Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-25 / 200. szám

Ä karbantartás kálváriája

Adamik Miklós: ...egy n»sry erdőség volt csupán.

Fodor Magdolna: mérges lettem, amikor az egyik pesti kislány megkérdezte, hát Gyöngyösön is van Izzó?

Győri Miklós: hogv keddi vagy szerdal nap volt.e. arra már nem emlékszem pontosan, de augusztus 3-án voltam Itt először, azt nem felejtem el.

(Fotó: Szabó Sándor)

Jubilál a gyár

Részletekbe menő, különféle vizsgálatok egyöntetűen azt bizonyították, hogy az iparban a gépek, berendezések körülbelül egyharmadán nem végeznek rendszeres karbantartást, javítást. Kizárólag akkor foglalkoznak ezekkel az eszközökkel, ha felmondják a szolgálat >t. Magyarázat sokféle van. Nem futja az időből — vagy a karbantartókéból, vagy a termelési terv által megszabottból —, hiányzik a szükséges alkatrész, részegység, nincs kellő képzettségű ember, s így tovább. Ennek ismeretében meglepőnek ítélhetjük azt a tényt, hogy bizonyos szakmák — általános iakatos, villanyszerelő, műszerész, stb. — művelőinek többségét a karbantartó szervezet köti le, annak ellenére, hogy e szakmák értőiből is hiány van.

Sok vagy kevés

Töprenghetünk tehát, sok vagy kevés az ember, miért nincs idő a gépek egy részének rendszeres karbantartására, amikor más eszközöknél éppen az időpocséko- lás tűnik szembe? A kérdésben benne a felelet. A ’étszám azért rémlik kisebbnek a szükségesnél, mert munkájuk alacsonyabb hatékonyságú, szervezetlen, gyakran a legkezdetlegesebb feltételek is hiányoznak a feladatok megfelelő végrehajtásához. Ugyanez magyaráz-' za a berendezések egy részének elhanyagoltságát, más részenek csigatempójü — s költséges! — javítgatását, felújítását. Az állóeszközállomány gyarapodása és a karbantartás fejlődése Között egyre szembetűnőbb a távolság növekedése, s mert a rés tágul, a karbantar ás kálváriája mind fájdalmasabb tapasztalatokkal — veszteségekkel — egészül ki, ámde hiába, mert a munkahelyek egy tekintélyes része ilyen értelemben megragadt a tizenöt, húsz esztendővel ezelőtti állapotoknál.

A minisztériumi iparban minden száz foglalkoztatottból 15,3 dolga a javító-karbantartó feladatok ellátása. Ágazatonként, ugyan eltérő ez az arány — a vegyiparban például 20,6. a kohászatban 28,2 százalék —, de ósz- szességében 135 ezer ember munkájáról van szó, hatalmas seregről tehát, akik sokra lennének képesek. Ak. kor, ha a dologi, szervezeti, jrá.nyítási feltételek és Körülmények e sokra va!ó képességet, maradéktalanul a felszínre segítenék.

Csepp a tengerben

Folyamatosan növekszik a tervszerű javítás és karbantartás szerepe, mert gyarapodik az ipar eszközállománya. Amíg 1971 és 1975 között az összes ilyen célú népgazdasági kiadásból az ipari beruházások 37,2 százalékkal részesedtek, addig 1976 és 1977-ben ez az arány 40,3 százalékra emelkedett. A népgazdaság állóeszközállományának — beleszámítva a nem termelő területeket is! — 25,3 százalékát birtokolta tavaly az ipar, azaz a közös vagyon negyedéről van szó!

Ilyesfajta súlyozás alapján már megérthetjük, miért növekszik folyamatosan a gondozás iránti igény, s miért kap elsődleges fontosságot, hogy ezzel párhuzamosan ne emelkedjenek a ma megtűrt, olykor kényszerűen viselt, máskor tehetetlenségből fakadó veszteségek. Érthető az is, hogy — más tények mellett — a Kohó- és Gépipari Minisztérium területén az ötödik ötéves tervben 8,9 milliárd forintot adnak ki az ún. háttéripar fejlesztésére. Olyan áruk előállításának bővítésére — így kábelek, vezetékek, csapágyak, elektronikus alakatrészek, kovácsolással készült elemek, stb. —, amelyek fontos szerepet kapnak a karbantartásban, felújításban, javításban. Ez azonban, az elkoptatott hasonlattal élve, csepp a tengerben.

Nemzetközi tapasztalat

Cseppnek bizonyul, s azért, mert e tevékenység egész szervezete, működtetésének érdekeltségi feltételei hiányosak. Ismét kiragadott, mással szinte tetszés szerint helyettesíthető példával élve: nincs országos hálózata az anyagmozgató gépek javításának, karbantartásának, közöttük húszezer elektromos targoncának, melyeket külön-külön babrálgat- nak, bütykölgetnek a munkahelyeken, elképzelhető idő- és költségtöbblettel. Nemzetközi tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a szakosodott vállalatoknál végeztetett javítások, felújítások költsége mindössze fele annak, mint amit a saját javításra az üzemeltető

kiadni kényszerül, s a munka minőségében is tekintélyes az eltérés. Ilyen cégek azonban hazánkban alig vannak — az élelmiszeriparban például eredményesen működik, a nehézipari tárca most próbálkozik létrehozásukkal —, bár mindenki bólint arra, hogy nagyon kellenének. Ennél tovább azonban még nem jutott a dolog.

Qkok és okozatok szövevénye tehát, hogy seregnyi ember jórészt kézzel kínlódik, szétszórt műhelyekben, a célszerű kisgépeket hallomásból ismerve csupán, ugyan- akkor bérezésében az időt ismerik el, s nem a teljesítményt, azaz ha többet akarna, akkor sem lenne érdemes igyekeznie. Így azután a megoldást is hiba lenne egyetlen valamiben vélni, felfedezni. A kálvária egészét szükséges szemügyre venni, s lépésről lépésre enyhíteni e kálváriajárás valamennyiünket sújtó terhein, vállalati és ágazatai körben egyaránt.

Veress Tamás

Bükkszék fölött, az erdő aljában szépen virágzik a koron af űrt. A falu felé vezető műút egyik oldalán már messziről látni a halványrózsaszín virágokat.

Közelebbről nézve sűrűn benőtte a földet. Az elnök kitép egyet a többi közül, kézbe fogja, szinte dédelgeti:

— Nem is olyan régen még gyomnövényként tartották számon a koronafürtöt — magyarázza Vancsó Jenő. — Évekkel ezelőtt Kanadában járva, a farmokon levő állattenyésztő telepeken több helyen is láttam, ahol mint fontos pillangós takarmányt hasznosították. Már akkor megfordult a fejemben, hogy vajon nálunk miért nincs belőle. Évtizedeken keresztül vadon élt Magyar- országon, mígnem a közelmúltban dr. Bocsa Iván a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Kutató Intézetének igazgatóhelyettese kultúrnövénnyé nemesítet_ te. Amikor ezt megtudtuk, rögtön arra kértük a neme- sítőt, küldjön belőle magvakat nekünk is, szívesen kipróbáljuk és igyekszünk meghonosítani erre.

Az öt községet: Szajlát,

Terpest, Bükkszéket, Sirokot, és Parádot magába foglaló 6400 hektáros Búzakalász Termelőszövetkezet kedvezőtlen adottságok között gazdálkodik. A szántók aranykorona-értéke éppen csak megközelíti a nyolcat. Kevés is van belőlük, mert inkább a hegyek, dombok váltakozása gyakori itt a Bükk aljában. Sok a víz és a szél által lemosott, lekoptatott meredek lejtő, ahol a földek aranykorona-értéke nem több ötnél, sőt ennél is alacsoMilyen furcsa: már huszonöt éve.

— Egy nagy erdőség volt csupán. A Sárhegynek ezt a részét úgy hívták, hogy Szálerdős. És nem Pipishegy, bár ma- is így emlegeti mindenki

— emlékezik Adamik Miklós.

— Egy ponyvás teherautó hozott fel bennünket Gyöngyösről, az Orczy-kastélytól

— halljuk Győri Miklóstól.

— Akkor még porta sem volt, csak egy bódé, egy sorompó, az épület előtti részen pedig csak erdő és erdő.

1953 nyarán történt mindez. Milyen furcsa: már huszonöt éve annak, hogy gyár született a Mátraalja városának külső részén.

o o o o

A terv még 1950-ben formálódott ki. A fővárosban levő Lámpagyár kapta azt a feladatot, hogy valahol vidéken, ahol erre jó lehetőség kínálkozik, tehát van elegendő és felvehető munkás is, csináljon egy gyárat. Nem is akármilyet, hanem jókorát, mert a feladat is különbözik a hétköznapok szokvány elképzeléseitől.

Amikor a tervek már a megvalósítás tényéhez megértek, akkoé volt egészen friss végzettségű technikus Adamik Miklós, aki ma az

nyabb! Ezeket a kopár területeket mind az állattenyésztés szolgálatába állítják. A rét- és legelőgazdálkodásban évek óta élen jár a szövetkezet, és most keresik az olcsón, gazdaságosan termelhető takarmánynövényeket is.

Majoros Géza ágazatvezető közelebbi ismerője a koronafürtnek. Egyik volt, aki szorgalmazta az itteni elterjesztését.

— Ezen a vidéken sok a meredek lejtő, — mutat a körülöttünk levő tájra az ágazatvezető. — Rossz földek ezek, melyeken mégis szépen díszük a koronafürt. Lehet, hogy kicsit meglepő, de tavaly, amikor próbaként vetettünk belőle, egy hektárról 420 mázsa zöld tömeget vágtunk le. Ez a neme- sítőt is meglepte, mert eny- nyirfe nem számított. A talajjal szemben nem igényes növény, a szárazságot is jól tűri, ami itt egyébként is elég gyakori. Zölden etethető a szarvasmarhákkal, bel- tartalmi értéke pedig megközelítően azonos a lucernáéval. Amiket a nemesítőtői megtudtunk róla, azok a kedvező tulajdonságai rövid termelése alatt már megmutatkoztak.

— Mennyire hasonlít a lucernához?

Vancsó Jenő elnök veszi át a szót:

— Lényegében ugyanúgy telepithető, mint a lucerna, csak kevesebb műtrágyát igényel. tehát olcsóbb a termelése. Miután a gyökere mélyen befúródik a talajba, így azt is védi, főleg a lejtőkön gyakori vízmosásoktól Buja. zöld tömeget ad. vastag szára van, tehát legelteelégedetf ember nyugalmával és derűjével néz vissza azokra a régi időkre.

Gyors számvetést csinált. Meg akar nősülni, tehát lakás kell, a családnak megfelelő anyagi körülményeket kell teremteni, tehát jó állás keik Itt van ez a friss szervezésű gyár, ami nagyon rövid idő elmúltával Gyöngyösre települ, tehát a kívánt lehetőséget ez nyújtja.

Akkor már néhány száz ember tanulta a mesterségét a fővárosban, hogv ne tapasztalatlan kezdőként vágjon neki a sűrűjének, ha be kell telepíteni az elkészült üzemcsarnokokat ott, valahol az isten háta mögött, a Mátra vadonéban.

A költözködés rlpsz-ropsz történt. Ez volt 1953 júniusában. A többi már ment magától. Előbb Szerszám- és Készülékgyár néven jegyezték, és mélyfúráshoz gyártottak különböző berendezéseket, eszközöket, majd a mezőgazdasági gének alkatrészeinek utánpótlását kellett biztosítaniuk. Aztán jött 1963. amikor az Izzó kereste a vidéki, még kihasználatlan lehetőségeket és jutott el Gyöngyösre. Ettől kezdve már a mai nevén szereoel a Mátra nyúlványain megépített gyár.

tésre kiválóan alkalmas. Olyan területeken telepíthető, ahol a lucerna eddig nem maradt meg. A második kaszálásból jó minőségű széna készíthető belőle a szarvasmarha-állomány téli takarmányozására, sőt olyan minőségű liszt is nyerhető belőle, mint a lucernából. A betakarítása egyelőre még nem megoldott, dr. Bocsa Iván a nemesítő dolgozza majd ki a technológiáját. Gazdaságunk NDK gyártmányú lucernabetakarítót és rendfelszedőt alkalmaz hozzá, ami eddig be is vált.

A szajlaiak tavaly öt hektáron telepítettek koronafürtöt magnycAésre, az idén már 12 hektáron nagyüzemi- lég foglalkoznak az új növénnyel, ami úgy tűnik, a lejtős hegyoldalak fontos takarmánynövénye lesz.

— Nyáron, júniusban, a kedvezőtlen Időjárás miatt kicsit megkésve telepítettük el — mondja Majoros Géza ágazatvezető —, a siroki határrészen, az úgynevezett terpesi homokon, laza szerkezetű talajon. Azóta szépen kikelt, és őszig, úgy tűnik, jól meg is erősödik. Miután ellenáll a kemény, téli hidegnek, ami erre elég gyakori, remélhetőleg jövőre jó termést is hoz majd. Mi mindent megteszünk érte.

A szajlaiak úttörő vállalkozása tehát sikerrel indult. Bíznak a folytatásban, hogy a koronafürt elterjed és a hegyvidék, jól hasznosítható takarmánynövénye lesz.

Erre irányulnak azok a törekvéseik, hogy 1980-ban már hatvan hektáron foglalkoznak a koronafürt termelésével.

Mentusz Károly

O O O O

— Olyan mérges lettem, amikor az egyik pesti kislány megkérdezte tőlem : hát Gyöngyösön is van Izzó. nemcsak Pesten? Ennyit már igazán illene tudni mindenkinek. Én büszke vagyok arra, hogy az Izzónak lehetek a dolgozója.

Megbántódva, zsörtölődve és értetlenkedve eleveníti fel nem is olyan régi élményét Fodor Magdolna, aki a félvezetőgyártásban az automaták beállításában és javításában látja el a teendőit. Tavaly végezte el Gyöngyösön a szakközépiskolát. Nem titkolta el, többfelé is szétnézett, mielőtt az Izzó mellett döntött volna.

— Hogy miért? Mert jól akartam választani. Sikerült is. Itt módon van a szakmai fejlődésre, a közvetlen munkatársaim pedig olyan embe" rek. akikkel a munkaidőn tül is jól érezhetem magam. A fizetés? Persze, az sem mellékes, de ilyen szempontból is jól választottam, amikor az Izzót választottam.

— Fiatal nő, tehát természetes, hogy asszony és anya lesz. Hogyan tudja majd ösz- szeegyeztetni a szakmai teendőit az anya szerepével?

— Anyának lenni, ez minden nőnek a legfőbb teendője. úgy gondolom. Tehát ez lesz az első. De ez nem zárja ki, hogv ne kísérjem figyelemmel a szakmát, a gyár fejlődését és eredményeit. Azért is. mert szerelnék magasabb végzettséget is elérni.

O O O O

Annak idején egy év alatt képezték ki marósnak Győri Miklóst. Tudta, hogv rá az új gyár gépei várnak.

— Nem felejtem el, 1953. augusztus 3-án voltam itt először, hogy keddi, vagy szerdai nap volt-e, arra már nem emlékszem pontosan. Nem várt minket senki, amikor lekászálódtunk a ponyvás teherautóról. Voltak közöttünk már többen, akik néhány nappal hamarabb jöttek a gyárba, én csak utánuk mentem. Akkor még nem volt öltöző, mindenki abban a ruhában ment be az üzembe dolgozni, amiben jött. Leitner Gyuri bácsi fogadott bennünket, ő ma is itt van. Három napig csak ismerkedtünk az üzemmel. A nagycsarnok már állt, éppen akkora volt, mint most, de legfeljebb csak a harmadát telepítették be gépekkel. Néztük, lestük, mi van. Bámészkodtunk. A 214. sz. szakmunkásképzőben olyan gépeket soha nem láttunk, mint amilyenek itt voltak. Fritz János, a marósok művezetője engem egy univerzális gépre tett. Eleinte csak üresen járattam a gépet, hogy megismerhessem. Aztán már olyan segédszerszámokat kellett csinálni rajta, amikre itt, helyben volt szükség.

Mint valami régi film. peregnek a képek a múlt idézésében.

— Az órabérem három forint hatvankilene fillér vo't. Soha sem felejtem el. először tizenegy darab ötvenforin- tost vittem haza. Büszkén adtam oda anvámnnk, a!-! egy szót sem szóit, de Iá* tam raita. navvon megható dot.1. Nem kértem én abba' vissza magamnak . semmit.

mert akkoriban Gyöngyöshalászon nem volt mire költeni a pénzt. Kocsmába nem jártam, a sört nem is ismertem, vasárnaponként a foci kötötte le az időmet. Ha nem volt meccs, a magunk szórakoztatására rúgtuk a labdát Legfeljebb moziba mentem a hét végén. Egy jegyet akkor már hetven fillérért lehetett venni.

Győri Miklós azóta is marós, és esze ágában sem volt soha, hogy más cégtáblára kacsingasson az eltelt huszonöt év során.

O O O O

— Miért lehet büszke az igazgató itt, az Izzó gyöngyösi gyárában? — kérdeztük meg Skultéti Jánost.

A válasz csöppnyi szünet után érkezett meg.

— Olyan város, mint Gyöngyös, több is van az országban. Hasonló fejlődést, mint ez, más város is elért ugyanennyi idő alatt, De az valami sajátosan más. hogy Gyöngyösön van egy ekkora gyár, mint a miénk, amely nemcsak gazdaságilag, hanem minden szempontból jelentős szerepet tölt be a városban. Elérni azt, hogy gondolkodásmódban is ipari munkássá legyenek százak és ezrek, ez olyan feladat volt, amit a csak megszokott, szinte mechanikusan ismétlődő tevékenységgel végrehajtani nem lehetett. Annál sokkal több kellett. Én küldetésnek tartom, mégha ez talán túlzó . kifejezésnek is látszik. A kérdésben használt szóval: én ezért vagyok büszke arra, hogy az Izzó gyöngyösi gyárát vezetem.

— Nem kell bizonygatni ma már senki előtt, hogy az Izzó Gyöngyösön jelentős tényező. Több ezer embert foglalkoztat, az idei termelési értékterve 1,4 milliárd forint, a gyártmányaival nemcsak az országos mérce szerint ér el magas színvonalat, hanem a határainkon túl is jegyzik, mégis megkérdezzük: mi az, amiben még tovább kellene lépniük?

— Hadd kezdjem a választ két mondattal élőbbről. Nekünk a feladataink eddig is, ezután is évről évre jelentősen emelkedtek és emelkedni fognak. Nem is akármilyen mértékben, ezért bennem akaratlanul felmerül a kérdés: képesek vagyunk megfelelni a követelményeknek? De ez a kérdés ott motoszkál bennem reggel is, amikor felébredek, este is, a lefekvés előtt, de még olyankor sem hagy nyugton, ha éppen szórakozom. Naponta kell készen lennünk arra. hogy a feladatoknak megfeleljünk. Én is, a munkatársaim is, a többiek is, mindannyian. Úgy mondom én ezt : fogadóképesség. Nagyon sok múlik ezen. Ezt a fogadóképességet kell fenntartanunk és növelnünk, ami állandó készenlétet, (enni akarást, felelősséget, munkabírást és minnél teljesebb végrehajtást jelent. Azt hiszem ez így nem is kevés, de egv- ben elengedhetetlen is ahhoz, hogy mindenkor- nyugodtan nézhessünk szembe önmagunkkal.

G. Molnár Ferenc

MÉkM®

19*8. augusztus 25., péntek

A hegyvidék úf takarmánynövénye