Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-04 / 182. szám

KBzéppontb&n si #mfe#r (2.) Drága, de kell Ügy szokták mondani, hogy az istálló elé kitett hidegvizes vödörtől indultunk, és a fe­kete-fehér öltözőig jutottunk el. Sajnos azonban az egyik nem általánosan múlt idő és a másik nem általánosan je­len idő. A fejlődés azonban határozottan az utóbbi irány­ba mozog. Ma az állami gazdaságok­ban a helyzet valamivel jobb, a téeszekben kicsit hátrébb tart, de az ..ősáilapotokat” már nagyon kevés helyen le­het tétten érni. Szinte min­den munkahelyen, ahol erre csak minimális lehetőség is mutatkozott, építettek, felsze­reltek öltözőket, étkezőhelyi­ségeket, de melegvizes boyle- reket is. És nyomban kide­rült, hogy a mezőgazdasági dolgozó nem idegenkedik az ilyen „úri nyavalyáktól”. Bent hagyja már munkaru­háját., használja a zuhanyt, és amikor kilép a majorból, őt sem lehet az irodistáktól megkülönböztetni, vagyis ugyanaz a helyzet, mint az ipari üzemekben. Néhány részletkérdésben azonban nem jelentéktelenek a problémák. Ilyen például az étkezetetés. Minden mező- gazdasági munkahely igyek­szik ezt megoldani. Nem min­dig tudják , azonban leküzde­ni az anyagi és hatósági ne­hézségeket. Ha egy téesz vagy állami gazdasági új te­lepet épít, akkor az állami támogatás magától értetődő­en kiterjed nemcsak a terme­lő létestíményekre, de a ki­egészítő beruházásokra is. Ha azonban egy régi telepen akar modernizálni, akkor konyhára, ebédlőre, stb. már nem kap állami támogatást. Saját erőből pedig nem bi­zonyos, hogy meg tudja va­lósítani. Sokszor azonban ennél is több gondot okoznak a ható­sági előírások. Elnézést, ha túlságosan általánosítok, de a gyakorlatban az a nézet él, hogy egy húsz éve működő nagyüzemi konyha olyau, amilyen. De ha újat akarnak építeni, akkor végeérhetetlen a KÖJÁL, kívánságainak lis­tája. Ezért terjed újabban az a módszer, hogy a mezőgaz­dasági üzem inkább a helyi áfész segítségével igyekszik az étkeztetést megoldani. Ak­kor is, ha a koszt minősége így esetleg gyengébb lesz. Másik nagy gond az úgyne­vezett „változó munkahelyen dolgozók” szociális ellátása. Minden dűlőút kereszteződé­séhez azért mégse lehet szo­ciális épületet emelni. Soká­ig az a nézet uralkodott, hogy aki szántóföldön, erdőn, pap­rikatáblán dolgozik, az meg­érti. hogy nem tudnak róla ugyanúgy gondoskodni, mint a zárt telepeken munkálko­dókról. Maradt tehát a nagy fa árnyéka, ahol hűvösre le­het tenni az ivóvizes korsót, el lehet költeni az otthonról hozott hideg kosztot. CsaK- hogy a táblarendezés során a nagy fát már sok helyen ki­vágták és egyébként még az idénymunkások igényei is megnövekedtek. Joggal. Ebben a pillanatban in­kább csak próbálkozásokat tudunk sorolni. Az erdőgaz­daságokban gyakori, hogy egy régi lakókocsit átalakítanak „szalonkocsivá”, ahol a hol­mit hgyni lehet, és a dolgo­zóknak egész hétre konzerv­dobozokban adják ki a kosz­tot. Változatos étrendet le­het így biztosítani. A Me­zőgép Tröszt egyki vállalata nekirugaszkodott, hogy ugyanezt a vontatható öltöző- és étkezőkocsit újonnan állít­sa elő. Kiderült, hogy lehet­séges, de egy példány lega­lább kétszázezer forintba ke­rül. Ennyit már nem is olyan könnyű áldozni, hiszen nem egy darabra lenne szükség. Marad tehát a javaslat, hogy az üzemek maguk gon­doskodjanak sátorról, vagy faházról, de legyen a változó munkahelyen dolgozóknak is valami helyük a nagy fa ár­nyékának modernebb pótlá­sára. Magánvéleményem sze­rint talán nem is kellene mindenütt beruházni, építe­ni, nagyon sok helyen meg­tenné, ha egy-egy kiüresedett tanyát hoznának rendbe er­re a célra. A legújabb időkben ez a probléma hirtelen kiélező­dött. A munkaerő fogytával ugyanis egyre több idény­munkásra van szükség, első­sorban a gyümölcsösökben, kertészetekben. Az idény­munkások: katonák, diákok, nyugdíjasok, háziasszonyok, ipari munkások. Rendszerint nem ugyanabban a faluban laknak, és gyakran nem is könnyű rábeszélni őket, hogy vállaljanak mezőgazdasági elfoglaltságot. Más módszer azonban nincs. Az üzem jól felfogott érde­ke tehát nem csupán az, hogy tisztességgel fizesse meg ezt a tevékenységet, de az is, hogy gondoskodjék elfogad­ható munkahelyi viszonyok­ról. Kétségtelen, hogy drága megoldás, hiszen külön költ­ség a szállítás, külön az.’ el­szállásolás, stb. Mégis be kell rendezkedni az ilyen típusú munkaerő fogadására, és az üzemhez szoktatásra. Bocsá­nat, ha ez nem szép kifejezés, de arra gondolok, hogy egy diákcsapat egy őszön többé- kevésbé megtanulja, hogyan kell az almával bánni. Nagy előny tehát, ha a következő őszön ugyanaz a diákcsapat jön segíteni, tehát a betaní­tást már nem kell az ábécé­vel kezdeni. Ez az iskola azonban csak akkor jön el mégegyszer, ha előző ősszel nemcsak némi készpénzre tettek szert a fiatalok, de a gyümölcsösben jól is érezték magukat. Földeáki Béla (Folytatjuk) Következik: Orvos a mező- gazdaságban. .. Kazincbarcikán tizenegymilliárd forintos beruházással épül a PVC III. gyár. Elkészülte- után — a tőkés piacokon is keresett — polivinilkloridot állít majd elő. (MTI fotó — Kerényi László) Túljelentkezés az autószerelő szakmában Megfelelően alakult az elsőéves szakmunkástanulók felvétele Meglepetéseket nem ho­zott, jobbára az utóbbi évek átlagának megfelelően ala­kult az elsőéves szakmun­kástanulók idei felvétele. A demográfiai feszültség eny­hülése nyomán ugyan 2 200- zal többen végezték el most az általános iskolát, de a szakmunkásképzésre jelent­kezők ossz létszámában’' ez a kedvező változás mindössze 200 főnyi növekedéssel járt. Hasonlóan a korábbi évek-4 hez, most is többen, mintegy 68 ezren jelentkeztek a szak­munkásképző iskolákba, kö­rülbelül 16 százalékkal meg­haladva a létszámelőirány­zatot. Túljelentkezést főként az autószerelőknél, továbbá egyes kereskedelmi, vendég­látóipari és ruházati ipari szakmákban tapasztaltak. Ugyanakkor még most sem Kísérletek Hevesen A holnap görögdinnyéje lehet... A fóliasátor alatt rekkenő a. hőség. Az augusztusi nyár fénysugarai 50 fokra emelték itt a hőmérsékletet. Nehéz megmaradni ebben az iz­zasztó zárt térben. A látvány azonban mégis kárpótol né­hány percre. A fólia alatt egyenes sorokban, konténe­rekben nevelt görögdinnye­szárak mindenütt, melyek a sátor teteje felé kifeszített dróton futnak felfelé. Két­száznyolcvan tőről nevelt szár emelkedik a magasba, és valamennyin egy-egy be­érett termés látható, melye­ket súlyuk miatt finom tiill- hálóba helyeztek. A különös látvány a heve­si Rákóczi Termelőszövetke­zet fóliatelepén fogadja az érdeklődőt, aki közelebbről is bepillantást nyerhet egy kísérletbe, és részes lehet a holnap görögdinnyéjének születésénél. A szedéséhez készülődnek Somodi László kertészeti fő- ágazatvezető irányításával, amely egyben a kísérlet idei zárását jelzi. A főágazatvezé- tő felvágja az egyik dinnyét, megízleli és elégedetten mu­tatja a piros belü gyümöl­csöt: — Ezelőtt hat esztendővel a Kertészeti Egyetem zöld- iégtermesztési tanszékével együttműködést létesítettünk — mondja Somodi László. — Dr. Barna Béla adjunktus, aki a legismertebb görög­dinnye-szakértő Magyaror­szágon, eljött hozzánk és szö­vetkezetünkben nemesítette a Hevesi-futó elnevezésű faj­tát, melyet tavaly államilag is elismertek és közkedvelt lett a fogyasztók körében. Ez volt a kezdet, a tulajdonkép­peni indíték a továbbiakhoz. Közben végigmegyünk a nyílegyenes dinnyesorok kö­zött és a főágazatvezető a konténerekre mutat: — Dr. Barna Béla az idén újabb kísérlethez látott. Hat fajtát, közöttük a már emlí­tett bőtermő Hevesi-futót, a Szigetcsépit kereszteztük irá­nyításával itt a fóliasátor alatt. A palántákat, melye­ket az adjunktus mesterséges fény segítségével meggyor­sítva nevelt, itt ültettük el május végén és meghatáro­zott recept alapján tápoldat­tal neveltük egészen mosta­náig, míg a gyümölcsök be nem értek. A fejlődésükről minden egyes mozzanatot pontosan feljegyeztek, ami a kutató további munkájához fontos lehet. — Miért tápoldatot hasz­náltak? — kérdeztük Somodi Lászlót. — Ez folyékony állapot­ban tartalmazza a növeke­déshez fontos nitrogént, fosz­fort és káliumot, valamint az úgynevezett nyomelemeket is, melyek a dinnye fejlődé­séhez elengedhetetlenek. A tápoldatot csepegtető öntö­zéssel juttattuk a minikonté­nerekben elhelyezett palán­tákra, így elkerülhettük az esetleges talajfertőzést. Ezzel új módszert valósítottunk meg. A kísérlet, úgy tűnik, bevált, mert a dinnyék közül néhány már július 20-ra be­érett, mintegy három héttel megelőzve a szabadföldit. Ez is igazolja jelentőségét, külö­nösen ilyen szeszélyes idő­járás esetén, mint az idei, Somodi László kertészet! fő’ág azatvezető megelégedéssel mu­tatja a hamar beérett kísérleti görögdinnyék egyikét. (Fotó: Szabó Sándor) amikor kevés volt a napfény, és lassúbb az érés! A szabad­földi görögdinnye tömegesen csak augusztus 20-a után je­lenik meg nálunk. A kísérletet azonban to­vább folytatják, erre utal Somodi László: — Miután a fólia alatt le­szedjük a beérett gyümöl­csöket, valamennyit értékel­jük és a belőlük nyert mag­vak újabb keresztezésre ke­rülnek. Dr. Barna Béla ugyanis további nemesítéssel szeretné előállítani az úgy-' nevezett mag nélküli görög­dinnyét, amely a holnap gyümölcse lehet. Félreértés ne essék, ez csupán végter­mék lesz, ehhez ugyanúgy szükség lesz vetőmagra, mint a többi fajtához, csak ezt külön állítjuk elő. Az új íaj- tajelölt, melynek kikísérlete­zése tehát itt várható Heve­sen, az eddigi eredmények alapján biztató. A mostani nagymagvú dinnyefajtákkal szemben, különösen a gyere­kek és a betegek kedvelt dinnyéje lehet majd. Nem beszélve az exportlehetősé­gekről, miután a külföldi piacon, főleg az apróbb mag- vú. de még inkább a mag nélküli dinnyék iránt érdek­lődnek! Hevesen tehát érthetően várakozással tekintenek a kísérlet folytatása elé* Az or­szág egyik legnagyobb diny- nyetermélő gazdaságában je­lenleg öt görögdinnye-faj­tával foglalkoznak, és szíve­sen fogdnák az újabb, a be­tegségeknek ellenálló, bőter­mő és exportképes fajtákat is. A kezdeti sikerek után remélhetőleg hamarosan újabb kedvező eredményekről számolhatunk majd be,.. Mentesz Károly pályáztak felvételre a meg­kívánt létszámban a bányá­szati, kohászati szakmákra, valamint az, építőgépszerelő, gépi forgácsoló, lakatos, szer­számkészítő, szerkezetlakatos, a vegy-, a papír-, a nyomda- és az építőipari szakmacso­portokban. Az úgynevezett hiányszak­mákban —, amelyekben különösképp sürgető az után­pótlás — ez évre 7 százalék­kal növelték a felvételi elő­irányzatot, a jelentkezők szá­ma azonban ez idáig még az előző évi szinten maradt, így még lehet jelentkezni vájár­nak, hengerésznek, forrasz­tárnak, öntőnek, vasbeton­készítőnek. tetőfedőnek, tí­márnak, cipésznek, valamint a cipőgyártó és az élemiszer- tartósító szakmára. Javulást jelez, hogy a múlt évhez képest ezúttal többen kérték felvételüket szövőnő­nek, gumigyártónak, kőfara­gónak, valamint a távközlés­technikai hálózatszerelő szakmákra. A pályaválasztást segítő munka eredményei mérhetők le azon is, hogy például sikerült átirányítani szerkezetlakatosnak 110 és épületburkolónak 56 olyan fiatalt, akik szándékuk szerint eredetileg más, utánpótlással jobban ellátott szakmákra je­lentkeztek. A Munkaügyi Miniszté­rium tapasztalatai szerint a pályairányítóknak a fiúk kö­rében könnyebb a dolguk; a lányok hajlamosabbak in­kább várakozni egy eszten­dőt, mintsem letérjenek az elképzelésük szerinti pályá­ról. A lányok aránya a fölvet­tek soraiban a tavalyival nagyjából azonos, megkoze1:- tőleg 33 százalék. A szakmák iránti érdeklődésükben sincs lényeges változás; az ipari és mezőgazdasági szakmák­ban változatlanul nem nö­vekszik az elsőéves leányta­nulók aránya, mind pedig a fiúk köréből a középiskolát végzettek közül valamivel többen jelentkeztek az idén szakmunkásképző iskolába. Azok a fiatalok, akik még nem nyertek felvételt a szak­munkásképző iskolákba, a megyei — fővárosi — pálya­választási intézményeknél kaphatnak felvilágosítást ar­ról. hogy hol és milyen szak­mákra lehet még jelentkezni. (MTI) A második 15 éves program A lakások 60 százaléka lakótelepeken épül A most formálódó máso­dik 15 éves lakásépítési programban az eddigi elkép­zelések szerint a lakások mintegy 60 százalékát lakó­telepeken, több szintes há­zakban építik meg. A város- fejlesztésben az eddiginél jobban számolni kell a lakó­telepeken élők természetes mozgásigényének kielégítésé­vel, az ehhez szükséges lé­tesítmények megtervezésével, elhelyezésével is. A már fel­épített lakótelepek többségén ugyanis kevés a szabad terü­let, ennélfogva túlzsúfoltak a játszóterek és játszókertek s nem különülnek el eléggé a pihenésül szolgáló parkoktól. A túlzsúfoltság nehezíti a parkok gondozását, fenntar­tását, nem beszélve a gyak­ran károsodó növényzetről, amelyet évről évre pótolni kell. Alapvető követelmény, hogy a fiatalabb korosztá­lyok és a felnőttek számára is megteremtsék a megfelelő környezetet az egészséges testmozgásra. Éppen olyan nagy szükség van a tizen­évesek sportterületeire, mint a kisgyermekek játszókert­jeire vagy a felnőttek Sétá­nyaira, pihenőparkjaira. A feladatok megoldására az il­letékes minisztériumok és intézmények közös pályáza­tot hirdettek, amelynek alapvető célja komplex, kí­sérleti játszókért létesítése. A pályázóknak a korcso­portonként elkülönített ja- tékkertek, játszóhelyek stb. megépítéséhez szükséges szerkezeteket, sok variációs felhasználásra , lehetőséget nyújtó elemcsaládot kell tervezniük, amit nagyüzemi módon, gazdaságosan állít­hatnak elő. Az elemek több célra legyenek alkalmasak, így támfalak, lépcsők, lép­csősorok, tér- és útburkola­tok, vízmedencék, kút meden­cék, homokozók, mászórá­csok, árnyékoló szerkezetek stb., építésére is. A szerke­zeti elem készülhet fából,, fémből, műanyagból, hagyo­mányos építőanyagokból, csak az a követelmény, hogy feleljen meg a tartós igény- bevételnek és az esztétikai elveknek. A pályázati kiírást már átvehetik az érdeklődők a képző- és iparművészeti lek­torátuson, s a kész terveket november 13-ig kell bekül­deni a Magyar Építőművé­szek Szövetségének. A leg. jobb tervek díjazására és megvásárlására 540 ezer fo­rintot irányoztak elő. A pá­lyázat eredményét legkésőbb december 10-ig hirdetik ki. (MTI) 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents