem.

Az út elejét kevés beszéddel tettük meg. A tanárokról esett néhány szó, és egyikmásik férfi feleségéről, akiket ő ismert. Megfogtam a kezét.

— Hagyd ezt. Másnak hittelek. Ügy látszik, mind egyformák 'vagytok, Férjem, gyerekeim vannak. Tőlük loptam el az időt, amit iskolába jártam.

— Azt hittem, szabad vagy. ügy viselkedtél, mint akinek nem jutott kukoricaföld. Gondoltam, jó lennél nekem. Anyám betegen fekszik otthon. Rajta kívül nekem senkim sincs.

— Nem tudtam. Miért nem nősülsz meg?

Régen megtettem volna, de a hozzám való lányokat lefoglalták régen. Tanyán laktunk, ott meg a közelben sem volt lány. Ha lett volna is... ott a munkán járt az eszünk.

Csak vasárnap ne lenne! Anyám nagyon fullad. Szenvedésétől egyre gyengébb leszek. Milyen kicsi a keze. A két ökle sincs akkora, mint az egyik öklöm fele. Hogy bírt ezekkel a kezekkel any- nyit dolgozni? Felfoghatatlan. Milyen sápadt. Csak a halottak ilyen fehérek...