Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-30 / 231. szám

Fizetni kell...? Albérlők és albérletek A mezőkövesdi Matyó Flázunari Szövetkezetben a réel hagyományok felhasználásával tányérokra festik a színes motívumokat az ügyes kezű asszonyok. (MTI fotó — Manek Attila felv. — KS) Ha péntek, akkor Kőkút Úton a mozi A vándormozi egy Moszk­vics combi. Sofőrje minden délután bepakolja a filme­ket és nekivág a megye út­jainak. Pénteken Kőkútra in­dult. A 24-es útról Sírok után térünk le. A kőkúti Mátra klubkönyvtárba igyekszünk. Egy sarkon tábla áll. rajta a mozi havi programja: A gejzir-völgy titka. Vigyázat, vadnyugat!, Egy erkölcsös éjszaka és az Olcsó regény. Délután fél hát. mire meg. érkezünk. Vagy fél tucat kis­iskolás ostromolja meg az autót: „Jó film?” — kérdez­getik, s már szedik is ki a kocsiból a vetítőgépet, a hangfalat, a filmes dobozo­kat. Az „önkéntes brigád” segít behordani a felszere­lést a terembe. ..Nem éppen nektek való ez a film. 14 éven alul nem ajánlott” — csitítgatja a gyereksereget Géresi Barna, aki a gépkocsivezető és a mozigépész is egy személy­ben. De a srácok rá sem hederí. tenek. Ök ugyanolyan áhí­tattal nézik Makk Károly al­kotását, mint az indiántör­téneteket. „Minden vetítésen itt vannak” — mondja a klubkönyvtáros, Tuza Tibor, aki a jegy eladásánál segéd­kezik. „Kialakult a törzskö­zönség: egytől egyik fiatal.” A belépőjegy ára egysége­sen három forint. Háromne­gyed hat, s vagy húszán le­hetünk. A gépész kipróbál­ja a vetítőt: a fehérre me­szelt falon éles fény jelenik meg. Az előtérben kis csoport alakul ki: Biró Pista már látta a filmet Egerben, s er­ről beszél a többieknek. „El­jöttem megnézni még egy­szer, mert nagyon tetszett. Elolvastam azt a novellát is, amiből készült, s most más szemmel figyelem meg.” Hat óra van. Megnyomják az ajtófélfára szerelt csen­gőt: kezdődik az előadás. A helyiség hatvan személyes, a gyerekek már bent ülnek, a nagyobbak elnyomják a csikket, s a 16 milliméteres vetítő berregni kezd. Jó fél ház lehet. A második rész után ci­garettaszünet következik. „Nem mindig tartjuk meg, mert ha este jó műsor megy a tévében, akkor azt kérik, hogy korábban indítsunk és szünetek se legyenek’’ — mondja a gépész, aki már négy éve járja a vándormo­zival a kis településeket, fal­vakat. Kőkúton, ahol alig élnek háromszáznál többen, tavaly csak havonta egyszer, leg­feljebb kétszer volt vetítés. Az idén minden héten újabb filmet hoz az autó. Igaz. nem éppen a legfrissebbet. de volt már úgy, hogy közkívá­natra így is meg kellett is­mételni egy régebbi alkotást: a Lila ákácot. Háromnegyed nyolckor vé­get ért áz előadás. Kőkúton 39-en látták az Egy erköl­csös éjszaka című filmet. Egyik néző sem volt idősebb 23 évesnél. A település lako­sainak több mint a tíz szá­zaléka jött moziba. Ez még Egerben is szép arány. Józsa Péter Egy jó albérlet kellene Egerben. ■. ! A nyár végén, az ősz elején több ezren só­hajtanak így föl a megye- székhelyen. A nagyvárosok, iskolavárosok gondja hosszú évek óta már Eger gondja is. Méghozzá egyre inkább az, hiszen mindinkább növek­szik a lakást keresők száma, s ezzel mindinkább csökken az esély arra, hogy valaki emberséges feltételek mel­lett, kulturáltan berende­zett szobát kapjon... elvi­selhető árért. Milyen a je­lenlegi helyzet? Riasztó példákat bárki könnyűszerrel tud sorolni. Ha jó, külön bejáratú, nyu­godt a szoba, ha a fürdőszo­bát és a konyhát is lehet használni, akár 1500 forintot is kérnek érte. Az olcsóbb árúak között — még min­dig nyolcszáz forintért — viszont akad szeneskamrá­ból átalakított sufni is... És szinte mindenütt nyomasz­tóan rosszak az egyéb felté­telek. Tilos a főzés, a szülők, barátok fogadása, — a kü­lönnemű ismerősökről nem is beszélve — tilos a rádió­zás, tíz után a villany égeté­se, tilos cipőben a parkettra lépni... Milyen a helyzet? Egyre tűrhetetlenebb. Mondták az egri főiskolások már két esz­tendővel ezelőtt is, az ifjú­sági parlamenten. Akkor ve­tődött föl, hogy más főisko­lák, egyetemek példája nyo­mán itt is meg kellene ala­kítani a KISZ keretein be­lül'az albérleti bizottságot. Hiszen az az összeg, amit a már pénzt kereső otthontala­nok, avagy a turisták, — ha fogukat szíva is — kifizet­nek egy-egy kényelmes al­bérletért, a diákok számára elérhetetlen. Az albérleti bi­zottságokon keresztül talán szervezettebbé lehetne tenni a lakáskeresést. Föltérképbz- ni a legjobb lehetőségeket; hogy mit adnak és mennyi­ért, ellenőrizni a feltétele­ket, s a címek előzetes szű­résével megmenteni a hall­gatókat a kéthónaponkénti költözködés hercehurcáitól. Hamvában holt kísárlet Sike Sándor, a főiskola KISZ-titkára csak legyint, amikor az albérleti bizott­ságról érdeklődöm. Hamvá­ban holt kísérlet volt. — Még 76 végén összeállí­tottunk egy alapos kérdő­ívet. Ügy véltük, ez az első lépés ahhoz, hogy meg­tudjuk. hogyan is állunk. Az alapvető kérdések mellett ilyesmiről is érdeklődtünk, hogy van-e a családnál kis­gyerek, hangos-e a tévé, nem zavarja-e a tanulást az ál­landó családi perpatvar... A főiskolások úgy gondol­ták, a mintegy hatszáz al- bérletis diák legalább nyolc­van, száz olyan jó címet tud adni, amit — ha fölszabadul a szoba, — nyugodtan tud­nak a lakáskeresőknek aján­lani. Tervbe vették azt is. hogy föladnak egy hirdetést, ami szerint a lakáskínálók ezentúl a KISZ-bizottságra is beadhatják címeiket. Eze­ket sorra látogatták volna, s a legmegfelelőbbek szintén rákerültek volna az ajánló­listára. — Ügy gondoltuk — ma­gyarázza a titkár —, ha hi­vatalos formát adunk az ..üz­letnek”, valamivel lejjebb tudjuk az árakat szorítani, s talán rá lehetne venni a tu­lajdonosokat a feltételek — fürdés, főzés, vendégfogadás stb. — javítására is. A kérdőívek jelentős része az elmúlt évben visszaérke­zett. Ám az is hamar kide­rült, hogy az elképzeléseket nem tudják megvalósítani. A tulajdonosok ugyanis, amint úgy érzik, ellenőrzik őket, inkább lemondanak a főiskolásokról. Tehetik, hi­szen bőven válogathatnak a turisták, vagy a dolgozók között is, akik nem jönnek olyan „szöveggel”, hogy én csak ötszázat fizetnék, mert tudom, hogy tavaly is csak ennyiért tetszett adni. Azok­ban a városokban ahol több főiskola, egyetem hozott lét­re közös albérleti bizottsá­got, egészen más a helyzet... — Törjük a fejünket az újabb megoldásokon — tárja szét karját a KISZ-titkár. — Talán ha a tanács tudna va- lámit segíteni... Hyugdíások háza, albérlők háza Dr. Gyula Zoltán, az egri városi tanács igazgatási osz­tályának vezetője rázza a fejét. Nincs adat arról, hogy jelenleg hányán laknak a megyeszékhelyen albérlet­ben, vagy hogy hányán tar­tanak albérlőt. A tanácsi felmérések csak arra a mint­egy ezer albérlőre vonatkoz­nak. akik Egerben kívánnak letelepedni, és tanácsi la­kást kértek. A több száz fő­iskolás és középiskolás diák közt azonban nyilvánvalóan kevés van ilyen. Egyébként ha lennének pontos adatok, a tanácsnak akkor sincs le­hetősége a beavatkozásra semmilyen módon abba, hogy ki, mennyiért, milyen szo­bát ad ki. Az albérleti viták teljes egészében a bíróságra tartoznak. Na, de vajon hány kiszolgáltatott albérlő mer perelni... ? — Valamiféle megoldást természetesen mi is szeret­nénk találni — mondja az osztályvezető. — Néhány éve, már a nyugdíjasok há­zának létrehozásánál is ar­ra számítottunk, hogy ha a nagyobb lakások fölszaba­dulnak valamit enyhítünk a hiányon, s így az albérleti problémán is. Egy másik le­hetőség, az albérlők házának fölépítése. A Csebokszáriba tervezett épületben 1930-ra 196 lakást adnak majd át. Igaz, ide csak házaspárok költözhetnek, de az általuk fölszabadított albérletek is valamivel talán nagyobb kínálatot, s így jobb helyze­tet teremtenek... ★ Albérlőt tartani persze senkinek sem fenékig tejfel. Sokan vannak, akiket cse. az anyagi kényszer ösztönöz arra, áldozzák föl nyugal­mukat. (Legtöbbször nem ők azok, akik csillagászati ösz- szegeket kérnek.) Ám sajnos sokan vannak olyanok is, akik arra rendezkednek be, hogy e viszonylag egyszerű módon minél többet és töb­bet keressenek. Szobáikra még így is szükség van. A megoldás? Egyelőre úgy tű­nik, nincsen más, fizetni kell... Németi Zsuzsa Háromnapos országos rendezvényre is készülnek Gyöngyösi műsor októberre (Tudósítónktól) Az október havi program főleg a gyermekek, a fiata­lok számára kedvez. Országos szakmai találko­zónak ad helyet a művelődé­si ház október 20., 21., 22-én. „GYERMEKJÁTSZŐ” a ta­Üj kiscsoport alakult szep­temberben. az ifjúsági bé­lyeggyűjtők köre. amelynek 10 éves kortól minden fiatal a tagja lehet. A foglalkozás csütörtökönként 10—11 órá­ig tart, a kör vezetője Pata­ki Gyula, nyugdíjas iskolai­igazgató. 4. A kongresszus folytatódik lálkozó elnevezése, amelyen felnőtt színjátszó együttesek, irodalmi színpadok, gyer­mekcsoportok, bábjátszók, előadóművészek vesznek részt, és mutatkoznak be a gyöngyösi gyerekeknek, és a gyermekszínjátszást kedve­lő felnőtteknek is. A találko­zó ideje alatt a gyermekjá- tékkészitő műhelybe, a báb­készítés rejtelmeibe pillant­hatnak be az érdeklődők. Helyet kapnak a rajzolni szerető gyerekek is, és népi játékokból is láthatunk majd bemutatókat A művelődési központ ok­tóber 26-i programja ugyan­csak a gyermekeknek szól. „Palkó meg a szamara” a zenés mesejáték címe. Molnár Edit fotóművész kiállítása október 11—20—ig tart nyitva a zeneiskolában. A megnyitó október 11-én este 6 órakor lesz. QJâfegg, 1878. szeptember 30.. szombat A szocialista brigádveze­tők klubjában a munkások művelődéséről beszélgetnek majd a brigádvezetők a mú­zeum. a könyvtár, és a mű­velődési ház dolgozóival. Mi­lyen kulturális lehetőségeket nyújtanak Gyöngyös műve­lődési intézményei? A lehe­tőségek találkoznak-e a mun­kások igényeivel, illetve mit várnak ők ezen intézmények, tői? A beszélgetésre, vitára klubon kívülieket is szívesen látnak, október 26-án 16.30. tól a múzeumban. A Fegyveres Erők Klubja gazdag programjából Bencze Ilona és Maros Gábor ön­álló estjére hívjuk fel a fi­gyelmet. Időpontja: október 16. este hat óra. Egy kis színházi előzetes. November másodikén Jor­dán Tamás mutatja be Pla­ton : Szókratész védőbeszé­dét. November 14-én Molnár Ferenc Liliomját játssza a Népszínház. December 9-én, pedig Shakespeare Rómeó és Júliáját láthatja a közön­ség. Patkós Magda Lockhart lázasan kutatott a zsebében, kompromittáló iratok után. Reilly, sőt egy francia ügynök, aki Loc- hart mellett ült, ugyanígy cselekedett. Az okmányokat, leleplező feljegyzéseket apró darabokra tépték, s lenyel­ték. Közben pedig Reilly folytatta beszámolóját. El­mondta. hogy Mirbach né­met követet a megszervezett felkelés tervei szerint meg­gyilkolták, s a szociálforra- dalmárok erre a jeladásra megbeszélés szerint hozzá is kezdtek a lázadáshoz. Akció­juk azonban elszigetelt ma­radt. Tervük, hogy a fel­fegyverzett szociálforradal- márok a német követ legyil- kolása után körülvegyék a Nagy Színházat és ott letar­tóztassák a szovjet küldötte­ket, vagyis a forradalom egész vezérkarát, már csírá­jában megbukott. „ —■ Ellenállás? — kérdezte Lockhart. — Az utcákon még hallat­szik a lövöldözés zaja — kö­zölte a kémfejedelem. — De a szovjet kormány nyilván­valóan ura a helyzetnek. A szovjet kongresszus to­vább folytatódott. Már késő­« re járt az idő, amikor a szín­padról bejelentették, hogy a Vörös Hadsereg és a VCSK levert egy puccsot, amely a szovjethatalom megdöntésére irányult. Sok, a legkülönbö­zőbb fegyverekkel, robbanó­anyagokkal felszerelt szoci- álforradalmárt. illetőleg el­lenforradalmárt letartóztat­tak. Néhány százan közülük tűzharcban vesztették életü­ket. A lázadás vezetői meg­szöktek vagy meghaltak. A kongresszus folytató­dott. A külügyi népbiztosság egyik tisztviselője kisvártat­va sorra felkereste a külföl­di megfigyelőket, s közölte velük: az utcán teljes rend uralkodik, biztonságban el­hagyhatják a színház épüle­tét, visszatérhetnek követsé­geikre. Lockhart is így cseleke­dett. Ott tudta meg, hogy a moszkvai puccs idején Ja- roszlavlban Borisz Szavin- kovnak, a szociálforradalmá- rok vezetőjének személyes irányításával lezajlott puccs­kísérlet is elbukott, Szavin- kovnak menekülnie kellett, s még boldog is lehetett, hogy sikerült elkerülnie a letartóztatást. A mesterkémet kellemetle­nül érintette a lázadás ku­darca. Bizonyos volt benne, hogy az teljes sikerrel jár és megdönti a szovjet kor­mányt. Annyira bízott az eredményben, hogy a pucs- csistákkal még az új kor­mány névsorát is kidolgozta. „Minden intézkedés meg­történt az ideiglenes kor­mány létesítésére” — írta később emlékirataiban, visz. szaemlékezve a puccsra. — „Kitűnő barátomat és szö­vetségesemet. Grammatiko- vot szemeltem ki belügymi­niszternek. Minden rendőri és pénzügyi ügy az ő ellen­őrzése alá került volna. Csu- berszkij. régi barátom és üz­lettársam, aki Oroszország egyik legnagyobb kereske­delmi vállalatának a feje. közlekedésügyi miniszter leit volna. Jugyenics, Csubersz- kij és Grammatikov ideigle­nes kormányának az lett volna a szerepe, hogy az ilyen forradalmat elkerülhe­tetlenül követő anarchiának véget vessen.” Reilly a szociálforradalmá- rokat hibáztatta a csődért Ostoba- tehetetlen népség — sem eszük, sem türelmük nincs, hogv kivárják az a’- kalmas pillanatot, s valóban jól megszervezzék az előké­születeket. Tervüknek alap- gondolata viszont továbbra is tetszett az Intelligence Service ügynökségnek. Az a gondolat, hogy akkor kell a felkelést kirobbantani, ami­kor a legfontosabb szovjet vezetők együtt ülnek valami­lyen kongresszuson vagy ér­tekezleten. ahol egy csapás­ra le lehet őket fogni, meg­felelt Reilly elképzeléseinek. S amikor újabb összeeskü­vést szervezett, terveket ko­vácsolt a szovjethatalom megbuktatására, hű maradt ehhez a taktikához. (FolytatjukJ

Next

/
Thumbnails
Contents