Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-16 / 192. szám
99 Ma| tóin alt” az raf tan tervek: KUPOLÁK... (Szabó Sándor felv.) 0 siker nem feledteti Hatvant... La Rochelle-ből jöttünk KÖZOKTATÁSUNK továbbfejlesztésének fontos állomása lesz az idei szeptember: megkezdődik az új tan- tervek lépcsőzetes bevezetése az általános és a középfokú iskolákban. Az általános iskola első osztályában valamennyi tantárgyból, a 3., 4. és a 6. osztályban pedig csak néhányból ,,rajtolnak” az új tantervek. A középiskolák közül csak a szakmunkásképzést folytató szak- középiskolákban lesz változás az idén. A pedagógusok felkészülten várják az . új tantervek bevezetését, hiszen az oktatás és nevelés tartalmi megújítását az egész társadalom megkülönböztetett figyelemmel kíséri. Az új tantervekre való áttéréssel nem kisebb munka kezdődik el iskoláinkban, mint a hagyományos műveltségtartalomnak hozzáigazítása a fejlett szocialista társadalom megnőtt követelményeihez, például a tudományos-technikai fejlődés gyorsuló üteméhez. Régebben a tanterv — nálunk, s más országokban Is kizárólag a tanulóifjúságnak átadandó tudományos ismeretek foglalatát jelentette. Tulajdonképpen csupán azt tartalmazta — szigorú előírások formájában , —, hogy a tanárnak mit kell megtanítania szaktárgyának ismeretanyagából, a diáknak pedig ezzel kapcsolatban mi. lyen követelményeket Kell teljesítenie. Ennek a százados igénynek is megfelelnek a mintegy öt esztendei munkával készült új tantervek, természetesen az ismeretek ésszerű megújításával, de igazi jelentőségűk korántsem csak a tananyag felfrissítésében rejlik. A megtanítandó tartalom kiválasztásában és elrendezésében a szocialista nevelés céljainak elérése érdekében — az általános iskola első osztályától kezdve a tanuló személyiségének sokoldalú fejlesztése áll az első helyen. A tanulókat nem elsősorban a tudás tárolására, hanem a megszerzett ismeretek továbbfejlesztésére készteti a terv. Nagyszerű feladat ez, amely nemcsak a tanítási órák ugyancsak megszűkúlt kereteit feszíti szét, hanem előremutat az iskolai nevelőmunka egészének megváltoztatásához is. ÜJ DOKUMENTUMOK — ezt a kifejezést használják a közoktatási szakemberek az eddigi tantervek és nevelési tervek helyébe lépő iskolai ,.szabályzatok” megjelölésére. Találó az elnevezés, mert szeptembertől kezdve valóban egy műfajilag is új dokumentum-együttes lesz iskoláinkban a pedagógiai tevékenység vezérvonala. Alap. elvek a nevelő-oktató munkához; Tan tervek; az A tanórán és az iskolán kívüli nevelés terve — ime, ezek az „együttes” alkotó részei, amelyek nem egymás mellé rendelt iskolai szabálykönyvek, hanem olyan egymásra épülő és egymást átható előírások, amelyek együtt hatá. rozzák meg az iskola nevelőmunkáját. Hosszan sorolhatnánk, hogy mit tartalmaz > a dokumentumcsalád egyik vagy másik tagja, mi a gyökeresen új bennük. Például iskolarendszerünkben még sohasem volt olyan dokumentum, mint az új Alapelvek, amely az iskola teljes tevékenységét koordinálja: megfogalmazza az iskola célját és feladatát, a különböző nevelési tényezők szerepét, a művelődési anyag helyét a nevelési célhoz vezető úton, a tanulók elé állított társadalmi követelményeket, stb. Vagy, hogy a tantervi részből elmaradtak a tanároknak szánt — oly sokszor kifogásolt — szigorú utasítások, ezáltal a tananyag feldolgozásában teljes módszertani szabadságot kapnak a nevelők. Régi óhajuk teljesül ezzel. Látványos változtatások nem lesznek, amelyektől gyereknek vagy tanárnak tartaniuk kellene, Nem borul fel az iskola rendje akkor sem, amikor néhány év múlva minden iskolatípusban áttér, nek az új dokumentumokra. Lesznek viszont új tankönyvek, korszerűsített —, de nem túlméretezett — tananyaggal, amelynek megtanítása a nevelői tevékenység, nek nem rideg végcélja, hanem csupán eszköz a sokoldalú, művelt szocialista személyiség kibontakoztatásá. hoz. Ahogy mindez megvalósul, úgy válik az iskola gyerekeink számára vonzó munkahellyé. Elszakadni a tananyag gépies közvetítésétől, alárendelni ezt a képességfejlesztésnek, a tanítást végül is összetett nevelési folyamatnak tekinteni és így végezni, teljesíteni a megnőtt igényeket — efféle feladatokat ró az új pedagógiai dokumentumok szerinti tanítás a nevelőkre. Nekik maguknak is meg kell újúlniuk a korszerűsítési' folyamatban, hogy készen állhassanak az új ten. nivalók elvégzésére. AZ ÜJ HELYZET ismételten előtérbe állítja a nevelőt mint a köznevelés döntő tényezőjét. Megnyugtató, hogy oktatáspolitikai és szaktárgyi fölkészítésük az új teendőkre — igaz, néhol kisebb- nagyobb zökkenőkkel — megtörtént az elmúlt két évben. Az Oktatási Minisztérium már 1975-ben eléjük tárta a készülő tantervi tervezeteket, a a végleges dokumentumok elkészítésében a szakemberek figyelembe vették az iskolákból érkező észrevételeket. Senkit sem ér tehát igazán váratlanul az új tanterv megjelenése Kedvező jel az is, hogy pedagógusgárdánk anyagi helyzete tavaly szeptember óta sokat javult, s társadalmi presztízsük emelkedésével közérzetük is jobb, mint négy-öt évvel ezelőtt. Társadalmunk nem ok nélkül bízik abban, hogy az új feladatok megoldásához a pedagógusok is bizakodva fognak hozzá. P. Kovács Imre Azt mondják a szülők, de maguk a növendékek is, hogy szerencsés az a gyermek, aki Benkő Zoltán tanár úr „keze alá” került a hatvani állami zeneiskolában. Mert nem csak mestere a zongorának, hanem kiváló pedagógus, aki mindig a maximumot hozza ki tanítványaiból. Matuz Istvánt a Hatvani Kamarazenekar tagjai emlegetik elragadtatással. Országosan rang- első fuvolistának tartják, s s ünnep minden próba, koncert, amelyen akár szólistaként, akár szólamvezetőként dolgozik az együttessel. S gondolom, ha megkérdeznénk a helybéli hangversenyláto- gató közönséget, egyöntetű lenne a vélemény: a múlt koncertévad kiemelkedő attrakciója volt, amikor a Matuz—Benkő kettős bemutatta Prokofjev B-dúr szonátáját, Frank Martin Balladáját, vagy pedig felhangzott a pódiumon Vivaldi G-dúr fuvolaversenye .. ★ Kettőjük nevét, rangját több hanglemez, valamint országszerte tartott koncertek után most nagyszerű nemzetközi siker növeli. A franciaországi La Rochelle- ben megrendezett kamarazenei versenyen Matuz István diadalmaskodott, éspedig Benkő Zoltánnal az oldalán. ' Hogy mivel ugrottak ki a több fordulós fesztiválon? Mindketten Pierre Bulez Szonatináját említik, amelynek technikailag is hallatlanul nehéz fuvolaszólamát bravúros könnyedséggel' játszotta a három városnak is elkötelezett fiatal művész. Három várost említettem. S nincs félreértés. Mert bár Matuz István lakhely szerint pesti illetőségű, ez nem gátolja abban, hogy rendszeresen a Hatvani Kamarazenekarral hangversenyezzék, Debrecenben pedig a zeneművészeti ‘ főiskola fuvola tanszakát vezesse igen szép eredménnyel. Most úgy tűnik, egy negyedik város is „beugrik” a sorba. Ez pedig a belga Brugge lesz, ahová éppen az előbb emlegetett Pierre Bulez hívta meg fél esztendőre a kiváló magyar fuvolistát. ★ — Bulez, aki otthagyta a londoni BBC szimfonikus zenekarát, s egyelőre nem kíván sehol dirigálni, ebben a viszonylag kis belga városban egy stúdiót szervezett állami támogatással. Oda szól a külföldi meghívás! — mondja Matuz István. — Hogy mit fogunk csinálni abban az intézetben? Pierre Bulez zsürielnökként részt vett a La Rochelle-i nemzetközi zenei versenyen, s mielőtt elf gérkeztem volna neki röviden kifejtette elgondolásait, céljait. Szavaiból kiderült, a Bulez-intézet az új zenei formák kísérleti műhelye lesz, s nagy súlyt fektet a különböző hangszerek, művek előadásmódjának korszerűsítésére. Véleményem szerint ez igen izgalmas feladat! Számomra pedig azért nagy megtiszteltetés, mert Magyarországról egyetlen művészként veszek részt a kísérletező munkában... ★ Hadd mondjuk el, hogy a francia földön kivívott elsőség szinte egyik pillanatról a másikra Matuz Istvánt állította a jelenlévő impresszáriók, hangversenyszervezők érdeklődésének középpontjába. Japán és mexikói koncertútra invitálták például. S amikor ellentmondott egyik-másik meghívásnak, mögötte mindig a hazai föld, a család, valamint a Hatvanhoz, Debrecenhez fűződő meleg szeretet, hivatásérzet húzódott meg. Benkő Zoltánnal együtt hazaérkezvén La Rochelle-bői, Világi István hatvani zenekarvezetőtől is rögtön azt tudakolták: mikor lesz az új évad első koncertje, milyen műveket játszik az együttes az elkövetkező esztendőben? Majd nagyon gyors megállapodás született Eszerint a Franciaországban bemutatott versenydarabokat egy csokorban hallhatják nemsokára a hatvaniak. S mind a fuvo- lista, mind a zongorista művésztársa úgy alakítják egyre gazdagabb szezonjukat, hogy közben a Hatvani Kamarazenekar koncertjei se szenvedjenek csorbát. ★ örülünk a hűség eme gesztusának, kívánva jó egészsé. get, további sikereket mindkét művésznek. Ezúttal emberségből „hangversenyez, tek” nagydíjhoz méltóan... Moldvay Győző 1979 május Átadják a Hatvani Galériát Tavaly állást foglalt Hatvan város Tanácsának ülése egy állandó képzőművészeti kiállító épület létesítése mellett, ezzel is elősegítendő azt az ízlést formáló munkát, amelyet immár hetedik esztendeje folytat a Hatvani Galéria. A megyei tanács támogatta az elképzelést, ezért a tavasz folyamán a város illetékes vezetői tárgyalást folytattak Pozsgay Imre kulturális miniszterrel és Boros Sándor miniszterhelyettessel a szükséges anyagi fedezet végett, ugyanakkor a helyi tanács is megfelelő összeget biztosított a létesítmény céljaira. De társadalmi munkával segíteni kívánja a vállalkozást 1 több hatvani üzem, valamint a Damjanich János Szakmunkásképző Intézet. A közelmúltban a városi tanács elnöke megkapta a megyei tanács hivatalom leiratát, amely a kért anyagi támogatást biztosítja, valamint javasolja a Hatvani Galéria önálló művészeti intézményként való működtetését a létesítmény átadása után. Ezt követően még gyorsabban peregtek az események. A Hatvani Építőipari Szövetkezet mérnökcsoportja .társadalmi munkában elvégezte a kisajátított, kétszintes Doktai-ház galéria céljára történő átalakításának 1978. augusztus Ifi., szerda tervezését, készül a költség- vetés, továbbá megállapodás született a kivitelezési munkák 1979. április 30-ig történő befejezésére, a már említett külső szervek, intézmények egyidejű támogatásával. Mind eközben szökéssé vált a jövő esztendővel „munkába álló”, megyénkben elsőként létesülő művészeti intézmény tevékenységének a körvonalazása. A napokban ez is megtörtént! Tçrvek szerint a kétszintes, összesen háromszáz négyzetméter alapte. rületű épület földszinti részén lesznek 1979 májusától az időszakos, hathetenként változó tárlatok. Az emeleti traktuson pedig állandó, egykét éven át nyitva tartó kiállítást helyeznek el, ápolandó a múlt nemes hagyományait, s szolgálva a kortárs művészet legjobbjainak meg. ismertetését. Szabó Iván Munkácsy-díjas, kiváló művész már felajánlotta e célra szobrait. Illetékesek a közelmúltban Gyula város vezetőivel folytattak megbeszélést, amelynek eredményeként lehetővé válik, hogy a város tulajdonában lévő Ko- hán-hagyatékból kerüljön válogatott festményanyag Szabó" Iván szobraihoz. Kohón György Kossuth-díjas festőművész tizenegy éve hunyt el, igen gazdag képanyagöt hagyott Gyula városra, amely múzeumot építtet a festő emlékére. Most ebből a hagyatékból kerül a művész pályáját méltóan reprezentáló összeállítás a Hatvani Galériába. Ralph Wiener: Rendnek kel! lenni! Késő éjjel betértem a pályaudvari borbélyüzletbe. — Rendkívül sajnálom — mosolygott udvariasan a borbély —, de a szabályok értelmében csak azokat a vendégeket szolgálhatom ki, akiknek érvényes vasúti jegyük van. — De most egyetlen vendége sincs — ellenkeztem —, úgyhogy esetleg, most az egyszer kivételesen... A borbély sanda pillantást vetett rám: — Éjszaka van, kérem szépen. Mi szigorúan alkalmazkodunk a szabályokhoz. Rendnek kell lenni! Nálunk csakis utasok ' borotválkozhatnak! Ezzel faképnél hagyott. A pénztárhoz siettem. — Kérek egy menetjegyet! — Hová? — Bárhová. Nekem, egykutya. — Tegye bolonddá a nagynénikéjét — förmedt rám az ifjú pénztárosnő. — Én egyáltalán nem te- szelc bolonddá senkit — válaszoltam nyugodtan. — Adjon jegyet a legközelebbi állomásig. Az éppen megteszi. — Mégis milyen állomásra gondol? — Drága kisasszony, már említettem., hogy akármelyik lehet. A pénzlárosnő ekkor már szemlátomást ideges lett. — De azt mégis tudhatná, hogy hóvá Kíván utazni! — Sehová nem kívánok utazni. Esetem mindjobban felcsigázta az ifjú hölgy figyelmét. — Ha sehová sem kíván utazni, akkor minek kell a vonatjegy? — Mert borotválkozni akarok. Kurta csattanás, a klsab- lak becsapódott. Egy kicsit vártam, aztán finoman megkopogtattam az üveget. — Drága hölgyem — fuvo- láztam, a helyzethez képest nyugodt hangon — legyen szíves, adjon nekem egy menetjegyet. A pénztárosnő úgy pislogott rám, mintha őrült volnék. Aztán valamilyen vaskos könyvben kezdett lapozni. — Értse meg végre: a borbély menetjegyet követel tőlem! — harsogtam a bezárt ablakba. Erre az keskeny résre nyitotta az ablakot: — Mit követel a borbély? — Menet)egyet. Mivel csak érvényes jeggyel rendelkező utasokat borotválhat — ismételtem. Ekkor aztán világosság nyílt az ifjú hölgy elméjében. *— Tessék, itt egy jegy Rebnltz állomásig. Hatvan pfenniget kérek. A menetjeggyel a kezemben visszaballagtam a borbélyhoz. — Itt a jegyem, tessék. Most már szeretnék megborotválkozni. De a fodrász kemény legény volt. — ön eredetileg nem is akart utazni. — Nem számít, itt a Reb- nitzig szóló menetjegyem! Ez sem elég magának? — Roppantul sajnálom — mondta a fodrász és elzárkózva összefonta a karját. — Ha csak. azért vett menetjegyet, . hogy megborotválkozzon — akkor nálam nem fog célt érni. Itt ugyanis kizárólag érvényes jeggyel rendelkező és utazni szándékozó utasok borotválkozhatnak! Erre már a lélegzetem is elakadt. — Bocsánat! — kiáltottam. Azt senki sem tilthatja meg, hogy ha kedvem tartja. el ne menjek abba az átkozott Rebnitzbe. Ebben az esetben pedig én magának utas vagyok! — De hiszen ön sehová sem akar utazni — válaszolt jeges udvariassággal a borbély —, tehát nem utas, még akkor sem, ha menetjegye van. Ezért kénytelen vagyok nyomatékosan felszólítani, hogy azonnal hagyja el a helyiséget! Mi mást tehettem volna — visszaballagtam a pénztárhoz. — Kisasszony — fordultam ismét a pénzt ' os* íhöz — a jegy sem segített. Kérem, * váltsa vissza. — Nem tehetem — tárta szét sajnálkozva karját a pénztárosnő. — Hogyhogy nem teheti? Hiszen én nem utaztam ezzel a jeggyel! — Ha utazás céljából vált menetjegyet és így nem használja fel, akkor visszaadhatnám az árát — magyarázta készséges mosollyal. — Rendnek kell lennie. ön azőnban már az elején közölte, hogy nem szándékozik utazni, ezért nincs joga arra, hogy a menetjegy árát visz- szakapja. Forduljon talán a borbélyhoz, hiszen miatta váltott jegyet... — Megtérítené, kérem szépen, a jegyem árát? — kérdeztem a hajművésztől. — Egy pillanat türelmet, kérem! — felelt a fodrász. Letette az újságot, a telefonhoz ment ‘ és felhívott valakit. — Rendben van — közölte visszatérve —: ön megborotválkozhat. ., — Végre! — kiáltottam kitörő örömmel. — ... de nem itt — fejezi/ be a mondatot a borbély —: hanem ott, Rebnitzbenl Gellert György fordítása < i
