Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-07 / 211. szám

Még mindig demokráciául Ezen a furcsa kifejezésen ne tessek megbotránkozni. Valami olyasmit szeretne ér­zékeltetni, hogy a demokrá­ciát nem elég csak kinyilat­koztatni, különböző módon okmányokba foglalni, mivel annak vérünkbe ivódása nem egyik percről a másikra zaj­lik le. Mi is jól tudjuk ezt, elég csak arra gondolnunk, hány évtizede tanulunk de­mokráciául? 5,-, most már mindent tu- duftk és mindent aszerint te­szünk is? o o o Az Egyesült Izzó Gyöngyös legjelentősebb ipari üzeme. Az a negyedszázad, amióta lerakták a falait, úgy elröp­pent fölötte, hogy még ma is csak fiatal gyárként emlegeti mindenki. Ennek az is oka lehet, hogy az ott dolgozók átlagéletkora még mindig a KISZ-korosztály ke­retei között mozog. Ha azt vesszük, velünk együtt nőtt, alakult ez a gyár a felszabadulást követően. Régi, megcsontosodott szoká­sok nem nehezítették szelle­mi mozgását, az újat pedig saját maguk lehelték bele a falak által határolt terekbe azok, akik idejöttek dolgozni, szervezni, irányítani, politi­kai és gazdasági munkát vé­gezni. Az Izzó gyöngyösi gyára furcsa helyzetben is van, mivel saját maga is két gyár­egységből áll: a gépgyártó, és a félvezetőket előállító rész­ből. Ugyanakkor azonban a nagy Izzó félországnyi szer­vezetéhez úgy csatlakozik, mint egy gyáregység. Ezek a kategóriák nem­csak szervezeti viszonyokat fejeznek ki, hanem jogi ho­vatartozást, jogi fogalmakat is. Főként az önállóság mér­tékében rejlik a legnagyobb különbség. Amikor tehát a gyöngyösi gyár demokratikus gyakorla­tát boncolgatjuk, mindjárt tudomásul kell vennünk, hogy bizonyos korlátok szab­ják meg az itteniek minden tevékenységét, mivel az anyagyár egy sor kérdésben maga intézkedik, és a hozzá tartozó gyáregységek veze­tőinek csupán a véleményét kéri ki, hallgatja meg. A lényegen az nem sokat változtat, hogy ez a konsul- táció nagyon nyílt és őszinte viták formájában zajlik le. De ne szisszenjünk fel ezen a tényen, mivel minde­nütt az a gyakorlat egyéb­ként is, hogy a döntés nem csapatmunka általában, ha­nem az egyszemélyi felelős feladata. Amíg a határozat meg nem születik, addig mindenki mondhatja a véle­ményét, ágálhat, győzködhet, kétségbe vonhat bármit, de amikor kimondják a vég­szót, utána már csak a vég­rehajtás következhet. Ezzel az alaphelyzettel a gyöngyösi Izzó esetében is szembe kell néznünk. o o o Ha valaki venné a fárad­ságot és végigböngészné a különböző rendelkezéseket, utasításokat, megállapod,áso_ kát, szerződéseket, ki jegyez­né belőlük magának azt, hogy a végrehajtásukban kik es milyen összetételben vesz­nek és vehetnek részt, mi­kor, miféle tanácskozást kell megtartani a szervezés során, akkor még véletlenül sem találna egyetlen olyan fórumot sem, amit nagyon nagy odafigyeléssel, törődés­sel meg ne tartottak volna a gyöngyösiek. Pedig... Ha csak a termelési tanács­kozásokat vesszük figyelem­be, akkor azt kell monda­nunk, egyszerre ötven helyen folyik ilyen eszmecsere Gyöngyösön. Egyszerre, te­hát egyidőben, csak gyáron belül. Az ember hajlamos, azonnal kételkedni abban, hogy ilyen mammuttevé- kenységet képes-e bárki ha­tékonyan működtetni. Pedig ha még azt is fel­sorolnánk, hányféle fóruma van a gyárban a demokráciá­nak, kezdve az üzemi négy­szögtől, az igazgatói tanácson, folytatva a brigádvezetök eszmecseréjével és a sor vé­gére hagyva a parlamente­ket, akkor nem győznénk a neveket emlegetni. Mind, valamennyi, a pa­pírra rögzített gyakorisággal . üzemel”, még véletlenül sem maradhat el egy sem. A lehetőség adott, minden­ki ott, és akkor mondhatja el a véleményét a termelésről, a gyártási feladatokról, a munkabérről és az üdülés­ről, ahol és amikor akarja. Tucatszámra találhat magá­nak lehetőséget, ha akar. o o o Érdekes megállapításra ju­tottak az Izzóban a politikai és gazdasági szervek vezetői. Az egyik ezek közül nem lát­szik új keletűnek, valószínű­leg máshol is hasonlóak a tapasztalatok. Történetesen arról van szó, hogy minél na­gyobb számú egy fórum, an­nál kisebb az azon részt ve­vők aktivitása. Ennek a for­Jól jött volna nagyobb előny Nyolc hónap alatt 87,9 millió tonna áruforgalom a vasúton A vasút augusztusi telje­sítménye összességében! meg­felelt ugyan a tervezettnek, áz őszi csúcsforgalmat te­kintve azonban jól jött vol­na nagyobb előny — hang­súlyozta a MÁV-vezérigaz- gatóság a vasút múlt havi munkáját összesítő adatok értékelésekor. A MÁV au­gusztusban a tervezettnél 51 ezer tonnával több, összesen csaknem 111,4 millió tonna árut továbbított. Ezen belül azonban kevesebb import került a vasútra, s főleg a tranzitforgalom maradt alatta még a tavalyinak is. A vasút vezetői korántsem elégedettek az eredménnyel, hiszen a belföldi forgalom­ban már az elmúlt hónapban is akadtak szállítási nehéz­ségek, részben belső fogya­tékosságok. részben a vas­úttól független okok miatt. Egész augusztusban példái.:I több tízezer kocsiigényt nem tudtak a kért időre, napra­készen kielégíteni, ezért ke­vesebb követ, kavicsot vit­tek el a tavalyinál. Az óha­tatlan pályaépítések, rekonst­rukciók miatt sokat ácso- rogtak a vonatok, növekedett a kocsiforduló idő. A las­súbb áruszállításhoz hozzá­járult a szomszédós vasutak fogadási készségének hiánya .is. Az év nyolc hónapjában együttesen 87,9 millió tonnás áruforgalmat bonyolított le a vasút, s az éves magas tervéhez képest időarányosan mintegy 250 ezer tonnás előnyre sikerült szert tennie. Szükség van és lesz is min­den tonna többletre,' mert a szeptemberi terv már 11 millió 850 ezer tonna áru továbbítását írja elő, á az igények talán még magasab­bak is ennél. A jelzések sze.rint a leg­fontosabb tömegáruk közül például 1,2 millió tonna szén, 900 ezer tonna kavics, fél­millió tonna kő és ugyan­annyi műtrágya vár elszál­lításra, s az eddigieknél több munkát ad a mezőgazdasági termékek fuvarozása. Változatlanul szükség van a fuvaroztatók és a vasút, különösen a vállalatok és a vasúti igazgatóságok operatív bizottságainak szoros együtt­működésére, a legnagyobb szállíttatok segítségére. Ezért kéri ismételten a vasút part­nereit a valóságnak megfe­lelő, reális kocsiigényekre, a hétközi és a hétvégi egyen­letes rakodásra, a ő^varigé- nyek lehető legpontosabb előrejelzésére. dítottja is igaz, természete­sen. A következtetést ebből aligha kell megfogalmazni szó szerint és ismételten. A másik megállapításuk már egy kicsit a merészség színvonalát súrolhatja egye­sek szerint. Volt bátorságuk azt mondani, hogy néhány korábban fontosnak tartott tanácskozásra, értekezletre semmi szükség nincs. Hogy­hogy? Bele akarják fojtani aszót az emberekbe? Nem. De vannak szervezeti formák, amelyekben a részt vevő személyek számban sem, összetételben sem változnak, csak az egyik alkalommal a műhelybizottságban, a má­sik alkalommal pedig az osz­tálybizottságban üldögélnek. És hallgatják ugyanazt, amit két héttel korábban a másik bizottságban hallgattak, és az egyáltalán nem valószínű, hogy elmondják itt is ugyan­azt, amit két héttel korábban a másik bizottságban már el­mondtak. Az ilyen formális összejö­vetelekre semmi szükség nincs. Egy pillanatig sem hú_ zódzkodtak attól, hogy ezt a véleményüket kimondják. Tudván, hogy a demokrácia nem szócséplést és unalmas időpocséklást jelent. o o o Mi lenne, ha nem demok­rácia, hogy az igazgatói ta­nácsban már két munkás is „hivatalos”? Igen ám, de mit kezd az a két munkás abban a testü­letben? Milyen témában tud „otthonosan” mozogni, egyen­rangú partnerként érvelni, véleményt mondani? Egyelőre ők is tanulják új feladatkörüket. Látszik ez abból is, hogy gyakran kér­deznek, ha még véleményt nem is mondanak. De nem az idegen félszegségével fe­szengenék a vezetők között. Majd belejönnek, ne féltsük őket. Bizonyára olyan szemé­lyeket’ delegáltak ebbe a tes­tületbe, akik valóban oda­valók. Ha már a jognál tartunk, ne hallgassuk el: többen szó­vá tették, hogy a szakszerve­zeti bizalmiaknak sokkal több joguk van, mint a párt­csoportvezetőknek. Ezt nem értik. Utóvégre a párt vezető szerepe. •. Nem folytatjuk. Látszólag igazuk van. De ha arra gondolunk, hogy a párt nem operatív részfel­adatokat lát el a gazdasági egységek termelési és szerve­zési tevékenységében, akkor az is világossá lesz, hogy a szakszervezeti bizalmiaknak is más a tennivalójuk és egészen más módon fejti ki tevékenységét a pártcsoport vezetője. Ez is demokrácia. o o o A munkaidő. Az nem me­het a munkaidő rovására. hogy mi most a demokráciát gyakoroljuk. Tehát? A kü­lönböző tanácskozásokat a munkaidőn túl kell megtar­tani. Mindenki a saját ta­pasztalatai szerint mondhat­ja, erre a törekvés egyre szé­lesebb körben megtalálható. De mikor leszünk annyira öntudatosak, hogy a munka­időből ne csípjünk el külön­böző összejövetelekre sem­mit? Ha a két műszak váltása között tartunk meg egy ta­nácskozást, akkor is lefara­gunk a munkaidőből az egyik műszak esetében elke­rülhetetlenül. Pedig ez is de­mokrácia: a kötelesség hi­ánytalan teljesítése, tehát a munkaidő termeléssel való kitöltése. Még csak egyetlen témát hadd említsünk meg. Az Izzóban is pontosan végrehajtják a demokrácia gyakorlására hozott intézke­déseket. Mindent szépen ki lehet pipálni: ezt is megtar­tottuk. azt is. De milyen mértékű az a törekvés, hogy ezeken a ta­nácskozásokon olyan beszá­moló hangozzék el, olyan szövegezésben, olyan adatok­kal, amelyek alkalmasak ar­ra, hogy az ott jelenlevő emberek mindegyike azonnal értse és megértse, ne kény­szerüljön arra gondolni, hogy ez úgysem neki való. Ö a melós, aki végezze a mun­káját, a fontos feladatok szervezését és végrehajtását pedig bízza azokra, akik ezt az elektronikus stílust, kife­jezési módot értik és ma­guknak kisajátították. Ez is demokrácia: a közérthető fo­galmazás, az arisztokratikus formák kerülése mindenben. Gondoljuk csak el: feláll valaki az emelvényre, két ki­ló súlyú papír a kezében, az­tán elkezdi olvasni, a szá­mok özönével önti nyakon a hallgatóit, olyan kifejezé­seket használ, amelyek csak félmaroknyi ember számára egyértelműek, és erre azt mondják, termelési tanács­kozás — gyári szinten. Ejnye! o o o Az Izzó gyöngyösi gyára most ünnepli fennállásának huszonöt évét. A város leg­jelentősebb üzeme. Ezrek tanulnak itt odaadóan dol­gozni, ezrek ismerkednek itt az üzemi munkával, hogy annak révén maguk is for­málódjanak a gyárhoz, a munkáséletformához. Élik, gyakorolják, sőt: tanulják a demokráciát, de ugyanakkor alakítják is. Mert gondolkoznak, mert véleményt mondanak, mert arra törekszenek, hogy mi­nél tartalmasabban lássák el feladataikat. Százan — százezret G, Molnár Ferenc A budapesti RAMONA Ipari Szövetkezet abasári telepén; közel 15 éve készítenek gyermekruházati cikkeket. Az itt dolgozó — több mint száz katonafeleség — a negyedéves ér­tékelés alapján mintegy százezer gyermekoverállt, inget és egyéb termékeket állított elő. Képünkön: Tóth Fercncné és társai az overállok összeállítását végzik. (Fotó: Szabó Sándor) Szerződés tizenöt évre Öl meg^fe sisöislfermeiesfli segítik A partneri kapcsolat már nem új. Az Eger—Mátra vi­déki Borgazdasági Kombinát évek óta több mint száz gaz­dasággal van termelési kap­csolatban Heves, Borsod- Abaúj-Zemplén. Nógrád, Szabolcs-Szatmár és Hajdú- Bihar megyében. Ez a kap­csolat főleg a szőlőtermelés fokozására irányul. A kombi­nát eddig öt évre szóló, kö­zéptávú együttműködési szerződést kötött a gazdasá­gokkal, a szőlőtermelést elő­segítő szaktanácsadásra, fel­dolgozásra és borfelvásárlás­ra. Ezt a kapcsolatot most új alapokra helyezik. A part­nergazdaságokkal tíz, illetve tizenöt évre szóló szerződést kötnek, amely a kölcsönös bizalom elmélyítését szolgál; ja. A szerződés nemcsak szaktanácsadásra irányul, Hanem kiterjed a borászati eszközök közös használatára, az együttes szőlőtelepítések­re, a fajtaválasztásra, me­lyet a piaci igényeknek megfelelően állítanak össze. A kombinát oltványokat biztosít a gazdaságoknak a szőlőtelepítésekhez. Erre vo­natkozóan a markazi, a nagy. rédei és az abasári termelő- szövetkezettel kötöttek hosz- szú távú együttműködést az oltványtermelésre. A tíz-ti­zenöt éves szerződés lehetővé teszi az exportigényeket szolgáló bikavér-program megvalósítását, továbbá a fehér bort adó szőlők telepí­tését is. Megkezdődött cukorgyártás Selypen (Tudósítónktól) Sikeresen befejeződtek a főpróbák a Mátravidéki Cu­korgyárak hatvani és selypi Hatvani újdonság a burgonyapelyhes kenyér Eger és Gyöngyös után Hatvan nagyobb üzleteiben is megjelent az ízletes, nehe­zebben száradó burgonya­pelyhes kenyér, amelyet egy- kilogrammos cipók formájá­ban gyárt a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat. Ára hat forint, s a választék bővítéseként egyelőre öt-hat mázsányit forgalmaznak be­lőle. Amennyiben érdeklőd­nek a fogyasztók, idővel nö­velni tudják a nullás liszt­ből és burgonyapehelybol ké­szített termék mennyiségét, s juttatnak a város környéki községeknek' is. A vállalat hatvani telepe egyébként változatlanul na­pi 114 mázsa kenyeret gyárt. A két műszakban dolgozó pékek három hete kaptak először új gabonából őrölt lisztet, tíz napja pedig már csak ebből készül a város kenyere. Kasza Kálmán üzemvezető osztja a fogyasz­tók véleményét: baj van a minőséggel. Az idei lisztből egyelőre ragacsos, esztétikai­lag erősen kifogásolható ke­nyeret tudnak szállítani fo­gyasztásra. Meg is magya­rázza az okát. Nincs gond a búza sikértartalmával, meg­van a hektolitersúlya, vi­szont enzimszegénnyé vált a gyors szárítás következtében. Az igények kielégítése érde­kében most Hajdú-Bihartól várnak segítséget. Onnan rendeltek t-’zvagonnyi lisz­tet, abban a reményben, hogy nem olyan pörkölt gabonából őrölték, mint a jelenleg rak­táron levőt. A selypi Zsófia- malom csörgedeztett időn­ként későbben aratott. ter­mészetes száradású búzából készült lisztet, így annak a keverésével igyekeznek javí­tani a hatvani kenyér minő­ségén. A sütőüzemben egyébként változatlanul sláger a csoko­ládés rúdostya, két hete már csali exportra szállítják, s idei termelési értékük e ke­resett cikkből 25 millió fo­rint felett van. Szeretnék a nápolyi hozamát növelni, ezért közeljövőben a nagyon munkaigényes csomagolást tovább gépesítik. A sütöde egyik dolgozójának van egy újítása, azzal kísérleteznek. Ha beválik, csökkenthetik az itt foglalkoztatott asszonyok, lányok számát, illetve tudá­sukat. erejüket a rúdostya előállításánál kamatoztathat­ják. Hogy hová utazik ezek­ben a napokban a hatvani nápolyi? Előbb Ausztriába, majd Kuvaitba és Jordániá­ba szállítanak több száz má­zsányit. Természetesen jut hazai piacra is, legfeljebb a „tálalás” nem lesz olyan íz­léses, mint az exportcikké. Bár igaz, a külföldnek egy-egy csomagot az itthoni­nál négy forinttal többért számláznak... (m. ay.) gyáregységében. Tegnap reg; gél 6 órakor a selypi gyár­egységben megindult a cu­korrépa feldolgozása. A be­rendezések kifogástalanul működnek, már a délelőtti órákban megkezdték a nyers­lé bgáűrítését, A becslések szerint a cukorrépából re­kordtermés várható a válla­lat termeltetési területén is. A cukorrépa első cukortar­talom vizsgálatai is azt mu­tatják Selypen, hogy a répa cukortartalma magasabb az előző évi átlagnál. A két gyáregység beruházására 130 millió forintot, felújítására pedig 120 milliót fordítottak. A szezon előreláthatólag Hat­vanban és Selÿpen is 140 na­pig fog tartani, s napi 550 vagon cukorrépát dolgoznak fel. A 750 ezer tonna szer­ződött cukorrépa feldolgozá­sa és beszállítása biztosított. Hatvanban a 90. cukorrépa- kampány két nappal később, szeptember 8-án Fo^ kezdőd­ni. Ködmon Ferenc 1978. szeptember 7., csülörliiíj

Next

/
Thumbnails
Contents