Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-06 / 210. szám

II termelés fegyelme EGY-EGY ÜZEMEN BE­LÜL a korszerű nagyipar finomművű munkamegosz­tásának szerkezetében min­dennek pontosan kijelölt helye van, pontos feladat­körökkel, időre szóló mun­kaprogramokkal. Ez abban is megmutatkozik, hogy ha bármiben fennakadás tá­mad, vagy bárki nem végzi rendesen a munkáját — akkor ez a precíz termelő­szerkezet valamiben azon­nal „visszajelez”, jelzi a hi­bát, a fegyelmezetlenséget, a mulasztást. Néhány ter­mék minősége silányabb lesz, vagy haszontalanul fut el 5—10 perc, esetleg mű­szakonként 1—2 óra. Ezért a termelés fegyel­me ebben a specializált és szorosan együttműködő vál­lalati szervezetben az egyik legfontosabb „termelőerő”. Napjainkban még elég sok sematikus és konzervatív né­zet gátolja sokfelé a dina­mikus és rugalmas gazdál­kodást. Ezek közül az egy­szerű mennyiségi szemlélet a legmaradibb. Ez gyakran megmutatkozik abban is, ahogyan például összekeve­rik, pontosabban: azonosnak tartják a munkafegyelmet és a termelés fegyelmét. A munkafegyelem — sző­kébb értelmezésben, minden­napi használatában — való­jában „mennyiségi” követel­mény: mennyiségek, időpon­tok, időtartamok betartásá­ra vonatkoztatják. E szem­lélet szerint jó a munkafe­gyelem, ha nincs késés, ha a 8 órát mindenki kidolgoz­za, ha az ebédidő nem ^obb 30 percnél, ha' az ember a szükségesnél hosszabb időre nem hagyja el a munkahe­lyét műszak alatt, ha a munkadarabot határidőre át­adja. illetve , ha megadott (vágy vállalt) időközönként átad egyet. E szemlélet tulajdonkep­pen „kívülről” nézi a mun­kát. E szerint az a fontos, hogy az ember ott legyen a gépe mellett,4 vagy a szere­lőszalagnál, vagy az íróasz­talnál és tevékenykedjen, dolgozzon szorgalmasan. Per­sze az „elrohanó idő” szem­pontjából ez is fontos. Hiba lenne tagadni, hogy a ma­gyar gazdaságban e téren is van még rendbetenniva- ló bőségesen. A termelés igazi, hasznos fegyelme szempontjából azonban valójában az a lé­nyeges, amit az ember dol­gozik; hogy mennyit ér az, amit csinál, hogy mit állít elő és milyen minőségben, milyen színvonalon? A vevőket a világpiacon a termékek „tudománya’’ — használati értéke — minősé­ge, ára. élettartama érdekli, ezeket fizeti meg s az ő szemszögükből az a gyár magánügye, hogy az emberei például lógósok-e. vagy sem. A termelés fegyelme * ellen tehát nemcsak az vét, aki munkaidőben lóg. Ezzel is kárt okoz persze. A népgaz­daságnak, a gyárnak a na­gyobb veszteséget viszont az okozza, ha például valami­nek gyenge a minősége. Vagy, ha sok a selejt vala­hol azért, mert rosszul ké­szítették elő a munkát, s azután kapkodni kellett a határidő teljesítéséért. Vagy ha nem olyan minőségű anyagot szállított a koope­rációs partner, amit kértek tőle. Mindezt mast rendkívül időszerű végiggondolni, hogy a tartalékok tárházát való­ban mindenütt pontosan fel­mérhessék. Időszerű így kö­zeledni a munka- és üzem- szervezés, az ügyvitelszerve­zés teendőihöz, tehát azt látni, hogy itt nem lehet másra „mutogatni”: ő dol­gozik rosszul, ő a fegyelme­zetlen, ő az, aki nem ért hozzá stb. -r- mert sóikor igen nehéz lesz előrejutni. Vezető és vezetett, munkás és adminisztrátor, mérnök és kereskedő — vagy: a mű­hely és a fejlesztés, az anyagbeszerzés és a gyártás­előkészítő osztály stb. — le­gyen maradéktalanul meg­győződve arról, hogy eo- ben a nagyipari szervezet­ben egymás nélkül egy lé­pést sem juthatnak előbbre. Ebben a szervezetben min­denkinek — vezetőnek, mun­kásnak, mérnöknek — igye­keznie kell szembenézni sa­ját gyengeségeivel, mert a termelés fegyelmét csakis va­lamennyiüknek szilárd és magas színvonalú munkafe­gyelme javíthatja, teremthe­ti meg. Nem csak az egyes munkahelyet vagy az irodát kell megszervezni — hanem az egész gyárat, az egész ter­melési folyamatot a terve­zéstől az értékesítésig. Ezért a gyakran emlege­tett versenyképesség növe­lése nemcsak a gyártmány- szerkesztő gondja, hanem legalább annyira a . techno­lógusé is, illetve a termelés­ben részt vevő valamennyi munkás, műszaki és admi­nisztratív irányító gondja. Több mindenben nem áll— juk ugyanis a versenyt a legfejlettebbekkel : a gyárt­mányokban, a munkaidő ki­használásában, a gépek és az emberek kihasználásában — tehát a termelékenységben; a minőségben, a szállítási határidőkben, a ráfordítások­ban, tehát az árakban sem; a fejlesztések átfutási idejé­ben, a munkafegyelemben, a szervezettségben és így to­vább. EZEK EGYÜTTESEN ma­gas színvonala adja a magas színvonalú termelési fegyel­met — azt is mondhatjuk: termelési kultúrát. Egyszóval ma már versenyképes ter­melési fegyelemről is érde­mes beszélni. S ennek meg­teremtése legalább annyira fontos, mint a versenyképes termékszerkezet. Ez utóbbi ugyanis mit sem ér az előb­bi nélkül. Gerencsér Ferenc 0 ' • » rr ajego- slkairészek Peíaülányáró! Olajégő-alkatrészeket is gyártanak már Petőfibányán. A Mátrnalji Szénbányák ve- gyesüzemébcn készülő MGT —S-as primer tekercseket az Automatikai Műveknek szál­lítják. Képünkön: Ludányi Zoltánnc, munka közben. (Fotó: Szabó Sándor) Hatvan a végsë győzelemért Társadalmi üggyé vált a társadalmi munka Ismeretes, hogy a megyei tanács kitüntető oklevelét és pénzjutalmát immár kétszer elnyerte Fiatvan, éspedig el­sősorban azért a sokrétű, eredményes társadalmi, vá­rosfejlesztő munkáért, ame­lyet a helyi polgárok ezrei végeztek. Közhasznú fizikai és szellemi tevékenységről van itt szó tulajdonképpen. Olyan szervezett akciókról, amelyek a területi emész­tési politikába illenek, össz­hangban a pártbizottság és a tanácsi testület célkitűzé­seivel, a lakosság valós igé­nyével. Az elsőséget tavaly és tavalyelőtt, tehát két egy­mást követő esztendőben szerezte meg Hatvan. S ha néhány összehasonlító ada­tot lejegyzünk, mihamar ki­tűnik, hogy a helyes szem­lélet nyomában szinte rob­banásszerűen futott fel a Pro Ágria Kitüntetés a várostól Negyedik éve ítéli oda Eger Város Tanácsa az álta­la alapított ,,Pro Agria” ki­tüntetést az erre legérdeme­sebbeknek. Eddig 19-en ré­szesültek ilyen elismerésben, közöttük — politikai, társa­dalmi, gazdasági vezetők, közéleti személyiségek mel­lett — Mirkovszki József, a Heves megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat brigádvezetö- helyettese is. A munkásembert nemrégL ben — mint már hagyomá­nyos: alkotmányunk ünne­pe alkalmából — érte a megtiszteltetés, amiről őszin­te szavakkal vallja, hogy nagy örömet okozott neki, noha nem járt semmiféle pénzzel, pusztán erkölcsi ju­talom. — Tősgyökeres egri va­gyok — beszéli néhány perc­re félre tévén napi feladata­it az építkezésen, ahol ép­pen utolérem — s jobbára itt is telik a szolgálatom, itt kőműveskedem, szinte az elejétől. Mindössze pár esz­tendőt „csavarogtam” az ál­lami építőkkel a megyeszék­helyen és a megyén túl is. S ezt a kis időt leszámítva, tényleg a várost gyarapítóm, vagy csinosítom a munkám­mal. Ám, hogy ezt annyira figyelik, olyan nagyra tart­ják, annyi társam között így megjegyeznek, így megtisz­telnek azokért, amiket én igazán a legtermészetesebb­nek veszek, hát, bizony, nem is gondoltam volna! Pedig — ahogyan röpke beszélgetésünkből is kiderül — azért gondolhatta volna. tűn évtizede — hogy a ta­nácsi építőknél dolgozik — ugyanis csupa fontos megbí­zásban van része. Akár újat épít, akár valamilyen felújításban segít. Sok szép létesítmény születésénél bá­báskodott, most is éppen egy korszerű autószerviz kivite­lezésén osztozik. Eger, külö­nösen a történelmi belváros számos értékes épületének rekonstrukciójánál próbázott szakértelemből, ügyességből, leleményességből, kitartás­ból. Máig sem tudja felejteni a Bajcsy-Zsilinszky utcai kútalapos megoldást, vagy azt a Széchenyi utcai mű- emlők házat, amelynek tartó­falát csaknem teljesen ki­cserélték, miközben fenn. az emeleten, helyükön marad­tak a lakók. Évekig volt brigádvezető, régóta helyet­tesként irányítja a rábízott csapatrészt kőműves létére obikor kubikosként, zsalu— zóként, vasbetonszerelőként, spa^dm-unk^skévt is. ha a szükség úgy kívánja. Nem mond ellent, ha a megszo­kottnál többet kérnek tóle, tnncTpv után S7:nlnalç. Ivtïv maradion még. mert anya­got hoztak, most lehetne kicsit „ráverni”, vagy törté­netesen hajnali nécvre hív- : 'V valami elbontandó állványhoz. Kommunista műszakot, társadalmi mun. kát vállal, ki nem marad­na olyan dologból, amiben mások is benne vannak. — De, hát, mit tartozik mindez a városra...? — kérdi még most is hitetlen- kedve. hogy az első mun­kásembert ért kitüntetést emlegetem. — Ez az én dol­gom. Nincs abban semmi különös, hogy szeretek dol­gozni, élvezem a szakmá­mat, s kitartok húsz eszten­dő után is annál a vállalat­nál, ahol, úgy érzem, meg­becsülnek. Mert az az igaz­ság, hogy tapasztalatom sze­rint megtaláltam, megtalá­lom a számításaimat, tudom, máshol sem adnának többet Tisztességesen megfizetnek, rég’ kipótolták már számom­ra is a szőkébb esztendőket. Sokszor kaptam jutalmat. kiváló dolgozóvá avattak négy éve 10 ezer forintos kamatmentes kölcsönben ré­szesültem, amikor munka­társaim — jórészt a brigád­tagok — segítségével szép. kétszoba-összkomfortos csa­ládi házamat építettem a ré­gi kis otthon helyén. A ke­resetünkből taníttatni tudtuk két gyerekünket, az idősebb (Fotó: Szabó Sándor) már segéd, autószerelő. A kisebb pedig, ha minden jól megy, ide jön a cégünkhöz festőtanulónak az ősszel. A nagyobbnak motorkerékpárt vettünk, 250-es Jáwát, de kaphatott volna akár gépko­csit is. Csak hát. azt mond­ta. hogy rövidesen katoná­nak viszik úgyis, két, évig mi lenne az autóval. így a pénzt másra költöttük. S az autóra most már a gverek gyűjt.. Hónapról hónapra félre teheti, amit. haza hoz. S a kisebbnek is megadjuk, ami kell. A Vállalati köl­csönt visszafizettem már, OTP-tartozásunk is alig van... A munkámért meg­kaptam hát mindent. A „Pro Agriá”-t. amolyan ráadás­nak tartom. A város nemes gesztusának... Gyóui Gyula városszerte végzett társadal­mi munka értéke. „Kém állunk meg" Tekintsünk vissza 1976-os teljesítményünkre, amikor kevés híján ötmillió • forint értékű az üzemi, vállalati, egyéni szinten produkált munka, s ebből egy lakos­ra 212 forint jutott — mond­ja Patkó Imre tanácselnök. — Az 1977-es esztendőben mégis duplázni tudtunk, a tervezett hatmillióval szem­ben tíz és fél millió forint volt az összefogás eredmé­nye. S érdemes kiragadni néhány érdekesebb munka- területet, megvalósított ter­vet. A két esztendő során csaknem kétmillió forint ér­tékű társadalmi munkát for­dítottak polgáraink az ifjú­sági táborra, egymilliót a Hunyadi téri piac korszerű befedésére, két és fél milliót ér a.Csányi út menti szemét­telep lefedésére, s majdnem egymillió forint az utak, ut­cák építésében nyújtott se­gítség; Ügy érzem, lehetősé­geink csak javultak a jövőt illetően. Nem állunk meg. A nyert lendülettel az idei esz­tendőre kitűzött célunkat is megvalósítjuk. Hogy ez fo­rintban mit jelent, s minő területet? Szeretnénk az idén legalább tizenkét millió forintnyi társadalmi munkát szervezni, éspedig főként gyermekintézmények, köz- művelődési feladatok meg­oldására. Az első ’félesztendő mérlege jóval biztat. Elértük a hétmilliót! Bevált móílszerslc Későbbiek során kirajzo­lódott előttünk ,hogy a gyor- , san felfelé ívelő, dinamikus társadalmi munkát, a sok millió forint értéket miféle módszerekkel sikerült elér­niük a hatvaniaknak. Idő­szakonként voltak kam­pányszerű megmozdulások például, amikor egy-egy hét­végen felbolydult szinte az egész város. Ki árkot tiszto­gatott, ki kertet, parkot ásott, ki pedig a különböző játszó­terek berendezésének fel­újításán fáradozott. Más al­kalommal a VIT jegyében folyt rendes idő után is a munka, hogy az így teljesí­tett forintok az ifjúságpoliti­kai elvek megvalósítását se­gítsék. A kommunista mű­szakok szervezése ugyanek­kor arra irányult, hogy a vá­ros különböző létesítményei­ben esedékessé vált szak­ipari munkákat végezzék el a társadalmi érdekekért csa­tasorba állt ifjak, idősebbék. De feltétlenül külön kell szólnunk a széles körű moz­galom folyamatosságáról ! Mert Hatvanban nemcsak kommunista műszakok, al­kalomszerűen szervezett hét­végi „nagytakarítások” jelen­tik az egyetlen utat. A nép­frontbizottságok, a tanács­tagok, és lakóbizottsági el­nökök szinte hétről hétre megmozgatnak kisebb-na- gyobb csoportokat, s szapo­rodik az olyan szocialista brigádok száma is, amelyek rendszeresen visszatérnek patronált intézményükhöz, hogy karbantartást, felújí­tást, parkosítást végezzenek. Tervek és célok — A megnőtt, szerteágazó, nagy értékű társadalmi mun­ka részünkről is több figyel­met, összehangoltabb, irá­nyítást követel. Ezért más megyék gyakorlatához ha­sonlóan szeretnénk egy vá­rosfejlesztési irodát létre­hozni! — jegyezte meg a téma kapcsán a tanácselnök. — Itt tartanák nyilván a kü­lönböző jellegű társadalmi munkákat, rögzítenék az ér­tékét, s természetesen az iro­dára tartozna a szervező, irányító feladat. Flogy ezen túlmenően mire törekszünk a közeljövőben? Ahogyan már „Társadalmi munkáért” és „Hatvan városért” kitüntető jelvényt, plakettet alapítot­tunk, továbbra is célunk a jó társadalmi munkások ösztönzése, népszerűsítése, megbecsültetése. Változatla­nul fontos, hogy a társadalmi munkavállalások eredményét évente értékeljük és tudato­sítsuk a lakosság körében. S amire különösképpen ügyel­nünk kell: túl a tanács, nép­front és a lakosság kapcso­latán, szorosabbra kívána­tos fűznünk az együttműkö­dést a nem tanácsi szervek­kel, hogy erősödjék tömeg­bázisunk. Harmadszor is! Ami az elmondottakból, lejegyzettekből kiérzik, szin­te egyértelmű. A pártvezetés és a tanácsi testület, vala­mint a népfront igen céltu­datosan arra törekszik, hogy a megye szép elismerése, to­vábbá a vele járó magas pénzjutalom az idei eredmé­nyek alapján harmadszor is Hatvannak jusson. Ez mindenképpen huszá­ros bravúr lenne! Ám azon­nal hozzátehetjük, reális alapja van a bizakodásnak. Néhány esztendő alatt a tár­sadalmi munka társadalmi üggyé vált a városban, fel­rázva a közömbösöket, meg­győzve a hitetleneket... Moldvay Győző I MmüsRjoSí 197S. szeptember 0„ szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents