Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

Heves megye az utolsó Háttérbe szóróéit a tejértékesítés Késik a szüret a Mátra alján Eddig sikerüli megóvni a termést Életfenntartásunk egyik nélkülözhetetlen fehérje, és vitamiçuTorrâsa a tej. A kor­szerig táplálkozással jelentő­ségé továbbra is növekszik. Énnek ellenére tejtermelé­sünk és -értékesítésünk üteme még mindig nem megfelelő. Noha az utóbbi időben nö­vekedett a szarvasmarha-ál­lomány és ezen belül is fő­leg a tehénállomány, ez még mindig nem elegendő. NEM ÉLTEK A PRÉMIUMMAL Az idei első félévben a Tejipari Vállalatok Trösztjé­nek adatai szerint a közös gazdaságok 11 százalékkal több tejet adtak el, mint ta­valy ilyenkoi'. A növekedés dinamikája azonban mérsék­lődött. Ez különösen szembe­ötlő Heves megyében, amely a tröszti felmérések szerint a 19., tehát az utolsó helyet foglalja el a megyék rang­sorában. Érhetetlen ez a nagyará­nyú visszaesés, amikor a közgazdasági szabályozórend­szer ösztönzően hat a tejter­melésre. Az úgynevezett tej­prémium, amely tavaly, ja­nuár 1. óta van életben, hiá­ba ösztönöz, ha nem élnek vele gazdaságaink. Pedig a Minisztertanács által meghir­detett szarvasmarha-tenyész­tési program egyik fő célja, a tejtermelés dinamikus nö­velése. Kell tehát a több tej, hiszen a fogyasztói szükség­letek egyre növekednek, ugyanakkor a négy hazai, már működő tejporgyár is sok nyersanyagot igényel. Az V. ötéves terv első két esztendejében Heves megye az összehasonlító táblázaton általában váltakozva a 10— 16. helyet foglalta el. Az iáén májusig a 15. helyen állt, a félévi záráskor a legutolsó, 19. helyre csúszott le! A nyomasztó helyzet okait ke­resve a Heves megyei Állat­tenyésztési Felügyelőség munkatársai felmérést ké­szítettek. Megállapították, hogy tizenegy gazdaság, kö­zöttük olyan nagy szövetke­zetek, mint a viszneki, a vá- mosgyörki az első hat hó­napban nem adtak el annyi tejet, mint tavaly ilyenkor. Ez mennyiségileg félmillió litert jelent, ami értékben sem lebecsülendő! GONDOK A TAKARMÁNYOZÁSSAL Ezekben a gazdaságokban úgy tűnik, a vezetők nem tettek meg mindent a szar­vasmarha-tenyésztés és vele együtt a tejtermelés javítá­sára. Nem tettek erőfeszíté­seket a jobb szervezésre, a hatékonyabb tenyésztői mun­kára. A súlyos, szemléletbeni okok mellé sorakozik a nem kellő takarmányozás. A te­hénállománynak ugyanis sem tavaly, sem pedig az idei el­ső hat hónapban nem tudtak folyamatosan még közepes minőségű szálas, és tömeg­takarmányt sem biztosítani. Nem beszélve arról, hogy továbbra is baj van a takar­mányok minőségével. Több gazdaságban ugyanis még mindig nem élnek a labora­tóriumi vizsgálatokkal, ami tudományos módszerekkel bizonyítja, mennyi tápérték van egy-egy takarmányban, érdemes-e etetni vagy sem. Sok a veszteség a betakarí­tásnál, s ez jellemző a táro­lásra is. Az említett okok a jövőre vonatkozóan, óva in­tenek a folytatástól. Szerencsére nemcsak rossz példa van Heves megyében, hanem az általános inkább a jó felé tendál. Az állatte­nyésztési felügyelőség felmé­rése szerint megyénk 36 gazdaságában szemmel látha­tó erőfeszítéseket tettek az elmúlt félévben is a tejter­melés fokozására. Ennek kö­szönhető, hogy ezek a gaz­daságok, mint például a csá- nyi, a sarudi, vagy az átányi szövetkezet — két és fél mii lió literrel több tejet értéke­sített az első félévben, mint tavaly az első hat hó­napban. Ezek a gazdaságok éltek a tejprémiummal, a közgazdasági szabályozók ösztönző hatásával. A VEHETŐK HOZZxlALLASA örvendetesen előbbre lép­tek a kisüzemek is, amelyek 5,3 millió liter tejet adtak el, egymillió literrel többet, mint tavaly az első félévben. Noha vannak eredmények, a tizenkilencedik hely azonban nagyon elszomorító, és sem­miképpen sem indokolt! He­ves megye eddig még nem volt ilyen hátul, mint most. Kedvező változás elsősor­ban a gazdaságokon, de leg­főképpen a gazdasági veze­tők hozzáállásán, múlik. Mert legfontosabb a mielőbbi gyö­keres szemléletváltoztatás. Jussanak el végre oda, hogy a szarvasmarha-tenyésztési program eredményes megva­lósítása erőfeszítéseket köve_ tel mindenkitől. Ez valame- nyiünk érdeke. Csak így várható, hogy a Heves me­gyei gazdaságok is hozzájá­rulnak az MSZMP Központi Bizottsága március 15-i ülé_ sén hozott határozatainak megvalósításához, amely egyebek között aláhúzza: „az állattenyésztésben általános feladat, a tenyésztés színvo­nalának emelése, az állatfa­jok teljesítményének növelé­se, a takarmányhasznosítás javítása... A hazai fogyasz­tói szükségletek kielégítése a tejtermelés növelését teszi szükségessé...” Mentusz Károly Más, normális években ilyenkor már az első szüre­tekről szóltak a tudósítások, de a többi termelőszövetke­zetet is legfeljebb napok választották el Bacchus gyümölcsének betakarításá­tól. Az idén viszont szep­tember első napjai még az előkészítéssel telnek, de ezzel sem igyekeznek különöseb­ben a szőlőgazdaságok, hi­szen a tényleges szüret kez­detéig még bőven van ide­jük. A dolgozóknak így most a kertészetek, vagy más ágazatok próbálnak munkát adni, sokan pedig a szom­szédos szövetkezetek zöldsé­gét, burgonyáját, gyümöl­csét szedik. A szőlészet szak­emberei ugyanakkor nem kis aggodalommal vizsgálgatják nap mint nap a hidegben lassan hízó-érő fürtöket, mi­vel ha melegebbre fordul az idő, akkor — ha' késve is — kellő mennyiségű és cukor­fokú bornakvaló kerül le a tőkékről, ellenkező esetben viszont örülhetnek, ha a ter­més egy része a présekbe kerül. A zöme októberben — Bízunk a vénasszonyok nyarában — mondja Szabó Miklós ágazatvezető Abasá- ron. — Amúgy is csak köze­pes termésre számítunk, a szőlőnk ugyanis még mindig a tavalyi jégverést sínyli. Az idén' a sok eső ellenére is sikerült megvédenünk a ter­mést, ehhez viszont nem ke­vesebb, mint 7—8 alkalom­mal kellett permeteznünk. A jelenlegi becslések szerint az érés mintegy három hetet késik, így most még a korai fajták kezdenek zsendülni. A szüretet sem kezdhetjük csak szeptember végén, -a zöme viszont mindenképpen októ­berre marad. ’ Pedig szorít bennünket az idő, hiszen az oltvány betakarítása követ; majd a szüretet, ami szá­munkra nem kisebb jelentő­Képviselő-liélköznap... 11. bár a címmel lehet vitat­kozni, mert kérdezhetné va* laki: hát akit az országgyű­lésbe küldtünk, csak vasár- és ünnepnapokon képviselös- ködik? Vagy akkor van az ünnep, amikor összeül a parlament? Sietünk leszö" gezni, hogy természetesen a képviselő hétköznap is az, s ugyanakkor állampolgárként, dolgozó emberként maga is gyakorolja az állampolgári jogokat. Például: dolgozik. A visontai Thorez Külfej- téses Bányaüzem tmk-műhe- lyében kerestük fel Eperjesi Ivánt, a megye legfiatalabb „honatyját”. Éppen a maró­gép fölé hajolva dolgozott egy laikus számára egyszerű fémrúdnak látszó valamin. A szakszerű válasz nem ké' sik: — E—400-as esztergapad tengelyébe ékpályát marok bele — közli a képviselő (vagy marós?). Miután ez si­került, lehet egy kicsit be­szélgetni. Elsősorban a mun­kájáról. — Akkor akad sok tenni­valónk — magyarázza —, amikor a nagy műhelyben valami üzemzavar keletke­zik. Ennek a műhelynek a forgácsológépeit mi gondoz­zuk, gyógyítgatjuk. Szép nagy, s különösen bonyolult masinák. Aztán ha a labor­ban romlik el valamilyen ki­sebb gép, azt is mi javítjuk meg. • Odafent a magasban ide- oda kúszik a síneken a daru, csinos szőke lány irányítja szakavatott kézzel. A munka szép ütemben, de korántsem egyhangúan folyik. Sokféle hang repesztgeti a látogató dobhártyáját, így keresünk egy csendesebb zugot a to­vábbi beszélgetéshez. Most arról vallatjuk, hogy mivel telik el egy napja. — Reggel hatkor már bent vagyok az üzemben, s dél­után kettőig folyik a mun­ka. Ha közbe nem jön vala­mi. .. _ 7 — Na igen, mert azért képviselő is vagyok, s nem egyszer meghívnak a körze­temben tanácsülésre, vagy vb-ülésekre. Érdemes is el­menni, hiszen így szinte napra készen tájékozódha­tom a körzet dolgairól. Ép­pen most lesz 14-én Vécsen tanácsi vb-ülés. Aztán, ha nem az országgyűlés idő­pontjára esik — mint szo­kott —, akkor elmegyek a megyei tanács üléseire is. De visszatérve a napra, ket­tőkor hazamegyek, s akkor már várnak a házi felada­tok. A , feleségem gyesen van, tehát a bevásárlás rám vár. Aztán egy kis olvasás, egy kis pihenés, majd a gye­rekek fürdetése, és a szoká­sos „polgári” esti program következik. — Csak nem tudtuk ki- rekeszteni a hétköznapokból képviselői mivoltodat... — Ezen magam sem cso­dálkozom, hiszen társadalmi megbízatásról van szó. Bár tartok munkaterv szerint fo­gadónapokat (az idén a ter­vezett hét közül már négy községben jártam), természe­tesen bármikor megkeres­hetnek. Még a munkahelye­men is vannak választóim. Egyikük azzal a panasszal jött, hogy bár egy évvel az­előtt az nbasári tanács épí­tési engedélyt adott számára garázsépítéshez, s ő maga ennek alapján hozzá is kez­dett a munkához több tíz­ezer forintot befektetve, egyszer csak jött a vb-tit* kártól egy papír, hogy visz- szavonják községrendezés cí­mén az engedélyt. Korábban ezt nem tudták? Minden­esetre beszéltem az elnökkel, aki „visszavonta a Visszavo­nást”. A fogadónapokon in­kább egyéni témákkal keres­nek fel, például Vécsen vagy az alacsony nyugdíj miatt, vagy az ezzel egyáltalán nem összefüggésben levő ma­gas községfejlesztési hozzá­járulás miatt. Indokolt eset­ben a tanács méltányolja ezeket a kéréseket Ezzel azt is ki akarom fejezni, hogy á területemen sikerült jó kapcsolatot kiépíteni a ve­zetőkkel. tehát nem szüksé­ges „feljebb menni” ... Nemrég volt a bányász­nap, és a munkahelyén is immár tizenöt esztendeje helytálló Eperjesi Iván szép jutalmat kapott, mellé a Szolgálati Érdemérem bronz fokozatát. Ezután mi lesz? — Továbbra is szeretnék megfelelni választóim bizal­mának, és annak a megbe­csülésnek, amelyet munka­helyemen kapok. Aztán most nagy fába vágtam a fejszé­met: beiratkoztam az esti egyetem szakosítójára, mun­kásmozgalom-történetből sze­retnék majd államvizsgázni. Nehéz esztendők lesznek, de csak megbirkózom velük. Nem sok időt vett el a munkából a beszélgetés, de Eperjesi Iván lopva az órá­jára néz. Igaz is. várja a — most már tudjuk — E—400- as esztergapad tengelye, amelybe ékpályát . kell mar­nia. És még várja sok min­den, ami egy munkásembert, egy fiatal házasembert, egy képviselőt csak várhat... Kátai Gábor _ Az abasári pincében is nagy a sürgés-forgás: Medve Fe. renc és Leszkóczi János kádárok a fahordók javítását vég­zik. (Fotó: Szabó Sándor) ségű. Amennyiben a szep­temberi időjárás is a segít­ségünkre lesz,- megfelelő szervezéssel legalább két he­tet behozhatunk a késésből. Rudas Sándor, a termelő- szövetkezet elnöke: — Több éves gyakorlat, hogy a szüret első heteiben minden segítséget megadunk a háztáji gazdaságoknak sa­ját szőlejük szüreteléséhez, s így a szőlőszedés csúcsidő- szakában már minden ta­gunkra számíthatunk. Gyor­sabban végeznek saját sző­lejükkel az idén a gazdák, mivel náluk is viszonylag szerényebb a termés. A szer­vezési munkáknak ez persze csak a kisebbik része. Idő­ben elküldtük a nemrégiben alakult koordinációs bizott­ságnak. hogy mennyi diákra lesz szükségünk; előkészítet­tük a pincéket, a szállítójár- műveket, feldolgozógépeket; indulásra kész a palackozó- üzem, s a szüret idejére már működik az új, félmillió fo­rintért vásárolt sűrítőberen­dezésünk is. A korábbi évek­hez hasonlóan megkötöttük a szerződéseket a szomszédos gyöngyösi, markazi, visontai gazdaságokkal, melynek ér­telmében feldolgozunk egyes általuk termelt faitákból- na- gvobb mennyiséget, hogy mi­nél iobban kihasználhassuk a palackozóüzem két és fé1- hárommillió palackos tölt.ő- kapaeitását, s útnak indít­hassuk maid az NDK-ba, Lengyelországba. Szovjeh. unióba a szerződésekben vál­lalt. olaszrizling. leánvka és rizlingszilváni bormennyisé­get. Az abasáriak egyébként mint második szüretre ké­szülnek az oltványbetakarí­tásra. Az idén az időjárás ellenére csaknem két és fél millió oltványra számítanak, s a szaporítóanyag egv része az úgynevezett ..vörösprog­ram”, vagy „bikavérprog- ram”-ba bekaocsolódott gaz­daságok ellátását segíti. Hmm l!iós exDßri A Mátra alja legielentő- sebb szőlős gazdaságában, a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban is legalább há­rom héttel később kezdődhet a szüret. Még jó idő mellett is csak szeptember közepén foghatnak a szilvám és a leányka szedéséhez, -a hársle­velű, olaszrizling fajták pe­dig mindenképpen november elejére maradnak, bár ebben az időszakban az őszi fagyok már igen veszélyeztetik a termést.. Hogv mennyi szőlő kerül le a tőkéről, azt ma még nem tudni, hisz minden azon múlik, hogv egyáltalán beérik-e a termés. Pedig a gazdaság mindent megtett, hogv az esős időben erősen terjedő oeronosznórát és lisztharmatot megfékezze. s ennek érdekében tíz allen, lommal kellett a szőlőtábléh fölé emelkednie a rerme,r ző repülőgérteknek. Sainos növények még mindig érzik tavalyi két. jégverést, s az idén a regenerációhoz hasz­nálták fel tápanyaguk nagy részét. Ennek ellenére a gaz­daság szakemberei szerinti könnyen ’ elérhetik a terve­zett 85—90 mázsás átlagokat, bár a fürtök ritkábbak az átlagosnál. Ami a minőséget illeti, különösebben magas cukortartalomra nem számít­hatnak, de általános véle­mény, hogy közepes minősé­gű szőlőt még könnyen szü­retelhetnek kedvező időjárás mellett. — Akár napokon belül kezdhetnénk, ha csak a fel­készülésen múlna — mond­ja Kósik István, az állami gazdaság igazgatóhelyettese. — Rendben várják a szőlőt a présházak, a tárolók, a fel­dolgozógépek. A napokban tartott szemlén már vizsgáz­tak azok az új hűtőkonden­zátorok is, melyek a nagy. mennyiségű mustot óvják meg a túlmelegedéstől. A 70 ezer hektoliteres tárolótér mellett bővítettük az idén az erjesztőteret, a 6—7 millió palack töltésére alkalmas palackozóüzemünkben vi­szont — lévén aránylag újak a gépek — csak a szokásos karbantartási munkákat kel­lett elvégeznünk. Bár évek óta hagyományos segítőtár­saink szüret idején, a debre­ceni és a gödöllői egyetemis­ták, igyekeztünk minél előbb megkötni az idei szerződése­ket, hogy naponta miptegy félezer diák szedhesse a sző­lőt. Szeretnénk, épp a késes miatt mielőbb biztonságban tudni a termésünket, hogy teljesíthessük hárommilliós borexporttervünket. A saszla már üveges — Egy hónapunk van még a szüretig — mondja Tu .ná­di József főágazatvezeto » gyöngyöshalászi termelősz .- vetkezetben. — igv nekür: ; is van időnk az előkészüle­tekre, hiszen az idő nagyon nehézen akar melegedni ^s így a csemegefajták is, elsősorban a saszla még most üvegesedik. A borszőlőkön a szemek viszont még boró nagyságúak és leealább ké.- három hete« meleg kellene, hogy időben beérjen. Akkor talán egy jó közepes termést szüretelhetnénk le. de i megfelelő minőségről 'e kellett mondanunk, hiszen a 18 fokot már aligha éri' el a cukortartalom. Eddig hétszer kellett permetezni a szőlőtáblákat, és még továb­bi két permetezés van. amit mi már nem is megóvásnak, hanem inkább term és men fős­nek nevezünk. Ezért is gon­doskodtunk nem kevesebb mint 1000—1200 diák fogadá- sára. hogy legkevesebb há­rom hét alatt az ö«s^°s sző­lő a présekbe kerüljön.* * 1978. szepteinroer 10., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents