Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-20 / 222. szám

Kérünk egy sztorit Deen Renddel a fesztiválon „Még olyan keveset táncoltam...” Beszélgetés Nagyezsda Pavlovával A kubai VIT-en járt megyei küldötteket és delegációtago­kat kérdeztük a nagy talál­kozóról. Ezúttal Kiss Sándor, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője mesél az élmé­nyeiről. — Az én élményeim, az én történeteim mind emberek­hez, a velük való megismer­kedésnek, a hozzájuk fűződő baráti szálak szövődésének történései. S ehhez Kuba, a VIT kitűnő táptalaj volt, és ezért érzem szükségesnek már elöljáróban hangsúlyoz­ni: számomra minden talál­kozás, a VIT minden egyes mozzanata, amelynek részese lehettem — nagyon fontos, felejthetetlenül nagyszerű élmények sorozata. Közülük most kettőt em­lítenék. Az egyik a Déen Readdel való találkozásom. Az előzmény: a hazaiak mindjárt kezdetben fényes karnevált rendeztek, a kö­vetkező nap viszont a ven­dégeké volt. Hatalmas tö­meg, óriási hangulat. A fesz- t.iválozók sodrában én az NDK-sok közé keveredtem. A tarka, gomolygó emberár éppen Kubát éltette. „Viva Cuba, viva Cuba!" — és egyszerre, váratlanul: „Viva Deen Read, viva Deen Read!" Szétnéztem, hol lehet? — éppen mellettem volt. Meg­szólítottam, és kézzel-lábbal, mutogatással elbeszélgettünk az NDK-ban élő amerikai pop-sztárral, aki otthon — haladó, forradalmi nézetei miatt — nemkívánatos sze­mélyiség. A lelkesedő, pezs­gő, kavargó, ezerszínű tö­megben rövid idő alatt jó barátságba keveredtünk. Mindketten nagyon örültünk az egymásra találásnak. Mi­előtt elbúcsúztunk, ő auto­gramot adott nekem, én pedig egy kis magyar zász­lóval és jelvényekkel aján­dékoztam meg. Kölcsönösen nagy örömet szereztünk egy­másnak. Kár, hogy olyan ha­mar búcsúzni kellett „Good bye", „Hastala vista!" — viszontlátásra. Amikor kezet szorítottunk, a fiatalok még lelkesen él­tették: „Viva Deen Read, vi­va Deen Read!" Akkor, ott a fesztiválon valami nagyon jó érzéssel is­merkedtem meg, és az is­métlés nem sokáig váratott magára: újra tömegben vol­tunk, nagyszerű, kavargó es­ti forgatagban, és egyszer valaki hirtelen karon fogott. „Beszélhetek magyarul?” — kérdezte. „Természetesen” — mondtam, és megindult a szó­Gazdára talált a magnetofon A VIT-totó nyertese Befejeződött a KISZ egri városi bizottsága és a Nép­újság VIT-totó rejtvénypá­lyázata. A kérdéseket a He­ves megyei Tanács Kórházá­ban dolgozó ifjúkommunis­ták állították össze, s az alapszervezet ifjúsági klub­jában tartották meg rend­szeresen az egyes fordulók utáni sorsolást. A 11 forduló telitalálatos megfejtéseit egy ..kalapba" tették, s a pályá­zat végén ezek közül húz­ták ki a magnótulajdonost. A főnyereményt — a kazet­tás magnót — Szecskő Etel­ka (Gyöngyöstarján) nyerte, aki a Mátrai Egyesült Ter­melőszövetkezet gyöngyös­patai részlegében dolgozik A főnyereményt a napok­ban Szekeres Dóra. az egri városi KlSZ-bizottság mun* katársa adta át. közöttünk. Magyar szárma­zású orvos volt a bácsi, és mint sokaknak akkoriban, haladó nézetei miatt neki is menekülnie kellett itthon­ról az üldöztetés elől. Peru­ban telepedett le, és ott élt éveken át, de mert önmagát megtagadni nem tudta és nem akarta — maradása ott sem lehetett. Otthont, hazát Kuba adott neki... Hosszan elbeszélgettünk : egy lebilincselő regény a bácsi élete, és én a forró ku­bai éjszakában hőskölte­ménynek éreztem. Mert igaz kommunistával találkoztam, akit a hosszú évtizedek alatt rengeteg üldöztetés kísért, osztályrésze a szakadatlan küzdelem sora volt. Ott jött velem a vidám tömegben, és szorosan fogta a karomat, hogy el ne sod­ródjunk egymástól. Hihetet­len természetességgel beszélt az életéről, amely számunkra élő példa lehet. Sok más, nagyszerű ember mellett na- gyon-nagyon igaznak érez­tem őt is. Hogy belőle és Deen Readből egy keveset most magaménak érezhetek, azt Kubának köszönhetem, a VIT-nek. (ku-ti) Nagyezsda Pavlova néhány napra rokonlátogatásra ér­kezett Csebokszáriba. Nágya, az egykori csebokszári kis­lány, az ifjú balett-táncosok 1972-es össz-szövetségi ver­senyének és a balettmüvé- szek II. nemzetközi verse­nyének'(Moszkva, 1973) győz­tese, jelenleg az ország első színpadának, a Szovjetunió Nagy Színházának a tagja. Természetes, hogy a riporter nem mulaszthatta el a lehe­tőséget. hogy találkozzék a szovjet balett ifjú csillagá­val. — Hogyan jogadták a Nagy Színházban? — kérde­zem Nágyát. — Nagyon jól. Elmondha­tom, hogy segítőkész testvé­ri kollektívába kerültem, ahol azonban nagy követel­ményeket támasztanak vala­mennyiünkkel szemben. A színháznak nem kényeskedő versenygyőztesekre, hanem keményen dolgozó balerinák­ra van szüksége. Hogy meg­álltam a helyemet, azért első­sorban a permi balettszínház­nak vagyok hálás, ahol tán­colni kezdtem. Előfordulha­tott volna, hogy mint a két nagy verseny győztesét elké­nyeztetnek. De éppenhogy szigorúbban ügyeltek a fejlő­désemre. Es igazuk volt. Hoz­zá kell tennem, hogy azokon a versenyeken minden olyan váratlanul történt. Más ba­lerina is győzhetett volna. — De mégiscsak maga nyert! — Véletlen volt! Véletlen? Az össz-szövetsé- gi verseny után Konsztan- tyin Lagejev, a Szovjetunió népművésze ezt írta: „Az el­ső díjat és a verseny győz­tesének címét a 16 esztendős Nagyezsda Pavlovának, a permi koreográfiái stúdió ha­todik osztályos tanulójának ítélte a zsűri. Győzelmében nincs semmi véletlen ténye­ző. Mindhárom fordulóban neki volt a legtöbb pontja. Ez a kis balerina a szó szo­ros értelmében elbűvölte mind a zsűri tagjait, mind a nap mint nap zsúfolásig telt Csajkovszkij terem kö­zönségét. Már tökéletesen birtokában van a klasszikus tánc bonyolult technikájának. Kifejező, csiszolt mozdulatai­ban az ész és a szív harmó­niája figyelhető meg. Pavlo­va kiforrotton, átlényegültén táncol." Alig egy esztendő múltán Aszaf Messzerer, az OSZSZSZK népművésze arra a kérdésre, ki volt rá a leg­nagyobb hatással a II. nem­zetközi balettverseny részve­vői közül, azt válaszolta: „Természetesen Nágya Pav­lova! Rendkívüli jelenség. A mozdulatok ritkaságszámba menő koordinációja figyelhe­tő meg nála; vonalai, forgá­sai, ugrásai nagyszerűek, vagyis minden természetes adottság tökéletesen harmo­nikus elegyével rendelkezik. Mindezen felül nagyon mu­zikális kislány, aki „érzi” a zenét és képes teljes eszköz- telenségében közvetíteni...” Nagyon szerettem volna emlékeztetni Nagyezsdát / a szovjet balett kimagasló mes­tereinek szavaira. De tud­tam, hogy nem szereti, ha dicsérik, ezért — ha nehe­zen is! — megálltam, hogy erről beszéljek. — Nem volt nehéz búcsút venni í’ermtől? — De igen. Ott nőttem fel, ott tanítottak mindarra, amit tudok. Annyi csodálatos em­ber volt ott. Pedagógusok, munkatársak, barátok. Ljud- mila Pavlovna Szaharavának, a permi balettiskola vezető­jének egész életemben hálás leszek. Remélem, nemegyszer fellépek még Permben. — Elégedett-e a munkájá­val, a szerepeivel? — Nem mindegyikkel, ám azért minden szerep kedves a maga módján. De ami a leginkább az „enyém”. az Júlia. •— Nágya, maga gyakran fellép koncerteken is. Mit szeret jobban: balettben tán­colni vagy koncerten? — Mi, földijei még csak tévén láttuk ... — Azt hiszem. Csebokszá- riban is fogok még táncol­ni. Talán az idén megnyíló új balettszínház színpadán ... N. Pejkov (A Szovjetszkaja Csuvasiá- ból ford.: Kántor Klára) „Tv-cenzúra" — otthon Az amerikai közönség egy­re jobban kedveli a tv-ké- szülékek és videorekorderek számára készült műsortáro­lókat és Időkapcsoló-készülé­keket. Video proctor néven most piacra került egy olyan készülék amelyet a követke­zőképpen használnak : a tv- műsorból kikeresik azokat a csatornákat, adásokat és idő­pontokat, amelyeket egy hét alatt meg akarnak nézni. Ezeket az információkat a zsebszámológép billentyűi­hez hasonló billentyűzettel betáplálják a tárolóba. Ez csatorna- és időkapcsoló út­ján a tv-készüléket a hét fo­lyamán úgy szabályozza, hogy csak a kiválasztott mű­sorokat lehet megnézni. Ha eltérnek az előzetes váloga­tástól, akkor a képernyő üres lesz. A műsorkészítők a ké­szüléket „otthon-műsorcen- zornak” nevezik. Az értékesítő cég olyan szülőknek igyekszik eladni a tárolót és az időkapcsolót, akik nem akarjál?, hogy gyer­mekeik megnézhessenek szá­mukra ártalmasnak tartott műsorokat (vagy fordítva — csak olyan műsorok megte­kintését engedélyezik, ame­lyeket megfelelőnek talál­nak). Azon az estén otthon vol­tam és szörnyen unatkoz­tam. Egyszerre megcsörrent a telefon. — Szervusz, drágám! — hallatszott a kagylóból. — Megismersz? — Szervusz, szívem! Már miért ne ismernélek? — No, mizújs? — kérdez­te meg a hang tulajdonosa. „Valószínű Kátya lesz, a drága. Kátyát nagyon szere­tem." — Semmi különös. Es hogy szolgál az egészséged? — Minden oké, csak azt nem értem hogy mostanában miért találkozunk olyan rit­kán. „Ahál — gondoltam. — Még jó, hogy nem a nevén Gondolatok a blue jeansről A klasszikus, indigóval festett pamutból készült, va­lódi blue jeansnek, — a far­mernek — a következő tu­lajdonságai vannak: a stra­pabíró nehéz anyag vásár­láskor merev; ha a farmer divatosan szűk, olyan szoro­san fogja körül a csípőt, mint egy satu, és csak egé­szen különleges, hullámzó járás lehetséges benne; a farmer csak akkor valóban kényelmes, ha kinyúlottan, agyonmosottan lóg viselőjén; a farmer minden mosásnál többé-kevésbé összemégy ; vi­selésekor széltében újra ki­tágul ugyan, de a hosszanti nyúláson nem lehet segíteni; az anyag minden mosáskor egyre inkább kifakul, a vise­lés során kitöredezik a var­rásnál; ha a farmert nem külön mossák, szép kék szí­nét szívesen átadja a vilá­gosabb ruhadaraboknak; ha­bár a farmer egyszerű ruha­darab és tömegszériában ké­szül, viszonylag drága, A „blue jeans”-jelenséget aligha magyarázhatjuk egye­dül esztétikai vagy gyakor­lati okokkal; a fakóra mo- ■sott farmer „szépsége” leg­alábbis kétséges, és vitatha­tatlan strapabírásának pedig legfeljebb a kisgyermekes Merab Beradze: A toiefon szólítottam. Ez Nágya lesz. Nágyát nagyon szeretem.’’ — A Filharmóniában most egy japán együttes vendég­szerepei. .. Igen, ez tényleg Nágya lesz. Már voltam vele kétszer a színházban. Ügy látszik, meg­szokta. — Na és, mi van a te da~ anyák, csavargók és a cow, boyok — igazi cowboyok! —- szempontjából van jelentősé­ge. Jellemző módon a jeans- reklám sem ezzel, sem azzal az érvvel nem operál; jel­szava legfeljebb a szex. több­nyire azonban a „világné­zet”. A szabadság és a sza­bad idő itt szinonimákká válnak, s a vasalt nadrágéi­tól való megszabadulást ha­nyagul azonosítják a min­denfajta kényszer alóli sza­badsággal. Amikor az ötvenes évek­ben az első európai fiatalok szöges nadrágjaikban be­másztak a fürdőkádba és az­tán testükön szárították meg a nadrágot. a farmerdivat már több mint százéves volt. Tudomásunk szerint 1850 kö­rül Lewi Strauss bajor ki­vándorló szabta az else jeanst vitorla vászonból a ka­liforniai aranyásók számára. A kereslet bizonyára nagy lehetett, mert kifogyott a vi­torlavászon, s akkor azt a speciális sávolyszövetet al­kalmazta, melyből a jeans ma is készül: a Serge de Ni- mes-nek, később Denimnek nevezett vásznat. A jeans, ez a praktikus munkanadrág 100 éven keresztül szolgálta az amerikaiakat. „Nem, nem! Ez mégis Ta­nya. Csak ő tud egyedül a darabomról” — Hát akkor gyere, vár­lak! — Hol? — Mi az, hogy „hol?” Mint mindig, az állatkert be­járatánál. Talán elfelejtet­ted? „Ahá! Ez Tamara lesz, ve­le szoktam ott randevúzni!" Felöltöztem. Lerohantam az ■ állatkerthez. Zina várt rám. Zinát is régóta szere­tem. .. Nem tehetek róla! A vá­rosunkban nincs videotele­fon! ■ti- Fordította: ’ Saiga Attíla , Ez eleinte Európában sem volt másként, ahová a má­sodik világháború alatt, az amerikai katonák révén ke­rült. A farmer felvirágzása az ötvenes években kezdődött a „huligánok” és azok kö­zött. akik olyanok akartak lenni, mint ők, a James Dean. és Elvis Presley-rajon- gók körében; ők voltak azok, akik akkoriban a leghegye­sebb cipőt, a legmerészebb hajfürtöt viselték, és kicsit mindig szemtelenebbek vol­tak az átlagnál. Az idősebb nemzedék akkor még kár­hoztatta a farmert; az is­kolában a fiúkon még csak megtűrték — lányok egyál­talán nem viselhették, kivé­ve talán az iskolai kirándu­lást. Mégis, egyre több farmer kelt. el. bár eleinte csak las­sú ütemben. Csak a hatvanas évek végén vált tömegáruvá, amikor az ifjúság — termé­szetesen farmerben — a ba­rikádokra vonult és fellázadt a hatalmi rendszer ellen. Ez­zel a farmer polgárellenes világnézeti divattá, a szabad­ság. egyenlőség, testvériség szimbólumává vált. S a farmerből nagy üzlet lett. Mert a változás és a felszabadulás vágya — s az öltönyviselés alóli felszaba­dulás vágya is — nemcsak a fiatalok öltözködését befo­lyásolta. Maga a fiatalos külső vált divattá: a szabad idő kialakítása és ezáltal a szabadidő-ruházat fontossá vált. És végül a harmincon felüliek is elfogadták a „for­radalmi egyenruhát” — a fiatalosság szimbólumaként. Senki még csak távolról sem gondol arra. hogy a far­mer valaha egyáltalán ki­mehet a divatból. A farmer­rel valahogy úgy áll a do­log. mint az autóval: amíg nem pótolja egy teljes ér­tékű másik, tovább használ­ják. És ugyan mi tudná pó­tolni a hanyagul elnyűtt, vi­seltes. agyonmosott, kiroj­tosodott, gyönyörű farmert? HADID KOSSUTH 8.27 Zenekari muzsika. 9.03 Zenevár. 9.18 Tulajdonom: a gyerek. 9.28 Humper­dinck: Jancsi és Juliska- ,12.35 Tánczenei koktél. 13 20 Brigádnapló. 13.40 Mezők, falvak éneke. 14,01 Sebes­tyén András és Loránd István dalaiból. 14 12 Jean Christophe. 15.10 Képző- művészeti világhét. 16.10 Romantikus zene. 16.50 Hidas Frigyes—Gál Zsuzsa: Crescendo. 17<07 Köztünk maradjon! 17.25 Finnország —Magyarország labdarúgó EB selejtező mérkőzés. 18.15 Magyar remekírók — esszépanoráma. — 18.30 Esti magazin. 19.15 Ba­goly a cégtáblán. 20.25 Wilhelm Furtwängler vezé­nyel. 21.14 Kis magyar néprajz. 21.19 Népzenei hangos újság. 22.30 Ligeti György: Lux aeterna. 22.40 Érdek és társadalomirá­nyítás. 23.00 Mendelssohn kamarazenéjéből. * PETŐFI 8.33 Nótacsokor. 9.30 A 04. 05, 07 jelenti. 10.00 A zene hullámhosszán. 11.33 A Szabó család. 12.00 Ope­rettek. 12.33 Kamarazene. 13.30 Zenés képeskönyv. 14.00 Kettőtől ötig. 17,00 Ötödik sebesség. 18.06 Csaj- J kovszkij: Rómeó és Júlia. I 18.25 Finnország—Magyar- | ország labdarúgó EB mér­kőzés II. félideje. 19.15 Egyszerű és mégsem megy. 19.30 Halló, Berlin, halló, Budapest! 20.33 Iránytű. 21.43 Bágya András szer­zeményeiből. 22.33 Verbun­kosok. nóták. 23.20 A tam- burmajor lánya (operett­részletek). SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — 10 perc mezőgazdaság (Hegy­aljai termelőszövetkezetek előkészületei az őszi mun­kára. Riporter: Borsodi Gyula) — A domaházi cite, razenekar játszik. Vendég­ségben a brigádnál. A gáz­szerelő. Riporter: Pongrác Judit — Slágerpanoptikum — Sport — 18.00 Észak­magyarországi krónika — Az SZMT elnöksége a Bor­sod megyében folyó szak­munkásképzés jelenlegi helyzetéről tárgyalt — A vízgazdálkodás és a kör­nyezetvédelem kapcsolata címmel előadást tartanak — Katona Klári énekel — Lap- és műsorelőzetes. 8.00 Tévétorna,. 8.05 Isko­latévé. 8.40 Érdekes állat- kertek (NSZK filmsorozat). 9.05 Gazdag ember — sze­gény ember (amerikai film). 9.50 Delta. 10.15 A Hi- medzsi vár (japán film). 10.45 Lehet egy kérdéssé! több? 15.50 Iskolatévé (ism.). 16.40 Óvodások film. műsora. 17.10 „Életet az eveknek”. 17.40 Apáink ke­nyere (dok-film). 18.10 Szomszédolás. 18.40 Szé­pen, jól magyarul. 18.50 A Közönségszolgálat tájékoz­tatója. 19.20 Tévétorna, 19.30 Tv-híradó. 20.00 Önök kérték. 21.20 Utcák és terek művészete. ?2 10 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Jókai — filmen. 21.00 Tv-liíradó 2. 21.20 Tut­Anch-Amon Egyiptoma (angol filmsorozat). 21 45 Juharlevél (francia film). 1978. szeptember 20., szeräj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents