Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
TT*®** f vadnyitás előtt az egri szin’iâîïan Szerelem vagy karrier? Goethe bemutatkozik Bár még üresen ásítoznak a nézőtér széksorai, mégis színházi hangulat lengi be a színpadot. Már a folyosón csendre int a fénylő felirat: „próbál”, tiszteletet parancsolnak a dialógusok, a rendező értelmezései, amelyek az előkészületek első szakaszában még gyakran megállítják a színészeket, akik keresik, formálják a figurát, s egymáshoz kapcsolva építik a dráma jeleneteit, szituációit. Nem kisebb szerző, mint maga Johann Wolfgang Goethe mutatkozik be az egri színházban. Noha kései e bemutatkozás, mégis szó szerint értendő, hiszen a drámaíró Goethével most találkozik először az egri közönség. És a művészek is, akik az egri színházban készülnek az évadnyitó premierre, a Clavigo bemutatására. Néhány színfal és bútor jelzi a helyszínt. Madridban vagyunk, Clavigo dolgozó- szobájában. Clavigo feláll az íróasztaltól és barátjához, Carloshoz beszél: — ... Mondd csak Carlos, nem gondolod, hogy az én hetilapom egyike a legjobbaknak Európában? — Manapság nincs más szerző rajtad kívül, legalábbis Spanyolországban, aki a képzelet gazdagságát ilyen ragyogó és könnyed stílussal párosítaná. — válaszolja Carlos. Peregnek a mondatok, alakul a játék. Noha Goethe 1775-ben írta a szöveget — Görgey Gábor fordításában mondják a színészek — mégis mai gondolatokat vélünk kicsendülni a párbeszédekből, a XVIII. századi történetből. Tessék figyelni: — Az ország első emberei kedvelnek engem. Becsülnek a tudományomért, a rangomért. A király levéltárosa! Mindez hajt engem tovább. g feljebb! Feljebb! Ez pedig sok fáradozással és ravaszkodással jár. — Végül is egyszer élünk, csak egyszer feszül bennünk ennyi erő és lehetőség, és aki nem használja ki mindezt, aki nem hajtja magát olyan magasra, amennyire csak lehet, az sült bolond. — Rajta, barátom, rajta7 Döntened kell! Vagy elveszed Marie-t és boldogan lubickolsz a békés polgári hétköznapok házi örömeiben, vagy pedig tovább törsz előre dicső pályádon a közeli célig... Szánd el magad! Nincs szánalmasabb, mint egy határozatlan férfi, aki két érzelem között ingadozik. — Én egy kisember vagyok mondja Clavigo, mire Carlos így felel: — Ha a körülmények tettre ösztönöznek, nem vagyunk kicsinyek. Csak ha megfutamodunk előlük... r Szűcs János tavaly is Egerben irányította az évadnyitó premier próbáit: Ibsen Kísértetek című drámáját rendezte, most pedig Goethe művét. — Csakugyan mainak, modernnek tetszik a gondolat, amelyet ez a dráma hordoz — folytatom a próba hangulatát. — Az is. Legalábbis úgy szeretnénk bemutatni, hogy a dráma napjainkra is érvényes kicsengése átjusson a rivaldán — válaszolja a rendező. — Bár hangulatában romantikus dráma a Clavigo, maga a történet némi egyszerűsítéssel így is elmesélhető: egy tehetséges, de szegény fiatalember házasságot ígér egy lánynak, ára hűsége csak addig tart, amíg , karrierje fel nem ível. A fér- r finek döntenie kell a szere- ' lem és az érvényesülés kö- [ zötk QjËMw ! '78. szeptember 10., vasárnap — Szokás ilyenkor megkér, dezni: milyen feladatot ró a rendezőre Goethe művének színpadra állítása? — Ha azt mondom, jelentős, súlyos, vagy megtisztelő feladatot, akkor még nem mondtam semmit. Tulajdonképpen most birkózunk a drámával. És Goethével is. Nem szeretném ugyan a szerző ellen rendezni a művet, de eredeti formában ma már nem játszható ez a dráma. Ezért igyekszünk lefaragni a túlzott érzelgősséget, valamint azokat az elavult dramaturgiai hajtásokat, amelyek a mai nézőt eltávolítanák Goethétől. Ügy érzem, hogy kiigazításainkkal éppen az igazi Goethét védjük, a kissé emlékmű Goethével szemben. A mondanivaló korszerű. Élethelyzeteinkben ma is ott a döntés lehetősége — kényszere is —, magatartásunkban pedig fellelhető az egyszerű boldogság és a minden áron való érvényesülés vágya is. — Ezek szerint izgalmas a vállalkozás. — Nagyon. Már csak azért is, mert ha nem tévedek, akkor ebben a drámában maga Goethe lép színpadra. Két alakban is egyszerre. Bizonyos értelemben ő Clavigo, a divatos szerkesztő, az udvar kedvelt írója, királyi levéltáros, tudós és szerelmes, és ő Carlos is, a mindent sugalló jó barát, aki csak a társadalmi ellentmondások útvesztőiben tudja eligazítani a gyenge akaratú Clavigót, de emberi ellentmondásait nem képes feloldani. Goethe — aki az irodalom minden fajtáját művelte, s volt színházigazgató, jogász, diplomata, bányamérnök, fizikus, muzeológus, 33 évesen már első miniszter, és mindemellett fáradhatatlan életélvező — nemcsak a maga érzéseit, társadalmi igazát fogalmazta meg a Clavigóban, hanem kételyeit is. S mert a magánélet és a közélet kapcsolata vagy ellentéte ma is 2. A hatalmas bükkök mint égnek meredő óriási gyertyaszálak várták végzetüket. János arra gondolt, hogy ezeket a fákat niég valamikor a nagyapja telepítette, és most néhány perc múlva a motoros fűrészek véget vetnek hosszú életüknek. Ügyszólván valamennyit ismerte, hiszen ezen a vidéken volt mindig a legjobb szarvasbőgés. Három esztendeje itt esett el a Bükk legszebb agancsosa, amelyre azóta is büszke az erdészet. Közelébb ment az emberekhez, kezet fogott a termelőkkel, a brigádvezetővel is, de ő köszönés helyett — so- katmondóan — megkérdezte: — Mi újság Jani bátyám? Tudott-e aludni az éjszaka? Eleinte ügyet sem vetett a hányaveti szóra, de később a lelke mélyén napok óta izzó parázs lángra kapott. — Es te, hogy aludtál Vilmos? Az ember tekintetében különös fény, káröröm bujkált. — Akinek nyugodt a lelkiismerete, annak az álma is nyugodt... Ördög János hallgatott, de most már tudta, hogy nem volt véletlen a mérnök üzenete, a felesége sem beszélt bolondokat az este. Fél óra múlva megkezdődött a munka. A hatalmas óriások gyufaszálak módjára zuhantak végig a kemény földön és a gallyaik szétcsapták maguk alatt a száraz füvet — A réhelésre ügyeljünk! — kiabálta túl a gépek süvítő zúgását, a fűrész hangiát az erdész, de azok oda sem figyeltek. csak dolgoztak megállás nélkül tovább. Később a hosztolókkal megbeszélte a méreteket, a közelíMarie és Clavigo — Holl Zsuzsa és Vitéz László (Szántó György felv.) „H mi világunkért” Akciók, közösségi játékok, kulturális programok az új úttöröévben téma, így előadásunk felteheti a kérdést: fel kell-e áldozni az egyiket a másik oltárán? ★ Vitéz Lászlóval négy bemutatón találkozhattunk az elmúlt évadban. Láttuk A gondnok és a Két férfi sakkban főszerepében, az Iva- novban és a Lorenzaccióban is. Most címszerepet játszik Goethe drámájában. — Milyen hős Clavigo? Kérem mutatkozzék be. — Furcsa figura, összetett jellem. Olyan hős, akit nehéz gyűlölni, ám szeretni is. Ez a Clavigo ugyanis szeretne becsületes leimi, de ugyanakkor karrierista. Különben tehetséges, okos ember, aki tudja, hogy a becsület és az érvényesülés nem jön össze. Mert a spanyol királyságban csak bizonyos módon lehet előbbrejutni. A lány pedig, aki a szerelmet, a boldog életet jelentené — idegen, francia. A Carlost alakító Orbán Tibor — aki színész és rendező is — Szegedről jött a társulathoz. — Carlos egy ember két arcát mutatja fel. ö Clavigo jobbik, egyben a rosszabbik énje is. A hatalom, a karrier oldaláról nézve a jó szelleme, míg a humánum oldaláról ő a rossz. Carlos több, mint barát és tanácsadó, olyan ember, aki döntésre kényszeríti Clavigót. S ezzel vesztét is okozza. A betegségben és szerelemben vergődő lány, Marie szerepét Holl Zsuzsa formálja meg. (A múlt évadban az Ivanovban, a Lorenzaccióban, a Veronai fiúkban és Az öreg hölgy látogatásában láttuk.) — Valóban vergődés az élete. Marie nem tudja mit akar. Férjhez menne, de ugyanakkor fél is a házasságtól, a csalódástól. Romantikus lélek, de tudja, hogy a szerelem nem olyan tiszta, mert különböző érdekek fűződnek hozzá. Rábeszélik, lebeszélik, ám dönteni neki kell. A Nemzeti Színháztól átszerződött Maróti Gábor alakítja Beaumarchais-t. — Marie bátyja, tulajdonképpen a cselekmény katalizátora. Ez a figura igazának biztos tudatában cselekszik, persze meggondolatlanul. Fiatalos hirtelensége indítja és végzi be a drámát. Folytatják a próbát. .. Márkusz László Az elkövetkező napokban széles körű tervezőmunká- 'ba fog hazánk 3500 úttörő- csapata. A kisdobosok és úttörők 1 millió 200 ezres seregének nem kis fejtörést okoz: mit valósítson meg a Magyar Űttörők Országos Szövetségének az 1978/79-es mozgalmi esztendőre szóló gazdag akció- és programkiállításából — mondotta Szűcs Istvánné, az úttörőszövetség főtitkára az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — Az új évad valameny- nyi eseményét egységbe ötvözi a jelszó: ,,A mi világunkért’’, amikor például arra ösztönözzük a pajtásokat, hogy ismerjék meg szüleik, a felnőtt-társadalom feladatait, az építőmunka áldozatvállalást kívánó hétköznapjait. A mi világunkat formálják, gazdagítják azoknak a gyermekeknek százezrei akik az idén is bekapcsolódnak a „Teremtsünk értéket" akcióba. 1979-ben a gyermekek nemzetközi évében az őrsi. és rajösszejöveteleken sok szó esik majd arról, hogy földünkön napjainkban is 300 millió gyermek éhezik, s arról, hogy a fejlődő országokban élő családok és gyermekek életkörülményeinek javítása elválaszthatatlanul ösz- szefügg a társadalmi haladásért, a gazdasági függetlenségért folytatott küzdelemmel. A jövő esztendőben idehaza is a figyelem középpontElkészült a soproni szüreti napok programja. Az immár hagyományos, sok vidámságot ígérő, látványos idegenforgalmi program az idén szeptember 23-tól október 1-ig tart. Az esmény- sorozat a német nemzetiségi néptáncfesztivállal kezdőjába kerül a kisdiákok helyzete, élet- és tanulási feltételinek alakulása, jogaik, érdekeik képviselete, védelme. A tervek szerint a gyermekek nemzetközi évében hazánk ad otthont az európai gyermektalnlkczónai. Zánkán és Csillebércen bonyolítják le a ClMEA által összeállított gazdag programot. Kontinensünk valamennyi országából érkeznek küldöttek a tíznapos táborozásra. — Az új tanévben is sok- j sok alkalom kínálkozik já- I tékra, vetélkedésre, szellemi és ügyességi erőpróbákra. Ügy véljük, a tanulás mellett, a 11 napos tanítási hét bevezetésével még több idejük jut a vállalkozó kedvű kisdobosoknak és úttörőknek e versengésekre. Nem mindennapi feladat lesz a .gyermekhősök találkozóján” való részvétet. Szövetségünk az Oktatási Minisztériummal, ?. Népművelési Intézettel és a Gyér. tmekrádiióval együtt hirdeti meg a vetélkedőt, amelyen közösségek vehetnek részt a gyermekirodalom valameny- nyi népszerű alakjának zenés-játékos megjelenítésével. Végül, de nem utolsósorban megemlítem a már jól ismert sportjátékokat. Ezúttal is meghirdetjük „Ügyesség, bátorság” elnevezéssel a népszerű tömegsportversenyt, az úttörőolimpiát, a szülőföldexpedi- ciót, amely a rermészetjá- ró és vándortáborozó pajtásokat ösztönzi helytörténeti kutatómunkára. dik, A fő esemény a szepü tember 24-i szüreti karnevál lesz, amelyet egész napos folklórműsor követ a bécsi-dombi amfiteátrumban. A szüreti karneválon felelevenítik a szőlőművelés történetét a római kortól napjainkig. Soproni szüreti napok tőkkel a rakodást, a szállítást, aztán gyalog elindult a hegy túlsó oldalára a rakodó felé. Amint átért a gerincen, szarvasrudli rohant át nagy robajjal békésebb tájak felé. — Menjetek, csak menjetek! Ez ami most itt történik nem a ti szemeteknek, fületeknek való. — A zaj irányából ijedten röppentek fel a madarak és riadtan menekültek arra, amerre a szarvasok futottak. A rigók, a mátyások kétségbeesve röpködtek és hírül vitték az erdőnek, hogy az emberek kivágják az öreg bükköst, és hogy senki ne menjen arra, mert iszonyatos a lárma és elviselhetetlenül rossz szagú a levegő. Egy mókus is menekült és fáról-fára ugrált, messze az iszonyú pusztítástól. — Menj csak! — Szólt utána az erdész és úgy érezte, hogy most kaptatósabb a part, mint máskor. Mintha mázsás kő nyomta volna a mellét és talán életében először, most meg kellett állnia. a parton. — Valami nincs rendjén, — mondta ki most már hangosan a szót, azután csak azért is megnyújtotta lépteit. — Mi lehet a baj? Miért változtak meg körülötte az emberek? Hol maradt a régi jó szó, a hajnali viccelődés? Fél óra múlva már a rakodónál ült, majd amikor megpihent, ledobta magáról a kabátot és a tiszta friss patakvízben megmosakodott. — Hozzak-e törülközőt erdész úr? Az asszonyi beszédre hirtelen felkapta a fejét és a szép csengésű szó jókedvre derítette. — Ha ilyen szép asszony adja, szívesen elfogadom. — Reggelit hoztam az embernek, de úgy látom ma ugyancsak jól elvezényelte őket. Mászhatok keresztül ezen a nagy hegyen... — Ráérsz még a reggelivel, pihenj meg egy kicsit! Az asszony letette a kosarat, körülnézett: — Van-e itt más a rakodón? — Ketten, meg a nagy ég! — Akkor idehallgasson, erdész úr! Tudja-e, hogy magát meg nyomozzák? Ördög Jánost mellbeverték a szavak, először szóhoz sem jutott, csak később szánta rá magát a kérdésre: — Aztán kik nyomoznak? — A mérnök úr nyomoztat, meg aztán ezek-azok is érdeklődnek. A fenyőrönköket keresik! Azt mondják, hogy maga... Az erdésznek görcsbe szorult a torka. — Hogy mit csináltam cn? — Jól van no! Engem aztán fel ne faljon, meg aztán ha szólni mer, vagy a száját is kinyitja, hogy ma reggel velem beszélt, vagy hogy itt látott... Ördög János. nyelte, csak nyelte az indulatát, és magára nyugalmat erőltetve közelébb ült a rönkön az asz- szonyhoz. — Ha félsz, akkor minek beszélsz? — Azért, mert nem akarom, hogy bajba kerüljön! Elégedjen meg ennyivel. Védekezzen ahogy tud, mert hajnalban, ahogy elindultam, a gyakornok megállt mellettem a motorjával. — Hol dolgozik a férje, csillagom? Melyik brigádban? — Aztán ahhoz meg mi köze? — vágtam a pökhendi képébe és kikértem magamnak, hogy csillagomnak szólítson. De azért kíváncsi voltam és megmondtam neki. — Köszönöm! — ugrott fel a motorjára és elmenőben valami ilyesmit mondott: — Pokolba küldjük az Ördögöt! Mire Ördög János feleszmélt, már csak az asszony rózsaszín blúza villant meg a hegyoldalon, ahogy ballagott kifelé a kapaszkodón. Gallyat, fát keresett, tüzet rakott. A bükkfaforgác.s kellemes illata, a láng megnyugtatta. Ügy érezte, hogy most megint megszállja a régi nyugalom, az erdei békesség és képes lenne a patakban félórákaft pisztráng után l.es_ kelődni. Ahogy telt az idő, megolvadt a szalonna és ser- cegve csöpögött a kenyérre a forró zsír. Eszébe jutott a régi mondóka: — Sült szalonna bőrével, lila hagymával, friss forrásvízzel, ez a hosszú élet titka. .. Nem esett jól a reggeli ! Kenyeret még csak harapott is, de szalonna egy falat sem ment le a torkán. — Fenyőrönköket kérdnek! Valaki tehát „ellopta' a fenyőt a Lugatetőröl. Gyorsan elpakolt és nagy léptekkel elindult. Egy óra sem telt, kint volt a fenyvesben, a tavalyi vágásban. — Igen! Innen vitette ő cl a szarufánakvalót. Még a két tartórúd is a földben volt, de a csalán, meg a gaz már felverte a helyét. Néhány vastag gerendánakvaló is hiányzott, amelyet szintén ö termeltetett. Leült egy tuskóra és mintha siralomházban lenne, tenyerébe hajtotta a fejét. — Meghurcoltak! Porfelhőt kavartak, hogy teleszór- ják az emberek szemét. Belegázoltak a becsületembe! Jócskán elmúlt a reggel, amikorra elhatározta magát. Most már nem tombolt benne a vihar és tudta, hogy mit kell tennie. Visszament a termelőkhöz és mintha senki sem lett volna körülötte, szó nélkül beült a GAZ-ko- csiba. Amikor elment, valaki túlordította a fűrész sivítását: — Láttátok? A fenyves felöl jött! Büdöset érez! — Ennyi fáért kinéz egy fél év — kiabálta vissza a másik. — Meg aztán egy fenékbe, rúgás. — Mehet a pokolba! — ordította a gyakornok és hátát egy vastag bükkfának vetve röhögött. Az irodában alig volt valaki. Mancika nagy keresésre mégis előkerült. — A mérnök kartársat keresem. — Akkor keresse! — rántotta meg a vállát a lánv. — A keserves Isteni' magának'! Hol a mérnök? Mancika elsápadt. Több éve ismerte már az ,"a-*al természetű Ördög Ján !e ilyen-"»k még nem lát' — ’•}' ran no! Ne •'? ízért 'jirt felfaln ii nmbc i.. I (Folytatjuk) 1 Sialay István: Porfelhő I
