Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
/VVNA<SA/%%-VVW*vA^ JflWÚhtUtfU Á gomba „GOMBÁK: színanyagot (klorofilt) nem tartalmazó, sejtmagvas, heterotróf (azaz táplálkozásukban szerves anyagokra szoruló) telepes növények... Mintegy 100 ezer fajuk ismeretes.’’ „Magas fehérjetartalmuk és ízességük miatt az oly sokak áltál igen kedvelt gombák a tömlősgombák (Asco. mycetes) és a bazidiumos gombák (Basidiomycetes) osztá- lyába tartoznak... ajánlatos a gyűjtött gombát fogyasztás előtt gombaszakértőnek bemutatni". Így a lexikonok, amelyike némelyike nem rest színes és gazdag képanyaggal is illusztrálni, melyik az ehető és melyik a mérgező és egyáltalán: milyen is a köznyelvi és közforgalmi értelemben ismert gomba. Ám mindezek után mégsem a gombákról, a gombamérgezésekről akarok én írni, arra figyelmeztetni e sorok keretében is — az sem lenne éppen lebecsülendő feladat —, hogy vigyázzunk a gyilkos galócára és társaira. Még neveket és adatokat is idézhetnék, azokét, akik immár csak nevek és statisztikai adatok, latin szóval, hogy riasztóbb legyen, a mortalitást illusztrálandóan. Mégsem a gombamérgezésekről írok, hanem annak orvén és ürügyén az emberi konokságról, a szakértelem lebecsüléséről, ha az másé, a magunk tudásának abszolutizálásáról, merthogy az a miénk. Egyszóval arról a magatartásról ejtenék szót, amely arra ösztönöz, hogy a közmondással ellentétben, a bolondgombát is megegyék, csak azért, hogy önmaguk lakmuszpapírjaként is akár bebizonyítsák: ők a csalhatatlanok. Hogy mennyire nem azok, azt a mentők és az orvosok és a temetkezési vállalatok tudják a legjobban igazolni. Életünk hány és mennyi, milyen területein pusztít a csalhatatlanság gyilkos galócája? Ki tudná megszámolni, felsorolni is. Kezdve a dekákat csaló kereskedőtől, aki azt hiszi, hogy más lebukhat, de ő soha, folytatva a tolvaj raktárnokon át, a csalárd benizkutason keresztül, a sikkasztó pénztárosig, akik mind kivétel nélkül meg voltak arról győződve, hogy mások belebukhattak kisebb- nagyobb vállalkozásaikba, de ők sohasem. Mert ők a szakemberek. Olyannyira „ismerik” a terepet, hogy velük ilyesmi elő nem fordulhat. Mert fel sem tételezik, hogy másoknak a becsülethez, a „jó gombához” van szakértelmük, mert vélik és gondolják, hogy ők: csalhatatlanok. És a kisstílű szélhámosokon túllépve, eljuthatunk a nagystílű becsületesekig, akiknek a kezéhez egyetlen fillér nem tapadna, de akik kezén mégis milliók mennek át és tönkre, mert ők is csalhatatlanoknak vélik magukat. Mindenben és mindenütt. Vezetők gyárakban, szövetkezetekben, intézményekben, akiknek eszükbe sem jut döntéseiket előkészítendőén „gombaszakértőhöz” fordulni á gazdasági élet piacán például, tartván önmagukat a legkiválóbb szakértőnek és mindenben annak. Hiába előttük a példa, hiába írt már a sajtó, szólott a rádió, vagy tájékoztatott a felettes párt- és állami szerv az ilyesféle csalhatatlanok elbukásáról — hasztalannak tűnik mindez. Mással ugyanis előfordulhatott és előfordulhat, de vele aztán semmiképpen sem. Folytassuk a sort? Folytassuk azokkal, akik szerint a villanyszerelő fabatkát sem ért a villanyhoz, a kőműves a kőhöz, a bányász a bányához, a könyvelő a könyveléshez, vegyész a vegyészeihez, tanító a tanításhoz, mert valami csoda folytán csak ők azok, akik voltaképpen mindenhez értenek. Ezek az emberek azok, akik beleszólnak mindenbe és jaj nekünk, ha hatalmuk és döntési joguk is van; ezek azok, akik nem bíznak a más szakértelmében, csak,a maguk szalfé'rtelmetlenségében, és hiába dőlt már a fejükre a ház, mert nem kőműves, építész tervezte, hanem szak- értő-önmaguk, hiába okoz halált a rövidzárlat, minden hiába: csalhatatlanok. És gyakran még példának sem riasztók. Azok, akik a nagyon tápláló, az erdőben ingyen hozzájutható ízes gombát „értek én hozzá, engem ne tanítson senki” felkiáltással otthon főzni kezdik, beledobva az edénybe a biztonság kedvéért egy ezüstkanalat — színe- zödik-e?! — azok majd mindegyike, olvasta, hallotta, hogyan pusztult el, menthetetlenül, embertelen kínok között egy egész család. A mérges gombától, amely úgy hasonlít az ehetőhöz, hogy csak a szakember különbözteti meg. De nem mutatja meg a szakembernek, mert minek, ő is az: ért hozzá. Ez az érthetetlen és értelmetlen ko- nokság, mint példáim is igazolni akarták, nemcsak egy család otthon fortyogó fazeka mellett jelent veszélyt az emberre, hanem a társadalom konyháján már az egész társadalomra. Mert ez a konokság, mint valami penészgomba, át meg átszövi életünket, társadalmi, gazdasági kapcsolatainkat ás ha közvetlen tragédiát nem is okoz, mindig és mindenütt, de társadalmi méretű hascsikarást is akár, már annál inkább. Bízzunk a szakértőkben. A gombapiacon is. És ne csak ott. Mindenütt. Mert, akkor adott esetben és helyen bíznak hittel és joggal bennünk is. , 0 NYÄR, különösen, hogy végre az időjárás is kedvező és tömegével vonzza a vendégeket, újra napirendre tűzi szállodagondjainkat. Pontosabban a Vitát a szállodaépítésről, fejlesztésről. Mert vélemény sokféle akad, köztük még olyan újságcikk is, amely abban sem bizonyos, vajon sok (?), avagy kevés a szállodánk. De mielőtt mélyebben belemerülnénk az érvek és ellenérvek taglalásába, említsünk meg néhány érdekes tényt. Külföldi vendégeink száma az utóbbi tíz évben csaknem a négyszeresére, azaz 12 millió fölé nőtt. s közülük azok létszáma, akik legalább egy éjszakát töltenek nálunk, megháromszorozódott és tavaly elérte a 7,2 milliót. Ez a fejlődés nagyobb, minj; a nemzetközi átlag. Ám állítsunk nyomban mellé egy másik adatot is. Hogy szállodai szobák tekintetében — a szokásos tízezer lakosra számítva • — a legkedvezőtlenebb helyzetűek Szállodák a mérlegen még kevésbé ad lehetőséget a fejlődésre és a vendég „költekezésének” növelésére. Hitelt érdemlő vizsgálatok szerint a turisták nálunk sokkal szerényebben élnek, kevesebbet költenek a kívánatosnál, vagy szokásosnál, és ez nem szokatlan takarékosságuk, hanem a lehetőségek, nem utolsósorban a szűkös elszállásolási körülmények következménye. Márpedig természeti adottságaink és szolgáltatásaink értékesítése mindenképpen kecsegtető üzlet, jóval gazdaságosabb, mint a szokványos árukivitel. Ilyen értelemben tehát hasznosságának teljes sugarában kell vizsgálni a szálloda létezését avagy hiányát, amennyiben ettől függ, ■ -, ■> ( ; j ■ '■ ' BÜAk ■ .■ : ■ Telt ház a Várban — (Fotó: között vagyunk Európában; a bolgár és a jugoszláv ellátottság viszonylagosan számítva is mintegy négyszer, a csehszlovákoké háromszor bőségesebb a miénknél. És most térjünk vissza a vitára. Való igaz, hogy a növekvő külföldi vendégforgalomból a szállodák részesedése egyre csökken. De hát ez óhatatlan, hiszen réges- rég kevés a szálloda Budapesten is, kevés kivétellel a vidéki városokban is, és sokkal kevesebb is épül, mint amennyit a növekvő forgalom megkívánna. Értelmetlen akkor az okozatot az ok- kr.l összecserélni, amellyel némelyek igazolni próbálják állítólagos érdektelenségünket a szállodaépítésben. MAS KÉRDÉS, hogy szállodát építeni meglehetősen költséges mulatság, a befektetett milliók lassan térülnek meg, különösen, ha a befektetés gazdaságosságát kizárólag a hotelkönyvelés számaival mérjük. Nem mintha ez elhanyagolható lenne. De látnunk kell, hogy már a mai helyzet, amikor a vendégek túlnyomórészt rokonoknál, ismerősöknél és magánházakban helyezkednek el. sem kívánatos a bevételek alakulása szempontjából, a Hotel Hiltonban Hauer Lajos felv. — KS) hogy jön-e vendég, vagy otthon marad. Továbbá, hogyha mégis jön, mennyi pénzt hagy nálunk. Természetesen, erősen megfontolandó, hogy hol épüljön szálloda és milyen épüljön. Budapest és a Balaton idegenforgalmi értéke vitán felül áll. Bár a Balatonnál gondolni sem szabad további fejlesztésre, ha az nem párosul a megfelelő, összehangolt közmű-, közlekedési, kereskedelmi é^kultu- rális beruházásokkal, mert az effajta „háttér” már ma is rogyadozik a magyar tenger partján a reá rakodott súly alatt. BUDAPEST vendéglátó képességének növelése viszont magától értetődően nem lehet tárgya semmiféle vidék—főváros rivalizálásnak! A bővebb és az igényekhez változatosabban alkalmazkodó pesti szálláslehetőség megteremtése ugyanis, idehaza, elsősorban a vidéken lakók érdeke, hogy ne megtűrt vendégként, vagy ágyrajáróként, hanem tisztes látogató módjára végre igazán élvezhessék a nagyvárost, bármi okból utazzanak is oda. De a hová? — kérdés ezzel még korántsem befejezett. Minden szempontból nagy jelentőségű a gyógyvizek kihasználása szállodák létesítésével, ezt aligha kell bővebben indokolni. A gyógyfürdők jövője biztos, szociális okok és anyagi érdekek egyaránt ösztönzik a fejlesztést. Végül még egy jellemző vonás, hegyvidékben éppenséggel nem bővelkedő országunkra. Ami szép, vonzó hegységünk van, legyen Mátra, Bükk, Mecsek, Bakony, vagy más hegyvidék, kevés kivétellel csak átutazó vendégeket fogad, szállóvendéget alig, olyan kevés színvonalas szállodát tud felmutatni. Eger sem dicsekedhet, sem a Park, sem az Eger, sem az Unicornis Szálló nem tartozik a megfelelően korszerű szállodák közé, de még így is rendkívül zsúfoltak különösen a nyári időszakban. A helyzeten talán a tervbe vett, s a közeljövőben megépülő új szálloda javít majd. így aztán nem csoda, ha inkább riasztja, mintsem vonzza az igényes vendéget. KÜLÖNBÖZNEK a vélemények az úgynevezett kategória-kérdésben is. RoKon- szenves a meggondolás, hogy elsősorban ne luxushotelek épüljenek, hanem szerényebb szállók, de ezt a józan kívánalmat sem helyes abszolútizálni. A reális adottságokból kell mindenütt kiindulni, nem megfeledkezve például a tapasztalatról, hogy a szállodák is öregszenek, idővel vesztenek értékükből, jobb tehát olykor magasabb igényekkel kezdeni. De nem is annyira az osztályozás az elsőrendű, hanem hogy a maga osztályán belül valójában milyen is egy- egy szálloda, hogyan gondoskodik vendégeiről. Tapasztalt szakember, egyik szállodánk igazgatója ugyancsak elgondolkoztató választ adott, amikor egyes szállodafajták életképességéről faggattuk. Nem az osztályba sorolástól függ a szálloda tényleges, a vendégek által is elismert értéke, hanem mindenekelőtt a vezetéstől. A „luxusszálloda” is lenet csapnivaló, és a II. osztályú is kellemes és vonzó. És hiába ölnek súlyos milliókat a drágábba, ha a hozzá nem értő vezetés egykettőre tönkreteszi a hotel hírét. Szóval: a szállodaipar nehéz szakma, nem lehet gyorstalpalva elsajátítani. EGYEBET is mondott emberünk. Azt nevezetesen, hogy évtizedes tapasztalata szerint a vendégek tekintélyes része nem is annyira a város nevezetességeire, a vidék szépségére, hanem a szállodában töltött napoK kellemes emlékére gondolva tér vissza. Fontos megfigyelés. Nem ártana, ha egyikmásik városunk vezetői is elgondolkoznának rajta, és függetlenül attól, hogy milyen vállalati érdekkörbe tartozik egy és más szállodájuk, nagyobb figyelmet fordítanának reá. Mert elsősorban a város „érdekkörébe" tartozik minden szálloda, annak őriz meg, vagy veszít el vendégeket, barátokat. Igen, igen, a szálloda fölöttébb fontos intézmény. Nem puszta vendégforgalmi „létesítmény”, hanem minden város, helység ilyen vagy amolyan ismertetőjegye, egy-egy finom, bájos vonás, avagy csúf, bántó folt az arculatán. És melyik város ne kívánna jó emlékeket ébreszteni? S hadd tegyük hozzá: hasznos emlékeket ! Balogh János LELKES MIKLÓS: Öt bohóc öt bohóc járt felpezsgő réten összevesztek egy százszorszépen nevető ujj sziromparádé ma ez a rét már másé, másé hol szabadon elkóboroltam az a kékség most hol van? hol van? selyemsapkák édes fehérek ujjongnak, még új messzeségnek? szitakötőn szivárvány szállna — benne múlt esők boldogsága? elfeledtük és elfeledtem: benne piros lobbant már szebben? KISS BENEDEK: Vízpart Kavics kacsázik. Kacsa kavicsos parton tipeg. Lúdtalpam ázik. Hápog a nyárfaligct. Hat lúd gereblyézi, a hetedik nézi az árpatalló-vizct. Nézem a hetediket. Lám, hattyútollú! „Csak hát, ha lúd, minek?!” Anyagtól sárgul a víz mint a talló, s mint a talló, bök. S felésziszeg. Gágint ez, s penész-zölden lehulló helypénzt fizet. ILUH ISTVÁN: Mű Fólia alatt Sárgul a nyár Plasztik-fa Egnemű föld-nemú Mű-mű-mű Minden-mű A munkabakancs Még marhabőr BOTÁR ATTILA: ff Onmetszet Bennem virrad a szerelem s a gyűlölet — kikeltem anyám szíve alól Bennem vesekli egy folyó: lehetett volna tenger, de csak dalol Bennem éjszakázik a vas és bennem a gyökér is. mit elsarabol I
