Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-11 / 161. szám
* Kabos KÉPERNYŐ előtt FÉL ÉVSZAZAD után majdnem, Kabos jött, láttuk és győzött. Kabos osztatlan sikert aratott, sőt valójában most aratott először igazán óriási tömegsikert. Hiszen az idősebbje névről, a még idősebbje emlékeiből igen, a fiatalja még névről sem nagyon ismerte Kabos Gyulát, a néma és a hangos magyar filmek egykori nagy komikusát. Vagy ha igen, ismerték, akkor egyetlen filmje alapján, a Hyppolit a lakáj alapján alkottak róla nem lebecsülendő, de korántsem megközelítően is pontos képet. Kabos Gyula filmezett összesen és valójában alig többet, mint egy évtizedet. Filmjeit látta akkor a moziban tíz- vagy százezer ember. Egyre megy. Ma egyetlen vasárnap délután egyetlen filmjét megnézte egymillió ember. Ha nem kettő. Kabos Gyula bár meghalt 1941-ben, saját álmaitól el- temettetve az Egyesült Államokban, mégis él, sőt most él csak igazán a televízió jóvoltából. És immáron hetek óta él, mert soha annyi és olyan önzetlenül lelkes közönsége nem volt, mint most van. Könnyű lenne kijelenteni: ez van. Mármint a televízió. Amely a hitvány, a talmi dolgokat is képes a milliókhoz eljuttatni, néha még azt a képzetet is keltve, hogy a talmi az érték, s az értékes alig más, mint unalom. De öröm is kijelenteni és leírni: ez van. Mármint a televízió- amely újra tud adni életet a megholtnak, feltámasztani a művészetet a képernyőn és azt szembesíteni is a ma nézőjével, ízlésével, véleményével. Mintegy megmérettetik és újra mérettetik az egykori m'ű- vész és alkotása: jogos volt-e akkor művésznek nevezni és alkotásnak tartani mindazt, aki és ami a celluloidszalagra került. Nos, ha talán mindazt túlzás is lenne a művészet kategóriájába sorolni, amit a cellulóidszalagról, illetőleg a képernyőről látunk, de azt, akit látunk — jelesen Kabos Gyulát — lehetetlen nem igazi művésznek érezni. Halála után majd négy évtizeddel, műveinek, filmjeinek létrejötte után fél évszázaddal. Amikor nem csak az idő és a korízlés, de a megváltozott társadalmi berendezkedés is elválasztani lehetne hivatott a ma nézőjét a fél évszázad ezelőtti művésztől. KÉZEN KÍNÁLKOZIK a könnyű magyarázat: azokra némi nosztalgia egyrészt a hajdan volt fiatalkoruk iránt az idősebb generációban, s a nevetni vágyás és az erre való sajnálatosan kevés alkalom egyikének im lelkes kihasználása az ifjabb generációk részéről. Mind a két állításban van igazság, de egyik sem az alapvető. A lényeg az, hogy Kabos Gyula játéka, mozdulatai, a néha bizony silányka szöveg, értelmi, érzelmi, emberi ihlet- tetése fél évszázad múltán is frissnek, modernnek, igaznak hat. Mert művész volt, mert úgy akart és tudott nevettetni, hogy a mosoly mögött mindig ott volt a könny, a komédia mögött a tragédia. A leleményeskedő kisember küzdelmét rajzolta meg, hogy életben maradhasson. Az örök emberi tulajdonságokat, a kapzsiságot, a hiúságot, a törtetést, a sznobizmust karikírozta úgy, hogy amikor belenézünk Kabos Gyula elénk tartott tükrébe, feszengeni kezdünk: honnan ismer ez az ember bennünket. Az embert ismerte. Ezért tudott művész lenni, akkor is, amikor ez nem volt elsőrendűen fontos feladat. Ezért tud ma is hatni játékával, amikor az ember, a művészet, az igazság keresése és megtalálása rendkívül fontos feladat. A MAGYAR TELEVÍZIÓ nagy és sokoldalú szolgálatot tett ezzel a Kabos-sorozat- tal. Szolgálatot „önmagának”: segített és nem is akárhogyan műsorgondjain. De szolgálatot tett mindazoknak, akik e filmek segítségével szinte kortörténeti dokumentumokat tekinthettek és nézhetnek meg, mert igénylik az ilyesfajta doku- mentarítást. Ezek a régi filmek, még akkor is, és ott is, ahol bugyuta történetük mögül a színészi játék csontvéznasága is kilátszik jó néhány esetben, még akkor is képet adnak, sajátos képet mégpedig, egy nagyon is volt, de gyermekeink számára már csak történelemnek számító világról. Ki tudja ma már, ki használja egyáltalán ezt a szót, hogy „úriszoba”, és lám milyen magától értetődő természetességgel hangzik el e szó éppenúgy, mint a kastélyom, földbirtokom, az inasom és a társai. Amelyek valamikor mind egy adott társadalom alapszókincséhez tartoztak, s ma az értelmező szótárban kell megkeresnünk gyakran: mi, mit is jelent. És még az is lehet, hogy meg sem találjuk. Vagy,- ha igen, ilyen megjelöléssel: „Uriszoba (szoc.e.)..Mármint, hogy a szocializmus építése előtti nyelvhasználatban ... És nem utolsósorban filmés színháztörténeti dokumentumok is ezek a filmek, ma élő nagy színészeink — Sulyok Mária például —, tegnap temetett nagy egyéniségei a filmek és a színpadnak — például Kiss Manyi — előttünk bontogatták e filmeken művészpillangó szárnyaikat. Nem egyszerűen valami kegyeletteljes múzeumlátogatás, hanem a felfedezés izgalma rálelni a fiatal Kiss Manyiban, Sulyok Máriában azokra a gesztusokra, vibrálásokra, amelyek ugyan e filmen — a most vasárnapi Kabos-filmről szólva például — még csak kezdeteikben, szinte fogantatásukban voltak kiérezhetők, láthatók, de amelyekben már vélni lehetett, hogy nem a film művészetének alkalmi árusai játsszák el nékünk a legtöbbször silányka történeteket. MINDEZEKBŐL és Kabos Gyula ürügyén jogosnak látszik a megjegyzés: e sajátos filmtörténeti múzeum életre keltéséhez merítsen a tévé csak bátran a film- történet, a celluloidszalag múltjának életvizéből. Okos válogatás a tévé részéről, s nem kevésbé bölcs szelektálni tudás akár egy filmen belül is a néző részéről, — s mindezek nyomán élmény a képernyőn. Gyurkó Géza NzlOLN ÁR ZOLTÁN ELDEGfZES 42. — Nem baj, elmegyek HÉV-vel, kisétálok a meg' állóig. Még kinézett a Dunára, közeledik-e már az a távoli pont. Gitta követte a tekintetét. Látta ő is a fiút, de még innen is megállapíthatták, hogy nem olyan túlságosan nagy sebességgel igyekszik a part felé. Guszti és Barna unalmukban — bár kétséges, hogy unalmukban-e elkezdtek ketten tollaslabdázni. Látták, hogy Lajos ott buzgólkodik a parton; nem várták. Érdektelenül ütögettek, csak a látszatot igyekeztek tartani; igen. ők most teliességgel ezzel vannak elfoglalva. Kati lustán elindult a kocsihoz, ott volt a ruhája. Klári, aki feltűnően igyekezett most önmagának minél kevesebb jelentőséget tulajdonítani. megint a két fiával hadakozott, akik éppen e'határozták. hogy Lacit pedig nem engedik ki a Dunából. Sárgombócokat gyúrtak, hogy azzal dobálják meg, ha közeledik. 1978. július 11., kedd * Klári, szét akarta rúgni a halmozni kezdett muníciót. — Anyuci, ne! — rimán- kodtak. — Nem fogjuk dobálni, csak várat építünk ... Kati feltűnés nélkül beszállt a kocsiba és odabent átöltözött. Azon töprengett, el kell-e búcsúznia a társaságtól. Apu. Apa, Lajos bácsi. .. Nagymama, Klaá- ri... eh ! Egyszerűen nincs is mód arra, hogy elbúcsúzzon. Akármelyikre gondolt, ez is, az is képes volna megkérdezni, hogy mi történt... vagy egyáltalán kérdezni valamit. Nem mondhatja el nekik, hogy itthagyott a vőlegényem, mert meglátta, hogy egy másik fiúval csó- kolóztam. Ezt a másik fiút most rettenetesen gyűlölte, de ha arra gondolt, hogy ha most megint jönnének visz- szafelé a kúttól, és Laci azt javasolná, hogy álljanak meg az alatt az óriás törzsű hárs alatt, akkor megint csak megállna... Szörnyű — gondolta — szörnyeteg vagyok! Vagyis ő a szörnyeteg! Búcsú pedig nincs. A másik oldalon lépett ki a kocsiból, és ' be se csapta az ajtaját, hogy fel ne hívja magára a figyelmet Óvatos, nesztelen léptekkel indult a kapu felé. De valahogy mégis észrevették. Talán Anyu. Ijedten nézett rá vissza. De szemük összeakadását rögtön észrevette Apa is. Anyu persze eleve figyelemmel kísérte, ő már azt észrevette, hogy a kocsi a túlsó oldalon kinyílt. De Klárinak is éppen akkor kellett felnéznie a gyerekeivel való viaskodásból. s mert szeretett úgy feltűnős- ködni, mintha éppen kerülné a feltűnést, színpadias mozdulattal fordult vissza a gyerekeihez, s ezzel Lajos bácsi figyelmét is rögtön felhívta, s ő is arra fordult. Az már, hogy Laci is látta, ahogy a sekély vízben gázolt kifelé, nem is számított. Kati ösztönösen az egyedül lehetséges megoldást választotta. Mutatóujját ajkához emelve hallgatást kért. vagy inkább parancsolt, s lábujjhegyen kiosont a kapun. Mindenki azt hihette, ha akarta, hogy csak egyedül ő látta, s hogy énoen őneki intette Kati bizalmasan, hogy hallgasson, a többiek észre ne vegyék. Mindenki érézte ugyan, hogy nem ő az egyedüli beavatott bizalmas, de senkinek sem volt jobb ötlete, mint, hogy valóban cinkos módra hallgasson és maradjon csendben. — Egy pillanatig — egy nagyon hosszú pillanatig — // wevvftv A békés idők harcosa — Csák Gyula rádiójátéka — nem egy ember, a hitei, a tiszta élet mellett kitartó vb-titkár jellemrajza, inkább annak a társadalmi pillanatnak ábrázolása, amelyben az egyéni és közérdek, a felelőtlenség és gondosság, a forradalomban való hit és közöny áll szemben egymással. Ez a kisvárosi életkép, a feleség elégedetlensége, vélt harca a jobb életért, a saját villáért, szép ruhákért tükre egy jelenlevő problémának: mit jelent napjainkban a forradalmi- ság? Hogyan állhat helyt a békés időkben, az egyéni érdekek útvesztőiben a régi idők magányos harcosa, aki a feleség szerint nem veszi észre, hogy „az élet megváltozott. Mindenki csak a saját érdekei után szalad, hogy villákba, autókba költözött az eszme. Csak te lógsz ki belőle, s ha nem térsz észre, kívül is maradsz.” Nézeteit osztja és megerősíti Péter jobbik fele, szellemi testvére, a régi barát, a képügynök, aki ugyan néhány éve még magas állást töltött be, de most inkább terjeszt gics- cseket egy szocialista brigád életkeretei között, mert „pin- gálmányokból még mindig kevesebb baj származott, mint világmegváltó törekvésekből”. Ügy látja, hogy a forradalom felfalja gyermekeit. „Ennél csak az kegyetlenebb, ha a forradalom gyermekei falják fel a forradalmat. S most éppen ez történik”. Mire a férj: „Villát, autót akarsz? Csináljak belőled méltóságos elvtársnőt, hogy te is a fodrász, a varrónő és a cukrász szentháromságának bűvöletében élhess, hogy szeretőket tarthass?” Pedig az éjféli harsány vita a házastársak között épp ennek a vágynak beteljesedéséről ad számot. A férj a jövőben ezer forinttal többet hoz a konyhára, mert politikai gazdaságtant fog tanítani a gimnáziumban, mert megkapták az állami házat, egy villát háromszáz öles kerttel, amit később potom pénzért meg is vásárolhatnak. így hát minmég mindannyian annak a bűvöletében dermedtek, hogy Kati, aki az imént még itt volt, s aki mégis a nap főszereplője, ilyen meglepően egyszerű módon elillant, eltűnt, kivonta személyét az eshetőségek alakulásából, a kibontakozás megkísérléséből. Egyszerre nyilvánvaló lett, hogy semmiféle általános, közös kiútra nincs kilátás, mindenkinek magának kell megtalálnia a menekülés módját, vagyis azt, hogy a következő percekben hogyan viselkedjék. Csak Klári két fiát nemigen befolyásolta Kati eltűnése. Ők most csak egy bizonyos rögeszméjükkel voltak elfoglalva. Lacit akarták sárgolyóval megdobálni. Az anyjukra ügyeltek, sikerült-e már elhitetni vele, hogy ők várat építenek. Tessék-lás- sék még el is kezdtek valami várépítést, sőt még a sárgolyókból is feláldoztak néhányat a megtévesztés sikeréért. De a fél szemük Lacin volt. Gitta, aki kezdetben maga sem tudta, miért közeledik éppen a gyerekekhez, most már, hogy Kati elment, kezdte úgy érezni, hogy csak egy személy maradt, akire ráöntheti a dühét, de ez a szándék Lacira nézve veszélyesebbnek ígérkezett a gyerekek sárgolyóinál. Laci a tehetetlenség erejénél fogva még mindig jött kifelé, de már olyan lassú, tétova mozdulatokkal, mint aki valami különös mozgásművészeti mutatvány szereplője, mozdulatainak így önmagukban nem is volt hát értelmük, hiányoztak a partnerei. ,ir -*r (folytatjuk) den rendben is volna és sze- retetben, boldogságban tér nyugovóra a család. Másnap azonban megjelenik a tanácselnök, mondván, hogy a villakiutalás megfúródott, mert „született egy másik papír, másik aláírással”, de nem lesz semmi baj, „ha Péter azt teszi, amit én mondok neki”. Csakhogy a vb- titkár erre nem hajlandó és győzelmének reményét kelti az író abban a rövid párbeszédben, abban az ígéretben, mely szerint az egyik növényápoló másnap felkeresi és elmondja az igazságot az ésszerűtlenül felhasznált gyomirtó szerekről. A hat jelenetre tagolt, jól szerkesztett dráma olykor keresett feszültségeivel, oly- kbr túlharsány dialógusaival kissé vásárivá is vált. Legjobban megformált alakjai a kiábrándult barát és a sorsával örökké elégedetlen pedagógusfeleség. (Nem hiszem azonban, hogy egy kisvárosban olyan mély volna a szexuális nyomor, hogy a gimnázium unatkozó tanárnője egyből lefeküdne az üzleti körúton hozzájuk tévedt vi- gécnek.) A debreceni Csokonai Színház művészei — közöttük Agárdy Ilona, Csikós Sándor — közel hozták a hallgatóhoz még az olyan irreális helyzeteket is, mint a bágyatag „szocialista szerelmi háromszög”. , Reformkori kalandozásokra, csaknem kéthónapos utazásra hívja a rádió irodalmi osztálya hallgatóit. Irodalmi életünknek ez a reményekben és kétségekben legalább annyira gazdag kora, mint a felvilágosodás nemcsak azért izgalmas, mert olyan költőket és írókat idéz, mint Kölcsey, Kisfaludy, Vörösmarty, Eötvös, hanem azért is, mert a modern nemzetállam és irodalom megszületésének körülményeit mutatja meg, valamint azt, hogyan kísérelte meg egy nagy nemzedék ismét Európához kapcsolni a magyar szellemi életet. Az első hét idézett művei, Kölcsey egy-egy korai verse, Kisfaludy, Vörösmarty kiindulópontja annak a korszaknak, a magyar romantika korának, amely a század- forduló politikai, társadalmi törekvéseire építkezik. Ezért a bevezető előadásban nem ártott volna néhány mondattal visszautalni Kazinczyra, a reménytelen sorsú Katonára, a Zalánra, mert ebből a nemesi elégedetlenségből, Habsburg-ellenességből nőtt * ki Petőfiék forradalmisága, a ú nép uralma a költészetben és a politikában. A Sulyosdi Simonnak vannak érintkező : pontjai Gvadányival (Rontó , Pál), Kölcseynek Batsányival (A franciaországi változásokra). Az irodalmi ismeretterj jesztésnek ez a formája, a jól választott szemelvények inkább alkalmasak egy kor irodalmának megismertetésére, mint a különböző adaptációk, vagy archívumból elővett színházi közvetítések szalagjai. A tavalyi felvilágosodás hetei után szép irodalmi élményeket ígér ez a nyár is. Ebergényi Tibor 140 szakközépiskola nyit kaput Szeptembertől az ország csaknem 140 oktatási intézményében kezdik meg szakközépiskolai formában 36 ipari és mezőgazdasági szakma oktatását. Az új típusú szakközépiskolák utat nyitnak az egyetemi és főiskolai szakirányú továbbtanuláshoz, ugyanakkor gépjárműtechnikai szerelőket, vegyipari, élelmiszer-, illetve textilipari és mezőgazdasági gépszerelőket képeznek. Ezekben az iskolákban oktatják és nevelik majd a repülőgép-szerelőket, a Dieselmozdonyok és a közúti járművek szerelőit, a növény- termesztő gépészeket, a rádió- és tévéműszerészeket, a vegyészanalitikusokat és a számítástechnikai műszerészeket is. Ebben az iskolatípusban á5*' szakmai oktatásnak az a feladata, hogy alapos, az iskola befejezése után a termelésben azonnal alkalmazható és a jövőre is szóló szakképzettséget nyújtson. Elkészültek a tankönyvek is; kiszállításuk már hetekkel ezelőtt megkezdődött, hogy minden iskolába időben megérkezzenek. A szakközépiskolák felü ügyeleti hatósága az Oktatási Minisztérium. Szakmai irányításukkal a Munkaügyi Minisztérium, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium foglalkozik. Az Oktatási Minisztériumtól kapott legfrissebb tájékoztatás szerint a tervezett 11 ezer diák 95 „ százalékát már felvették. (MTI) Lányok főzőkanállal Már hagyomány, hogy az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola biológia—mezőgazdasági ismeretek szakos nappali és levelező tagozatos hallgatói minden nyáron egyhetes főzési gyakorlaton vesznek részt, a főiskola tanműhelyében. Több mint tíz esztendeié Szakállas Mihály irányításával megismerkednek a „konyhaművészet” alapfogalmaival. s bepillantást nyernek a gasztronómia különleges titkaiba is a leendő háziasszonyok. ízelítőt kapnak az itt folyó hasznos elfoglaltságról. Ha kész az ebédnekvaló, alkalmi kőstóláson bírálják egymás főztjét, mint ahogy a képünkön látható Császár Józsefné és Szilvássy Zsuzsanna is teszi. j (Fotó: Szabó Sándor)
