Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-16 / 192. szám
Kedd est' külpolitikai kommentárunk: üyári találkozók A VILÁG VALAMENNYI nagy hírügynöksége jelentette: Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke a Krím- félszigeten találkozott Todor Zsivkovval, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnökével. Ilyenkor, a nyári hónapokban megszokottá váltak ezek a festői Krímből keltezett hírek, az európai szocialista országok vezető politikusai rendszeres nyári vendégei az SZKP főtitkárának. A világsajtó mégsem úgy kezeli ezeket a jelentéseket, mint egyszerű protokolláris közleményeket. Régen hamisaknak bizonyultak azok a közhelyek, amelyek szerint „a nyár a nagypolitikában is nyár”, vagyis, hogy a perzselő napfény mintegy elapasztja a nemzetközi politikai tevékenység sodrát is. Minden, az események iránt valamennyire is érdeklődő ember tudja ma már — hiszen elég belepillantania a lapokba, rádiót hallgatnia, vagy a televízió képernyőjére tekintenie, hogy manapság nincs politikai uborkaszezon, hogy Európa és a világ nagy mozgásfolyamatai — természetesen — nem vesznek ki „nyári szabadságot”. A szocialista országok mindig is nyíltan vallották, hogy a bonyolult, naponta változó helyzetben milyen fontosnak tartják a legmagasabb szinten tartott rendszeres konzultációkat. Enélkül ma már nehezen lenne elképzelhető valóban gyorsan reagáló, valamennyi fejleményt figyelembe vevő és integráló, egyeztetett szocialista külpolitika. NEM VÉLETLEN, hogy a Nyugat fővárosaiban is intenzív érdeklődéssel kísérik a Krím-félszigetről érkező híreket. A Fekete-tenger partján kiadott közlemények számukra is égetően aktuális üzenetet tartalmaznak. Hiszen ezek a dokumentumok nemcsak kétoldalú vonatkozásokat, hanem egyetemes jelentőségű nemzetközi kérdéseket is érintenek. A mostani közleményben például figyelmet kelt Brezsnyevnek és Zsivkovnak az a közös megállapítása, amely szerint — nyilvánvalóan a most megkötött japán—kínai szerződésre is utalva — „Kína hegemonisztikus irányvonala mélységesen ellentétes a béke és a szocializmus érdekeivel”. VÉGÜL, de távolról sem utolsósorban, messze hangzik a Krím-félszigetről kiadott közleménynek az a megállapítása, hogy az ott tárgyaló felek kitartanak az enyhülés politikája mellett, támogatják a Helsinkiben aláírt záróokmány elveit. Olyan időpontban, amikor — 'sajnos — Nyugatról, elsősorban Washingtonból ezzel szögesen ellentétes hírek érkeznek, megnyugvás és remény forrása a közleményből kiolvasható jótékony folyamatosság. Harmat Endre Irán ísjüöiés el’eni vilíEki&leieicia (Folytatás az 1. oldalról) fajüldözés és az apartheid felszámolására vonatkozó ENSZ-határozatok maradéktalan megvalósításáért” — hangzott az Elnöki Tanács elnökének üzenete. A konferencián a magyar küldöttség hangsúlyozottabb szerephez jutott azáltal, hogy a tíz alelnök közé választották Magyarországot. A keddi plenáris ülés első felszólalói közé tartozott Lázár Mojszov, az ENSZ- közgyűlés elnöke, A. M. Bow, az UNESCO főigazgatója, majd sorrendben következett Sri Lanka, India, Norvégia, Jamaica képviselője. A Közös Piac „kilen- ceinek” nevében mondott beszédet Per Fischer (NSZK). A délutáni ülésen mondta el nagy érdeklődéssel várt beszédét A. Dzsaszohov, a szovjet küldöttség vezetője. Beszédét Leonyid Brezsnyevnek a konferenciához intézett üzenetére alaoozva rámutatott, hogy a Szovjetunió a maga részéről teljességében megoldotta az emberek közti egyenlőséget és következetesen küzd a fajgyűlölet és a faji diszkrimináció minden formája ellen. Az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom részt vesz ebben a harcban és bizonyos eredményeket máris elért A fajgyűlölet azonban a világ egyes helyein oly erőssé vált, veszélyezteti a békét és a biztonságot. Á dél-afrikai rezsim csak úgy tud fennmaradni, hogy az imperializmusra támaszkodik! A Szovjetunió határozott álláspontja a fennálló főbb kérdésekben az, hogy Zimbabwében a fehér telepesek adják át a hatalmat a hazafias erőknek, Namíbiából vonják ki a délafrikai csapatokat és adják át a hatalmat a SWAPO- nak és az apartheid politikát számolják fel Pretoriában. Ugyanakkor a Szovjetunió elítéli a Palesztinái arab népnek az elnyomását az izraeliek által. Komoly gondot okoz nemzetközi vonatkozásban a faji elnyomás a többi közt az USA-ban is, ahol mások elnyomásáról beszélnek, de otthon az elnyomás politikáját folytatták — mondta a szovjet küldöttség vezetője. (MTI) Begin bejelentése Izrael kedvező lélektani légkört akar Tel Aviv, Washington Menahem Begin izraeli miniszterelnök kedden bejelentette, kormánya egyelőre elállt attól a tervétől, hogy öt további félkatonai települést létesítsen a Jordán-folyó megszállt nyugati partján. A döntést képmutatóan azzal indokolta, hogy Izrael „kedvező lélektani légkört” igyekszik teremteni a Camp Da- vid-i hármas csúcstalálkozón. Begin a parlament külügyi és hadügyi bizottságának keddi ülése után, a rádiónak adott nyilatkozatában azzal mentegetőzött, hogy az újabb Szadat zászlóbontása Szaftot egyiptomi elnök hivatalosan íg megadta a jelet az általa alapított politikai párt, a nemzeti demokrata párt tevékenységének a beindításához. Szadat Alexandriában az ideiglenes pártvezetőség előtt mondott beszédet. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) A zavargások hátterében Az utóbbi hónapokban szinte nem múlik el hét, hogy a nemzetközi hírügynökségek ne jelentenének összetűzéseket Iránból. A tüntetések, kisebb-nagyobb hulláma kiterjedt az ország nagyvárosaira. A rendszer ellenzőinek tábora rendkívül széles: az egyházi vezetők befolyása alatt levő városi kispolgárok, baloldali diákok, értelmiségiek egyaránt fellépnek a teheráni kormányzat ellen. ELŐTÉRBEN A SIITÄK Az egyes tüntetések okát utólag nehéz kideríteni. Az mindenesetre tény, hogy Iránban, ahol az iszlám siita ága az uralkodó felekezet, a vallási vezetőknek lényegesen nagyobb befolyásuk van az emberek életére, tevékenységére, mint a muzulmán világ más Országaiban. A siita vezetők a korábbi években már többször az utcára vitték híveiket, amikor kifejezésre akarták juttatni szembenállásukat a sah reformjaival. Ismeretes, hogy Irán császára, Reza Pahlavi sah, az utóbbi tizenöt évben nagyszabású korszerűsí- léseket hajtott végre. Országának növekvő olajjövedelmeit arra használta fel, hogy az i% százados feudális struktúrákat megtörje. Földhöz juttatták a parasztok nagy részét, s a földbirtokofàtfêwsw, 1978. augusztus 16., szerda sokat arra késztették, hogy a földjeikért kapott összegeket az iparba fektessék. Kiterjesztették a választójogot a nőkre is, s igyekeztek minden tekintetben modern tőkés állammá változtatni Iránt. A nagyszabású reformok gazdasági alapja az olaj. A sah és kormánya, számítva a kőolaj források kiapadására, az országot fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari hatalommá kívánta változtatni. A fejlődés azonban nem ment és megy simán. Többek között a szak- emberhiány miatt. Igaz, Iránban az utóbbi két évtizedben jelentős erőfeszítéseket tettek az írni-olvasni tudás elterjesztéséért, s megsokszorozódott a főiskolai hallgatók száma. A diákság körében azonban csakúgy, mint az erősödő munkásosztály soraiban, egyre többen vannak, akik kiállnak az ország valódi társadalmi haladásáért. TILOS A MARXIZMUS Korábban a sah kormánya a haladó gondolatokat egész egyszerűen törvényen kívül helyezte, a marxizmust „betiltotta”, s a kommunista párthoz tartozókat szigorú börtönbüntetéssel, sőt halállal sújtják. (Ennek ellenére az iráni kommunisták pártja, a marxista—leninista Tudeh Párt (Néppárt) a szigorú illegalitásban tovább tevékenykedik.) Iránban korlátozták a rendszer „mérsé- sékelt”, polgári ellenzékét is, egypártrendszert vezettek be, amived az erősödő burzsoázia elégedetlenségét is kiváltották. Időközben mind több iráni fiatal utazott Nyugat-Európa országaiba és az Egyesült Államokba. Az iráni diákok tízezrei szintén az ellenzékiek számát szaporítják. A sah valamennyi látogatását Nyugaton tüntetések kísérik. (A tüntetők azonban többnyire álarcot viselnek. Tudják, az Iránban oly mindenható titkosrendőrség, a SAVAK emberei mindenütt ott vannak.) A rendszer ellenzéke tehát igen vegyes. A sah nyilatkozataiban azt hangoztatja, hogy csupán a vallási fanatikusok és a „kommunista ügynökök” elégedetlenek abszolút uralmával. A látszat azonban mást mutat. Hiszen csupán az elmúlt hetek tüntetései több százezer embert vittek az utcára. A mozgolódás leverésére a teheráni kormány bevetette a hadsereg alakulatait, s a sah kijelentette: liberalizálni fogja rendszerét. Az utóbbi kijelentésről sokan azt tartják, nem is annyira az irániaknak szól, mint az „emberi jogok védelme” ürügyén kampányt folytató amerikai adminisztrációnak, amelynek időnként kellemetlenné válhat a terror eszközeit alkalmazó közép-keleti szövetséges. REGIONÁLIS NAGYHATALOM Az Egyesült Államok számára ugyanis Irán az utóbbi időben a legfontosabb szövetségesekkel egy sorba került. A sah egyik bevallott célja: országát a térség, s az Indiai-óceán regionális nagyhatalmává tenni, döntőbíróvá válni a Közép-Kelet és Afrika észak-keleti részének belügyeibe. Irán a CENTO tagjaként az Egyesült Államok katonai szövetségese, s az iráni hadsereget és légierőt az USA ellátta a leg- fejletteb harci technikával, sok ezer amerikai katonai kiképző és egyéb szakember tartózkodik az országban. A belső elégedetlenség hulláma tehát újra meg újra felcsap. A teheráni kormányzat azonban mindezért külső erőket okol. Legutóbb az afganisztáni haladó fordulat után utaltak arra, hogy Irán hajlandó beavatkozásra is a Közép-Keleten. (Ezt korábban már megtették az ománi szultán mellett, s segítséget nyújtottak Szomáliának is az Eiópia elleni agresszióban.) Az iráni haladó ellenzék képviselői a kormány állításaival ellentétben a nyugtalanság okát az országon belül keresik. Az El Mudzsa- hid című algériai lap szerint a „válság valódi oka az ellenzékiek szerint Irán társadalmi-politikai légköre, valamint a gazdasági helyzet rosszabbodása, amelyeknek okát sokan abban látják, hogy az uralkodó mindent a hatalmas hadsereg létrehozása eszméjének vetett alá.” M. G. . települések létesítését szigorúan titkos ülésen még )únius 28-án határozták el, amikor Carter, Begin és Szadat csúcstalálkozójáról „még álmodni sem mertek”, s mihelyt a tervezett csúcstalálkozóról értesültek, „azonnal jégre tették” a településekre vonatkozó határozatot. Közölte azt is, hogy Cyrus Vance amerikai külügyminiszter hétfőn táviratban érdeklődött nála az újabb zsidó települések ügyében. Néhány órával később az izraeli kabinet, a Camp David-i csúcstalálkozó utáni időpontra halasztott el minden akciót az új településekre vonatkozóan. Begin azonban kedden ismét azt állította, hogy „Izraelnek joga van félkatonai előretolt állásokat létesíteni” a megszállt arab területeken, á hogy az effajta települések létrehozását „az izraeli ellenzéki pártok is helyeslik”. Arról hallgatott, hogy az izraeli telepítéspolitikát 1 a múltban nemcsak az arab világ ellenezte, hanem a nemzetközi közvélemény is szinte osztatlanul helytelenítette. Begin keddi bejelentésében kétségkívül szerepe volt an. nak is, hogy az Egyesült Államok biztosította Izraelt: a Tel Avivnak nyújtott amerikai segélyt nem teszik függővé a Camp David-i csúcs eredményétől. Genfi háromhatalmi tárgyalások A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői a napokban a genfi leszerelési bizottságban összehangolt nyilatkozatot tettek közzé arról, hogy a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltását előirányzó megállapodás kidolgozásáról tartott háromoldalú tárgyalásokon jelentős haladást érték el. A felek hangzott a nyilatkozat — teljes mértékben figyelembe veszik azt a kölcsönös törekvést, hogy a tárgyalásokat a mielőbbi és sikeres befejezésig folytassák. Az események ilyen pozitív alakulása — mutat rá ezzel ösz- szefüggésben a TASZSZ hír- ügynökség politikai szemleírója — kétségtelenül megörvendezteti mindazokat, akik tudatában vannak: a nukleáris fegyverkezési verseny beszüntetése szempontjából mennyire fontos volna az említett megállapodás mi. előbbi megkötése. Ismeretes, hogy a genfi tárgyalásokon való konstruktív megegyezés érdekében a Szovjetunió elébe ment partnereinek azokban á kérdésekben, amelyek megoldását a legnagyobb nehézségek akadályozták. Ezzel együtt Nyugaton hallatszanak más hangok is olyan hangok, amelyek az enyhülés és a leszerelés ellenfeleinek kezére játszanak. A TASZSZ szemleírója felteszi a kérdést, hogyan egyeztethető össze ez az Egyesült Államok hivatalos álláspont, jával, azzal az állásponttal, amelynek az Egyesült Államok a három ország által Genfben összehangolt nyilatkozatban adott hangot. Újabb Vietnam-ellenes provokációk HANOI A Nhan Dán szerkesztőségi cikkben foglalkozik azzal, hogy a pekingi kormányzat folytatja Vietnam- ellenes provokációit. A cikk a többi között rámutat: a hanoi kínai nagy- követség kapcsolatokat teremtett több száz kínai nemzetiségű személlyel, akik vízumuk ügyében sereglettek a Vietnami Szocialista Köztársaság fővárosába, A nagykövetség e személyek felhasználásával a vasúti pályaudvar térségében zavargásokat provokált. A kínai fél továbbá egyoldalúan lezárta a határt, s ezzel tudatosan megakadályozta azoknak a kínai nemzetiségű személyeknek a kiutazását, akik repatriálni óhajtanak Kínába. A kínai kormányzat ügynökei felhasználásával incidenseket provokált ki a vietnami—kínai határon. Ezek a tények és más tények — húzza alá a Nhan Dán — arról tanúskodnak, hogy a kínai kormányzat „jó szándéka” puszta fecsegés. Ez arra jogosítja fel a vietnami népet, Délkelet- Ázsia és a világ haladó közvéleményét, hogy megállapítsa: Kína a Vietnamra gya- korlandó nyomás fokozása érdekében tovább élezi a vitás kérdéseket. A VNA cáfolta a Phnom Penh-i rádió híreszteléseit, hogy a vietnami légierő fokozta volna tevékenységét Kambodzsa légterében. A hanoi hírügynökség rámutat, hogy az Üj-Kína azonnal felkapta ezeket a híreszteléseket. t A kambodzsai klikk annak a rágalmazó koholmánynak az ismételgetése mellett, hogy „Vietnam agressziót és felforgató tevékenységet fejt ki Kambodzsa ellen” az ilyen híresztelések terjesztésével azt szeretné elérni, hogy leleplezze súlyos helyzetét, amelybe a Vietnam-ellenes katonai kalandja sodorta. Külföldi szálak a M or o - ü gy b en A közeljövőben Aldo Moro rokonait is kihallgatják az Olasz Kereszténydemokrata Párt május 9-én meggyilkolt elnökének elrablói és gyilkosai után nyomozó hatóságok. A nyomozás gyakorlatilag holtponton van. A politikai rendőrség ezért a legapróbb mozzanatokat is ki akarja vizsgálni. Szeptember el (fén kezdik meg Moro hozzátartozóinak, köztük feleségének a kihallgatását, azokkal a telefonbeszélgetésekkel kapcsolatosan, amelyeket a terroristák Moro fogva tartása idején bonyolítottak le a családdal. Az olasz rendőrség most már meg van győződve arról, hogy az egész ügy megoldását külföldön kell- keresni. Ezt a feltevést támasztja alá az a tény is, hogy az ügy kapcsán letartóztatott olaszok mind csak másodlagos szerepet játszottak az eseményekben. A hatóságok elsősorban a nyugatnémet és az egyiptomi szálakat akarják kivizsgálni. Ügy vélik, hogy a „vörös brigádokénak (a Morót elrabló terrorszervezetnek) nagyon szoros kapcsolatai vannak a nyugatnémet terrorista csoportokkal, elsősorban a hírhedt „vörös hadsereg frakcióval” (RAF). A két terrorszervezet ismételten ugyanabból a fegyverrablásból származó fegyvereket használt. Ezen felül Moro elrablásának szemtanúi szerint a kommandó vezetője németül beszélt. Az egyiptomi szálak sokkal bizonytalanabbak.
