Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-19 / 221. szám
Példák a Finomsiorelvénygyárból fl zárak és a pártcsopartok Mi kö2e a pártcsoportok politikai munkájának a zárakhoz? Sok! Ezt tapasztaltuk a Finomszerelvénygyár- ban amikor a gyártmányfejlesztési főosztály gazdasági feladatait, és az ottani pártcsoport politikai munkáját vizsgáltuk. A Finomszerelvénygyár kollektívája feladatként kapta, hogy az autóbuszokra forgatóhengeres ajtóműködtetőket tervezzenek, készítsék el a dokumentációt, végezzék el a laboratóriumi és az üzemi vizsgálatokat, a felszerszá- mozást és a szériagyártást úgy szervezzék meg, hogy a moszkvai olimpián több száz autóbusz az új, korszerű és biztonságos ajtóműködtetőkkel közlekedhessen. Az országos járműprogram, hoz kapcsolódó fejlesztési fel. adat megoldása és a nagyüzemi szériagyártás bonyo. lult, nagy feladat. Több mérnök és még több munkás tudására és tapasztalatára, sok ember és több üzemrész jól szervezett együttműködésére van szükség ahhoz, hogy minden idejében és jól sikerüljön. I I Érteni és tenni ■—Az első és a legfontosabb, hogy az emberek megértsék: mi a feladatuk, mit kell tenni. Anyag, szerszám és irányítás legyen, vagyis teremtsük meg a munka feltételeit a tervezőknél, a kísérleti műhelyben, a gyártó üzemekben mindennap és a műszak minden órájában. A pártcsoportok munkája a feladat megértésénél és vállalásánál kezdődik. A párttagok nem különleges emberek, de politikai képzettségük, öntudatuk és magasabb fokú szervezettségük következté. ben más dolgozóknál többre képesek — mondja Pintér László, a vállalati pártbizottság titkára. — A legfontosabb feladatokat, a párthatározatokból adódó tennivalókat a pártcsoport megvitatja. Nemcsak általában, nemcsak az országos gondokat, hanem azokat is, amelyek nálunk merülnek fel, és nekünk kell megoldani. Sokszor, vitatkozunk, de a határozat mindnyájunkat kötelez, . ezért a pártcsoportnál kialakul az egységes értelmezés és egységes cselekvés. A legfontosabb feladatokra összpontosítjuk erőinket. A pártcsoport tagjai jól ismerik egymást, ezért képesség és érdeklődés szerint vállalják a pártmunkát, itt határozzuk meg, hogy ki, hol tanuljon — mondja Fórián Gábor, a gyártmányfejlesztési főosztályon működő pártcsoport bizalmija. — Hol tartanak az autóbuszzárak fejlesztésével? — Nehéz feladat volt, de az eddigi eredmények biztatóak. Az első forgatóhengeres ajtómüködtetők már a Szovjetunióban vizsgáznak — válaszol Bakó Csaba, az illetékes párttitkár, a minőségellenőrzéssel foglalkozó osztályvezető mérnök. Hogyan lehetne az érdemeket rangsorolni? A párttagok többsége kezdeményezőkészséget és jó példát mutatott, és követték őket a párton- kivüliek legjobbjai. Lccz Sándor hengerfejlesztési csoportvezető (szervező titkár az alapszervezetnél) összefogta a fejlesztési munkát, Német László valóban a téma felelőse lett. A gyártásban legtöbbet vállalnak — Povisel István üzemvezető keze alatt — a fizikai munkások. A kísérleti üzem kollektívája, a laboratóriumban a KISZ-esek elismerést érdemelnek. Petró Zoltán osztályvezető mérnök jól irányította a bonyolult munkát. Politika és kovász Milyen módszerekkel, hogyan dolgozik a párü^oport? A 23 kommunistát egyesítő kollektíva havonta, rendszeresen megbeszélést tart. Féléves munkaprogramjukat maguk hagyják jóvá, de a esoportbizalmi részvételével az alapszervezet előzetesen megvitatja azt. A pártcsoport tárgyalja az alapszervezeti taggyűlés elé kerülő főbb kérdéseket. De ha elakad a fejlesztés, ha baj van a termeléssel, a munkafegyelemmel, akkor ezt a pártcsoport ismételten megvitatja és a legtöbb esetben helyes megoldást talál. Vagyis a felelősséget érző párttagok és pártcsoportok olyan kezdeményező szerepet töltenek be, mint kenyérsütésnél a kovász. Az intézkedési tervben szocialista módon tanulni címszó alatt olvasható: „a politikai, gazdasági vezetés meg-' teremti annak feltételeit, hogy a kollektíva 75 százaléka részt vehessen a különböző szintű szakmai és politikai továbbképzésben”. Vajon a műszaki értelmiség körében a pártcsoport hogyan tölti be agitációs és propagandafeladatát, politikailag ki, hogyan képzi magát? Isóczky Dénes csoportvezető mérnök befejezte a marxista esti egyetemet, Pelyhe István gyártmányfejlesztő üzemmérnök most jár a szakosítóra, Gyergyák Ferencné mérnök is eleget tesz vállalt kötelezettségének. Az osztályvezetők számára a személyzeti osztály előírja a politikai képzettség megszerzését. De hogy a rendelkezésnek foganatja legyen, a pártcsoport folyamatosan figye- lemmel kiséri a tanulást. { Eiztat, dicsér, vagy bírál, de közömbösséget és mulasztást nem tűr. A szakmunkások közül Bálint László, Kiss László, Máróti Bertalan esti egyetemet végzett, vagy most tanulnak. Vállalták, mert a pártbizottsági' szakszervezeti, KlSZ-tisçtségük miatt a nagyobb tudásra szükségük van. A pártcsoport 23 tagja Közül (14 alkalmazott, 9 fizikai dolgozó) 13 esti egyetemet végzett, egy szakosítóra jár, öt marxista középiskolát végzett, csupán egy idősebb munkás nem rendelkezik politikai képzettséggel. — Es a pártonkivüliek? — A fontosabb beosztásban dolgozó pártonkivüliek is megszerzik a kellő politikai képzettséget. A magyar munkásmozgalom történetéből két, —- a kulturális élet kérdéseiből egy tanfolyamot szerveztünk. A három tanfolyamon 38-an tanulnak. A politikai oktatást Sinkovics Kálmán ellenőrzi, erről a pártcsoportnak beszámol, ezt pártfeladatként vállalta. Szervezetten folyik a szakmai oktatás, a nyelvtanfolyamok, a brigádok segítése — mondja Bakó Tamás, aki most végzi a szakosító harmadik évfolyamát. Szívhez és észhez A pártcsoport és az alapszervezet kellő segítséget ad, hogy politikai és szakmai képzettségét, nagyobb tudását mindenki a lehető legjobban hasznosíthassa. A pneumatika és a kompresz- szorok fejlesztése és gyártása terén, a szakmai és a politikai képzésben elért eredményeket nem máról holnapra, hanem hosszú évek szorgalmas munkájával érték el. Nem minden egység és nem mindenki dolgozik jól. A munkában, a magatartásban és a gondolkodásban előfordulnak fogyatékosságok, vétségek. De ezek száma és jelentősége csökken. A Finomszerelvénygyárban 462 párttag, 43 pártcsoport és 12 alapszervezet dolgozik az üzemi pártbizottság irányításával. Mekkora szervezettséget és milyen erőt jelent ez! Az előrehaladást úgy ösz- szegezhetjük, hogy a megye egyik legnagyobb gyárában figyelnek az újra, akarják, tanulnak és dolgoznak is érte. Vonatkozik ez a műszaki fejlesztésre, a termelési kultúrára és az' emberek tudatformálására is. Amikor az autóbuszok ajtózárait korszerűsítik, iparkodnak, hogy az emberek szívéhez, eszéhez is megfelelő kulcsot találjanak. Ezért sokat tesznek azok, akik a pártmunka első vonalában küzdenek: a példamutató párttagok és párt- csoportok. Dr. Fazekas László Motorvonatok expenns A Ganz-MÁVAG Vasúti Jár. míigyár az idén ötvenhat darab három, illetve négy kocsiból álló motorvonatot gyár$. Szovjet megrendelés, re ' negyvenhat, jugoszláv megrendelésre tíz szerelvényt szállítanak még az év vegéig. A képen: a jugoszláv czeregyszáz lóerős elektromos motorvonat külső szerelése látható. (MTI fotó — Tóth Gyula felv. — KS) A Mátrában: 80 forint A víz ára A fejlettség fokmérője. Mit ígér a jövő? Már-már közhely számba menő kijelentés (ráadásul némi túlzást is tartalmaz), hogy a természet legdrágább, egyszersmind veszélyesen fogyó kincsei közé tartozik a víz. Tény: a fokozódó urbanizáció, a gyors iparosítás és a mezőgazdaság kemizálásá- nak hatására mind szennye- zettebbek a folyók, tavak, egyre több káros vegyi anyag jut a talaj mélyrétegeibe: de a vízkészlet rohamos fogytáról, az emberiséget fenyegető krónikus vízhiányról túlzás beszélni. Mindemellett a víz- szennyezés veszélyére nem árt felfigyelni, s nemcsak ama néhány fertőzés miatt, amely településeink egynémelyikében az elmúlt hetekben keltett riadalmat — az ásott kutak vize volt nitráttól fertőzött —, hanem a víznyerés és tisztítás növekvő költségei miatt is. A vezetékes vízellátás és a csatornázás mértéké mindig is fokmérője volt egy-egy ország infrastrukturális fejlettségének. Hazánk e téren sem tartozott — s az érdemleges előrelépés ellenére sem tartozik a világ élvonalába. Nem is kell távolra tekintenünk; még 1970-ben is csupán 1,1 millió lakás volt bekapcsolva a vízvezeték-hálózatba. A közcsatorna-hálózatba még ennél is kevesebb: 811 ezer. öt évvel később már annyiban változott a szám, hogy hozzávetőleg másfél millió lakásban volt vízvezeték, egymillióban pedig csatorna (ám eme otthonok fele a városban van). Mindez nem a lakások, hanem a lakók oldaláról közelítve: 1975-ben a lakosság 65 százaléka volt vezetékes vízzel, 34 százaléka pedig közműves csatornával ellátva. Aligha kíván bővebb bi- zonygatást: a közműhálózat fejlesztése, új víznyerő helyek létesítése tetemes forint- milliárdokat követel. Csupán az ötödik ötéves terv időszakában 34 milliárd forintot fordít a népgazdaság a vízzel és a csatornázással kapcsolatos beruházásokra (az összeg 90 százalékával a megyei tanácsok — ifletve a tanácsok —, 10 százalékával az Országos Vízügyi Hivatal beruházói rendelkeznek.) Ezt ol- vasva-hallva óhatatlanul felötlik: mennyibe kerülhet egy liter víz? Mennyibe a népgazdaságnak — és mennyibe a fogyasztónak? Mindjárt hozzátehetjük: * népgazdaságnak, és a társulati alapon községi vízműveket létesítőknek'évről évre többé. S nem csupán azért, mert emelkedtek az építőipari, továbbá a beruházáskor begyűrűző árak is, hanem azért is, mert fogytán a könnyen kinyerhető vízmennyiség. A föld mind mélyebb rétegeibe kell lefúrni, egyre nagyobb szivattyúkra van szükség, s minél mélyebbről jön a víz, annál több ásványi sót, savat, mangánt, vasat, gázt s egyéb kiszűrésre váró anyagot tartalmaz. De ma már nemcsak a mélybe kell fúrni, hanem gyakorta a községek határain kívülről, több kilométer hosszú távvezetékeken, Emelkedett a halálos közlekedési balesetek száma Az esztendő első felében a közúti balesetek közül minden tizenegyedik halállal végződött — mondta hétfői tájékoztatóján az Országos Közlekedésbiztonsági Tanácsnál Vincze Győző rendőrezredes.: Az év első hat hónapjában az országban ösz- szesen 8524 baleset' történt, 10 670-en megsérültek, 820-an életüket vesztették. A fekete krónikából kiolvasható, hogy a balesetek száma, valamint a könnyű és súlyos sérülést szenvedettek aránya összességében csökkenő tendenciát mutat, de a halálosoké emelkedik. Az év első hat hónapjában 107-tel több ember halt meg as utakon, mint az előző esztendő azonos időszakában. A balesetek és a végzetes tragédiák száma Baranya, Bács-Kiskun, Borsod, Nógrád, Somogy, Szolnok, Komárom és Veszprém megyében, valamint Budapesten növekedett. A balesetek 77 százalékában. a járművezetők, a többi esetben a gyalogosok felelősségét állapították meg. Az okok sajnos nem változtak:- ittasság, semmibe vett piros jelzés, figyelmen kívül hagyott KRESZ-tábla, gyorshajtás. A gyalogosok körültekintés nélkül közlekedtek, álló jármű előtt szaladtak át. . Figyelmeztető adat, hogy a 60 éven felülieket ért balesetek közöl — az első félévben — minden negyedik halállal végződött. Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanácsnál nyomataikkal hívták fel a figyelmet: közeledik az őszi, esős időszak, mind a járművezetők, mind a gyalogosok fokozott óvatossággal közlekedjenek. A gyermekek — ha égy mód van rá — a szülők kíséretében vegyenek részt a közúti forgalomban, s ha egyedül vágnak neki az útnak, akkor a felnőttek fogják őket kézen, s vezessék át a kereszteződésekben. lói halad a csebokszári óvoda építése Novemberben átadják Az utóbbi hónapokban sokat emlegettük az óvodákat. Egyesek örömmel, egy nem jelentéktelen kisebbség pedig érthetően bosszankodva. Hatszáz egri gyereket ugyanis a legjobb szándék ellenére sem tudtak elhelyezni a-megyeszékhely óvodáiban. Mindezt nemcsak a szülők, nemcsak a tanács vezetői tudják, hanem az építők is, akik szinte mindennél fontosabbnak tartják, hogy az épülő óvodákat határidőre, sőt ha lehet előbb átadják. A legtöbben persze most a Csebokszári-lakótelep új óvodájának átadását várják. — Kiemelt munkánk az óvoda — mondja Kereské- nyi József művezető. — Olyannyira, hogy szocialista brigádjaink vállalták: az eredetileg kitűzött december 15-i határidőt egy hónappal előbbre hozzák. Nemcsak bennünk, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatban van, hanem az Épületkarbantartó’ Szövetkezet vezetőiben is megvan a segítőszándék. Nálunk ugyanis kevés a festőv ezért a szövetkezet brigádja végzi majd az épületben a festést-má- zolást. Várhatóan október elején kezdhetnek, s ezzel lényegében a szakipari munkák utolsó, mintegy másfél hónapos szakasza kezdődik meg. Méltán bíznak a határidő előtti átadásban az állami építők, hiszen az épületben már a csempék, fűtőtestek, vezetékek lassan a helyükre kerülnek, sőt a közelmúltban már a fűtési rendszer nyomáspróbáit is elvégezték. Felszerelték az elektromos berendezések java részét, s a villanyszerelőkre már csak a vezetékek elhelyezése vár. A napokban kezdtek hozzá az udvari homokozó, pan- csolómedence kialakításához, s lassan körülölelik a járdák is az épületet. Egy brigád már az építési törmeléket, hulladékot takarítja, gyűjti össze, hogy a városi tanács Mélyépítő és Városgondozási Üzemének dolgozói kezdhessék a parkosítást, s ez se legyen akadálya a mielőbbi átadásnak. — Sajnos a jószándék olykor kevés — mutat Frie- dich István építésvezető egy liftaknára. .— Egy fóti szövetkezet szereli ugyanis fel az ételfelvonókat, de a berendezések üzembe helyezését csak december végére vállaltok. Pedig mi, már jó két ’> ' •'appal előbb előkészítettük számukra a munkaterületet, s akár egy óra múlva hozzákezdhetnének a szereléshez. Másik nagy gondunk, hogy részben a fűtési, részben pedig a vízvezeték-rendszerhez bizonyos anyagokat, alkatrészeket nehéz beszerezni, s a várakozásból adódó lemaradást, olykor nem könnyű behozni. Lassítja a munkánkat az is, hogy nemegyszer, hiányosak a kiviteli tervek, s ráadásul egy eddig még nálunk nem alkalmas technológiával készülő épületről van szó, A borsodi vázpanelrendszernek nevezett építési módszernek ez lesz a bemutatkozása a megyében. Ugyanezzel a BVPR-technológiával épül a lakótelep új 24 tantermes iskolája és egy újabb 60 férőhelyes bölcsődével összekapcsolt száz kisgyermek elhelyezését biztosító óvoda. Jelenleg ez az egyik legkorszerűbb, leggyorsabban elkészíthető épülettípusunk, amelynek nemcsak építészeti előnyei vannak, hanem a pedagógusok szerint is ezekben az épületekben lehet a legjobban megszervezni az oktató-nevelő munkát. Persze egyelőre még ráérünk ezeken gondolkodni, hisz most a legfontosabb, hbgy ez az intézmény november ben átadásra kerüljön.- —cziráki— nagy nyomású szivattyúház közbeiktatásával kénytelenek vizet nyerni. Így aztán érthető, hogy amíg a hatvanas évek második felében családonként átlagosan háromezer forint volt egy-egy család hozzájárulása, ma az ösz- szeg hozzávetőleg tízezer forint. Ám ez csupán a bekerülési költség; a víz díja — még inkább a víznyerés önköltsége — területenként eltérő. A legkisebb falusi . vízmű is naponta 1000—2000 köbméter vizet ííd, s 50—60 millió forintba kerül. Egy háromtagú család — amennyiben komfortos lakásban lakik — naponta átlagosan egy köbméter vizet fogyaszt (ám itt is nagy a szóródás: Budapesten hozzávetőleg háromszor annyit, mint a községekben). S hogy mennyibe kerül egy köbméter ivóvíz, önköltségi áron? Országos átlagban 8 forint 63 fillérbe... de ahány vízmű, annyiféle önköltség. A legolcsóbb 2 forint 50 fillér, a legdrágább — kirívó példa a Mátrából — 80 forint. Méltánytalan lenne persze, ha valaki a más településeken lakókhoz viszonyítva hasonló árkülönbséggel volna sújtva. Ezért az állam jelentős fogyasztói árkiegészítést ad, s így a lakosság hat árkategóriában, 80 fillértől 3 forintig fizet, a víz köbméteréért. (Ha tanácsi lakásban él, ennyit sem térít, mert a lakbér a víz díját is tartalmazza.) E lakossági díjakat 1968-ban állapították meg, azóta változatlanok. A vállalatok-intéz- mények viszont általában önköltségi áron jutnak vezetékes vízhez; a vízkészlet 65— 70 százalékát fogyasztják, Magyarország nemcsak az infrastrukturális ellátottság, hanem a vízszerzési lehetőségek szempontjából is közepes helyzetben van. A felszíni vizek 95 százaléka külföldről folyik át hozzánk, s a vízgyűjtő területek iparosítási fokától függően, szennyezetten érkezik. (Legszennyezettebb a Sajó, időszakonként rendkívül szennyezettek a Körösök is.) Mit ígér hát a jövő? Az ötödik ötéves terv időszakában országszerte 60 nagy víz-csatorna beruházáson dolgoznak (köztük a Keleti Csúcsvízmű, a haszno- si tározó, a rákhegyi vízműrendszer, a sajóládi, a lázbér- ci, az észak-mátrai, az északnógrádi, a Duna-kanyarban a Duna-jobbparti, az ercsi— dunaújvárosi, az ercsi—velencei-tavi és a fonyód—kaposvári vízmű). A holnapután pedig? Hazánkban a számítások szerint 2000-ig lehet a mai módszerekkel vizet nyerni. Elég a vízkészlet, még ha helyenként gond is a felszínre hozása. Az ezredforduló után viszont előadódhat, hogy az üzemek — az élelmiszeripart és a gyógyszeripart kivéve — nem juthatnak a mainál több vízhez. Így arra kényszerülnek majd; hogy megfelelő tisztítással akár tízszer is felhasználhatják a rendelkezésükre álló vizet, ; r Földes Tamás íNémsüa€ú 1878. szeptember 19.. kedd
