Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-09 / 186. szám
Hétköznapi munkaverseny HA VALAKI FELLAPOZZA a Közgazdasági Kislexikont, annak 223. oldalán — munkaverseny, szocialista munkaverseny címszó alatt megtudhatja: a dolgozók önkéntes alkotó kezdeményezéséről van szó, melynek célja az üzemeik előtt álló feladatok jobb végrehajtása, a gazdasági eredmények növelése érdekében. Kitűnik még: „a versenyfeladatoknak összhangban kell lenniük a népgazdaság legfőbb célkitűzéseivel”. Miért idéztük e lexikonban rögzített definíciót? Mindenekelőtt azért, mert a munkaverseny helyéről és szerepéről megannyi vita volt. Alighanem egyes korábbi, a lényeget torzító, formális vonások, kétes értékű eredmények hatására, sokan megkérdőjelezték eme „önkéntes alkotó kezdeményezés” gazdasági — még pontosabban szólva : közgazdasági — mivoltát. Tény: a klasszikus közgazdaságtan nem ismerte a munkaversenyt — akárcsak az újító- mozgalmat, vagy a szocialista brigádokat —, ám a dolgozók felajánlásait a vállalati-népgazdasági tervek végrehajtásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni. A brigádoknak viszont figyelembe kell venniük az idézett mondatot : összhangban a népgazdaság legfőbb célkitűzéseivel. Eme összhangot azért hangsúlyozzuk nyomatékosan, mert a feladatok helytelen értelmezése néha kétségkívül többet árt, mint használ. Kiváltképp korábban sokan úgy vélték: akkor szolgálják legjobban vállalatuk érdekeit, ha többet termelnek. Ha a csapágygyártók több csapágyat, az alkatrészkészítők több alkatrészt, a gépipariak több gépet szerelnek össze, munkálnak meg, s juttatnak vállalatuk késztermékraktárába. Függetlenül attól, hogy a gyárnak, a megrendelőknek — a népgazdaságnak — szükségük van-e a termékekből a tervben szereplőknél többre. Így aztán a jó szándék, a dolgozók, erőfeszítése nem járt igazi haszonnal, sőt : olykor indokolatlanul gyarapította a raktárakban heverő készleteket. AZ UTÓBBI ÉVTIZEDBEN ritkaságszámba megy, ha ilyen felajánlásról hallunk. A népgazdasági célkitűzések széles körben ismertek, s a szocialista brigádok tagjai, vezetői, az üzemi versenyfelelősök jól tudják: a meny- nyiségnél elsődlegesebb a minőség, s a pazarlás kétszeres vétek akkor, amikor a népgazdaság egyensúlyi helyzete mindenütt takarékosságot parancsol. Eleinte sokak számára szokatlannak tűnt, ha egy munkáskollektíva csupán annyit ajánlott fel: „teljesítjük tervünket”. Pedig a nagymérvű fluktuációk időszakában, mikor is mind több helyen okozott gondot a munkaerőhiány; a kooperációs lazaságok, az anyagellátási zökkenők, az akadozó szervezés közepette gyakorta az is már-már bravúrnak számított — s mi tagadás : esetenként bravúrnak számít ma is —, ha a termék a vállalt határidőre elkészül. A „teljesítjük tervünket” tehát korántsem jelentéktelen vállalás. önmagában természetesen kevés. De aligha van olyan üzem, üzemrész, szocialista brigád, amely megelégedne ennyivel. Verseny- szerződésükben jobbára az is szerepel, hogy az eredményes munkát újításokkal, az időalap jobb — kapkodásmentes — kihasználásával segítik; ügyelnek arra, hogy minél kevesebb anyag menjen veszendőbe, tovább csökkentik a selejtet: javítják a minőséget. így volt ez három esztendeje, Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója, majd tavaly, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított jubileumi munkaverseny hónapjaiban. Valóban kiemelkedő, tetszetős E ínyben a Üb gyermekosek és a családalapíts fiatalok üjeísb lakásépítési területeket készítenek elő eredmények keltettek figyelmet. Méltán szerepei a Központi Statisztikai Hivatalnak az 1977. évi tervteljesítésé- ről, a népgazdaság fejlődéséről szóló — az idén februárban megjelent — jelentésében: „A fejlődés üteme az ágazatok többségében gyorsabb volt az előző évinél. A termelés növekedése teljes egészében termelékenység emelkedéséből származott Az elért eredményekhez hozzájárult a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére széles körben kibontakozott szocialista munkaverseny ” AZ ÉVFORDULÓKON TÜL VAGYUNK; 1978 az ötödik ötéves tervidőszakra.í sem nyitó, sem pedig záró esztendeje — mihez kötődjék hát az idei munkaverseny, mi legyen a cél, amelynek érdekében újabb felajánlások születnek? Január táján sok helyütt hangzott el e kérdés, s nem egy vállalattól érkeztek jelzések: „alábbhagyott a munkaverseny lendülete”. Szerencsére e megtorpanás időleges volt csupán. Kitűnt: a munkaverseny folyamatot jelent — ismételjük: a népgazdaság legfőbb célkitűzéseit szolgálja —, azt pedig az 1978. évi terv is rögzítette: „teljesítése mindenkitől felelősségteljes, odaadó munkát követel”. Immár túl az esztendő derekán, kiderült az is: az év eleji versenyfelajánlások értéséről, közös gondolkodásról tanúskodnak. A telexgépek kopogják a híreket:... a Tisza Cipőgyár dolgozói felajánlották, hogy javítják a bőrcipők minőségét. A kellékeket, a segédanyagokat ésszerűen használják föl, s így csupán a tőkés importból származó anyagoknál tízmillió forint értéket takarítanak meg... A Tiszai Vegyi Kombinátban a jól dolgozó brigádoknak köszönhetően jelentősek a sikerek az exporttervek teljesítésében... HÉTKÖZNAPI MUNKAVERSENY LENNE az idei? Meglehet. Ám a népgazdaság teendői is hétköznapiak. Igaz. olyan hétköznapokat élünk. amikor a feladatok mind nagyobbak, bonyolultabbak, s teljesítésükhöz mind kevésbé alkalmasak a tegnapi módszerek. Földes Tamás Törik a dohányt Univerzális gépek segítik az asszonyokat a munkában A jó időt kihasználva, javában folyik a dohánytörés a besenyőtelki Lenin Tsz 60 hektáros dohányföldjén. A nagyüzemi munkában a korszerű gépeken kívül a fiatalok is részt vesznek, hogy mielőbb a szárítóba kerüljenek a levelek. Naponta 4—500 mázsa dohányt hoznak szárítani a kápolnai dohányszárító-telepre Nagy Antainé az aljleveleket töri (Szántó György és Tóth Gizella felvételei) Megkezdődött az országban a hatodik ötéves terv lakásépítési programjának előkészítése, s bár két és fél év még hátravan az ötödik ötéves tervből, mégsem korai, hanem nagyon is időszerű ez a munka. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az Országos Tervhivatal közös irányelvek kiadásával sietett a lakásépítésben részt vevő szervek segítségére, hogy elkerüljék azokat a buktatókat, amelyek a jelenlegi tervidőszakban nehezítik a lakásépítési feladatok teljesítését, s időben megteremtsék az egyenletes ütemű munka feltételeit. A lakásigénylések megoszlása szerint az a legfontosabb feladat, hogy a városokban gyorsítsák, javítsák a lakásellátást, s így mielőbb új otthonhoz juttassák a több gyermekes családokat és a családalapító fiatalokat. Az előkészületek alapja az építési területek kijelölése. Elsősorban a több szintes házakból tervezett lakótelepek helyét kell kiválasztani, de nem halasztható későbbre a családi házas területek kijelölése sem. összehangoltan kell gondoskodni az építési területről, s ehhez tartozik az is, hogy számításba vegyék az új lakónegyedeket ellátó kereskedelmi és egyéb szolgáltató létesítmények, valamint közművek. közieke. dési hálózatok területi igényeit is. Szükséges, hogy az állami lakásépítésben az eddiginél jobban számoljanak a lakás- (genylok és -vásárlók differenciált igényeivel és szokásaival. Osztott típusú, több szobás lakások kialakításával kell segíteni a több gyermekes családok elhelyezését. Indokolt, hogy az idősek és az egyedülállók elhelyezésére növekvő számban létesítsenek. kis alapterületű lakásokat a meglevő szoba-kony- hás lakóházak korszerűsítésével, vagy a szobabérlők és a nyugdíjasok új házainak felépítésével. A lakó- és kommunális épületek kivitelezésében elsősorban típusterveket kell alkalmazni, ami az építés gazdaságosságának fontos feltétele. Az ésszerű takarékosság diktálja azt a követelményt is, hogy a városok ne vigyék túlzásba a magas lakóépületek létesítését, amelyre a jövőben is külön engedélyt kell kérni. A középmagas — 10 emeletig — lakóházak arányát is meghatározták. így a fővárosban a lakásoknak legfeljebb 90, a megyei városokkal rendelkező megyékben és a budapesti agglomeráció városaiban legfeljebb 50, a többi megyében pedig mindösz- sze 30 százaléka épülhet középmagas épületben. A bontás és egyéb ok miatt megszűnő lakások száma sem haladhatja meg az átlagos lakásállomány évi egy százalékát. Ugyanakkor fontos követelmény, hogy a szükségessé vált bontással együtt tervezzék meg az eltávolí- tandó épületek lakóinak elhelyezését is, hogy ez a lakáspótlás ne akadályozza az új lakótelep ütemes építését, és ne okozzon feszültséget a lakáselosztásban sem. (MTI) Vásár után a ruhaipari vállalatnál Nagydíjjal gyarapodtak Minden bemutatón ott vannak, nem sajnálják a részvétel költségeit. Viszik a ruhaújdonságokat Pécsre, Mis. kolera, Szegedre, a Budapesti Nemzetközi Vásárra. Azért, hogy az árgus szemekkel figyelő vásárló — á nagykereskedelmi vállalat képviselője, vagy éppenséggel egy-egy külföldi érdeklődő — mindig találkozzék a nevükkel. — A piacról nem szabad lemaradni — mondják a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat vezetői. Persze, az sem mindegy, mi az, ami mellé a nevüket a kirakatba teszik. Vagyis: nem,, csak a részvétel a fontos. Kisebb-nagyobb díjak, érmek. elismerő oklevelek eddig is mutatták, hogy a vállalat jól követi a piaci igényeket. sikeresen lépést tart a fejlődéssel. A napokban véget ért szegedi nemzetközi bemutatón elérték az eddigi legnagyobb sikert. „Kis BNV” — vélekedik sok szakember a Szegedi Ipari Vásárról, s itt nagydíjat kapni valóban sikernek számít. A ruházati ipari vállalat elérte ezt a sikert: Szeged város tanácsa, nak nagydíját nyerte el két bakfis ruhával, a „Hellá”-val és a ,Médá”-val. Fecske Istvánné főköny- yelo és Hegedű Árgadnú gyártmányfejlesztési csoport- vezető vállalkozott arra, hogy a siker titkairól szóljon. S ehhez már hozzá tartozik az is, amiről legelőször magyarázatot kaptam: mi lehet a szerepe egy ruhaipari középvállalatnál a gyártmányfejlesztési csoportnak? — Ügy is lehet mondani, hogy modelltervező csoport, bár az előbbi a hivatalos elnevezés — tájékoztat Hegede Arpádné. — önálló modell- tervezéssel 1969 óta foglalkozunk, de néhány évig még ezt követően is kaptunk kész modelleket a Divattervező Intézetből. Később viszont rhár csak a „magunk feje” után mentünk. Emlékszem, a OOl-es sorszámot viselő modellt én készítettem, egy bé. biköténykét. Hogy azóta hol tartunk? 1564 a sorszám mostani állása, s ehhez hozzájön még egy sorozat nem számozott, hanem fantázianévvel ellátott modell. A vállalatot a piac kény- szerítette az önálló kísérletezésre — folytatja Fecske 1st- vánné. — Kevés mintából kellett sok gyártónak megölnie, nem volt választék, ezt tapasztalhatták is a vásárlók. Magunk rugalmasabban igvekszünk igazodni az igények változásaihoz. A nagykereskedő partnerekkel közösen határozzuk ci. mikor mire állunk rá, és jelentkezünk önálló ajánlatokkal is. Hajlandóak vagyunk viszony, lag kis sorozatokat vállalni, hiszen a divat szinte negyedévenként változik. Ha pedig nem tartunk lépést vele, akkor nincs üzlet. S ugyanakkor olyan gondjaink is vannak, hogy kevés a hazai kellék a divatos ruhákhoz, a hazai alapanyaggyártó ipar pedig még nem tud megfelelő választékot adni. Néhány adat a vállalatról. Bélapátfalván, Pétervásárán, Kiskörén létesített üze nőket a gyöngyösi központon kívül. Hatszáz dolgozót foglalkoztat, van bedolgozói hálózata is. Az utóbbi néhány évben felnőttek a vidéki üzemek, jó minőséget produkálnak a legigényesebb munkáknál is. Pantalló és szoknya: ez volt a profil, s a részlegek bővülésével — tavaly adták át a kiskörei üzemet — leány serdülőruhákat, női köntösöket, blúzokat is varrhak saját tervek. modellek alapján. Három NSZK_beli cég a tőkés vevője a vállalatnak, s viselik a gyöngyösi ruhákat a Szovjetunióban és az NDK. ban is. — Őszintén szólva megn pett a hír a nagydijunk-ól — mondja Hegede Arpádné. — : Azert csak voltak ott a vásáron gyárak, nálunk neveseob cégek is. Hogy mit jelent ^ nekünk? Azóta már hívtak telefonon a nagykereskedő cégektől, gratuláltak a sikerhez. Ez persze még nem megrendelés, de nine* is messze attól. Ha látják, ’ mi igyekszünk újat, jót adni, számítanak ránk a vevők. A győztes ruhák alapanyaga egyébként szintén nagydbas, „Marokkó” elnevezésű, a csepeli Posztógyár terméke. Különböző mintavariációkban alkalmaztuk — és úgv látszik, mások tetszését Is megnyerték ezek a praktikus bakfisruhák. A díj — a gyönyörű herendi váza a vitrinben van. De máris azon kell gondolkodni, hogyan bővítik a kollekciót, amivel a következő, a legközelebbi nagy bemutatón, az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron szerepelnek. Mert mindenütt oft keli lenni, szerepelni, ahol csak alkalom nyílik. S nemcsak i részvétel a fontos. ,he •celi) M&wsmd 1978. augusztus 9„ szerda
