Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

Felelősségre vonják a vétkeseket

Nég egyszer a hevesi ételmérgezésről

M

Heves nagyközség nevét napokon keresztül emlegette az ország! Beszéltek róla a rádióban, a televízióban, és írtak róla az újságok is. Kellemetlen, rossz hír, szokatlan, nem mindennapi esemény szolgáltatott okot erre a publicitásra: a nagyközség

melletti „Braun Éva’’ önkéntes ifjúsági építőtáborban tömeges ételmérgezés történt. A táborlakók közül a mentőszolgálat rohamkocsijaival 26 fiatalt kellett kórházakba szállítani — Egerbe, Gyöngyösre, Hatvanba és Jászberénybe. Szerencsére csak könnyebb megbetegedésekről volt szó s így pár nap elteltével, a gondos orvosi kezelés után, a fiatalok valamennyien egészségesen távozhattak a kórházakból.

A mérgezéses megbetegedések okainak, körülményeinek feltárására az illetékesek azonnal vizsgálatot indítottak.

Vizsgálatot rendelt el a megyei tanács egészségügyi osztálya is. Az történt ugyanis, hogy amikor a táborlakók közül egymás után többen rosszul lettek és súlyos állapotba kerültek, két orvosnak is telefonoztak: jöjjenek

gyorsan a táborba és segítsenek; egyik orvos sem. tett eleget a kérésnek.

— így történt — mondta dr. Szabó Ferenc főorvos, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője, akitől a vizsgálat részleteiről érdeklődtünk. — Veres István, az állami gazdaság igazgatója telefonált az orvosokért. Feleségével együtt sietett át a táborba, mikor értesült, hogy többen megbetegedtek.

Idézet a Veres István meghallgatásáról készített vizsgálati jegyzőkönyvből: „Vegyszer- vagy ételmérgezésre gondoltam. Dr. Czakó Gábor orvost hívtam fel telefonon a lakásán. Dr. Czakó azt válaszolta, hogy ez nem rá tartozik, keressék az ügyeletes orvost. Ezután hívtam dr. Máté István lakását és itt is azt a választ kaptam, hogy keressem a tábor orvosát vagy az ügyeletest. .. Ezután a mentőknek telefonáltam, hogy jöjjenek és hozzák magukkal dr. Pavlov Iván főorvost, a tábor orvosát. Ez perceken belül meg is történt... ”

A tábororvos este háromnegyed 9 tájban érkezett a mentőkkel a beteg gyerekekhez, s a táborban maradt hajnali 3 óráig. A két másik orvos, akit előtte hívtak, meg sem kísérelte, hogy a táborba menjen. Pedig az első hívó szóra sietniük, futniuk kellett volna, hogy segítsenek.

Sürgős szükség esetén fennálló kötelezettség teljesítése — ez az, amit megtenni elmulasztottak. Fegyelmi bizottság dönt majd arról, hogy magatartásuk milyen szankciót érdemel. A hivatástudatot mindenképpen számon kérhetjük tőlük — mondotta befejezésül dr. Szabó Ferenc, megyei főorvos.

~k

A Heves megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás vizsgálata megállapította: az ételmérgezést a reggelire fogyasztott bácskai májas hurka okozta. A romlott 'bácskait a helyi áfész ABC-áruháza adta ki.

Dr. Gombkötő György, a „hevesi ügy” KÖJÁL-vizsgá- latának vezetője:

— Már tavaly is történt mulasztás ebben az ABC- áruházban, akkor romlott szalonnát adtak ki. Azon a napon, augusztus 16-án, ami- j kor a mérgezés történt, 13 kiló bácskait adtak a tábor ! részére. A számlaellenőrzések t során megállapítottuk, hogy i 4 kg volt a friss bácskai, ehhez csomagolták azt a 9 ki- j lós mennyiséget, amelynek a i szavatossági ideje már jócskán lejárt. A felelősök ellen a KÖJÁL szabálysértési eljárást indít.

★

Utolsónak a hevesi áfész- nél tudakozódtunk: hogyan

vélekednek ők az ételmérgezésről, hiszen ABC-áruházuk szolgáltatta a romlott bácskait, a mérgezések okozóját.

Huszár János főosztályvezető:

— Részletes információim nincsenek, mivel most jöttem vissza szabadságról. Annyit bizonyosan mondhatok, hogy hasonló eset nálunk sem a vendéglátás, sem a kiskereskedelem vonalán még nem történt.

— És a tavalyi eset, a romlott szalonnával?

— Semmi ilyen nem volt. Nem tudok ilyenről. Annyit tudok, hogy az ellenőrzési osztályunk most vizsgálja a bácskais ügyet, s e vizsgálattól függően folytatják le a fegyelmi eljárásokat. Akiket mulasztás terhel megkapják büntetésüket !

A felelősségre vonás tehát nem marad el sehol.

(pataky)

A Hevesi Szemle szeptemberi száma

Hatvannégy oldalon kínál elbeszélést, verseket, tanul- ,rmányokat, riportázsokat és könyvelemzeseket közművelődési folyóiratunk, a Hevesi Szemle (VI. évf. 3. sz.) legújabb, szeptemberi száma, Elöljáróban idézzünk abból az imponáló statisztikából, amelyet a szerkesztői jegyzet — a lapot az olvasó kezébe ajánló beköszöntő — említ: fél évtizednél nagyobb út van a folyóirat mögött, s az ennek során megjelent 22 példány félezernél több műnek, szerzőnek biztosított országos nyilvánosságot.

A folyóirat Irodalom—művészet rovatát Grúz János önéletrajzi ihletésű elbeszélésrészlete nyitja (Menetirány). Verssel jelentkezik újra N. Fejes Erika és Várhelyi András. A képzőművészeti témájú írások sorában a műhelykiállítások szükségességet bizonyítja Egri Mária A közelmúltban elhunyt szobrászművész, Mártsa Ist- yán érdemeit méltatja Tas- nádi Attila nekrológja. S ugyanitt a gyász, az emlékezés szavai után köszönti népi iparművészetünk világhírű mesterét, Kántor Sándort,. Gyöngyösön megrendezett kiállítása kapcsán. Sok publikálatlan kutatási eredményt, új adatokat tartalmaz Ludányi Mária tanulmánya, amelyben az Agria

Játékszín idei programjában névtelen szerzőtől származó szerelmi dráma, a Constantinus és Victoria, szépségére, ritka drámatörténeti és esztétikai értékeire hívja fel a figyelmet.

Két eleven, érdekes, színes írás képviseli a folyóiratban az újságírói műfajt, a riportázst. Mészáros

György a francia fővárosban lezajlott európai cigánykutatási konferencia „ürügyén” villantja fel élvezetes stílusban a világváros néhány jellegzetes vonását, eredeti hangulatát. (Párizs cigányul). Gyurkó Géza Európától távolabbra, egész pontosan közel-keletre kalauzolja olvasóit. (Ceruzavázlatok Szíriából.)

Török Ignác, a volt gyöngyösi diák, majd első hadmérnök egyetemi tanárunk, 1848—49 műszaki tábornokának, aradi vértanúnkak emlékezetét idézi fel Sereg József írása. Németh László hódmezővásárhelyi óraadó tanári alkalmazásának körülményeit tisztázó dokumentumokat tesz közzé a lapban Grezsa Ferenc. Krúdy Gyula születésének centenáriuma kapcsán az író publicisztikájáról fejti ki gondolatait Katona Béla.

A folyóirat Tudományos műhely rovatában olvashatunk tanulmányt a tudományos előrelátás és a tudatosság politikai szerepéről

(Hrabecz József), a koalíciós időkben érvényesített mezőgazdasági érdekképviseletről (Kozári József), a tájkultúrák történeti kutatásainak kérdéseiről (Für Lajos), valamint a kétszáz éve született Vitkovics Mihály életút járói, munkásságáról (Lőkös István), valamint a helytörténeti kutatás új útjairól (Benda Kálmán). A folyóiratot könyvelemzések zárják.

„Nyitott kapuk napja"

„Kit nap a mezttgazdaágért

A KISZ Heves megyei Bi- zotsága az érintett társszervekkel együtt 1978. szeptember 1-től október 8-ig mezőgazdasági ifjúsági és pályaválasztási napokat szervez. A programokon főként a mezőgazdaságban dolgozó KISZ-fiatalok, általános iskolások és a falusi fiatalok vesznek részt. A rendezvénysorozat célja, hogy a mezőgazdaságban dolgozó fiataloknak, ifjúságmozgalmi munkájához egyre nagyobb teret biztosítson. A lebonyolításra kerülő programok megkönnyítik az általános iskolások pályaválasztását, a falusi ifjúsági közösségek együttműködését. A pálya- választás segítése érdekében megrendezik a Nyitott kapuk napját, amelyen üzem- látogatások, közös foglalkozások keretében ismerkedhetnek a fiatalok a mező- gazdasági szakmákkal. A rendezvények között szerepel a Két nap a mezőgazdaságért társadalmi munkaakció is, amely a betakarítás gyorsítására hívja fel a fiatalokat.

Szeptember 1-én és 2-án Pétervásárán kerül sor az ifjú gépi fejők szakmai és politikai vetélkedőjének megyei döntőjére. Szeptember

18—19-én lesz a felsőtárká- nyi táborban a tsz-ek ifjúsági bizottságai titkárainak felkészítése az ifjúsági parlamentekre. Ezeken kívül még sok érdekes, hasznos program várja majd az érdeklődő fiatalokat.

Hatszázukért

Egerben hatszáz gyereket nem vettek fel az óvodába. Többségüket, mintegy négyszázát, a Csebokszári- lakótelepen, kiseob hányadát az ugyancsalc fiatalok lakta Lajosvarosban. Hatszáz családban okoz ez nagyon komoly gondokat, s hatszáz munkahelyre nem menet visz- sz a az eáesa.-ya dolgozni, a gyermekgondozási segély lejártával. Az még a kisebbik gond — bar a gyermek fejlődése szempontjából egy cseppet sem megnyugtató hogy ha a bölcsödéből nem vették át a gyereket, mert, sajnos, erre is van bőségesen példa. A nagyobb’.!: az. hogy az édesanyák hároméves szabadsága a GYES-sel együtt lejárt, s már így is többen fizetés nélküli szabadságon várták az őszi óvodakezdést. Az ő számuk most tovább szaporodott. A gond azért is nagy, mert több háromgyerekes család csemetéjének sem tudtak helyet biztosítani, egyedülálló anya gyereke is maradt ki a felvettek közül. Ezekben a családokban pedig végképp nem mindegy, hogy mind a két szülő keres-e.

Egerben már évek óta visszatérő gond az óvodai helyhiány, a gond évről évre nő — minden átmeneti intézkedés ellenére. Nem széliünk vitába azzal, hogy ez szükségszerű gond, mert a népesedéspolitikai határozatok nyomán a születések száma valóban a reméltnél is nagyobb arányban emelkedett. Azzal sem vitázunk, hogy nem lehet valóban minden gyermek számára óvodai helyet biztosítani, mert ha mára fel is épült volna mondjuk öt óvoda-bölcsőde a lakótelepen (sajnos, még a tervezett sem készült el időre!), az évek során valóban feleslegessé válik majd, hiszen „öregszik” a lakótelep. De azzal már nagyon is vitázunk, hogy nem találták meg eddig is a módját a célszerű szükségmegoldásoknak. Pontosabban a jelenleginél több szükségmegoldásnak. Igaz. nem lehet örülni annak, hogy lakások helyén vannak az ideiglenes óvodák, sőt iskolai napközis termeket is pótolnak már így — de más híján ez is több lenne a semminél.

1979. januárjában, ha minden jól megy, átadják, a Csebokszári-lakótelep új óvodáját. De ez a felét sem oldja meg a dolognak. Égetően szükség van arra, hogy esetleg újabb lakásokból alakítsanak ki ideiglenes óvodákat. De ezt viszont minél sürgősebb intézkedésekkel kellene biztosítani, mert az üzemeknek sem mindegy, hány dolgozó hiányzik.

Hasonló gondokat kell megoldani a lajosvárosi lakótelepen is, ahol nemcsak az óvoda, de az iskola is any- nyira szűk, hogy szükségtantermeket kell lakásokból kialakítani. Talán enyhítene a helyzeten, ha az új szakközépiskola átmenetileg, az új általános iskola megépüléséig tantermeket adna át, s így az ott igénybe veendő lakásokból lehetne óvoda.

— deák —

„Hullámzó

vőlegény"

Romániai magyar művészeb közreműködésével készült tv. játék Tamási Áron: „Hűl. •ámzó vőlegény” című művéből, melynek történetében egy gazdag, csúnya lányt szeretnének sok pénzzel férjhezadni. A tv-játékot Tompa Mihály a marosvásárhelyi Szentgyörgyi Intézet rektora rendezi. A szereplők között találhatjuk a romániai Ferenczy Istvánt és Király Józsefet. A vezető, operatőr: Kecskés László. A képen: a televízió I. stúdió, jában forgatás közben Ferenczy István és Király Jó. zsef. (MTI fotó —

Fiedmann Endre felv — KS1

MÉzeiii prcpniok-gyermekeknek

A jövőben rendszeres lesz & játék, a szórakoztatva tanító, nevelő program a múzeumokban. Miként a kulturális minisztériumban elmondtak: az országos és a megyei múzeumok arra törekednek, hogy az eddiginél jobban segítsék elő a gyermekek, a fiatalok ismeretei78. aggasztón vasárnap

nek gyarapítását, a történelmi, a művészeti emlékek megismerését, a szabad idő kellemes, hasznos eltöltését.

Különösen érdekesnek ígérkeznek a várbeli rendezvények, az ott működő Magyar Munkásmozgalmi Múzeum. Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti i Múzeum a Népművelési Intézettel és az úttörőszövet- ség budapesti tanácsával közösen szervez programot 1979. május 28-a és augusztus 2n_a között.

Szizov durván megsértett. Mentem a gyárban Miszjuk lakatossal, nem bántottam senkit, nem csináltam semmit, Szizov meg gorombán oldalba lökött a villamos targoncával, és még elnézést sem kért.

— Állj csak meg, Szizov! — mondtam. — Azonnal kérj bocsánatot !

— Ugyan eredj már! — felelt harapósán Szizov. — Hiszen nem szándékosan tettem, hanem a termelési folyamatból adódó szükségszerűségből.

— Akkor magadra vess! — És kezdtem leráncigálni a védőkesztyűmet.

— Mi a szándékod? — szeppent meg Szizov.

Némán lehúztam a kesztyűmet és hozzávágtam. Hálás tekintetet vetett rám.

— Köszönöm! Ha megkapom az újat, rögtön visszaadom.

— Micsoda sötétség — mondtam megvetően. — Párbajra hívlak ki. A kesztyű meg a tied Tehet, úgyis rég itt az ideje, hogy amortizációs listára vegyék.

— Hagyjátok abba, fiúk —

nyafogta Miszjuk.

— A barátom vagy? — kérdeztem tőle.

— Nos.., ?

— Akkor legyél a párbajsegédem.

— Jól van, a kutyafádat. Mit kell csinálnom?

— Legelőször állapodj meg Szizovval, hogy hol és mikor. Aztán ugorj el az üzletbe, vegyél két pneumatikus pisztolyt, két párbajtőrt, kötszert. Meg egy üveg tisztaszeszt.

— És aztán?

— Feltétlenül megünnepeljük az eseményt. Feltéve persze, ha olyan állapotban

leszek.

Mialatt Miszjuk a párbaj- segédi teendői, után járt, én odaálltam a gépemhez, és két normát teljesítettem — a sajátomat meg a párbajsegédemét.

Este feljött Miszjuk.

— Megvetted?

— Meg. Először nem akartak adni, de amikor megtudták, hogy miről van szó, maga az üzletvezető szolgált

ki. Ráadásul még egy lépésmérőt is adott.

— Hol lesz a párbaj?

— A klub mögötti ligetben. Ott csend van, nyugalom, nem fog zavarni senki.

Reggel szokás szerint bementem a gyárba elkéredz- kedni. Szó nélkül elengedtek.

Pontban tízkor a helyünkön voltunk. Ügy döntöttünk, hogy először párbajtőrrel mérkőzünk meg.

Támadtam, és egyenesen Szizov vállába szúrtam. A penge vége megreccsent és letörött, mint egy jégcsap.

— Mi volt ez? — érdeklődött Szizov.

— Selejt — mondtam bosz- szúsan. — Az ilyen munkáért le kéne törni a kezüket!

— Le bizony! — mondta Szizov is, amint megszemlélte a letört darabot. — Kontárok! És még van pofájuk hathónapos garanciát ígérni!

Pisztollyal folytattuk a párbajt. Szizov rám célzott, én azonban nyugodtan álltam a cső előtt, kezemben egy doboz meggykompót, és egykedvűen köpdöstem a magokat.

Eldördült a lövés. A pisztoly kakasa Szizov kezében maradt, a hátsó része pedig messzire elrepült. Szizov káromkodott.

Most rajtam volt a sor, hogy megcélozzam Szizovot. Lendületesen lenyomtam a ravaszt. A pisztoly felszisz- szent, mint egy leeresztett léggömb, cs felmondta a szolgálatot.

— Mi az istent csinálsz?! — robban ki ellenfelemből.

— Lőjj már, ne tépázd tts idegeimet!

— Bedöglött — világosítottam fel a pisztolyt rázogatva.

— Nem jön ki a golyó.

— Mutasd — enyhült meg Szizov, — talán nekem kijön.

Megpróbált egy gallyal belepiszkálni a csőbe, de hiába. Kiverte a verejték, amiért Ls gondolatban már félig megbocsátottam neki. Különben is, nem kell forrófejűnek lenni: Szizov kitűnő szakember, jó társadalmi munkás, tulajdonképpen sajnál az ember ilyenekre lödözní.

— Műszaki probléma — ingatta a fejét Szizov. — Menjünk el a presszóba, üljünk be és próbáljuk megol- dani.

A presszóban egy fúrót meg egy üveg konyakot rendelt. Az első nem volt az itallapon, a másodikat viszont azonnal hozták. Aztán megismételte a rendelést, majd hirtelen felordított:

— Heuréka! Tudom már, mi az ábra. Csak a feléig fúrták ki a csövet ezek a fuserok! A golyó odabent pörög.

— Dobd el a pisztolyt — mondtam nagylelkűen. — Vagy javítsd meg, és ajándékozd a fiadnak.

— Azért te mégiscsak rendes ember vagy — álmélko- dott Szizov.

— Te vagy a rendes. Tisztellek.

Melegen megszorítottuk egymás kezét és hazamentünk.

Orosz! >61 fordította :

2ahemszky lAszló