Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
Zsákutcában a társulás reit az erdő ? ...hogy érthessünk a szóhói! Egy hegyvidéken gazdálkodó termelőszövetkezetnek — bármily jól is mennek ott a dolgok — a fogához kell vernie minden garast. A növénytermesztés ugyanis itt szinte sohasem hoz olyan hasznot, amiből biztosíthatnák a tagok megfelelő jövedelmét, a fejlesztéssel járó kiadásokat, amiből jutna nagyobb beruházásra, gépvásárlásra. Az állattenyésztés — leszámítva néhány élelmes, vállalkozó kedvű gazdaságot — ilyen természeti viszonyok mellett, ugyancsak nem tartozik a jól jövedelmező ágazatok közé. Akkor hát, mi marad? Elsősorban az erdőgazdálkodás és fafeldolgozás. A megyében eléri a 21 és fél ezer hektárt a termelőszövetkezeti erdők területe. Az ötvenegynéhány gazdaságból hétnek van 500—1000 hektáros erdeje, öt gazdálkodik ennél -nagyobb, kettő pedig kétezer hektárt meghaladó erdőterületen, Az ember azt gondolná, hogy ezekben az üzemekben szinte minden lehető fillért kicsikarnak az amúgy is jó pénzt hozó erdőből. A tizennégy gazdaság lt'ózül viszont ezt alig három mondhatja el magáról. A többiek épp hogy tengetik ezt az ágazatot, s így, mivel biztos jövedelmük legfeljebb egy-egy területről — tejpré- vum, baromfi vagy bérfuvarozás — származik. olykor csak könyvelői bravúrok árán és sok-sok magyarázkodással tudják elkerülni a nagyobb veszteségeket, s az ezzel járó procedúrát. Kíivekvö lépéshátrány Néhány termelőszövetkezetet ugyanakkor — a bodo* nyit, az istenmezejit, a pé- tervásárit — jelentős bevételhez juttatja az erdészet és a fafeldolgozás. Bodonyban például tavaly csak a feldolgozó részleg ötmillió forintos árbevételt hozott, Péter- vásárán ugyanez 14 és fél millió forint volt. Érthető, hogy mindkét szövekezetben jut pénz a fejlesztésre, gépek vásárlására, s egyre inkább korszerűsödnek a termelés feltételei, ami azután tovább növeli a nyereséget, így felzárkózni ugyan nem. de — ha némi hátránnyal is — igyekeznek lépést tartani a mai gazdasági, piaci követelményekkel. Olykor még ezeknek a szövetkezeteknek is leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal kell szembenézniük. Hát még ott, ahol az erdő- gazdálkodás nélkülöz minden tervszerűséget, nemegyszer még a szakértelmet is. Sokan nyűgnek, meglevő rossznak tekintik az erdőt, amikor azt művelni, gondozni kell. s legszívesebben csak fát vágnának — olykor még azt sem —, ha pénzre van szüksége a szövetkezetnek. De egyesek még a kitermelt fával sem tudnak sokat kéz* déni. A megyében jelenleg tíz termelőszövetkezetben, összesen 12 kisüzemben folyik állandó és ugyanennyi helyen időszakos fafeldolgozás, fűrészelési munka, össztermelésük — 13 ezer köbméter fűrészáru — egy közepes kapacitású, viszonylag korszerű üzem teljesítményével ér fel. Ezek közül a manufakturális színvonalú sufnik, a legelemibb szociális létesítményeket nélkülöző fűrésztelepek közül néhányat akár azonnal be lehetne zárni munka- és egészségvédelmi okokból. Jó részükben már fejleszteni sincs mit, annyira elavultak, elhasználódtak a gépek, berendezések. Felújításra, jelentősebb beruházásra pedig épp amiatt nem jut. mert korábban harmadrangú dolognak tekintették az erdő- gazdálkodást, fafeldolgozást. A tervszerűtlen ségből fakad az az egyre növekvő lépéshátrány is. amit ezek a gazdaságok önmaguk már képtelenek ledolgozni. Csak cgjelen példa hogy mennyire képesek néhol elhanyagolni e».t az ágazatot. Az amúgy sem valami fényesen gazdálkodó tarnaleleszi termelőszövetkezetben — melynek a gazdaságok közül a legnagyobb (!) az erdőterülete egy nyugdíjast bíztak meg félállásban az ágazat irányításával! S ezek után a szövetkezet vezetősége nem értette, hogy a fakitermelés a múlt évben például miért nem teljesítette még tervének felét sem, s hogy az előirányzott 1160 köbméter fa feldolgozásával szemben, miért csak 248 (!) köbméter kerül ki a fűrésztelepről. Pedig elég lett volna csak bepillantaniuk a hiányos leltárkönyvekbe, vagy a kusza gazdálkodási adatokba. Ki tudja miért nem tették?! Az ágazat vezetése meghamisította a facsemete-termelés adatait, így az egész környék szaporító- anvag-ellátása bizonytalanná vált. ..Kissé átjavított” számadatokat adtak át a járási népi ellenőröknek is, akik épp a gazdálkodás hiányosságait kutatták. Nem csoda, hogy az ágazat tavaly csaknem félmilliós veszteséggel zárt. Persze az ilyen egészen kirívó példa. Az viszont már megyei adat, hogy a tervezett fakitermelésnek alig 80 százalékát végezték el a gazdaságok. egyes műveleteknek pedig, a tisztításoknak, törzskiválasztó gyérítéseknek — épphogy a felét, illetve 65 százalékát teljesítették. A tervezés „alaposságát” mutatja az Is, hogy a gazdaságok az idén kis híján 90 ezer köbméter fa kitermelését irányozták elő. holott még 70 ezer köbméter kivágására sem képesek. Elavult jogszabály Az is igaz azonban, hogy két kivétel ellenére, a gazdaságok többségében nyereséges ágazat az erdőgazdálkodás. Valószínű, hogy részben ettől is kényelmesedtek el a gazdaságok vezetői. Amíg hozott, s nemcsak vitt. addig jószerivel senki sem törődött vele különösebben. Viszont a korábban tárgyalt lépéshátrány ellenére lehet ugyan, hogy a szövetkezetnek egy ideig még jövedelmező a erdészet, a népgazdaság veszteségei viszont annál nagyobbak lesznek. Az alacsony színvonalú technikával kitermelt. gyengén megmunkált, egyébként értékes faanyag .— egy fában amúgy is szegény országban — enyhén szólva pazarlás. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a számottevő erdővel rendelkező gazdaságok — épp a gazdálkodás növekvő követelményei miatt — ma már fejlesztenék is az erdészetet, ha volna rá pénzük. De felvetődik a kél" dés, hogy érdemes-e külön- külön minden arra rászoruló szövetkezetnek nagyobb összeget befektetni új, modern gépekbe, berendezésekbe. Ugyanis a kis kapacitású fűrészüzemeket nem érdemes fejleszteni, a már közepesen korszerű fűrészipari gépek teljesítménye pedig akkora, hogy azt képtelen egy tsz gazdaságosan kihasználni. Ezért is kezdeményezte — ha megkésve is — a termelőszövetkezetek területi szövetsége erdőgazdasági társulások létrehozását Így több gazdaság közös erővel már könnyebben építhetne üzemet esetleg az egyes munkaműveleteket feloszthatnák egymás közt, összehangolhatnák a telepítést, a fakitermelést Az amúgy is csökkenő szakember-, főleg szakmunkásgárdát, ha ösz- szevonnák, .munkájuk szervezettebb, folyamatosabb, s hatékonyabb lehetne. (Ennek ellenkezőjére ma még jó néhány példát találni.) Ezért is indítványozta a TESZÖV, hogy hozzanak létre két önálló társulást, melynek Bodony, illetve Pé- tervására lenne a központja. Épp egy éve, hogy a kilenc legjelentősebb erdővel rendelkező gazdaság vezetői Pétervásárán megvitatták e lehetőségeket. A résztvevők kivétel nélkül sürgették a társulások megszervezését, s hogy eddig úgyszólván semmi sem törént, ez jórészt nem rajtuk múlott. A társulások mellett szólt ugyanis, hogy a különböző gépek vásárlásakor a költségek 70 százalékát, az — erdőművelésnél nélkülözhetetlen — erdei utak kialakításakor pedig a kiadások 40 százalékát az állam magára vállalja. Fejlesztési támogatást viszont csak úgy kaphatnak a társulások, egy, még a hatvanas években született rendelet alapján, ha növelik az ágazatban foglalkoztatottak létszámát. Ma, 1978- ban! Amikor a mezőgazdaság égető munkaerőgondokkal küzd; amikor másról sem esik szó, mint a termelékenység és hatékonyság fokozásáról, a gépesítésről, ugyanakkor a létszám csökkentéséről. A rendelet még azokban az időkben látott napvilágot, amikor a mező- gazdaságban a gépesítés miatt jelentős munkaerő szabadult fel, s egvec évsza - kokban nem tudtak munkát adni az embereknek. A világ azóta itt is sokat változott. a rendelet viszont maradt. S emiatt jutott zsákutcába a pétervásári társulás. Hajszál híján a bodonvi is. de végül csak megkapták a két és fél ■* milliós támogatást. Ott viszont az új társulási jogszabály a kerékkötő. mely márciusban már megjelent. ugyanakkor a végrehajtási utasítás még mindig várat magára. Énéi. kül azonban az érintett gazdaságok nem tudják kidolgozni a társulási szerződést. Márpedig egyetlen termelő- szövetkezetnek sincs vesztenivaló ideje, hiszen a kés- | lekedés már eddig is számtalan bajt hozott. Persze — és ezt is el kell j mondani — az együttműkö- j dés szer-vezére egy helyben j topog, de máris felütötte fe- | jét az alakuló társulások örök betegsége: a már megszerzett pozíciók féltése, a bizalmatlanság. Az előbbre tartó gazdaságok ugyanis berendezkedtek saját erdeikre, termékeiknek biztos piaca van, nagyobb a jövedelem- hányad s nem utolsósorban nevet, rangot szereztek a szakmában. Nem szívesen kötik hát össze szekerük rúdját a fejlesztésben elmaradt társakkal, az egyenrangú partnerben viszont ve- télytársat látnak. Másoknak Is Kétségtelen, a termelőszövetkezetek az elmúlt években többet Is tehettek volna az erdőgazdálkodás és feldolgozás korszerűsítéséért. Ha késve is, de most már legtöbben ráébredtek az erdőgazdaság . hasznára, s a benne rejlő lehetőségekre. Hogy a jövőben sok minden változik, arról csak annyit: a szövetkezeti erdők területe 20 százalékkal, a fakitermelés 40—50 százalékkal növekszik 1990-ig. A fahasznosítás által "teremtett termelési érték pedig tíz év alatt megduplázódik, meghaladja 1 majd a 200 millió forintot. A célkitűzések megvalósításához azonban nem elég a termelőszövetkezetek jó szándéka. Néhány más vállalatnak is változtatnia kell eddigi gyakorlatán. „A területi elaprózottságon, a nagyobb erdőterületű gazdaságoknál nagyon sür- , gős erdőrendezéssel kell segíteni” — olvasom a TESZÖV egyik jelentésében. ! Ez erdőgazdálkodásunk egyik legégetőbb problémája. A ; megoldáshoz — az ésszerű és szükségszerű területcserékhez — viszont az állami erdőgazdaság mindeddig elmaradt segítsége, hozzájárulása is kellene. Már-már aggasztó állapo* ; tok uralkodnak az erdészeti. valamint famegmunkáló gépek és alkatrészek ellátása terén. Egy-egy gépet a megrendelést követően két- három év múlva szállít az AGROTRÖSZT, létfontossá- ' gú gépekhez nem kapni alapvető alkatrészeket. S az utóbbi időben inkább romlott. mintsem javul) a h«>tv- zet. (De még lehetne folytatni). Tervszerűség. rendelések, gép. alkatrész. szakember, szabályozórendszer, pozícióharc — mindmegannyi megoldásra érett probléma. Egyszeri* lepne most a—*+ér- sadalmi és csoportérdekekre, az erdő értékére, hasznára 1',:*.*."ko'"va sürße+r>: az előrelépést. Itt egyszerűen arról van szó. minthogy mindenki igyekezzék a saját háza táján mielőbb rendet tenni. De úgy. hogy nézze a másik munkáját is — aki ugyanezt teszi — s a hulladék, a lom a szemétbe és no a szomszéd udvarára kerüljön. Cziráki Péter MI TAGADÁS, a munka- verseny-szabályzatról ritkán írnak kritikát. Hogy most: mégis ezt teszem, annak, egyetlen oka van; a napokban végigolvastam «egyet. Még csak nem is azért, mert nem lett volna más olvasnivalóm. Tiszta, érthető nyelvezete fogott meg, s tudatosította bennem. hogy mindenki számára egyszerű kulccsal nyitható „kisokos” született, s nem hasznavehetetlen, bükkfa nyelven írt házi kiadványaink sokasodtak eggyel. Nem lehet. ezt eléggé hangsúlyozni, hiszen az agitáció nyelvezete régóta megújításra vár. Hiába tud mindent a változásról elméletben az agitátor, ha nem rendelkezik a megfelelő kifejezésmód erejével. Ezért jönnek gyakorta silány házi dolgozatok a világra. Beszámolók, közérdekű tudnivalók kerülnek stencilre szűkös technológiával boldoguló vállalati-hivatali sokszorosítókban, melyek mondandóját csupán azok értik, akik alkalmasint maguk is hasonló értekezéseket kutyulnak. Persze mondhatja bárki, hogy egyetlen tisztségviselőtől, aktívától sem lehet elvárni, hogy irodalmi szinten fogalmazzon. Hát azt csakugyan nem, de azt igenis el lehet várni, hogy a megszólítottak, a mindenkori agitálandók „érthessenek a szóból”. Azért hangsúlyozom ezt ilyen sarkosan, mert a Minisztertanács, a SZOT Elnökség és a KISZ KB Intéző Bizottság 1038-as számú ha-, tározata a szocialista munkaversenyről tisztító folyamatot indított el ezen a téren. Gondolom, minden vállalatnál, intézménynél kellő példányszámban készültek el ezek a kis füzetecskék s így minden brigádnak jutott belőle. Kedvcsinálónak tallózok keveset az általam olvasott piros füzetecskéből. Első helyen a verseny jelentőségét, rangját növelő új fórum, a szocialista brigádvezetők döntési joggal felruházott tanácskozásának életre hívását említenem. Végig ültem magam is egyet, ahol ott helyben döntöttek a brigádok első emberei, hogy melyik kollektíva milyen cim viselésére jogosult ebben az esztendőben. Hát nem sikerült valami fényesen... Ez azonban még csak nem is kérdőjelezheti meg a fórum életrevalóságát. Az történt ugyanis, hogy a versenybizottság által korábban postázott értékelések szűkszavúsága belefojtotta a szót a nagy- rahivatott gyülekezetbe. így aztán legfeljebb ki-ki a saját pátriája érdekében protesMint minden esztendőben, idén is megrendezik a Heves megyei KISZ-bizottság. a KISZ politikai képzésében tevékenykedő propagandisták fölkészitését a következő évre. Az aktivista kör a titkárképző és a Kilián Kör fiataljainak tanfolyama a felsőtárkányi KlSZ-tábor- ban mától augusztus 31-ig tart. Ez idő alatt a résztvevők elméleti és módszertani előadásokat hallgatnak a KISZ politikai képzésrendszeréről, a következő évi legfontosabb feladatokró1. Az egy bét során töK ek közt Kiss tált, ha nem értett egyet az előterjesztéssel. Arra nemigen volt példa hogy bárki is szót kért volna egy másik, akár a közvetlen szomszédságában dolgozó brigád érdekében. És nem azért, mert mindenki csak a sajat érdekeit sújkolta — közösségi mozgalom ez a javából! — hanem mert a szinte zsargon tömörségű előterjesztés alapján érdemben nem lehetett megítélni egy másik közösség minősítését. Bizonyos mértékben azért is, mert a versenybizottságok itt-ott kifejezetten sértésnek fogták fel, ha nem szavazták meg azonnal az előterjesztésüket. Holott a döntési jogot éppen a kollektív bölcsesség gyakorlása, s nem utolsósorban a demokrácia kiszélesítésének jegyében adták a szocialista brigádvezetők kezébe. Sebezhető pontja valamennyi munkaverseny-sza- bályzatnak, hogy a Vállalat Kiváló Brigádja címet gyáregységenként csak az aranykoszorús közösségek 5 százaléka nyerheti el. Jól tudom, hogy ezzel a brigádkitüntetések rangját akarják megóvni, ám — s ez csaknem minden fórumon elhangzott — attól még nem devalválódik a cím, ha viselésére többen jogosultak. Könnyű azt mondani, hogy ki kell választani a jók közül a legjobbat — bizonyos magasságban azonban már szinte lehetetlen a sorrend megállapítása. Márpedig „a holtversenyt” el kell dönteni, ha a „célfotó’’ kettő vagy több győztest rögzített, akkor is... Szerencsére a verseny- szabályzat nem szentírás, mostani megújulása is ezt igazolja, így valószínűsíthető, hogy idővel több szocialista közösség juthat fel a csúcsra. S HA MÄR ITT tartok, hát felemlítem legnagyobb hiányérzetemet, amit azon a bizonyos tanácskozáson jegyzetfüzetemben rögzítettem. Azt tudniillik, hogy jónéhány közösség messze elmarad vállalt fokozatától, méghozzá úgy, hogy jóformán egyetlen vállalását sem teljesíti maradéktalanul. A lemaradásnak nyilván számos objektív oka van, ez azonban nem mentesíti a munkaverseny-demok- rácia új fórumát attól, hogy feltárja az igazi okokat, s ha nem talál mentséget, hát fossza meg „a formán kívüli brigádot” szocialista címétől. Mert hogy ennek a testületnek erre is van lehetősége. Az éremnek ez az oldala sem elhanyagolhatóbb, mint a több kiváló cím odaítéléséért vívott nagyon indokolt harc. Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője az aktuális kül- és belpolitikai kérdésekről tájékoztatja a fiatalokat. Dr. Szecska Tamás, a Tömegkommunikációs Kutató Központ vezetője a köz- véleménykutatás és elemzés legfrissebb eredményeiről számol be. Angyalosi László,, a rádió munkatársa Tájékoztatás és politika címmel tart előadást. .Hwüisäßfh 1978 dus 37« vasárnap Kertész Péter KISZ-propagandisták fölkészítése Felsőtárkányban
