Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-24 / 226. szám
► k S ez) Akasztófahumor Viccelünk, tréfálunk, adomázgatunk, derűs nemze- vagyunk. Így ismernek a világban bennünket. Van humorunk, néha akasztófahumorunk, úgy várjuk az új észtén- dót, mint az árhivatal, és ki nem fogyunk az élcböl már ? jő előre, hogy bevált tréfáink nyomán, ha fanyar képpel is, de tovább gyártsuk a vicceket — az árhivatalról. Az áremelések miatt természetesen. De igen gazdag vicceink másik tárháza is, az, amely a munkáról szólókat tárja gazdag és kimeríthetetlen választékban az adomázni szán- ; dékozók rendelkezésére. Az el nem végzett munkáról szóló vicceinken meg lehet pukkadni a röhögéstől, olyan jók. Selejtet és viccet, azt tudunk gyártani. Mert meg kell például pukkadni attól — nem a méregtől, a nevetéstől! —, hogyan málik le a friss vakolat, hogyan ázik be a tető, hogyan javít az AFIT, hogyan nem veszik át export. £ termékünk valamelyikét külhonban, hogyan esztergálunk < gombostűt egy vasúti sínnek való acélrúdból — illetőleg ; az ezekről szóló viccektől. .... < Szegények vagyunk, de jól élünk. Az autóktól már nem férünk az országutakon, amelyeket tegnap építettek, s ma bontanak fel szakaszosan újfent: az üzletek zsúfoltak a vásárlóktól és azoktól, akik a visszavitt áruval reklamálnak: a vendéglők és éttermek gondja inkább — gyakrabban tűnik így — az, hogy feleslegesen sok a vendég és még feleslegesebb a pontos számolás ... Van vaskerítésünk kovácsoltvasból, víkend- házunk kacsalábakból, és borravaló-rendszerünk, intézmény ; nélkül funkcionálva ugyan, de tökéletesen elvégzi a javak társadalmi újrafelosztását. Tökéletesen, ami a kapókat illeti. Az kizárólag az én pech ein, hogy jómagam e társadalmi újrafelosztásban a másik oldalon állok: ahonnan elosztanak. De sebaj : szegények vagyunk és mégis jól élünk. Hogy miből és hogyan? Talány. A csehszlovák munkáshoz viszonyítva a magyar munkás termelékenysége a 60 százalékot ha eléri, a nyugatnémet munkások termelékenysége meg legalább másfél- szerese a magyarénak. Igaz, különösen az utóbbiak, nem szegények, de nem is élnek jóL Nem tudnak viccelni. Nem érnek rá. Dolgoznak. Ha mi csak fele annyit viccelnénk, helyesebben csak még egyszer annyira vennénk komolyan a komolyan veendő dolgokat, akkor úgy élnénk jól, hogy nem lennénk szegények. Történelmi paródia, s az utókor a hasát fogja majd nevettében, hogy volt egy olyan előkora — mának nevezik ezt most —, amelynek magyar társadalma nem akarta elhinni, hogy jó lesz vigyáznia, mert dér csípheti a szőlőt a lágy kenyérhez. Hány fórumon, s hány helyen hangzott már el, miszerint azok a bizonyos „begyűrűzések” már elmúltak, s a világpiacon, a világgazdaságban mindazok a jelenségek, amelyekről mint jelenségekről vélekedtünk, fő és alap- ; vető jellemvonásokká és jelleggé váltak. Hogy egy olyan kis ország, még „baráti társaságban” is csak úgy tud eredményeket : produkálni, úgy tudja csak lakóinak egyenletesen emelkedő jólétét biztosítani, ha egyenletesen — helyesebben: dinamjkusan — emelkedik a munka hatékonysága, a termelékenység, az exportképesség. Többek között. Jó néhányan ilyenkor e fogalmak hallatára ijedten kapnak a fülükhöz. Közgazdasági dolgok ezek, kérem, tiltakoznak, és utána rögtön mondanak egy viccet, hogy utána azon méltatlankodjanak, miért ment fel ennek, vagy annak az ára. Tényleg: miért? Megpróbáltam töt*b ízben válaszolni a feltett és méltatlankodó kérdésre, de be kell vallanom, ritkább volt az, amikor meghallgatták, hogy miért, mint amikor a magyarázkodást feleslegesnek tartották mert az fáraszt, s minek fárassza magát az ember a műszak után. Amiben lehetne igazság, ha a műszak után és miatt lett volna, vagy lettek volna fáradtak az illetők. Igaz, hogy a műszak utáni egészséges fáradtság társadalmi méretekben a legjobb gyógyír, hogy ne kelljen majdan ilyen kérdéseket feltenni, de az is igaz, hogy ez a gyógyír csak fölösen kapható még e társadalom patikájában. Nem hisznelc a kormánynak nálunk. Az a paradox helyzet állt elő, hogy annyira bíznak benne, hogy nem hisznek neki. Nem hiszi el az átlag magyar állampolgár a saját kormányának, hogy jó lesz vigyázni, mert ha több lesz a vicc, mint a munka eredménye, akkor eljöhet az idó, hogy könnyes lesz a szemünk, de nem a jóízű kacagástól. Ha egyenként beszélünk állampolgár társainkkal e témáról, általában és egyenként, végül el is hiszik, ha eddig nem hitték, meg is értik, ha eddig nem értették: nincs más út, mint a munka hatékonyságának alapos növelése. De csodák csodája, ha együtt vannak, ha társadalmi mélységű és szélességű a buzdító és figyelmeztető szó, akkor valamiféle hitetlenkedés a reakció. Kimondva is, de inkább kimondatlanul. A társadalom érzékenysége nem eléggé reagens e gondokra, addig is volt, s nem is rosszul, ezután is majd csak lesz valahogy úgy, hogy még jobb is legyen... — ezt érezni ki a szélesebb körű beszélgetésekből, válaszokból. Sokat tűnődtem: mi lehet az oka ennek? Nem tudok más választ adni rá. mint amit már fentebb megfogalmaztam: egy ország úgy bízik a kormányában, hogy nem hisz neki. Idáig jutottunk! S ez nagyszerű! S ez idegesítő! Lehet, hogy nem vagyok jó diagnoszta, lehet, hogy egy jó poénért ím én is hajlamos lettem az elvi kategóriák világából a hatáskodás mezejére kijutni, de az alap- probléma akkor is megmaradt: a termelékenység növekedésében az utolsó helyek egyikét foglaljuk el a szocialista országok között is. Csak az „egyikét”. Hogy miért és miért nem az utolsót? Hogy legyen vissza)ejlődési lehetőség még előttünk, mert cél nélkül nem Óét az élet.... Hogy ez is akasztófahumor? Elismerem: az. Ne is nevessünk rajta és miatta. Egy kis méreg, egy kis ösztönző düh inkább, különösen társadalmi méretekben, sokkal többet ér. Gyártsunk csak fele annyi jó terméket, mint amennyi viccet, s a világ élvonalába is elkerülhetünk. Épül a Török fürdő (Szántó György felvétele) A fürdő, amelyet Arnaut pasa építtetett a XVII. század elején, hamarosan ismét régi fényében pompázik. Es modernizálva, korszerű felszereléssel berendezve persze, hogy megfeleljen a ma és talán a holnap igényeinek is. Ezért költ rá több mint 25 millió forintot a megyei tanács. Bizonyára megbocsátja az olvasó, ha a fürdő ürügyén a múltba is vezet a krónikás tolla. Kár lenne kikerülni a visszapillantást, hiszen tekintélyes múltat mondhat magáénak a város mai fürdőkultúrája, nem beszélve arról, hogy lelkes, és szakavatott kalauzok — az elmúlt századokban búvárkodó Sugár István és dr. Agya- gási Dezső, aki már majd másfél évtizede tudományosan bizonyítja az egri víz gyógyhatását — segítettek feltérképezni a régvolt időket, és felvillantani az egri fürdőkultúra holnapját. Magister balnei Egy 1448-ból származó középkori oklevél már említi a „Balneum Carthusiensium”- ot, vagyis a Karthauzi fürdőt. Ez a fürdő —, amely a segedelemvölgyi néma karthauzi barátokról kapta a nevét — a mai Eger középpontjában állt a Markhót Ferenc és a Sándor Imre utcák tengelyében, az Eger-pa- tak mentén. A XV. század végén már javítottak, mai kifejezéssel élve felújítottak Egerben egy fürdőt. Lehet, hogy a már említett karthauzit, de az is lehet, hogy egy másikat. Bakócz Tamás egri püspök udvartartásának számadás- köqyve tanúsítja : „1495-ben a melegvíz épületére és tetőzetére, és a többi munkáira összesen 9 forintot’’ fizettek ki. S mert az egri nép gyakran még ma is „melegvíznek" mondja a termálvizet, bizonyosra vehető, hogy fürdőházról tudósít a püspöki okirat. Mint ahogy az is bizonyos: 1508-ban a püspöki fürdőben már „Magister balnei", azaz fürdőmester tevékenykedett. A XVI. század elején tehát már főúri igényeket is kielégítő fürdőépülete volt Egernek. Tudjuk, hogy amikor a dúsgazdag reneszánszbeli egri püspök, Estei Hippo- lit előkelő kísérettel vadászni érkezett Egerbe, az olasz idegenek megcsodálták a meleg vizet, a nagy meleg vizű tavat — amely a kemény télben sem fagyott be — majd - a vízen menedéket talált szárnyasokra pompás sólyomvadászatot is rendezett a társaság, Mátyás király is szívesen vadászott Eger környékén. így feltételezhető, ő is megkóstolta az egri fürdőt. Egy 1571-ben Velencében megjelent könyv a törökök magyarországi fürdőiről szólva megemlíti, hogy „o mohamedánok a vizet isten különleges ajándékának tekintik, úton-utfélen mosakodnak, mintha bűneiket akar. nák lemosni”. Hegisszuk a gyógyvizet! Árnaut pasa fürdője Így igaz-e pontosan, azt nem lehet tudni. Ám bizonyos, hogy az egri termálvizű fürdő történetének legjelentősebb és legérdekesebb korszaka a török hódoltság alatti felvirágzása volt. A törökök ilidzsái Az első ilidzsát, vagyis a mohamedán felfogás szerinti gyógyfürdőt Arnaut egri pasa építtette 1610 és 17 között. Azt is tudjuk, hogy a korabeli szerzők kerek kupolával fedett, a környék felett uralkodó épületnek tüntették fel a fürdőt. Érdekes, hogy a fürdők gyógyhatásáról először Evlia Cselebi tudósított. Az 1664- és 65-beh Egerben is járt híres török utazó megírta: Egernek . három hévíz- fürdője van: egyik a férfiak, a másik az asszonyok, a harmadik az állatok számára. .A következő sorok pedig az első gyógyászati adatnak tekinthetők : „... némi tekintetben hasznosnak bizonyultak, a rühesség és a frengi („francos”, vérbajos) megbetegedéseket gyógyítják. .. ” A török fürdő felépítését két gőzfürdő létesítése követte: egy a várfalakon belül a férfiak, egy pedig a falakon kívül a nők részére. Ez utóbbi a Valide Szultána nevet viselte, s romjai ma is láthatók. A török uralom után is fennmaradtak a gyógyfürdők. Jelentőségüket az is bizonyítja, hogy amikor 1695-ben az egri püspök szerződésben rögzítette a várossal kapcsolatos földesúri jogait, akkor minden fenntartás nélkül saját tulajdonául kötötte ki a meleg vizű forrásokat. Az egri népnek csak a szabad ég alatti mosás jutott. Jól illusztrálja a korabeli tulajdonviszonyokat, hogy már az 1710-es esztendőkben a >,Méltóságos Ür Fürdőjének" nevezték az egriek Arnaut pasa ilidzsáját. Tilalmak 1767-ből Ha ma már mosolyogta- tóak is a korabeli erkölcsi rendszabályok, mégis érdemes idézni a szigorú tilalmakból. 1767-ben gróf Esz- terházy Károly egri püspök — aki a későbbi években jelentősen hozzájárult az egri fürdők bővítéséhez — elrendelte, hogy különböző nemű személyek, a házastársak és gyermekeik kivételével nem fürödhetnek együtt. A városi magisztrátus is kénytelen volt foglalkozni a „püspöki fürdő” látogatási rendjével s a legszigorúbban elrendelte, hogy este tíz óra után senki sem fürödhet, mert ...... 24 pálca-, vagy korbácsütéseket fognak a piacon Szenvedni”. A fürdés helyén tábla figyelmeztetett.: „az Leányok vagy Asszonyok a Legényekkel vagy Férfiakkal egyvelegest ne förödjenek... ” Markhót Ferenc, aki korának kimagasló tudású és képességű orvosa volt, 1758- ban került Egerbe, s mint Heves és Külső-Szolnok vármegyék tiszti főorvosa leírta és elsőként vegyelemezte az egri termálvizet. Különösen jó hatásúnak találta, s máig is érvényes eredetiséggel jellemezte rendkívül üdítő, frissítő hatását: jó az a napi kemény munkában megfáradtaknak, mert felüdíti őket, de jó a lustáknak is, mert azokat meg munkára serkenti. Feljegyzésre érdemes az 1838-as esztendő is, amikor a török fürdő jelentős klasszicista átalakítása után az egri érsek Fejes Mihály személyében kinevezte az első fürdőorvost. A mához közelítve nagyobb léptekkel is haladhat a krónikás: 1856-ban az elpusztult második ilidzsát lebontották, forrásaira telepítették az első egri uszodát, 1861-ben megépült az Erzsébet-fürdő, 1908-ban feltárták a Dobó Istvánról elnevezett jódos- brómos gyógyvizet, 1920-ban pedig városi tulajdonba kerültek a fürdők, amelyeket a következő években bővítettek, modernizáltak. Természetes pezsgőfürdő A közelmúlt krónikáját bizonyára jól ismeri az olvasó, hiszen szemünk előtt alakultak, fejlődtek Eger gyógyfürdői. Ezt a fejlődést tapasztalhatjuk napjainkban is, amikor éppen befejezéséhez közeledik Arnaut pasa fürdőjének műemléki vonatkozásban is jelentős átépítése. Hogy mit jelent a Török fürdő felújítása, s milyen távlatokat remélhetnek Eger már országos rangra emelt gyógyfürdői, arról dr. Agya- gási Dezső beszél. — Lassan népbetegségnek is mondhatjuk a reumát, s annak különböző válfajait, vagyis a mozgásszervi bán- talmakat. Mert az influenza és a baleseti sérülések után gyakoriságban bizony a harmadik helyen áll. Ezért is jelentős a fürdő felújítása. 48 ágyas reumaosztályunkon ezer beteg feküdt az elmúlt évben, s 67 ezer reumás járóbeteget kezeltek a megyében. így érthető: sokat várunk a Török fürdőtől. Felújítását körültekintő műemléki kutatás előzte meg, eredményeként török kupola csillog a nyolcszögletű medence fölött. Munkálatai jó ütemben haladnak, a tervek szerint jövő év januárjában el is készül. Napi nyolc órában üzemel majd a fürdő, amelynek különböző összetételű és hatású vizeit — hat medencéje lesz, legnagyobb a nyolcszögletű, amelynek radioaktív tartalmú vize 32 fokos — reggel a kórház, majd a rendelőintézet betegei használják. — A püspöki tilalom természetesen már érvényét vesztette, így nők és férfiak együtt fürödhetnek a nagy medencében. — Sajnos nem. A nagy medencében ugyanis különböző kezeléseket is végzünk, így a nyolcórás üzemelés nem teszi lehetővé, hogy a lakosság előtt i§ megnyissuk a Török fürdőt. — Ezt bizony nemcsak az egriek, hanem a városba érkező vendégek is sajnálják. Nyitásig talán még lehet lenni valamit: például növelni az üzemelési időt. hogy a betegek után az egészségeseknek is jusson valami a nevezetes fürdőből. P r e ve ne iákén t... — Bizony, jó lenne... A főorvos egy makettet mutat, s azon magyarázza a higiéniát biztosító ügyes körforgást. a medencék elrendezését — ez itt a 32 fokos tükörfürdő, amely, mert közvetlenül a forrás fölé épült, állandóan bugyog, így ez a természetes pezsgőfürdő szinte egyedülálló egri medicina lesz, amott a kis tükör majd a 38 fokos kénhidrogénes fürdő, ott oldalt nyílik a kalodás súlyfürdő, a szénsavas, a víz alatti vízsugár, s a kezelés megannyi változata, amelyektől gyó- gyultabb, egészségesebb lesz az ember. Aktív fürdés — Majd félezer éve ismeretes az egri termálvíz. Vajon kell-e még tovább bizonyítani a viz gyógyhatását? — A természet ajándéka, hogy Egerben különböző ösz- szetételű gyógyvizek törnek fel a föld mélyéből. Megtalálhatók itt a természetes radioaktív, a langyos, valamint a kénes forró vizek, s mindez ideális kombinációs kezelési lehetőséget biztosít Ami a bizonyítást illeti: bár termálvizeink gyógyhatását a betegek és a szakemberek egyaránt elismerik, bizonyítani mindig kell. Igaz, ma már sokkal többet tudunk a víz összetételéről, mint a korábbi években. Gondoljunk csak arra, hogy a Központi Fizikai Kutató Intézet, valamint a Bányászati Kutató szakemberei vizsgálják vizeinket, s korszerű technikájukkal, módszereikkel az egy liter vízben levő kémiai elem egyetlen grammjának egymilliomod részét is kimutatják. Hamarosan a Török fürdő is hozzájárul majd a bizonyításhoz, hiszen medencéiben naponta mintegy háromszázan kaphatnak kezelést, s nemcsak a passzív, hanem az aktív fürdést is biztosi tani tudjuk. S mert napjainkban sok szó esik a rehabilitációról — az elmúlt napokban éppen Egerben foglalkozott ezzel a témával az országos konferencia — reméljük, hogy a következő ötéves tervben megépül a háromszáz ágyas gyógyfürdőkórház, valamint a SZOT-szanatórium is. És akkor... — Akkor lesz-e elegendő gyógyvíz? Mert olykor már most is kevésnek látszik, s félő, hogy a strand gyógymedencéjébe nem jut víz. — Sajnos, megisszuk a gyógyvizet. Legalábbis jelentős részét. Ha ehelyett más vizet találnának, és azt kötnék a hálózatra, akkor több termálvíz jutna a gyógyitás- ra. Ritka kinéz bizony az egri gyógyvíz, védelméről érdemes lenne gondoskodni. Mert az országos rang, amelyre a gyógyhely felemelkedett kötelez. Ennek jegyében épül, pompázik majd a kupolás Török fürdő is. Márkusz Lasztit
