Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-16 / 192. szám

Az eíevesi fag fája AHOL A POLITIKA SZÍ. LAKD, ott az intézmények is szilárdak, s a jogalkotás ked­vező körülmények közt fo­lyik. Ezt az összefüggést lát­juk - megnyilvánulni nap­jainkban abban a korszerű­sítő, jogfejlesztő alkotói kedvben, amelyet főleg a nagy társadalmi kérdések jogi megoldását segítő tör­vényelőkészítő és törvényho­zó munkában figyelhetünk meg. E pillanatban például na új BTK tervezetének tár­sadalmi vitájá folyik. Ha van jelentése József Attila „eleven jog fája” kifejezésé­nek, úgy ez a jelentés ma valósul meg igazán: az „ele­ven jog fája” nem más, mint a nép, a társadalom, amely magának és magáért szerzi a jogokat. Akarata, közerköl­csi normái, érdekei, igazság­érzete kell, hogy visszatükrö­ződjön abban, ami később mint „államrezon”, mint az állam törvénytárába és jogszabály-gyűjteményei­be beiktatott paragrafus tár­sadalmunkban szabályozó erővé válik. A jogalkotás tár­sadalmi szélesítése, a népnek, a társadalomnak mint jogal­kotó és jogfejlesztő erőnek működtetése éppen úgy fényt vet a szocializmus demokra­tikus lehetőségeire, mint például a társadalom és a gazdaság tervszerű fejleszté­sének ténye. Ez a folyamat azonban nem egyszerű és nem men­tes ellentmondásoktól sem. A töivények, különösen a nagy társadalmi horderejű törvények korszerűsítése vagy újak megalkotása fo­lyamán még jobban vannak intézményes biztosítékok ar­ra, hogy azok körültekin­tőek, sokoldalúak — s ami nem lényegtelen — végre­hajthatók legyenek.7 A jog­szabályalkotás soklépcsős rendszerében azonban már különböző feszültségek mun­kálnak. A jogszabályok olyan hálót alkotnak, amelyeken nemcsak az akadhat fenn, ami közellenes és ellentétben van törvé­nyeink szellemével, hanem az is, ami megegyezik vele, de nem egyezik meg más, az­zal kellően össze nem han­golt jogszabállyal. S megfor­dítva is: átcsúszhat szemein nemcsak a helyes, a közérde­ket és a társadalmi igazsá­got szolgáló, hanem a vele ellentétes is, ha nem a jog, hanem a jogászkodás kere­Befejezés előtt a. .............. m egyénkben Lényegében a múlt hét végén már befejeződött az aratás Heves megyében, de ez még nem jelenti azt, hogy a nagy nyári munkával tel­jes egészében végeztek. Igaz, a földeken már javában szántanak, de a magtárak­ban, az átvevőtelepeken azonban most is a gabona­átvétel a legfontosabb fel­adat. Nincs megállás, sietnek, hogy mielőbb végezzenek ezzel is. A Heves megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat telepein eddig több mint 12 ezer vagon ét­kezési és 8 ezer. vagon ta­karmánybúzát vettek át. Jó ütemben halad az őszi árpa és a söráfpa feldolgozása is. Amint Fodor Sándor keres­kedelmi igazgatóhelyettes­től, értesültünk, még 15 ezer mázsa búza átvételére szá­mítanak, melyet, augusztus 25-re befejeznek. A vállalatnál augusztus végéig 15 ezer vagon gabo­na felvásárlását tervezik, 'amely meghaladia az 1974- es eredményeket, amikor minden idők legtöbb búza- mennyiségét:' 14 700 vagont vásároltak fel a megye gaz­daságaitól. A szakemberek elégedettek a gabona minő­ségével és augusztus eleje óta új búzából őrölnek lisz­tet megyénk malmaiban. A kenyeret azonban még úgynevezett vegyes lisztből: ói és tavalyi liszt keveréké­ből sütik. Augusztus végétől azonban teljes egészében új lisztből sütnek már kenye­ret Heves megyében is. kedik felül. Vagyis nagyon sok függ értelmezőitől, vég­rehajtóitól, ismerőitől. S bi­zony, hány és hány esetben lehetséges, hogy végrehajt­ják ugyan a jogszabály .betű­jét egy munkajogi, kereske­delmi, vállalati, vagy ingat­lanügy! jogvitában, de nem annak szellemét. S még csak nem is mindig az elfogultság, egyoldalú ér­dek győzelmeképpen, hanem egyszerűen azért, mert igaz­gatási és jogi apparátusaink még mindig mértéktelenül túl vannak terhelve, s még mindig felettébb bonyolult, nehézkes az ügymenet, akkor is — vagy éppen akkor — ha szabályosan eleget akar­nak tenni valamennyi for­mai előírásnak. Nem olyan régen éppen egyik megye földhivatalai­nak tevékenységét összefog­laló jelentését böngészve ta­lálkoztam egy elgondolkozta­tó számmal: évenként hat­vanezer határozatai döntést kell a megye területén mű­ködő földhivataloknak meg­hozniuk. Például csak olyan apróság miatt is, hogy tízez­rével kellett egyszeri tér­képszerkesztési hozzájárulá­si határozatot kibocsátani. EZEK NEM ÜJ FELISME­RÉSEK, ég a tanácsi appa­rátusok például úgy véde­keznek ellene, hogy újrasza­bályozzák és radikálian csök­kentik a saját hatáskörükbe tartozó adatszolgáltatási kö­telezettséget. Egyszerűsítési eljárásokat vezetnek be a jogalkalmazásban, ahol ezt a törvényes előírások lehető­vé teszik. Az bizonyos, hogy ezen a téren még rengeteg tartalék van feltáratlanul, s csupán a mennyiségi halmaz csökkenése is javára válik a gyorsabb, hatékonyabb és humánus döntéseknek. De a legkorszerűbb és legracioná­lisabb ügymenet és ügyinté­zés is kevés, ha nincs leg­alább ilyen változás a men­talitásban, a jogszolgáltatók és jogalkalmazók szemléleté­ben — szocialista értelem­ben. Beszéljünk őszintén. A fia­tal igazgatási vagy gazdasá­gi jogi szakemberek, néha túlságosan is könnyen és ha­mar elvesztik azt az eleven, humánus, lényegre törő jog­érzéküket, amelyet maguk­kal hoznak. Nemcsak azt a kellő rutint, gyakorlatot szer­zik meg, amely elengedhetet­len a gyors és határozott munkához, de olykor megle­pően hamar átveszik sokan a legrágósabb, legnyakateker- tebb hivatali stílust, azt, ami még bőven található a hiva­talokban. Könnyedén tapad a jogászkodó .mentalitás, a paragrafusok horgaiba akasz- kodó, az eleven ügytől eltá­volodó szemlélet is, amely bürokratává formálja a teg­nap még eleven, természetes gondolkozású embert. Már­pedig csak ez utóbbi típus az eleven gondolkodású az, aki megérti és átérzi, hogy a papír csak akkor ér vala­mit, ha mögötte nem vész el a szemhatárról az ember és az ügy, a szocialista jog tar­talma. Könnyen tapad e mentalitás, azért is, mert szinte minden jogalkalmazó intézményünk roppant szorí­tásban van a rázúduló fel­adatoktól. S könnyen azért is, mert látszólag az haté­kony, aki hivatala, vállalata, intézménye sokszor szűkén vett érdekei szemszögéből viszi dűlőre az ügyet, s nem annak a jogelvnek és jog­szellemnek a győzelmekép­pen, amelynek a szocialista társadalom a forrása. S ter­mészetesen nemcsak fiata­lokról van szó. RÓLUK CSAK AZÉRT KELL külön említést tenni, mert ők azok, akik ebben a folyamatban a jövőt is kép­viselik, s amit ma az egysze­rűbb, hatékonyabb, humánu­sabb szocialista államról ál­modunk, tervezünk, aka­runk, jórészben nekik kell megvalósítaniuk. Hiszen nemde ők az eleven jog fá­jának friss hajtásai? Rózsa László jániiz- tonság— környezet- védelem A Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézetben a gép­járművek biztonságával, energia, felhasz­nálásával és környezet­szennye­zésével kapcsolatos kutatásokat végez ötszáz szakember. (MTI fotó — Bisztray Károly felv. — KS) Lakáskarbantartó góbin ^zol§g@iii£Bt€i muiielipfleflc A lakosságnak nyújtandó szolgáltatásokra ösztönöz a pénzügy- és munkaügyi mi­niszter most megjelent ren­deleté, amely lehetővé teszi a vállalatok és szövetkeze­tek számára, hogy egy-két személyes javító-szolgáltató részlegük (ruha-, eipőkészí- tés és -javítás, elektromos készülékek javítása, faipari javítások, lakáskarbantartás, fodrászat stb.) úgynevezett átalányelszámolásos, vagyis gebines rendszerben működ­jenek. Olyan pénzügyi és el­számolási rendszert vezet­nek be részükre, hogy a vállalatnak és a szövetke­zetnek kifizetődő legyen el­látatlan területeken, első­sorban községekben a la­kosság részére dolgozó ki­sebb műhelyek fenntartása. Mivel a részleg létrehozá­sához a tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének előzetes vélemé­nye is kell, feltételezhető, hogy valóban az ellátatlan területeken szerveznek majd ilyen műhelyeket* ' Az átalányelszámolásos rendszer az ipari szövetke­zeteknél már a 60-as évek elején kialakult, az orszá­gos jogi rendezés hiányá­ban azonban sok volt a vita. Az új jogszabály most va­lamennyi fontos kérdést rendez, s arra ösztönöz, hogy az átalányelszámolás valóban a lakosság igényei­nek jobb kielégítésére ösz­tönözzön és azt ne jogtalan haszonszerzésre használják fel. Az ilyen részlegekben az állami vállalat, vagy szövet­kezet kellően szakképzett alkalmazottja, tagja dolgoz­hat, akivel a vállalat vagy szövetkezet külön megálla­podik a munkavégzés és az elszámolás feltételeiről. A dolgozó átalányösszeg­gel járul hozzá a vállalati költségekhez és a vállalati nyereséghez. Bevételének többi részét saját munkabérére, anyag- vásárlásra és egyéb költsé­gek fizetésére használja fel. A nyitva tartási időt a la­kosság igényeinek megfele­lően kell megállapítani. Vallattak a ayomezét Aki az íróasztal innenső oldalán ül, nagyon jól tud­ja, hogy mivel gyanúsítják. Ehhez mér­ten igyekszik védekezni, elhárítani a nyomozó célra­törő kérdéseit, menteni, ami menthető. Még akkor is, ha az illető alaposan gyanúsítható valamely tett el­követésével. Így aztán nem csoda, hogy váratlan helyzetbe kerül a nyomozó, amikor őt kérdezik (ezt eddig csak a főnökeitől, meg esetleg a feleségétől szokhatta meg), s képtelen kivédeni az újságíró kér­déseit. Dr. Üsztöke László rendőr százados, bűnügyi fővizsgáló „alaposan gyanúsítható”, hogy jól végzi munkáját, mely ténynek a bűncselekmények elköve­tői nem is olyan nagyon örülnek... Az indulás körülményei a sporttal állnak összefüggés­ben, amikor 17 esztendeje át­igazolta az akkori Egri Dó­zsa Üsztöke Lászlót a Hat­vani Kinizsitől. A focisták­ról elterjedt hajdani véleke­désektől eltérően a tanulás, az önképzés iránti igény volt, s az ma is a legjellemzőbb rá. Felvételt nyert az egri tanárképző főiskola magyar —történelem—testnevelés szakára. A négy esztendő megoszlott tehát a tanulás és a sport között. — 1964-ben kerültem a rendőrség állományába. Köz­ben megnősültem. megsze­reztem a tanári diplomát, s úgy éreztem, elég volt a labdarúgásból. 1987 tavaszán — amikor felkerültünk az NB I-be —- abba is hagy­tam. A jövőre gondolva in­kább a rendőri hivatás gya­korlása mellett döntöttem, s a mai napig sem bániam meg. — Az igazolványban pon­tosan ez áll: dr. Üsztöke László. — Hát igen, feletteseim úgy döntöttek, hogy végez­zem el a .jogi egyetemet. Pa­rancsként hangzik, de ked­vem is volt hozzá és — si­került. — Közben azért egy s más történt... — Természetesen meg kel­lett tanulnom a szakmát, legalábbis as alaoiait. à vizsgálati osztályra kerültem, ahol a kiemelten fontos bűn- cselekmények ismértté vált tetteseivel, illetve a bűnese­tek vizsgálatával foglalko­zunk, szorosan együttmű­ködve az ügyészséggel, más osztályokkal, s természete­sen az ügyvédekkel is. De visszatérve: nem is olyan könnyű elsajátítani ezt a szakmát, megtanulni min­dent, ami az alapos, és ter­mészetesen a törvényes ke­retek között hatásos munká­hoz szükséges. Háromhetes nyomozó voltam, amikor le­tartóztattam egy férfit erő­szakos nemi közösülés ala­pos gyanújával. Nem is lett volna baj, hiszen az illető beismerte a bűncselekményt („szép” büntetést is .kapott), ám én elfelejtettem, hogy a letartóztatáshoz ügyészi jó­váhagyás is kell. Formai hi­ba, de — hiba. Tanultam belőle. Képtelenség elkerülni azt a kérdést, amikor nyomozó­val „polgári beszélgetést” folytat az ember, hogy volt-e már izgalmas, veszélyes ese­te. Elnéző mosoly vezeti be a választ: — Minden ügy izgalmas, mert nincs két egyforma bűncselekmény. Az elköve­tők ujja sem egyforma... Ami az izgalmat illeti? A feszültség mindig bennünk van, amíg a meggyőző bizo- B^ítékok aesn állnak rendel­kezésre, amíg nyugodt lelki­ismerettel át nem adhatjuk az aktát vádemelési javas­lattal az ügyészségnek. A nyomozati adatok között ter­mészetesen olyanok is szere­pelnek, amelyek az enyhítő körülményekre utalnak. Em­lékszem, egyszer azt a fel­adatot kaptam, hogy egy il­letőt — rablás gyanúja miatt előállítsak. Valahol kint la­kott a szőlők között egy kunyhóban. Mindenesetre vittem magammal fegyvert, s első pillanatban úgy lát­tam, hogy jól tettem... A kunyhó nyitott ajtaján ugyanis megpillantottam em­beremet, ahogy ott ül egy ládán, tekintélyes méretű késsel hurkát eszik, mellet­te balta, csákány ... Közöl­tem vele, hogy elő kell állít­tatnom, ezért és ezért. Szó nélkül követett, s bár egyik kezemmel a pisztoly meg­nyugtató domborulatait si­mogattam, bizony egy kissé féltem. Akkor ütött ki aztán a verejték, amikor később megnéztem a fegyvert, s ki­derült, elfelejtettem meg­tölteni ... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az emlí­tett rablást nem az én em­berem követte el, hamaro­san előkerült az igazi tettes. — Az első önálló ügy... ? — A kérdés- így jó, mert eleinte tapasztalt nyomozók segítségével, irányításával dolgoztam. Ök ösztönöztek, biztattak, láttak el jó taná­csokkal, instrukciókkal. A dá­tumra pontosan emlékszem: 1965. június 30-án kaptam az első önálló feladatot. Az egyik egri pincében holtan találtak egy idős embert. Megállapították, hogy bűn- cselekmény áldozata lett. Az ismerősök, pinceszomszédok tudták, hogy kik járnak az öreghez, s így egyre szűkült a kör. A közeli benzinkutas említette, hogy aznap este egy félmeztelen fiatalembert látott sietni a Lenin út felé, szerinte vérfoltos volt az il­lető. Elég használható sze­mélyleírást adott róla. amely­ről rá lehetett ismerni az áldozat egyik gyakori láto­gatójára a sok közül. Más­nap reggel már el is fogtuk, s ő beismerte a bűncselek­ményt. — Felfigyeltem a többes számra!... — A regények romantikus nyomozójával ellentétben, nálunk kollektív nyomozás folyik. Az, hogy „önálló ügy”, csak a felelősséget emeli ki a nyomozás vezetésében. Ezt a munkát a bűnüldözés széles skálája segíti a technikától a lakosság segítéséig. Egy­más között is mindig kon­zultálunk. A vizsgálati osz­tályon nagyszerű a kollektí­va szakmai és emberi szem­pontból egyaránt. Aztán hoz­záteszem még, hogy a sike­res munkához a nyugodt, megértő családi légkör is szükséges. Ezt megtaláltam, bár a feleségem eleinte nem túlságosan lelkesedett a vá­lasztásomért, hiszen a sza­bad idő, de néha a szabad­ság zavartalansága is kétsé­ges. Ez a szakma jellegével jár, mert nincsenek halaszt­hatatlan ügyek. Az eltelt 14 esztendő nem fukarkodott az erednie»,) es­(Fotó: Szabó Sándor) séget bizonyító anyagi és er­kölcsi elismerésekben. Meg­tudtuk, hogy dr. Üsztöke László többek között birto­kosa a Közbiztonsági Érdem- ■ érem ezüst és arany fokoza- * tának is. — Szokásos kérdés, de el­kerülhetetlen: nem kiábrán­dító mindig a bűnözőkkel foglalkozni? — Ez így nem pontos meg­határozás. Mi nem az elkö­vetőt, a bűnözőt üldözzük, hanem a hibákat, a bűnt, a bűncselekményt. Ezek ellen harcolunk, ez a hivatásunk. A büntetés kiszabásakor az elkövetők személyiségét is vizsgálják. Természetes hát, hogy a magunk részéről nem­csak a terhelő bizonyítéko­kat, hanem az enyhítő kö­rülményeket is felderítjük. S hogy megelőzzem a követ­kező kérdést! nem félek at­tól, hogy beláhátó időn be­lül állás nélkül maradunk mi, rendőrök. Ránk akkor is szükség van, ha éppen nincs bűncselekmény, hiszen elsőrendű feladatunk éppen — a megelőzés. Kátai Gábor iNëpûisëaÆ^ 1978. augusztus 16., szerda, i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents