Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-26 / 227. szám
<25 KÉPERNYŐ ELŐTT Szegény néző - gazdag néző? MOST KEZDŐDÖTT egy sörözőt a magyar tévében arról, hogyan kell drámát ír. ni. A tévé szerkesztői megnyugtatásul azért már jó előre közölték, hogy a sorozat nem arra való. miszerint valóban megtanulhassa bárki is a drámaírást — a drámanézést inkább —, mert annak ugyan vannak mester, ségbeli megtanulható fogásai, de a dráma az dráma, a mesterség meg mesterség. Így aztán e sorok írója is kénytelen rezignációval volt köteles tudomásul venni, hogy élete utolsó nagy lehetősége, hogy felhasználva a tévét, e szemeszteren tanuljon meg drámát írni, eleve reménytelen vállalkozásnak tekintendő. Még jó, hogy Irwin Shaw nem hitt a megtanulhatat- lanság dikciójának és nem volt rest valamiféle, egyetemen rendezett drámaíró szemináriumon elsajátítani a drámairás mesterségét. Igaz. akkor már sok minden volt mögötte, ami az élet ismeretét jelentette — volt profi rugby-játékos. bolti eladó, teherautó-sofőr —, de a leglényegesebb benne volt: ez a tehetsége, — és előtte volt: ez a világhír. Irwin Shaw neve nálunk jobbára összenőtt az Oroszlánkölykök című méltán világhírű és népszerű antifasiszta ihletésű háborús regényével, pedig hősünk éppenhogy rádiójátékokkal és színdarabokkal kezdte a pályáját, és csak később fordult a novella. — a regényírás felé. Olyannyira így igaz ez — ki emlékszik már rá?! —, hogy egy drámáját, meg 1939-ben bemutatták Magyarországon is. Szelíd emberek címmel. A tévében most bemutatásra került — tudomásom szerint könyv alakban magyarul meg nem jelent — Rich Man, Poor Man, a Gazdag ember, — szegény ember lassan már egy évtizede. hogy megjelent az amerikai könyvpiacon. Egy tizenkét részes amerikai tévé-filmsorozatból visszakövetkeztetni az eredendőre, Irwin Shaw regényének értékeire. alighanem értelmetlen próbálkozás lenne. De az biztonsággal így is kijelenthető, hogy az amerikai író alkotói módszere szinte felkínálja önmagát a filmnek, a televíziónak. A cselekmények gazdagsága, fordulatos, sága. a szó szerint is sokszínű és nagyszámú szereplő- gárda. a változó színhelyek és az egyértelmű kifejező módszer, az egykori expresszionista író következetes realizmusa, joggal vonzotta ebben az esetben is a televíziósokat. Az Egyesült Államokba bevándorolt — a regényben eredetileg és érthetően német—olasz család beilleszkedésének két évtizedét dolgozta fel a regény nyomán e tévéfilmsorozat, kétségtelen nagy rutinnal e műfajt illetően. Dean. Riesner, a tévére alkalmazó igyekezett lehetőleg még a dialógusokat is „láthatóvá” tenni, erőteljes tömörítés és feszültség, jó tempó jellemezte a Gazdag ember — szegény em- ber-t. David Green rendező, akinek talán legfőbb érdeke, hogy „ráakadt” a két fiút alakító Peter Straussra és Nick Noltére, csak látszólag hagyta szabadon mozogni színészeit, kiérezhetően vigyázott minden feleslegesre, minden kocka filmre, hogy minden befektetett anyagi és szellemi tőke maradéktalanul megtérüljön. Badarság lenne rangsorolni, hogy ez a tévéfilmsorozat jobb-e, legjobb-e, vagy rosszabb-e, mint a többi volt. Jó volt, még ha — érthetően — itt ott hígabbá is vált, könnyzacskót facsaróbb is volt egyik-másik jelenete. Kiérezhető volt. hogy a történetet író írta, mégpedig nemcsak jó, de rutinos író is — miért lenne szégyen a tehetség mellett a rutin, ha nem az dominál? —, hozzáértő és nem kevésbé gyakorlott rendező vitte képernyőre és jó néhány tehetséges színész lehelt életet, adott hitelességet a játék szereplői alakjának. Végtére is egy darab mai Amerikát kaptunk, emberi gondokat, küszködést, megközelítő társadalmi valóságot — mindezt természetesen amerikai módra. De nem is az utóbbiért, hanem a belső tartalmáért lett méltán , népszerű ez a sorozat a hazai tévénézők körében is. Gyurkó Géza Október 1-én Zenei világnap Az UNESCO nemzetközi zenei tanácsának határozata alapján idén immár negyedik alkalommal ünnepli október 1-éh a zeneszerető népek közössége a zenei világnapot. Az ünnepségek központi gondolata a zeneművészet népeket, országokat összekötő ereje. A zenei világnap előestéjén, a Korunk zenéje fesztivál megnyitó hangversenyén Ferencsik János fő-zeneigazgató méltatja a muzsikának életünket szebbé-nemesebbé tevő hatalmát. Másnap délelőtt, a nemzetközi orgonaverseny díjnyerteseinek koncertjén Farkasinszky Lajos. A tv külpolitikai műsorából Gazdasági, társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozó, egzotikus tájak életét bemutató műsorokat sugároz a televízió az év hátralévő részében. öt év alatt világszerte átlagosan kétszeresére emelkedtek az élelmiszerárak. Ez a tendencia a világ egyes részein fokozza az éhínséget, amelynek következetében naponta tízezren halnak meg földünkön. Mi a helyzet a világ éléskamrájában? — erre a közérdeklődésre számot tartó kérdésre keresik a választ a magyar televízió külpolitikai rovatának munkatársai a Kockázat IV. negyedévi adásainak egyikében. A Monitor sorozat a polgári és a katonai repülőgép- gyártás, valamint a nagy nyugati légitársaságok közötti erőviszonyok kulisszatitkaiba avat be. A politikai terrorizmus társadalmi és gazdasági hátterét - az NSZK-ban kutató műsorban több érdekes egyéniség nyilatkozik. A világ második legnépesebb országáról, Indiáról háromrészes színes film kerül a nézők elé. O MsËm 1.978. szeptember 26., kedd a fővárosi tanács elnökhelyettese mond világnapi köszöntőt. A Magyar Zeneművészek Szövetsége és a Kórusok Országos Tanácsa hét hangversenyt rendez október 1-én az országban, amelyeken nemzetközi énekkari versenyeken díjazott amatőr együtteseink szerepelnek. Szombathelyen a világnapon nyitják meg a zenekari évadot, a Debreceni MÁV Filharmonikusok kortárs magyar zeneszerzők műveiből rendeznek hangversenyt, Miskolcon a szimfonikus zenekar és a Magyar Zeneművészek Szövetségének északmagyarországi csoportja két iskolában tart világnapi koncertet. A rádió a nap folyamán több műsorban is foglalkozik a zeneművészet nemzetközi ünnepével: a kulturális magazinban a Zene szava címmel Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettessel .készített interjút sugároz, s bemutatja Ránki Dezső új hanglemezfelvételét, Ének. édes hatalom című összeállításában pedig a társművészetek jeles hazai képviselőit szólaltatja meg. A televízió a Várszínházból a Liszt Ferenc kamarazenekar és a rádiókórus hangversenyét közvetíti a zene világnapján. A Nemzetközi Zenei Tanács a zenei világnap 1977 évi magyarországi esemény- sorozatát példámutatóan értékesnek ítélte. Az előzetes tervek szerint az idei ünnepi megemlékezések az elmúlt évinél is gazdagabbak, sokrétűbbek lesznek. Utcák, terek művészetéről — Egerből nézve Egerben a szülővárosomat szeretem. Ezernyi képet őrzök róla. Ha például nyári verőfényben kocsival érkezem haza a kőlyuktetői dombok mögül, párás fényben fekszik előttem a szélesedő völgy. benne tornyokkal, kupolákkal, a tarkaságból kinyúlóan. majd az új lakótelepek vidámabb és világosabb foltjai: a város szép sziluettje. Ha a Lenin úton lassabban hajtok, élvezem a négysávos utat, az út melletti négy-ötszintes házakat, amelyek éppúgy sematikusnak tűnnek ma, mint annak idején, harminc-neewen évvel ezelőtt, ugyanitt, a tel -, kék kiosztása után épült olcsóbb családi házak. Tíz—húsz esztendeje Ha a Grónay utcát elérem, a kocsiból szembekapom a székesegyház déli oldalát, a keleti homlokzatnak oszlopokkal díszített részét. a ciszterciek két tornyát és szinte várom, hogy erre a látványra még rákerekedjék a Líceum teljes barokk-copf méltósága. Ennek a hazánkban páratlan látványnak az elevenségét még fokozza, hogy a Lenin térnél kezd terebélyesedni a térség, a mindenütt viruló virágágyak pedig nemcsak a nagyszerű épületek tövéig vezetnek el bennünket, de egy többfülkés teret is kinyitnak előttünk, hogy az a város jelenlegi kultúráiának. művészetének és állapotának tömör fogalmazását adja. A völgybe lehajló út azután úgy vezet át a Líceum mellett a Baicsy-Zsilinszkv utca ölszélességű sikátorára, hogy az ember meghökkenve felejteni. vagy inkább apasztani kezdi a Kossuth Lajos utcai paloták eleganciájára szórt elismerését, mert ebben a szűk utcában veszti el, érvényes léptékét mindaz, amit az innen alig száz méteren belül láttunk : Itt már a kereskedelem világa kezdődik, az volt mindig is. a piac, egyik oldalán a városházával. a másik szögletében a Dobó-szoborral, a patakhíddal, mindenütt üzletekkel és nagy nyüzsgéssel, sokasággal, hogy aztán a látvány csúcsán, az egri vár hatalmas és a Dobó térről is jól látható tömbjén megálljon. megpihenjen a tekintet. El is felejtem mondani azoknak, akik alig tíz, vagy húsz esztendeje élnek Egerben, azok nem is igen tudhatják, ha csak szóbeszédMese egy hétköznapi karrierről Körülötte csupa nyüzsgés, mind csak űzte, hajszolta önmagát és a másikat, esztelenül forogtak összevissza. Ki tudja, meddig nyűtte magát így az egész minden- ség. csak annyi bizonyos, hogy egyszercsak elég lett ebből is. néhány elem legalábbis belefáradt a dologba. Ezek megfeszítették végső erejüket, és kitépték magukat a zűrös keveredésből. Viszonylag rövid idő alatt sikerült lecsillapodniuk, mondjuk így : összeszedték magukat. Egyikük mérsékelt magatartása különösen kitűnt a többi közül. Olyan fegyelmezett, sima, polgári formák közé szorította valamikori heves dulakodókedvét, hogy senki sem sejtette, mi rejlik a kérges, egyöntetű, szürke felszín alatt. Igaz, hogy olykor majd szétfeszítette az elfojtott lobogás; kivörösödött, ki-kitört, de többé-kevésbé mindig sikerült visszanyernie konszolidált küllemét. Rutinos, kimért pontossága, szenvtelen, megbízható buzgalma lassankint elfeledtette egykori forrófe- jűségét. Nem hagyta el pályáját. nem ismert kilengést, kerekre simult, kifejezéstelen képét minden irányban egyforma figyelemmel forgatta, el is érte, hogy a legr sötétebb helyzetekben sem borult teljesen árnyékba. Ragyogó pályafutása a lehető legszemléletesebben bizonyí. tóttá, mit tesz az, ha valaki annyira ért a helyezkedéshez. mint előtte soha senki. Helyzeti előnyével összefüggésben szinte konkurren- ciamentesen foroghatott a legfényesebb körökben. Státusának stabilitását fölismerve, kikerült minden ősz- szekoccanást. Még a Főnök indokolatlan, hisztérikus kitöréseit is fegyelmezetten tűrte, s úgy fogadta, mint elkerülhetetlen szükségszerűséget. Hivatali pozícióját elősegítette az is. hogy minden körülmények között megtartotta az előírt távolságot. Igaz. felettese nap mint nap megfelelő világításba helyezte a dolgokat, de ez a ragyogó főnök ösztönös pszichológiával elejét vette a beosztott egészségtelenül túlzott biztonságérzetének is. Olykor például csaknem teljesen magára hagyta. Ilyenkor a beosztott sötéten látott, ideges rettegés, ingerlékenység lett úrrá rajta. De végül is mindig újra megtalálta a kellő kapcsolatot, mint akiket egy anyagból gyúrtak, s mint akik között csupán annyi a különbség, hogy az egyik eltalálta, melyik a legszerencsésebb pillanat ahhoz, hogy kiugor jón az egészből. A feljebbvalót ez a kezdeti helyzetfelismerése tette feljebblevővé, s ez á tudat serkentette feltétel nélküli szolgálatra az energiában szegényebb, szürkébb, kisebb kaliberű pályatársat. Csakhogy vannak pillanatok, amelyekben a konszolidáció is rabságnak látszik. Szegény, seszínű, poros beosztott is úgy érezte egy szerencsétlen időszakában, hogy fel kell lázadnia a lázadásmentes élet ellen. Elszakadt volna, önállósította volna magát. De hiába, nem maradt egy szikrányi önálló energiája sem. Csak keringett. forgott, rótta az unalomig megszokott utat, gömbölyű képe kissé laposodni kezdett, lehervadtak utolsó rózsái is. Végérvényesen el- lomposodott. így lett, hogy a Föld. a beosztottak gyöngye, méltán nyerte el. s tartotta meg kitűnőnek nevezhető kozmoszbeli pozícióját. Nyugdíjig csak kihúzza, akárhogyan is. Ha pedig felrobban mégis, az sem a maga akaratából történik. Péreti Gabriella bői nem, hogy az egri fórum. ami most Dobó nevét viseli és ahol ma látványos gyűléseket és rendezvényeket szokás tartani kisebb- nagyobb ünnepeinken, a két háború . között mennyire másképp nézett ki. mennyire más funkciót töltött be Hajnalonta a Minoriták templomának a lábánál, közvetlenül a lépcsőnél árultak a tejesek, arrébb a zöldségesek, majd hosszú sorokban álltak az egri őstermelők, az asszonyok így, ősz táján a puttonyaikkal, bennük a szőlővel és várták, hogy a kereskedők vegyék a portékát Pestre. Özdra. ide-oda- amarra. A Katona téri forgatag és az épületek akkor még sehol sem voltak, és ha a mai nézelődő számba veszi, miket és hogyan formált itt az utolsó két-három évtized, akkor főként az utóbbira azt is rá lehet fogni, hogy viharosan nekilátott itt az újat- tevésnek. Amire azt szokták mondani a szakértők, az építészek, hogy ez természetes. Nekik foglalkozásuk, hitük szerint az a gondjuk, hogy rendet teremtsenek és miután a környezet kötelezi őket. hogv művészi szinten is teremtsék ezt a rendet, a város átértelmezése, a szükségesség. a funkciók és a múlt értékeinek megmentése. áthagvománvozása épületben. műalkotásban, szobrokban és városrészi rendszerekben — kötelességük. Barokk világban Mert ők akkor végzik jól a munkájukat, ha az utcák rendszerét fölöslegesen nem bontják meg, hiszen azok a történelmi folyamatban, törvényszerűen alakultak ki. itt-ott szinte selymesen simulva az egri dombok hutához. másrészt az utcákat úgy szegélyezik épületekkel hogv azok a harmónia, a ió összhang benyomását keltsék a nézőben. Példát is kell rá találni, van itt nem egy! A , századelő évtizedeiben sok-sok sufnival tömték tele — az akkori igények szerint — a belváros szűk utcácskái között a háztömbök belső udvarait. S amikor az építészek rádöbbentek, hogv ennek az egvvelegnek az elbontása mekkora esztétikai haszonnal jár. hozzá is kezdtek. így szabadultak ki a Bajcsv-Zsilinszkv és a Marx utca közé szorult térség belső formái, kaptak új funkciót és értelmezést. Ma mindenkinek mutogatta ezt a területet a lokáloatrió+a szív. pedig különösebb stílusértéke az eCTész Sétáló-udvarnak nincs. Ez a rendcsináló folyamat ma is folvtatódi's az Alkotmány utca és a Marx K. utca közötti térségben, ahol egy-két év múlva talán még látványosabb, még nagyvonalúbb képet, teret kap a város, mint a Sétálóudvarban. S ha már erről a témáról, azaz a terek és utcák művészetéről, gondjairól van «zó, ne sajnáljunk egy sétát az autóbusz-állomás felé sem. Ejtsük útba a volt érsek' istállót. a Széchenyi utca 3-at, nézzük meg az átalakulóiéi- ben levő hatalmas udvari új üzleteivel és gondolkozzunk el: ennek a térségnek a lehetőségei még mennyire nincsenek kiaknázva. A Pori- sétány eleganciája, a Foglár utcai lépcsősor nemcsak ki- 1 fárasztja a lábizmokat, ce felsőbb pihenőiről rem«k látvány adódik az almagya- ri dombok irányába. A laikus inkább a szivé- ■ vei érzi, mit és hogyan alakítana-változtatna ebben a barokk világban, ahol a beL város polgárházai és tekintélyes palotái szinte reze-vá- tumként őriznek évszázadokat és azoknak az embereknek a nyomait, gondoiaíaH, akik itt éltek és alkottam, lit nemcsak a szerzetesekre, à főpapokra kell gondolnunk, de azokra a görög és rá- kereskedőkre is, akik az Alkotmány, a Marx, a Dobó utca házait saját erejükből e*. sa. ját ízlésük szerint megépítették. A kor embere mindig otthagyta szellemi ujjlenyomatát a köveken. Mindig meg akarták örökíteni önmagukat. vagy inkább azt a képet, azt az álmot, amilyeneknek önmagukat látták, vagy látni szerették zoina. És ebben az igyekezető Kbeo nagy szellemi tőkét hág,-a tekoztak. ezeket az érté teke* óvnunk és tisztelnünk ke*., a lehetőséghez képest. Az utcák, terek azt a közösséget vallják meg, amely itt él. S ha ez igaz, a környezetünk kialakításával tehetjük -gazdagabbá ö ima : gunkat. Nemcsak az a fo í- tos, milyen lakást építettünk, milyen bútorokkal töltjük meg szobáinkat, az .«em mellékes, minő környezet folyja körül épületei uaet. Hogyan áramlik az éle' utcáinkon, mekkora nyuga'mat kap a jámbor egri po gar, ha leül a Dobó téren é« fáradt szemével a tornyokra pisiant, vagy még messzebbre, ahol az alikonyuló ég készteti gondolkodásra. És ha már gondolatban úgyis végigbaktattunk a rá: roson, ne menjünk el említés nélkül amellett a nagyon tetszetős és nagyon hatásos munka mellett, ahogyan a patak medrének szabályozásával, a falak kiépítésével a belváros rendje ú.i formát kapott. A komoly anyagi áldozatot kívánó munkában az első gon tolat az 1878-as nagy árvíz emié- ke lehetett, de a funkción túl sikere ennek az alkotásnak az is, hogy a tájban benne van, azzal harmonikus egységet alkot. Kulidra, művészet Ezernyi képet őrzök a városról, mert számomra Eger a város, a kultúrának, a művészetnek a levegőiéi adta nekem. A Líceumba tártam elemibe és az epii’et arányai azóta sem vesztek ki belőlem, ha a nagyot és fenségeset mérni akarom. Ebben a Líceumban, az udvaron akkor még parányi őserdő élt. hatalmas fákká , ágaikról az emeleti ablakokon át másztunk be a nekünk félelmetes emeled -e- giókba. Ma sivár ez az udvar. ,Ha egy-két fa. vagy egy szobor, netán szökőkút lenne itt? Mert én Eger és a magam múltjából őrzött képeimen túl. a jövőből is őrzök néhány dédelgetett látványt szeretett városomnak Például azt, hogy eljön *ds egyszer egy jó szakember és megmutatja ezeknek íz egyébként kíváncsi egri embereknek, hogyan kell egy szép, egy tetszetős szökőku- tat megépíteni. És az nemcsak megépü.ne. narem gondoznák is. hogy csobogjon, hogy a benzingőzben, a füstszagban legyen egv kis áhítatos mormolása ennek a kiváló egri víznek. Vagy faragnának szép szobrokat ió demjéni kőből, mint anc- gyan faragtattak azok a ha. rokk emberek, akik nem 's tu’dták magukról, hog> s* olyanok. A díszítés nem bű.i vallomás magunkról, ha -o valóban az ízlés és a jellem, a szellem és az ait o o- erő kérdése. Hogy miért írtam meg éri az ide-oda tétovázó töprengésemet? Ezekben a Hetekben anny't írnak és bőszéinek az utcák és teros kolerájáról. Nem árt. Ha e-v laikus is beleszól ebbe a témába, már csak azeri >«: mert a városesztéták azt mondják, hogy a vá őst szeretni kell. A várost, önmagáért, Én ezt a vá őst sveretem. A többivel aívűt Je ezt másként! Farkas András }•
