Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-30 / 231. szám

Döntés és kockázat A'mondás ősi. közismert. K már-már közhelyszerű. „Ri­zikó nélkül nincs üzlet” — e szavak Igazságát jól tudta már a „történelem előtti idők” kereskedője is. Tisztá­ban volt vele, hogy némi bi­zonytalanságot, a kudarc esetleges bekövetkeztét vál­lalnia kell, a haszon, a na­gyobb nyereség reményében. A mondást mi is gyakorta hangoztatjuk — a hétközna­pokban. Vásárláskor, a va­sárnapi ebéd megbeszélése­kor, a nyári üdülés színhe­lyének a kiválasztásakor kö­rültekintően, gondosan dön­tünk, s vállaljuk a kockáza­tot is. Mert megeshet, hogy kiderül, a piros helyett a barna szebb szín lett volna az ülőgarnitúránál, az ünrje- pen jobban esett volna ebéd­re a rántott csirke, mint a paprikás vagy érzésünk sze­rint jobban pihenhettünk volna a Balatonnál, mint a Velencei-tónál. Tudjuk, hogy kockázat híján nem is remél­hetünk nyereséget. Levonjuk tehát a következtetéseket, s legközelebb a korábbi ked­vező, avagy kedvezőtlen ta­pasztalatok tudatában hatá­rozunk majd. A munkahelyen persze más a helyzet. Pedig az alap­képlet ott sem különbözik a hétköznapitól. Adottak az al­ternatívák, adott a tudásunk, s ’a- gondolkodásmódunk, döntenünk kell.> És a döntés magával hozza a kockázatot is. A kettő egymástól elvá­laszthatatlan. Legalábbis jó esetben, amikor a döntés va­lóban az — a felkínált lehe­tőségek közül a látszólag leg­megfelelőbb kiválasztása. És mégis. Valahogy mintha ódz­kodnánk a határozottságtól, az elhatározástól. Tudjuk mit kellene tennünk, tisztá­ban vagyunk a lehetőségekkel, s ennek ellenére a cselekvés­nél szimpatikusabb számunk­ra a döntés halogatása. Mert „bem dönteni” még mindig egyszerűbb. Kézenfekvő példa minder­re az eset, amikor megürül égy vezetői. poszt, s felettes­ként, határoznunk kellene a kinevezésről., Ha valóban irá­nyítók vagyunk, nem tehe­tünk mást, mint felmérjük a lehetőségeket — a szóba jö­hető' személyek körét —, gondosan elemezzük ma­gunkban, melyikük mire ké­pes. s gondolkodásunk „ered­ményét” összevetjük az igé­nyekkel. És mire befejezzük a „műveletet”, tisztán kell hogy előttünk álljon: kit, miért javasolunk, nevezünk ki az adott tisztségre. Persze — és ez hozzáteen­dő —, az elmélet és a gyakor­lat — két dolog. Megeshet, hogy az általunk kiválasztott végül is csődöt mond, utólag derül ki, hogy a másik vagy a harmadik mégiscsak alkal­masabb lett volna vezetőnek. Ezt a jelenséget úgy hívják, hogy kockázat, s már volt ró­la szó, hogy minden döntéssel együtt jár. És ez az a dolog (vagy veszély), amely miatt többnyire tartózkodunk, ide­genkedünk a döntéstől. Mert — ismétlem — nem határoz­ni még mindig egyszerűbb. Főként a felelősség szem­pontjából. Ha nem teszünk mást, mint halogatjuk a ha­tározást, tanácsokat kérünk „lentről” és „fentről” (az ilyen esetekben többnyire azért fentről), végül csak megoldódik minden. Minden­ki tudni fogja a környeze­tünkben, hogy nem álltunk oda teljesen a_ végül is ki­nevezett mellé, így a ku­darcáért sem lehetünk tel­jességgel felelősök. Tiszták maradtunk. A kérdés csupán annyi: nevezhetjük-e ma­gunkat valóban vezetőnek? Egy kinevezés képzeletbeli történetét ismertettem fen­tebb, ám a megoldandó kér­dés lehetett volna akármi más. Engedélyezés, fegyelme­zés, dicséret, átszervezés — és vég nélkül, sorolhatók a példák. Ami fontos az egész­ben, hogy kissé divat lett nálunk „nem dönteni”. Mert az simább és veszélytelenebb. Mert magabiztos állásfoglalás híján nem kell, hogy erkölcsi kötelességünk legyen a ha­tározott kiállás korábbi vé­leményünk mellett. És a tét­lenség valóban veszélytelen. Mi történhet? Legfeljebb ma­rad minden a régiben, ahogy volt az elődnél vagy az azt megelőző időben. És ha any- nyi ideig elmentek valahogy — jól, rosszul — a dolgok, minek a • változtatás? A „majd csak lesz valahogy” elve pótszer ilyenkor, lett lé­gyen akármilyen szükségsze­rű a változtatás. Körültekintően felmért le­hetőségek, az. előzőek mérle­gelése után döntés, a kocká­zat figyelembevételével, majd a felelősség elvállalása. Tu­lajdonképpen néhány szóval leírható folyamatról van szó. És a folyamat egyes ele­mei korántsem kitalációk, egymásból, kézenfekvőén kö­vetkező tényezőkről van szó. Olyan dolgokról, amelyek nem jelenthetnek újdonsá­got, megvalósíthatatlan kö­vetelmény egy koncepció­zus vezetőnek. Ha valóban koncepciózus és valóban ve­zető. Malonyai Pcter Gyalog vagy gépfár ma vön ? Egy ellenőrzés tapasztalatai Rafael Francia Mestre és Soós Gábor lálogalása hatvani üzemekben Negyedik napja tartózko­dik hazánkban az a kubai delegáció, amelyet Rafael Francia Mestre, a Kubai Köztársaság mezőgazdasági minisztere vezet. A kubai szakembereket fogadta Ro­many Pál miniszter, s a ven­dégek ellátogattak több me­zőgazdasági nagyüzembe, tegnap pedig Hatvanban kö­szönthettük őket. Rafael Fran­cia Mestre és kísérete . dr. Soós Gábor MÉM-államtit- kár társaságában érkezett megyénkbe, s elsőként a Mátravidéki Cukorgyárak hatvani üzemét kereste fel. Itt Vrabecz Mátyás igazga­tó tájékoztatta őket a gyár történetéről, a most folyó répafeldolgozás eredményei­ről, majd üzemlátogatás kö­vetkezett, amelynek során a kubai szakemberek megte­kintették a rekonstrukciós munkák során kialakított ott új épületeket, technikai be­rendezéseket. Mint a látogatás alkalmá­val Rafael Francia Mestre ■ miniszter kifejtette, több napos útjuk célja a két or­szág mezőgazdasági együtt­működésének továbbfejlesz­tése, a lehetőségek kutatása, s ebben a Heves megyei, hatvani szemle is hasznukra szolgált. í. .de én nyugalmazott igazgató vagyok A külföldi turista is útbaigazítást kap Az eligazításon mindenki megkapta a feladatát. Az úgynevezett razzián a cél ezúttal a gyalogosok védel­me volt. S, hogy éppen az egri Lenin úton történt a legtöbb ellenőrzés? Ennek sajnos „történelme” van, ugyanis az utóbbi hónapok- ban-években nemegyszer jelent meg híradás tragikus, vagy súlyos kimenetelű közlekedési balesetekről — éppen a gyalogátkelőhe­lyekkel kapcsolatban. Vajon mindig a gyalogos a hibás? Vagy mindig a gépjárműve­zető? Ezen a végtelenségig vitatkozhatunk, de a vita nem forraszt össze csonto­kat, s nem adhat vissza éle­teket. ff Vadásztak" a népi ellenőrök „Bakiövőkre" találtak Hevesen Vajon nyúlnak, vagy. va­dásznak nehezebb-e lenni? Szerintem nyúlnak. Laikus érveim pedig a következők: bármennyire is okosak, ér­telmesek a kis tapsifülesek, de mégiscsak oktalan álla­tok. A hideggel ugyanúgy dacolniuk kell, mint a me­leggel, az esővel, a hóval, a reggelit, az ebédet, a vacso­rát sem tálcán kapják. Gyakran esnek csapdába, életük nemcsak a nagyobb’ ragadozóknak van kitéve, hanem a sok-sok vadásznak is. Védekezni pedig mind­össze úgy tudnak, ha ' elbúj­nak, vagy ha elfutnak üldö­zőik elől. Summa summá- í'um: nem könnyű ma nyúl­nak lenni. Persze a vadászélet sem mindig- leányálom. Ismerni és tisztelni kell a vadászko­dás írott és íratlan szabá­lyait, gyakran kell korán kelni, az állatokat sem csak pusztítani, hanem gondozni is kell. Számon kérik a kia­dásokat, bevételeket, arról npm is szólva, hogy a vadak sem mindig a mejelölt uta­kat járják. Végül a prémiu­mok, a jutalmak elosztása sem kevés gonddal jár. Szóval nem fenékig tejfel a puskások élete sem. Any- nyira nem, hogy néha. — ha ritkán is —. még a bokáju­kat is megüthetik. Ahó^an történt például ez nem is olyan régen a hevesi Nimród vadásztársaságnál. „Elkallódtak” a jegyzőkönyvek Nem kívánjuk a régi se­beket felszaggatni, mindösz- sze azt szeretnénk elmonda­ni, hogy miként is lőttek „bakot” a szóban forgó va­dásztársaságban. Ahogyan a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 1976-ban készült vizsgálati , jelentésében is olvasható: a társaság gazdálkodásában évek óta elhanyagolták a belső ellenőrzést, igen sok kifogással illették a népi el­lenőrök a Nimród admi­nisztrációját, bizonylati rend­jét, s fegyelmét egyaránt. „Kiszúrták” továbbá azt is, hogy a közgyűléseken csak a különböző bizottsági tagok hozzászólásai kerültek jegy­zőkönyvbe, aztán egyszer csak ezeknek a jegyzőköny­veknek a többsége is szőrén, szálán eltűnt. Indokolatla­nul magasnak találták a vadbefogást ösztönző pré­miumok összegét, durva „sportszerűtlenségnek” minő­sítették, hogy néhány sport­vadász olyan összegeket is felvett, amelyekért nem dolgozott meg. Leváltások, büntetések Mindezek után nem cso­dálkozhatunk, hogy a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság fegyelmi felelősségre vonást és rendcsinálást ja­vasolt a Nimródnál. A figyelmeztető szavak eredményeként a vadász- mestert, a fővadászt, a fő­könyvelőt és a pénztárost leváltották, további bünte­tésként éves tiszteletdíjukat is megvonták. A korább’i ve­zetőket új „vezérkar” vál­totta fel, döntés született ab­ban is, hogy a jogtalanul felvett jutalmakat, prémiu­mokat vissza kell fizetni, ígéretek hangzottak el a félyadtenyésztés fellendítésé­re, valamint a gyakoribb •társadalmi munkával kap­csolatosan is. Elhatározták, hogy megszigorítják a repre­zentációra fordítható össze­gek felhasználását, a sze­mélygépkocsik igénybevéte­lét. „Odafigyelnek”, a fuvar, a lődíj elszámolására, máé gaslest készítenek, rendbe teszik és tisztán tartják a vadászházat. Nem volt „ki­fogása” végezetül a társaság tagjainak az ellen sem, hogy a Heves megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság egy bizonyos idő eltelte után ismét bele­pillant majd a Nimród éle­tébe, munkájába. Új „tisztikar", új élet A megyei NEB — szoká­saihoz híven — természete­sen állta a szavát, és a kö­zelmúltban nem kis figye­lemmel hallgatta meg a Nimród elnökének jelenté­sét, aki jogos büszkeséggel szólt az eredményekről, és őszintén elemezte a meglevő gondokat, hiányosságokat is. Jóleső érzéssel nyugtázták a NEB tagjai és vezetői, hogy az új életre tett ígére­tek többsége nem a ' falra hányt borsó sorsára jutott a Nimródban: Élénk és tar­talmas ma már a testületi, a szervezeti élet a társaság­ban, az ellenőrző és a fer gyelmi bizottság is gyakran hallatja szavát, érdemi viták folynak a közgyűléseken is. Nem Csáki szalmája a reprezentációra fordítható pénz, irattárba kerülnek a jegyzőkönyvek, az elmúlt két év alatt egyetlen balesetük sern volt. Fellendült a tár­sadalmi munka, erőfeszítése­ket tett a társaság a kultúr­növények védelmére is. A végzett munkával arányban állnak a prémiumok, meg­szigorították a bizonylati fe­gyelmet, az „ejfelejtett” tag­díjak is befizetésre kerültek. A példák egyértelműen azt bizonyítják tehát, hogy ko­rábbi „baklövéseit” nem­csak szavakban igyekszik mielőbb jóvá tenni ;a Nim­ród. Több mint szépséghiba Ennyi szép, s jó után akár még- dicséretet is kaphattak volna a NEB-től a vadász- társaság vezetői. Hogy az elismerés mégis elmaradt, annak két oka is van. A ki­sebbik: az elkallódott jegy­zőkönyvek az „istennek se” akarnak előkerülni. A na­gyobbik: a jogtalanul felvett prémiumot, jutalmat máig sem fizette még mindenki vissza. A vadásztársaság jelenlegi elnöke és volt tit­kára sem. Ahogyan a NEB- ülésen is megfogalmazódott : ez bizony már több mint szépséghiba. Akár úgy is fo­galmazhatunk, hogy újabb „baklövés”. Mégpedig a ja­vából.' Hát ezért maradt el a di­cséret. Pedig hogy ráfért volna a Nimródra. És ráadá­sul még azok is elestek tőle, akik megérdemelték volna — a száztagú társaság döntő többsége, akik soha semmi­lyen körülmények között nem ejtettek csorbát a vadá­szat írott és íratlan szabá­lyain. lioós József Civil és egyenruhás .rend­őrökkel, valamint a közle­kedésrendészet ' önkéntesei­vel a Grónay utca—Lenin út kereszteződésében foglal­tunk „harcálláspontot”. A többiekkel rádión tartottuk a kapcsolatot, s alig helyez­kedtünk el, már jött is az első jelzés: — Az IZ 26—26-os rend­számú, világos színű Tra­bant a belső forgalmi sávon nem adott elsőbbséget, a gyalogosoknak, intézkedje­tek. .. ! Jó negyvenes férfi a Tra­bant vezetője. Eleinte cso­dálkozik, ám amikor a rá­dióban megismétlik a sza­bálysértés tényét, nem vi­tatkozik. Csupán annyit je­gyez meg, hogy: — Kérem, én ennek és ennek a vállalatnak a nyu­galmazott igazgatója va­gyok. .. — Senki sem ható­dott meg, mert nem funk­cióval mérik a szabálysér­tések súlyosságát. Aztán sok jelzés érkezett, hogy valami baj van a biz­tonsági övék használatával. Hanyagság? Nemtörődöm­ség? Valamilyen „csalcazért- is” virtus? Nehéz erre vá­laszt adni, mert a megbír­ságoltak kivétel nélkül tud­ták, hogy miért van szükség a biztonsági öv használatara. Üjabb jelzés: egy bérau­tóbusz nem adott elsőbbsé­jSzinte felüdülésként ha­tott, amikor a rádió utasí­tására egy tehergépkocsit le­állítottunk. Tudniillik a fal első kereke a megálláskor a levegőben maradt, mint va­dászkutyának a lába. a hir­telen vett szimattól. S egyéb­ként is rendkívül bicegősnek tűnt az egész „szerkezet Hogy engedhették útjára a telephelyről... ? ! Itt már egyébként komolyabb intéz­kedésre is sor kerül! A ..razziát” időközben egy­re többen kísérték figyelem­mel. A gyalogosok is, okik egyébként nem a legbizton­ságosabb helyzetben léptek utána a zebrára. Mert ugye: az átkelőhely sem minden, ható, azaz: a gyalogos olt sem korlátlan úr. Elképesz­tő módon ment át gyalogos szólóban, sőt: babakocsit tolva ! Kisiskolások szurkolnak mellettünk, közöttük Bv- dinszki Gabi negyedikes ta­nuló a 4-es iskolából. Néha tanácsokat adott, figyelmez­tetett, sőt intézkedett egyik „kolléganőjével”, akit a szü­lei teljesen felszerelés nél­küli kerékpárral engedtek útjára. Nehéz lenne felsorolni, hány esetben kellett közbe­lépni. Hogy hányfélében, az már könnyebb kérdés. — Nem tudjuk miért —- mondta az akciót vezető rendőr az összegzéskor —, de a Lenin útról a Klapka utca felé az egyértelmű jel­zések ellenére is sokan meg. kísérlik a balra kanyarodást. Pedig ez éppen az olt lévő gyalogátkelőhelyek miatt igen veszélyes. Aztán a biz­tonsági öv használata: csak büntetéssel lehet rászoktatni a közlekedőket a saját testi épségük védelmére? Feltű­nő volt az akció során az is, hogy a belső sávon közleke­dők, különösen a tehergép­kocsik (?). mennyire nem veszik figyelembe az elsőbb- ségadást a gyalogátkelőhe­lyek előtt. Eláruljuk a cikk végén, hogy az akció nemcsak a gyalogosok védelmét, hanem ellenőrzésüket is célozta, hi­szen a megyeszékhely közle­kedési lámpáit nem min iig veszik figyelembe az apos­tolok lován közlekedők. Le ebben az időben —, s már napok óta — nem működjek a lámpák. Maximum sárgán kacsingattak, ez meg ugye kevés a felelősség objektív megállapításához. De ahhoz is, hogy elmondjuk: a lám­pák megoldottak valamit a belváros egyre nagyobb for­galmában. például a gyors és biztonságos közlekedést akár gyalogosról, akár gép­járműről "van szó. Hát így. amikor ‘ ki vagyunk szolgáltatva a technika meg­bízhatatlanságának, inkább mtxm A gyalogos sem mindenható (Szabó Sándor felvételéi) get indokol! helyzetben a zebrán. Bírság... Egy Wart­burg ugyanezt tette, szeren­csére „csak” a helyszíni bír­ság következményével, mi­vel nem történt baleset. Aztán újra: a belső forgal­mi sávon nem adott elsőbb­séget az FJ 45—74-es rend­számú tehergépkocsi a gya­logátkelőhelyen, holott a külső sávon már leállt - a gyalogosokat védő forga­lom. .. — és még sorolhat­nánk az eseteket. ne beszéljünk lámpáról, ha­nem maradjunk a kölesem 03 udvariasság KRESZ áltat ’J tisztelt állapotánál. amely manapság — kopogjuk le boldogan! — a negatív ta­pasztalatok ellenére is egyre uralkodóbb közútjainkon. Kátai Gábor 1978. szeptember 30.. szombat

Next

/
Thumbnails
Contents