Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-20 / 222. szám

Nem kiállítás: vásár VALÓSZÍNŰLEG AZOK­NAK VAN IGAZUK, akik a címben jelzett változást ör­vendetesnek és egészséges­nek tartják. Tehát, hogy a BNV — a tavaszi és az őszi egyaránt — egyre inkább valóságos kereskedelmi köz­ponttá alakul. Hosszú időn1 at igen erőteljes volt a BNV kiállítás jellege. Százezrek keresték fel évről évre csak a látványosság miatt, a mű­szaki érdekességek, újdonsá­gok megismerésének kedvé­ért. Ebben az időszakban a budapesti vásároknál az in­formációs szerep került elő­térbe: akkoriban a rende­zők — nem véletlenül — a vásár értékét ecsetelve nem is egyszer az első helyen említették a tájékoztatásban, a műszaki propagandában betöltött szerepét. Arról be­széltek, hogy mennyire hasz­nos megismerni a nemzet­közi műszaki színvonalat; ta­pasztalatcserére, „tanul­mányútra” invitálták a mun­kásokat, műszakiakat a BNV-re. Persze, egy-egy ipari, se-' regszemlének ezt ' a; fajta funkcióját sem szabad lebe­csülni: válóban hasznos bár­kinek végigjárni az élenjáró termékek bemutatóját, az alaposabb összehasonlításra alkalmas keretek között. Újítók és feltalálók, konst­ruktőrök és technológusok kaphatnak ötleteket, száz­ezrek érthetik meg ilyenkor szemvillanásnyi idő alatt, mit jelent a gyártmányok versenyképessége, s ennek függvényében esetleg azt is, hogy például fögyasztási- iparcikk-igényeik reálisak-e, különösen ahhoz mérten, amilyen termékeket ők állí­tanak elő. Az összehasonlí­tások közelebb hozhatják mindenkihez a hazai ipar fejlesztési törekvéseit, pél­dául éppen a termékszerke­zet-váltás programját. Ilyen­formán hiba lenne kevésre értékelni egy ipari szakvásár kiállítási funkciójának hasz­nosságát. Node az sem jó, ha külön­böző okok miatt a vásári, a kereskedelmi szerep szorul a háttérbe. Ilyenkor válik megszokottá a kérdés: „...és ez hol, mikor kapható?” S nem jó, ha a válasz kitérő, elodázó, magyarázó: „Ez még mintadarab, ez exportvásár, ennek még nincs ára” és így tovább. MI TAGADÁS, a 70-es évek elejéig a látogatók és a kiállítók között gyakorta került sor az effajta párbe­szédre. A BNV már csali azért is főként kiállításnak hatott sokak szemében, ezek­ben az években, mert a boltok választéka és a BNV kínálata erő­teljesen eltért egymástól. Vagyis, valóban újdonság volt, amit az ember a vásá­rokon megismerhetett. Az idei őszi BNV kínálata a hazai és a külföldi fo­gyasztási cikkek ezrei, ke­vésbé hat meghökkentően új, szokatlan látvánnyal. A BNV még a tavalyihoz ké­pest is ' mintha „hétközna­pibbá” ' vált volna. Úgy is mondhatjuk: a BNV termé­kei és a hétköznapi ellátás cikkei ugyanabba a „kor­szakba” tartoznak. A BNV-n látható termé­kek egy része talán újabb, korszerűbb. praktikusabb, mint a boltoké, de nem jár­nak tíz évvel a honi üzletek mindennapos kínálata előtt. Ez mindennél jobban jelzi, hogy . az utóbbi, évek nagy­szabású ipari és kereskedel­mi fejlesztési programjai végre termőre fordultak: hogy a gyárak jó részében megszűnt már a különbség a futószalagon az exportra és a belföldre kerülő termé­kek között: hogv a könnyű­ipari rekonstrukció valóban jelentősen bővítette a kor­szerű gyártmányok termelő kapacitásait, s hogy megin­dult a nemzetközi kooperá- dóra, licenc- és know-how vásárlásra alapozott terme­lés, ami ugyancsak bővítette a nemzetközi élvonalba so­rolható hazai fogyasztási cikkek körét. Az exportképes termékek mennyiségének növekedése lehetővé tette a korszerű fo­gyasztási cikkek importjá­nak bővítését is — különö­sen 1975—1976-hoz képest. Ez így együttesen eredmé­nyezi azt, hogy az őszi BNV-n senkinek sem lesz olyan érzése, hogy egy érde­kes kiállításon nézelődik, amelynek magas az informá­cióértéke, ám a felkeltett „étvágyat” csillapítani, a megszerzett ismereteket vá­sárlóként gyorsan hasznosí­tani nehéz. Valószínűleg ezért lehet igazat adni azoknak, akik állítják, hogy jó az, ha egy vá­sár — csak jó vásár, s a jö­vőt érzékeltető . kiállítások rendezését a . tudományos, szakmai egyesületekre hagy­ja. AZ IDEI ŐSZI BNV-N 29 országból csaknem 1300 cég állít ki. A legtöbb kiállító a magyar ipart képviseli: 120 vállalattal több a magyar kiállítók száma, mint tavaly. A vásár valamennyi, 12 szakcsoportjában (tavaly 6 volt), s a Hoventa Kereske­delemtechnikai Kiállításon mindenütt jelen vannak a magyar vállalatok korszerű gyártmányaikkal. A hazai vállalatok számának jelentős növekedése is az utóbbi évek fejlesztési programjainak köszönhető: egyre több ma­gyar gyár termékválasztéka közelíti meg. vagy éri el a legjobbak szintjét, s így egy­re több magyar vállalat rak­hatja ki a kudarc veszélye nélkül portékáit ország-világ szeme elé. Gerencsér Ferenc Hatvan ÉFOR-gendjai A jövő kevés jót ígér Hatvanban 110 családi ott­hon gázellátása sem csökken­tette a tüzelőolaj-fogyasztást, a gépjárművek szaporodása pedig ugrásszerűen növelte a helyi benzinigényt. Az . el­múlt esztendőben például 13 314 tonna különböző ás­ványolajat forgalmaztak az ÁFOR telephelyei, kútjai, éspedig jobbára zökkenőkkel, gyakorta tömeges sorban ál­lassal. Ez a tény késztette a város vezetőit, hogy leüljenek eszmecserére a körzeti köz­pont két képviselőjével, Var­ga Pál kereskedelmi, vala­mint Mátyás Antal árufor­galmi csoportvezetőkkel. A hatvaniak természetesen kér­tek! Éspedig a telephely és töltőállomások szűk kapaci­tására, valamint a megnöve­kedett körzeti igényekre hi­vatkozva, ami alatt Heréd, Nagykökényes. Hort, Csány, Boldog, Ecséd fűtőolaj- és benzinfogyasztói értendők el­sősorban. Sajnos, az első tárgyalások nem sok jóval biztatnak. A hatvani központi telephelyet például azért sem képes to­vább fejleszteni az ÁFOR, mert a MÁV területén fek­szik, s az államvasutak nem mond le több földtulajdon­ról. De az ásványolaj forgal­mazásával foglalkozó válla­lat sem mutat hajlandóságot a hálózat helyi bővítésére, a kezelőszemélyzet gyarapításá­ra. Pedig a helyi kutak al­kalmazottai általában 30 szá­zalékkal magasabb forgalmat bonyolítanak le, mint az egy főre jutó országos átlag. A gyakori „üzemzavar” ugyan­ekkor leginkább a tartály­park szűkösségével van ösz- szefüggésben. Ez okozta töb­bek között, hogy az ÁFOR kirendeltsége a kedvezmé­nyes akció időszakában 800 ezer liternyi háztartási tüze­lőolajjal késett meg a lakos­ság kárára. Miben reménykedhetnek mégis Hatvan vezetői? Mint tárgyalópartnereik kifejtet­ték: az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt jelenleg vizs. gálja az ÁFOR fejlesztésére elképzeléseket. Eb­ben a vállalat szerepeltetni kívánja a várost, mint ahol az ásványolajtermékek for­galma az országos átlagot meghaladó módon, s igen di­namikusan fejlődött. Egyéb, ként a távlati elképzelések között található legfontosabb célként a 3-as autópálya hat­vani szakaszán tükör töltő­állomás megépítése. A vár­ható megvalósítás időpontjá­ról azonban senki sem tud tájékoztatást nyújtani. Vagy­is a közeljövő mit sem ígér! Ezt a helyzetet a hatvani, ak így nem veszik tudomá­sul, s mint Patkó Imre ta­nácselnök kifejtette: a lakos­sági igények hatványozódása miatt közvetlenül a vállalat országos irányítóival, szak­embereivel kívánnak kapcso. latot teremteni a gond mi­előbbi felszámolása végett. (m. gy.) Gyermekek világnap a Értük Huszonnégy esztendő telt el azóta, hogy az UNICEF (az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapja) kezdeményezésére szeptember 20-át a gyerme­kek világnapjává nyilvání­tották. Azóta minden évben világszerte megemlékeznek erről a napról, mintegy ki­fejezve a fejlődő országok gyermekeiért érzett szolida­ritást, felelősséget. Az UNI­CEF feladata, hogy külön­böző akciókkal segítsen az ezekben az országokban élő tizenöt éven aluli gyerme­kek egészségügyi, táplálko­zási. oktatási és szociális helyzetén: évente mintegy 50 millió dollárt költ erre a célra. Érdemes ezt az összegei összevetni még néhány adat­tal. A föld jelenlegi népes­ségének csaknem hetvenöt százaléka él jelenleg a fej­lődő országokban, a világ összes jövedelméből azon­ban csak tizenegy százalék az övék, népességük nyolc­van százaléka nem táplál­kozik kielégítően. A segítség tehát nagyon is indokolt. Hazánk 1970 óla vesz részt az UNICEF tevé­kenységében, jelentős részt vállal a fejlődő országok gyermekeit érintő egészség- ügyi, élelmezési, ' oktatási, gyermek-család védelmi gon­dok enyhítéséből. A magyar kormányszintű gazdasági se­gítségek, a különböző hosz- szú lejáratú hitelek, a szel­lemi export mellett a Vö­röskereszt is hathatós segít­séget nyújt a fejlődő orszá­gok gyermekeinek. Számot­tevő. éves viszonylatban tíz­millió forint értékű az a támogatás, amelyet a tragi­kus esetekben — háború, elemi katasztrófa, éhínség Október 15. és december 15. között Egy hőnap múlva: ifjúsági parlcunenteBc Országos tanácskozássorozatra készül hazánk dolgozó és tanuló ifjúsága: az október 15-e és december 15-e közötti munkahelyi és intézményi parlamenteken harmadszor veszik sorra az ifjúsági törvény végrehajtásának eredményeit, s a további feladatokat. Az ifjúsági parlamenteket valamennyi munkahelyen összehívják. Azokon a terü­leteken, ahol részlegenként kevés fiatalt foglalkoztatnak, egy-egy terület ifjú dolgozói összevontan üléseznek. Előre­láthatólag ilyen tanácskozá­sokra kerül sör a kereske­delmi vállalatoknál, a műve­lődési otthonok, könyvtárak hálózatában és az egyéb ha­sonló „adottságú” intézmé­nyekben. A fiatal pedagógu­sok nagyközségi, járási vagy városi szintű találkozón vesz­nek részt. Az általánostól el­térő forma viszont egyetlen munkahelyi vezetőt sem ment fel kötelezettségei alól. Sze­mély szerint felelősek marad­nak a tanácskozásokon elfo­gadott állásfoglalások végre­hajtásáért és az elhangzott javaslatok érdemi hasznosí­tásáért. A több mint 50 ezer mun­kahelyi parlament között akad majd több lépcsős is: műhely- illetve gyáregységi találkozókat iktatnak be mindenütt, ahol a részvételre jogosultak magas száma ezt indokolja. A középiskolák­ban így veszik elejét az esz­mecserék esetleges „időzava­rának”, hogy iskolai és év­folyamonkénti parlamente­ket egyaránt rendeznek. A főiskolákon és az egyeteme­ken évfolyamonként, vagy karonként tanácskoznak a ' hallgatók, s külön szekció­ban a fiatal oktatók. A leg­több helyen a gyermekgon­dozási szabadságon levő kis­mamákat is meghívják a ta­nácskozásra, hogy az. ő véle­ményük is gazdagítsa a fiata­lok pályakezdésével, életük, munkájuk örömeivel és gond­jaival foglalkozó fórumok munkáját. A tanácskozások előkészí­tése és lebonyolítása tovább­ra is állami feladat. A helyi KISZ- és szakszervezeti szervek viszont már előzete­sen véleményt mondanak a gazdasági vezetők beszámo­lójáról. A két esztendő ered­ményeit taglaló „expozéval” az elkövetkező hetekben is­merkednek meg a résztvevők is. Ezzel új gyakorlat hono­sodik meg a parlamentek munkájában. Az üzemi hirde­tőtáblákon, vagy a háziújság hasábjain közzétett beszá­molótervezetek alapos ta­nulmányozásával felkészült gárda érkezik majd a közös eszmecserére. Ugyanis első alkalommal foglalnak ál­lást a fiatalok az ifjúságpoli­tikai célokra szánt anyagi eszközök felhasználásával kapcsolatban. Két esztendővel ezelőtt a fiatalok kétharmada kapcso­lódott be a tanácskozások munkájába. A vezetők több­ségé már lényegretorő, álta­lánosságokat kerülő beszá­molót bocsátott vitára. Leg­több helyen felismerték: az ifjúsági parlament nemcsak a fiatalok ügye. . Az országos eszmecserére készülők a következő hetek­ben gyűjtik össze az őket foglalkoztató kérdéseket. A munkahelyi vezetők felelőssé­ge, hogy sehol se szegje majd sablonos válasz a kedvét a vitázó diákoknak, ifjú munká­soknak. Észrevételeikre már a helyszínen, de legkésőbb 30 napon belül meg kell adni az erdemi választ, (MTI) ___> i dején — nyújt a Magyar Vöröskereszt, gyógyszer, ru­házat. sátor, élelmiszer kül­désével. Legalább ennyire lényeges a folyamatos el­méleti. szervezési segítség, mert lehetővé teszi, hogy a fejlődő országok kiépítsék saját vöröskeresztes szerve­zeteiket. (Legutóbb például Kolumbia és Líbia kért — és kapott — módszertani segítséget ifjúsági vöröske- rcsztes szervezeteinek meg­szervezéséhez.) Hatásuk szinte felbecsülhetetlen: megelőző intézkedésekk<>l, szervezett egészségügyi fel- világosító munkával vissza­szoríthatják a pusztító, fer­tőző gyermekbetegségeket, segélyakciókkal cnyh:,lietik az élelmezési gondokat. Az ENSZ 31. közgyűlésén 1979-et a gyermekek nem­zetközi évének nyilvánítot­ta. Ennek keretében jövőre Budapesten nemzetközi, kor­mányszintű tanácskozást rendeznek, amely a világ gyermekeinek jogait vitatja meg. Ez a tanácskozás hiva­tott arra. hogy megszabja további teendőinket a gyer­mekek érdekébén, jövőjük érdekében, hogy mély fele­lősségérzettel fordítsa a fi­gyelmet elsősorban a fejlő­dő országokban élő gvermc- kek felé. B. F. *0<KKK)<K>CK>C>C'0-0-00<K>0-C^ i J 7őf is i * ) : ) j I@h®f i ; > [ Akik az utóbbi hetekben, j ‘ hónapokban jártak a 3-as 3 [út Gyöngyösön átkelő na- > kaszán, láthatták, milyenj munka folyt a Szurdok-part 3 korszerűsítésén. Kapaszkodó- 3 sávot alakítottak ki. amihez ] jelentős mennyiségű told- > munkát kellett végezni, de > ' az úttest kiszélesítésén túl 3 az útburkolat megerősítései 1 J • is nagyon fontos volt. > I > I Az ott dolgozóknak az j I lett volna a kényelmes meg,^ I oldás, ha a forgalmat erről o ]az útszakaszról el tudták 3 [volna terelni. Erre azonban j 1semmilyen lehetőség nem j [nyílt, legfeljebb csak igeiig I jelentős kerülő kialakítású_ j I ual. Az is köztudott, hogy a 3-as út forgalma mindig% 1 a csúcs körül vibrál. o 1 ü 1 Az útépítők mindezek el-O lenére gyorsan és jó minő-o ségben végezték tennivaló-^ ikat. Példáját adták a jól?, szervezett és korszerű mun-o kának. És mindezt tettéko úgy, hogy a forgalom is% aránylag zavartalanul foly.® hatott ezen a kritikus út-o j szakaszon. j ' o ö Most már csak az útbur-o £ kolati jelek felfestése van j 6 hátra, illetve azok elkészi-ó Itése és a védő fémkorlátok ' >felszerelése folyik. Tehát o > egy-két nap és minden?, ) rendben lesz. g X Autósok, motorosok. piló-U 9 ták és úrvezetők, akik itt J Ç haladtok majd át könnyed o Q r f~\ ) lendülettel, egymást ncm0 ) akadályozva a kapaszkodó j ban, gondoljatok arra, en.o >nek az útszakasznak azépí-o ) tői megérdemlik, hogy ió° Steljesítményüket elismerjük.£ ! A kötelességüket teljesítet-'J ' , o Hélc, de azt példamutatóan, o > 3 I Álljon ez a néhány soro )itt elismerő oklevél helyett.?, > (gmf) o •• • • OOOOOOOOOOO-0OOOOOCKXHD Eredményesen dolgozik Verpeléten az áfész—MÁV komplexbrigád Ez év elején Verpeléten az áfész és a helyi vasútállomás dolgozói elhatározták, hogy — országosan is ritkaságnak számító — komplexbrigádot szerveznek. Az alakulás óta végzett munka értékelésére —, amelynél a brigád tagjain kívül szövetkezeti vezetők is jelen voltak — a napokban kerül sor. A brigádértekezletet Né­meth Bertalan, a körzeti szö­vetkezet szállítási osztályve­zetője nyitotta meg, ezt kö­vetően pedig Kis Orosz Béla állomásfőnök, a komplexíbri- gád vezetője tartott beszá­molót. Kiemelte, hogy válla­lásaik között fontos feladat volt a MÁV kocsiparkjá­nak jobb kihasználása. az állásidők s ezzel együtt a bírságok csökkentése. Mun­kájuk során jelentős eredmé­nyeket sikerült elérniük. Amíg az elmúlt évben az ál­lomásra érkezett 245 vasúti kocsi közül 91 késve került kirakásra, s emiatt az áfész összesen 93 666 forintot fize­tett, az idei hasonló időszak 302 kocsija mellett is csupán 43-a.t kellett bírságolni, együttesen 31 256 forinttal. Így tehát 62 410 forint a meg­takarítás. Az egv vasúti szál­lítójárműre eső kocsiállás- pénz 382 forintról 103-ra csökkent, amely 73.3 százalé­kos javulásnak felel meg. A beszámoló természete­sen hiányosságokat is emlí­tett, s az áruk ütemesebb berakására, a vasárnap és ünnepnapokon történő folya­matosabb munkavégzésre buzdította brigádtagokat. -Kü­lönös hangsúllyal tett emlí­tést az idegen vasutak tular donát képező kocsik bírság nélküli ki- és berakására, amely devizakimclő tevé­kenység, s csap igazán o együttműködéssel lehciscges. Végül pedig elmondta: is­merve a brigád tagjainak ed­digi munkáját, biztosra, vehe­tő. hogy a nagyobb és nehe­zebb feladatok végrehajtásá­ra is képesek lesznek maid. Az elhangzottakhoz a jelen­levő szövetkezeti vezetők s hozzászóltak. Megköszöntei a brigádtagok eddig vészelt jó munkáját, kérték, hogy a jövőben is ilyen lendülette1. odaadással dolgozzanak, majd hozzáfűzte: a munkájukhoz továbbra is minden segítsé­get megadnak. A brigád szövetkezeti tag­jai felajánlásukban vállaltak a balesetek elkerülésé érde­kében a rakterűiét társadal­mi munkában való fokozato­sabb takarítását, tisztán tar­tását, valamint a korábbi munkakezdést. A vasutasom pedig megígérték, hogy a kocsikat már a korai órák­ban a rakterűiéire állítják, i munkaidő jobb kihasználásá­ra. » Szűcs Ferenc 1978, szeptember 80., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents