Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-25 / 200. szám
Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Egység az alku ellen A palesztin -ellenállási mozgalom egységéről és a í palesztin ügy elleni mesterkedésekről tárgyalt a > napokban a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Köz- > ponti Tanácsa, amely az összekötő szerv szerepét tölti > be a PFSZ és a Palesztinái Nemzeti Tanács (parla- > ment) között. Ez utóbbi elnöke, Khaled El-Fahám > vezette az 55 tagú testület tanácskozását, amelyen > részt vett Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője is. ? A napirenden elsődlegesen azoknak a javasla- < toknak a megvitatása szerepelt, amelyeket a nemzeti \ egység helyreállítása céljából a PFSZ-hez, valamint < az úgynevezett elutasítási fronthoz tartozó különböző < palesztin szervezetek terjesztettek be. Sajnálatos módon azonban az „elutasítók” fő ] ereje, a George Habbas vezette Palesztinái Népi Fel- £ szabadítási Front, amely pedig az utóbbi időben bé- < külékenységéről tett tanúságot, nem vett részt a Köz- < ponti Tanács rendkívüli ülésén. Ennek ellenére az ? eddiginél jóval több remény mutatkozik arra, hogy $ sikerül majd áthidalni a különböző palesztin szerve- s zetek között fennálló ellentéteket. A Központi Tanács s a mozgalom tagszervezetei képviselőiből magas szintű l bizottságot alakított. Ennek feladata lesz, hogy foly- < tassa a párbeszédet a palesztin nemzeti egység mi- >. előbbi helyreállítása érdekében. A PFSZ a maga í részéről egységre szólított fel, s kinyilvánította kész- | ségét a párbeszédre bármely olyan arab országgal, I amellyel vitás kérdései vannak. | Ez utóbbi nyilván nem vonatkozik Kairóra, \ mert a Központi Tanács csütörtöki közleménye hatá- I rozottan elhatárolja a palesztin ellenállási mozgalmat < Szadat elnök különutas politikájától. Megállapítván, i hogy szeptember 5-re Camp Davidbe összehívott > amerikai—izraeli—egyiptomi csúcstalálkozó csak s újabb alkalmat ad Szadat elnöknek arra, hogy továb- s bi engedményeket tegyen Izraelnek, a közvélemény s leszögezi: sem Szadat, sem más arab vezető nincs í feljogosítva arra, hogy a palesztin nép nevében be- i széljen. Mint a palesztin nép egyedüli törvényes kép- \ viselője, a PFSZ elutasítja a csúcstalálkozó minden < előzményét és következményét. Ebben a kérdésben s biztos, hogy egyetértenek azok a palesztin szervezetek | is, amelyek nem képviseltették magukat a damasz- < kuszi tanácskozáson. ? Szükség volt a palesztin egységnek erre a de- > monstrálására, mert erősen tartani kell attól, a Camp 5 David-i találkozót Szadat elnök arra használja fel, > hogy a palesztinok rovására alkut kössön Izraellel. > Pálfi Viktor < Srezsnyev- CeffenfeesI találkozó A kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről, időszerű nemzetközi kérdésekről, ezeken belül is elsősorban a kínai vezetés hegemonista politikájának veszélyeiről tanácskozott Leó. nyid Brezsnyev és Jumzsagijn Cedenbal a Krim.félszigeten. A kép jobb oldalán Csernyenko, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja. (Telefotó — TASZSZ—MTI—KS—Népújs.) Kétmillió kambodzsai / „Hétmillió kambodzsaiból két és fél millió halt meg az éhínség, betegségek és a kivégzések következtében” a háború befejezése óta eltelt három évben — állapította meg az amerikai McGovern szenátor, aki annak idején az Egyesült Államok indokínai beavatkozásának egyik legfőbb bírálója volt. A kambodzsai nép megpróbáltatásainak oka közismert: a Phnom Penh-i veze. tés a gyakorlatban valósítja meg a Pekingtől tanult legszélsőségesebb maoista eszméket. Így például miközben Kambodzsában százezrek haltak éhen, a vezetés az ország anyagi erőforrásait nem élelmiszerek, hanem kí_ nai fegyverek vásárlására használta fel. SALT II. következik A Szovjetunió és az Egyesült Államok igen közel áll a második SALT-megállapo- dás megkötéséhez — jelentette ki szerdán New Yorkban Paul C, Warnke, az amerikai fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatója, a SALT-tárgya- Iásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetője. A külpolitikai társaság New York-i vacsoráján elhangzott felszólalásában Warnke elégedetten állapította meg, hogy a két fél tárgyalásai az elmúlt három hónapban igen jól haladtak, s hozzáfűzte, hogy ha ez a lendület továbbra sem csökken, akkor még az év vége előtt sor kerülhet a megállapodás megkötésére. Meggyőződésének adott hangot, hogy ha létrejön a megállapodás, az amerikai kormánynak nem lesz nehéz azt elfogadtatni a szenátusban. Az amerikai SALT-kül- döttség vezetője kérdésekre adott válaszában ezúttal is megismételte azt az amerikai álláspontot, hogy az Egyesült Államoknak az erő pozíciójából kell tárgyalnia a Szovjetunióval, elismerte azonban, hogy a szovjet fél szigorúan tartja magát az él. ső SALT-megállapodás előírásaihoz. OPEC Hz olaj szorításában Ellentmondó jelentések érkeznek az OPEC háza tájáról. A hírek és ellenhírek középpontjában egy szaúd- arábiai újság értesülése áll, amely szerint a Kőolajexpor. táló Országok Szervezetének tagjai szeptember 19-én rendkívüli miniszteri ülést tartanak és azon ötszázalékos áremelésről határoznak a jövő év első felére. A hírekről a legilletékesebb, még maga Dzsaidah, a szervezet főtitkára is ahányszor nyilatkozott, annyifélét mondott. Azt mindenesetre többször is leszögezte, hogy egy idő előtti találkozó összehívásához valamennyi tagállam beleegyezése szükséges. A főtitkár határozatlansága — ha burkoltan is — híven tükrözi az OPEC jelenlegi helyzetét, hiszen a 13 tagország között lassan immár két esztendeje nincs meg az egyetértés az alapvető kérdésekben. Dzsaidah óvatosságát indokolja továbbá az is, hogy OPEC-körökben korábban már többször beharangozták az áremelés hírét, de mint utólag kiderült, mindig alaptalanul. flresatározásak Genta A tagállamok ellentétei ugyanis éppen ebben a Kérdésben a legélesebbek, s nem is olyan régen már odáig fajultak, hogy a széthullás veszélyének tették ki a 18 éve 1918. augusztus 25., péntek működő szervezetet. Július közepén a svájci konferenciavárosban ismét Algéria, Irak, Katar, Kuwait, Líbia és Venezuela lépett fel az áremelés mellett. Azzal érveltek, nogy az infláció és az amerikai valuta értékcsökkenése óvatos becslések szerint is legalább 14 milliárd dollár veszteséget okozott a tagállamoknak 1977-ben. Ráadásul ez a folyamat az idén sem torpant meg: a jelenleg érvényes 12,70 dolláros barrelenkénti (kb. 160 liter) olajár a valóságban mindössze 7,70 dollárt ér, miközben a fejlett tőkés országokból vásárolt termékek ára emelkedik. Az áremelés hívei a soros miniszteri értekezleten azt sem rejtették véka alá, hogy ha a bevételkiesések tovább nőnek, a szervezet szegényebb tagállamaiban kérdé. sessé válhat az olajjövedelmekre épített, nagyszabású fejlesztési tervek megvalósítása. De milyen érvekkel éltek az áremelés ellenzői, mindenekelőtt Szaúd-Arábia és Irán? Nos, mint már oly sokszor, Genfben is azt hajtogatták. hogy egy újabb áremelés gátolná a tőkés világgazdaság kilábalását a válságból és kárt okozna azoknak a fejlődő országoknak, amelyek kőolajat importálnak. Valójába r «ionban tekintélyes közgazdászok már régen bebizonyították, hogy a nyugati államok válságát elsődlegesen nem a kőolajárak robbanása okozta. Az infláció azóta sem szűnt meg, ellenkezőleg, akkor „bokrosodott meg” igazán, amikor az olajárak már nem nőttek. A szervezet tagjai tavaly még azt ígérték, hogy az 1978 nyarán esedékes 5—8 százalékos áremelésből származó bevételt a szegény fejlődő országok megsegítésére fogják fordítani, s mi történt: az olajminiszterek éppen július közepén Genfben határoztak úgy, hogy az év végéig nem változtatják meg az olaj árát! Ríjad és Washington Azok, akik még emlékeznek az „olajfegyvernek” az 1973-as arab—izraeli háborúban betöltött szerepére, most zavartan figyelik az OPEC köreiben tapasztalható idegességet. A fejlett tőkés országok vezetői viszont nyugodtak, és okkal. A Newsweek című amerikai hírmagazin 1977 júniusában írt először arról a titkos megállapodásról, amelyet két évvel korábban az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia kötött. Eszerint a rijadi vezetés többek között vállalta: minden eszközzel azon lesz, hogy az árak évi öt százaléknál nagyobb mértékben ne emelkedjenek az OPEC-ben. Természetesen, az amerikai „ellentétel” is hasonló nagyságrendű: korszerű fegyverek és tényleges katonai segítség, ha a szaúdi királyi család hatalmát veszély fenyegetné. A megállapodást azóta mindkét fél következetesen betartja, sőt Carter elnök röviddel megválasztása után személyesen is hitet tett a „különleges szaúdi—amerikai viszony” ápolása mellett. Csupán csalétek Ezt a „különleges viszonyt” azonban mind a mai napig beárnyékolja, hogy Washington többszöri szaúdi figyelmeztetés ellenére változatlan intenzitással támogatja Izraelt. Félreértés ne essék, Szaúd-Arábia nem a haladó arab államok követeléseit is kielégítő rendezést akar a térségben, hanem csupán olyat, amely szűklátókörű politikájának, hatalmi ambícióinak egyaránt megfelel. Ezért is támogatja most már nyíltan Szadat egyiptomi elnök küíöntár- gyalásait Izraellel. Az a tény azonban, hogy a többször is cáfolt és megBegin elszigetelődik — Szó sem lehet semmiféle megegyezésről, ha Camp Davidben is követelni fogják a megszállt arab területeken létesített izraeli települések felszámolását — jelentette ki szerdán Mena- hem Begin izraeli kormányfő, a Likud-tömb parlamenti csoportjának ülésén. Az izraeli rádió tájékoztatása szerint Begin hangoztatta, hogy nem hagyja eltéríteni magát eddigi telepítéspolitikájától, szorgalmazza új zsidó települések létrehozását a megszállt arab területeken. Ugyanakkor — mondotta a kormányfő — szeretne továbbra is jó viszonyban maradni az Egyesült Államokkal. Szerdán hetvenhétről hat- vankilenc mandátumra csappant Beginék parlamenti többsége annak következtében, hogy az egyik koalíciós partner, a Demokratikus Mozgalom a Változásért nevű párt három részre szakadt, s tizenöt parlamenti képviselőjéből összesen nyolcán kiváltak a pártból. A pártszakadást az idézte elő, hogy vezetőinek nagy része nem értett egyet Bégin merev álláspontjával, amelyét az izraeli kormányfő a települési politikában, s a megszállt arab területekről való kivonulás kérdésében tanúsít. Bonn nem húz hasznot „A nyugatnémet kormány következetesen folytatja a Szovjetunióval szerződéses politikáját, amely a keleti szerződésekkel kezdődött és újbóli megerősödést nyert Leonyid Brezsnyev NSZK- beli látogatása alkalmával” — jelentette ki több tartományi lapnak adott nyilatkozatában Hans-Dietrich Genscher. Az NSZK külügyminisztere elutasította a jobboldalnak azt a követelését, hogy Bonn „húzzon hasznot” a szovjet—kínai ellentétekből és „módosítsa keleti politikáját, tekintettel az ezzel kapcsolatos amerikai aggodalmakra”. Genscher visszautasította bizonyos amerikai köröknek azt az állítását, hogy a Bonnban kormányon lévő szociáldemokraták „hajlanak a semlegességre” a Szovjetunióval és a szocialista országokkal szembén. Gazdasági kérdésekről szólva a bonni külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy Carter amerikai elnök minden tőle telhetőt meg tesz a dollárárfolyam zuhanásának megállítására és egy reálisabb energiapolitika érvényesítésére. A Közél-Kelet- tel kapcsolatban Genscher elismerte: Carter hallatlan kockázatot vállalt, amikor Camp Davidbe hívta Begin izraeli miniszterelnököt és Szadat egyiptomi elnököt a tárgyalásos rendezés meggyorsítására. Jelezte, hogy az NSZK kormánya — Izraelhez és az arab államokhoz fűződő egyaránt jó kapcsolatait kihasználva — igyekszik hozzájárulni a békés rendezéshez. Kína militarizálódik A moszkvai Pravda csütörtökön „Szemleíró” aláírás, sál cikket közöl Kína fokozódó mllitarizálásáról. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy Kína vezetői igyekeznek gazdasági, tudományos és műszaki kapcsolatokat létesíteni más orszáerősftett rendkívüli OPECtanácskozást szeptember 19- re tűzték ki, nyilvánvaló figyelmeztetés Washington számára: a szaúdi vezetés konkrét eredményeket vár az előtte lezajló amerikai—izraeli-egyiptomi csúcstalálkozótól. Ha a közel-keleti különutas rendezés valamelyest kimozdul a holtpontról, a szaúdiak garantálni fogják a jövőben is, hogy az olaj ára a megállapodáshoz híven legfeljebb öt százalékkal nőjön, ha nem, Rijadnak előbb-utóbb engednie kell az OPEC-többség nyomásának. Vagyis a rendkívüli miniszteri ülés híre inkább kényszerítő eszköz Szaúd- Arábia kezében az Egyesült Államokkal szemben, mintsem egy készpénznek vehető tény. A Kőoljaexportáló Országok Szervezete ugyanis nehéz időket él át, s nem valószínű, hogy még rendezetlen sorokkal a tagállamok a decemberi soros találkozó előtt rászánnák magukat az áremelésre. Időközben ugyanis az OPEC-országok a hatalmas olajkészletek, mesés vagyonszerzési lehetőségek bűvöletében gazdasági erejű, két a tőkés világgazdaság szolgálatába állították. Éberségükre tehát nagy szükség lesz a közeljövőben — akár a feltételezett rendkívüli találkozó színhelyén, a szaúd- arábiai Taifban, akár pedig az év végén Abu Dhadiban, ahol soros miniszteri értekezletüket tartják. , KocsiMargtt gokkal a hadsereg ű]«felszerelése érdekében. Évente az állami költségvetés 40 százalékát fordítják katonai célokra, s ebből több mint 2 milliárd dollárt a nukleáris rakétaerők fejlesztésért. * A Pravda szerint az egyik legdivatosabb érvelés, amely- lyel Nyugaton megpróbálják igazolni a pekingi vezetők követeléseinek jóindulatú fogadtatását, így hangzik: „Kína, amelyet veszély fenyeget a Szovjetunió részéről csupán biztonságát igyekszik garantálni az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak segítségével”. A Pravda rámutat, hogy azok, akik ily módon próbálják igazolni álláspontjukat, tudatosan figyelmen kívül hagyják Peking küL- és belpolitikájának katonai vonatkozásait. Nem veszik észre, hogy ezzel saját nemzeti érdekeiket is komoly következményekkel fenyegető politikai tévedésbe esnek. Az SZKP KB lapja felhívja a figyelmet arra, hogy Kína felfegyverzésének tervei homlokegyenest ellenkeznek a békeszerető országoknak az enyhülés elmélyítését célzó erőfeszítéseivel. E tervek megvalósítása csak azoknak az agresszív erőknek az uszító mesterkedéseit szolgálná, amelyek igyekeznek hozzájárulni Kína katonai potenciájának növeléséhez. A pekingi vezetők cselekedetei azt igazolják, hogy az Egyesült Államokat és a NATO-orszá- gokat Pekingben taktikai szövetségesnek tekintik a Szovjetunió és más szocialista országok, a nemzetközi forradalmi és nemzeti fél- szabadítási mozgalmak elleni harcban. A Szovjetunió — hangoztatja a szemleíró — osztja a békeszerető erők, köztük a Kínával szomszédos országók közvéleményének aggodalmát Pekingnek a fegyverkezési hajszában tanúsított aktivitása miatt. A Szovjetunió a maga részéről erélyesen szembeszáll Kína militarista- expanzionista irányvonalával.
