Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-15 / 244. szám

Munkástelep - szépséghibákkal Gondok, feladatok Petőfibányán Talán közhely, de keres­vén sem találhatna az ember jobb kifejezést a jó gazda gondosságánál, ha azt a fele­lősséget, igyekezetei próbálja jellemezni, amelyet a Mátra- alji Szénbányák petőfibányai üzemeinek szakszervezeti bi­zottságai mutatnak a lakóte­lep munkásellátásánál. A tes­tületek — számtalan egyéb feladatuk mellett — ki nem hagynák programjaikból a helyzet rendszeres elemzését, javítását Tavaly nyáron, hogy csak a legjelentősebbe­ket említsük, o helyi, tanácsi kirendeltséggel közösen vé­geztek átfogó vizsgálatot és kértek, sürgettek számos té­máiban intézkedést. Esztendő múltán pedig hasonló utó­ellenőrzésen tájékozódtak a fejlődésről, megbeszélvén mindjárt a további teendőket is az érdekelt szervekkel, vál­lalatokkal. A gyermekekhez igazodva Mit mutat az idei kép; s milyenek a kilátások a meg­lehetősen nagy lélekszámú munkástelepen? Nos, mint a nemrégiben tartott kibővített szakszerve­zeti tanácskozáson, illetve a Népújság munkatársának Dénes Istvánnal, a gépüzem szb-titkárával a napokban tett sétája, helyszíni szemlé­lődése alkalmával kiderült: Petőfibányán sem éppen fal­ra hányt borsó, ami az ér­dekképviselők részéről el­hangzik. Például a kereskedelemben igen pozitívak a változások a vas-műszaki üzletnél, álatlá- ban csak dicsérni lehet a kul- túrcikk boltot vagy éppen a ruházati árudát A valami­kori cukrászdából eszpresz- szóvá alakított vendéglátó­ipari egység ugyan ragaszko­dik megváltoztatott jellegé­hez, de azért a közelmúltban csak hajlott végre a kíván­ságra: áttért a korábbi, reg­gel 7 órás nyitásra. S az is­kolásokhoz is jobban igazod­ván, bevezette a tejtermékek valamint a friss péksütemé­nyek árusítását is. Megfele­lőbb és csinosabb lett a fod­rászüzlet ismét van szövet­kezeti cipészműhely, a gáz­olajtelepen gépi pumpa gyor­sítja a kiszolgálást. S egyebekről is szólva: új, korszerű óvoda, épült így az idén már minden felvételi igényt maradéktalanul kielé­gíthettek. Ugyanekkor Pető- fibánya — a járásban első­ként — külön gyermekélel­mezési konyhával is gazda­godott! Kitakarították, rend- betették a telepi fürdőt Ép­pen a napokban olyan vizs­gálatokkal is bővitették az üzemorvosi rendelő tevé­kenységét amelyek igen rö­vid időt vesznek igénybe, de miattuk eddig mégis kényte­lenek voltak az ittlakók Hat­vanba utazni Rövidesen pe­dig újabb kezelések bevezeté- j sére is sor kerül, sőt szó van [ már a gyógytornáról. Jobb kenyérhez szoktak F Nem kevés ez, de még í mindig: korántsem elegendő! ! Valójában, ma is jó né­hány területen alapvető gon­dokkal kell szembenézni. Amióta például megszüntet­ték a helyi sütést, a Hatvan­ból szállított kenyérrel egy­szerűen képtelenek a petőfi- bányaiak megbarátkozni. Baj van a minőségével, nem ízlik, szikkadt. Ráadásul ez a pék­termék is gyakran már kora délután elfogy, ami különö­sen a hétvégeken kellemet­len. A panaszok ellenére is nehezen, lassan javul a zöld­ség-gyümölcs ellátás. Kevés a két szak üzlet, s szegényes, amit kapnak. A 3501. számú boltocska vezetője azt keser- gi, hogy a ZÖLDÉRT inkább csak a saját hálózatával törő­dik, jó, ha a megrendelés 30— 40 százalékát teljesíti. Ha nem vásárolhatnának közvet­lenül a kistermelőktől is, olykor akár még a nyitva tartás idején bezárhatnák a helyiséget. A piacnak talán a neve az igra, s a helyzeten önmagában a meg­ígért térbetonozás sem sokat segít. Általában kicsinyek, szűk raktárterűek, zsúfoltak az élelmiszerárudák, meglátszik rajtuk, hogy eredetileg népi ilyen célokra épültek. Néme­lyikük túl korán bezár, mind kevésbé képes megfelelni napjaink követelményeinek. S noha kiemelt területet szol­gálnak, bizony nem mindig lehet ezt észrevenni a púito­kon, polcokon. Feltétlenül bő­vítésre szorulna például a 3117-es. felsőtelepi önkiszol­gáló bolt, akár a szomszédos Meteor büfé rovására is, hi­szen ez itt sorrendben az ötödik italmérő hely. Tökéle­tes megoldást azonban csupán egy modem ÁBC-áruház je­lentene! A „Fény” árnyéka Annak idején a Mátraalji Szénbányák impozáns étter­met építtetett az üzemi étkez­tetés céljaira, s az erre só- várgó külső vendégek kiszol­gálására — ám a bérbevevő Felső-magyarországi Vendég­látó Vállalat néha annyira megfeledkezik az egység eredeti rendeltetéséről, hogy a dolgozókat alig lehet meg­vigasztalni. A szép nevű „Fény” munkájára bizony nemegyszer árnyékot vet, hogy szívesebben jár a szó­rakozást keresők kedvében, többre tart egy-egy jól meg­rendezett lakodalmat a min­dennapi ebédeltetésnél. En­gedély nélkül is valóságos cukrászműhelyt működtet ilyen alkalmakkor, olyan re­mekeket süt, amelyek lát­ványától szinte már elszok­tak a jeggyel járó munkások. A szerény választék, a kelle­ténél soványabbra sikerülő koszt miatt aztán nem csoda, ha ugyancsak megcsappant az érdeklődés, sőt a petőfibá- nyaiak szerződésbontásra is gondoltak! Határozottan javült ugyan a vízszolgáltatás, csupán né­hány esetben tapasztalták, hogy a csapok csordogáltak, vagy éppen elapadtak, az ivóvíz azonban hosszabb ideig is túlzottan vasas, gusz­tustalan, iszapos. Ha a fürdő­nél meg is szívlelték a pana­szokat, a strand ügye máig sem jutott előbbre. Hosszú évek óta szárazon ásítozik, romlik a medence, s minden tartozéka Noha ebben a kör­nyezetben, s akkora igény mellett, mint amilyen itt van: jobb sorsra érdemes! Az egészségügy bíztató hí­rei mellett lehangoló, hogy a két doktornő közül — mint emlegetik — rövidesen csak egy marad. Rég kinőtte fala­it a patika, sok bosszúság okozója, hogy az anya- és csecsemő-szaktanácsadó elől hiányzik egy gyermekkocsi­parkírozó, a helyiség piciny — holott például az ecsédi bányaüzem néhány dolgozója áltál jelenleg használt mun­kásszálló mindkét gondot egyszerre orvosolhatná. Kétségkívül sokat tettek Petőfibányán is a kicsinyek­ért, de ma is talán éppen az ő egészségüket veszélyeztetik legjobban a cukorgyári sze­metesautók, amikor minden­félét széthullatnak, jókora bűzt árasztván az iskola, óvoda, bölcsőde környékén. S az sem túl örvendetes a gyermek számára, hogy a te­lepen jelenleg mindössze egy játszótér van, s ott is „kutya- idomárok", motorosok rio­gatják az apróságokat. Van is, nincs is Komoly gond, hogy Petőfi- bányának van is meg nincs is gazdája. A hatvani IKV csak a lakóépületeken belül, a lakásokban végzi el több­kevesebb idő alatt a — tele­fon híján minden esetben személyesen, szóban — kért javításokat, a házak külső munkáit, felújítását pedig még csak tervezi a tanács. A városgondozási üzem egyik részlege csupán a kerti, par­ki hulladék szállítására vál­lalkozott, míg a háztartási szemét elfuvarozása másik részleg feladata. Sokszor azonban mindkét helyen megfeledkeznek a dolgukról: takarítatlanok a ligetek, a helytelen kezelés miatt szin­te kivétel nélkül tönkretett, zárhatatlan fedelű kuka­edényekben napokig várako­zik a limlom. A bontás, a falhulladék, építőanyag­törmelék pedig még tovább is, mert ennek az elszállítá­sát már egyszerűen senki sem érzi kötelességének... Hiányos a közvilágítás, nem pótolják még az alagútban kiégett lámpákat sem — ami főleg a bejárat előtt nappal is fénylő izzók láttán külö­nös... Elhanyagoltak az utak, szinte kritikán aluli, amelyik a temető felé vezet. S sorolhatnók tovább a hasonló megállapításokat, amelyek lám, a szakszerveze­ti testületek, s a munkájuk­hoz segítőkészségüket min­denkor megígérő különböző szervek, hatóságok és vállala­tok buzgósága ellenére is még mindig rontják a petőfu bányaiak közérzetét. Úgy tűnik, hogy az emlí­tett gondokkal terhelt ötezer ember kívánsága ma sem mindig talál nyitott fülekre, kellő megértésre és támo­gatásra. Sok régi témát még jó darabig nem lehet levenni a napirendről, kitörölni a munka tervből. Pedig Petőfíbánya — alig­ha szolgált rá errel Gyón! Gyula Ha nem a paradicsom, akkor a szőlő, kukorica A tervezett nyereségre számít az „Egyetértés” mi" .::a- \ ■■ -J . X; i; ■ vÆfê;.. lIÂllitsiÉii Folyik a kukorica gépi betakarítása az Egyetértés tábláin. (Fotó: Szabó Sándor) Ecséd, Rózsaszentmárton. Tagok, vezetők vallják a 4300 hektáras egyesült termelő- szövetkezet földjein, hogy nincs szebb öröm, mint a nyári, őszi termést betakarí­tani. Ilyenkor mutatkozik meg a befektetett munka eredménye, ilyenkor vizsgá­zik a földművelő ember és a technika, ami ezen a tájon is egyre fejlettebb. A gazdaságban az idei ősz először ijesztgetett Csaknem százötven hektár paradicsom- földről mind ez ideig 120 va­gon termést szállítottak a budapesti Zöldértnek, amely- lyel több éves üzleti kapcso­latuk van, másik summa a százötven vagonnyi konzerv­gyári paradicsom, mégpedig a horti léállomásra irányít­va, s jó ötven vagon termést a közeli napokban még le­szüretelhetnek. Mindez együtt, bizony, legalább har­minc százalékkal elmarad a tervezett mennyiségtől. Miért bizakodóak mégi* az egyesült gazdaság portáján? A napokban kezdték meg NDK kombájnjaik segítségé­vel 650 hektáron a kukorica gépi törését s a fölmérések igen jó átlagot mutatnak. Tavaly alig érték el ebből a fontos növényből a 38 má­zsás hektárankénti átlagot emiatt az idei évre óvatosan 48 mázsát terveztek, most pedig 50 felett van az átlag. Ez bizony sokat javít a mér­legen, könnyen kiegyenlítheti á paradicsomnál jelentkezett hiányt behozhatja a termés­hozam kiesését Legalább ilyen öröm a szövetkezetieknél, hogy a társadalom széles összefogása eltünteti a kézi munkerő- ben mutatkozó hiányt A számon tartott ezer­száz tagjából 380 a dolgozó, a többi nyugdíjas, járadékos, s mindig jól jön a hatvani Bajza gimnázium, a vörös- majöri szakmunkásképző, a róüai és ecsédi általános is­kola diákjainak a szorgos munkája. Mert szorgosak, fá- radhatatlanok! Mindenki ezt állítja, dicsérve a fiatalok fegyelmezett magatartását is. Éppen ezért döntött úgy a szövetkezet vezetősége, hogy a diákokiak járó rendes munkabéren felül három­három ezer forint jutalmat folyósít az intézetek úttörő-1 és KISZ -szerveze teinek kü­lönböző felszerelési célokra. Mármint az eső! A múlt hét két napján hullott csapa­dék különösen háromszáz hektár káposztarepce, továb­bá háromszázötven hektár őszi árpa vetésének használt. Ezek a takarmánynövények is gyönyörűen kikeltek, s ha néhány napig meleg, szép lesz az idő, kellő gyorsaság • gal megerősödnek majd. So­kat lendített az eső az „Egyet, értés” ősszel telepített hatvan hektárnyi lucernáján, vala­mint puhította a talajt 1300 hektárnyi kenyérgabona földmunkáihoz. Ilyenformán jól előkészített talajba hullt a mag, amikor hat vetógép nekivágott a tábláknak. Csak most már kitartson! mondogatják a gépvezetők, s a melléjük beosztott keze­lők, akik ugrásra készen áll­nak arra az esetre, ha vala­melyik masina bármilyen módon meghibásodna. Ko­pogjuk le, eddig komolyabb gond nem adódott a gépállo­mány körül, ami azt is jelzi, hogy a műhelyek dolgozói, a lakatosok, az esztergályosok és a szerelők gondos, lelkiis­meretes munkát végeztek. VALAHOGY ÓDZKO­DUNK mindenfajta kont­rolitól Nem szeretjük, ha megvizsgálják, mennyit és hogyan dolgozunk, s még in­kább tartózkodunk tőle, hogy mi magunk ellenőriz­zük más munkáját. Talán a felelősség az, amit a fenti esetekben elutasítunk ma­gunktól, talán csak egyszerű­en félünk tőle, hogy ellensé­geket szerzünk magunknak — az ok szinte felderíthetet- len. Annyi bizonyos csupán, hogy az ellenőrzés szóra ön­kéntelenül összerezzenünk — valóságosan vagy csupán lé­lekben, végeredményben egyremegy. így aztán aligha csodálkozhatunk rajta, hogy az ellenőrzés, mint munka, mint a munkával együtt járó szükségszerű ténykedés, mindennek nevezhető, csu­pán népszerűnek nem. Az elméleti tétel persze könnyen felállítható. Az el­lenőrzés szükségszerűen ré­sze mindenfajta vezetésnek, irányításnak. íme, ilyen egy­szerű az egész. A megvalósí­tás azonban... ? Hiszem, szükségtelen befejezni a mondatot. Hogy az ellenőrzés része a vezetésnek, könnyen belát­ható tézis. A Minisztertanács nemesiben kiadod* rendéig­Ellenőrzés te sem fogalmaz másképpen, csupán hozzáteszi: minden­képpen különválasztandó a külső kontroll a belsőtől. Te­hát az irányító szervek le­folytatta vizsgálat az adott intézményeknél létező belső ellenőrzéstől. Ám ha valaki magas, széles egyszóval át­hághatatlan falat képzel el a kétféle tevékenység közé, ha­mis úton jár. A belső és a külső szükségszerűen kap­csolódik egymáshoz, vizsgá­lódásainál számít a másik megállapította tapasztalatok­ra, eredményekre vagy buk­tatókra. Ami viszont lehetet­len: a külső vagy az irányí­tással összefüggő ellenőrzés­ben nem vehet részt a vizs­gált intézmény egyetlen dol­gozója sem. Nyilvánvalóan a remélt objektív eredményt szolgálja ez a kizáró szabály. PERSZE BADARSÄG LENNE azt hinni, hogy a külső és az intézményi kont­roll szabályozásával automa­tikusan az őt megillető hely­re kerül mindig és minden­hol az ellenőrzés. Még ak­kor sem történik semmi kü­lönös, ha a szabályokban szépen, pontosan* érthetően lefektetett követelmények­nek eleget tesznek mindazok, akiknek kötelességük a meg­felelés. Mert az ellenőrzésnél nem annyira a tevékenysé­gen, mint inkább a követ­kezményeken van a hang­súly. Képzeljük csak el: egy kisebb-nagydbb vizsgálat megállapítja, hogy az adott termelési eredményért nem éppen a legcélszerűbb, mód­szert alkalmazzák valahol. A tényeket, a számokat szépen dokumentálják, esetleg írás­ba foglalják, s megküldik mindenkinek, akinek fonto­sak lehetnek a vizsgálati ta­pasztalatok. A címzett, ha szorgalmas ember, gondosan leolvassa a paksamétát, s elteszi a fiókjába, a szek­rényébe, vagy ki tudja hová. Ilyenkor, lettlégyen akár­milyen alapos vizsgálat, alig­ha mondható él, hogy elérte célját. Mert az ellenőrzés szándéka szerint nem töre­kedhet másra: az akit illet, ne csak tudjon a megálla­pítottakról, hanem tegyen is valamit a változtatásért, ha szükséges. Hogy a legköze­lebbi kontrolinál ne állapít­sa meg ugyanazokat a hibá­kat a vizsgálat. r Mert az ellenőrzés csupán ékkor lehet hatásos, ha vissza-visszatérően sor kerül rá. Ha adott intézmény­ben két-három, esetleg öt­esztendőnként végigfut a „rémhír” — jönnek az elle­nőrök — fejvesztett kapko­dás lesz úrrá a dolgozókon. Igyekeznek mindennek utá­nanézni, mindent megtettek-e előzőleg, amit meg kellett tenniük. Az ellenőrzés eredményes­ségéért elengedhetetlen, hogy a vizsgált intézmény tisztá­ban legyen mit várnak el tő­le. Ellenkező esetben ugyan­is az érkező ellenőröknek olyan kétes nimbuszuk lesz a dolgozóknál, mint Gogol Revizorjában, a váratlanul betoppanó revizornak. Mert, ha nem tudjuk mit. követel­nek tőlünk csak félhetünk a kontrolitól. AZ EFFÉLE ÉRZÉSEKRE pedig semmi szükség sin­csen. Az ellenőrzésnél vég­képpen nem. Már csak azért sem, mert az efféle vizsgála­tok csak akkor végezhetők el eredményesen ha — követ­kezetességük és vissza-visz- szatérő jellegük mellett — az ellenőrzöttek segédkez­nek elvégzésüknél. Nem el­lenfélként, -társként. Malonyai Péter Ezt a megállapítást a cse­megeszőlő tervezett mennyi­ségének leszállításával kap­csolatban ejtették az ecsédi- ek, éspedig a fővárosi keres­kedelmi vállalattal kapcso­latban. A szerződés szerinti 12 forintos védőár kilónként megfelelne, csak éppen a minőségi mércét helyezték túl magasra a pestiek. Ilyen­formán a tervezett 15 vagon fogyasztásra szánt szőlőből 4—5 vagonnyit remélnek csu­pán a szövetkezetiek. Persze, a döntő mennyiség a borsző­lő mind az ecsédi, mind a rózsái határban, s a 300 hek­tárnyi termés szüretelésének napját október 26-ban jelöl­ték meg a gazdaság szakem­berei. Tavaly ebben az idő­pontban már szinte vége volt a nagy munkának, a sze­szélyes időjárás azonban itt sem kímélte a tőkéket. A ké­sei szüret egyébként azt je­lenti, hogy nagyon leszűkül a munka ideje. Jóformán na­pokban lehet számolni a ráfordítandó időt, ezért már most megkezdődött a szerve­zés, a tagok és nyugdíjasok széles körű mozgósítása. Eb­ben a brigádvezetők járnak az élen, s mindenki a szőlők­ben lesz, akire csak nincs szükség a vetésnél, kukorica­törésnél. A szőlő, mint fő jövede­lemforrás, nagyon izgatja á gazdaság tagjainak, vezetői­nek a fantáziáját. Ki is dol­goztak egy háromesztendős, száz hektárra rúgó telepítési tervet a továbbfejlesztés ér-; d ekében. Hanem a megvalósí­tással már gond van, még­hozzá nem is helyi gyökerűi ötvennégy hektárnyi közös, tizenöt hektárnyi háztáji alá gyönyörűen előkészítették a földet, ez lenne az „első lépj eső”, mind ez ideig nem kap­tak azonban oltványt, szapo­rítóanyagot. Vagy ami jött,’ nem az itteni elgondolások­nak megfelelő fajta, s baj van a minőségével is. Az „Egyetértés” fő borszőlőfaj - tája a saszla, rizlingszilváni,' igazodván egyben a talajhoz, * az időjárási viszonyokhoz, -az ismert és mindeddig bevált technológiákhoz. Hogy mit fájlalnak a legjobban az egész ügy kapcsán? Közelben és távolabb a megye több gaz­dasága foglalkozik szaporító­anyag-előállítással, s éppen a „hazai” szövetkezetek marad­nak ki ennek az áldásábóL Ahogy ismerkedő utunkat kezdtük, amilyen hangulat­ban a szövetkezetiek beszél­tek az érkezés perceiben, úgy is válunk el a gazdaságtól. Ezen a tájon a növényter­mesztés a leghangsúlyosabb ágazat, erre épül a közös gazdaság éves termelési ter­ve, s miként Jobbágy Gusz­táv elnök, vagy Paraszt Im­re pártszervezett titkár együttesen állítják: minden zavaró jelenség ellenére „hozzákf 1978-ban a tervezett nyereséget. Moldvay Győző Mmisüifâ 1978. október 15., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents