Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-09 / 186. szám
Siker, hetvenkét négyzetméteren A karácsondi könyvtár hétköznapjai Próbán Vidróczkiéknál Az egri várban jártunk, pontosabban a várszínházban, ahol ezekben a napokban kora délutántól késő estig , érik a siker. A Vid- róczki című romantikus daljáték sikere. A próbák jó hangulatban folynak — konstatálja a krónikás. A szerző Farkas Ferenc Kos- suth-di.ias zeneszerző bölcs tanácsokkal látja el a szereplőket, a rendező Csemer Géza nyugalommal irányítja a próbát, az Építők Heves megyei Kórusa buzgalommal veszi birtokba a hatalmas színpadot, a gyöngyösi Vidróczki együttes pedig Kovák Ferenc Erkel-díjas koreográfus tervei alapján ropja a táncot, míg a het- ventagúra bővített Egri Szimfonikus Zenekart Farkas István vezényli. A gótikus palotát és a színpadot Forray Gábor érdemes művész díszlettervei alapján „öltöztették” fel, A nézőtéren érdeklődő közönség és a szereplők, közreműködők — több mint kétszázan vannak — egy-egy csoportja figyeli a játékot, a zenét, amelyet a rendező olykor leállít, megismételteti a jelenetet, majd elégedetten nyugtázza az eredményt. A szereplők, a Vid- róczkit alakító Begányi Ferenc Liszt-díjas, valamint Farkas Éva, Kovács Ili, Pit- ti Katalin, Marczis Demeter érdemes művész, Poór Péter, Mucsi Sándor, Kukely Júlia. Maros Gábor, és a többiek mindent beleadva igyekezettel formálják ezt a Nem „repülő csészealj” volt Vegyi lumineszkáló zóna Petrozavodszk fölött A múlt év őszén bejárta a világsajtót az a hír, hogy a Szovjetunióban, a finn határ közelében, Petrozavodszk városában „repülő csészealjat” láttak egyesek. Tény, hogy 1977. szeptember 20-án éjjel, hajnali négy óra táján a sötét égbolton hatalmas csillagszerű fényjelenség tűnt fel. amely villogó sugárzást bocsátott ki magából, lassan haladt át a város fölött és a medúza csápjaihoz hasonló nyomot hagyott maga után. A „csillagból’ fénynyalábok áradtak, valóságos fényeső hullt a földre. A város fölött áthaladva, a jelenség megváltoztatta formáját, majd eltűnt az Onyega tó fölötti felhőkben, ezeket azonban ragyogó vörös és fehér fénynyel világította meg. A jelenséget Finnországban is észlelték és sok nyugati lap azonnal elővette az UFO-k, az ismeretlen égi objektumok, a repülő csészealjak ismert legendáját séget vegyi lumineszkálas- nak. A folyamat rendkívül gyorsan következhet be, például akkor, amikor a légkör magasabb rétegeiből nagy mennyiségű ózon jut alacsonyabb rétegekbe. Az ózon koncentrációja ekkor meghaladhatja a normális mennyiség százszorosát is — és a vegyi lumineszkáló övezetben erős ózonillat érezhető. Ezt egyébként Petro- zavodszkban is megfigyelték. Ugyancsak gyakori jelenség a rádiótechnikai műszerek, berendezések zavara. A ka- réliai városban például a fényjelenség idején valósággal „megbolondultak” az elektronikus számítógépek, azonban normális működésük azonnal helyreállt a „medúza” eltűnése után. Petrozavodszkban tehát nem jártak más világokból érkező űrhajósok. Egy UFO- val kevesebb maradt azok számára, akik hisznek az ilyen repülő csészealjak létezésében. Újsághír: Az olvasó munkásért pályázaton országos második helyezést ért el a karácsondi községi könyvtár. Az intézményt huszonötezer forinttal jutalmazták, s 1elismerésben részesült Dán Gyuláné is, aki negyedszázada irányítja az itteni munkát. Nem mindennapi siker ez, hiszen a vezető munkatársak nélkül tevékenykedik, nincsenek szemet gyönyörködtető, napfényben úszó, reprezentatív helyiségek. A mintegy nyolcezernégyszáz kötet csupán hetvenkét négyzetméteren — lakásnak se túl nagy alapterület — szorong. Mások ilyenkor panaszkodni szoktak, segítséget sürgetnek. Ez az asszony azonban sosem ismerte a siránkozást. Huszonöt esztendőn át folyvást azt kutatta: miként lehetne a meglévő lehetőségeket minél jobban kiaknázni. A jeremiádok elmaradtak, ő mindig tettekkel érvelt, ötletekért egyszer sem ment a szomszédba. Állandóan kísérletezett, s ha az egyik elképzelése bevált a gyakorlatban, rögvest a következővel próbálkozott meg. o És ma fellelhetők itt a legértékesebb kézikönyvek is. Hamarosan zenei részleg, fo- notéka létesül, amely nemcsak a muzsika híveit örvendezteti meg, hanem azokat is, akik nyelveket óhajtanak tanulni. — Ehhez viszonyítva mennyire más volt a hajdani kezdés. A jelenlegi színpad helyén kaptunk egy apró termet. Hetvennégy kötettel indultunk. Ezeket a műveket a padlásról szedtük össze, s így vártuk az érdeklődőket. Aztán a megyei könyvtárnál kopogtattunk. Készséggel fogadtak, egyet is értettek a fejlesztés gondolatával, de hiányzott a szállító jármű. Nem sokat tétováztam: férjemmel együtt zsákba raktuk a kiadványokat, s magunk cipekedtük haza. Természetesen számíthattunk a községi tanács megértésére, s ha lassan is, de esztendőről eáztendőre csak előbbreléptünk. — így Dán Gyuláné. © Olvasóvá nevelés... Izgalmas téma, az elméleti szakemberek sokat írnak és beA Vidróczki édesanyját alakító Farkas Éva és a szerző, Farkas Ferenc — próba közben. Marczis Demeter, a pandúrparancsnok alakítója, még civilben a nézőtéren. (Szántó György felvételei) törtökön este a főpróbán, majd pénteken a premieren, illetve szombaton és hétfőn lesz. A közönség előtt. könyvtárosnő képes arra, hogy megnyerje, meggyőzze az embereket. Nem elégszik meg azzal, hogy elküldi a gonddal megcímzett meghívókat. Ismeri a falu apraját- nagyját. Megszólítja őket aa utcán, ajánlja a hasznos elfoglaltságot, beszél a brigád- vezetőkkel, s emlékezteti őket a változatos kínálatra. Meghökkentőnek tűnik, mégis igaz: szabó-varró tanfolyamot is indított. Természetesen nem a megszokott, a túlontúl hagyományos formában. íme a részletek: (Fotó: Szántó György) szélnek a külöftböző korú és foglalkozású emberek megnyerésének fontosságáról. Kell is ez, mégis az ő dolguk a könnyebb. Bezzeg töprenghet, vívódhat az, aki mindezt nap mint nap csinálja. Ám, akit hivatásérzet vezérel, nem fárad el, hanem egy-egy jónak tűnő kezdeményezés hatványozza erőit. — Ezerkilencszázhetven- hatban német nyelvtanfolyamot hirdettünk. Ügy véltük: elsősorban az értelmiségiek jönnek. Ettől függetlenül a fizikai dolgozókat^ is értesítettük. Akkor lepődtem meg igazán, amikor zömében velük találkoztam. Jó néhányan megunták, kimaradtak, ők azonban nem morzsolódtak le, pedig megfelelő előképzettség hiányában sokkal nehezebben boldogultak az anyaggal, mint a többiek. Később azt határoztam el, hogy gyarapítóm a komoly zene barátainak nem túl népes táborát. Klubot szerveztem számukra, de nem megszokott, hanem újszerű programmal. Esetenként egy alkotó életművét tekintettük át. Előbb ízelítőt adtunk a kor történelmi eseményeiből, irodalmi, művészeti életéből, s csak azután következett a szerző. Ez a több oldalú megközelítés mindenkinek tetszett. l Annak külön örültem, hogy ott voltak a fiatal munkások és a termelőszövetkezeti tagok is. Ez figyelemreméltó eredmény, ám teljes képet csak akkor kaphatunk, ha elárulunk egy műhelytitkot: a — Tudtam: ez vonzza a lányokat és az asszonyokat. Megvettük a varrógépet, megszereztük az oktatót. Ez a szakmai oldal, ezt megtehették volna másutt is. Mi azonban hozzácsatoltuk a közművelődési akciót, a magyar irodalom néhány igen szép versét alkalmanként — foglalkozás kezdetén — irodalmi színpadunk tagjai bemutatták, s ezekről is beszéltünk. A költeményeket sokszorosítottuk, s a kurzus zártakor mindenki kapott belőlük, s kijelölhette — ezt kértük — a leginkább tetsző sorokat. A mérlegelés azt bizonyította: nem fáradoztunk hiába: formálódott az ízlés, s a többség felfedezte a szépet. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy ne hagyjuk abba, menjünk tovább ezen az úton. Az olvasó munkásért mozgalom? Természetesen beneveztek. Arra voltaik kíváncsiak : mire mennek kedvezőtlen adottságok között, hetvenkét négyzetméteren. Kerülték az agyonma- gyarázkodást, mégis úgy dolgoztak, ahogy máskor: lelkiismeretesen. A többes szám nem véletlen Dánné ugyanis munkatársának tekint mindenkit, aki támogatja az általa képviselt ügyet: a mezőgazdasági mérnököt, az áfész-alkal- mazoítat, a pedagógust. Ezért nem maradt magára, ezért értenek egyet egészséges türelmetlenségével. Emiatt emelkedett a munkás olvasók száma a korábbi időszakhoz viszonyítva mintegy húsz százalékkal. így kerülhetett megannyi kisebb-nagyobb gonddal birkózva is a legjobbak közé... Pécsi István Egy pillanat a kocsmai jelenetből nagyszabású, és nem mindennapi egri produkciót. Amelynek vizsgája cs'üt TJÜ'RlO- M'AK/Trov ï Mint az Avijacija i Koszmonavtyika című szovjet folyóirat legfrissebb száma közli, a tudósok azóta pontosan felderítették, mi volt a különös jelenség oka. M. Dmitrijev, a kémiai tudományok doktora cikkében megírja, hogy úgynevezett vegyi lumineszkáló zóna alakult ki Petrozavodszk fölött. Ez a jelenség korántsem ismeretlen a tudósok számára. ilyen nagyságú megnyilvánulása azonban rendkívül ritka, s mivel a jelenség az éjjeli órákban alakult ki, természetesen sokkal látványosabb volt, mint más körülmények között. A vegyi lumineszkálás a levegő nitrogénjének és oxigénjének nagy- kémiai reakcióképességű anyagokkal történő szennyeződésekor jöhet létre, vegyi és fizikai reakció, amely a normális körülmények között nem sugárzó anyagokat is luminesz- kálóvá teszi. Mivel alapvetően kémiai folyamatok mennek végbe a levegőben, ezért nevezik az Ilyen jelenQâërnw 1978. augusztus 9., szerda Szorosan egymáshoz simulva álltak. A férfin fekete öltöny, kihajtott nyakú fehér ing volt, a nő kedves ruhácskáját apró virágok díszítették. Becsületes, nyílt tekintettel néztek egyenesen maguk elé, hangjuk magabiztosan csengett. A férfi azt mondta: — Mikor munka után elhagyom a gyárat, feltétlenül odamegyek Kolja bácsihoz, a rendészhez és azt mondom neki: „Motozz meg, Kolja bácsi, nem találsz nálam semmit. Se deszka a kezemben. se fűrész a kabátom alatt, szög sincs a táskámban. és még a gyémántfejű M—10- es fúrót se rejtettem a jobb cipőmbe.’’ A nő azt mondta: — Én, ha azt látom, hogy valahol valami rosszul fekszik, rögtön megyek és megigazítom. Ilyen a természetem. Van úgy, hogy munka után bemegyek a múzeumba, meglátogatok egy valódi remekművet, s felismerve rajta a mester kezének utánozhatatlan mozdulatait, mélyebbre hatolok alkotói laboratóriumába... Órákig képes vagyok így elálldogálni és gazdagodni, egyre gazdagodni lelkiekben... A férfi folytatta: — Én, ha éjjel valahol meglátok egy nőt, aki teli szatyrot cipel, feltétlenül utánamegyek, bocsánatot kérek, felajánlom a segítségemet, és a holmijával együtt hazaviszem. . A nő is folytatta: — Én pedig, ha villamosra felszáll egy öregember, azonnal felállók a helyemről az ablak mellől, a kötött kabátomat leterítem az ülésre, kényelmesen leültetem az öreget, s egész úton mesélem neki, mint egy idegenvezető, hogy most éppen hol járunk. A férfi azt mondta: — Én, amikor a vállalatnál kommunista szombatot hirdetnek, elsőnek iratkozom fel lapátért, javaslom, hogy ne kilenckor, hanem fél kilenckor gyülekezzünk, jómagam pedig nyolcra megyek a lapátommal, és csak ások, ások, ások... A nő azt mondta: — Én pedig, mikor sorban állok, mindenkit magam elé engedek, hol egy asszonyt gyerekkel, hol egy asszonyt gyerek nélkül, hol egy gyereket asszony nélkül. Előre engedem őket, magamban • pedig azt gondolom: „Nyolcszor volt tüdőgyulladásom, amíg sorban álltam. Minek is nekem az a narancs? ... Igaz, hogy édes, zamatos de utálom. ..” A férfi így folytatta: — Én. amikor előleget kapok, rögtön elköszönök a haverjaimtól, minden éttermet, bárt, talponállót elátkozok, és ha be is megyek néha valahová, akkor is csak kávézóba, tejboltba, és a szó szoros értelmében csak egy percre, veszek egy pohár tejszínhabot, és ha megesik,' hogy beef- steaket kell ennem, akkor a villát feltétlenül a bal, a beefsteaket meg a jobb kezemben tartom. A nő pedig így folytatta: — Én viszont, mikor megkapom a fizetésemet, megszámolom az utolsó fillérig, nem távozom addig a pénztártól, és ha ne adj isten, többet fizettek, olyan leszek, mint egy vadállat: vitatkozom, kiabálok, bizonyítok, és így teszek mindaddig, amíg le nem vonják tőlem a többletet. A férfi azt mondta: — Én, amikor feleségül vettem, soha nem mentem haza virág nélkül. Klávát, a gépírónőnket tíz méterre elkerülöm, ha a vállalatnál névnapja van valakinek, félpohár szódavizet iszom,, a csokoládét pedig észrevétlenül a zsebembe rejtem, cs hazaviszem — neki. A nő azt mondta: — Én, amióta férjhez mentem hozzá, egyetlen éjszaka sem alszom, alighogy elszunnyad, megigazítom rajta a takarót, magam pedig bezárkózom a konyhába és reggelig stoppolom a zoknijait. Stoppolok, stoppolgatok, közben egy-egy szép dalt dúdol- gatok. A férfi így szólt: — Tehát igen tisztelt bíró polgártársak, ha ma nem mondják ki a válást, akkor, mihelyt kimegyünk a bíróságról, első dolgom az lesz, hogy kitöröm azt a fehéren virágzó akácsuhángot — azt a nagyobbikat!—, és úgy odanyújtom neki, de úgy... olyan érzéssel, olyan csodálatos erővel, hogy még a zoknim is, amit meg kell stoppolnia, tavaszi akácillatot jog árasztani! A nő azt mondta: —- Én pedig, ami engem illet, nem fogom magam kimúlni és késő éjszakáig várni fogom, a munkából a lep- csőházban egy nagy fazék, forró levessel. Amikor befordul a lépcsőházba a dránu, hátulról hozzá ugrok, és úgy megkínálom, úgy megetetem azzal a levessel'! , .. úgyhogy jobb lesz. ha minél előbb döntenek, bíró polgártársak, és kimondják a válást! Oroszból /orú-oiwi Zahemszky László
