Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-02 / 180. szám
Fietalodik-e ö termékszerkezet ? Ha megveszik: jé Még ma is gyakran hallani azt a véleményt üzemekben : a megszokott, jól begyakorolt termék a gazdaságos, minél nagyobb a hagyomány, annál könnyebb a munka. Igaza is van annak a vezetőnek, aki ezt állítja, hiszen régi tapasztalatokból következtet így: Csakhogy előbb-utóbb nem várt jelenséggel találkozik. A jól bevált, „befutott” gyártmányból egyre több marad raktáron, lassan nem kell senkinek. Más kell: új, még jobb, még korszerűbb. S ha csak akkor kezd el gondolkodni az ilyen új, korszerűbb termék bevezetéséről, amikor már nyilvánvaló, hogy a régit nem veszik, akkor bizony már késő. És —sajnos — erre is van példa. 72 MEGKÉRDEZETT Párthatározatok, felügyeleti döntések foglaltak állást amellett, hogy a termékszerkezet korszerűsítése sürgős feladata az üzemeknek. A szabályozók is elsősorban az új irányába igyekeznek ösztönözni, hiszen a népgazdaság hatékonysága is ettől függ. Amikor a közelmúltban Heves megye iparának fejlődését értékelték a vezető nárt- es állami testületek, e fórumokon is nagy hangsúlyt kapott a termékváltás. Nemcsak a „hogyan” lényeges, legalább ennyire fontos a „mit” is. A megyei tanács termelési és ellátási bizottsága elé a napokban került az a jelentés, amely 72 Heves megyei gazdálkodó egység információiból levont következtetéseket tartalmaz. Az összegzés jó képet mutat: már a negyedik ötéves terv idején is a fejlődés fontos része volt a termékszerkezet átalakítása, s az ötödik ötéves terv’ eddigi éveinek eredményei szintén ezt igazolják. Több üzem, vállalat csatlakozott központi célkitűzésekhez, az energia- termelés racionalizálásában, *> közúti járműprogramban, automatizálási, elektrotechnikai fejlesztésekben. Megnőtt azoknak a fermé- keknek a száma is, amelyek gyártásával végleg leálltak az üzemek, így a gyártmányok átlagos életkora csökkent. 1975-ben például a megye ipara által gyártott termékeknek csaknem 40 százaléka volt tízévesnél idősebb, s a terv szerint 1980-ban már csak húsz százalék lesz ilyen idős korú, s a termékek átlagos életkora hét évről öt és fél évre csökken. HÁNY ÉS HÁNY VISZ- SZASZAMLALAS van egy- egy emberi élet mögött! Kisebb jelentősegűek, mint az űrhajók indítása előtt —, de visszaszámlálások ezek is... A várt öröm, a várt esemény késztet bennünket rájuk. A gyerekek megkérdezik szüleiktől, hbgy hányat kell még aludniuk? A felnőttek határidőnaplójukra néznek, golyóstollukkal merészen áthúznak néhány hetet, hogy ákom-bákomokkal odaróják — SZABADSÁG. A pihenés, az üdülés előtt kezdődik a visszaszámlálás. Ebben az évben a SZOT mintegy 400 ezer dolgozójának nyújt kedvezményes üdültetést, a Balaton partján kívül a hegyvidékeken és a gyógyvizek mellett. A vállalati üdülési és egyéb lehetőségeket is számítva, összesen egymillió ember töltheti szabadságát beutalóval. Külön figyelmet fordítanak a fiatalok pihenésére. Az állam és a szakszervezetek évente mintegy félmilliárd forinttal járulnak hozzá a dolgozók üdültetéséhez, s a vállalatok is sok százmilliót áldoznak arra. hogy minél többen pihenjék ki az egész éves munka fáradalmait. Galyatető akár szimbóluma is lehet az üdülés és a társadalmi rendszer kapcsolatának. Hajdanában Hor- thyék kiválasztott tiszti üdülője volt, ahová csak előkelő származású magyar meg német tiszti családok tehették be a lábukat. A felszá- badulást követően egy másik, nem kevésbé gyűlöletes kiváltságos réteg — az infláció tőzsdelovagjai, a pénzA szervezeti forma már végleg kialakult az egyes ágazatokban. Az utóbbi esztendőkben végrehajtották az indokolt összevonásokat, átszervezéseket megyénk iparában. Ezzel az intézkedéssel is mintegy 300 dolgozó került a kevésbé hatékony munkahelyekről oda, ahol nagyobb értéket teremthet. AZ IGÉNYEKTŐL FÜGG... A megye nehéziparában a profil módosulását az idő kényszere is diktálja: a szénbányák fokozatosan kimerülnek. Petőfibányán a környékbeli aknák bezárása után fejlődött fel a gépüzem. és a vegyesüzem a Mátraalji Szénbányák Vállalatnál. Kiegészítőként távvezetékoszlopokat gyártanak, faházakat készítenek, csővezetéket építenek az ország különböző vidékein. Ezek mellett sokkal jelentősebb lesz most egy új nagyberuházáson vállalt feladatuk: a Paksi Atomerőműhöz gyártanak födémelemeket és más speciális épületszerkezetet. A faházkészí- tés a közeljövőben meg is szűnik. Fogynak a késkletek Éger- csehiben. és a Gyöngyösoro- szi Ércbányában. Ez utóbbi munkahelyről fokozatosan mennek át a dolgozók a recski ércmű nagy jövőt ígérő üzemeibe. Az igények, a piac változása jól érezhető a megye géo- ioarának egyik nagyvállalatánál, az egri Finomszerel- vénvgyárban. Sokáig voltak értékesítési gondjai a vállalatnak. amíg gyors váltásokkal eljutott egy hosszabb távon is megbízhatóan gazdaságos gvártmánvösszetétei- hez. Ugyanakkor olyan műszaki színvonalra fejlődött, hogy az automatika elemek gyártásában szakosodhatott a többi KGST-ország ellátására és nagy összegű a tőkés exportja is. Gvártmányfeilesztéssel már akkor kell foglalkozni, amikor még iól mennek a sorozatba állított termékek — ezt szintén példázzák a Finom- szerelvénvgvár törekvései. Inari robotokkal kísérleteznek, több műveletre alkalmas. programvezérelt forgácsoló géneket, terveznek. A termékváltás, a minden piacon jól értékesíthető gvártmánv meghonosítására példa az Izzó gyöngyösi gyára, ahol amerikai licenc alapján integrált áramköröket mérnek és szerelnek, vagy a mágnások, a nagytőkések — foglalták el a Mátra legszebb magaslatát. A tilalomfák ugyan ledőltek, de a megfizethetetlenül magas árak továbbra is biztosították az üdülőhely „elit” jellegét. „1948 nyarán, egy csütörtöki napon avatták aztán az élmunkások nyaralóját” — emlékezik rá jól P. Géza, ott volt ő is az ünnepségen, az volt az első nyaralása életében. „Nemcsak a föld, a gyár, a nép — az üdülés is a miénk lett...” — mondja és szinte népmeséket fon üdüléseiből. Emleget vonatfüttyöt és Balaton- parti kártyacsatát, mászká- lást az erdőben és táncot egy friss nyári estén — volt kétszer a Balatonon, háromszor a Mátrában, négyszer a Bükkben, egyszer-egyszer a Tátrában és az NDK szászsvájci hegyein ... Az üdülés hozzátartozik P. Géza és családja életéhez. „Pihenni igazán otthon nem lehet” — így hangzik aranyigazsága. Számára ez már olyan természetes, mint a levegő vagy a kenyér. Nyaralt a külföldre menekült Vida Jenő síkvölgyi kastélyában. Galyatetőn, gróf Károlyi Viktor nyolcvanholdas ősparkjában régvolt előkelőségek hajdani rezervátumait, ahol a ma már nyugdíjas esztergályos oly természetesnek veszi a Csepel Autó Egri Gyára, ahol szovjet hidromechanikus sebességváltók és nyugatnémet, korszerű, „ZF” típusú sebességváltók alkatrészei készülnek. Ez utóbbi gyár profilja sokszor változott az elmúlt években, s ha gyakran kényszerű körülmények diktálták is a változásokat, az új keresése megszokott gyakorlattá vált itt. az trj kockázattal JAK A számok alapján azt is mondhatnánk, hogy a megyében igen gyorsan, jól reagáltak a kormányintézkedésekre, gyorsan váltanak az üzemek a korszerűség követelménye szerint. Ám, hogy ez mégsem teljesen így igaz, azt éppen a már említett jelentés is bizonyítja. A kohó- és gépipari ágazatban például tavaly több mint 150 millió forint értékben gyártott régi termékről álltak le az üzemek és 425,5 millió forint volt az új gyártmányok értéke. Minden eddigi esztendőnél nagyobb mértékű a váltás. Ám mégis az volt a következtetés, hogy ebben az ágazatban nem megfelelő ütemű a termékszerkezet korszerűsödése, sokfelé találkozni a régihez ragaszkodással, amikor minden másnál fontosabbak az úgynevezett szubjektív szempontok. Együtt kell vizsgálni a termékszerkezet korszerűsödését, a szelektív fejlesztésekkel. Bár szigorú kategóriába sorolták megyénkben is tavaly a gazdálkodó egységeket, az elsorvasztásra ítéltek jó része kikönyörögte, ki- ügyeskedte legalább a szinten maradást, s azok, amelyeknek zöld utat adtak a létszámbővítéshez, szintén ugyanitt állnak, mert hiába szabad munkaerőt felvenniük, ha nincs aki jelentkezzék. Az újat keresni, az ismeretlenbe belevágni kockázattal jár, s ezt a kockázatot nem mindegyik gazdasági vezető meri vállalni; többek között ezért is ragaszkodnak a régihez. Van persze arra is példa, hogy nem az elképzelés szerint valósult meg egy- egy merészebb ötlet, s ennek veszteség az ára. De talán egyetértenek abban: az ilyen okok miatt vesztes cég sokkal inkább megérdemli a segítséget, mint az, amelyik csendes állóvízben éldegél... Hekeli Sándor kéthetes „tréningruhás” pihenést. FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK. nem holmi népszínmű rikító narancssárgájával akarom az üdülés kifestőkönyvét színesre festeni — csupán vázolni próbálom a lehetőségeket, amelyekkel élünk-élhetünk. Mert néhol mintha a megérdemelt pihenés is kezdene versenyfutássá formálódni. X. úgy mesél tavalyi nyaráról, hogy fölidéződjék bennem néhány Belmondo-film selymes hajú lányokkal, száguldó sportkocsikkal, zsakettekkel, és valami utánozha- tatlanul édeskés sziruppal, amit giccsnek szokás nevezni. Kérdem X—től, fürdött-e? Egyszer beúszott a tengerbe, de rájött, hogy utálja a sós vizet. Kérdem : megnézte-e a halárusokat? Nem, a belvárosban sétált, Nizzában., Látta-e hajnalban kievezni a halászokat? Nem, olcsó kis szállóban lakott a város peremén, dobókocka nagyságú ablakából tűzfalra látott. A kérdések ugyan kissé kizökkentették szerepéből, de gyorsan visszavedlik újból világfivá, ismét körülcsobog- ja a tenger, bronzbarna arcán az autóversenyző Fitti— paldiról elnevezett szuper- modern napszemüveg, és a filmekből ismert önelégült mosoly. Irigylem. A fene egye meg, én csak Siófokon voltam. Meleg vízben tapodtam egyenest, vagy fél kilométert Üdülünk Korszerű géptelep épül Detken A detld Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben saját erőből mintegy 40 millió forintos beruházással korszerű géptelep épül. A létesítmény szerelőcsarnokaiban egyidejűleg 12 gép javítható majd, ezenkívül erő- és betakarítógépek is — mintegy száz — fedett szállást kap. Természetesen a szociális létesítmények építéséről .sem feledkeznek meg a det- kiek. Előzetes számítások szerint a 40 millió forintos befektetés, a gépek állagának megóvása és folyamatos karbantartása biztosításával évente kétmillió forint megtakarítást jelent a termelő- szövetkezetnek. Az egyik vasvázas gépszín már elkészült (háttérben! a következő alapozásán már dolgoznak az énitők (fenti képünk). A zagyvaszántói termelőszövetkezet építőbrigádja szociális épületek vasbetonvázát készíti (balra). (Fotó: Perl Márton) A vevő mellett A füzesabonyi vasútállomás mellett van a helyi áfész áruháza. Belépve színes ruhaanyagok kelletik magukat. Le a kalappal a divatáruosztályon sorakozó kalapok előtt, a rövid-kötött osztályon a csíkos-pettyes-pepita alsóneműk előtt Amott a polc tömve pamut- és nylonanyagokkal. Van tán öt ven fajta is az a cipőmenynyiség ami különböző fak- kokban lapul. Itt éppen ruhát, amott cipőt próbálnak. Férfi-, hői, lányka-, fiú-, bébiruhák, ballonkabátok, felöltők, fürdőruhák, s a vásárlók lüktető, zajos özönlése színesíti ezt a szép vidéki áruházat. A kijáratnál szőnyegek sorakoznak bálákba tekerve, a sarokban pedig mintás bútorhuzatok. Hatalmas csomagokkal megrakott vevő igyekszik az áruház belsejéből a kijárat felé. Mielőtt kilépne, meggondolja magát, s a szőnyégés bútorhuzat-eladóhoz töri magát: — Kérek harminc méter bútorzsinórt, ezüst színben. — Sajnos, éppen kifogytunk, de pár nap múlva állunk rendelkezésére. A vevő, vörösen izzadva a vásárolt csomagok súlya alatt, felpaprikázza magát: — Még bútorzsinórt se lehet kapni?! Micsoda egy áruház! Nincs itt semmi! — S alig bírja magát a csomagokkal kituszkolni a kijáraton ! Az eladó mellett A hatvani vasútállomásnál csinos élelmiszeráruház. Sárga falán szemet nyugtató üdezöld tábla hirdeti, mi mindenhez jut itt a járókelő: a fogkefétől a libamájkonzervig mindenben válogathat. Csinos a kiszolgálólányka is. Sárga szoknyájára borul szemet nyugtató üdezöld blúza neki is. — Fogkefe? Sajnos nincs. — tárja szét kezét. A libamájkonzervre már csak mosolyogva int nemet. Jól megfigyelem: már nem is olyan csinos ez a lány. Blúza inkább irigysárga, szoknyája pedig méregzöld. Eszembe jut, hogy a múlt héten juhtúrót akartam innen rákoscsabai lakásomba hazavinni, de akkor is ugyanígy mosolygott, fejét rázva ez a lány. Pedig a bolt falán messziről rikoltoz a tábla: Friss juhtúró kapható! — Ez már mégiscsak sok, — fakadok ki, — itt mindig az nincs, amit kérek. A lányka tovább mosolyog és ekképpen helyesbít: — Rosszul mondja a kedves vevő! Inkább mindig azt kér, ami nincs. így másképp hangzik. Tessék, tömve a pult, válogathat. Olyan nagyon fontos önnek éppen fogkefét, vagy juhtúrót venni? Valóban nem fontos! Ott venni. Inkább, ha tehetem, szívesen benézek „útközben” a füzesabonyi tej ivóba. j Æ Dénes Gézái másztam, míg ellepett a víz. Úsztam pár tempót, körülölelt a csönd, de hát Nizzában azért biztosan az is más. Viszonylag jó volt az üdülőben a koszt, fürdőszobás, erké- lyes szobában aludtam, de azért Nizzában biztosan az is más. Megnyugodva veszem tudomásul, hogy X. Nizzát csak átutazóban látta, hiszen volt Rómában, Párizsban, Genfben és Zürichben; Münchenen át, Bécsen keresztül jött haza. örült, hogy a csatlakozásokat elérte — gondolom magamban, s X.-et ismét új szerepben látom: bőröndjeivel kezében, az út porával és verítékkel arcán. Mit látott? Öcska hotelszobákat, néhány belvárosi kirakatot, tájakat a vonatablakból ... „Sokba került, de megérte...” — helyezi anyagi síkra üdülését. „Pihenni meg itthon kell, nem igaz?” A KÉRDÉS LÓG A LEVEGŐBEN, mert igazat is adok neki, meg nem is. Egy- egy külföldi út sokat kivesz az emberből, való igaz, magam is tudom. Lejárja az utazó a lábát, hogy minél többet lásson, minél több élményt fölszedjen, hiszen ezért indult útnak. De X.- nél valahogy nem érzem ezt a világfölfedező szándékot. Mintha útitérképén kipipálná azokat a városokat, melyekben megfordult, s ezzel el is lenne intézve a dolog. Néhány kicsorbult élményét köszörüli szüntelen a könyvből. filmekből merített „édes életté”. Napbarnítottá képpel, boldogan érkezik, diapozitíveket szorongat, melyekről, az ablak felé tartva őket, áradozik ... Persze nem merném az ő üdülését sem példának ajánlani — ehhez szenvedélyes kíváncsiság és a természet szeretete kell. Nem mindenkinek ideális a „tréning- ruhás” beutaló sem, mint ahogy ezren és ezren indulnak határainkon túlra, mert az üdülés számukra egy idegen ország megismerését jelenti. Receptet tehát nem lehet, nem is illik adni. Űtravalóként azonban mégis valamennyien meghallgatjuk egymás tanácsát. Miért? Mert néha túlságosan kötődünk üdülési formákhoz, a „kényelem egyenlő tétlenség” elmélethez, s ha például az aktív pihenésről, uram bocsá’ az ország felfedezetlen tájairól hallunk — érdeklődni kezdünk, hiszen nem kell Heyerdahl hajózási tudománya ahhoz, hogy „végigcsurogjunk” a Tiszán, legfeljebb egy kis ' vállalkozószellem. Megválni a megszokottól a városi zajtól, a lakás négy falától, az egyhangúnak tűnő munkától nemcsak tétlenséggel lehet — s nemcsak azzal, hogy az üdülőbe „visszük” otthonunkat, úgy élünk mint odahaza hét végén. Inkább fordítva: az otthoni szabad hétvégeket kellene színesebbé tennünk minél több közös kirándulással, utazással... T'TAvt’VK, ÜDÜLÜNK. PIHENÜNK. Itt a nagy nyári szabadságolások ideje. Haídan a „Dagályt”, ma már a Balatont is „néplavórnak” nevezzük. Ez nem is olyan negatív ielző mint ahogyan véljük. Inkább; vívmány. Tamás Ervin
