Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-20 / 222. szám

ti ^».♦,AAAAAAAAAAAAAA*VSAA^»A^KAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAA^»*AAAAAA^AAAAA*> Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Camp David alán KÉTHETES KÖTÉLHÚZÁS UTÁN befejeződtek a hármas (amerikai—egyiptomi—izraeli) csúcstalálko­zó tanácskozásai. Mindazok, akik nem ismerik a kö­zel-keleti térség bonyolult problematikáját, és csak a mesterséges eufóriára hangolt amerikai propagan­dagépezet alapján tájékozódnak, azt hihetik, hogy Camp Davidben valóban frontáttörés történt. A helyzet valamennyi értő megfigyelője azonban enyhén szólva megkérdőjelezi az effajta ujjongás tartalmi értékét. Az amerikai lelkesedés oka nem a tárgyalások kimenetele, hanem egy logikus jövendö­lés: már régen nem látszott kétségesnek, hogy a konferenciát összehívó Washington „fut a pénze után”, és mindenképpen megakadályozza majd a ta­nácskozás látványos kudarcát. Ez ugyanis nemcsak az amerikai külpolitika céljaira jelentett volna közvet­len veszélyt, hanem a Carter-adminisztráció belpo­litikai kilátásaira is. MI HÁT A VALÓSÁGOS EREDMÉNY? Várha­tó-e, hogy Camp David közelebb hozza a zaklatott térség helyzetének igazi rendezését? Sajnos, a válasz egyértelmű nem. Bármily széles mosolyokkal nyug­tázták is a résztvevők a feivevőgép előtt a „sikert”, elég egy pillantást vetni a megállapodás pontjaira, hogy ebben biztos lehessen a megfigyelő. Ahhoz ugyanis, hogy a problémák valóban meg­oldódjanak, két elkerülhetetlen lépés szükséges: 1. az, hogy az izraeli csapatok véglegesen kivonuljanak valamennyi megszállt arab területről, és 2., hogy a felek érdemben számoljanak a palesztin nép — és a törvényes képviselőjéül elfogadott PFSZ — köve­teléseivel. A Camp Davidben kidolgozott két dokumentum egyik feltételt sem valósítja meg. A Jordán folyó nyugati partján és 'a gazai övezetben az ötéves át­meneti időszakban az izraeli katonai jelenlét fenn­marad — bázisok formájában — és az időszak le­járta után sem tűnik biztosítottnak a részleges kivo­nulás sem. A második pontot illetően a helyzet még egyértelműbb: a megállapodásból nemcsak a palesz­tin követelések említése hiányzik, hanem a palesz­tin nép és a PFSZ létezésének puszta ténye is. CAMP DAVID ALAPVETŐ FOGYATÉKOSSÁ­GA ráadásul az, hogy három résztvevőre szűkítette egy olyan problémaköteg megoldását, amelyhez ennél sokkal több érdekelt jóváhagyása vagy legalábbis aktív részvétele lenne szükséges. Moszkvában ezért hangsúlyozták változatlanul, hogy az igazi lépés a széles körű genfi konferencia összehívása lenne. Harmat Endre Tiszta források vidékén (2.) Camp David nyertese: Izrael Növekedett a bizonytalanság Közel-Keleten Szadat beleegyezett a külön- utas tárgyalások folytatásába, s ezt igyekszik elleplezni a különböző propagandafrá­zisokkal. A nyertes Izrael, amely — sakknyelven Izólva — minőségéldozatot hozott: elfogadta az üres formulákat a palesztinaiak „autonómiá­járól”, hogy fenntarthassa az izraeli csapatok jelenlétét a „stratégiailag fontos ponto­kon” — más szóval fenntart­hassa a megszállást. A Sinai­félsziget „viszaadása” Egyip­tomnak a fizetség azért, hogy a többi megszállott terület változatlanul Izrael kezén maradjon. Az Egyesült Államok ma­gatartását az magyarázza, hogy Washington korántsem az átfogó rendezésben érde­kelt, hanem olyan helyzet kialakításában, amelyben mindkét fél tőle, az óceánon túlról érkező támogatástól függ. Mohamed Ibrahim Kamel, volt egyiptomi külügymi­niszter, aki Szadat elnök ka. pltuláns politikája ellen til­takozásul lemondott a Camp David-i csúcs után. (Népújság telefotó — AP—MTI —KS) A Camp David-i tanács­kozás politikai lényege az, hogy megkerüli a közel-ke­leti probléma két legfonto­sabb összetevőjét: a függet­len Palesztinái állam létre­hozásának és a megszállt arab területek kiürítésének kérdését. Az „átfogó rende­zésként” feltüntetett tervezet tulajdoniképpen a különutas egyiptomi—izraeli alku lep­lezése. Ezt az alkut elsősor­ban a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet kárára köt­nék meg, de károsodna tőle Szíria és Jordánia is — ál­lapítja meg az ismert szovjet politikai szemleiró, Alek- szandr Bovin, az Izvesztyija kedd esti kiadásában. Az egyetlen tulajdonkép­peni megállapodás az, hogy Nicaragua A nemzeti gárda példátlan terrorja A nicaraguai érseki tanács felszólította Carter elnököt, hogy szüntesse be a Somoza- rezsim támogatását. A Costa Rica-i fővárosban San Jósé­ban nyilvánosságra hozott üzenetében a tanács Carter figyelmét felhívta arra, hogy a nemzeti gárda példátlan terrort alkalmaz a polgári lakossággal szemben. A köz­lemény élesen elítélte a ki­végzéseket, a kegyetlen kín­zásokat, à sorozatos magán­laksértéseket, valamint a lakosság magántulajdonának lefoglalását a nicaraguai vá­rosokban. Végezetül figyel­meztetett arra, hogy mindez tovább súlyosbodhat, ha So­moza hatalmon marad. Hírügynökségek arról szá­moltak be, hogy a nemzeti gárda alakulatai légi- és szárazföldi támadást indítot­tak a Managuától mintegy 130 kilométerrel északra fek­vő Esteli visszafoglalására. A városban elkeseredett har­cok folynak, s emiatt a ni­caraguai Vöröskereszt men­tőautói sem tudtak bejutni Estelibe. A jelentések kieme­lik, hogy a Sandinista Nemze­ti Felszabadítási Front har­cosai továbbra is ellenőrzé­sük alatt tartják a Costa Ri. cával határos területeket. Leónban, az ország máso­dik legnagyobb városában és Chinandegában a felkelők továbbra is ellenállást fejte, nek ki a nemzeti gárda ke­gyetlen mészárlással kísért előrenyomulásával szemben. Az indiai árvíz mérlege ÜJ-DELHI Szurgit Szinhz Barnala, in­diai mezőgazdasági és öntö­zési miniszter kedden Új- Delhiben tartott sajtóérte­kezletén az indiai történe­lem eddigi legnagyobb árvi­zének nevezte az elmúlt he­tekben pusztított áradást. Barnala összegezve az ár­víz eddigi szomorú adatait, közölte, hogy a halálos áldo­zatok száma 1222 és hogy a legtöbben elsősorban Uttar Pradesh államban pusztultak el. Az embereket az ár ra­gadta el, vagy á romba dőlt házak temették maguk alá. Több mint 8000 állat hullott, el és mintegy 1 millió ház sérült meg, vagy dőlt telje­sen romba. 10,2 millió hek­tárnyi területet öntött el a pusztító' ár, és ennek követ­keztében csaknem 30 millió személyt kellett a városok­ból és a falvakból kitelepí­teni. Barnala szerint a 164 mil­lió dollár értékű termésvesz­teség ellenére az idei évben az élélmiszer-termelés nem esik vissza. Bár sok helyen pusztított árvíz, másutt a monszuneső megfelelő csapa_ dékol biztosított a bőséges terméshez. Székelyföld virágai Szelíden közeledik hoz­zánk a Kárpátok hegylánca. Az Erdélyi medence és a hegy között húzódó úton ha- i ladva jutunk a „patkó” bel- j sejébe, ahonnan északra és nyugatra kanyarodik a hegy­vonulat. Kóstolgatjuk Erdélyt. Tör­ténelmi táj, tragikus és va­rázslatos múlt keveredik a jelennel. Vajdahunyad: a nagy emlékű Hunyadiak sas­fészke. A várkastély mellett kémények ontják a fehér, kék és téglaszínű füstöt. Ro­mánia kohászatának ez a központja, innen kerül ki az ország acéltermelésének het­ven százaléka. Gyulafehér, vár: megállunk a püspöki palotánál és némán időzünk Hunyadi László, Hunyadi János sírja mellett. A már­ványon szekercecsapások nyomai ; a sírkő sértetlenül megőrizte kincseit a rabló kezektől. Következnek a gazdag szász városok: Szeben, Bras­só. Szeben volt mindig a konzervatívabb, a reakció- sabb a fejedelmek idején, s jobban is vigyázott magára. Falainak 25 bástyájára 25 céh mesterei, legényei futot­tak teljes fegyverzetben, ha veszély közeledett, 1241-ben, a tatárjárás idején elpusz­tult, de aztán egyszer sem tudták elfoglalni. Brassó már kevésbé volt szerencsés. Európa egyik legszebb góti­kus temploma a „fekete templom” nevet kapta, mert falain 1689-ben nagy tűzvész hagyott örök nyomot. Ember okozta ezt a tűzvészt, Caraf- fa generálisnak hívták. • NpnííLcfíii. 1978. szeptember 20., szerda Csipetnyit veszünk ma­gunkhoz a sok látni- és megismernivalóból, s úgy érezzük, fergetegesen repül az idő. Megyünk tovább, föl, a Kékestető nagyságú Poia- nára (ez persze nem hegy­csúcs, inkább völgynek mondják a magas szirtek kö­zött), föllibegünk a Keresz­tény havasok csúcsára, egy ital a felvonó tövében épült dák csűrben, ahol a falakat medvebőrrel tapétázták, az­tán indulunk tovább. Hete­ket kellene időzni ott, ahol csak néhány óra jut. Mi marad meg mindebből? El­felejtjük-e a hegycsúcsok pipázó szikláit, vagy a szál­lodai vacsorát, ahol a há­romfogásos menüben kitű­nően elkészített tejfölös pu­liszka is szerepelt? A vacso­ra után egyébként esti séta ürügyén végiglátogattuk a brassói vendéglátóhelyeket, hogy lenyomtassuk a pulisz­kát néhány pohár Murfat- larral. Lám, ez az emlék meg­maradt. följegyzetlenül is. Székelyföld. Sok minden juthat az ember eszébe e név hallatán. Ez a név, székely, az egyenes jellemű, tiszta, becsületes embert is jelenti. „A székely nép újkori törté, nete nem egyéb, mint fel. kelések sorozata a legendák ködébe veszett jogokért... tizedelte tatár, török, kolera, külső ellenség és az erdélyi főnemesség, csoda, hogy fennmaradt... ” — írta Sütő András. Ragaszkodnak ha­gyományaikhoz, őrzik múl­tukat a székelyek, s mai utódaiknak gondosan adják át az élet szeretetét, a ter­mészettel való együttélés nagyszerű képességét. Sepsiszentgyőrgyön a Kós Károly tervezte, fák között megbújó, fatornyos palo­tácska előtt állunk meg. Székely múzeum. A legré­gibb időktől kiséri nyomon az itt lakók életét özvegy Cserei Mihályné hagyatéka; az ácsolt, egyszerű bútorok­tól, a gyalogszéktől, asztal­széktől kezdve látható itt a népi technika fejlődése. Amikor már dolgoztak a ví­zifűrészek, s nemcsak sze- kerce igazította simára a fenyőt, akkor kerültek rá az első virágdíszek, ma is szemet gyönyörködtetően. Kis szobákat látunk: ott a kendőszeg, a tálas, meg a saroktéka, ahol az orvossá­got, az imádságos könyvet és más félteni való holmit tartottak. Virág, mindenütt virág. Székelyföld faragott virágai, a természetet szere­tő, érző ember keze nyo­mán. Ott burjánzanak a vi­rágok falakon, bútorokon, tükrözve azt, ahogyan látták, ismerték a körülöttük levő világot a székely mesterek. A múzeumban a népraj­zon kivül a régészeti kutatá­sok anyaga, s a könyvnyom­tatás fejlődésének doku­mentumai is megtalálhatók. Egy tágas helyiségben gon­dosan összeválogatott kiállí­tás 1848—49-ből. Megemléke­zés Gábor Áronról, abból az időből, amikor hires felaján­lását tette: „lészen ágyú”. Hetven ágyút öntött az ösz- szehordott rézedényekből. Csilcmenság községből hoz­ták ide a XVII. századbeli kisablakos székely paraszt­házat. Mögötte egy be­mutató, amely zárja a mú­zeumi sétát: múlt században faragott kopjafák. t7» Csaba királyfi utódainak temérdek szenvedés jutott az elmúlt évszázadokban. Mádéfalván, miiközben a Ma BRASSÓ: lanovka — távlatból „nagy veszedelem” áldoza­tainak emlékműve előtt ál­lunk, falubeli öregember lép mellénk, s mesélni kezdi az 1764 januárjában kezdődött „siculicidium”, székelyirtás történetét. Január 7-én két­száz csíki, háromszéki em­bert mészároltak le a csá­szári katonák. Bukow gene­rális vérengzései nyomán menekült a székelyek egy csoportja Moldvába és más messzi vidékre. Az öreg, ott az emlékmű előtt hűségesen, értő pontossággal adja elő a történetet, majd ezzel fejezi be: — Tudják miért mondtam én ezt el maguknak és mon­dom el másnak is? Hogy lássák: a maroknyi székely nép mindig szembe mert szállni a túlerővel. Erre büszkék vagyunk. A virágok járnak az eszemben, a múzeumban lá­tott festett-faragott virágok, a ládákon, székeken, fala­kon. Az életet megtartó erő_ nek, az élet szépségének, szeretetének szimbólumai. (Folytatjuk) Hekeli Sándor l Élete lcii«s©tein«Iö példa Hfilvîii 8Y2,1901 szspístó 22-án született Házi Árpád A MAGYAR FORRADAL­MI MUNKÁSMOZGALOM történetében nem egyedüli az olyan család, mint a Há­zi testvéreké. A Bihar me­gyei Komádiból származó Házi Árpád két testvérével együtt arany betűkkel írta be nevét a társadalmi hala­dásért küzdők névsorába. Házi Ferenc, Házi Károly és Házi Árpád egy igen sze­gény, hatgyermekes szabóse­géd fiaiként nőtt fel, árván és nagy nyomorban. Fiatal koruktól kezdve osztályré­szükül jutott a nélkülözés és a kemény munka. Házi Ár­pád már 12 éves korától sza- bótanoncként kereste szű­kös kenyerét. Az 1920-as évek elején mindhárman kubikosmunkán dolgoztak a Viharsarokban. A munkabér emeléséért sztrájkot szerveztek és ter­jesztették a Magyarországi Szocialista Munkáspárt — a KMP legális fedőszerve — röpcéduláit. Házi Árpádot két bátyja vonta be a mun­kásmozgalomba. Budapestre költözése után a párt 100 % című folyóiratának szavaló­kórusain, más titokban szer­vezett kulturális rendezvé­nyeken és a természetjáró baloldali munkások összejö­vetelein ismerkedett a kom­munista tanokkal. Fontos szerepet vállalt sztrájkok, tüntetések szervezésében. Részt vett a Vörös Segély munkájában. Fiatal kora ellenére a fő­városi szakszervezeti mozga­lom ismert személye lett. 1930_ban felvették az illega­litásban küzdő kommunista párt (KMP) tagjainak sorá­ba. A következő évben a délpesti kerületeket — Fe­rencvárost. Csepelt, Kispes­tet, Erzsébetet — magába foglaló. az illegalitásban „Fecske” néven szereplő vá­rosrész Pártbizottságának tit­kára lett. Először 1933-ban vette őri­zetbe a rendőrség. Korán megismerte te^át a Horthv- rendszer rendőri módszereit és börtöneit A rendőri meg­figyelés és a letartóztatás veszélyének ellenére fplvtat- ta párimunkáját. A7 Egye­sült Szakszervezeti Ellenzék vezetőségi tagja és a Szo­ciáldemokrata Párt tagja, maid annak vezetőségi tag­ja lett Kispesten, a kommu­nista párt utasítására. 194“?. tői illegalitásba kényszerült és Innen szervezte az ewes gyárak, üzemek ellenállási csoporiiait. A felszabadulás után a Maevar Kommunista Párt pestlőrinci titkára, egyben a Pest megyei Nemzeti Bizott­ság elnökségének tagja lett. 1945 áprilisában nevezieit ki Pest megyébe alispánnak. Ezt a tisztét 1949-ig, a taná­csok megalakulásáig látta eL SZÜKEBB HAZÁJÁBAN mindenütt ismerték, szeret­ték, tisztelték. Fáradtságot nem ismert, járta a vidéket. Ajtaja nyitva állott mindeu becsületes ember előtt, aki gondjaival felkereste. Vissza­emlékezésében leírta, hogy az elsők között, ha nem ép­pen legelsőként már 1943-ben panaszirodát nyitottak a me­gyénél, ahol az emberek előadhatták ügyeiket és meghallgatásra találtak. A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusán, 1946. októberben szenvedé­lyes szavakkal szólt a me­gye életéről, helyzetéről, az ott élő dolgozó emberekről. „Pest vármegye újjáépítési versenyének lényege az, hogy megindítottuk a tervszerű munkát. A verseny az em­bereket közelebb hozta egy­máshoz, közösségi érzéseket fejlesztett ki bennük. Ennek tudható be az, hogy Pest vármegyében pártállásra és foglalkozásra való tekintet nélkül, erőteljesen részt vei­tek a dolgozók az újjáépíté­si versenyben.” Beszélt arról is felszólalásában, hogy az értelmiség kinevelése érde­kében nagy súlyt helyeztek a népi kollégiumok megszer­vezésére, arra, hogy minél több paraszt és munkás sze­génygyerek kerüljön ezáltal az új magyar értelmiség so­raiba. Olyanok, akik soha­sem fogják megtagadni szár­mazásukat. 1946-tól volt a párt legfel­ső vezető testületének tag i a. 1949—1951-ben az Állami Ellenőrzési Központ vezető­je, 1951 áprilistól 1952 no­vemberig belügyminiszter, 1952 novembertől a Minisz­tertanács elnökhelyettese, majd 1955-től az állami el­lenőrzés minisztere volt. Az ellenforradalom után az MSZMP lj. kerületi szerveze­tének munkájába kapcsoló­dott be, majd a Pest megyei pártbizottságon dolgozott.. Súlyos betegsége miatt 1964-ben nyugdíjba kény­szerült. Számos magas kitün­tetést; a Kossuth-díiat, a Munka Vöfös Zászló Érdem­rendet, a Szocialista Hazáért Érdemrendet és még más ki­tüntetéseket mondhat ma­gáénak. A PART KÖVETKEZETES HARCOSA 62 éves koréban, 1970. november 13-án hunyt el Budapesten. Vida Sandát .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents