Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
>s >> 39 BOR LESZ ABBÓL... JJ Könnyedén, csendben kapaszkodik fel autónk a dombra. Aki már járt erre, tudja, mit jelent tájékozódni a szemre teljesen egyforma szőlőtáblák között. A szüretelő diákokat megtalálni azonban korántsem ilyen nehéz, hisz már messziről feltűnnek a nyüzsgő apró kis színes pontok a domboldalban, közelebb érve pedig már hallani is a gyerekhad oly sajátos lármáját. A szüret egyébként mindig is az egyik leghangosabb, legvidámabb munkája volt a határnak. Persze, annak idején mindig akadt a présházak környékén kedvcsinálónak egy kis maradék óbor, lélegzetakasztó törköly, zavaros murci, ami azért segített feledtetni a hajlongástól sajgó derék, a puttony húzta vállak kínjait. Itt már viszont nincs szükség sem pálinkára, sem borra — a jókedv anélkül is megvan. A szüret így is megőrizte varázsát. Ez a két hét különleges szerepet töltött be mindig a diákéletben. A nyaralással, strandolással töltött hónapok után a tanévkezdés, a szaporodó házi feladatok, a farmert felváltó iskolaköpeny az első hetekben nem lelkesít egyetlen iskolába járót sem. Ilyenkor jó azt tudni, hogy még vár rájuk tíz—tizenkét nap, amikor nem nyaggatják őket logaritmusokkal, Balassi életrajzával, a molekulasúly és az atomsúly közti különbséggel Ezek a napok kárpótlásként még valamit visszahoznak a nyárból, s igaz, hogy a metszöollóhoz, bicskához nem szokott kézre könnyen kötés kerül, hogy a szőlőtől ragad olykor még az ember háta is, a láb fáradt a hajlongástól — de azért ez egészen más. Es igazság szerint ez a munka sem az igazi még. Ezt mindannyian érzik is. Valahol a lelkűk mélyén büszkék, ha többet szedtek a többinél, de könnyebben keresik az alkalmat egy kis lazításra, a ládákra ülve lehet pár percet lopni egy kis pletykára, meg lehet beszélni Boney M-ék új lemezét, a Zeppelin-filmet, vagy, hogy melyik szabóra érdemes rábízni a frissen vásárolt nadrág- vagy inganyagot. S hiába parancsolnak a hajcsárnak tartott tanárok gyorsabb munkát, igazából ők sem tudnak haragudni rájuk. Persze az utolsó napokban már mindenki újra az iskoláról beszél, fintorognak a fizika-, a történelem-, a biológiaóráktól, de azért azzal a végkövetkeztetéssel, hogy a suliban mégiscsak jobb. A tanítás másnapján pedig már ugyancsak mindenki az állítólag örökre megutált szőlőbe szeretne harapni, s a szüreti emlékek még sokszor szóba kerülnek. S ez így marad mindaddig, amíg diákszüret lesz... Munkamegosztás: a lányok szedik, a fiúk cipelik. Lassan megszokja a kéz a metszőollét Az elvesztett nyári színt is lehet valamelyest pótolni. Az utolsó Medoc-tőkéket már közös erével Ezekből a ládákból naponta több százat cipelni még felnőtt férfinak is elég lenne. Potyázok... szabadítják meg a fürtöktől a dobósok. Indulás hazafelé! SS Kép: Szántó György Szöveg: Cziráki Péter
