Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
Versenyfutás az igényekkel Óvodák és óvodások Életünk egyik psradoxona, hogy amíg az egyik oldalon igyekszünk kialakítani a gyermekkultuszt — a népességpolitikai határozat végrehajtását sokoldalúan és eredményesen támogatja a társadalom , addig a másik oldalon a gyerekek jelentős részét nem tudják felvenni az óvodákba. Nem, mert így is zsúfoltak az óvodák. Üjabb ellentmondás: az édesanyákat visszavárják az üzemek, a munkahelyek, s természetes kívánalom, hogy biztos helyen — duódéban — tudják a gyereket. Eredmények és igények Az Igényekről szólva elöljáróban el kell mondani, hogy az utóbbi években megnőtt az óvodák társadalmi szerepe, rangja. A szükségből igény, sőt követelmény lett. A hatvanas évek elején még legtöbben csak azért vitték a gyereket óvodába, mert a szülők dolgoztak és napközben nem tudtak mit kezdeni vele. Manapság más a helyzet. Minőségileg más! A szükség ugyan most is szerepet játszik, de mellette előtérbe került a jogos igény, hogy tanuljon, formálódjon a gyerek. közösségben, jó szakemberek irányításával készüljön az iskolai életre. S mert az óvoda része lett az oktatásnak a szülők is megtanulták értékelni, becsülni az ott folyó pedagógiai munkát. Miközben új óvodák épüllek. És az óvodák egyre zsúfoltabbak lettek. Mégis egyre több óvodás korú gyerek felvételére kellett nemet mondánk ' Nézzük a számokat. 1965-ben száz óvodája volt Heves megyének, 5280 férőhellyel. Az elmúlt év végén már 138 óvodát és 9340 férőhelyet jegyzett a statisztika. S ha figyelembe vesszük, hogy az óvodákba 11,450 gyerek járt 1977. végén, akitor az eredmények láttán akár még „hurrát” is kiálthatunk, hiszen megyénkben 13 év alatt megduplázódott az óvodások száma. A eredmény persze vitathatatlan, ám a helyzet nem ilyen egyszerű. Mert még az óvodák épültek növekedtek az igények is. Sőt: az igények szinte rohamszerűen. Olyan versenyfutás tanúi vagyunk, amelyben az igények messze elöl járva szinte lekörözik a lehetőségeket, az óvodai fejlesztéseket. 1970-ben megyénkben az óvodás korosztályúak 51 százaléka járt óvodába, míg az elmúlt év végén már 68 százaléka. Az emelkedés jelentős. Igaz, ennek ára is van: a zsúfoltság megközelíti a 123 százalékot. Érdemes feljegyezni azt is, hogy 1965-ben megyénkben az óvodák kihasználása még nem érte el a száz százalékot. Az igények oldaláról nézve ezt a kényes, olykor bizony érzelmeket is kavaró témát, említeni kell azokat is. akiket nem tudtak fogadni az óvodák. 1965-ben még csak 290 felvételt utasítottak el a megyében, 1970-ben már hétszázat, 72-ben több mint ezret, az elmúlt évben pedig 1550 gyerek jelentkezését kellett elutasítani. Az idén pedig csak a megyeszékhely Vir 1978. október 15., vasárnap óvodái 838 gyerek felvételére mondtak nemet. Bármilyen fájón és töprengések közepette, mégis ki kellett mondani a nemet. Mert a zsúfoltságnak is van határa, s ezt a határt bizony már átlépték Eger óvodái. Minden száz férőhelyre 134 óvodást vettek fel. A megyében 130-at, míg országosan csak 117,5 százalékos a zsúfoltság. A zsúfoltság érzékeltetésével eljutottunk óvodai helyzetünk egy másik ellentmondásához. Az óvodák pedagógiai szerepéről, egyéniségformáló erejéről már szóltunk. Erre figyelve az óvodák igyekeznek minél kevesebb gyereket kizárni a közösségi életből. Csakhogy ha többet vesznek fel, még inkább „dugig” lesznek az óvodák, s egyre kevesebb az a pedagógiai hatás, amely megfogja a gyerek értelmét, érzelemvilágát. Zsúfoltság Egerben Nézzük egy kicsit közelebbről a megyeszékhely óvodai helyzetét. Dr. Kocsis Sándor, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője kiteregette legfrissebb adatait, ám egyetlen mondatot sem tudott befejezni anélkül, hogy közbe ne csengett volna a telefon. A vonal másik végén a fellebbezés eredményében bizakodó szülők érdeklődtek, győzködték a tanácsi vezetőt, aki legszívesebben igent mondott volna minden fellebbezőnek. De hová? Nincs hely! Pedig az utóbbi években szép számmal épültek az egri óvodák. 1972-ben még csak 16 óvodában 1030 férőhellyel rendelkezett a megyeszékhely, 75-ben 1550, 77_ ben 1650, míg most szeptember elején már 22 óvodát és 1750 férőhelyet számlált a statisztika. Vagyis hat év alatt több mint hétszázzal növekedett az óvodai férőhelyek száma. Ám az igények még inkább növekedtek! Az óvodákba felvett gyerekek száma ugyanis nem hétszázzal,, hanem több mint ezerrel emelkedett, így Egerben a zsúfoltság majd 150 százalékos. (Gyöngyösön 134,5, míg Hatvanban 126 százalékos). Érdemes felfigyelni e számvetés során arra is, hogy 1970-ben már az óvodás korú gyerekek 80 százalékát vették fel a népszerű intézmények Egerben — a megyei átlag 51, az országos pedig 62 százalék volt — míg az elmúlt esztendőben 76,5 százalékra esett vissza ez az arány. Annak ellenére, hogy új óvodák épültek s a felvett gyerekek száma már csaknem elérte a 2300-at. Semmi különös és váratlan nem történt : örvendetesen emelkedett a születések száma, több az óvodás korú gyerek. És bár sokkal többen járnak oviba, mint korábban, mégis növekszik azok száma, akik nem nyertek felvételt. Pedig többségük igénye jogos, indokolt. Az elmúlt hónapokban 1400 gyerek jelentkezett Egerben, s több mint 800 esetben nemet mondtak az óvodák, amelyekre már ki lehetne tenni a „megtelt" táblát. Négyszáz szülő fellebbezett, egy bizottság körültekintő mérlegelés után döntött: 111 gyereket azonnal felvettek, 250 gyereket pedig előjegyeztek a már épülő, illetve kialakítás alatt álló ideiglenes óvodákba. Eroleszítfsek és távlatok A város vezetői jól ismerik a szülők gondjait, tapasztaljuk a tetteket, az erőfeszítéseket, s tanúi vagyunk az olykor sietős, vagy ideiglenes megoldásoknak is. Ideiglenes óvoda várja novembertől a gyerekeiket az északi lakótelepen, előreláthatóan a jövő év januárjától 150 (!) gyereket fogad az új százszemélyes óvoda és számíthatnak a szülők még egy új gyermekintézményre ebben a városrészben. Lajos- városban is ideiglenes óvoda nyílik 79 májusában, tervezik a Grónay-tömbbelső új óvodáját, amely jövőre épül. Az igyekezet, az erőfeszítés azonban csupán az óvodai helyzet egyik oldalát jelzi. A másik oldal: el nem hanyagolható tény, hogy csupán 350 férőhelybővítés szerepel az ötödik ötéves tervben. Holott a duplája is kevés lenne! Mert ma már bizonyos, hogy ezzel az ütemmel még a szintentar- tást sem lehet biztosítani. Hogy milyen gondot jelent ez a szintentartás, annak illusztrálására szolgáljon a következő szomorú adalék: Eger 22 óvodájából nyolc szanálásra, lebontásra ítélt, nem beszélve arról, hogy a szükség szülte ideiglenes óvodák helyiségeit előbb- utóbb vissza kell adni eredeti rendeltetésének. Mert, hogy lakásra is nagy szükség van! Ezeket a gondokat is tükrözi a tanácsi igyekezet, az elképzelés, miszerint szeretnék megnyerni az üzemek, vállalatok vezetőit arra, hogy anyagi lehetőségeik jobb koncentrálásával, különböző társulásokkal, valamint társadalmi munkával segítsék újabb óvodák építését és fenntartását. Hogy Eger óvodai ellátása megközelítse a rohamosan növekvő igényeket, és behozza a lépéshátrányt, amely már másfél évtizeddel ezelőtt kezdett kialakulni a városban. Lépéshátrányunk azonban nemcsak az igényekhez mérhető. íme néhány összehasonlító adat: Az elmúlt év végén megyénkben az óvodás korú gyerekek 68 százaléka járt oviba. Rosszabbak vagyunk bizony az országos átlagnál, ami több mint 83 százalékot mutat. Ugyanakkor Fejér megyében 87, Szolnokban 86, Nógrádban 85, Borsodban pedig 66 százalékos ez az arány. Igaz, Egerben 76,5 százalékos volt az óvodai ellátottság, ám Gyöngyösön meghaladta a 83-at, Miskolcon a 84-et, Debrecenben a 85-öt, Győrben a 89-et, Szegeden pedig majd 98 százalékot jelez a statisztika. ★ Egy paradoxonnal kezdtük az óvodai számvetést. íme még egy, ami a fejlődés ellentmondására- figyelmeztet: ragyogóan épül, szépül, gyarapszik a megyeszékhely, ám a gyermekintézmények lassabban, óvatosabban épülnek. Sürgetésül egy előrejelzés: 1980 végére 18 ezerre emelkedik megyénkben az óvodás korú gyerekek száma. Jövőre már 3500 óvodás korúra lehet számítani Egerben. 1979-ben a gyerekek kisebb százalékát tudják fogadni az óvodák, mint 1977-ben. Miközben új óvodák épülnek. Az édesanyákat pedig visszavárják a munkahelyek. A versenyfutás még tart... Előreláthatóan 1980-ig. Aztán enyhülnek az óvodagondok. S mert közben nőnek a gyerekek, az iskolára kell majd áthelyezni a „megtelt” táblát. Arra az iskolára, amely általános és kötelező. És többek között Egerben már most zsúfolt... Márkusz László BARÁT// LATOS ■ IL — Csendesebben, az istenért! Szégyenbe akarsz hajtani. Délután —; mikor Gáspé- rék is túl voltak az ebéden — áthívta a két szomszéd férfit. S mintegy mellékesen hozzátette: „Te is átjöhetsz, Mariska, van egy kis nekedvalóm is!” Tettek ki a ház elé asztalt, székeket; igazán hangulatos volt minden. Az öreg Gáspár örült, hogy valakihez beszélhet. — Apádból nagy ember lehetett volna. Én ugyan nem emlékszem rá, de sokat emlegetik az üzemben. Még igazgató is lehetett volna belőle, ha akar... No, belőlem is lehetett volna valami ilyesféle. De akkori eszemmel úgy gondolkodtam: a család az első, annak keress kenyeret. Ez még kis szaros volt, a két bátyja se sokkalta nagyobb. — Bolondokat beszél, apám! — Színigazat beszélek! De apáddal te így ne szólj! Villogott a sárgás fogsora, mikor nevetve megjegyezte: — Mióta a könyveket eszi, nagyokos lett belőle — s rákönyökölt az asztalra, mint a kocsmában szokás. A két asszony ott ült a fal mellett, s valami semmiségről beszélgettek. Jobbára a férfiembereket, lesték, s olykor rájuk szóltak': „Elég legyen már!” Csak az első pohár bor savanyú, s ára is csak annak van. A következő mind bó- dítóan kívánatos, s fillérbe se kerül, úgy hiszi az ember. Még benne se jártak a délután felében, már egyszerre beszéltek mind a hárman. Különösen a fiatalabb Béni magyarázott vérbeborult szemekkel. A bányáról beszélt, az üzeméről, hogy az nélküle semmire se menne, akár be is zárhatnák. De ha egyszer ő megfogja a lapátnyelet, hát ott az úristen is re- cseg-mozog. Később átmentek Gáspár- ékhoz. Persze, ott is csak a tornácig jutottak. Dávidné mondta, neki ezer még a dolga, s csak később néz át a szomszédokhoz! A fiatal Béni még hadonászott egy ideig, de egyszercsak ráhajtotta nagy busa fejét a szőrös karjára, s már aludt is. — Harapjanak valamit, apa! — figyelmeztette a Göndöcs lány az öregebb Bénit. — Okos beszéd. Ha azt akarod, hogy az ital ne csináljon belőled állatot, hát egyél közbe, egy-egy falatot. Az asszony piros volt, mint- ha ünnepi ebéd mellett főne maga is. S az édes italt, amivel a szomszédban megkínálták, minden porcikájában tüzelni vélte. Mindig szereteti volna beleharapni ennek a Dávid Imrének a fekete képébe, s jól megszívni a száját. Csak szerette v.J Am rr Őszi napsütésben Pillanatfelvétel a Hatvanban nemrég átadott PEVA-ővoda udvarán. (Fotó: Szabó Sándor) GUSZTÁV KELENDŐ O SZINYEI POROSODIK O JÖN A SZÁZADUNK SOROZAT Rádiós, tévés műsorok a filmtárban Az Országos Közművelődési Tanács kezdeményezésére a televízió és a rádió ismeretterjesztő dokumen- tu many agai közül szeptembertől több mint húsz új film, 15 hangszalag, műsoros kazetta került a megyei filmtárakba. A legújabbak között találjuk az Olvasd és add tovább című filmet, amely Rózsa Ferenc életéről, forradalmi tevékenységéről szól vagy az ítélet címűt, ami korabeli dokumentumokkal, a szemtanúk megszólaltatásával idézi fel a német háborús bűnösök nürnbergi perét. A televízió Századunk című, nagy sikerű sorozatából ötrészes, egyenként 60 perces összeállítást készítettek. Egerben, a Megyei Művelődési Központ filmtárában csaknem 1500 film várja a kölcsönzőket. Megyénkben mintegy 200 intézmény, üzem, vállalat, iskola veszi igénybe évente ezt a szolgáltatást. Az egri tanárképző főiskola, a gyöngyösi mező- gazdasági főiskola vagy a hevesi kisegítő iskola például az egész évre előre megrendeli a bemutatni kívánt filmeket. Mások egyedi alkalmakra kérnek műsort. A legsikeresebb a Gusz- táv-sorozat, ebből már alig van egynéhány, elkoptak a kópiák. Nem így a képzőművészeti filmek. A Vaszary Jánosról, Szinyei-Merse Pálról, Szőnyi Istvánról készült színes filmeket alig-alig viszik el. Az Iskolarádió magnótárában az általános iskolák hetedik és nyolcadik osztályának két tantárgyát, a magyart és a történelmet dolgozták fel. Megyénkben ezeket elsősorban felnőttoktatásban használják föl. A közeljövőben fejezik be a magyar naiv művészeteket bemutató tízrészes portréfilmsorozatot és A látás hatalma összeállítást, amely húsz részben elemzi a képalkotás mindennapi és művészi formáit. Ez utóbbiról a Mit ad a látás? című tekercset már kölcsönözhetik az érdeklődők. hiába állt meg reggelente á közös klozet előtt, kilesve azt az időt, mikor a szomszéd a dolgára igyekszik. Dávid Imre nem vette észre. Talán a bikakinézetű férje tartotta vissza? „Persze, honnan tudná, hogy ez a hús_ meg izomhegy este lefekszik az ágyba, a televíziót se nézi, mert szinte leragad a szeme, s alszik, alszik, egészen addig, míg munkába kell indulnia.” — Segíthetnél egy kis kolbászt vágni... Magasan van! — Segíts neki, öcsém — mondta az öreg is. Ö is kívánta a füstöltet. — Csak tartsd a széket — kérte az asszony, s a félhomályban felkapaszkodott. — Segíts már, te mamlasz! — nevetett. Dávid Imre esetlenül nyúlt az asszonyhoz. Érezte forró testét, meg a fehérség itt is, ott is megvillant. Egy villanásra bódító melegségeit érzett, de azután józanodni kezdett. Még egyszer rátört ez a szédülés, mikor az asszony lelépett a székről, kezében egy pár füstölt kolbásszal. Majdhogy nem a karjaiba esett a nő. Melle keményen a tenyerébe csúszott, s lihegve mentegetődzött Göndöcs Maris. Kint még káprázott a vasárnap délután. — Egyenek! — tette elé- bük az ételt. — Kicsiny savanyúságot is hozhatnál, lányom. Abból az erősebből... Segíts neki, öcsém! Az asszony végigmérte a szomszédot. —Ne segítsen! — s úgy ment, mint akit kergetnek. — Haragszik — fogta suttogóra a hangját, mikor az asszony eltűnt a házban. — Bénire, a fiamra. Megárt neki az ital. Azt meg egyik asszony se szereti, fia a férje elnyúlik az ágyban, s csak horkol, horkol... — ravasz, kásán hunyorgott. — Pedig ebbe nem ver lelket ma éjszaka. — Estére kipiheni magát — törölte meg homlokát Dávid Imre. Tulajdonképpen most eszmélt. „Most bosszút állhattam volna a fazsivány bunyikon!” — Estére? Hajnalig ez csak akkor mozdul meg, amikor mi bevisszük a heve- rőre. Gyere, essünk túl rajta. .. Berángatták valahogy a szobába. Az asszony ott feküdt az ágyon. Ruhástól, cipőstől. Az öreg csendesen megjegyezte, amikor kisettenkedtek a tornácra. — Ügy látszik, ennek is megártott az ital... De hát a vasárnap így megy előfizetés után. Nálunk, bizony, minden garast össze kellett rakni. No, ez még akkor volt, amikor falun éltem a családommal. Mert az én feleségem olyan asszony volt, hogy minden fillért kétszer számolt meg, de annak a kezéből kivenni tíz fillért is bizony nehéz volt. Sőt, majdnem lehetetlen. Mikor meghalt, azt mondtam: nyugtassa az isten. Hát mire spóroltál, Manyikám? Semmire nem vittük addig, meg nem is éltünk... — és mondta vég nélkül. Dávid Imre nem volt képes felfogni a szavak értelmét. Legszívesebben a falba verte volna a fejét, mely akkor kezdett el zúgni, követelőzni. Nem, nem is a feje volt: a vére. '(VEGE)
