Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

Fricska jobbra, fricska balra Megyei kis VIT VEGYÉL EGY ÖTLETET, az sem baj, ha nem nagy, keverj hozzá néhány gégét, az sem baj, ha azok . nem túlságosan sziporkázóak, öntsd le egy kis történet, szósszal, s az egészet szol. gáltasd fel néhány jó pin. cérrel, akarom mondani — színésszel. És ha teszed ezt ínséges időben — a nevetés­re mikor nem ínséges az idő? — és téteted némi ön­iróniával, fricskáivá egy ki. csit jobbra, aztán egy kicsit balra, még oly ízeket is kap­hat e televíziós étek, hogy csemegének tűnik tőle. De legalábbis ízesebb falatok közül valónak. A Házikoncert ilyen étek volt. Az állandó vetélkedés­től kissé már bávataggá és bugyutává váló néző és az ő feltűnési vágya, vagy hogy inkább viszketegsége a nyil­vánosság iránt az egyik ol­dalon; a másikon a tévé. Mint technika, mint felfordulás, mint rendetlenség a rendben és rend a rendetlenségben, a kegyes csalás és a csalás ke­gyessége. Fricska jobbra, fricska balra. Hát ez volt a Házikoncert. És hogy miért 'tartom sikeresnek ezt az egyébként léggömbkönnyű tévékomédiát? Mert az volt: ami. Mert, amit elvállalt, azt csinálta, mert szerzője — Polgár András —, és rende­zője — Horváth Tivadar —, még időtartamban is percre tudta, érezte, hogy mennyit bír el a tartalom. Pontosan ennyit és nem többet. Sem időben, sem cselekményben, sem gondo­lati mélységen, talán csak ötletből lehetett volna több. De hát ötletből sohasem elég. Tévéjátékaink egy része, lett légyenek azok tragédiák, vagy komédiák, gyakran hordják már önmagukban is a sikertelenségük okát. Ille­tőleg a rendezőjükben, az írójukban. Nem tudják ab­bahagyni, elnyújtják a törté­netet, ezáltal lapossá válik az, mint a lepény, a komoly helyett komoran veszik még vígjátéki szerepüket is a szí­nészek, legalábbis jó néhá- nyuk. így aztán e színész- kömorsággal figyeljük a ko­médiái, vagy vígjátéki han­cúrozását a történetnek, mi­közben azon tűnődünk, hogy JAÏS. augusztus 1., kedd Kárpótlás? így ne nevezzük, hiszen bármikor a maguk módján — a maguk fiatalos módján — tud ünnepelni, emlékezni ifjúságunk, s mi is képesek vagyunk erre anélkül, hogy valamilyen nosztalgia ke­veredne a dolgokba. így volt ez a megyei kis VIT kétna­pos rendezvénysorozatán.. amelyen csaknem négyszáz meghívott fiatal és sok száz „szimpatizáns” vett részt. Az első nap felsőtárkányi eseményeiről már beszámol­tunk. Vasárnap a kis VIT második napja — még Fel- sőtárkányban — fórumren­dezvényekkel folytatódott, amikor a fiatalok aktuális nemzetözi, belpolitikai, ifjú­ságpolitikai, illetve Ifjúsági mozgalmi kérdésekkel fog­lalkoztak. A megyeszékhelyen, a Do­bó téren délután pontosan há­rom órakor vonultak be transzparensekkel, jelszavak­kal, mozgalmi dalokkal a megyei kis VIT résztvevői, s kezdetét vette a második nap igen jói szervezett, színvona­las felvonulása. Fiatalok és felnőttek egy­aránt lelkesen tapsoltak a hazánkban tanuló kubai diá­kok igen szép, színvonalas műsorának, majd a többi rendezvénynek. Nagy sikert aratott Köllő Miklós és pan­tomimegyüttese, de házi bo­hóc is, s újráztak a nézők a Vidróczki együttes produk­ciói után. Kocsonya Mihály pedig újra házasságot kötött a fiatalok kedvéért Is... Érdekes színhely volt a DOMUS Áruház előtti tér, ahol Bogdan Petrusijak len­gyel mester mérkőzött az Eger SE sakkozóival, s egy­órás izgalmas küzdelem után győzött. A Dobó téri könyv­sátrakban aktuális ifjúsági irodalmat vásárolhattak a fiatalok, amott Trojan Marian Jozef festőművész a linómet­szés művészetével, titkaival ismertette meg az érdeklődő ifjúságot, s egymás után ke­rültek ki keze alól a VIT-tel kapcsolatos szép alkotások, a legkisebbek pedig a Centrum Áruház előtt aszfaltrajzver­senyben mérték össze fantá­ziájukat. A rendezvénysorozat igen A kis VIT kedvencei: a kubai diákok A Házikoncert közönsége a történetnek Van-e baja, hogy így hancúdozik, vagy a színésznek, színészeknek, hogy oly komorak, mintha temetésen lennének. IGAZ, NEM KÖNNYŰ megtalálniuk a színésznek, s gyakran a rendezőnek sem azt a mércét, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni: vígjáték-e, komédia, bohózat, vagy éppen burleszk kerül-e a képernyőre. A jó színész „látja”, érzi ezt a mércét, s ha a rendező a szó jó értelmében hagyja színé­szeit játszani, azok éppen mert jók és felelősséggel bí­ró színészek, döntő többség­ben érzik és tudják is: mit és hogyan játszanak. A kissé hosszas elmefuttatás egyik oldalt Horváth Tivadar ren­dezői erényét dicséri, más­részt Szabó Gyula, Szemes Mari, Körmendy János, és vés megyei Szervezetének al- elnöke. Ezt követően Dér Be­lőné, Eger Város Tanácsá­nak elnökhelyettese a megye­székhely rendezésének sajá­tos szempontjairól tájékoztat­ta a résztvevőket. A hallgatókat augusztus 9-ig változatos program vár­ja. A központi témakört — a műemlék és környezete — számos előadás világítja meg. Dr. Tilinger István, az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ség igazgatója ma délelőtt a hazai törekvések jellegzetes­ségeit taglalja. Mendele Fe­renc Ybl-díjas építész, az OMF általános igazgatóhe­lyettese a Falusi népi építé­szeti együttesek védelme és hasznosítása címmel ad íze­lítőt a magyarországi ered­ményekről. Augusztus 2-án, szerdán Prof. Raymond Lemaire az ICOMOS elnöke, valamint dr. Prof. Lúd ívig Deiters, az NDK Műemléki Intézetének igazgatója szin­tén az alapkérdést közelíti meg, bepillantást nyújtva a belga, valamint a német de­mokratikus köztársaságbeli sikerekbe. Két alkalommal tanulmá­nyi kirándulás is lesz. Elő­ször Diósgyőr, Lillafüred, Tornaszentandrás, Szalonna, másodszorra Noszvaj. Mikó- falva, Bélapátfalva, Szilvás­várad nevezetességeit tekin­tik meg. _______ (pécsi) R égimódi, szép történetek (2.) Papuska, mamuska, pampuska Ignat Nyikiforovics Bal- sorsov még egészen kisfiú volt, talán negyven-negyven- két éves, amikor apuskáját, Rettenthetetlen Boriszt, régi ellensége, Szakállas Timót egy sötét, decemberi éjsza­kán a testőrség egész testü­letének tudtával és segédle­tével aljas módon eltette láb alól. De nemcsak carpapus- ka, hanem anyuska, Jeliza- véta Petrovna Tajga is a merénylők áldozatául esett. Bizonyára Ignat Nyikifo­rovics Balsorsov balvegzete is beteljesedett volna ezen a sötét, csúnya, decemberi, éj­szakán, ha régi öreg cseléd­jük, Ivanuska apó ki nem csempészi idejekorán a pa­lotából múmiának álcázva. — Ő, papuska, mamuska, bátyuska — sivalkodott me­nekülés közben a kis Ignat —, micsoda borzalom, mi­csoda borzalom. De IVanuska apó vigasz­talta : — Ne sírj, leikecském, gyerekecském, szentecském, visszafizetünk mi még Sza­kállas Timótnak. Amikor aztán a menekü­lés után letelepedtek úgy két-három-négvezer versztá- nyira a cári székhelytől, Ivanuska apó tüzecskét ra­kott. megfőzte a vodkás ma­cerát. majd jót aludtak a fi­nomra cserzet medvebőrö­kön. De kora reggel Ivanus­ka aoó már riadót fúvott. — Gyere, szentecském, lei- kecském, galambocskám, fel­készítelek a cárságra. S rögtön el is kezdték a gyakorlást. Ignat megtanult, lovagolni, célba lőni, fára mászni, kúszni, átkelni árkon, bok­ron, gyakorolta a bajvívást, lepényevést, megtanult éne­kelni, táncolni, tamburázni,- nyenyerézni. Néhány hét után már hónapokon át képes volt alvás nélkül balalajkáz- ni, tudott inni állva, ülve, — Jaj, fiam, ne is kér­dezd ! Hát tudsz-e már lő­port készíteni kaszakőből? Ügye, hogv nem tudsz? Hát bombát csinálni zöldborsó­ból? Ügye, azt se tudsz? Ignat pedig szégyenlősen lehajtotta a fejét, és elhatá­feküdve, guggolva. Beszélt tatárul, észtül, finnül, görö­gül és dél-szuahéli nyelven. Nagyon elégedett is volt magával. De az öreg Ivanuska apó csak állandóan azt hajtogat­ta: — Hajjaj! Múlnak a hó­napok és még mindig csak a kezdet kezdetén tartunk ... Ignat néha-néha mérgesen felhorkant: — De hát Imit kéne még tudnom, Ivanuska apó? rozta, hogy mindent megta­nul. És szépen haladt is előre. Megtanult főzni lisztes cibe­rét, kitűnően kezelte az or- gyilkot, tudott bombát hají­tani, megismerte az összees­küvés ábécéjét, fúrt kata­kombát, gödröt, kutat, s he­teken át énekelt a muzsi­kokkal bármiről. Egy reggel aztán azt mondta neki Ivanuska apó: T- Figyelj ide, szentecs­kém! Az én küldetésem véJ get ért. Megtanítottalak min­denre. Tudsz már harcolni, inni, énekelni, összeesküdni, csak egy dolgot nem tanul­tál meg, fiam, jól, hiába is igyekeztem mindent megten­ni — nem tudsz igazán pampuskát főzni. De hát le­gyen veled az ég! S Ignat útra kelt, hogy bosszút vegyen Szakállas Ti- móton. Utcazenészként be is jutott a palotába, majd sza­kács, komornyik, udvarnok, főlőszerész, kincstárnok, had­seregparancsnok lett belőle. Szakállas Timót úgy meg­szerette hogy egyszer azt mondta neki: — Fiam, fiam helyett fi­ammá fogadlak. Ha megha­lok, te leszel helyettem a cáratyuska. Látod, éppen a halálomon vagyok, csak egyetlenegy dolgot kérek tő­led: — főzzél nekem egy kis pampuskát. Tudod, úgy jól, oroszosán... — Ó, papuska, mamuska, :árat.yuska — sóhajtott fel Ignat — Csak ez a pampus- ka... De azért nekiállt dereka­san a főzésnek. Szakállas Timót meghatot- tan vette át tőle a pampus- kás tányért. Belekóstolt, nagyot nyelt és felhorkant: — De hát ez nem igazi pam... Befejezni azonban már nem tudta, mert szeme fenn-' akadt, és a korona Ignat ölébe hullott. És Ignaî elha­tározta, hogy uralkod; -a el­ső rendelkezése az leszV hory, a pampuska kifejezést .töröl­jék a nyelvből, és aki-hasz.’ nálni meri, annak feje \TéJ tessék. j Kaposi Leven, a X nem utolsósorban Antal Im­re játékát. Antal Imre fesz­telensége és magától értető­dő természetessége önmagát alakításában teljes értékű partnerévé avatta a „vetél­kedő” család tagjaival; Sze­mes Mari és Szabó Gyula majdhogynem hiteles, élő alakot teremtett egy-egy vázlatos bohózati alakból, de jó érzékkel nem tették; meghagyták azokat egy bo­hózat „hiteles” figuráinak. VEGYÉL EGY ÖTLETET, az sem baj, ha az nem nagy ... Vegyél és ne rontsd el! Ennyi az egész És ez mi­lyen sok... Gyurkó Géza Nagy sikert aratott a jól sikerült, hangulatos volt, fiatalos; fiatallá tette azokat is, akik már majdnem elfe­ledkeztek e korosztály szép­ségeiről. Mindez a rendezőt, Vidróczki együttes (Fotó: Szántó György) a KISZ Heves megyei és eg-' ri városi bizottságát dicséri.' A hangulatos két nap „stíl. szerűen” utcabállal ért véget. Megnyitották az egri nyári egyetemet Már hagyománnyá vált, hogy a barokk város ad ott­hont a műemlékek hazai és külföldi barátainak, hiszen nyolcadik alkalommal — nyári egyetem keretében — jöttek össze azok, akiket ér­dekel a kőbe álmodott múlt megannyi felfedezett, s meg­oldatlan rejtélye. Az idén 10 határainkon túli államból — Lengyel-, Finnországból, az NDK-ból, az NSZK-ból. Csehszlovákiá­ból, Romániából, Bulgáriából, Jugoszláviából, Portugáliá­ból, és Belgiumból — érkez­tek vendégek. Természetesen nem hiányoztak azok a ha- zánkbéliek sem, akik szak­emberek, s a nemes ügy társadalmi munkásai. A megnyitó ünnepséget hétfőn délután tartották a Technika Házában. Ezen — többek között — részt vett és az elnökségben helyet fog­lalt: Schmidt Rezső, az Egri Városi Pártbizottság első tit­kára, valamint Mészáros Al­bert, a megyei pártbizottság munkatársa. Megnyitót mondott dr. Nagy József, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigaz­gató-helyettese, a TIT He-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents