Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-16 / 219. szám

coooooooc c F élelem a város felett „Csak portás lehetnék, semmi más..." Francia—olasz film A félelem Párizsban laka, és természetesen a felhőkar­colók tájékán, ahol izgalmas kergetődzéseket lehet lebo­nyolítani a háztetőkön. Nem marad ki a Lafayette-áruház sem a játékokból, mert a helyszín és a színesség ezt a lehetőséget, ennek a lehető­ségnek a kihasználását is megéri. A film főcímében már megismerjük azt az új pa­norámát, amit Párizs új ne­gyedeiből, a kockaházak va­lóban széídítő magasából kap az ember. Ebből a szemszög­ből kukkant be az emberi fé­lelem zugaiba ez a film, ké­pet adva arról a veszedel­mesen zajló életről, amely és ahogyan egy naggyá duz­zadt városkolosszusban meg- eshetik a legszürkébb hét­köznapon is. Nem lehet tud­ni. hol nagyobb a feszültség olykor-olykor ebben a város­ban a tömegekben, az utcákon vagy az egyes emberekben, mikor és hol robbanhat ki ez a feszültség, mikor érik olyan erőssé, hogy akár az egész országot, vagy a földrészt is képes megrázni? Ezek a szorongások nem alaptalanok a film végigné- zése közben. A kis bisztró tu­lajdonosa abból élhet és jól, hogy a pincéjében több tu­catszámra „elkvártélyozza” a színes afrikaiakat, akik a „fű alatt” szöktek Európába munkát és pénzt keresni. Egy férfi véletlenül kerül a ho­rogra, mint kábítószercsem­pész, Egy nyomozás mellék- termékeként fel kell figyel­nie a felügyelőnek egy fiatal asszonyra, akinek valamilyen rejtélyes okból meg kellett halnia. A rejtélyekre fényt derít a felügyelő, akit Jean- Paul Belmondó alakít. És, hogy ebbe az alakításba mi­<>CK>0-0<>0<>00<><KK><><>CK><>CK> Horti öngól Sportnyelven szólva NB? J í-es a megyénkben nemrég s > szerepelt szabadkai népi? \ együttes. Nyújtották is ér-s )te a kezüket Gyöngyös jád 1 rás községei, míg végül *> !Ecséd mellett Hortnak ked-9 evezett a szerencse. Aztán5 j jött a fellépés, a bemutatóó > estéje, amikor sok mindenÿ 1 kiderült. Elsősorban, hogy az? ! együttes profi színvonaloni I műveli dolgát, s pontosan,, I terv szerint tesz eleget kö­telezettségének. Ugyanezt? inem mondhatjuk el a hor-y 1 tiakról, akik szinte félváll-x óról vették a produkciót,$ Çalig minősíthető fogadtatás- 9 ^ ban részesítvén a baráti or- 5 tszágból érkezett vendégő jénekeseket, táncosokat. Ha% ) nincsenek jelen az ecsédiek,ó >s ha szövetkezeti elnökhe-° Ï lyettesük néhány társávalő I nem segít a színpadon, öl-í Itözőben, villanykápcsolók-c nál talán el is marad azt ’ előadás. Érdeklődés? $ I Ugyancsak szervezési hibá-i >bál szokatlanul kevesen£ i nézték végig a színpompásó I műsort, s inkább távollé-9 [tűkkel, mint részvételükkela I tüntettek a helyi testületek,v jszervezetek képviselői, bár 2 * ott lett volna a helyük... !i A járási hivatal minden? > bizonnyal levonja mindéb.c J bői a következtetést, meg-5 ; gondolva: legközelebb hova? >juttasson az ilyen értékes? ] művészeti javakból. A sza-o > badkaiak jogos sérelménó fazonban mit sem tud márS 0 segíteni, mit sem tud vál-y xtoztatni. Ës ez akkor is S 6 szomorú, ha a hortiak netánc Qügyeskedve megmagyaráz-9 P zúk a bizonyítványukat.? V .sszatérve a sportnyelv hez: olyan öngól volt a$ múlt szombati este, ámító yehéz lesz kiegyenlíteni! 2 (moldvay) o ' : O OOOOOOOOOOOOOÍ &MÆÊ& 1978. szeptember 16., szombat minden belefér, azt a film nézői mind megcsodálhatják, hiszen visszafojtott lélegzet­tel figyelik azt a sok-sok nyaktörő mutatványt, amit az operatőr kitűnően örökít meg. Belmondó valóban filmszínész, filmet játszik a javából. Az apró társalgá­sokat úgy pörgeti végig, mintha mindig is ilyen remek csattanókkal csatázna, va­dászna a párizsi al- és félvi­lágban. Ahogyan kezébe ve­szi a papírfedeles Dantét, magáról is nyilatkozik, a ko­moly irodalomról is elpat­tant ja véleményét, de nem kérdezi meg: Minosz miért is takaródzik ezzel a fenn- költ idézgetéssel? Erről rz emberről, a fel­ügyelőt játszó Belmond óról elhisszük, hogy mindenütt otthonosan tud mozogni és mindenütt lesöpörhet a szín­ről minden ellenfelet. A va­lóságból, annak néhány párizsi változatából ugyanis olyan mesét szőnek köréje a film írói, hogy a hangsúly mindig bizonyítja: ebben a káoszban kell egy embernek lennie, kell ide egy ember, aki majd megteremti azt a rendet, amit a bambán, oly­kor ridegen tekintgető főnö­kök csak követelnek, de el­érni, megvalósítani nem tud­hatnak. Miért is nem? Mert nincs meg bennük az a sportszellem és az a különös­ség, amellyel fölébe lehet ke­rekedni a kitanult és agya­fúrt bűnözőknek. És fel sem merül a film készítőiben, hogy ez a szemlélet akár vi­tatható is! Henri Verneuil, a film ren­dezője mítoszt teremt ezzel a filmmel, legendát fon egy színész köré, aki valóban több — testi adottságaiban is — az átlagnál, ügyességében ma tán nem éri utói egyetlen nyugati film-szuperman sem. De mintha mégis — már­mint Belmondo — értené önmagát igazán: a film be­fejező kockáin, dolgavégezté- vel szürkén és köznapian vo­nul el a kíváncsi tömeg előtt. Az arcán se fárádtság, se diadal, se félelem, se'a sze­rény örömnek az a bizonyos büszkesége, amely a győze­lem után a legfegyelmezet- tebb embert is elkapja. Nem, miért nem? Farkas András Természetvédelmi tanácskozás Debrecenben, illetve a Horto­bágyon tartja idei közgyűlé­sét az , európai nemzeti par­kok és parkerdők szövetsé­ge. Pénteken megnyitott ta­nácskozáson 16 ország csak­nem 100 tudósa, kutatója, természetvédelmi szakembe­re vesz részt. A szövetség öt esztendeje független, nem kormányközi szervként mű­ködik. Magyarország az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal révén 1974 óta tagja a szervezetnek. A megnyitón Herbert Off- nernak, a szövetség főtitká­rának köszöntője után Ra- konczai Zoltán, az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal helyettes veze­tője számolt be a hazánkban végzett munkákról. A közgyűlés résztvevői szombaton és vasárnap a nemzeti parkkal ismerkednek meg. IV. A főépítész kiteregette a terveket. Négy íróasztalt összetoltak, csak így fért rá a hatalmas pauszpapír. Elő­vette a vonalzót és megkezd­te a tervismertetést az össze­gyűlt bizottsági elnökök előtt. Ez itt a főépület. Tizen­egy szintes, modern vonalve­zetésű, karcsú, toronyszerű épület. A legfelső szinten helyezkedik el a háromszáz­húsz főt kiszolgáló konyha és étterem, azért, hogy az étel­szag ne zavarja a munkát és a tárgyalásokat. Az épület fala természetesen vasbeton, kívül színvisszaverő üveggel es hullámos alumíniumlemez borítással. A lemez színe ezüstöskék. Az alsó szinten helyezkedik el a nagy méretű fogadóterem, a porta, a mel­lékhelyiségek és a vendég­szobák. Az alsó és a legfelső szint között lesznek az iro­dák. A nyolcadik emeletre egy négyszáz fős konferencia- termet terveztünk, a hetedi­ken egy kétszáz fős tanácsko­zóterem. míg a hatodikon egy ötvenfős kistanácsterem lesz, mellette a klubszobák­kal. A főépülethez csatlako­zik továbbá egy egyszintes nyújtott, téglalap alakú épü­letrész, ebben kap helyet a posta, a szolgáltatóüzletek, továbbá egy eszpresszó. — Kitűnő — mondta Jakab Jeromos —, nekem tetszik ez a nagyvonalú elképzelés. Csak azt szeretném kérni a továbbiakban, hogy a Koor­dinációs irodaközpont kör­nyékén sok fa legyen, továb­bá tágas terek és a lakóte­lep csak lazán csatlakozzon az irodaközponthoz. Mert az Kaposi Levente: t fl vizsgálat} esztétika mellett igen fontos ugyebár az egészség is, a sok levegő, a sok növény. — Természetesen... — bó­lintott a főépítész. — A la­kótelep és a parkok terve ugyan még nincs kész, de máris úgy döntöttünk, hogy a fiatal csemeték közé tíz­tizenöt éves, idősebb fákat is telepítünk, hogy ne kelljen évekig várni, amíg a növé­nyek megnőnek. Az egyik bizottsági tag tü­relmetlenül nyújtogatta a ke­zét, de miután nem vették észre, többször erélyesen is megköszörülte a torkát. — Tessék! — Én csupán azt szeretném megkérdezni, mert erről ed­Ezrek között - egy ember Egyáltalán nem valószínű, hogy a most 39 éves Király László már gyermekkorában elhatározta volna, hogy éle­tének jelentős részét, s ha szükséges, még az erejét is meghaladó energiát fordít majd arra, hogy a számára otthont jelentő kis világban szebb és jobb körülmények közt éljen az ember. Nemigen gondolt ezzel, és nemcsak azért, mert egy bi­zonyos életkor eléréséig az a természetes, ha másféle dol­gokra van gondja a gyermek­embernek : játékra, huncut­ságra, felszabadult örömökre. Sokkal nyomósabb oka volt: a Király -családban nyolc gyerek követelte a maga jus­sát, a szülők viszont még an­nak is örülhettek, hogy egyik napról a másikra valahogy — nagynehezen — megéltek. Persze, nem — minden bi­zonnyal —, nem volt az iga­zi nyomor, csupán éppenség­gel annyira nehéz helyzet, hogy amint csak lehetett, ke­resetre kellett gondolni a gyerekeknek. Király László 1954-ben, ti­zenöt éves korában már nem jól-rosszul tanuló, viselkedő diák, hanem komoly, „fel­nőtt” segédmunkás. Dolgo­zik hogy a családnak többre teljen. Nem kell sajnálni, nem kell meghatódni: más hason­ló korúak is járnak ebben a cipőben, talán még rosszab­ban is, és végsősoron erős, egészséges fiatalemberről van szó. És a folytatás is, ha úgy tetszik, teljesen szokványos: munka, családalapítás, és új­ra csak munka, munka, mun­ka — megfeszített. Ahol csak tenni kell — és lehet Aligha tudna bárki is olyan települést mondani manapság, melynek lakói nem szeretnék, ha szebb, jobb, kényelmesebb körül­mények között élhetnének. Rengeteg dolga van ezen a téren Heves nagyközségnek is, hiszen nemcsak utolérni, de valósággal elhagyni sze­retné korábbi, s mai önma­gát. Hogy mennyire nehéz ez, és, hogy mennyi munkát kö­vetel, ezt csak az ott élők tudják igazán, közülük is dig még nem esett szó, hogy a tudományos intézmények vajon hol kapnak helyet? A főépítész meglepetten rázogatta a fejét. — De kérem, ez iroda­ház. .. — Ne vicceljen — torkoll­ta le a szúrósszemű, barna­hajú férfi —, akkor nem mondaná meg, hogy mi pél­dául hová tesszük a munka­terápiás, továbbá a környe­zetvédelmi, valamint a kar- buráterkutató részlegünket? Bár helyesebb lenne őket in­tézeteknek nevezni. Az építész tanácstalanul tárta szét a karját. — Ez teljesen új a szá­momra. Hiszen ezekről szó sem volt eddig... Jakab Jeromos vette át a szót. ’ — Tisztelt kartársak! Ne legyünk maximalisták. Egye­lőre örüljünk a szép, új iro­daháznak, majd később mást ts építünk. Én megértem, hogy mindenki terjeszkedni szeretne, az is bizonyos, hogy a tudomány igen fontos té­nyező napjainkban, de hát egyelőre ugye nem vagyunk bőviben a forintoknak... — Ebbe én nem megyek bele .. — háborodott fel a bizottsági elnök. — Micsodr dolog olyat építeni, amel. már születése pillanatába’ elavult. Ha nem jut hely a tudományos intézeteknek — kérdem én —, akkor hol jut Király László az 5 utcájában elsősorban azok, akik azono­sulni tudnak lakóhelyük gond­jaival, feladataival, s ezekre tettekkel válaszolnak. Heves nem panaszkodhat: lakosai közt igen sok a lel­kes patrióta, akik szerveznek, dolgoznak, gyűjtenek — mi­kor mi éppen a legfontosabb —, s teszik mindezt igen eredményesen, jóllehet, ők maguk igazán sohasem elége­dettek. Ha egy nevet kérsz — tizet mondanak, és azok is inkább közösségek. A járási hivatalnál az egész műszaki gárda; a pártbizottság mel­lett működő várospolitikai bizottság; a Berva; az állami gazdaság; a termelőszövetke­zet; a népfront; a lakót*- zottságok: és emberek, min­denütt emberek. Köztük, na­gyon az élen: Király László. Az eredmény? Csak né­hány példa az utóbbi évek­ből: a Nyitrai-tó rendezési terve, a kivitelezés segítése, beruházások támogatása ; a 150 óvodás és 60 bölcsődés szá­mára hatszáz adagos kony­hával készülő gyermek- komple-nm, melyhez indulá­si alapként az említett szer­vek 4,1 millió forintot garan­tálnak. .. Augusztusban ren­dezték az új vásártér terüle­tét az Alkotmány út végén: majd húszezer köbméter föl­det kellett megmozgatni. A feladat 80 százalékát társa­dalmi munkában az állami gazdaság, a pélyi téesz, a Ha- nyi—sajfoki Vízgazdálkodási Társulat adja — emberek, gépek tucatjának munkája mindenütt. Töröld meg az arcodat Nem volt szerencsés em­ber. Három baleset, két mű­téttel „fűszerezve”, végül ideggyulladás. Ennyi bárki­nek elég lenne, és elég volt Király Lászlónak is. — Azóta? A kérdés a Lenin úti kis otthon konyhájában hangzik vajon hely a technikai üze­meknek. Mert azt igazán megérthetik a kollégák, hogy az ilyen Koordinációs iroda­központ nem lehet meg pe­csétgyártó üzem nélkül... — Igaza van — hallatszott innen is, onnan is. — Pe­csétüzem kell. De a pecséthez párna is kell, meg vegy- szei... — Én arra gondoltam uraim —, mondta egy magas homlokú, kis kecskeszakállas, szikár férfi —, hogy a vegy­szerellátást meg lehetne olda­ni úgy, mint a benzinkutak­nál. Egy tartályt lesüllyeszte­nénk a földbe, egy kút kelle­ne hozzá, meg egy kutas. Na­gyon szerény költségből ki­jönne. .. — Kollégák! Ne vesszünk el a részletkérdésekben — kiabált Jakab Jeromos. Így soha nem tudunk megálla­podni. A tervet vitassuk meg, később aztán másokra is sor kerülhet... — A terv rossz. .. — álla­pította meg töményen egy köpcös, sárga cipős férfiú. Annyira rossz, hogy én erre nem is adhatom a voksomat. Sót, remélem megértik az álláspontomat, annyira nem süllyedhetek mélyre soha. hogy ebbe beleegyezzem. Ké­re. n én mindent jelzek a fel­sőbb szerveknek. (Folytatjuk) (Fotó: Perl Márton) el. Rövidre vágott, sűrű ha­jának tövéből verejtékpata­kok futnak az arcára. Hiába, sietett is, hogy az ötödik szomszédnál meghallotta: vendégei vannak. És a szep­temberi napsütés. És főleg az ideggyulladás. Felesége — akitől a gyári három műszak és a két gyerek nevelésének gondja rabolja évek óta egy­folytában a fiatalságot — tö­rülközőt hoz, odanyújtja:-y Töröld meg az arcodat. És nekünk, a nem várt ide­geneknek, kicsit röstellkedve, kicsit magyarázva: — Ez is a betegségével jár, mit csináljunk... ? Közben Király László meg- törli az arcát, és gyors, már- már kapkodó szavakkal el­mondja: leszázalékolták, 1090 forint rokkantsági nyug­díjat kap, és még csak a ta­nács által felajánlott 800 fo­rintos állást sem foglak.atja el, mert akkor a nyugdíj megszűnik. Valami nagyon nehéz, buta dologba kevere­dett a betegségével. Vagy in­kább bonyolultnak nevez­zük. .. ? KevesÉrt Amikor leszázalékolták, többen megkeresték az utcá­ból, ha már úgyis itthon vagy, legyél a bizalmiak. Örömmel vállalta. Így lett a megrokkant segédmunkásból Heves nagyközség egyik leg­eredményesebb társadalmi munkása. Elismerésként már megkapta a „Hevesért’’ em­lékplakett ízléses, szép ezüst fokozatát, legutóbb pedig, augusztusban a megyei ta­nács elnöke nyújtotta át ne­ki a „Kiváló társadalmi mun­káért’’ jelvényt. Ez utóbbi nemcsak erkölcsi elismerést jelentett, hanem kétezer fo­rintot is. Amikor ezt említi, nem az anyagiasság beszél belőle, inkább fordítva: mint­ha kicsit szégyenné, hogy számára — a család számára — a pénz mennyire fontos. A tényekkel szembe kell nézni. A kiváló társadalmi munkás egészségi állapo­ta az elmúlt évek alatt in­kább romlott, mintsem ja­vult. Orvosi utasításra ki­mondottan csak olyan mun­kát vállalhatna, ami lényegé­ben semmiféle fizikai meg­erőltetéssel nem jár. — Talán, ha portás lehet­nék. .. Mert csak az lehetek, portás, semmi más. Reménytelen sóhajba vész a be nem fejezett mondat. Mert egy — kb. havi két­ezer forintot jövedelmező — portási álláshoz manapság sokkal több szükségeltetik, mint amennyit ő felmutatni képes. Innen, hogy Király László egyénisége súlyos el­lentétek hordozója: egyik ol­dalról adva van az ember — ily módon, esetünkben most — egyedül, aki önzetlenül, erején felül dolgozik a tár­sadalomért, amely — és ez már a másik oldal — létmi­nimum-kérdésben sem képes rajta segíteni. Csak az a kérdés, vajon valóban annyira képtelenség lenne ez... ? B. Kun Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents