Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-24 / 226. szám
► > Őszi nemzetközi vásár wEs mindezt meg is lehet venni? Nem hisszük, hogy volna valaki,' aki ezt a nagyszerű bemutatót végignézve ne tenné fel, ha csak gondolatban is, ezt a kérdést. Most már • igazán túljutottunk azon, amit évekkel ezelőtt a vásár jelentett: a látványosságot önmagában. Amikor a derék érdeklődő szépen kiöltözött, s ; vagy brigádban, vagy a családjával felutazott Pestre, a S vásárra, megcsodálni az öt- i mázsás kocát, a külföldi országok káprázatos — gyak- ' ran nem is őszinte kiállításait. Jót evett, ivott, aztán esetleg még a cirkuszba is elment, hogy teljesen kielégítse látványossági igényét. Nem, itt már szó sincs ilyesmiről. A szemet gyönyörködtetés, a figyelem felkeltésének szándéka racioná■ lis érdekeket takar: lássa a vevő, hogy a többiek mellett mi is ott vagyunk a piacon, ezt kínáljuk, és várjuk a véleményét. ■ A Budapesti Nemzetközi ’ Vásárról minden alkalommal „legekben” lehet beszélni, hiszen állandóan nő, terebélyesedik a vásárváros. S ha egyszer már leírtuk, hogy milyen fontosnak, megtisztelőnek tartják a jelenlétüket a külföldi kiállítók, újra lei Írhatjuk: ezúttal még fonto- ’ sabbnak, még megtisztelőbb- nek érzik, ez mutatkozik meg a nemzetek bemutatóin. 42 és fél ezer négyzetméteren egy híján 1500 cég méri össze erejét a fogyasztási cikkek őszi vásárának egy hetén. Közülük 995 a hazai kiállító. A fogyasztás témaköréhez jól kapcsolódó két szakosított bemutató az Otthon 79 és a Hoventa kereskedelemtechnikai, vendéglátóipari kiállítás mutatja be a többiekkel egyszerre a szakma újdonságait. — Az ilyen nagyszabású bemutatóknak azt a feladatot szánjuk, hogy necsak tükrözzék a képességeket, hanem ’ az összehasonlítás lehetőségét i felhasználva serkentsék a , termelőket a technológiák és a gyártmány szerkezet korszerűsítésére — mondta pénteki megnyitó beszédében Keil serü Jánosné könnyűipari - miniszter. Ez az összehasonlítás persíe az eladókra is érvényes, nemcsak a vevőre, aki nyilvánvalóan arra kiváncsi, melyik termék a jobb, melyiket érdemes meg- ; vásárolni. Az eladók által elvégzett összehasonlítások — ha csak nem vakok az önelégültségtől — igen tanulságosak lehetnek gyártmányaik jövője szempontjából Az úgynevezett vállalati, csoportérdekek mellett tükrözi a vásár népgazdaságunk törekvéseit is: a gazdaságos export fokozását, a munkamegosztás szélesítését A fogyasztási cikkek mostani kiállításán a termelők a külkereskedelmi vállalatokkal karöLtve olyan kínálatot tárnak az ide érkező külföldiek elé, hogy azok jó alapot szolgáltathatnak az exporthoz az együttműködés továbbszéle- sítéséhez. S egyúttal az ilyen vásárok segítenek eligazodni, gyakorlatot szerezni a kereskedés, a piac adásvétel világában. Egyáltalán nem utolsó szempont ez sem. Térjünk vissza a címben megfogalmazó tt kérdésre. Valóban meg lehet vásárolni azokat a termékeket, amelyeket ezen a — talán még soha ilyen gonddal meg nem szervezett — vásáron kiállítottak? A vásár díjait is azok a cégek kapták, amelyek termékeik kiváló tulajdonságain túl meggyőzték a, bíráló bizottságot arról is, hogy nemcsak „fellángolás” volt ez a minőség, hanem folyamatosan is képesek ezt produkálni. Az exportfejlesztő hitelek, a gyártmányszerkezet korszerűsítése, éreztetik hatásukat a fogyasztási cikkek körében is: összegezve is elmondhatjuk, hogy bárhol, bármilyen magas színvonalú kiállitáson megállják az összehasonlítás versenyében a helyüket a magyar vállalatok. És mindezt meg is veheti a fogyasztó? Nos, itt van egy ids bökkenő, mert a magyar ipar, élelmiszeripar élvonalával azért valójában elsősorban itt a vasáron, és külföldön lehet csak találkozni. Amikor ilyen mértékben kell növelnünk exportunkat, (sőt: a mostaninál még valamivel gyorsabb ütemre is szükség volna) érthető dolog, hogy a vállalatok termékeik színe- javát külföldre viszik. Az persze már régen nem megy, hogy a gyenge minőség marad itthon, a kiváló utazik külföldre; ugyanabból jobbat és gyengébbet gyártani nagy luxus lenne, nem engedheti meg magának egyetlen cég sem. De egy korszerűbb, külföldön is keresett hazai gyártmánynak néha valóban hiába keresi nyomát a vevő az itthoni üzletekben. Választék bővítésére ott ''az import, ami persze megint csak függ népgazdaságunk egyensúlyi helyzetétől. Tanulságos az eset — és éppen ide kapcsolódik — amit egy külföldön járt turista mesélt eh Csehszlovákiában megvásárolt egy „cuki” kabátkát a gyermekének, mondván, hogy itthon ilyet még csak véletlenül sem lát. ni az üzletekben. Itthon vette észre az emblémát: Vörös Október Ruhagyár. Véleményt alkotni összehasonlítás útján: ez volt a célunk akkor is, amikor az ismerős megyei vállalatok, szövetkezetek neveit kerestük az egyes szakcsoportokban. Heves megye „profilja” szerteágazó, ahogy a tavaszi beruházási szakvásáron is méltóképpen képviselték a vállalatok szűkebb hazánkat, úgy a fogyasztási javak bemutatójára is jutott néhány rangos, megyei képviselő. A Magyar Dohányipar kiállításán ott van termékeivel az Egri Dohánygyár, a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének standján helyet kapott az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát, a HISZÖV pavilonjában pedig a Hevesi Népművészeti. és Háziipari Szövetkezett. A cukoripar termékei közt ott láthatjuk a selypi és hatvani gyár készítményeit. Az egri Fém- és Elektromechanikai Szövetkezet zsugorfóliás csomagológépe előkelő helyet kapott az élelmiszeripari csomagolóeszközök között, s ugyancsak látható a hasonló profilúak között az Egri Cipőipari és az Egri Ruhaipari Szövetkezet is. A Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat, amely fejlesztési hitel ellenében jelentős exportfejlesztésre vállalkozott ezúttal is kiállitot- ta újdonságait, a csokis rúd- ostyát és a Verpeléten készített gumicukrot. Ha a csomagolás, a tálalás megfelelő színvonalú, mindegyik lehet keresett exportcikk Nyugaton is. Természetesen szeretne többet látni ezekből a termékekből a hazai fogyasztó is, de mint hallottuk a vállalat vásáron jelenlevő képviselőjétől, az itthoni igényeket egyelőre megközelítően sem tudják kielégíteni. A tavalyi terület dupláját, több mint száz négyzetmétert bérelt az Otthon kiállításon az Agria Bútorgyár. Nem olcsó mulatság ez. több mint 3600 forintba kerül egy négyzetméternyi terület a vásáron. Ami mindjárt feltűnt a hazai és külföldi bútoripari vállalatok között-Bella’1 és „Méda”. A Heves megyei Ruházat? Ipari Vállalat bemutatója itt is sikert •itatott. A megnyitó magas rangú vendégei a dohányipar pavilonjában. Balról dr. Szekér Gyű. la, a Minisztertanács elnökhelyettese, mellette Kovács Sándor. MÉM-minisztcrhelyettes. tőlük jobbra Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára és Keserű Jánosné könnyűipari miniszter. rangos helyet kapott egri kiállításból: egyedi, jól különválasztható a többitől. S hogy ez nagy előny, bizonyította már a vásár előtt megmutatkozott érdeklődés is. A barokk dolgozószoba-garnitúrából nagyobb mennyiséget igényelt egy szovjet külkereskedelmi vállalat, ottjár- tunkkor pedig egy lengyel delegáció kopogtatott be a vállalat tárgyalójába, előkészíteni egy újabb üzletet. — Az első félévi piaci helyzetünk a közelmúltban gyökeresen megváltozott — mondta Kormos Pál igazgató — a mi piaci munkánk hatása is érezhető ebben. Nőtt az érdeklődés a nyugati országokból is, számíthatunk holland, nyugatnémet megrendelőkre. A kiállítás jól mutatja szerintem a törekvéseinket, s a helyünket is a többiek között. A Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat bemutatóján a bakfisruhák, nadrágok között az igen tetszetős kollekcióban ott láthattuk a közelmúltban a Szegedi Ipari Vásáron szerzett nagydíjat is. A „Méda" és a „Hella” nevű bakfisruhák vívták ki ezt a nagy elismerést és méltán aratnak sikert ezen a sokkal nagyobb próbatételt jelentő kiállításon is. Katona^Béla igazgató ugyanazt erősítette meg, amit az Agria Bútorgyárnál is hallottunk: a kiállított termékekből a hazai kereskedelem igényei szerint már az idén tudnak szállítani. Elmondta, hogy nem akarnak új, nagyobb üzletet előkészít eenzzelotihi üzletet előkészíteni ezzel a bemutatóval, viszont annál alaposabban akarják tanulmányozni a partnerek kínálatát. Együtt lenni az élbolyban haladókkal, soha le nem maradni, a sikeres üzletpo’,';« tika alapfeltétele. — Persze, az sem baj, b a néhány lépéssel megelőzik t többieket... \ Hekeli Sándor | Csokis rúdostya és gumicukor — a Heves megyei Sütő. Édesipari Vállalat kiállítása. es Barokk dolgozószoba-garnitúra az, Agria Bútorgyár kiállításán. (Szántó György lelve tetei t i.
