Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-15 / 244. szám

Magatartásunk: alkalmazkodó MEGSÉRTŐDÖTT, mert azt írták a minősítésébe, hogy : „magatartása alkal­mazkodó”. Rohant a vezető­höz, a párttitkárhoz, kikérte magának, hogy a személyze­tis így vélekedjen róla, és követelte, változtassák meg a minősítésben leírtakat Nem vigasztalta az sem, hogy ugyanebben a minősí­tésben az is benne állt, mi­szerint munkaköre ellátásá­ra alkalmas — tehát megfe­lel a vele szemben támasz­tott követelményeknek — csak fújta a magáét: ő nem alkalmazkodó, ezt a rágal­mat visszautasítja.. „Ha én egyszer kimond- tam valamit, az hétszentség, én abból, ha belepusztulok, akkor sem engedek. Mi len­ne a tekintélyemmel, mit érne az én szavam, ha most mást mondok, mint amit mondtam akkor.” — így a másik. És hiába győzködik, ő köti magát régen kimon­dott szavaihoz, makacsul le­szegett fejjel megy a maga által régebben kijelölt úton. Hiába a jó szándékú, segíte­ni akaró, figyelmeztető szó, nem lehet megállítani. „Nya­kas ember a magyar” és 6 megy a maga útján a szaka­dék felé, amelyben nyakát szegi. És nem kevesen levett ka­lappal tisztelegnek előtte mert „kemény gyerek”, ka­rakán, aki ha egyszer ki­mondott valamit, abból nem enged, nem hajlandó alkal­mazkodni senkihez és sem­mihez. .. Ennek a szónak, hogy al­kalmazkodás, a köztudatban valahogy nagyon sok ember­nél rossz kicsengése van. Mintha ez a szó gyengesé­get, következetlenséget, in­gadozást, puha gerincet, ala­koskodást fejezne ki. Pedig egyáltalán nem erről van szó. Az alkalmazkodás olyan cselekvés, olyan magatartás- forma, amely a körülmé­nyekhez, a viszonyokhoz iga­zodó viselkedésben nyilvánul meg. Aki alkalmazkodik, vi­selkedésével, cselekedeteivel az adott körülményekhez igazodik. Itt természetesen nem a szólóban ügyködő széllova­gok elvtelen, pillanatnyi ér­dek diktálta alkalmazkodá­sáról van szó, hanem azok­nak a felnőtteknek, a kiala­kult, önálló személyiségek­nek az alkalmazkodásáról, akik beépülnek a társada­lomba és alkalmazkodniuk kell a család, a munkahely, a közösség normáihoz, a család szokásaihoz, a mun­kahely rendjéhez, a törvény szöyegéhez, a kor szellemé­hez és nem utolsósorban az új körülményekhez. HÁNYSZOR TORKOL­LOTT tragédiába, hány csa­lád szétesését hozta magá­val az alkalmazkodás hiá­nya; mennyi de mennyi munkahelyi vitát, felelősség­re vonást váltott ki a kis­közösség normáitól, követel­ményeitől elszakadt egyéni- eskedés. De tovább szélesít­ve: országok, nemzetek fej­lődése rekedt meg, mert nem ismerték fel a lehetőségeket nem alkalmazkodtak a kor. a társadalmi törvények kö­vetelményeihez, figyelmen kívül hagyták a változás, az alkalmazkodás szükségszerű, ségeinek parancsoló szavát. Láthatjuk ma is — világmé­retekben és akár csak a „cseppben is” —, hogy a2 alkalmazkodás a körülmé­nyekhez, a viszonyokhoz fel­emelhet, előrelendíthet, vagy visszahúzhat és a mélybe ta­szíthat. De maradjunk csak a magunk portáján. Közismer, tec a világ gazdaságában végbement változások, ame­lyek egyáltalán nem voltait — és ma sem azok — ked­vezőek számunkra. Az im­portcikkek és a nyersanya­gok óriási növekedése — az olajárak négyszeresére, a gyapjúé kétszeresére növe­kedett például — érzéke­nyen és zsebbe nyúlóan érin­tette gazdaságunkat. Külö­nösen, ha figyelembe vesz- sziik, hogy azoknak a ter. mékeknek az ára, amelyek­ből exportképesek vagyunk stagnál, vagy éppen csök­kent a világpiacon. Ez ter­mészetesen a cserearányok romlását hozta magával romlott a külkereskedelmi mérlegünk. Mindez válto­zást, alkalmazkodást sürget ma, mint ahogyan sürgetett már tegnap is. A külső pia­cokon az értékesítés feltéte­lei megnehezültek, megnőtt a piacok védelme, az eladók versenye kiéleződött a világ­piacon. Ehhez a kialakult új helyzethez kell most alkal­mazkodniuk gyárainknak, vállalatainknak, bel- és kül­kereskedelmünknek, egész népgazdaságunknak egyaránt Olyan termékekkel kell megjelennünk a piacokon — akár belső, szocialista, vagy tőkés az —, amelyek korsze­rűek, keresettek, minőségi­leg kifogástalanok, az áruk elfogadható és számunkra jövedelmező. ENNEK PERSZE AZ első feltétele az, hogy ilyen ter­mékeket gyártsunk. Korsze­rűbbé, gazdaságosabbá, pi­acképessé kell tehát tenni termékeinket és nem a mennyiség növelését kell ma is szorgalmazniuk üzeme­inknek, hanem a minőséget, a hatékonyságot, a jövedel­mezőséget Ha valaha fontos volt, ma legalább annyira az: inkább kevesebbet, de jobbat. És hozzátehetjük: inkább semmit, mint rosszat! Ennek a követelménynek ki­fejezésre kellene jutni abban is, hogy azt a munkát fizes­sük meg jól és jobban, amely jövedelmezőbb, gazda­ságosabban állít elő termé­ket Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy mindenkinek egyformán adhassunk: aki jobbat ad, az kapjon többet. Sok termékből teltek a raktárak és az áru nem kell senkinek. Akkor miért gyárt­juk? Kár az emberi verej­tékért, kár az energiáért, az időért Felesleges az olyan munka, amely nem hogy új értékeket hozna létre és a nemzeti jövedelmet gyarapí­taná, hanem inkább megcsa­polja azt. Lassan slágerré válik: egyes helyeken vál­toztatni kell a termékszer­kezeten, jól eladható, kere­sett termékkel, áruféleséggel lehet csak valamit keresni a piacokon. A megszokás azon­ban nagy úr és egyelőre el­nyomja a változtatás, az al­kalmazkodás szükségszerűsé­gét. De meddig? És miért kell megvárni, hogy „a mu­száj” úgy győzedelmesked­jék a megszokásokon — mert ez elkerülhetetlen —, hogy az áldozattal, veszte­séggel járjon az egyénnek, a kollektívának vagy az egés2 közösségnek. KÉTSÉGTELEN, hogy az eltelt évtizedek alatt sokat fejlődött népgazdaságunk, külső és belső nehézségeink, gondjaink ellenére is javul­tak az életkörülményeink Az új helyzet azonban azt követeli ma és még holnap is, hogy cselekvésünk, maga­tartásunk, munkánk és tet­tünk jobban alkalmazkodjék a kialakult körülményekhez. A világban évek óta gazda­sági átrendeződés folyik és ezt nem figyelembe venni, eh­hez nem alkalmazkodni — egyszerűen képtelenség, le­hetetlen. Persze, szívesen elkerültük volna ezt a kialakult hely­zetet, de ez nemcsak rajtunk múlott. Ami rajtunk múlik: még hatékonyabb munkával, még több szívvel és ésszel úrrá lenni a jelenlegi álla­potokon, úgy haladni nagy célunk felé, hogy legalább mi ne gördítsünk akadályo­kat magunk elé. Ez az alkal­mazkodás lényege Papp János Szaiaszédolás Borssdnádasdan Ne szabjon határt a megyehatár;:^ tf 9f A Borsod és Heves me­gye határaihoz közeli tele­püléseken természetszerűen mindig szoros volt az együtt­működés. így igaz ez más megyékkel is. Onnan ide, in­nen oda járnak dolgozni a környék lakói,, s ez megha­tározza az itteni községek fejlődését is. Nyilvánvaló, hozzátartozik a mindenna­pok gyakorlatához, hiszen közösek a oéljaink. A na­pokban mii is meghívást kaptunk egy borsodnádasdi találkozóra. Az összejövetelt a községi pártbizottság szer­vezte, s mások is voltak ott Heves megyéből: az Észak­magyarországi Áramszolgál­tató Vállalat egri üzemigaz­gatóságának képviselői. Az ő munkájuk volt az ok a szomszédolásra. Murányi Elemér, Borsod- nádasd nagyközség pártbi­zottságának titkára lelken­dező szavakkal kezdte me­sélni az igazgatóság és a nagyközség kapcsolatának történetét, de Szabó István, az ÉMASZ egri üzemigazga­tója rövid mondattal szakí­totta félbe: — Szóval, nem csináltunk mi itt semmi különlegest, csak a feladatunkat végez­tük el, lehetőleg tisztessége­sen. Más megye, az igaz, de a mi „felségterületünkhöz” 1972 óta ez a község és Me­zőkövesd környéke is hozzá­tartozik. Szóval, Heves me­gyei munka volt. Ennyi az egész. Hogy mit jelentett nekik ez a Heves megyei munka, arról Murányi Elemér így beszélt: — Az a több millió forint értékű beruházás, amit itt az egri áramszolgáltatók elvé­geztek, meghatározó a nagy­Gyore ellenőrzés: Szabó István igazgató, és Bencze László üzemviteli osztályvezető a transzfor­mátor­állomásoknál. (Fotó: Szántó György) község fejlődésijén. Ismert a Heves megyeiek előtt, hi­szen az eg er csehi bányához tartozott: tavaly bezárták a borsodnádasdi aknát Ez csak gyarapította a gondja­inkat, amelyek korábban voltak a foglalkoztatás szer­kezetének egyoldalúsága miatt. Nádasdnak nincs öt­ezer lakója, de az itt elő­állított termelési érték ré­vén megkapta a nagyközségi rangot, s. a hagyományait őrizve, azokra építve hely­ben meg akarjuk teremteni a továbbfejlődés minden le­hetőségét. Itt a több mint százéves lemezgyár, amely a rekonstrukció folytán már egymilliárd forint körüli ter­melési értékre képes, az asszonyok foglalkoztatását pedig megoldotta néhány ide telepített kisüzem, szövet­kezet. A termelőszövetkeze­tünk a hegyvidéken főleg ju_ hászattal foglalkozik, s most melléküzemágként a régi bá­nyaépületekben bentoiútot Magasabb mérce: a minőség Merre tart Heves megye élelmiszeripara...? A magyar élelmiszerek vi­lágszerte ismertek és kere­settek. Az alma, a bor, a csemegeszőlő, a különböző zöldségfélék és húsipari ké­szítmények iránt itthon és külföldön egyaránt érdeklőd­nek. Mindez a növekvő fo­gyasztásban is megmutatko­zik. Az utóbbi húsz esztendő, ben ugyanis két és félszere­sére növekedett élelmiszer­iparunk termelése, ami meghaladta a mezőgazdasági termelés emelkedését. Ezzel lépéshátrányt hozott be! Élen a hús- és a ttjijar Az összehasonlító adatok azonban eltérést mutatnak, mert amíg a mezőgazdasági termelés üteme egyenletes volt az elmúlt két évtized­ben, addig az élelmiszeripar termelésének növekedési üte­me többször megtört! Ennek nyomán aránytalanságok. alakulták ki a két ágazat kö­zött. . Az élelmiszeripari ter­melés emelkedésében a leg­nagyobb szerepe a mezőgaz­dasági termelés általános fellendülésének volt. A javuló nyersanyagellá. tás mellett kimagasló a fej­lődés a hús-, a baromfi- és a tejiparban, valamint az utóbbi években a konzerv­iparban is. A kereslet főleg az állati termékek, valamint a tartósítóipari termékek, a konzervek. és a gyorsfa­gyasztott áruk piacán volt a legnagyobb. A fejlesztési le­hetőségek szabta korlátok között, az átlagosnál gyor­sabban fejlődtek az állati termékeket feldolgozó, a tar­tósító és az élvezeti cikke­ket előállító iparágak. Ugyanakkor a fogyasztási kultúra változásával csök­kent a malom-, a sütő- és a cukoripar részesedése az élelmiszeriparon belül. Ötezerféle termék A termelés különösen az utóbbi évtizedben megsok­szorozódott. A mennyiségi növekedéssel párhuzamosan szélesedett és gazdagodott a választék, több új termék ke­rült forgalomba. 1960-ban még csak 1800 különböző élelmiszerből válogathattunk, ma már ezzel szemben öt­ezerféléből. Egyre több a háztartási munkát megköny- nyítő, a szabad idő hasznos eltöltését segítő termék, főleg konzervek. gyorsfagyasztott áruk, tej készítmények és a konyhakész baromfifélék vá­lasztéka. Élelmiszeriparunk társa­dalmi szektorok szerinti szer­kezetében is lényeges válto­zások történtek. Korábban az élelmiszeripar azonos volt az állami élelmiszer-feldolgo­zással. Tíz esztendő óta azonban szélesedett a fel­dolgozók köre, egyre több mezőgazdasági üzem és fo­gyasztási szövetkezet kapcso­lódott és kapcsolódik be a termelésbe. Bár a kívána­tosnál lassúbb ütemű a ter­melőszövetkezetek, az állami gazdaságok és az élelmiszer- ipari vállalatok közösen lé­tesített feldolgozóüzemeinek száma. Az élelmiszeripar fejlesz­tése országosan is kiemelt feladat az ötödik ötéves terv­ben. 1960 és 1977 között péL dául korszerű gépek, beren­dezések egész sora került élelmiszeripari üzemeinkbe, és egyes gyártási folyamatok már csaknem teljesen auto­matizáltak. Növekedett a munka technikai felszerelt­sége. és a nagyarányú fej­lesztések eredményeként a korábban nagyrészt elapró­zott, kézi munkára alaoozott kis- és középüzemi élelmi­szer-feldolgozással szemben ma már korszerű, nagyüzemi élelmiszeriparral rendelke­zünk. Negyvenül százalék Heves megye élelmiszer- ipara is jelentős fejlődésen ment keresztül az utóbbi év­tizedben. Különösen az adottságoknak megfelelő zöldség-, konzerv-, cukor- és borfeldolgozás színvonala javult. Fontos ez. hiszen a megye termelésének csak­nem 45 százalékát a mező- gazdaság és az élelmiszer- ipar adja. A hatvani konzer­vek, az egri és a mátralji bo­rok, a hevesi liszt, az édes­ipari termékek határainkon túl is ismertek. Éppen ezért a választék és a minőség javí­tásával 1980-ig Heves megye élelmiszeripara 28—29 száza­lékos termelésnövekedéssel számol. A kedvezőtlen időjárás mi­att 1976-ban az élelmiszer­ipari termelés nem emelke­dett a megyében, miután nem volt elegendő, főleg konzervipari nyersanyag a feldolgozáshoz. Tavaly vi­szont ugrásszerűen változott a helyzet, hiszen megyénk élelmiszeripari termelése mintegy 7 százalékkal nőtt. Valamennyi élelmiszeripari vállalat teljesítette, illetve túlteljesítette tervét. A leg­nagyobb fejlődés a Hatvani Konzervgyárban és a Mát- ravidéki Cukorgyárakban volt. A növekvő fogyasztói igé­nyeket segítik elő azok a nagyszabású rekonstrukciók és korszerűsítések, melyeket az ötödik ötéves tervben va­lósítanak meg élelmiszeripa­ri vállalataink. Az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinátnál elkészült a bi­kavért készítő kékszőlő-fel­dolgozó. Növekedett a bortá­rolók és -palackozók száma. A Hatvani Konzervgyárban üzembe helyezték a 260 mil­lió forintos költséggel épült automatizált paradicsomfel­dolgozót, amely tőkés ex­portra termel. A Heves me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat 1980-ra felépíti Gyöngyös határában a 20 ezer tonnás vasbeton gabonatárolóját. Az elhelye­zés gondjain enyhít a verpe­léti és a sarudi fémsiló. A Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Válallat fejlesz­tése ebben az ötéves tervben az új marhavágóhíd építésé­re irányul. A sütő- és édes­ipari vállalat a kenyér mi­nőségének javítására teljes rekonstrukciót hajt végre az egri és a gyöngyösi kenyér­gyárban. Befejezték a bél­apátfalvi medence jobb ellá­tását szolgáló sütőüzem fel­újítását, Verpeléten pedig tőkés exportra dolgozó gumi- cukorka-készítő üzemet léte­sítettek. Kevés a hűtő, a raktár A rekonstrukciók is bizo­nyítják. hogy megyénkben is az élelmiszer-termelésben egyre nagyobb szerepet kap az ipari feldolgozás. A me­zőgazdasági termékeknek mind jelentősebb hányada az élelmiszeripar közvetítésével jut el hozzánk fogyasztókhoz. A mezőgazdasági termelés növelési lehetőségeit befolyá­solja az élelmiszeripar foga­dóképessége. A nyersanyag- termelés és az ipari feldolgo­zás összhangja azonban még nem kielégítő! A fejlesztések ellenére nincs elegendő hűtőtárolónk, gabonaraktárunk, húsfeldol­gozónk, emiatt nagyok a veszteségek. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar közötti összhang megteremtése dön­tő az élelmiszer-termelés to- vábbi'fejlődésében. Ezt segí­ti elő az MSZMP Központi Bizottságának március 15-i határozata, amely összefügg azzal, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kölcsö­nös egymásra utalsága egy­re szorosabbá válik. A mező- gazdaság fejlődése mindin­kább az élelmiszeripar, il­letve az értékesítés eredmé­nyes munkájától függ. Ezek a körülmények az élelmiszeriparral szemben is minőségileg nagyobb köve­telményeket támasztanak a jövőben. Ezt tartják szem előtt a megyei vállalatok is. feldolgozó kisüzemet létesít A Vasipari Kutató Intézet által kidolgozott módszert alkalmaz, nagy értékű tőkés importot megtakarítva. Egyébként a bentonit Isten­mezejéről származik. Az is Heves megyei. — Hogy mi volt mindeb­ben az áramszolgáltatók sze­repe? Nem volt korszerű közvilágításunk, a község túlnőtte a vezetékhálózat tel­jesítményét, az üzemépületek áramellátása nem mindenütt volt megfelelő. Persze, hogy lehet erre tervet készíteni, meg biztosítottuk a pénzt is. Tudtuk milyen fontos, hogy időben a többivel együtt va­lósuljanak meg ezek a beru­házásaink. 1972-ben került a területünk az egri üzemigaz­gatóság hatókörébe; őszintén szólva féltünk is egy kicsit, jó lesz-e nekünk ez a me­gyénkén kívüli együttműkö- dés Nos, jó lett. Á találkozó létrejötte is ezt bizonyította. A nagyközség vezetői elis­merésüket, köszönésükét fe­jezték ki az eddigi jó mun­káért és hasonló együttmű­ködést kértek a jövő felada­tainak megoldásánál is. Va­lóban egyszerű dolog, de lám mégis sokat jelentett ennek a településnek. — Heves megyében a két számjeggyel jelzett főútvo­nalak mentén lakott terüle­teken már mindenütt kor­szerűsítettük a közvilágítást — folytatta Szabó István. — Fölvettük a sorba Borsodná- dasdot is; ezen a környéken más feladatok miatt koráb­ban erre a munkára nem kerülhetett sor, több telepü­lésen is hiányoznak még a nagy teljesítményű utcai lámpák. Két és fél millió fo­rintba került ez Nádasdon. Sűrítettük a transzformátor­hálózatot, hogy a növekvő fogyasztás miatt ne legyen feszültségingadozás. Néhány Ilyen üfemi transzformátor­állomást határidő előtt ad­tunk át, hogy ők is előbb kezdhessék a munkát Az idén egymillió 200 ezer fo. rintos költséggel szigetelt vezetékeket csatlakoztatunk az épületekhez, s „beszál­lunk” egy akcióba a cigány­telep felszámolásáért. Har­minc új lakást kapnak a rossz körülmények között lakó cigánycsaládok. Minde­zeket nem a többi felada­tunk rovására végezzük el; ha gyorsítjuk a tempót, vagy határidőt rövidítünk le, azt úgy tesszük, mint másutt: terv fölötti teljesítménnyel, felajánlásokkal. Akiket ezért a helytállásért dicséret illet: az igazgató­ság egercsehi kirendeltségé­nek dolgozói, ők, akiknek természetes volt jól elvégez­ni a munkát, s ha kérték tő­lük, hogy a község érdekei gyorsított ütemet kívánnak, hát azt is teljesítették. „Sze­retnénk ha szélesebb teret kaphatna ez a jó együttmű­ködés, ne szabjon határt a megyehatár” — mondta a pártbizottság titkára beszél­getésünkkor. Ez úgy is hang­zott, mint egy üzenet. Ebben — láthattuk — most példát mutatott egy vállalat, s ez a példa követhető. Hasznos lehet a szomszé­dolás. Hekeli Sándor Menttisz Károly 197s. október 15., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents