Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-20 / 222. szám
Akik fönnakadtak... KispSasztikai kiállítás A Műcsarnokban nyílt meg a IV. budapesti nemzetközi kisplasztikái kiállítás. A képzőművészeti seregszemlén 28 ország csaknem 100 művésze félezer alkotással képviselteti magát. A képen: Jan Leth (Dánia) : ,,Csontváz”. (MTI fotó — Fényes Tamás felv. — KS) Százhúsz festmény, grafika a hatvani tájképbiennálén Odaítélték a díjakat és a Kőkén-érmeket A Hatvani Galéria az idén sorrendben harmadszor rendezi meg a Magyar tájak című országos tájfestészeti biennálét, amelynek támogatói között találjuk a megyei és városi tanácsok művelődésügyi osztályait, a Képző- és Iparművészek Országos Szövetségét, továbbá a Nép- köztársaság Képzőművészeti Alapját. A seregszemle iránt tovább nőtt az érdeklődés, az idén a korábbinál lényegesen több művész adta be munkáit a szeptember 1-i határidőig, s igen szélessé vált a különböző kifejezési formák, stílustörekvések skálája. Száznál többen pályáztak a meghirdetett hét díjra, amelyeket november 26-án a Hatvan város felszabadulásának évfordulója alkalmából rendezett megnyitó ünnepségen adnak át a kitüntetetteknek. A festészeti anyag színvonalát egyébként olyan résztFüzetek, ceruzák, tankönyvek Szeptemberi körkép négy községről Négy községben járva az iránt érdeklődtünk: jó-e a tanszerellátás? A poroszlói iskolában már májusban felmérték a várható létszámot, s még akkor megrendelték a szükséges tankönyveket. Jelenleg csupán a történelmi atlasz „hiánycikk”. A helyi áfész-áruházban egy pult alsó polcán sorakoznak a füzetek, a tanszerek. Teleki Andrásné, a bolt helyettes vezetője: — Ilyenkor elég széles a kínálat, de év közben bizony sokszor akadozik a szállítás. Egy osztályhoz átlag 50 tanulót számoltunk, s füzetekből mindig a dupláját rendeljük. Az idén egyáltalán nem kaptunk például egyenlő háromszögű vonalzót, hegyezőt, puha 2 B-s ceruzákat, tustintát. Ezekért el kell utazni máshová. Tiszanánán csak az ötödik osztályos matematikakönyv hiányzik. Himmer Sándorné, igazgatóhelyettes : —- Előreláthatólag erre még legalább két hetet várnunk kell. Minden mással rendben vagyunk. A hátrányos helyzetű tanulóknak, az erre szolgáló keretből, az osztályfőnökök vásároltak be. Miklovicz Gáborné, aki a kiskörei általános iskola egyik első osztályában tanít, így fogalmazott: QMmm 197S. szeptember 20., szerda — Sajnos módszertani és kézikönyveket sehol sem kaptunk. Az idén bevezették az első osztályban az új tantervet, de például a „Hogyan tanítsunk az első osztályos ábécés olvasókönyvből” című kötetből egy darab sem érkezett a boltba. Néztem másutt is, de sehol sincs. A szemléltetőeszközökből — szótag- kártya, betűelőhívó képek — csupán egy sorozatot küldtek iskolánkba, enélkül pedig nehéz elkezdeni a munkát. A nehézségekhez tartozik még, hogy a felső tagozatos tantervből és a nevelési utasításból mindössze három kötet jutott a nevelőknek, holott itt 27 pedagógus dolgozik. Tarnaörsön a vasboltban árulják a tanszereket. A rendelt készletből azonban már alig van. Dr. Hegedűs Gyuláné, az általános iskola igazgatója: — Júniusban szülői értekezleten elmondtuk, hogy körülbelül mi kell majd őszre, s a családok még a nyár folyamán igyekeztek mindent beszerezni. Köpenyt, ceruzákat, tornafelszerelést. Szinte egyetlen gondunk az elsős módszertani könyvek hiánya. Ezeket most — egy hirdetésre felfigyelve — a pécsi könyvesboltból rendeljük meg. Négy községből adtunk körképet. Az ellátás természetesen nem mindenütt egyforma, ám, mivel „munkaeszközökről” van szó, a hiányosságokat nem szabad elhallgatni. Józsa Péter , vevők fémjelzik, mint Ber- náth Aurél, Kádár György, Tóth Menyhért, Pirk Janos, Chiovini Ferenc, Németh József, Gábor Mariann, Kóka Ferenc, Kurucz D. István, Miháltz Pál, Mácsai István, Patay László, a grafikai munkákkal jelentkezők listáját pedig Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Szántó Piroska, Csohány Kálmán, Somogyi Győző, Decsi Ilona, Révész Napsugár vezetik. Megyénk művészei közül Molnár József, Nagy Ernő és Magyar István művei állták sikerrel a versenyt a tegnap lezajlott zsűrizésen, amely végül is 85 művész 120 festményét, rajzát, metszetét találta méltónak a Magyar tájak hatvani, majd budapesti bemutatójára. Utóbbin adják ki először a Kohán György festőművész emlékére alapított plakettet a fiatal Trischler Ferenc szobrászművész alkotását, amelynek sorsáról szintén kedden döntött a lektorátus bíráló bizottságai Á razzia hálójában Sötét, nagykabátos este. „Szeptemberi tél” — mondja valaki a mikrobuszból, miközben az akciót irányító rendőr százados időt egyeztet a másik kocsi parancsnokával. Aztán a két jármű kifut a városba. Első ellenőrző pontunk a Münnich Ferenc úti lakótelep. Többen jelentették az itt lakók közül, hogy éjszakánként 15—20 főnyi siheder társaság randalíroz a környéken, s nem kíméli a lépcsőházak berendezését. — Ott vannak! — mutat egy homályba burkolt szeglet irányába Szántó László, s pillanatokon belül körülfogják az önkéntes rendőri csoport tagjai a hangoskodó fiatalokat. Hamar kiderül : gimnazisták, általános iskolások. De hozzájuk tartozik egy tizenkét éves kislány is. Riadtak, nyoma sincs most rajtuk a hetykeségnek, kivagyiságnak. A pillanat feszültségét csak fokozza néhány szülő megjelenése. Kézen fogva cipelik gyermeküket a távolban fénylő családi otthonba. Jó lenne olvasni gondolataikban. Bujkál-e bennük bűntudat? Mert a kései randalírozásért, a garázdaságért nem csupán a ser- dilletlen felelős... ★ A gombosi italbolt meglehetősen nagy forgalmú. A ki- szüremlő lámpafény szabadban iszogatókra is hull. Bent inkább a bor, pálinka jól mérhető hatásával találkozunk. Egy férfi a csapost fenyegeti, amiért nem szolgálja már ki. A társa kontrázik hozzá. Az ellenőrzés a legjobbkor érkezik. Fel is sóhajt az üzletvezető. Megkönnyeb- bedése azonban korai. Hegedűs György és Kaszás András semmiképpen sem akarják igazolni magukat az eljáró rendőrök, önkéntesek előtt. Sőt felszólításra a helyiséget sem hagyják el. Végül a keményebb fellépés segít. — Mi lesz a sorsuk? —■ Természetesen feljelentjük őket, szabálysértést eljárást kezdeményezünk a vétkesekkel szemben- S ez alól nem mentesül az egyik garázda férfi felesége sem. Dürva. erőszakos fellépésével akadályozta az intézkedő rendőröket. Az eset, sajnos, nem egyedüli ezen a hűvös, huzatos éjszakán. Heréd, Nagykökényes községek kisvendéglőiben hasonlóan részeg, kötekedő emberekbe ütköznek az önkéntes rendőrök. De itt a' boltvezetők egyelőre csak figyelmeztetést kapnak ittas jgyének kiszolgálása miatt. Az akciót először szervezte Így a hatvani rendőrkapi- ányság. hogy az ifjúságvé- lelmi és közlekedésrendésze- :i önkéntes rendőri csoportok mzös szolgálatot teljesítsenek. S ha eddig inkább garázdák, részegek akadtak a „razzia hálójába”, rövid időn belül a közlekedésieknek is olguk akad. Éspedig a heré- 'li főutcán, amelyet keskeny. lek talál egy segédmotor- ;erékpáros, valamint hátul ,'ubbasztó utasa. Állj, gyors gazoltatás, szonda. S amit sejtettek, perceken belül bizonyosság. — Mennyivel ússzák meg? Deák László, a csoport vezetője, lakonikusan fogalmaz. — A mi dolgunk az előállítás. A többit tárgyalásos alapon döntik el az „ügyfelek”. Annyit azonban sejtek, hogy ez az éjszakai motorozás lesz a legdrágább az utóbbi hónapokban Heréden. .. Visszaútba a kapitányságra : népkerti Aranyfácán! Zene a javából, s szombat lévén zsúfolt a félhomályos presszó. Az egyik asztalnál, házaspár, tizenöt éves lány- nyál. — A kislány velem van, s nem fogyasztott szeszes italt, ezt igazolja a pincér! — megy ellentámadásba a mama. Numan György százados az órájára pillant. — Asszonyom! Lassan tizenegy, óra. ..Sa leánya még nincs tizenöt éves... A mama elvörösödik, majd gyorsan szedelőzködnek. Két nappal később az önkéntes rendőri csoportok megvonják a közös akció mérlegét, természetesen az éjszakai szolgálatban részt vett hivatásosakkal együtt. Eszerint: három személy ellen szabálysértési feljelentés készült, egy ellen közlekedési vétség miatt indult eljárás, négy autóst, motorost a helyszínen bírságoltak meg, s nyolcán részesültek figyelmeztetésben kisebb szabály- sértés miatt. Egyébként az ellenőrzés alá vont személyek száma havtankettő volt. Ám a cél nem a büntetés, a felelősségre vonás, hanem a bajok, a vétségek megelőzése. Mint a százados mondja: mindennapi munkájukban ez vezérelv. S tartják hozzá magukat önkéntesek, hivatásosak egyaránt. (m. g y.) Délszláv klub alakult Pécsett Jelentették be kedden a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének küldöttválasztó gyűlésén. Baranya megye székhelyére az utóbbi években, évtizedekben több száz délszláv nemzetiségű család költözött a falvakból. Ma már körülbelül négyezer szerb-horvát anyanyelvű ember él a Me- csekalján, vagyis Pécs az ország egyik legnagyobb délszlávlakta városa. A nemzetiségi szövetség kongresszusán hat küldöttel képviseltetik magukat a pécsi délszlávok. A küldöttgyűlés . nemzetiségi politikánk fontos eredményeiről adhatott számot Pécs területén is. Délszláv nemzetiségi óvoda nyílt a városban. A szerb-horvát tannyelvű általános iskola kollégiumát ötmillió forintos költséggel bővítették, korszerűsítették. Hazánkban egyedül a Pécsi Tanárképző Főiskolán képeznek szerb, horvát nyelvű tanárokat, az idei tanévben 31 hallgató tanul a négy évfolyamon. Természetvédelem VÉDETTÉ NYILVÁNÍTOM a természetemet. Az intézkedésre azért került sor, mert a számomra oly felbecsülhetetlen értékű kincset — eigyetjen példány van belőle az egész világon! — az utóbbi negyvenöt évben rengeteg káros hatás érte, s további állagmegóvását csak szigorúbb szabályok betartásával biztosíthatom. Takarékossági okok miatt (nincs pénzem szendvicsre, konyakra, hűsítőre!) a határozat életbe lépését nem óhajtom külön e célra rendezett sajtóértekezleten bejelenteni, csupán arra szorítkozom, hogy az érdekelt feleket a megtett intézkedésekről tájékoztatom. Elsősorban hozzátartozóim, barátaim, ismerőseim és főleg főnökeim figyelmébe ajánlom a most hozott állásfoglalás alapos tanulmányozását, hiszen magatartásukkal, jó szándékú megértésükkel további súlyos konfliktusoktól óvhatják meg természetemet. Ugyanis a döntés előtti sokoldalú vizsgálódások bebizonyították: a természetes kopás, elhasználódás mellett mindenekelőtt az embertársaimtól elszenvedett megaláztatások, testi, lelki megoróbáItatások idézték elő legtöbb esetben a romlást, károsodást. Kérem, engem soha nem az Élet, a Keserű Sors leckéztetett, büntetett; a pofonokat, övön aluli ütéseket mindig embertársaimtól kaptam. miközben a dörzsöltebbje a pofonokhoz fűzött magyarázatokban megpróbálta az Életre, a Keserű Sorsra kenni az egészet. Szerencsére ennek a trükknek én nem dőltem be, továbbra is végtelenül tisztelem és szeretem az Életet. Az ökölvívóktól kölcsönzött kifejezéssel élve: bár sokszor voltam padlón, többször rám számoltak, az öltözőben mindig magamhoz tértem, de a szo- rítóban küzdő legényektől én abban különbözöm, hogy soha nem akartam kiütni a küzdőtársakat. Békés és gyor_ san regenerálódó természetemre jellemző, ma már arra sem emlékszem, kitől kaptam az első nagy pofont. Az elmúlt négy és fél évtized során kapott pofonokról nem vezettem nyilvántartást, de többségük ennek ellenére maradandó nyomot hagyott bennem. Tulajdonképpen mindegyik képletes pofon volt, mivel egy-két gyermekkori bunyót leszámítva, ököllel soha nem kellett megvédenem magamat, de nem is támadtam senkire. Utcai, kocsmai tömegverekedéstől, késtől, garázdaságtól, szirénától, az erőszak minden formájától irtózom. Pofozkodó legények parázs jeleneteit csak western. vagy burleszk-filmeken nézem végig, azt is csak azért, mert előre tudom, hogy mindig az igazság győz. Az Életben egy-egy ilyen pofozkodó jelenet jóval komplikáltabb: előfordul, hogy az Igazság hever a padlón, és durván rátaposnak. Megtanultam azt is, hogy az erőszak képviselője ma nem talpig páncélba öltözött, fegyveres kényúr, akinek egyetlen intésére fejek hullnak a porba, annál inkább hivatali, munkahelyi kiskirály, akinek — úgy, mint nekem — villamosbérlet van a zsebében, esetleg alkalmanként nem maszek rendszámú gépkocsin közlekedik. Fegyvertárában már nincs méregpohár, gyilkos tőr, szét gyenpad, kaloda, megelégszik azzal, hogy belém fojtja a szót, vagy meg se hallgat, visszadobja jogos kérvényemet, fizetésemelés, prémium, mozgóbér helyett írásbeli figyelmeztetést ad, áthelyez, kirúg, egyszóval pofoz. AZ ÉVEK SORÁN azt is tudomásul vettem — ismét ökölvívó-kifejezéssel élve —, pofozóim fordított alapállású fenegyerekek. Én ugyanis a költőtől azt tanultam, értük haragudjam, nem ellenük, s ne fogjam be pörös számat, ők viszont nem szeretik, ha visszaszól vagy esetleg önálló véleményt mond az ember. Ütésváltás közben rájöttem: ezek az emberek egyáltalán nem ismerik nagy költőnk verseit. És ez mit bizonyít? Azt. hogv az irodalomtanításban is sok még a tennivaló, ismét átírhatjuk a tankönyveket, mer! a költészet rossz tinpeket ac’ az Élethez. Persze könnyebb lenne befogni a pörös szájakat, azonban ez az intézkedés hosszú távon nem célszerű. Többször megpróbálták már, de nem ment. A kiskirályok, fenegyerekek féken tartása, viszont még nem elég eredményes, létszámuk állandóan újratermelődik, ennek eredményeként az idegösszeroppanások, gyomorvérzések, szívinfarktusok száma sem csökken. Éppen ezért további gyo- morvérzések, ideg összeroppanások és főleg a szívinfarktus elkerüléséért nyilvánítottam védetté a természetemet. A tapasztalatok alapján természetem védettségét szolgálná, ha a fejem mozgatását csak az egyetértő bólintgatásokra korlátoznám, vagy a gerincemet gyakrabban meghajlítanám, ennek azonban elvi és fizikai nehézsége van: az élet- felfogásomat már nem tudom átprogramozni, az egyre gyakrabban kiújuló reumás fájdalmak pedig akadályoznak a fe.ibólintásban, gerincem hajlítgatásában. Ezért nem veszek részt a munkahelyi testnevelésben sem, mert ott valaki mindig előre bemondja a kötelező figurákat, s nehezményezik, ha az ember törzshajlítás helyett a szabadon választott gyakorlataival kilóg a sorból. Az objektív és szubjektív körülmények számbavétele alapján csak egy megoldás kínálkozik : természetem védetté nyilvánítása. Bízom abban, hogy a természetem védelmében hozott döntés az érdekelteknél meghallgatásra talál, és akkor e határozat kimondásának tíz, tizenöt, húsz, illetve huszonöt éves jubileumán szép eredményekről számolhatunk be. KÖSZÖNÖM A TÜRELMÜKET, csak ennyit akartam mondani ! Kiss György Mihály
