Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
Pályakezdők fogadása — közelről Nincs könnyű dolga a végzős tanárjelölteknek. Készülnek — meglehetősen izgatottan — az államvizsgára, ugyanakkor pályázniuk is kell, s ez is próbára teszi az idegeket, mert nem mindegy ki, hová kerül, kit mivel fogadnak, s milyen légkörben állhat katedrára. Természetesen tájékozódtak — ez érthető — a fiatalok, ám egy-két látogatás során aligha gyűjthetnek gazdag tapasztalatokat. Lényegében minden most dől el a rajt, az első csengetés előtti napokban, amikor már alaposan szétnézhettek, s mérlegelhették: jól választottak-e. Az újságíró erről kérdezte őket, s arra is választ keresett, hogy a tantestületek és a tanácsok biztosítják-e a kedvező feltételeket, a jó közérzetet. Aki hazatért A hevesi körzeti általános iskola — kollégium is csatlakozik hozzá — . megyénk egyik legkorszerűbb oktatási intézménye, ahol jól képzett nevelők foglalkoznak a falti\ » « Iff* * «C» n * « *« vftVVr&g vakból érkező zömében munkás-paraszt környezetben felnőtt gyerekekkel. Lelkesedésük tiszteletre méltó, s az is örvendetes, hogy nem hiányoznak a legkorszerűbb szemléltetőeszközök sem. A látogató megcsodálhatja a napfényben fürdő, kitűnően felszerelt szaktantermeket, a tágas ebédlőt., a lakályos szobákat. Szeptembertől már a he- vesvezekén.yi és a tarna- szeritmikiósi diákok is ide járnak, így hát örömmel várták a jelentkező pedagógusokat. Egyikük Somogyi Katalin tanítónő, aki arra vállalko- . zott, ; hogy saját hazájában legyen „próféta”. — Társadalmi ösztöndíjas voltam, jól jött ez á támogatás. hiszen szüleim már nyugdíjasok. Ismertem a helyi körülményeket, ezért szívesen jöttem vissza. Itt töltöttem egyhónapos tanítási gyakorlatomat, s így áttekinthettem a szerteágazó munkát. Szakdolgozatomban azt taglaltam, hogy miként törődnek a fizikai dolgozók fiaival-lányaival. Magam észleltem az eredményeket, s rögvest ellestem a jó módszereket. Ráadásul a leendő kollégák is készséggel segí- tettek. Nincs huzakodás, intrika, személyes torzsalkodás: valamennyien az ifjúságért tevékenykednek. Az különösképp jól esett, hogy azt az osztályt kaptam, annak a társaságának leszek a főnöke, amelynek tagjai már megszoktak engem, s ezért az ilyenkor szokásos drukk is elmarad. A hivatás szépségéről beszél, terveit idézi, s azt csak mellékesen jegyzi meg, hogy anyagilag sem jár rosszul Havi fizetése az előírás szerinti 2200 forint lesz. Jár az illetményföld utáni térítés, s a kedvezményes étkezés is. — Ennél is többet jelent azonban az, hogy számítanak rám, igénylik ötleteimet, önállóságomat. Más szóval: alkothatok, kedvemre... Gondok nélkül Ecséden együtt találtuk Smid Rezső tanácselnököt és Kása Zoltán iskolaigazgatót, akik az utóbbi időben legtöbbet a tanév előkészítéséről tárgyaltak. A jó kapcsolatnak köszönhető, hogy megoldották az épület külső és belső tatarozását, a termek parkettázását. Az is dicséretes, hogy szerettek volna minél többet nyújtani a kezdők számára. Ezt a másutt is követésre méltó igyekezetei így magyarázzák. — Kötődést csak akkor remélhetünk, ha mi is adunk valamit, ha megkönnyítjük a beilleszkedést. Korábban sokan elvándoroltak innen, s a szakrendszerű oktatás csak a meglehetősen szerény hatvanhárom százalékos szintet érte el. Most már a nyolcvanhatnál tartunk. — Kevés a szolgálati lakás, két fiatalt — egy tanítót és egy tanárt — mégis megkíméltük attól, hogy fizesse a túlontúl magas albérleti díjat. Filléres áron biztosítottunk számukra szobákat. Ezzel persze nem elégedhetünk meg, s ha jól érzik magukat, ha maradnak, akkor — mihelyt módunk lesz rá — nagyobb kényelmet kínálunk nekik. Anyagi gondok — s ez is lényeges — nem nyugtalanítják őket, hiszen szép számú túlórához jutnak, s egyéb megbízatásokban is válogathatnak. — Tennivaló akad bőven, bekapcsolódhatnak a község társadalmi, kulturális és sportéletébe Rajtuk múlik: mennyit vállalnak. Mi hiszünk az ifjúság kezdeményezőkészségében, töretlen lendületében. Új feladatok Csoda-e, ha a helybeli Bolla Györgyné is ide óhajtott volna kerülni? — Sajnos nem sikerült, mert egy társadalmi ösztöndíjas kollégát kellett felvenniük, s így aztán én szeptembertől Rózsaszentmárton- ban tanítok majd matematikát és fizikát. Férjemmel együtt — ő naponta Pestre jár dolgozni — szüleimnél lakunk, ezért buszozhatok. A távolság nem nagy, ám a Köznevelési napok a gyöngyösi járásban A Gyöngyösi Járási Hivatal művelődésügyi osztálya köznevelési napokat rendez októbertől áprilisig. A program a KMP megalakulásának és á Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának-80. évfordulójához kapcsolódik. Ez alkalomból többek között kiállításokra kerül sor az iskolákban és a művelődési központokban, valamint az üzemekben szervezett QMMisëâ 1878. szeptember 3., vasárnap szakkörök mukâîbôl. Lehetőség lesz arra is, hogy a\te lepüléseken élő amatőrök be mutatkozhassanak. A 60. évforduló jegyében sport-, és kulturális versenyekre, bemutatókra kerül sor. A gyerekek számára rajzpályázatot hirdetnek a Magyar Tanácsköztársaságról. A könyvtárak ajánló bibliográfiákat készítenek az eseményekhez kapcsolódó művekből. A köznevelési napok programjában helyt kapnak a isz- brigádok számára hirdetett közművelődési vetélkedősorozatok is. Baranyi Imre megközélítés mégis nehézkes. Reggel hat tízkor indulhatok, s az első jármű csak délután négy óra tíz perckor jön vissza. Ez bizony jelentős időveszteség, de hát más megoldás nincs. Szabad óráimat igyekszem jól kihasználni, mert feladat lesz bőven. Tetszik az iskola, a kollektíva, s kíváncsi vagyok a diákokra. A hatodikban már az új tanterv szerint oktatjuk a fizikát. Ezt nekem is meg kell szoknom, de épp ez az érdekes. Az előlegezett bizalom mind többre sarkalló erő. A házaspár — az esküvőt júliusban tartották — nem panaszkodhat, a fészekrakásra, hiszen az ifjú férj Wartburg Tourist személygépkocsit hozott az NDK-ból, ahol három esztendőn át gyarapította ismereteit. A feleség számára csak a jogosítvány megszerzése marad hátra, s akkor a szomszéd falu sem esik messze. ★ Három helyütt kopogtattunk emiatt élményeinkből nem vonhatunk le általános érvényű következetetést. Ezért az ecsédi direktort idézzük, aki így fogalmazott. — Segíteni akarunk, hogy ők ne annyi bajjal birkózzanak mint egykor mi. Jó érzés ezt hallani, bárcsak mindenütt így vélekednének ... Pécsi István fi magyar film idehaza Nem szívlelem a számokat. Különösen azokat a statisztikai adatokat nem, amelyek a művészi alkotások sikerét vannak hivatva jelölni. Ám jobb híján mégis számokkal mérjük a sikert, legalábbis az érdeklődé*!. Jelen esetben a magyar film sikerét, a nézők számát. S ha bizalmatlanul fogadjuk is az egymás után sorakozó számoszlopokat, azok mégiscsak jeleznek valamit, sőt bizonyos következtetések levonására is sarkallnak. A kritikusok 30 filmje A magyar állami filmgyártás harmincadik évfordulója jó alkalmat nyújt a visszatekintésre, az önvizsgálatra. Köszöntők, vezércikkek és ünnepi riportok járják körül a magyar filmművészet három évtizedét ezekben a napokban. Miközben a mozikban a ma közönsége vizsgáztatja a filmeket. És a tévé előtt ülők milliói is, akik legutóbb éppen az állami filmgyártás első alkotását a Talpalatnyi földet láthatták a képernyőn. Az új korszak első filmjét, amely most harminc év múltával is állja a nézők próbáját. Igazi nagy film, friss élmény, a tetterő és a tehetség szülöttje. „Szinte példátlan ritkaság, hogy egy filmművészet új korszakának kezdetekor mindjárt a legelső műveket az idő is, a szakma is, a közönség is jóváhagyja; pedig valóban így történt.” — írja visszaemlékezésében Nemes- kürty István A Talpalatnyi földet újabb alkotások, és sikerek követték. Viták és olykor bizony bukások is. Majd félezer játékfilm készült az eltelt harminc esztendőben, s a nézők száma meghaladta az 530 milliót. Sok ez, vagy kevés? Ki tudná bizonyosan. Mint ahogyan annak megítélésében is megoszlanak a vélemények, hogy a majd félezer filmből hány lett időt álló alkotás. A jubileum alkalmából megkérdezték a hazai, kritikusokat, szerintük melyik harminc film a "három évtized legjobbja. Nem érdektelen felsorolni a szavazás eredményét: Talpalatnyi föld, Budapesti tavasz, Körhinta, Hannibál tanár úr, Bakaruhában, Ház a sziklák alatt, Angyalok földje, Sodrásban, Oldás és kötés. Nehéz emberek, így jöttem, Álmodozások kora, Szegény- legények, Tízezer nap, Húsz óra, A tizedes meg a többiek, Hideg napok, Apa, Csillagosok, katonák, Fényes szelek, Feldobott kő, Szindbád, Szerelem, Régi idők focija, Fotográfia, Jutalomutazás, Árvácska, Küldetés, Veri az ördög a feleségét, Filmregény. Lehet, hogy a közönség és a kritikusok véleménye nem mindenben egyezik, ám vitathatatlan, hogy a magyar film felnőtt, felelősségtudata megerősödött, tükre lett a magyar történelemnek, eszköze a nemzeti önismeretnek, és egyben művelője a közművelődésnek. És mindemellett világfilm lett az esztendők során, a nemzet, közi fesztiválokon 96 játékfilmünk 157 díjat nyert. Szegényes propaganda És idehaza? Nos, idehaza bizony igencsak nehéz mezőnyben — a csak szórakoztatást szolgáló nyugati filmek, valamint monstre produkciók egyre szorítóbb. gyűrűjében ' — ' kell megküzdenie a magyar filmnek a közönségért. Miközben hadakoznia kell a filmművészet fejlődésétől messze elmaradt forgalmazási sémákkal is. Mert a magyar film idehaza még mindig nem tudta kivívni azt a megkülönböztetett jogot, hogy a legjobb, és legkorszerűbb mozik műsorán szerepeljen, mégpedig megfelelő időben, és kifutással. Nem beszélve a propagandáról, amely csapnivalóan gyenge, szegényes, és jelenlegi formájában képtelen arra. hogy kedvet csináljon a film megtekintéséhez. Igaztalan lenne minden hibát a forgalmazás nyakába varrni. A legjobb propaganda maga az alkotás, a film, amelynek le kell kötnie, meg kell nyernie a nézőt. S bizony a magyar film — az utóbbi ’ hónapok filmjei — témaválasztása, gyengesége, érdektelensége is hozzájárult ahhoz, hogy ez év első felében országosan több mint 1 millió 700 ezerrel csökkent a magyar filmek nézőinek száma. Igaz, hogy az eszmei, művészi vonatkozásban egyre jobban vitatható műsof ellenére majd négy és fél millióval kevesebben voltak moziban, mint az elmúlt, év első felében. Vagyis úgy tű» nik, hogy a mozi nézők számának csökkenése általános tendencia. Biztató jel és bizalom Heves megyében is kevesebben váltottak mozijegyet az év első felében, pontosan 133 ezerrel. Am a magyar filmeket többen látogatták: 21 ezerrel növekedett a nézők száma. Biztató jel. Műsorpolitikai elgondolás és kitartó munka tapasztalható a rideg számok mögött. És bizalom. Bizalom a magyar filmek iránt. E cikk keretei nem teszik lehetővé, hogy elemezzük a magyar filmek megyei forgalmazásának tapasztalatait. Ám feltétlenül feljegyezni való: 1975-től minden szerdán magyar filmet játszik az egri Vörös Csillag mozi, Gyöngyösön és Hatvanban pedig kéthetenként tartják meg a magyar filmek napját. Lehet, hogy annak idején csupán újságírói ötletnek — vagy fontoskodásnak? — minősült a megfogalmazott kívánalom, ám ma már tény, hogy a megye városaiban otthonra, közönségre talált a magyar film. S most sem a statisztika a legfontosabb. (Jól hangzik ugyan, hogy míg 1974-ben a megye három városában 58(1 előadást tartottak a magyar filmekből, 83 ezer néző előtt, addig 1977-ben már több mint ezer előadáson. 175 ezres közönsége volt a hazai filmeknek.) Inkább az, hogy a megyében ranghoz jutott a magyar film, hogy a megjelenés szeszélyeitől és hibáitól függetlenül is változatosan színes magyar programot kínálnak a mozik, hogy a közönség rendszeresen találkozhat magyar filmekkel, újakkal, régiekkel, olyan művekkel, amelyek művészi krónikásai a:, történelemnek, társadalmi életünknek, és amelyek ma is hatnak. És maradandó művészi élményt nyújtanak. Márkusz László MAKSIUD IBMHfMBEKQr 3. — Nem, az én apám nem dezertőr — mondja makacsul Namik. — Na jó ... Én csak úgy mondom, a nyelvemre jött, hát kimondtam. Ha nem dezertőr, hát nem dezertőr, mi közöm hozzá ... Nem én vagyak a katonai parancsnok. Namik tekintete elgondol- kodóvá vált, ilyen elgondolkodó tekintettel nézte, hogy eszi meg Makedón a zsömlét. Makedón meg hirtelen elbúcsúzott és bement az udvarra. Én tudom, miért ment be olyan gyorsan — észrevette, hogy jön Karinka, őt meg Makedón ki nem állhatja. Namikék szomszédságában lakik, a 18-as iskolában tanul, ezért tíz perccel Namik után ér ide a sarokra, inert az iskolája messzebb van, mint Namiké. Göndör haja van Karinkának és mindig mosolyog. Minden tárgynak becenevet ad. Nem mondja, mint minden normális ember, hogy bögre vagy villamos, hanem bögrécske meg villamoska, de ez valahogy nála mégsem ellenszenves. Az embereket is így hívja Ljonya neki Lionvecska, "Zaur az Zaurcsik, de azt még sosem hallottam, hogy Makedónt Makedoncsiknak nevezte volna. Még mikor nem is voltak haragban, még akkor se. Namikkal eleinte csoki- papírt csereberéltek, aztán összebarátkoztak. Nálunk egy időben az iskolában és a házban mindenki csokipapírokkal, kis képekkel csereberélt. Egész gyűjteményeket szereztek. A legnagyobb gyűjteménye Namiknak és Makedónnak volt. Együtt gyűjtöttek. Hányféle képük volt! Háromszázhúsz, és mind más! Mindenféle „maci” meg „gomba” meg „gyümölcsös’’ meg „cica”, sőt olyan csokipapírjuk is volt amilyen az egész városban nem volt senkinek. Volt két nagy kép — az egyiken egy nagyon szép nő feje, körülötte meg felírva, hogy ■ „Mary Pick- ford”; a másikon egy bajuszos férfi, aki valamiért Abulfaz üzletvezetőre hasonlított, a feje körül a /ölírás, hogy „Douglas Fairbanks”. Az egyik képre meg az volt fölírva, hogy ,,kon- fekti”, folyton vitatkoztunk, sajtóhiba-e, vagy régen így hívták a cukorkát. Az ilyen ritka képek nagyon értékesek voltak, értük bármit el lehetett cserélni. Makedón például ezekért a képekért cserélt tízórait. Különben Namiknak meg Makedónnak volt a legjobb gyűjteménye a házban, sőt talán az egész iskolában is. Sokáig gyűjtötték. .. Aztán egy szép napon Namik a gyűjtemény felét, azokat a képeket, amiket ő szerzett, nekiadta Karinkának. Az egész valahogy váratlan volt. Namik maga sem számított rá, hogy ez lesz a vége. Makedón akkor rettenetesen megharagudott. Na- mikra. Azt mondta, Namiknak egyáltalán nem volt joga elajándékozni a közös gyűjteményüket, aztán megvetően megkérdezte, véletlenül nem szeretett-e bele Karinkába. Namik azt mondta, hogy nem, és elvörösödött. A;zt: gondoltuk, hogy most Namik és Makedón össze fog veszni.. Nem, nem vesztek össze. Makedón nem szólt Namiknak, hanem késő este, mikor Karinkáéknál már mindenki aludt, fölment hozzájuk és visszakövetelte a képeket. Karinka mamája kivitte Makedónnak az előszobába Karinka egész gyűjteményét — a lányát nem ébresztette föl — és Makedón visszavette az összes ajárw dék-képet. Ezért Namik pár napig nem beszélt Makedónnal, de aztán megint szóba állt vele — Makedón nélkül élni sem tudott. Azóta is így barátkoznak, külön — Namik Karinkával és Namik Makedónnal. Namikéknak jó lakásuk van, négy szoba, mind tágas és világos. Ez a legnagyobb lakás a házunkban, és valaki elnevezte „A levegő temp- lomá”-nak. Namiknak nagyon tetszett ez a név, és egy kicsit bántotta, mikor megtudta, hogy Kiszlo- vodszkban van egy igazi, „levegő temploma”. Azután, hogy kitört a háború, a lakásban csak nyáron lakták az összes szobákat, télire mind egy szobába húzódtak — lehetetlen volt az egész lakást fűteni. A mama az ablaknál ült. a papa overállját javítgatta es beszélgettek. A papa nemrég jött meg. Namik, mint. mindig, egy üvegből benzint, csorgatott apja kezére, hogy a papa le tudja mosni tenyeréről az olajfoltokat, aztán együtt megebédeltek, most pedig a papa a hadijelentéseket nézi az újságban és meséli a mamának, mi a véleménye a Szovinformbiuro hírével kapcsolatban. Papa hangján érződik, hogy nagyon elfáradt és aludni akar. Nem könnyű dolog még egy olyan erős embernek sem, mint Namik apja, napi tizennégy órát dolgozni az olajkutaknál. Nagyon szeretne átmenni a másik szobába és egy félórára ledőlni, de Namik apja tudja, ha most lefekszik, akkor nem hogy fél óra múlva, de im’mp reggel is nehezen verik . ól,' (Folytatjuk) j à s
