Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-16 / 192. szám

k. H Pótkerék „tovább gurul 99 Beszélgetni jé A közelmúltban hivatalos voltam egy ifjúsági klubb*. Meghívtak, elmentem, mert kíváncsi voltam, mivel töltik szabad idejüket a fiatalok. Valami érdekes programot vár­tam, ismereteket gazdagító előadást, játékos vetélkedőt, táncos klubdélutánt, de csak annyi történt, hogy összejöt­tek vagy húszán, huszonötén, páronként vagy négyesével leültek a kis asztalok köré és beszélgettek. Filmekről, tele­vízióról, fociról, autókról, korábbi közös kirándulások em­lékeit elevenítették fel, vagy éppen újabb közös utazásokat terveztek. Hallgattam őket. Ügy kilenc óra tájban csende­sen elköszöntek egymástól, ki-ki indult hazafelé. A klub­vezető — civilben egyetemi hallgató — derűsen megkér­dezte: nos, hogy tetszett a mi klubdélutánunk? Zavaromban nem tudtam mit mondani. Mondjam azt, hogy nem ezt vártam, ezért igazán kár volt idehívnotok, aztán mégis meggondoltam, nem akartam így viszonozni vendéglátásukat. A klubvezető, mintha csak megsejtette volna dilemmámat, csendesen megjegyezte : — Tudom, nem erre várt, talán szidott is magában, amiért ide fárasztot­tam. Ne higgye, hogy mást terveztünk, s csak azért ma­radt el, mert nem érkezett meg az előadó. Nem, semmi más szándékunk nem volt, csak összejönni és elbeszélgetni. Mindenről, ami éppen az eszünkbe jutott, mindarról, ami éppen foglalkoztatta a gyerekeket. Hetenként egyszer ez a programunk. Beszélgetni jó. Ezt most tanuljuk újra felfe­dezni. Látta csodálkozásomat, s magyarázólag még hozzátet­te: — Két-három évvel ezelőtt a gyerekek többsége begu- bózott otthon, vagy éppen valamelyik havernál jöttek ösz- sze ketten-hárman. Akkor is csak magnóztak tévéztek, le­mezeket hallgatnak. És hallgatnak. Mint akiknek nincs mon­danivalójuk a világ dolgairól. Pedig — magamról tudom — egyikünk sem élt elzárva az élettől, csak éppen — ki tudja, miért — restelltünk beszélni mindarról, ami valamennyi­ünket foglalkoztatott. Az ifjúsági klubok célja, hogy helyesen orientálják a fiatalok tudati fejlődését a társadalom és a kultúra kérdé­seiben: a színvonalas szórakoztatás mellett gondoskodjanak a fiatalok tudásának, ismereteinek bővítéséről, ízlésének formálásáról, a világ dolgairól alkotott látásmódjuk fejlesz­téséről. Programjaik ennek megfelelően sokfélék: helyet kap bennük az ismeretterjesztés, a politikai vita, a vetél­kedő, és a tánc, a közös kirándulás, a színdarabok és a fil­mek együttes megtekintése, a látottak megbeszélése és még sok minden más, ami érdekli, érdekelheti a fiatalokat. A klubok munkáját nemcsak színesíti, hanem gazda­gítja is az a vendégjárás, amely egy-két esztendeje kezdő­dött, s egyre terebélyesedik. Nemcsak a mind_ gyakoribb cserebere-fórumokra gondolok, és a különböző módszer- vásárokra, amelyek résztvevői nemcsak beszámolnak ta­pasztalataikról, hanem ízelítőt adnak programjaikból is. Azokra a csendes vendégeskedésekre, amikor egy-egy klub egy másikat lát vendégül. E találkozókon vendégek és ven­déglátók közös klubesten találkoznak. Közben új tájakat ismernek meg, új embereket, s ami talán a legfőbb, beszél­getnek. Beszélgetnek egymással mindenről, kötetlenül. Mert beszélgetni jó. Prukner Pál A pisztonos bebújik a szín­pad mögé. Magára zárja a kis raktárhelyiség ajtaját, s nekiáll fújni. Gyakorol. így nem zavarja őt senki, s a többiek is nyugodtan tanul­hatják szólamukat. A mag­nót vissza-visszapörgetik: még mindig nem tökéletes, itt kell csiszolni az étieken, itt két felütés van, nem egy, s a basszus csak utána lép be... Az egri Pótkerék együttes új számot tanul. Egy Hea- ven-dalt. Nem éppen a lég­ből, a Művelődési Központ­ból, vagy a nemrégen zajlott kis VIT-ről. A Pótkeréknek azonban nemcsak Egerben vannak hívei, éppúgy örül­nek Pétervásárán, Füzes­abonyban vagy Tarnaszent- mikloson amikor a nyolctagú zenekar Sunshine Band, Ossi-Bissa vagy Baney nótá­kat játszik. Vagy a jól sike­rült saját számaikat: a Föld­höz kötve, a Furcsa álom és az Alkony című szerzemé­nyeket Képünkön a zenekar három tagja az egri Sörkertben (Fotó: Szabó Sándor) könnyebb stílus, de nekik ez fekszik: feszes, kemény rock, fúvósokkal alátámasztva. Nem slágerzene ez, de ha jól művelik, igazán szép lehet. A fiatalok már jól ismerik ezt a muzsikát. A Sörkert­— Mikor alakult az együt­tes, és mik a zenei elképze­léseitek? — kérdeztük a ze­nekarvezetőt, Rózsavölgyi Györgyöt. — 1974-ben kezdtünk el közösen zenélni. A Megyei Művelődési Központ biztosí­tott számunkra próbalehető­séget, s némi felszerelést is. Kis közösségünket fizikailag nehéz összetartani, elsősor­ban a zene az, ami összeköt bennünket. Példaképeink kö­zé tartoznak a fúvósokkal dolgozó nagy rock-együtte­sek. Mint például a Chase, a Blood Swett and Tears, vagy a Chicago. Mindany- nyianknak megvan az OSZK-vizsgája, de amatőrök vagyunk. — Nemrég hoztatok haza egy második díjat a IV. orosházi fesztiválról. Hány zenekar vett ott részt? — Kelet-Magyarország 15 amatőr beat-együttese ver­sengett egymással. A zsűri­ben ott volt Gonda János, valamint Komjáthy György is, aki biztatott minket: foly­tassuk csak ezt a stílust. Szó­ba került egy esetleges rá­diófelvétel is. Az ottani tel­jesítményért kaptuk a meg­hívást a Budai Ifjúsági Parkba, ahol augusztus ve­gan lépünk fel a Mini együt­tessel közösen. — Milyen „felálL—ban” játszotok? — Két piszton, két szaxo­fon, egy szóló- és egy basszusgitár, egy orgona, és egy dob. Így megyünk el az augusztus 11. és 17. között Nyíregyházán szervezett or­szágos rockzenei táborba is, ahová meghívást kaptunk, előadásokon veszünk részt, s természetesen nem lesz hiány muzsikában sem. A Pótkerék együttes to­vábbjutott, így felléphet a győri országos pop-jazz na­pokon is, melyre szeptember 29. és október 1. között kerül sor. Itt az ország 15 legjobb amatőr együttese verseng majd a díjakért, és a kon­certekről a Magyar Rádió felvételt is készít. A Pótkerék tehát tovább gurul. Józsa Péter A filmszínésznő Dús. vöröses hajkoszorú keretezi a szeplős, kemény arcot, a kor formálta, aszimmetriákban bővelkedő divatos fejet, amelyről su­gárzik a jelen minden el­lentmondásossága és öntuda­ta. Tarján Györgyi az elmúlt évben került ki a Színház- és Filmművészeti Főiskolá­ról és friss színészdiplomá­jával a filmgyárhoz szerző­dött. Filmszínésznő lett. Már láthattuk jó néhány magyar filmben, így a Ken­guruban, az Egy erkölcsös Heues megyei diakok traktorgyárban A gyerekek ülnek, cigaret­táznak, a sajtoló-hegesztö- szerelő üzem végtelennek tű­nő épületsorát méregetik. Be­tonra várnak. Fekete munka­ruha, sárga szerelősisak. Mindennapi fiúk, mindenna­pi lányók. Csak a nyelvük más. Magyar épitőláborosok, akik azért utaztak Csebok­száriba, hogy a mi felsőok­tatási intézményeink hallga­tóival vállvetve segítsék a traktorgyár építését. — Ez a harmadik „nyári” brigádom — tréfálkozik Pjotr Klocskov, az 5. számú építővállalat egyik építésve­zetője. — A két másik — a szerelő- és a komplexbrigád — most az üzemegység szel­lőztetését és fűtését biztosító légelzáró akna szerelésén dolgozik. A magyar diákok a padlók betonalapozását vég­zik. A betonréteg vastagsága több mint húsz centiméter, a terület, melyet le kell beto­nozniuk, kb. kétezer négyzet- méter. A föld alatt átjárók­kal együtt egy hónap alatt 685 köbméter betont kell le­rakni. A brigádban tizenkilencen vannak, különböző felsőokta­tási intézmények hallgatói. Zömük az egri tanárképző főiskolán tanul, Többen már nem először utaztak ide a traktorgyár építkezésére. Varga Piroska is itt dolgo­zott az elmúlt nyáron. Elő­ször 1974-ben vett részt fő­iskolai építőtáborban az eg­ri Csebokszári-lakótelep építkezésén. Piroska hol vi­dáman, hol zavartan moso­lyogva meséli: — Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy ismét be­kerültem a Csebokszári ba utazó csoportba. Mindnyá­junknak nagyon tetszik Cse- bokszári, szeretjük az itt élő embereket. Es bár én már befejeztem a főiskolát és ősztől egy falusi iskolában fogok tanítani, nem mondok le arról az álmomról, hogy valamikor — ha másként nem, hát turistaként — újra eljövök a vendégszerető Csu- vasiába. Piroska Recsken született, bányászcsaládban. Így hát a munka — a nem is olyan könnyű betonozás — nem szokatlan a számára. A bri­gádban egyébként mind szor­galmas és munkabíró gyere­kek jöttek össze. Hiesz György, a gyöngyösi főiskola KISZ-titkára. 1971 óta min­den nyáron építőtáborban dolgozik. Tavaly Csebokszá- riban is sok barátot szerzett. A kitűnő focista és kézilab­dázó ezúttal sem unatkozik. A traktorgyáriak táborában, ahol a diákok laknak, min­den este heves futballcsaták zajlanak. A sport és a mun­ka akkor is kapcsolatot te­remt az emberek között, ha nem is nagyon értik egymás nyelvét... Megérkezett a billenő te­herautó, és a gyerekek elek­tromos vibrátorral egyenget­ni kezdik a betont. Nemrég versenyszerződést kötöttek egyetemünk „Álmodozók" nevű brigádjával, természe­tes tehát, hogy nein akarják feladni pozicióikat. „Mennyi­ség és minőség!" — ez a jel­szavuk. Vendégeink szabad idejének minél tartalmasabb eltöltése céljából — amint Anatolij Dmitrijev, a Csu- vas Állami Egyetem tanára és Vlagyimir Kudrjasov, a csuvas pedagógiai főiskola hallgatója elmondja — a két felsőoktatási intézmény Komszomol-bizottsága nagy­szabású programot állított össze, amelyben csebokszári múzeumlátogatások, színhá­zi előadások, barátsági es­teic, sorseli és uljanovszki ki­rándulások szerepelnek. J. Konsztantyinov (A Szovjetszkaja Csuvasiáhól ford.: Zahemszky László) éjszakában és több televíziós játékban is. Vannak, akik színpadról ismerik, mert ősz óta a Madách Kamaraszín­házban a Vászja Zselezno- váb-n játszik. — A státuszom teljesen új ebben a szakmában — mondja Tarján Györgyi. — Amikor felajánlották ezt a lehetőséget, tudtam, hogy . nehéz választás elé kerülök, mert nagyon szeretem a színházat. Ezért is vettem át tavaly ősszel Ljudmilla szerepét Kiss Maritól, a Ma­dách Kamaraszínházban. Kaptam szerződésajánlato­kat több vidéki színháztól, Pécsről és Miskolcról is. A prózai színház mindig na­gyon vonzott. Mégis ùgÿ döntöttem, hogy a filmgyár ajánlatát fogadom el. — Milyen pályára készült? Ügy hallottam, énekelt is. — Táncdalénekesnö akar­tam lenni. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközép- iskola dzsessz tanszakára jártam, de többen rábeszél­tek, hogy menjek színpad­ra. Eleinte képtelen voltam elképzelni, hogy színésznő lehet belőlem. Szerencsére azonban mindig tartogatok meglepetéseket magamnak. — Sima pályán jutott el idáig? — Voltak kitérőim. Érett­ségi után gyógyszertárban dolgoztam egy ideig, mert nem szeretem az íróasztali munkát. Inkább az olyasfaj­ta feladatok izgatnak, ahol rögtön láthatom az ered­ményt. Türelmes természet vagyok és ha hiszek vala­miben, akkor szívósan ki­tartok. — A Gyermekszínházban már jól ismerték a budapes­ti gyerekek. — Főiskolás éveimben rendszeresen játszottam a Gyermekszínházban. Majd­nem mindennap felléptem. A legutolsó főszerepem a Bátyám és a klarinétban a copfos Zsenyka volt. — A dzsessz, a zene és az éneklés? — Az idővel most már ál­landóan hadilábon állok. De a zenéről eszem ágában sincs lemondani. Az embe­rekre az jellemző, hogy van, amit szeretnek csinálni és van, amire csupán kényszer­ből fanyalodnak. Én a klasz- szikus zenét roppant szere­tem hallgatni, de énekelni inkább már a swinget, vagy a rockot szoktam. Nem mondok le az éneklésről. Tavaly felléptem a varsói dzsessz-találkozón is. Zenés, drámai szerepeket szeretnék majd később játszani. — Mennyire ismeri ön­magát? — Szélsőséges természet vagyok. Nagyon gyorsan be­zárulok. Megesik, hogy fá­radt vagyok és napokig egy szót sem szólok. Szeretek egyedül maradni és álmo­dozni. Családcentrikus va­gyok, ettől a művészpálya sem téríthet el. Arra törek­szem, hogy minél jobbá te­gyem a mindennapokat. Be­vallom, nagyon szeretek nő lenni. Ha hibázom, igyek­szem levonni a tanulságo­kat. Ami mégis megtörtént, azt már nem -bánom meg. így minden részemmé vá­lik, ami már valóság. Arra törekszem, hogy minden helyzetben megőrizzem egyé­niségemet, önmagamat. — És a színészi pálya? Hol tart ma? — Szeretem azt, amit most csinálok. Sok lehetőséget kaptam. Hogy tehetséges vagyok-e, az majd kiderül. — Filmszínésznő lett, de nem mondott le a színház­ról. Bármikor szívesen vállal­kozom egy-egy darabszer­ződésre. Csak hívjanak. Vi­dékre is elmegyek. Prózai színész vagy filmszínész? Számomra mindegy, nem választom szét ezeket a pá­lyákat. Egybetartoznak. Csak nemrég hagytam ott a főis­kolát, még előttem a pálya SMM MŰSOROK: RADIO KOSSUTH 8.40 Beszélni nehéz. 8.52 Magyar előadóművészek feiveíeleiből. 10.05 Ballagó idő. 10.25 Válaszolunk hall­gatóinknak. 10.40 Zenékari muzsika. 12.35 Tánczenei koktél. 13.20 Katkó István: Háziőrizet. 13.30 Népi zene. 14.01 Csalánruha. 15.10 Szimfonikus zene. 16.10 Egy szigetközi nótafa: Bán Pálné. 16.22 Szvjatoszlav Richter zongorázik. 17.07 Az értékelemzés jutalma és büntetése. 17.32 Népi zene. 18.01 Oj felvételeinkből. 18.30 Esti magazin. 19.15 Gondolat. 20.25 Fritz Kreis­ler hegedül. 20.41 Kis ma­gyar néprajz. 20.46 Beetho­ven: Fidelio (opera). 33.13 Bach-átiratok. y PETŐFI 8.33 Egy óra dzsessz. 9.33 Harminc perc alatt a Föld körül. 10.03 Zenés műsor üdülőknek. 11.33 A Szabó család. Ï2.00 Operettegyüt. tesek 12.33 Kórusok, hang­szerszólók. 13.30 Zöngészde. 14.00 Kettőtől ötig. 17.00 Belépés nemcsak tornacipő­ben. 18.00 Egyszerű, de nagyszerű. 18.10 Dankó- és Szentirmay-nóták. 18.45 Kalmár Magda hegedül. 19.30 Nyolc rádió nyolc dala. 20.00 Népzenekedve­lőknek. 20.33 Kíváncsiak klubja. 21.25 Beszámoló az 1978, évi pozsonyi Lyra dalfesztiválról. 22.00 A Magyar Rádió és Televízió esztrádzenekara játszik. 23.00 Zenés játékokból. SZOLNOK 17.00-től 18.30—ig. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — Gyári belépő a Borsodná- dasdi Lemezgyárban. Ri­porter: Sütő Enikő — Vi­rágénekek és hangszerszó­lók — Tíz perc mezőgaz­daság. (Az ország legésza­kibb szántóföldjein — Az aratás befejező szakaszá­ban. Riporter: Bqrsodi Gyula) — Slágerpanopti­kum — 18.00 Észak-magyar­országi krónika (Ülésezett az SZMT elnöksége — Be­fejeződött a gépi fejők me­gyei versenye) — Szűcs Ju­dit énekel — Hírek, lapeló- zetes. TQ 9.00 Tévétorna. 9.05 Érde­kes állatkertek. 9.30 Papír, sárkány. 10.10 Gazdag em­ber — szegény ember. 10.55 Most mutasd meg! 16.40 Tízmillió négyzetkilométer. 16.55 Kedves együttlakók (tévéfilmsorozat). 18.05 Kockázat. 18.35 Egészségün­kért. 18.45 Szépen, jól ma­gyarul. 19.25 Tévétorna. 19.30 Tv-hiradó. 20.00 Föl­di szerelem (szovjet film). 21.30 Férfiélet (dók.-film). 22.15 Tv-híradó 3. 22.25 A bosszú (tévéfilm). 2. MŰSOR 18.35 „Nas ekram — Unser Bildschirm” (A mi képer­nyőnk). 1930 Tv-híradó. 20.00 Mozart: A-dúr zongo. raverseny. 20.30 Szemle. 21.30 Tv-híradó 2. 21.50 A banditák erkölcse (NDK film). Szémann Béla 1378. augusztus 16., szerda 'l

Next

/
Thumbnails
Contents