Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-21 / 223. szám

A finn févéesf „kulisszái" Régebben, ha egy-egy ország bemutatkozott a képernyőn, hatalmas díszlet készült. Va­lóságos kulisszák kerültek a bemondónők mögé. oszlopok, hátterek, virág, zöld, fara­gott vagy festett háttér. S mint az ilyen díszlet általá­ban. ez is költséges volt, sok munkát igényelt. Amikor a televízió egyes stúdióját szí­nes kamerákkal szerelték fel, új lehetőség született meg, amelyet most a Finn Tele­vízió estjén próbáltunk ki. (A technikát persze már ki­próbálták sokan és sokszor, de ebben a műsorban még nem.) Kis barna-piros faházikó a nyírfaerdőben, előtte állatok muzsikálnak. Mintha mese- illusztráció lenne Suvi Küm- pulainen textilképe, amelyet egy turistaút alkalmából tő­le magától kaptam meg szí­nes fotón, levelezőlapnál ki­sebb nagyságban. Erdő, fa­ház, hátul egy tavacska sej­lik — Finnország szimbólu­ma is lehetne. Ez lett a finn tévéest délutáni díszlete, az esti mese előtt. Semmit nem kellett a képpel csinálni, de felnagyítani, se kivetíteni. Csak éppen a varázsdoboz volt szükséges hozzá, a kék doboz, a blue box. Ennek a technikának az a lényege, hogy a blue box a kék szín­re érzéketlen, azt semminek veszi, s annak a helyébe ké­pes bármilyen egyéb képet adni. A bemondónők, Maija- Liisa Wassmund. a finn szer­kesztő és Tamási Eszter a hatalmas középkék háttérfüg­göny előtt ülnek. Ez állandó­an fel van szerelve az egyes stúdióban. A rusztikus pa­rasztbútorból álló berende­zéshez Maija-Liisa téglaszín, virágos, Eszter egyszínű nyers ruhát vett fel. Amikor elhatároztuk, hogy a blue box segítségével készítünk díszletet, telex ment Maija- Liisának: kérjük, ne jöjjön kék vagy kék mintás ruhá­ban. Miután a blue box a kék színt nem veszi észre, kék ruha esetén a ruha he­lyén is a hátteret mutatta volna. A hátteret, amelyet a kis képről a kamera nagyí­tott fel. s a bemondók képé­vel, elektronikus úton adták össze. A vezérlőben, szá­munkra két kép volt látha­tó, s ezt látta a néző egynek. így ülhetett azután a nyolc­órás konferálásnál Maija- Liisa és Eszter naplementé­ben, az ezer tó országának egyik csodálatos tava part­ján, — a képet egy finn nap­tárból vettük .-kölcsön” —, s a szaunáról szóló film előtt, egy gyönyörűségesen sárga repceföld közepén, a virágok között, háttérben a szauná­val és a hideg vizű tóval — egy finn plakát részletének segítségével. De ugyanígy ül­hettek volna Mona Lisa ölé­ben. ha a blue box Leonar­do festményét. s rántott gombafejek tetején, ha egy szakácskönyv képét keveri össze az ő képükkel. (Ezek az ötletek nem valószínű, hogy hamarosan megvalósí­tásra kerülnének.) És még egy pillantás a kulisszák mögé: a kiadott műsortól eltérően sor került egy négy és fél perces ri­portra is: Wisinger István készítette Veli-Matti Saikko- nennel. a Manilakötél című finn tévéfilm rendezőjével. Saikkonen érkezéséről nem tudtunk, de* azonnal megra­gadtuk az alkalmat a rövid beszélgetésre. Hogyan? 1978. szept. 21., csütörtök Csütörtök reggel 9.40. Saik­konen megérkezik a televí­zióba. 10 óra. Megismerkedés és a riport megbeszélése Wi­singer Istvánnal. 12 óra. Smink. Az egyes stúdió hely­színének bevilágítása, kame­rapróba. 13 óra felvétel, visszanézés, Saikkonen elbú­csúzik. Képmagnóról ismét lejátszásra kerül a riport, amelyben Wisinger angolul kérdezett, Saikkonen finnül válaszolt. Wisinger saját szö­vegét. a finn tolmács Saikko- nenét diktálja gépbe. A kép­magnón szerencsére ugyan­úgy lehet előre- és vissza­menni. mint a rendes mag­nón, a különbség a szalagok szélességében és a csatlakozó monitorban van, amelyen megállás esetén a kép is VeU-Mstti Saikkonen. a Ma. nilakötél című tévéfilm ren­dezője Maija-Liisa Wassmund és Tamási Eszter a középkék sima háttér előtt (Máté Magda felv.) megmerevedik. Elkészült a nyers fordítás. 13.45. A szö­veget kissé „át kell fésül­ni”. irodalmi nyelvre átten­ni. elkészült a végleges szö­veg. 14.15 ismét a stúdióban. Megérkezik Kovács P. József. Wisinger a szövegét mondja ,,alá” magyarul. Kovács P. Saikkonent szinkronizálja. 15 órakor kész a műsor. Közben a bemondónők megérkeztek, már készül a frizura, a smink. A stúdióban a be­mondók helyét kezdik vilá­gítani. hamarosan kezdődik a kamerapróba, s utána a Finn Televízió estje első műsorának élő bekonferá- lása... Torday Aliz Jó étvágyat, de—óvatosan...! Sok, és sokféle ásványi sót, meg az emberi szervezetnek olyan fontos fehérjét tartal­maz a gomba. Ez az orvos véleménye. Az ínyenc ehe­lyett arról beszél, hogy tejfö­lösén, rántva (tartárral) vagy esetleg levesben a legjobb. A gomba szenvedélyes hívei gyakorta azzal sem törődnek, amit az orvos hozzátesz fi­gyelmeztetésül : nem minden fajta gomba okozhat örö­met. .. Ezért foglalkozik a szakértők serege gombavizs­gálattal akár a piacon, akár a KÖJÁL-nál. Ha ez utóbbi helyen kénytelenek gombát vizsgálni, akkor már baj van. A statisztika szerint 1976— 78 között nyoicvannyolcan betegedtek meg a megyében gombamérgezés miatt, s va­lamennyiket kórházban ke­zelték. Ezt azért hangsúlyoz­zuk, mert csak a gyors, szakszerű orvosi beavatkozás menthette meg az életüket. A múlt esztendőben magasabb volt az esetek száma, mint az idén, viszont feltűnő, hogy ebben az évben két gyilkos galóca által okozott megbete­gedés is történt. Már csak azért is furcsa ez, mert a gyil. kos galóca „külleme” annyi­ra közismert, hogy az ama­tőr gombaszedő is messziről felismerheti, és — elkerül­heti. Nyári „sláger” volt sokáig a fagylaltmérgezés. Ahogy dr. Safrankó Erzsébet, a KÖJÁL megyei igazgatója el­mondta, minden okunk meg­van az örömre. Ebben a nyá­ri szezonban ugyanis egyetlen mérgezés sem történt! Ez egyrészt köszönhető a rend­szeres ellenőrzésnek, más­részt pedig annak a ténynek, hogy az úgynevezett porfagy­lalt steril körülmények kö­zött készül, tehát veszélyte­len. Kopogjuk le ezt a szép eredményt, reménykedve, hogy jövőre sem lesz problé­ma a fagyival. Ugyancsak téma az egyéb — például a töltelékáru — ételféleségek okozta mérge­zés. Ha a számuk nem is olyan nagy, az esetek „mi­nősége” már elgondolkodta­tó. Az olvasó bizonyára em­lékszik* még a hevesi ifjúsá­gi építőtáborban a nyáron történt megbetegedésre, ami­kor a bácskai felvágott miatt több fiatalt kórházba kellett szállítani. Valamennyien meggyógyultak, de természe­tesen az ügynek lesz egyéb folytatása is. A disznósajt — bármilyen ízletesen is lehet elkészíteni — ugyancsak nem tartozik a legmegbízhatóbb ételféleségek közé. Különö­sen . nem a házilag, készített disznósajt: több esetről is írtak már ezzel kapcsolatban a lapok. Akárhogy is nézzük, odahaza az elkészítéshez szükséges higiéniai feltétele­ket nem lehet biztosítani. Előfordult, hogy — az üzlet­ben vásárolt disznósajttól be­tegedett meg a fogyasztó. A vizsgálat kivétel nélkül meg­állapította, hogy mindez a túltárolás következménye volt. Igen, hiszen a hűtő- szekrény sem mindenható, a disznósajt pedig a könnyen és hamar romló • ételek közé tartozik: nem árt még frissiben fogyasztani. De nem tesz jót, a túltárolás például a kakaónak, a székelykáposz­tának, vagy a túrós pala­csintának sem... Ügy látszik, minden jóban van valami rossz. így nem árt. ha nemcsak a gyom­runkra, hanem vele együtt az egészségünkre is gondo­lunk. Mindehhez csupán az alapvető higiéniai szabályo­kat kell betartani, s akkor valóban így szólhatunk: — Jó étvágyat! (hátai) II képzőművészeti világhéten A vázlattól a műalkotásig Halk liláit, áttűnő zöldek, szürkék. barnák, virágok, arcok. — Bazsonyi Arany művészetét az álmok és éb­redések költészetének, Ve- csési Sándorét a tompa bel­ső sajdulások megörökítésé­nek nevezik. Az ő festmé­nyeikből rendeztek kiállítást Hevesen, a Móricz Zsigmond Járási Művelődési Központ­ban, a képzőművészeti világ­hét alkalmából. A művészhá­zaspárhoz e tárlatra ifjú Blas- kó János szobrász szegődött társul, feszített ritmusú kis­plasztikáival, nyugodt szob­raival. belső harmóniát su­gárzó érmeivel. A kiállításon a művésznő­nek — aki régi ismerőse a helybelieknek, hiszen ő ter­vezte a művelődési központ Kiállítás Hevesen dekoratív pannóját is — és férjének, mintegy harminc művét, olaj képeket, vázlato­kat. grafikákat tekinthet meg a közönség szeptember 24- ig. Ifj. Bíaskó János pedig csaknem húsz alkotásával szerepel. A tárlat hétfői megnyitó­ján — amelyen többek közt jelen volt Budai Sándor, a járási pártbizottság osztály- vezetője is — Kerek Lász­ló, a . járási .hivatal osztály- vezetője mondott beszédet majd a Vázlattól a műalko­tásig címmel Bazsonyi Arany, és Vecsési Sándor tartott vetítettképes, elő­adást, az érdeklődőknek. ★ Szerdán szintén e helyütt került sor a Környezetalaki, tás időszerű kérdései című vitaestre, amelyet Abkaro. vits József építész, a Ma­gyar Építőművészek Szövet­sége Heves megyei tagja vezetett. Az egri Megyei Művelődé­si Központ szőnyegfolyosó­ján pedig az építőművészek szövetségének fotókiállítását tekinthetik meg a látogatók. Ma délután Pétervásárán és Mátraderecskén Korszerű lakberendezés, ; lakáskultúra címmel rendeznek ankétot. A beszélgetésre fél hatkor, illetve hét órakor kerül sor. Gyöngyösön, a Járási Könyvtárban ma hat órától Kígyóssy Ágnes belsőépítész ’tart élménybeszámolót Nyolc nap Finnországban címmel. 1. Valkó befordult az ismerős utcába és nyomban elfogta a szorongás. A tűzoltók most is ott könyököltek a kapun — szép őszi délután volt —, mint mindig, nézték, hogy vonul be Valkó meglátogatni azt a „szegény gyereket”. Biztos még a naptárban is megjelölik, amikor itt járok — gondolta kajánul — sőt, értekezleten napirendi pont lehet: Ez a Valkó, kérem, nem törődik a gyerekével, már több mint egy hónapja nem láttuk... Na, persze, igaz, ezek a kuksolok úgy nézték végig innét, a kapuból a házassá­gát, mint valami színielő­adást. Elköltözéseit, vissza- hurcolkodásait. S egyszer — ezt a megaláztatást — teletö­mött táskája lefordult a bi­cikliről, ott előttük. Ketten is odasiettek, hogy segítsenek neki újból felpakolni. — Jó estét — köszönt el tőlük Valkó — köszönöm, — tette hozzá kelletlenül. Hátra sem fordulva tolta — akkor éppen az anyjához — a rossz biciklit, a két kormányon dugig tömött sportszatyrok­kal. Most már nem vonják kér­dőre, nem vallatják, mint régen, ha elfelejt köszönni az ismerősöknek. Az anyósa gondosan számon tartotta kihagyásait, és családi ta­nács előtt leszedte róla a keresztvizet: — Mit hallok már megint? A Szőke néni, a Babi néni, a Teri néni, a Jóska bácsi... Szégyent ho­zol ránk! Ez a te intelligen­ciád? Mindig az intelligenciájá­val gyűlt meg a baja. Pont neki! Kész, vége ezeknek az időknek. S a röhej az, hogy azóta kedvet kapott a kö- szöngetésre. Jó hangosan, látványosan üdvözölt min­denkit. „Hát igen, a régi szép idők... Amikor még ide­jártam. .. haza !” / A háta is beleborsózott ebbe a „hazába”. Két év tökéletesen elég volt ahhoz, hogy az ellenszenv ^kölcsö­nös utálattá, majd gyűlölet­Valkó — mi tudjuk, mi meg­csináljuk. .. Játszottak, ha kellett, ha nem: „Mi férfiak, majd mi megmutatjuk”... Az orvos­nál, ha Lacika félt az oltás­tól: „Mi férfiak, nem sí­runk” — és Lacika elhall­gatott, ha elesett, és vérző térddel rohant be a konyhá­ba, s persze bőgve — a „Mi férfiak” — rögtön segített... * Péntek Imre: ♦ Szevasz, te csillagközi lény! t té sűrűsödjön. — „Apósék- nál lakni... ” — szokta mondani a barátainak, ha szóba került az otthoni hely­zet. — „Ez egy büntetőjogi kifejezés”. Az artézi kút szürkére má­zolva ott állt az út túlsó fe­lén a „házukkal” szemben. Mennyit pancsoltak itt ket­tesben a fiával: a hosszú kószálások után itt mosták le a gumicsizmájukat, La­cié kis piros volt, az övé meg nagy fekete. Azaz, hogy az apósáé. A szobafestőé, akinek mindene volt, sőt mindenből kettő — bebizto­sítva magát szükség esetére. A krumplit is ott szokták mosni, meg a salátát a va­sárnapi ebédhez; Lacika boldogan tocsogott a tócsá­ban; s aztán az első erőpró­ba, amikor sikerült lenyom­ni a kút kallantyúját, és fröcskölve zúdult ki a víz a csövön... — Mi ketten, férfiak — szokta mondani a fiának Ha az anyósa főzökanállal sem tudta evésre bírni uno­káját, Valkó csak annyit mondott: — Mi férfiak, ha akarjuk, megesszük az egész világot! — és Lacika máris versenyt evett az apjával. — Após gyerek. Bele van bolondulva az apjába, le sem lehet vakarni róla — dicsekedett a felesége, kis vörös hajú nő. A fürdőszoba polcáról soha nem fogyott ki a Zauberton. Valkó útközben előre érezte a keserűséget, amit a gyerek ragaszkodása ébreszt benne. Már félt is ettől az érzéstől, felkavarta, “tehetet­lenné nyomorította. Ahogy a vaskos, piszkos körmű ujjak a kezébe kapaszkodtak, és a megszokott mondat: Apu. hová megyünk? — hát arról jobb nem beszélni. Ölni tu­dott volna. S csak mentek, egymásba fogódzva, mintha még mindig... tartana. Az apja meg a fia.\ Fél éve, amióta átköltözött egy másik városba, ritkáb­bak lettek a látogatásai. Leb kiismeret-furdalása volt amiatt a nő miatt is, aki mostanában feltűnt az életé­ben. Mert az idejét ő kötöt­te le, ő szabta meg, mikor ér rá. Nem úgy, hogy nem engedte el; úgy magához szoktatta, mint egy magate­hetetlen csecsemőt. S Valkó már csak az ő áramában érezte magát jól, s ha el kel­lett utaznia, úgy ment, mint akit amputálni visznek. De tudta, várja a fia. S mégis, amikor itt van, legszívesebben elfutna, minél messzebb, valami olyan vi­dékre, ahol minden kezdőd­hetne elölről. — S lehet,hogy megint ide jutnék — gondolta keserűen, s nyelte a nyálát. Na, meg a meséi! Amivel teljesen megbolondította a kis krapekot. — Ezzel édesgeted ma­gadhoz, mi? — mondta oly­kor Zsuzsa, ha belehallga­tott. — Azt hiszed, ezzel minden el van intézve? Egy­szer egy hónapban eljövünk, mesélünk valami marhasd- got, aztán kész. Ebből áll a te gyermeknevelésed. Te... aztán igazi apa vagy! Te aztná megmutatod, hogyan kell nevelni... Valkó meg csak mesélt, ott a konyhaasztal mellett, s a fia könyökölve figyelte, kissé kinyílt szájjal. — Hé, csukd be a szádat — kiabált rá Zsuzsa, — be- leröpül egy légy! Csak azért, hogy ő is be­leavatkozzék, hogy anyasá­gával — mint valami sikeres idomár — rombolja le a kis­fiú tiszteletét, amit az apja iránt nem bírt titkolni, pe­dig tudta. hogy ez neki rossz. — Élt egyszer a nagy ke- rek erdő kellős közepén két kis vaddisznó... — A Röfi meg a Döfi — szólt közbe Laci —, meg Trombi, a kiselefánt — és a hangjában annyi érdeklődés rezdült, hogy Zsuzsában is megmoccant valami... — Már megint ezt a hü­lyeséget szeded elő... — Anyu, te menj ki, így nem lehet mesélni\— kiabált rá a fia, és levágta a fejét az asztalra, a karjai közé. Rendszerint ő győzött, mert Zsuzsa imádta a gyere­ket, s hagyta őket kettesben. De egy idő óta Valkó ész­revette, hogy a meséit ki­nőtte a fia. Egy másodikos fiúnak már nem illett a kis vaddisznóról. Hentes Hen­rikről és Mócsing Máriáról mesélni. Valami mást kellett kitalálni, de most úgy ci­pelte a fejét, mint egy sötét iámpaburát. Pedig valamit elő kell kaparnia; nem mondhat le arról a varázsos * világról, amit egyedül ő épített a képzeletével, ahol igazán otthonosan mozgott. Itt ő volt az erősebb, az ő törvényei szerint éltek embe­rek és állatok — mintegy fe­je tetején állva minden. a megszokottság cáfolatául. Furcsa elégtételt szerzett ne­ki. hogy a fia szívesen jött vele ebbe az elvarázsolt bi­rodalomba. Bent a konyhában a rossz dikó keménységű heverőn délutáni álmát aludta Csö- gei, volt apósa. Csak úgv ru­hástul ledőlt, s amikor Val­kó benyitott — rögtön fel­ébredt. — Bent van a fia, már várta magát. Lacika az anyjá' d r 'to a tévét. (Folytat juhi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents