Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
* » I Felesleges tradíciók K. KB KERÜLGESSÜK a forró kását, vágjunk a közepébe: szemünk előtt olyan szokások, magatartásformák alakultak, és alakulnak ki, amelyek eltérnek a szocialista normáktól. Napról napra meglepődik az ember, hát már ez a gyom is kivirágzott? A felszabadulás előtt — elnézést, hogy ilyen mesz- sziről indulok — az érték a gazdagság volt. Ezt fitogtatta az, akinek volt valamije, és volt oka rá, ennek az elérése volt a karrier, a vágy. A szegénység istenverése, és szégyen volt. A felszabadulás után a szegénység lett az 1 értékmérő. Akinek régen is volt mit aprítania a tejbe, az is azt hangoztatta, — átkozva a régi világot —, hogy mennyit nyomorgott, éhe- • zett, szenvedett. Ma ismét kezd a gazdagság sikk lenni. Állandó beszédtéma ma már, hogy milyen a hétvégi háram — amely inkább kihívó, mint praktikus —, hogy milyen típusra cserélődött ki a kocsi —, amely legtöbbet a garázsban áll —, hogy Olaszban, vagy az NSZK- ban érdemesebb-e a nyarat eltölteni. (Természetesen magyar konzerveken.) Vannak, akik a fejlett tőkés országokban élő, a középosztályhoz tartozó életformáját majmolják, ahogy mondani szokták „játsszák a fejüket”. Vagy itt van példának az egymás megtisztelése, a köszönésformánk. Az én nemzedékem még jól emlékszik arra az időszakra, amikor a köszönés szabadság, barátság, és legfeljebb dicsértessék volt. Elvtársnak tituláltuk akkor a reakciós volt kocsmárost, és a feloszlatott rend „kivetkőzött” apácája is elvtársnő volt. Ma még az uram, a hölgyem, a mély tiszteletem, a kézcsókom járja. És a volt cseléd lánya, aki ma egy közepes vállalat egyik középszintű és képességű beosztottja, úgy nyújtja oda a kezét, hogy minden „ kétséget kizáróan a köszönő, á deres hajú, a régi harcos „ tudtára adja, hogy ő szó szerint vette a kezét csóko- lomot. EGY MAS ALKALOMMAL is szóltam már azokról, akik rangkórságban szenvednek, rázzák a rongyot, akik restellik, hogy rokonságuk „egyszerű” emberekből áll, akik szégyellik azt, ahonnét jöttek. Azokról, akik úgy huszonöt, harminc évvel ezelőtt, ha önéletrajzot írtak, pirossal húzták alá, hogy egyszerű munkáscsaládból származnak, hogy a szülei föld nélküli zsellérek voltak, akik napszámból tengették életüket, és neveltek fel hat gyereket. Most meg fölösen vannak olyanok, akik azt restellik, hogy ők, vagy hozzátartozójuk nem valaki, vagy valakik. Sorolhatnám még, ami nem tetszik, amiért dohogok. Ügy negyven évvel ezelőtt a jól öltözködés volt az elfogadott, a tiszteletet kiváltó. Az ötvenes években az is, akinek volt egy jó öltönye, a rosszabbat vette fel, egyenruha és kényszer is volt a lódenkabát. Ma újból divat jól öltözöttnek lenni — és ez rendjén is van —, de azért még az se szégyellje magát, akinek nem futja irhabundá- x-a. Ugyanakkor az is tény, hogy egyeseknél, különösen a városi fiatalok között a rosz- szul öltözöttség, a lomposság olykor az ápolatlanság is „menő”. Az egyik Egerhez közel eső községben egy „sima” névnapra disznót vágtak, és néhány közeli barát szombaton és vasárnap csak rövid — de milyen rövid? — italból 15 üvegnek nézett a fenekére. Régen egy főispán, ha megengedhette ezt magának. Nem folytatom ! KÉTSÉGTELEN, hogy sok és nemes forma, szokás honosodott meg az eltelt évtizedek alatt. Elég, ha utalok a közösségi érzés fokozódására, sokfajta előítélet megszűnésére. A közérzetre és az egészségre egyaránt kellemesen ható szokások — kirándulás, turisztika, országjárás — elterjedésére. A közösségi élet — elsősorban a szocialista brigádokba, de azon túl is — új, eddig nem tapasztalt szokások és formák gyökereit eresztgetik és erősítik életünkben, az emberi segíteni akarás együttérzés, áldozatvállalás, szép példáival találkozunk nap mint nap. így van ez még akkor is, ha ezek mellett azt is tapasztalhatjuk, hogy időnként féreg támadja a gyökereket, hogy amit régen elítéltünk, ostoroztunk, azt most sokan elfogadják, olyat is átvesznek, a régebbi múltból, vagy éppen a környező világból, amit nem kellene. Nem nagy dolgok ezek, kár erre szót vesztegetni mondhatná valaki, mert végső soron az a fontos, hogy van miből élnünk és nem az, hogy hogyan élünk belőle. Kétségtelenül fontos az, hogy miből élünk, de az sem kevésbé az, hogyan élünk, milyen szokások, milyen viselkedési, milyen magatartási formák töltik ki az életet, hogy milyen a kapcsolatunk a dolgokhoz és más emberekhez a munkában, és azon túl is. Ma nem várja azt senki egymástól, hogy ugorjon a tűzbe, hanem azt, hogy ha tűz van, oltsa el. Minek az értelmetlen áldozat? És minek az értelmetlen, a haszontalan szokások, magatartásformák felmelegítése, vagy újra virágoztatása. Kétségtelen, hogy a társadalmi tényezőkön túl az egyén — az én, a te, az ő — kulturális szintje, igénye, beállítottsága, értékfelfogása és szokása is nagyban közrejátszik a magatartásmódoknál. Az emberek értékrendje változó, nem egyforma. De változtatható is. Az is igaz: nem parancsszóra! AZ OTTHONNAK, a családnak, a munkahelynek és a társadalmi élet minden szintjén gyomlálni kell az emberi tevékenységből azokat a szokásokat, magatartás- formákat, amelyek eltérnek, idegenek attól, ami a szocialista emberre jellemző. Gyomlálni rendszeresen, nem fáradva, mert a dudva gyorsabban nő, mint a kultúrnövény. ■ Papp János Gyártja: a Fémművek Mátra-tej 1200 liter\óra A Mecsek-tej és a Jász-tej olyan hírnévnek örvend, hogy még a fővárosban is keresett cikknek számít mindkét termék. A Mátra- tej nek még nincs nagy híre, de ha figyelembe vesszük a pétervásári Gárdonyi Termelőszövetkezet szívós törekvését, akkor még minden lehetséges. Annyi , legalábbis, hogy belátható jövőn belül esetleg még az egri lakos is válogathat, hogy a kartonos, a hagyományos, vagy a zöld címkés Mátra-tej közül válasszon, vásároljon. Ez azonban még csak a távoli jövő lehetősége. A jelen valósága az, hogy Pétervá- sárán, ahol több éves tervszerű munka eredményeként úgy alakították át az egész gazdaság termelésszerkezetét, hogy az az állattenyésztést szolgálja, ezekben a napokban üzembe lépett az egri tejüzem gépe — felváltva a Pál Elemér a tej minőségvizsgálatát végzi a nagyvilág Innen tnflnl útjára a Mátra-tej. As fij tasakolőgépet Ferencz Gyula villanyszerelő el(Fotó: Perl Márton) Irány A szakmában — mármint a fém csomagolóeszközöket gyártó iparban — igencsak előkelő helyen jegyzik hazánk egyetlen ilyen profilú gyárát, a Mátravidéki Fémműveket. Sokéves munka áll a jó hírnév, az elismerés mögött. A jó munkájukat bizonyítja egyebek mellett az is, hogy különböző termékeikből évről évre többet értékesítenek a külföldi piacokon, — a szocialista és a tőkésen egyaránt — és ma már a vállalat éves termelési értéke megközelíti a másfél- milliárd forintot. Vajon mit mutat a gyár idei exportmérlege? Sikerült-e féléves terveiket teljesíteni ? Hogyan tudnának még több tubust, dobozt dollárért eladni? Milyen gondok, problémák nehezítik sokirányú feladataikat? Többek között ezeket a kérdéseket tette fel a közelmúltban tartott ülésén az egri járási párt-végrehajtóbizottság is, amikor 3 járás legnagyobb üzemének export- tevékenységét értékelte. 1978. első félévében a gyár több mint 171 millió forintos exportot bonyolított le. Ezen belül 65 millió 187 ezer forintot érő árut a szocialista piacokon — Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Német Demokratikus Köztársaság — értékesített, a féléves tőkés exportjuk értéke pedig — Hollandiába, Belgiumba, s a Német Szövetségi Köztársaságba szállítottak elsősorban — meghaladta a 111 millió forintot, ösz- szességében az elmúlt félévben 1,3 százalékkal exportáltak többet, mint a tavalyi év az~nos időszakában. A simkiak azonban ennek ellene»» is csak részben elégedettek arankájukkal. Mert igaz ugyan, hogy termékeikből jelentősen javult a hazai ellátás, eleget tettek a kormányközi megállapodásokban rögzített szocialista megrendeléseknek is, a tőkés piacokon azonban a tervezettnél kevesebb árut tudtak eladni. A szerényebb „dollárbevételnek” két fő oka van. Az egyik: tőkés piacaik egy részén még a kifogástalan minőségben készülő termékeik iránt is megcsappant az érdeklődés. A másik: a milliós tételekben gyártott tubusaikkal, dobozaikkal sem tudtak mindig versenyben maradni a konkurenciával. Gondot okoz továbbá az is, hogy a Pannónia Külkereskedelmi Vállalat — évek óta kérik ugyan, de még ma sincs önálló külkereskedelmi joguk — gyakran köt olyan üzjetet a Fémművek „számlájára”, amelyről menet közben derül ki, hogy valójában nem is űriét... Nemcsak a népgazdaság, hanem a vállalat érdekei is azt kívánják, hogy az év elején tervezett exportszállításokra hiánytalanul sor kerüljön. Mert ellenkező esetben nemcsak a külföldi partnerek nyújtják majd be számlájukat, hanem a Magyar Nemzeti Bank is, amely jelentős exportfejlesztő hitelben részesítette a Fémműveket. A hitelt pedig csak úgy tudják határidőre visszafizetni, ha exportjukat a tervezett mértékben növelik. Mindezt a sirokiak is tudják, és lehetőségeikhez mérten igyekeznek is mindent elkövetni annak érdekében, hogy exporttervük meg- : valósuljon. A hitelből vásárolt korsze- rű svájci és nyugatnémet gé- j pék egy része már termel, és j jól haladnak a gyártó kapacitást fejlesztő többi beruházások is. Mindezekkel együtt sem vár könnyű és kevés munka az elkövetkezendő hónapokban a Fémművek kollektívájára. Szerencsére erről senkit sem kell meggyőzni a gyárban, és ha sok idő már nincs is hátra az esztendőből, de a sirokiak mégsem pesszimisták. Ügy látják, úgy érzik: az eddiginél szervezettebb, és jobb minőségű munkával teljesíteni tudják vállalásaikat. Mégpedig úgy, hogy munkájuk minőségén sem esik csorba és betartják a szállítási határidőket is. Ahogyan mindez a szakma egy jónevű vállalatához illik. K. J. A lengyelországi Bielsko BiaJa városában gyártják az új Fiat—126-os gépkocsikat. A gyár 12 dolgozója július 29-én hat kiskocsival útrakelt, hogy egy hónap alatt tízezer kilométeres túrát tegyen, s megismerjék az általuk gyártott gépkocsik teljesítőképességét. A túra útvonala: Lengyelország, Szovjetunió, Románia, Magyarország, Csehszlovákia, majd vissza Lengyelországba. A kis Fiatok különböző nehézségű terepen bizonyították tudásukat. A Kaukázus területén több ezer méteres csúcsokat is „megmásztak”. A legnagyobb magasság több mint négy és félezer méter lenőrzi működés közben. régi manufakturális tasakolót —, és óránként 1200 literes teljesítménnyel dolgozik. A mini tejüzem a termelőszövetkezet szakosított telepén található. A tej tehát szállítás nélkül kerül feldolgozásra. De érdemes-e tejtermeléssel foglalkozni, kifizetődő-e a manapság egyre többet reklámozott tej? A válasz felemás: igen is, meg nem is. Igen, mert központi intézkedések hatására jelentős jövedelmet biztosít a tejtermelés a gazdaságnak akkor, ha évről évre dinamikusan növeli az értékesített tej mennyiségét. A termelő gazdaságok ugyanis minden megtermelt többletvolt, itt már nemhogy kiépített út nincs, hanem sokszor a résztvevőknek maguknak kellett a köveket elhordani, hogy tovább tudjanak indulni. A kocsikban különböző magassági és hő- mérsékleti terheléseket kellett kibírniuk. A túra vezetője Kawecki Zenon elmondta, hogy az útra a gyár a gépkocsik alkatrészét biztosította, amelyek közül többet Magyarországon gyártanak a kis Fiatokhoz, s ezekkel nagyon meg voltak elégedve. A túra résztvevői szombaton Egerben pihentek meg, s egy röpke városnézés után indultak tovább, _• s zázaléknyi tej literje után plusz tíz fillér tejprémiumot kapnak. Ez a tíz fillér csak látszólag kicsi. Tavaly a pé- tervásáriak 30 százalékkal, az idén eddig 25 százalékkal növelték a tej mennyiségét, s a jelenlegi állás szerint ez négymillió forint tiszta nyereséget jelent a közös gazdaságnak. Az ellentmondó válasz másik tagja, a nem, akkor válik érthetővé, ha elgondolkodunk Pál Elemérnek, az ágazat vezetőjének mondatain. A tej literjének önköltsége Péter- vásárán hét forint. A tasa- kolt tej literjének fogyasztói ára öt forint. A nyereséget egyelőre a tejprémium biztosítja, de hát bizony ostobaság volna feltételezni, hogy huzamosabb időn keresztül évi 25—30 százalékkal lehet növelni a gazdaság tejtermelését. Valószínű, hogy a központi érdekeltségben is új módszereket kell bevezetni, ha majd a tejtermelés tömegméretekben felfutott egy olyan szintre, ahonnan már látványos mennyiségi előrelépés már nem várható, de a gazdaságok előtt is új feladatként jelentkezik majd, hogy a termelés költségeit szorítsák a lehető legalacsonyabb szintre, hiszen csak így lesz kifizetődő tejjel foglalkozni a jövőben, Márpedig Pélerrásárán nem rövid távú program a tejtermelés. Szinte ehhez idomul a termelőszövetkezet egész termelési szerkezete, s az állományban végrehajtott tervszerű változtatások is arra utalnak, hogy a Mátra-tej távlati, stratégiai elképzelés a közös gazdaságban. A szakosított telepen az egy tehénre jutó átlagos évi tejtermelés négyezer litr. Ez igen jó eredmény termelőszövetkezeti szinten, s valószínű a tehénállomány további egységesedésével, kiválo- gatódásával még tovább fog javulni. Jelenleg napi ötezer liter tejet hűtenek, pasztörizálnak a tejházban. A tejipartól kapott tasakológép lehetővé teszi, hogy a környéket tökéletesen ellássák frissen csomagolt Mátra-tejjel. A tejipar támogatja ezt az ésszerű elképzelést, hiszen közös érdek, hogy a tej minél kevesebb ki_ és beszállítással jusson el a fogyasztóhoz. A Mátra-tej minőségét az is javítja, hogy egyetlen állomány egységes minősége kerül a tasakokba, ami természetesen a nagy tejipari üzemeknél egyszerűen megvalósíthatatlan. A termelőszövetkezet most a pétervásári áfésszel karöltve igyekszik kibővíteni azt a kört ahová eljut a Mátra- tej. Eddig öt-hat községet láttak el rendszeresen, de ha a szállítási kérdésekben sikerül megegyezésre jutni, akkor ebben az esztendőben tizennégy-tizenöt községben vásárolhat majd mindennap friss Mátra-tejet az egri járás lakossága. Szigethy András 1878, augusztus 27., vasárnap Kaukázusi túra 78 Hevesi utakon is vizsgáztak a kis Fiatok
