Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-30 / 231. szám
Döntés és kockázat A'mondás ősi. közismert. K már-már közhelyszerű. „Rizikó nélkül nincs üzlet” — e szavak Igazságát jól tudta már a „történelem előtti idők” kereskedője is. Tisztában volt vele, hogy némi bizonytalanságot, a kudarc esetleges bekövetkeztét vállalnia kell, a haszon, a nagyobb nyereség reményében. A mondást mi is gyakorta hangoztatjuk — a hétköznapokban. Vásárláskor, a vasárnapi ebéd megbeszélésekor, a nyári üdülés színhelyének a kiválasztásakor körültekintően, gondosan döntünk, s vállaljuk a kockázatot is. Mert megeshet, hogy kiderül, a piros helyett a barna szebb szín lett volna az ülőgarnitúránál, az ünrje- pen jobban esett volna ebédre a rántott csirke, mint a paprikás vagy érzésünk szerint jobban pihenhettünk volna a Balatonnál, mint a Velencei-tónál. Tudjuk, hogy kockázat híján nem is remélhetünk nyereséget. Levonjuk tehát a következtetéseket, s legközelebb a korábbi kedvező, avagy kedvezőtlen tapasztalatok tudatában határozunk majd. A munkahelyen persze más a helyzet. Pedig az alapképlet ott sem különbözik a hétköznapitól. Adottak az alternatívák, adott a tudásunk, s ’a- gondolkodásmódunk, döntenünk kell.> És a döntés magával hozza a kockázatot is. A kettő egymástól elválaszthatatlan. Legalábbis jó esetben, amikor a döntés valóban az — a felkínált lehetőségek közül a látszólag legmegfelelőbb kiválasztása. És mégis. Valahogy mintha ódzkodnánk a határozottságtól, az elhatározástól. Tudjuk mit kellene tennünk, tisztában vagyunk a lehetőségekkel, s ennek ellenére a cselekvésnél szimpatikusabb számunkra a döntés halogatása. Mert „bem dönteni” még mindig egyszerűbb. Kézenfekvő példa minderre az eset, amikor megürül égy vezetői. poszt, s felettesként, határoznunk kellene a kinevezésről., Ha valóban irányítók vagyunk, nem tehetünk mást, mint felmérjük a lehetőségeket — a szóba jöhető' személyek körét —, gondosan elemezzük magunkban, melyikük mire képes. s gondolkodásunk „eredményét” összevetjük az igényekkel. És mire befejezzük a „műveletet”, tisztán kell hogy előttünk álljon: kit, miért javasolunk, nevezünk ki az adott tisztségre. Persze — és ez hozzáteendő —, az elmélet és a gyakorlat — két dolog. Megeshet, hogy az általunk kiválasztott végül is csődöt mond, utólag derül ki, hogy a másik vagy a harmadik mégiscsak alkalmasabb lett volna vezetőnek. Ezt a jelenséget úgy hívják, hogy kockázat, s már volt róla szó, hogy minden döntéssel együtt jár. És ez az a dolog (vagy veszély), amely miatt többnyire tartózkodunk, idegenkedünk a döntéstől. Mert — ismétlem — nem határozni még mindig egyszerűbb. Főként a felelősség szempontjából. Ha nem teszünk mást, mint halogatjuk a határozást, tanácsokat kérünk „lentről” és „fentről” (az ilyen esetekben többnyire azért fentről), végül csak megoldódik minden. Mindenki tudni fogja a környezetünkben, hogy nem álltunk oda teljesen a_ végül is kinevezett mellé, így a kudarcáért sem lehetünk teljességgel felelősök. Tiszták maradtunk. A kérdés csupán annyi: nevezhetjük-e magunkat valóban vezetőnek? Egy kinevezés képzeletbeli történetét ismertettem fentebb, ám a megoldandó kérdés lehetett volna akármi más. Engedélyezés, fegyelmezés, dicséret, átszervezés — és vég nélkül, sorolhatók a példák. Ami fontos az egészben, hogy kissé divat lett nálunk „nem dönteni”. Mert az simább és veszélytelenebb. Mert magabiztos állásfoglalás híján nem kell, hogy erkölcsi kötelességünk legyen a határozott kiállás korábbi véleményünk mellett. És a tétlenség valóban veszélytelen. Mi történhet? Legfeljebb marad minden a régiben, ahogy volt az elődnél vagy az azt megelőző időben. És ha any- nyi ideig elmentek valahogy — jól, rosszul — a dolgok, minek a • változtatás? A „majd csak lesz valahogy” elve pótszer ilyenkor, lett légyen akármilyen szükségszerű a változtatás. Körültekintően felmért lehetőségek, az. előzőek mérlegelése után döntés, a kockázat figyelembevételével, majd a felelősség elvállalása. Tulajdonképpen néhány szóval leírható folyamatról van szó. És a folyamat egyes elemei korántsem kitalációk, egymásból, kézenfekvőén következő tényezőkről van szó. Olyan dolgokról, amelyek nem jelenthetnek újdonságot, megvalósíthatatlan követelmény egy koncepciózus vezetőnek. Ha valóban koncepciózus és valóban vezető. Malonyai Pcter Gyalog vagy gépfár ma vön ? Egy ellenőrzés tapasztalatai Rafael Francia Mestre és Soós Gábor lálogalása hatvani üzemekben Negyedik napja tartózkodik hazánkban az a kubai delegáció, amelyet Rafael Francia Mestre, a Kubai Köztársaság mezőgazdasági minisztere vezet. A kubai szakembereket fogadta Romany Pál miniszter, s a vendégek ellátogattak több mezőgazdasági nagyüzembe, tegnap pedig Hatvanban köszönthettük őket. Rafael Francia Mestre és kísérete . dr. Soós Gábor MÉM-államtit- kár társaságában érkezett megyénkbe, s elsőként a Mátravidéki Cukorgyárak hatvani üzemét kereste fel. Itt Vrabecz Mátyás igazgató tájékoztatta őket a gyár történetéről, a most folyó répafeldolgozás eredményeiről, majd üzemlátogatás következett, amelynek során a kubai szakemberek megtekintették a rekonstrukciós munkák során kialakított ott új épületeket, technikai berendezéseket. Mint a látogatás alkalmával Rafael Francia Mestre ■ miniszter kifejtette, több napos útjuk célja a két ország mezőgazdasági együttműködésének továbbfejlesztése, a lehetőségek kutatása, s ebben a Heves megyei, hatvani szemle is hasznukra szolgált. í. .de én nyugalmazott igazgató vagyok A külföldi turista is útbaigazítást kap Az eligazításon mindenki megkapta a feladatát. Az úgynevezett razzián a cél ezúttal a gyalogosok védelme volt. S, hogy éppen az egri Lenin úton történt a legtöbb ellenőrzés? Ennek sajnos „történelme” van, ugyanis az utóbbi hónapok- ban-években nemegyszer jelent meg híradás tragikus, vagy súlyos kimenetelű közlekedési balesetekről — éppen a gyalogátkelőhelyekkel kapcsolatban. Vajon mindig a gyalogos a hibás? Vagy mindig a gépjárművezető? Ezen a végtelenségig vitatkozhatunk, de a vita nem forraszt össze csontokat, s nem adhat vissza életeket. ff Vadásztak" a népi ellenőrök „Bakiövőkre" találtak Hevesen Vajon nyúlnak, vagy. vadásznak nehezebb-e lenni? Szerintem nyúlnak. Laikus érveim pedig a következők: bármennyire is okosak, értelmesek a kis tapsifülesek, de mégiscsak oktalan állatok. A hideggel ugyanúgy dacolniuk kell, mint a meleggel, az esővel, a hóval, a reggelit, az ebédet, a vacsorát sem tálcán kapják. Gyakran esnek csapdába, életük nemcsak a nagyobb’ ragadozóknak van kitéve, hanem a sok-sok vadásznak is. Védekezni pedig mindössze úgy tudnak, ha ' elbújnak, vagy ha elfutnak üldözőik elől. Summa summá- í'um: nem könnyű ma nyúlnak lenni. Persze a vadászélet sem mindig- leányálom. Ismerni és tisztelni kell a vadászkodás írott és íratlan szabályait, gyakran kell korán kelni, az állatokat sem csak pusztítani, hanem gondozni is kell. Számon kérik a kiadásokat, bevételeket, arról npm is szólva, hogy a vadak sem mindig a mejelölt utakat járják. Végül a prémiumok, a jutalmak elosztása sem kevés gonddal jár. Szóval nem fenékig tejfel a puskások élete sem. Any- nyira nem, hogy néha. — ha ritkán is —. még a bokájukat is megüthetik. Ahó^an történt például ez nem is olyan régen a hevesi Nimród vadásztársaságnál. „Elkallódtak” a jegyzőkönyvek Nem kívánjuk a régi sebeket felszaggatni, mindösz- sze azt szeretnénk elmondani, hogy miként is lőttek „bakot” a szóban forgó vadásztársaságban. Ahogyan a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 1976-ban készült vizsgálati , jelentésében is olvasható: a társaság gazdálkodásában évek óta elhanyagolták a belső ellenőrzést, igen sok kifogással illették a népi ellenőrök a Nimród adminisztrációját, bizonylati rendjét, s fegyelmét egyaránt. „Kiszúrták” továbbá azt is, hogy a közgyűléseken csak a különböző bizottsági tagok hozzászólásai kerültek jegyzőkönyvbe, aztán egyszer csak ezeknek a jegyzőkönyveknek a többsége is szőrén, szálán eltűnt. Indokolatlanul magasnak találták a vadbefogást ösztönző prémiumok összegét, durva „sportszerűtlenségnek” minősítették, hogy néhány sportvadász olyan összegeket is felvett, amelyekért nem dolgozott meg. Leváltások, büntetések Mindezek után nem csodálkozhatunk, hogy a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság fegyelmi felelősségre vonást és rendcsinálást javasolt a Nimródnál. A figyelmeztető szavak eredményeként a vadász- mestert, a fővadászt, a főkönyvelőt és a pénztárost leváltották, további büntetésként éves tiszteletdíjukat is megvonták. A korább’i vezetőket új „vezérkar” váltotta fel, döntés született abban is, hogy a jogtalanul felvett jutalmakat, prémiumokat vissza kell fizetni, ígéretek hangzottak el a félyadtenyésztés fellendítésére, valamint a gyakoribb •társadalmi munkával kapcsolatosan is. Elhatározták, hogy megszigorítják a reprezentációra fordítható összegek felhasználását, a személygépkocsik igénybevételét. „Odafigyelnek”, a fuvar, a lődíj elszámolására, máé gaslest készítenek, rendbe teszik és tisztán tartják a vadászházat. Nem volt „kifogása” végezetül a társaság tagjainak az ellen sem, hogy a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság egy bizonyos idő eltelte után ismét belepillant majd a Nimród életébe, munkájába. Új „tisztikar", új élet A megyei NEB — szokásaihoz híven — természetesen állta a szavát, és a közelmúltban nem kis figyelemmel hallgatta meg a Nimród elnökének jelentését, aki jogos büszkeséggel szólt az eredményekről, és őszintén elemezte a meglevő gondokat, hiányosságokat is. Jóleső érzéssel nyugtázták a NEB tagjai és vezetői, hogy az új életre tett ígéretek többsége nem a ' falra hányt borsó sorsára jutott a Nimródban: Élénk és tartalmas ma már a testületi, a szervezeti élet a társaságban, az ellenőrző és a fer gyelmi bizottság is gyakran hallatja szavát, érdemi viták folynak a közgyűléseken is. Nem Csáki szalmája a reprezentációra fordítható pénz, irattárba kerülnek a jegyzőkönyvek, az elmúlt két év alatt egyetlen balesetük sern volt. Fellendült a társadalmi munka, erőfeszítéseket tett a társaság a kultúrnövények védelmére is. A végzett munkával arányban állnak a prémiumok, megszigorították a bizonylati fegyelmet, az „ejfelejtett” tagdíjak is befizetésre kerültek. A példák egyértelműen azt bizonyítják tehát, hogy korábbi „baklövéseit” nemcsak szavakban igyekszik mielőbb jóvá tenni ;a Nimród. Több mint szépséghiba Ennyi szép, s jó után akár még- dicséretet is kaphattak volna a NEB-től a vadász- társaság vezetői. Hogy az elismerés mégis elmaradt, annak két oka is van. A kisebbik: az elkallódott jegyzőkönyvek az „istennek se” akarnak előkerülni. A nagyobbik: a jogtalanul felvett prémiumot, jutalmat máig sem fizette még mindenki vissza. A vadásztársaság jelenlegi elnöke és volt titkára sem. Ahogyan a NEB- ülésen is megfogalmazódott : ez bizony már több mint szépséghiba. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy újabb „baklövés”. Mégpedig a javából.' Hát ezért maradt el a dicséret. Pedig hogy ráfért volna a Nimródra. És ráadásul még azok is elestek tőle, akik megérdemelték volna — a száztagú társaság döntő többsége, akik soha semmilyen körülmények között nem ejtettek csorbát a vadászat írott és íratlan szabályain. lioós József Civil és egyenruhás .rendőrökkel, valamint a közlekedésrendészet ' önkénteseivel a Grónay utca—Lenin út kereszteződésében foglaltunk „harcálláspontot”. A többiekkel rádión tartottuk a kapcsolatot, s alig helyezkedtünk el, már jött is az első jelzés: — Az IZ 26—26-os rendszámú, világos színű Trabant a belső forgalmi sávon nem adott elsőbbséget, a gyalogosoknak, intézkedjetek. .. ! Jó negyvenes férfi a Trabant vezetője. Eleinte csodálkozik, ám amikor a rádióban megismétlik a szabálysértés tényét, nem vitatkozik. Csupán annyit jegyez meg, hogy: — Kérem, én ennek és ennek a vállalatnak a nyugalmazott igazgatója vagyok. .. — Senki sem hatódott meg, mert nem funkcióval mérik a szabálysértések súlyosságát. Aztán sok jelzés érkezett, hogy valami baj van a biztonsági övék használatával. Hanyagság? Nemtörődömség? Valamilyen „csalcazért- is” virtus? Nehéz erre választ adni, mert a megbírságoltak kivétel nélkül tudták, hogy miért van szükség a biztonsági öv használatara. Üjabb jelzés: egy bérautóbusz nem adott elsőbbséjSzinte felüdülésként hatott, amikor a rádió utasítására egy tehergépkocsit leállítottunk. Tudniillik a fal első kereke a megálláskor a levegőben maradt, mint vadászkutyának a lába. a hirtelen vett szimattól. S egyébként is rendkívül bicegősnek tűnt az egész „szerkezet Hogy engedhették útjára a telephelyről... ? ! Itt már egyébként komolyabb intézkedésre is sor kerül! A ..razziát” időközben egyre többen kísérték figyelemmel. A gyalogosok is, okik egyébként nem a legbiztonságosabb helyzetben léptek utána a zebrára. Mert ugye: az átkelőhely sem minden, ható, azaz: a gyalogos olt sem korlátlan úr. Elképesztő módon ment át gyalogos szólóban, sőt: babakocsit tolva ! Kisiskolások szurkolnak mellettünk, közöttük Bv- dinszki Gabi negyedikes tanuló a 4-es iskolából. Néha tanácsokat adott, figyelmeztetett, sőt intézkedett egyik „kolléganőjével”, akit a szülei teljesen felszerelés nélküli kerékpárral engedtek útjára. Nehéz lenne felsorolni, hány esetben kellett közbelépni. Hogy hányfélében, az már könnyebb kérdés. — Nem tudjuk miért —- mondta az akciót vezető rendőr az összegzéskor —, de a Lenin útról a Klapka utca felé az egyértelmű jelzések ellenére is sokan meg. kísérlik a balra kanyarodást. Pedig ez éppen az olt lévő gyalogátkelőhelyek miatt igen veszélyes. Aztán a biztonsági öv használata: csak büntetéssel lehet rászoktatni a közlekedőket a saját testi épségük védelmére? Feltűnő volt az akció során az is, hogy a belső sávon közlekedők, különösen a tehergépkocsik (?). mennyire nem veszik figyelembe az elsőbb- ségadást a gyalogátkelőhelyek előtt. Eláruljuk a cikk végén, hogy az akció nemcsak a gyalogosok védelmét, hanem ellenőrzésüket is célozta, hiszen a megyeszékhely közlekedési lámpáit nem min iig veszik figyelembe az apostolok lován közlekedők. Le ebben az időben —, s már napok óta — nem működjek a lámpák. Maximum sárgán kacsingattak, ez meg ugye kevés a felelősség objektív megállapításához. De ahhoz is, hogy elmondjuk: a lámpák megoldottak valamit a belváros egyre nagyobb forgalmában. például a gyors és biztonságos közlekedést akár gyalogosról, akár gépjárműről "van szó. Hát így. amikor ‘ ki vagyunk szolgáltatva a technika megbízhatatlanságának, inkább mtxm A gyalogos sem mindenható (Szabó Sándor felvételéi) get indokol! helyzetben a zebrán. Bírság... Egy Wartburg ugyanezt tette, szerencsére „csak” a helyszíni bírság következményével, mivel nem történt baleset. Aztán újra: a belső forgalmi sávon nem adott elsőbbséget az FJ 45—74-es rendszámú tehergépkocsi a gyalogátkelőhelyen, holott a külső sávon már leállt - a gyalogosokat védő forgalom. .. — és még sorolhatnánk az eseteket. ne beszéljünk lámpáról, hanem maradjunk a kölesem 03 udvariasság KRESZ áltat ’J tisztelt állapotánál. amely manapság — kopogjuk le boldogan! — a negatív tapasztalatok ellenére is egyre uralkodóbb közútjainkon. Kátai Gábor 1978. szeptember 30.. szombat
