Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-12 / 215. szám

lEpi« vagy rombol? ÉRDEKES módszert hono_ sított meg Bábolnán Burgert Róbert, a mezőgazdasági kombinát vezérigazgatója. A nyári gyakorlaton náluk le­vő egyetemistákat megkéri, hogy a gyakorlati idő befe­jeztével írják meg — mi nem tetszik nekik a mezőgazdasági nagyüzemben. Nem elírásról van szó, valóban kritikai ész­revételeket kell 'megfogal­mazniuk. Hogy, miért? A ve­zérigazgató véleménye rend­kívül egyszerű: nagyon örü­lünk, ha dicsérnek minket, de tanulni a feltárt hiányos­ságokból, hibákból lehet. Az ilyenfajta állásfoglalás nagyon szimpatikus, az em­ber úgy van vele, hogy bár csak mindenhol alkalmaznák ezt a módszert. Mert való­ban, a bírálatnak rendkívül nagy szerepe van abban, hogy \ akár a társadalomtól idegen, torz jelenségek mi­előbb megszűnjenek, de az építő jellegű kritika abban is segít, hogy egyéni rossz tu­lajdonságainkon változtas­sunk. Mindez így leírva rendkí­vül egyszerű, de annál nehe­zebben valósítható meg a gyakorlatban. Hogy miért? Elsődlegesen azért, mert a bírálatot, a kritikát nehezeb­ben viseljük el, mint a di­cséretet. illetve, a dicsérettel nincs különösebb gond, ha valaki jól végzi a munkáját el is . várja, meg is követeli, hogy ezért elismerésben ré­szesüljön . Ezzel ellentétben viszont senki sem lelkesedik azért, ha a fejére olvassák, hogy te öreg azért szorgal­masabban is dolgozhatnál, vagy nem kell mindig néze­getni az órát, hogy mikor te­lik már le a munkaidő. Az is gondot jelent, hogy igen sokan összetévesztik a bírálatot a személyeskedés­sel. Részben úgy, hogy ami­kor bírálni akarnak valakit, akkor nem az egyén hibáját, ' rossz szokásait bírálják, ha­nem sommásan elítélik az egész embert, hogy például nem alkalmas a vezetésre, képtelen áttekinteni mai éle­tünk összefüggéseit, és így tovább. Pedig az életben nincsenek kimondottan csak kitűnő, vagy csak kimondot­tan rossz adottságokkal bíró emberek,' mint a Jókai regé­nyekben, ezért a bírálat ak­kor jó, ha elismerve az illető jó tulajdonságait, fényt vet azokra a hibáira is, amelye­ket ki kell neki küszöbölnie, hogy még jobb vezető, rnég jobb munkás legyen. A JELENSÉGNEK persze megvan a visszája is. Sok esetben a teljesen indokolt és jogos bírálatot is afféle kukacoskodásnak, szőrözés­nek fogjuk fel — és ezért nem is vesszük komolyan. Ezzel pedig ártunk mind a bírálónak, mind magunknak. A bírálónak azért, mert az ilyesfajta magatartással le^ szoktatjuk arról, hogy bírál­jon, magunknak pedig azért, ártunk, mert nem igyekszünk rossz tulajdonságainkat le­vetkőzni. Különösen a személyre szó­ló, konkrét bírálatot mellőz­zük egyre jobban. Mert, ha jelenséget bírálunk, abból olyan nagy baj nem lehet, azért annyira nem haragszik meg senki. De mit tudha­tom, hogy milyen következ­ményekkel járhat az, ha mondjuk X-et, vagy Y-t kri­tizálom. Hátha ő esetleg sportszerűtlenül „visszalő”, vagy ha nem ő, akkor az ő ismerőse. De nem csupán az egysze­mélyi, hanem sokszor a hi­vatalos bírálattal is baj van. Gondoljunk csak a minősíté­sekre, a kritika egyik leg­hatékonyabb formájára. Sok­szor előfordul, hogy kénye­lemszeretetből, a konfrontá­ció elkerülése céljából olyan jellemzés kerül a hivatalos, az emberek életútját is meg­határozó dokumentumba, ami egészen más, mint a va­lóság. Szinte automatikusan íródnak az olygn megjegyzé­sek, hogy szorgalmas, széles- látókörű, megbízható — hol­ott, ha valójában megnéz­nénk, akkor kiderülne, hogy az illető nem is olyan na­gyon szorgalmas, aztán a lá­tóköre sem annyira tág, meg a megbízhatóságával is akad­nak azért problémák. Pedig mindenki tisztában van azzal, hogy a félig igaz minősítések később problé­mákat okozhatnak. Mert ho­gyan szóljunk a „szorgalmas” embernek, hogy nem ártana, ha már tenne is végre vala­mit? Nyugodtan válaszolhat­ja: kérem én pont úgy dol­gozom, mint eddig. Valóban. Mögt sem nagyon hajtja ma­gát, épperiúgy, mint koráb­ban. De a jellemzése szerint mégis szorgalmas ember, aki esetleg már éppen a kiváló dolgozó kitüntetést várja. A KÉNYELEMSZERETET. a másokkal való összeütközés kivédése. az „én is élek, más is hadd éljen” elvének következetes alkalmazása ideig-őráig lehet jó taktika, biztosíthatja a nyugalmas életet. Hosszú távon azonban a politikai, társadalmi közö­nyösséghez vezet, és ez már aligha is basznál valakinek. Tévedés ne essék, társadal­munkban nem a fejjel a fal­nak rohanó, nem az asztalt csapkodó emberekre van szükség — mert kinek hasz­nál az értelmetlen, átgondo­latlan dühből fakadó kritika? Arra azonban szükség van, hogy bátrabban alkalmazzuk mindennapjainkban a kriti­ka fegyverét — magunk és mások hasznára egyaránt. Hiszen további fejlődésünk egyik leglényegesebb záloga, hogy mind az egyén, mind a társadalom szintjén lássuk: mit lehetne még jobban ten­ni. S végezetül hadd térjünk vissza ismét a bábolnai mód­szerre. Burgert Róbert sze­rint a kritikától nem félni, hanem örülni kell. Hiszen ahhoz, hogy akár egy ember, akár egy üzem szellemileg képes l^yen megújítani új­ra és újra magát — ami ma­napság alapvető követel­mény — ahhoz igenis kell a kritika. Mert a bírálat fé­nyében az eredmények és a hibák sokkal élesebben ki­rajzolódnak. És a kritika fé­nyében megvilágosodik az az út is, amelyen érdemes to­vább haladnunk. Kaposi Levente 1979—1930: Huszonhétezer űf óvodai hely Sayonara, Iriç, Kako, Sasage..J Hárman — a Felkelő Nap országából Oj. óvodákat, iskolákat ad­tak át országszerte a tanév kezdetére. A tanácsok arra törekedtek, hogy az idei ok­tatási, fejlesztési terveik nagy része már szeptemberre valóra váljék: ez jelentős mértékben sikerült is. Pél­dául Kecskeméten és Ka­zincbarcikán 200, Orosházán 150, Győrött és Sopronban 150 személyes óvodát vehet­tek birtokukba a legkiseb­bek. Először szólalt meg a tanítás kezdetét jelző csengő — többek között — Békésen, és Orosházán egy-egy új nyolctantermes, Űzdon egy 12 tantermes új általános is­kolában. Átadásra került • Székesfehérváron a Clasp- rendszerű intézmény, Eszter­gomban pedig 16 tantermes gyakorló iskola épült fel. Pé­csett az új nyolctafitermes iskolához két napközis te­rem, Miskolcon a 20 tanter­mes iskolához három napkö­zis terem és tornaterem, Sze­geden és Győrött az egyen­ként 16 tantermes iskolához négy-négy napközis térem és tornaterem is épült. Az idei évre tervezett 19 300 óvodai helynek mint­egy kétharmada készült el szeptemberre. Az Oktatási Minisztérium tájékozódott a tanácsi fejlesztések helyzeté­ről, és eszerint az idqi óvo­daprogram az év végéig vár­hatóan teljes egészében meg­valósul. Ennek ellenére sok ezer felvételi kérelmet kel­lett és kell elutasítani: egy­idejűleg ugyanis jelentősen emelkedett az óvodás korú kisgyermekek száma. A tervezett 987 új általá­nos iskolai tanterem zöme is elkészül az év végéig, dön­tőbb beruházásból, tehát új iskolák építésével, a meglé­vők bővítésével. Szeptember­re az éves terv mintegy 70 százaléka valósult meg: ez az arány valamivel rosszabb az előző évekénél. Különösen kedvezőtlen a helyzet az új lakótelepeken, ahol a tervev- zett tantermeknek országo­san csupán 57 százaléka épült meg szeptemberig. Bu­dapesten még ennél is keve­sebb. Az Oktatási Minisztérium­ban megállapították : az ötö­dik ötéves terv utolsó két evében reálisan csak azok­nak az alsófokú oktatási in­tézményeknek az elkészülté­vel lehet számolni, amelyek­nek már vagy megkezdődött , az építése, vagy folyik a mű. j szaki előkészítése. A taná- j csők 1979—80-ra, 27 500 új óvodai hely átadását terve­zik; 12 500 építése már meg­kezdődött, s a többit is elő­készítették műszakilag. Ugyancsak épül már mint­egy 1200 általános iskolai tanterem, 1600 műszaki elő­készítése pedig folyamatban Japán szerelők is dolgoz­nak már a . bélapátfalvi nagyberuházás területén. A Bélkő 413 méteres bánya­szintjén, magyar kollégáik társaságában, a távolsági szalag „végtelenítésén” — vulkani?.álásán — buzgólko- dik a Felkelő Nap országá­ból nemrégiben érkezett há­rom fiatalember: Hidetoshi Irie, Tadao Kako és Masao Sasage. Látványos, érdekes, amit csinálnak: 12, egyenként tiz. tonnányi súlyú részből for. múlják 4716 méteressé a he. vedert. Hatalmas betonépít­ményben óriási orsóról hen- geredik eléjük a teljes szé­lességében — összesen 98 szállal — erősített acélbeté­tes gumi, amelynek specia­listái Kezük alatt engedel­meskedik az acél s a gumi is, túl vannak már régen munkájuk felén. Vidáman mondják, hogy legalább másfél hét már is az előnyük, s ha így halad­nak: szeptember 25—26. kö­rül teljesen végeznek felada­tukkal. Végeznek, s megint mennek tovább, ahová cé­geik, a Yokohama Rubber Co., Ltd., illetve a Mitsu- boshi Belting Ltd. szólítják őket. Mert — magyarázzák —: tulajdonképpen világjárók. Azon túl, hogy mindhárman voltak már máskor is Ma­gyarországon, Irie például megfordult a Fülöp-szigete- ken és Ausztráliában, sasage megjárta Brazíliát, Ausztriát, Kako pedig — többi között — dolgozott Nyugat-Pakisz- tánban, a Dominikai Köztár­saságban, Indonéziában, Ka­nadában is. Irie, néhány tört magyar szóval bizonygatja, hogy is­merős nálunk, Kako pedig — a cementgyár kedves tol­mácsnőjének, Grétinek a se­gítségével emlegeti angolul visontai munkáját. — Tavaly, sőt, már az idén is akadt dolgom a külfejté­sen, ahová szintén Japánból szállították a szalagokat. Ügy, hogy én Heves megyé­ben sem számítok idegennek — beszéli csillagos sapkája alatt mosolyogva,« a Kobe városba való idősebb, a vál­lalatánál immár húsz észtén, deje tevékenykedő mérnök. Szolgálatáról érdeklődve, hűségét a legkevésbé sem tartja különösnek. Kitünte­Munkában, a szalagnál (Szabó Sándor felv.) j tést ugyan még nem kapott — meséli —, mert náluk nem szokás ez a munkában, de úgy érzi, hogy, tisztessé­gesen megfizetik. A kerese­téből, a szintén a vállalattól kapott családi pótlékból megteheti hogy a felesége otthon maradjon a két kis­lánnyal. Igaz, a pénzért ugyancsak meg kell dolgoz­nia! Nagy a fegyelem, 70—80 embert irányít, nem tűrik „gazdái” a lazítást. No, per­sze — teszi hozzá mindjárt Kako — eszéhe sem jutna, hogy lazsáljon. S így vannak talán ezzel . mindannyian. Valahogy öröklik ezt a szo­kást is... — Jól érezzük magunkat Magyarországon — váltanak udvariasan témát beszélgeté­sünkben — a cementgyárból velünk dolgozó szaktársak, Kovács Sándor, Pölacsek Dénes, Tóth Pál vulkanizálok kitűnő partnereink, már is jó barátaink. Ferencz Dénes műszaki vezetőről,- gépész- mérnökről népi is szólva! Ö ugyanis valahogy már a nyelvünket is érti! Sok eset­ben tolmács nélkül is reme­kül boldogulunk vele! Nem okoz különösebb gondot a sokak által különösnek, sa.já. tosnak tartott magyar kony­ha sem. Csupán reggelente főzőcskézünk egy-egy keve­set, ebédelni, vacsorázni már a többiekkel szoktunk, az üzemi konyhán. A számunk­ra túlságosan erős paprikát leszámítva, általában ízlik, amit kapunk. A rántott ser­tésbordát, vagy az egyik ki­rándulásunkon megismert, nyárson sült szalonnát kiJ mondottan finomnak tartjuk! Talán csak az a sok hal hiányzik, amiben odahaza részünk van ... — Szerencsére, meglátom gattak már bennünket cége­ink képviselői — folytatják, egymás szavába vágva — s még egy kis „hazait” is hoz­tak magukkal, otthoni íze­ket ... Egy hetes késéssel megkapjuk a japán újságo­kat, amelyek pótolják az itt már nem vehető rádióadáso­kat. Vendéglátóink tv-t bizto­sítottak a számunkra, s ami. kor csak időnk engedi, néz­zük mi is. Legutóbb a riői röplabda-világbajnokságot élveztük így a képernyő előtt, természétesen : a mi Iá. nyainknak szurkolván! Mag­nóink jóvoltából, nem hiány­zik lakásunkból a japán ze. ne sem. Szóval: az otthontól, a családtól, ilyen messzi sem telnek éppen kellemetlenül a napjaink! Búcsúzóul így köszönnek: Sayonara! Ami annyit jelent, hogy Viszontlátásra! . Gyóni Gyula Nem „bizottságosdi”! Néha elhúzzuk a szánkat, ha valamilyen bizottságról esik szó úgy általában; de erről azok tehetnek, akik fontoskodásukban csak az „alakítsunk bizottságot” ja­vaslatig képesek eljutni. Jó esetleg a döntések elodázá­sához is... Most azonbán po­zitív példáról írunk, neveze* tesen arról, hogy a tanácsi bizottságok miképpen veszik ki részüket az államigazgatás demokratizmusából. Az Egri Városi Tanács ter­melési és ellátási bizottsága a példa. Vezetője Czuczai La­jos tanácstag. — Nem fontos, hogy a bi­zottságban mindenki tanács­tag legyen. Nálunk (s ez el­engedhetetlen) a‘ tizenhárom bizottsági tag közül hét tag­ja a városi tanácsnak, a töb­biek ..kívülálló” szakembe­rek, Az a feladatunk, hogy egyrészt segítsük a termelési és- ellátásfelügyeleti osztály ügyviteli munkáját, másrészt hogy a területen folytatott ellenőrzések, vizsgálatok ta­pasztalatait összegezve segít­sük a tanács elé kerülő egyes napirendek előkészítését, s megfelelő javaslatokat te­gyünk a jó döntésekhez. A bizottság éves munka­terv szerint dolgozik, össz­hangban természetesen a végrehajtó bizoilsá« és a ta­nács munkatervével. Néhány témakör a sok közül: foglal­koznak a megyeszékhely élel­miszer-gazdasági kérdéseivel. A noszvaji termelőszövetke­zetnél például szorgalmazták a gazdálkodás javítását, ala­pos felülvizsgálatot javasol­tak, s ennek meg is lett az eredménye, amikor a tsz fu­zionált az Egri Csillagok Ter­melőszövetkezettel. Foglal­koztak a nagyüzemi műve­lésre alkalmatlan területek hasznosításával, a tsz-ek munkavédelmi helyzetével, vagy a mezőgazdasági földek rendeltetésszerű hasznosítá­sával. A kereskedelmi ága­zattal kapcsolatban például fórumot szerveztek a terme­lő vállalatok és a kereskede­lem részvételével a helyi ter­mékek helyi értékesítésére. A bizottság kezdeményezésé­re hozták létre az önálló vá­rosi földhivatalt is, és még sorolhatnánk. Tegyük hozzá, hogy javaslataikat alapos előkészítés, vizsgálat (határ­bejárás) előzte, illetve ala­pozta meg. — Azt hiszem, nem indo­kolatlan egy-két példát meg­említeni arra, hogy ülésein­kén milyen napirendekkel foglalkozunk : az üzemélel­mezés helyzete — az UNI- SZERV szolgáltató tevékeny­sége — a növényvédőszer-el­látás — a városi tanács ren­deletének véleményezése a piacokról — az egri áfésznál tartott komplex ellenőrzés tapasztalatai — a szövetke­zetekben folyó személyzeti munka stb. Igen, valóban jó kereszt­metszetet kaptunk a bizott­ság munkájáról, létjogosult­ságáról, s arról is meggyő­ződve: egy pillanatig sem formális a tevékenysége. Te­gyük hozzá, hogy a termelé­si és ellátási bizottság össze­tételében a választások óta nem történt változás, jó törzsgárdának bizonyult. Ez a tagok lelkiismeretességén és lelkesedésén túl azt is je­lenti. hogy társadalmi mun­kájukat — mert az a javából! — munkahelyükön is, és minden fórumon elismerés fogadja. A bizottságban — természetesen — helybeli, és jó tapasztalatokkal rendelke­ző szakemberek kaptak he­lyet. A szakosztály részéről is megkapják a támogatást, s ez természetes, hiszen köl­csönösségről van szó. Tehát — nem „bizottságos­di”! Élő. eleven példa, mi­ként igyekeznek a tanácsok munkájukat korszerűsíteni, s nemcsak házon belül, hanem a választók és a választottak bevonásával. (kálai) HOVENTA-kíállílás az őszi BNV-n Több1 mint hetven hazai éa külföldi cég mutatja be kí­nálatát, újdonságait a HO- VENTa nemzetközi kereske­delemtechnikai és vendéglá­tóipari kiállításon, amelyel kétéves szünet után ismét az Őszi Budapesti, Nemzetközi Vásáron, azzal egyidőben, szeptember 22—október 1-e között rendeznek meg. A HOVENTA á BNV-hez hasonlóan szakosított, nyolc árucsoportban mutatja be a ; hazai és a külföldi kiállítók i termékeit. Valamennyi áru­csoportban — függetlenül a ; gyártó cégtől — az egyes gé- ! pékét, berendezéseket műkö- ! désre kész technológiai fo­lyamatokban, komplett egy­ségekben mutatják be. A kiállításon ezúttal a kis­méretű üzletek korszerűsíté­sét szolgáló berendezések ke­rülnek a fő helyre. Okkal: a magyar élelmiszer-kereskedel- I mi hálózat 70 százaléka igen szűk, egy-hároni személyes boltból áll. Rekonstrukciójuk egyre sürgetőbb. Ehhez ad segítséget, mégpedig igen szemléletesen a bemutató: felépítenek egy. az egész há­lózatra jellemző régi vegyes­boltot, s mellé a javasat korszerűt. (MTI) 1978. szeptember. 152., ksskl Rá \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents