Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-21 / 223. szám
Mmm€i iDTS. szept. 81., csütörtök Tíz év távlatából is jól em. lekezhetünk még rá, milyen jelentős társadalmi, gazdasági változások mentek végbe hazánkban a hatvanas és hetvenes évek fordulóján. Valójában ez a folyamat jelezte, hogy olyan mérföldkőhöz érkeztünk, amelyen túl már egyetlen területen sem felelnek meg az eddigi követelmények- A X. pártkongresszus azért iktatta annak idején határozatai közé az áilamélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztései ■is, s alkotta meg az ország- gyűlés a harmadik tanácstörvényt 1971 februárjában. E jogszabály birtokában a tanácsszervek már szerencsésebb körülmények között szolgálhatták a települések érdekeit. Ezt segítette elő a tanácshálőzat korszerűsítése is, s ezen beiül talán mindenekelőtt a községi közös' tanácsok kategóriájának a megteremtése, aminek révén kedvezőbb, esélyek nyíltak az anyagi eszközök és a szellemi erők koncentrálására, a helyi igazgatási munka szakszerűségének fokozására. Főleg a kisebb települések — a későbbi társközségek — szempontjából volt ez döntő változás, hiszen egymásukban aligha tudtak volna lépést tartani az általános fejlődéssel. Nincs tehát abban semmi csodálnivaló, hogy ma már az összes községi tanácsoknak mintegy a fele közös tanács. Teljes joggal Ilyenformán az arány megnyugtatónak tűnik, s az is, hogy a több mint 700 közös tanácshoz 3222 falusi település tartozik. A községek ösz- szevonásában rejlő lehetőségek azonban mindaddig csupán vágyálmok maradnak, amíg a tanács — a társközségekben működő más politikai és társadalmi szervek, de elsősorban a népfrontbizottságok segítségével — nem talál módot a soksok helyi kérdés megoldására. Márpedig a tapasztalatok arra utalnak, hogy ez nem csekély érőfeszítést követel. A társközségekké vált települések lakossága Ugyanis nem mindig érti meg, hogy a tanácsuk megszűnése és a fejlettebb székhelyközséghez való kapcsolódásukkal inkább erősíti, semmint gyengíti helyzetüket. Hiszen az ő tanácstagjaik is ott vannak a közös tanácsban, ahol képviselhetik választóik érdekeit, nem utolsósorban akkor, amikor a közös fejlesztési tervekről döntenek. Ellátási gondjaikon pedig a székhelyközség ma már könnyen megközelíthető boltjai, intézményei, vállalatai enyhítenek. Arányos fejlődés Az utóbbi években bebizonyosodott, hogy az összetartozás érzésének elmélyítésében, a lakosság és a közös tanács kapcsolatainak erősítésében igen jelentős szerepet játszanak a társközségi népfrontbizottságok. Mint ismeretes, korábban a népfront helyi szervei jobbára csak a , képviselő- és a tanácstagi'választások "idején hallattak magukról, mindenekelőtt a jelöléseknél és a szavazás lebonyolításakor — ma már azonban más a helyzet. Amióta a társközségekből „kivonult” a tanács, az ott működő népfrontbizottságoknak újszerű, az addigiaknál összetettebb, s nagyobb felelőséggel járó tennivalóik adódnak. Nem kisebb feladat hárul rájuk, minthogy ezekben a falvakban a társadalmi és a közélet „első számú” éltetői, szervezői legyenek, s egyben — a társközségi tanácstagokkal és a tanácstagi csoportokkal közösen — mindenkori szószólói is. az ottani álAki jobbra talált Gazdaságban teljesedett ki, ahová friss diplomával a kézben gyakornoknak került. Rövid volt a kezdet, mert hamarosan íőállattenyésztő let; és irányítása alá került az egész állatállomány. — Nagyon szerettem . ott lenn4 — emlékezik arra az időszakra a főmezőgazdász. — Makacs küzdelmet folytattunk a földdel, hiszen any- r.yíra nehéz a művelése. De a sikerek mindig felvillanyoztak A gazdálkodás, a munkaszervezés volt a legnehezebb feladat. Minden év valóságos birkózást jelentett a természettel. Nem sokáig, összesen két esztendeig voltam ott, mert 1956 nyarán a Dunántúlra akartam menni, ugyanis oda nősültem. Az országos felügyelőség javaslatára mégsem a Dunántúlra, hanem Gyöngyösre kerültem. . Ez sem tartott sokáig, mert az ötvenes évek végén a Ne- mecz József -Mezőgazdasági Technikumba hívták tanítani és vállalta. Előbb elvégezte - a .gazdasági tanárképzőt, ■-maja tíz évig tanította állattenyésztésre és üzemszervezésre a fiatalokat. Egy évtized alatt több ezer tanítványt oktatott és nevelt a szakma szeretetére, abban az időben, amikor egyre-másra alakultak meg a nagyüzemek, és ahová kellettek a jól képzett szakemberek. — A technikumban is a lótenyésztés volt a legkedvesebb — idézi Szepesy Béla, — , mégis az üzemszervezésben éltem ki igazán magam. Nagyon szerettem tanítani, mert láttam, hogy a fiatalok mennyire érdeklődnek az új iránt. Hogy egy évtized után mégis otthagytam a katedrát, annak más indoka volt, A levelező hallgatók között, akiket szintén szép számban tanítottam a hatvanas évek elején, legalább harmincán voltak az akkori négy gyöngyösi termelőszövetkezetből. 1969-ben, amikor az egyesü- . lés után lérejött az ötödik szövetkezet, a Mátra Kincse, felkértek, legyek a főmezőgazdász. Sokáig vajúdtam, nem akartam vállalni, de folyton jöttek a vezetők és tagok, kértek, hogy gondol- ' jam meg és menjek. Aztán megegyeztünk. Látja, hogy múlik az idő, azóta majdnem eltelt újabb tíz esztendő, és. amennyire akkor szabadkoztam, utólag visszatekintve nem bántam ' meg. Eár nagyon nehéz volt a váltás. Létrejött egy nagy területű gazdaság, kisüzemi feltételekkel. A legfőbb feladat az volt, hogy táblásítsuk a feldarabolt parcellákat. Ez még ma is tart, 1980-ra fejezzük be. Aztán új gépekre volt szükség, a régi kezdetlegesekkel szemben. Emlékszem. naponta 5—6 órát lehetett velük csupán dolgozni, ami már akkor is kevésnek bizonyult, nem még ma! Nagyon sok pénzt költöttünk » korszerű szőlőtelepítésekre a varos határában és az uj géppark megteremtésére, Szepesy Béla azonban a szövetkezetben sem maradt hűtlen az állattenyésztéshez. 1972-ben 56 milliós költséggel elkészült Gyöngyös határában a markazi szövetkezettel közösen épített sertés közös vállalkozás. Az új telep létrehozásának egyik fő kezdeményezője éppen a főmezőgazdász volt. — A Minisztertanács által meghirdetett sertéstenyésztési program ösztönözte szó. vetkezetünket — beszéli to- tább —, hogy nagyarányú fejlesztéshez lássunk. Évi tízezer sertés kibocsátására épült a telep és számításaink szerint kevesebb mint két és fél év alatt meg kellett volna térülnie, évi 5—6 milliós nyereség mellett. Sajnos, nem így történt. Már az első évben gondok voltak a technológiával. Üj volt Magyarországon akkoriban a MEZÖ- PANEL-rendszerű zárt, napfény nélküli tartás. Fehér lapálysertéssel kezdtük a nevelést és bíztunk abban, hogy ez a fajta jó lesz. A szakmai tapasztalatok hiányát. a tanulópénzt azonban elég súlyosan megfizettük. Az első évben még egy mázsa sem volt hízóférőhelyenként a malacok súlygyarapodása. Állategészségügyi problémák egész sora jelentkezett, a malacok lábvég-> gyomor- és emésztőszervi megbetegedést kaptak és szaporodásbiológiái problémák is mutatkoztál*, Nem bírták a zárt tartásmódot. Ez így tartott két esztendeig. A szövetkezet vezetését. és személy szerint engem is nagyon bántott: ez a helyzet. Kerestük az okokat, tapasztalatunk azonban nem volt. Szepesy Béla ekkor kísérletekhez kezdett. ’ — Elmentem a Gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztési tanszékére és segítséget kértem. A tanszéken is foglalkoztak ezzel a problémával, hiszen akkor már Magyarországon 22 ME- ZÖPANEL-rendszerű szakosított sertéstelep működött, és azok is hasonló gondokkal küzdöttek! Mindenütt a legnagyobb nehézséget a fajta- választás okozta, mert nem volt olyan, amely bírja a zárt tartási feltételeket. Az egyetemér arra ösztönöztek, hogy nézzem át a szakirodalmat es kezdjek kísérletezni a gyöngyösi telepünkön. Négyféle vizsgálatot kezdtem, figyeltem a választás utáni kismalacok teljesítményét, aztán az utónevelőből kikerült 30 kilós súlyú egyedeket, majd a 80—90 kilós súlyt elért állatokat. végül pedig a sötétben. zárt viszonyok között tartott 120 kilós malacokat. Négy esztendeig folytattam ezeket a kísérleteket, és a sokféle adat összehasonlítása után megállapítottam, hogy a 30 kilós súlyú egyedek a leg- eietképesebbek, melyek mesterséges fény mellett, zárt térben a legjobban nevelhetők, és ellenállnak a betegségeknek. A főmezőgazdász négyévi kísérietsorozatát, az összegyűjtött tapasztalatokat nyáron Gödöllőn doktori értekezés formájában sikerrel megvédte és közreadta. — Nagyon sok időbe került — jegyzi meg —, de megérte a fáradságot, mert sikerült kideríteni az állatok megbetegedésének okát. Kísérleti eredményeinket a .gödöllői egyetem irányításával már nyolc hasonló telepen hasznosítják. Gyöngyösön pedig eljutottunk oda, hogy tavaly már közel kilencezer sertést bocsátott ki a telep, ami nagy eredmény volt. a korábbiakhoz, képest. Tavaly először zárt nyereséggel, s az idén eddig elért eredmények is kedvezőek.. Bízunk benne, hogy ez most már megmarad ! Elégedett, hiszen 48 éves fejjel olyan területen alkotott újat, melyhez korábban nem volt szakmai tapasztalata. Most tovább folytatja, amit elkezdett, keresi az utat a jobb. gazdaságosabb tenyésztőmunkához. Mentusz Károly Nagyüzem a cukorgyárban (Folytatás az 1. oldalról) Naponta mintegy 600 vagon cukorrépát szerinek fel és szállítanak a gazdaságok a hatvani es a selypi cukorgyárba (fent). Minta a friss cukorfőzetből. „Jó a répa az idén. szép. fehér cukor lesz belőle” — mondja Dobos Károly, a tartályok kezelője (lent). Mit mutat a műszer? Korú« di László az egyik lcgké.nve- sebb műveletet, a centrifugál ást ellenőrzi. ï Készülődés e vetéshez Az őszi búzák egynegyede hazai nemesítésű Az őszi gabonavetéshez a gazdaságok átvették a vetőmagot. az esetleges nót Megrendeléseket azonban a »Vetőmag-termeltető és -értékesítő Vállalat még figyelembe veszi. A termelők az :őei őszön megfelelő minőség -.«s a fajták tekintetében kedvező összetételű szaporítóanyaghoz jutottak, ami lehetővé teszi a jövő évi termés jó megalapozását. Az állami gazdaságok és a tsz-ek magasabb genetikai értékű vetőmagot használnak fel ezekben a napokban, mint tavaly.- A számítások szerint a forgalomba hozott búzafai - fáknak kereken kétharmada korai érésű, ami az elmúlt évhez képest 10—15 százalékos javulást jelent. Az őszi búzák egynegyede már hazai ncmesitésü. Az elmúlt években nemesí'etí szegedi, martonvásári és fertőd! fajták mind jobban elterjednek a termelői gyakor. latban, mindenekelőtt azéiT. mert jól alkalmazkodnak a hazai klimatikus és talajviszonyokhoz. Nagy mennyiségben használnak a termelők szovjet és egyebek között jugoszláv eredetű búzákat, ezek termésered menve és sütőipari értéke szintén kedvező. A tavalyinál mintegy 20—25 százalékkal nagyobb az igény az őszi, árpa vetőmagja iránt, az üzemek főként a magyar fajtákat keresik. A gazdaságok elmúlt évi vetőmagtermése ugyanis a vártnál rosszabbul sikerült, á nehezen csírázó készleteket számos nagyüzem a vetésnél nem hasznosíthatja, ezért r. vetőmagvállalatoknál /rendeltek árut. Ezzel egyide4illeg rozsvetőrrtagból is kiel gítették az igényeket. (MTI) lampolgárok érdekeinek, gondjainak, ügyeinek. Amiből az is következik, hogy a társközségi népfrontbizottságnak szoros kapcsolatot kell tartania mind a település lakosságával, mind a közös tanács vezetőivel, mind pedig az adott közigazgatási terület valamennyi népfront, szervével. Enélkül a közvetítő és összehangoló „hálózat” nélkül aligha lenne biztosítható a társközségek arányos fejlődése. Az egyenlő parlner Ha ez a munkamódszer még nem is egészen általános a közös tanácsokhoz tartozó településeken, azért a kezdeti időkhöz képest mégis számottevő a változás. Érezhetően megélénkült a nép- frontbizottságok tevékenysége, a közélet ébren tartásának újabb és újabb formáit alkalmazzák, aminek következtében a lakosság is egyre világosabban érzékeli a népfrontszervek működésének jelentőségét. A társközségekben mindjobban terjed a felismerés: jóllehet, a népfront, bizottságok nem állami, hanem mozgalmi szervek, a kisebb fálvakban élő emberek ugyanolyan bizalommal fordulhatnak hozzájuk fejlesztési, ellátási, kulturális és egyéb gondjaikkal, mint korábban az önálló tanácsukhoz. S ami legalább ilyen lényeges változás: ma már a közös tanácsok vezetői is teljes értékű partnernak tekintik a népfrontbizottságokat. Ahol ilyenfele a kapcsolat a közös tanács, a népfrontbizottságok és a lakosság kö. zött, ott feltehetően előbb- utóbb mindenki belátja, hogy meggondolatlanság lenne visszakívánni a korábbi közigazgatási helyzetet. Németh Géza (Fotó: Szabó Sándor) Vonatfékezőként kezdte a negyvenes évek végén.. Rá volt kényszerítve, hiszen öten voltak testvérek és a népes vasutascsaládban minden forintra szükség volt. Mégis tanár akart lenni. Előbb az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen, majd furcsa váltással a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen próbálkozott, de nem sok sikerrel. Végű is Gödöllőn állapodott meg az agrártudományi egyeteme p. 1 Dr. Szepesy Béla, a gyöngyösi Mátra Kincse Termelőszövetkezet főmezőgazdásza nehezen indult,, de pályája fokozatosan felfelé ívelt, Az egyetemen a lótenyésztés érdekelte legjobban, mégpedig a különleges lipicai fajta. Kedvenc témája a Bükk-fenn- sikhoz kötődött, ott vizsgálta. hogy a speciális mikroklíma és a növényzet mennyire fele, meg ennek a lófajtának a tenyésztéséhez. A lovakhoz való vonzódé*. m & Szilvásváráéi Állami Népfront a társközségben
